Ki ne találkozott volna Olaszországban járva a fináncokkal? Már a határátlépéskor láthatjuk szürke-sárga színekben pompázó egyenruhájukat, csillagos parolival és sapkájukon aranyló lángokkal. Menet közben pedig az autópályák fizető kapui után is gyakorta találkozunk velük és láthatjuk – szerencsés esetben – hogy másokat milyen szakszerűen ellenőriznek, esetleg szednek szét.

Közúti határátkelő valahol Dél-Tirol…, khhhm, akarom mondani Trentino/Alto Adige tartományban.

A taljánok földjén az első „kettős felhasználású” rendészeti szervezetet III. Viktor Amadeus Szardínia királya hozta létre 1774-ben egy esős októberi délutánon. A kettős felhasználás pedig azért kap itt oly nagy hangsúlyt, mert az így létrejött Könnyűgyalogos Légió – amelytől a GdF származtatja magát, béke időben rendvédelmi feladatokat látott el, azaz a határok mentén a pénzügyek, az árumozgás felügyeletével és a csempészek kardélre hányásával foglalatoskodott, de ha jött az ellen, gyorsan könnyűgyalogos regimentekbe szerveződött és nagy arányban ritkította az ellenséges erőket. Hogy ezt a kettős felhasználású izét honnan vették?

Közúti ideiglenes checkpoint - a kép előterében álló finanzieri kezében a náluk rendszeresített Beretta Mod 12 géppisztoly látható.

A történész kollégák kedvéért említenem kell, hogy 1862-ben az olasz egység az új ország területén működő szervezetek tekintetében is nagy egységesülési hajlamot indukált, melynek köszönhetően létrejött az addig elszórtan működő vámosokból a Vámőri Testület, amely szintén kapott hadi időkben védelmi feladatokat. 1881-ben pedig törvényt hoztak arról, hogy ezeket az előbbieket mind jól egy kalap alá veszik, és átkeresztelik Királyi Pénzügyőri Testületnek (Regia Guardia di Finanza), akiknek a feladatuk lett a „csempész tevékenység megakadályozása, megszakítása, valamint az ilyen cselekmények jelentése; illetve minden más olyan cselekménynek is, amely sérti a pénzügyi törvényeket és más szabályokat”. Ha ez önmagában nem lenne elég, még olyan további jogköröket is kaptak, mely szerint „őrködniük kell az adóigazgatáshoz kapcsolódó érdekek teljesülése felett, mint ahogy részt kell venniük a rendészeti feladatok ellátásában és a polgárok biztonságának szavatolásában”. Szép bő feladatkörök, ugyebár… és hát legyünk őszinték: ami "sért más szabályokat" felhatalmazás lényegében minden bajra való felhasználhatóságot lehetővé tesz. Tulajdonképpen ezért feladatkörük szempontjából olyanok a mai fináncok, mint az orvoslásban a Kalmopiryn, minden betegségre azt írják fel.

Vajon kapott nyugtát?

De valahogy arrafelé ráérzett a jogalkotó, hogy lesz is dolga e karakán fináncoknak, hiszen az olasz csizma területén lakozó polgárok – tisztelet a kivételnek - alaptermészetüknél fogva és köztudomásúlag általában jogkövető magatartást tanúsítanak, fő szabályként nem igazán csempésznek, fizetik maguktól az adót és adják a nyugtát, ha kell, ha nem.

Menet közben újabb törvényeket hozott az Uralkodó melyben szabályozta az egyenruha viselését és a katonai kódex alkalmazását a fináncokra is elrendelte. A bajuszkötő alkalmazását tüzérlovak esetére szabályozó passzus várakozásaink ellenére sem került be a törvény végleges szövegébe. (sajnos)

Ezek bizony nem spórolnak a lőszerrel...

A GdF számos háborúban is kitüntette magát, így nem csoda, hogy az első világháborúban is volt alkalma a cs. és kir. haderőnek is tengelyt akasztani az olasz fináncokkal, de Abesszíniában is ritkították szépen az ellenséget. (Emlékezetem szerint ugyan ez utóbbi helyre a kutya sem hívta őket, bár a katonai érdemeken ez az apró tényező nem szükségszerűen csorbít.)

Nem különben pedig hasznosnak bizonyul segítségük, mikor is természeti katasztrófák helyszínén jeleskedtek az emberi élet mentése, vagy a károk enyhítése terén jó fináncaink.

Így jött el 1923 forró nyara, amikor is a pénzügyi bűncselekmények nyomozásával is megbízták a csukaszürke – sárga színkombinációjú egyenruhába bújtatott fináncokat. A második világháború  végéhez köthető pedig az, hogy az 1946-os népszavazásnak köszönhetően III. Vittorio Emanuele királynak és a savoyai háznak utilaput kötöttek a talpára olasz hon derék polgárai és kikiáltották a Köztársaságot.  A Fináncia nevéből tehát nyomtalanul eltűnt a királyi jelző és maradt a Guardia di Finanza név az utókornak. Ezzel így igazán boldogok lehetünk.

Nec Recisa Recedit – azaz soha se visszavonulást, olvasható a GdF jelképén 1933 óta.

Hegy, griffmadár, tenger, hajóláda (?!), színes szalagok: bal oldali legalsón II, jobb oldali alulról a második VI, az alsón pedig IX olvasható. Úgy néz ki, hogy a II, VI és IX kerületek voltak arrafelé a favorit.

tiboru bizonyosan tudja, hogy a hegy nem az Ararát, a griffmadárnak köze sincs a Saab-hoz, a hajóládákról már volt szó, de mi lehet az a tetszetős kis lógós izé a pajzs alakú címer alatt? Nem is beszélve a II, VI, IX számokról? Talány. Esetleg kínzó kérdés.

Végezetül a már ismerős jelképzavarra szeretném a Kedves Olvasó figyelmét felhívni: a Köztársaság rendvédelmi szerve royalista szimbólumoktól sem mentes. Mi keresnivalója van hát – a várnak álcázott, mégis jól kivehető – koronának a Respublikát védeni hivatott GdF címerében? Bár ha jól emléxem ilyen képzavaroktól államok címerei sem mentesek. Hogy ne saját magunkról beszéljünk, például Szerb Köztársaságnak is van (nem is egy) koronája a címerben. Úgy látszik a hagyomány legyőzi a logikát itt is.

* * *

Manapság a Fináncia szervezete mintegy 68 ezer tagot számlál, melyből legfeljebb 3200 fő a tiszti állomány, 13 ezer a biztosok száma (tiszthelyettes), 23 ezer „normál” pénzügyőr felügyelő (tiszthelyettes), 27 ezer ügynök és különleges ügynök. A szervezet vezetője egy háromcsillagos tábornok, aki a várakozásokkal ellentétben nem finánc, hanem katona, és nem mellesleg tagja a katonai vezérkarnak. (Nevek említésétől eltekintünk.) (folyt. köv.)