A képen látható tisztes úriember Joseph Briggen, akit a kaliforniai Sierra Morenában roppant elismerően emlegettek és mindenki előre köszönt neki. A helyi gazda 1890 és 1901 között minden megyei háziállat-kiállításon aranyérmet nyert az általa tenyésztett sertésekkel. A Briggen-féle disznóhús páratlan íze és omlós, szaftos állaga legendás volt, egy-egy tenyészkocájáért kisebb vagyont fizettek a környékbeli farmerek, s parázs hangulatú árveréseket tartottak, ahol az Aranyállam minden szegletéből érkező vásárlók egymásra licitálva versengtek, hogy kinek jut az osztályon felüli malacokból. Persze mindenki tudni akarta, hogy mi a titka, de Joe szűkszavú, csendes ember volt, s csak annyit volt hajlandó elárulni az érdeklődőknek, hogy a dolog nyitja a megfelelő táplálék biztosítása, az odafigyelés és az állatok iránti önzetlen szeretet.

Aztán 1902 februárjában egy Steven Konrad nevű idénymunkás bekopogott a helyi sheriff irodájába és négy, kicsit már viharvert emberi ujjat tett le a megdöbbent rendőrfőnök asztalára. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy ezeket Briggen farmján találta (ahol dolgozott), a disznóólak mellett. A gyors nyomozás kiderítette, hogy Joe barátunk rendszeresen felfogadott San Francisco-i munkanélkülieket, akiknek fizetést, szállást és teljes ellátást ígért a sertéstelepen végzendő munkáért cserébe, de amikor fizetésre került volna a sor, hát hogy is mondjam, a dolog gazdaságosabbik oldalát választotta: megölte a senkinek sem hiányzó, általában hajléktalan munkásokat, majd a holttesteket feletette a disznókkal.

Az 1902 nyarán megtartott tárgyalás során az ügyész tizenkét konkrét áldozatra vonatkozó tárgyi bizonyítékot tárt az esküdtszék elé (a disznók sem végeztek tökéletes munkát, nagyobb csontok és koponyák azért még előkerültek innen-onnan), de sejteni engedte, hogy Briggen tíz év alatt mintegy negyven hajléktalanból csinált sertéstápot. Joe-t életfogytra ítélték, ne kérdezzétek, hogy miért nem halálra. Hogy Kaliforniában ezt követően hogyan alakultak a disznóhúsfogyasztás statisztikai mutatói, nem tudom, de az az érzésem, hogy ugrásszerűen megnőtt a vegetáriánusok száma.

Te szereted a sült tarját?