Nyár van, punnyadás, meleg, ilyenkor minden tisztességes, szórakoztató célú sajtó- és nettermék a nyaralási szokásokkal, a napozás veszélyeivel, illetve hiányos öltözetű hölgyek fotóival van tele. Úgy gondoltam, kellene valami ilyen kis színes ide is, csak a témát volt nehéz megtalálni hozzá. Az izraeli katonalányok napozási szokásairól persze lehetne egy nagyon látványos cikket kerekíteni, de sajnos nincsenek személyes tapasztalataim. "Gondolkozz, gondolkozz" - mondta Micimackó is, én pedig végül rátaláltam a megfelelő témára, az egyedi repülőgép-festésekre. Persze csak komolyan, történeti- és motívumelemzéssel, ahogy illik.

Az első világháborúban a repülőket valami féle modern lovagokként állította be a sajtó, akik halált megvető bátorsággal, ki-ki alapon vívják párbajaikat az égen, magasan a lövészárkokban rohadó, géppuskatűztől és mustárgáztól szenvedő átlag bakák felett. Nem csoda, hogy a gépeken szinte az első pillanattól megjelentek az egyedi azonosítók. Richthofen báró nemes egyszerűséggel (vagy fantáziátlanul) csak tűzpirosra festette híres Fokker Triplane-ját, egyik fő ellenfele, a francia George Guynemer gépét egy gólya díszítette. 

A legtöbb, később használt motívum már ekkor megjelent a gépeken: nemzeti jelképek (pl. Eddie Rickenbacker csillagos-sávos cilindere), rémek és halál, illetve állatok minden mennyiségben. Például a mellékelt, mindenki által ismert fekete paci: a Ferrari lovacsája is eredeti formájában egy vadászgépen, Francesco Baracca gépén ágaskodott. Mivel ez még az úriember pilóták kora volt, a hiányos öltözetű hölgyekre egyelőre várni kellett.

Békeidőben természetesen visszaszorultak az egyéni megoldások, hogy aztán a II. világháború meghozza új reneszánszukat. Kezdetben persze ismét csak szerény méretekben indult, egy pikk ász a kabin alá, a pilóta vagy kedvesének neve a motorburkolaton, vagy Adolf Galland jellegzetes Miki egere - ez még a porosz katonadrillbe is belefért. Az igazi piktor-cunami az Egyesült Államok hadbalépésével vette kezdetét. A két úriember nem repülő, de ebből a cikkből kihagyhatatlanok. A bal oldalit talán többen ismerik, ő Walt Disney, akinek rajzfilm figurái a mai napig feltűnnek a gépeken. A másik egy perui születésű grafikus, Alberto Vargas, akinek lenge öltözetű hölgyeket ábrázoló rajzai 1940-től jelentek meg az Esquire magazinban. Ezek a képek kifogyhatatlan forrásul szolgáltak a hormontúltengésben szenvedő katonák fantáziájának.

Az amerikaiaknál azért is kaphatott ekkora teret a pingálás, mert a háború második felében már álcázófestés nélkül, natúr fémszínűen használták a gépeket, készen kínálva a gyakran több tíz négyzetméteres "vásznat" az alkalmi művészeknek. Nem is fogták vissza magukat, ezt a B-24 Liberator bombázót például az orrától a farkáig kidekorálták. A vietnami háborúban kevésbé volt jellemző a művészkedés, viszont az 1991-es első Öböl-háború idején újra "elszabadultak az ecsetek". Igaz, a szaudi táborokba hónapokra bezárt katonáknak egyéb szórakozásuk aligha lehetett, különösen ami a nőket illeti.

Manapság, az esetenkénti ünnepi festéseket leszámítva, a hagyományt főleg az évente megrendezett NATO Tiger Meet őrzi. Ezen eredetileg a jelvényükben tigrist viselő alakulatok képviselői gyűltek össze, mára egy kicsit lazultak a szabályok, gyakorlatilag bármilyen nagymacskával be lehet kerülni a klubba. Ezekre a rendezvényekre aztán annak rendje és módja szerint kidekorálják a gépeket, álljon itt mutatóba néhány az elmúlt évek érdekesebbjeiből. Ezek az egyedi festések, bár kétségtelenül rendkívül sok munka van velük és nem kevés pénzbe kerülnek, egyben komoly PR értékkel is bírnak. A repülőnapok világszerte nagy népszerűségnek örvendenek és a rendezők mindíg szívesen fogadnak olyanokat, akik szó szerint is színesítik a kínálatot. A látogatást pedig illik viszonozni, így lehet néhány kiló festékkel mondjuk F-15-öst fogni. Mi magyarok is próbálkoztunk néhány extra darabbal az utóbbi években, kár, hogy külföldi bemutatókra kitelepülni már végképp nincs pénz a matrac alatt.

A történeti áttekintés után térjünk át a motívumkutatásra. A legegyszerűbb formája a grafitti, vagyis amikor csak valamilyen felirat díszíti a madarat. Ez volt a legelterjedtebb, hiszen pl. egy "Sztálinért" feliratot még a legmerevebb komisszár sem mert levakartatni, így ez a forma még a szovjet hadseregben is létezett. A szövegek tartalma a szimpla becenevektől a történelmi gúnyolódásig terjedt, mint azon a Lancester bombázón, amire a 137 bevetést jelző kis bombasziluett mellé nem átallották Göring szavait felfesteni: "Soha egyetlen ellenséges gép sem fog a Birodalom fölé repülni!" A szövegek sokszor a gép valamilyen jellegzetes tulajdonságára vonatkoztak, mint a kecsesnek jóindulatal sem nevezhető vadászgépet, a P-47 Thunderboltot díszítő Big Ass Bird.

A nemzeti jelképek és az állatok sokszor összefonódnak, tekintettel a heraldikai állatok sokaságára. Így természetesen amerikai sassal hangárt lehet rekeszteni, szintén a különböző kisebb ragadozó madarakkal. A cápafogsor már olyan elcsépelt, hogy önmagában említésre sem méltó, csakúgy, mint a már említett tigrisek és más nagymacskák. A repülő állatkert ritkább lakói között viszonylag szép számmal képviseltetik magukat a vadkanok és a darazsak, de találunk pingvint, békát, jegesmedvét, sőt még egy harciasnak aligha nevezhető malacot is.

Korábban szó volt már Walt Disneyről, az általa alapított rajzfilm-birodalom állandó témát szolgáltat. Az eredetiben is elég hisztis és agresszív Donald állandó kedvenc, Yosemite Sammel, Tapsi Hapsival és a Tasmán Ördöggel együtt. Az újabbak közül Garfield, Obelix, sőt, Bart Simpson is kapott már szárnyakat, kíváncsian várom a South Parkos Gripeneket. (A beach után érdeklődő Garfield az Öbölbe vezényelt angol Hercules orrát díszítette - gondolom a személyzetnek nem kellett sokat keresgélnie.)

Jöjjenek végre a csajok! (Persze, különben senki sem olvasta volna el eddig.) Vargas képei, illetve a Yank pin-up fotói voltak a fő ötletadók, maga a címszereplő Memphis Belle egy Esquire-rajz koppintása. Az anatómiai arányokkal sok művésznek voltak gondjai, de a másodlagos nemi jellegek túlhangsúlyozása miatt a közönség nem nagyon reklamált. Különösen kedveltek voltak a kétértelmű - kétértelmű a fenét - utalásokkal ellátott másolatok, mint ez a Vargas-reinkarnáció egy B-25 orrán.

Az Öböl-háborúban meglepő módon az angolok ereszették el magukat nagyon, a Tornadok és Buccaneer-ek legénysége egész komoly szimbolikát alakított ki. A mellékelt képen a Buccaneerek "kötelező motívumrendszere" látható: a bevetéseket jelző bombák (pirossal a bombázó, feketével a célmegjelölő küldetés), egy megfelően alulöltözött figura, mint központi alak, a repülőgép neve, a parancsnok barátnőjének/feleségének a neve, illetve egy tradícionális (nem blended!) skót whisky - az utóbbi kettő egészen biztosan nagyon hiányzott a katonáknak.