Egyetlen szerv, szervezet vagy magánszemély sem örül annak, ha körülötte botrányok kavarnak hullámokat. A dinnyetermesztők sem olvasnák szívesen, ha a sajtóban megjelenne annak a titkos szernek a receptje, amivel portékájukat locsolgatják, hogy még lédúsabb és még olcsóbb legyen. Hátmég egy titkosszolgálat. Hátmég egy katonai titkosszolgálat! Hátmég egy NATO-tagállam katonai hírszerzése!

Hogy finoman fogalmazzak: román szövetségeseink kicsit megszívták a bránert. Kattints, ha tudni akarod a cirkusz lényegét!

Azt, hogy a titkosszolgálatok embereket szerveznek be és tőlük tudnak meg egy csomó dolgot, nem itt, nem most és nem tőlem hallja először a kedves olvasó. Vagy ha igen, akkor nem is tudom, mit keres itt, ezen a blogon és miért nem a [moderálva] vakargatja az árnyékban, sört kortyolgatva. Ez a Humint, hölgyeim és uraim, amiről oly sok szép dolgot lehet hallani és olvasni a neten (is), de most nem mennék bele.

Hogy ezeknek a bestye intelligens szervízeknek vannak ugye mindenféle szabályaik, annak csak örülni tudunk, abba pedig belenyugodtunk, hogy bizonyos cuccokat nem olvasgathatunk csak úgy, nem lehet (legalábbis probléma nélkül) letölteni a netről, nem kölcsönözhető, mert államtitok.

Na, nem húzom tovább az időt, mert rendesek voltatok és nem vágtatok pofákat: a Ziua című román napilap (még csak nem is vérbulvár, hanem egészen korrekt politikai újság) mai számában tájékoztatja a közvéleményt, hogy a birtokukba került a román katonai hírszerzés (DGIA, vagyis a Direcţia Generală de Informaţii a Apărării - Védelmi Hírszerzési Főigazgatóság, magyarán ők a katonai kémek) egyik minősített belső utasítása (gyakorlatilag kézikönyve), amelyben az informátorok kiválasztásával, tanulmányozásával és bevonásával fogllalkoznak, igen részletesen. A hírszerzés ráadásul ugye külföldön dolgozik, ezért az anyag kiemelt alapossággal tárgyalja  az idegen állampolgárok beszervezését, előnyeiket és hátrányaikat a belföldi forrásokkal szemben.

Egy csomó érdekességet megtudhat az érdeklődő: például azt, hogy a téglákat a románok három szintbe sorolják, hasznosságuk szerint és olyan szép neveket adtak nekik, mint "eseti kapcsolat", "állandó kapcsolat" vagy "hivatalos kapcsolat". Részletesen foglalkozik az anyag a találkozók előkészítésével, lebonyolításával, hogyan kell beszámoltatni az ügynököt, mire kell odafigyelni, hogyan kell védeni a forrásokat, mi a teendő, ha gáz van, stb., stb., stb.

Persze államtitok-sértési bűnügy lesz a dologból, teljesen jogosan - teszem hozzá gyorsan. Az azért mégsem tartható, hogy ilyen cuccok orrba-szájba megjelenjenek az újságokban, sajtószabadság ide vagy oda. Te esetleg másként gondolod? Fejtsd ki a kommentekben!

Románul tudók itt olvashatják a cikk világhálós változatát.

Nos, Bukarestben áll a bál. Keresik a kiszivárogtatót (a sajtó amúgy sem tartozik az intelligens szervízek kedvencei közé, és ez nem román specialitás; csak az az ordas nagy különbség mondjuk a magyar és a román média között, hogy odaát ezerrel dübörög a tényfeltáró, oknyomozó újságírás, míg idehaza Győzike és Maunika mindent visz), kutatják a felelősöket, és valami azt súgja, hogy szegény Francisc Radici vezérőrnagy, a DGIA főnöke (aki a neve alapján akár még Radics Ferenc is lehetett egykoron) keveset fog aludni az elkövetkezendő napokban. Pedig olyan becsületes, őszinte arca van, nem?

Állítólag valamelyik angol értelmező szótárban az "intelligence" szónak három alkategóriáját említik és tárgyalják, ebben a sorrendben: 1.) Human Intelligence; 2.) Animal Intelligence; 3.) Military Intelligence.

De ne feledjük, hogy a 007-es is a katonai hírszerzésnek dolgozik!!! És - csak hogy nyugodtan hátradőljünk és fogyasszuk tovább a szotyolát - az a szolgálat is szövetségesünk!

Vélemények, kommentek - mint mindig - most is jöhetnek.