Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Különlegesek - Anzio ördögei, az FSSF

2008.09.26. 06:00 Neoprimitív

Ha már szó esett a német-francia közös dandárról, úgy gondoltam érdemes lenne egy pár szóban megemlékezni a többnemzetiségű alakulatok őséről, a II. világháború egyik igazi különleges egységéről, a First Special Service Force-ról is.

Micsoda pofátlan alakok vannak - gondolhatta az a rendőr, aki a II. világháború végén egy san franciscoi kocsmában kiszúrt egy bajszos katonát, aki egyértelműen túl fiatal volt az egyenruháján lévő két-két ezüst csillaghoz. Igazoltatta, ám a katonakönyvben is vezérőrnagyi rendfokozat szerepelt. "Piszok jó hamisítvány" - jegyezte meg a rend őre és a padlóra hajította a könyvecskét. A következő pillanatban viszont már helyet is cserélt vele, mert az igazolvány tulajdonosa, Robert T. Frederick vezérőrnagy, a First Special Service Force parancsnoka nem volt egy könnyű természet.

Az alakulat létrejötte Churchillnek köszönhető, aki Roosevelten keresztül hosszú ideig tökéletesen tudta manipulálni az amerikai katonai felsővezetés döntési mechanizmusát. Mivel Angliát nagyon aggasztotta, hogy Norvégia megszállásával a németek flotta- és légibázisokhoz jutottak, 1942-ben sikerült rávennie az amerikaiakat, hogy állítsanak fel egy közös alakulatot - az angol kommandók mintájára -, amely Norvégiában ejtőernyővel leszállva tartós gerillaháborút folytatna a németek hátában. Ehhez a maga részéről az ötletet, a nemzetközösség részéről kanadai önkénteseket ajánlott fel, a pénz-paripa-fegyver apróságai az amerikaiakra maradtak. Az ötlet Washingtonban Frederick (akkor még) alezredes asztalán landolt, aki irodakukacként a számlálatlanul érkező jószándékú, ám általában végtelenül amatőr, civil ötleteket véleményezte a vezérkar felé. Az Ekevas hadműveletről is megállapította, hogy katonailag kivihetetlen és ezzel a maga részéről lezártnak tekintette a dolgot. Nem számolt azonban a politikai hátszéllel ("az amerikai és angol fegyverbarátság szép példája") és így eshetett meg, hogy 1942 nyarának elején Eisenhower egy laza mozdulattal a nyakába varrta az újonnan felállítandó alakulat teljes felelősségét: - Maga már úgy is ismeri ezt az egész tervet!

Tapasztalatok és létező forgatókönyvek híján Frederick három "mini-ezredből" álló egységet kezdett el felállítani a montanai Helena melletti Camp Harrisonban, ezredenkét három helyett csak két zászlóaljjal. Főleg korábbi vadászokat, erdészeket, favágókat, aranymosókat keresett, olyanokat, akiknek van tapasztalatuk a hegyvidéki erdőségekben. A kanadai önkéntesek döntően ilyenek voltak, az amerikai parancsnokok azonban príma alkalmat láttak arra, hogy megszabaduljanak a legbalhésabb fogdatöltelékeiktől, így Fredericknek hamarosan tizenkettő helyett több száz piszkos vagánnyal kellett megbirkóznia. (Az FSSF történetét olvasva azt hiszem, nem csak nekem lesz olyan érzésem, hogy Nathanson nem kevés ihletet merített Frederick sztorijából a Piszkos tizekettőhöz.)Tovább bonyolította a helyzetet az a döntés is, hogy ez valóban vegyes alakulat volt - a kanadai és amerikai katonák teljesen keverve szolgáltak, még raj szinten sem volt elkülönülés. A 35 éves parancsnok a rendteremtés legegyszerűbb módját választotta - úgy meghajtotta az embereit, hogy azoknak nem volt energiájuk egymással kötözködni. 80 km-es hegyi menetgyakorlatok teljes felszereléssel és a 120-as helyett 140-es menettempóval, erőnléti edzések, közelharc gyakorlás, közte elméleti foglalkozások, robbantó tanfolyamok. A késharcok gyakorlásához a rohamkéseket használták - természetesen védőtok nélkül - és a tiszteknek is részt kellett benne venni. A tél beköszöntével ez kiegészült a sí- és hótalpas kiképzéssel és az ejtőernyős ugrásokkal. Akinek ez kicsit sok volt, az mehetett vissza azonnal a korábbi alakulatához, ami a magukat kemény fiúnak tartók között elég nagy szégyen volt. Még a parancsnokon sem lehetett gúnyolódni, mert Frederick nem az a hátulról irányító tiszt volt. Maga is végig csinálta az egész kiképzés minden részét, a háború végére pedig a ő lett a legtöbbször megsebesült főtiszt - kilenc Bíbor Szívet gyüjtött be.

A szerteágazó kiképzés a felszerelésükön is meglátszott. A V42 rohamkést kifejezetten az FSSF számára gyártották. Bár nagyon hasonlít az angoloknál rendszeresített Fairbairn-Sykes kommandós tőrre, jellegzetessége a markolat alatt lévő hüvelykujj-támasz és a végén lévő hegyes "skullcrasher". Apró ergonómiai fejlesztések, így jobban lehet vele... inkább nem részletezem. Ahogy az más, hasonló jellegű alakulatoknál is gyakori volt, a fegyverzet sokszor eltért a hivatalosan rendszeresítettől az egyénileg kedvelt vagy szükségesnek ítélt felé.

A Browningnál könnyebb Johnson golyószórókat pl. Frederick két tonna robbanószerért cserélte a tengerészgyalogosokkal, az erődített pontok ellen pedig néhány lángszórót is "szereztek"... Ejtőernyős csizmát, de a hegyivadászok buggyos nadrágját viselték, kiegészítve a szőrme szegélyes, vízhatlan  parkával, amit az amúgy melegnek hitt Olaszországban '43 telén szanaszét irigyeltek róluk a szakadó esőben fagyoskodó átlag GI-k. Legnagyobb örömükre a csizmára húzható vízhatlan, "sarkvidéki" kalucsnit is meghagyták a kiképzés után a felszerelésben, ez az első világháborús lövészárkokat idéző olasz hadszintéren nagyon jól jött. Az egyenruha egyébként kezdetben nem volt egységes, de egy méretesebb verekedés után - a helyi kocsma törzsközönsége élcelődött a kanadaiak szoknyáján - mindenkit amerikai egyenruhába bújtattak. A nemzetiséget innen kezdve csak a jobb galléron hordott jelvényből, meg persze a zsoldból lehetett tudni: a canuckok kevesebb pénzért vitték vásárra a bőrüket.

Felruházva, kiképezve, Fredericknek már csak egy komoly problémája volt: nem volt ellenség. A norvégiai diverziót menet közben lefújták. Szóba került még Románia (az olajmezők), Olaszország (erőművek), sőt a Kaukázus is, de igazából 1943 elejére ott állt egy fantasztikusan felkészített csapattal, amit éppen fel akartak oszlatni, mert nem volt feladata. Szerencséjére a japánok még 1942-ben támaszpontokat építettek Attun és Kiskán, az Aleuták két szigetén. Az Attu elleni akció arányaiban nagyon súlyos áldozatokat követelt, így a parancsnokság végre talált az FSSF-nek feladatot. (Az FSSF egyébként eredetileg fedőnév volt, Special Services-nek a hadsereg szórakoztató egységeit, frontszínházakat, zenekarokat nevezték. Saját poénjuk szerint feladatuk az volt, hogy "leugorjunk az ellenség hátában, fánkos- és kávéspultokat állítsunk fel és megvédjük azokat bármi áron".) A behajózás előtt még megtréfálták a partraszálló-kiképzést tartó tengerészgyalogosok parancsnokát. Frederick fogadott vele, hogy az emberei átjutnak a laktanya őrségén. Reggel végigjárták a területet és megmutogatta a háborgó parancsnoknak, hogy hány helyen ásták be magukat a "Bátrak" (Braves, ahogy magukat nevezték) és hol helyeztek el robbanótölteteket - pl. a parancsnok ágya alatt.

Mint kiderült, első hadműveletüknek ez volt a legkeményebb része. Kiskán ugyanis a várt elszánt japán védősereg helyett csak üres bunkereket és lövészárkokat találtak - a japánok a közeledő flotta elől a ködben elhajóztak. A hideg északról ezután a hideg délre küldték őket, Olaszországba. Salerno után a szövetségesek előrenyomulása a hegyes terepen finoman szólva is csak bukdácsolt, a novemberi Itália pedig napfény helyett sárral, esővel és hideg széllel várta a tengerentúli turistacsoportokat. Előbb a Winter-vonal áttörésében segédkeztek (ez volt első éles bevetésük), majd következett Anzio, a legelbaltázottabb szövetséges partraszállás. A négy hónapig tartó hídfő-csatában az FSSF-re hárult a déli szárny védelme, a Mussolini csatorna mentén.

Mivel itt a járhatatlan mocsáron csak öt híd vezetett át, a természetes az lett volna, ha - a többiekhez hasonlóan - átkozódva ülnek az egyszerre szakadó eső- és gránátzáporban és időnként visszaverik a hidak elleni német támadásokat. Ezzel szemben éjszakánként feketére mázolva rajtaütéseket indítottak a németek ellen, néha századnál is nagyobb erőkkel. A németek eleinte azt hitték, hogy egy fekete alakulattal állnak szemben, ennek köszönhették a Schwarzteufeln (Fekete Ördögök) nevet. Még az első ütközetük során történt, hogy az egyik század parancsnokát közvetlen közelről lelőtte egy, a rejtekhelyéről előugró német, miközben egy, magát látszólag megadó katona felé közeledett. Állítólag ez volt az oka, hogy ha csak nem kellett foglyot hozni, a járőrök után általában csak halottak maradtak. Frederick azért gondoskodott arról, hogy a németek ne maradjanak kétségek között. Az itt látható kis kártyákat nyomatta és "emlékeztetőül" ezeket hagyták a megölt németek sisakjára tűzve. (A németül nem tudók kedvéért az üzenet pongyola fordításban: A vastagja még csak ezután jön!) A pszichológiai hadviselésnek meg is lett az eredménye, az amúgy nem újonc 114. Jäger hadosztály visszavonta előretolt egységeit és egy jó mérföld széles, üres biztonsági sávot hagyott maga mögött. Mivel a tüzérség miatt nappal kevés tennivaló akadt, így Gus Heilman főhadnagy csapata berendezkedett a senki földjén lévő Borgo Sabotino falucskában, gátlástalanul élvezte a helyi szarvasmarha- és baromfiállomány kínálta élelmezési változatosságot és feltárta a föld alatt sínylődő borkészleteket. A falucskát átkeresztelték Gusville-nek, Gusville Herald-Tribune címmel saját újságot adtak ki, kertészkedtek és fogadták a sikerre és pozitív hírekre ácsingózó amerikai újságírókat. Az, hogy a főutca egyenesen a szemben álló német lövegeknek futott neki és ezt a tüzérek nem is engedték elfelejteni, nos, valami izgalom is kell az életben.

A hídfőből kitörés után az FSSF emberei voltak az elsők, akik Rómába értek, a hálás olaszok a Porta San Paolo melletti protestáns temető falán egy emléktáblával meg is emlékeztek róluk. (A részletes útbaigazításért tessék felkeresni Csurtusék római beszámolóját!). Sokáig nem élvezhették a dicsőséget, mert már készítették a hajójegyeket a számukra a dél-franciaországi partraszálláshoz. Ez, és a normandiai partraszállás sikere azonban megpecsételte a sorsukat. A nagy hadszíntéren már nem tudtak mit kezdeni egy alig 2000 fős speciális alakulattal, ráadásul a kanadaiaknál egyre nagyobb gondot jelentett a különleges egységek emberutánpótlásának biztosítása is. 1944. december 5-én tokba kerültek a zászlók és az addig együtt szolgáló katonák nemzetiségük szerint szétválva elindultak új alakulataik felé. Az ejtőernyős képesítésűeket azonnal felszívták a Market-Garden után kivérzett hadosztályok, az amerikaiak gyorsan beszállhattak az ardenneki katlancsatába is. (A 101. ejtőernyősöknél rögtön lehetett tudni, ki jött az FSSF-ből: nekik volt téli dzsekijük). A többiek zöme a 474. gyalogos hadosztályhoz került és végül a sors fura fintoraként az eredetileg célul kijelölt Norvégiában fejezte be a háborút, felügyelve a magukat megadó német csapatok hazaszállítását. A túlélőknek egy dolog fájt nagyon: a végig egymás mellett harcoló hősi halottakat a katonai bürokrácia haláluk után szétválasztotta és most külön temetőkben nyugszanak, nemzetiségük szerint. Az alakulatnak csak egy, de annál markánsabb nyoma maradt: az amerikai Különleges Erők jelvénye a mai napig az két, keresztbe rakott nyílvessző, amely eredetileg az FSSF katonáinak bal gallérját díszítette.

48 komment

Címkék: olasz brit usa amerikai különlegesek hegyi csapatok ii világháború

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pancer1 2008.09.26. 07:45:56

Jó poszt, megint.

mr nemo 2008.09.26. 08:21:19

Nagyon jó poszt, mi több: hiánypótló!

spájdernecc 2008.09.26. 08:31:25

Köszi Neo!
Sose tudtam, hogy a kanadaiak is kiltet hordtak...

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.09.26. 09:06:08

Ez egy piszokul érdekes cikk! Nagy gratula érte!

Neoprimitív 2008.09.26. 09:17:31

spájder

a kanadai alakulatok sokszor megőrizték a származási helyük szerinti hagyományokat. A skótok Kanada 3. legnagyobb számú, mondjuk úgy, nemzetisége és sok alakulat ragaszkodik az eredeti "ezredtulajdonos" vagy védnök történelméhez is, így két hagyomány alapján is lehet egy kanadai alakulat skót.

Két link mai alakulatokhoz:

www.cscotrpipesanddrums.com/

www.army.forces.gc.ca/canadian_scottish/

capcabi 2008.09.26. 09:39:59

én látam egy mozifilmet az alakulatrol-sajnos a címét nem tudom,ott olaszba harcoltak.

Zetek 2008.09.26. 09:45:09

Gyenge, felületes mese, a Kelly hősei színvonalán. Churchill nevű bohócunk eredményeit inkább ne soroljuk, mert nem nagyon voltak szegénynek. "Roosevelten keresztül hosszú ideig tökéletesen tudta manipulálni az amerikai katonai felsővezetés döntési mechanizmusát." Ez egyszerűen nem igaz, szegény barom számtalanszor pattant le az amerikaiakról. Ugyanúgy hülyére szivatták, amint azt a britek tették kis csatlósaikkal - pl. az ágyútöltelék lengyelekkel - megdögölhettek értük. Csak sajnálni lehet, hogy tökös gyerekek nem találkoztak komoly ellenféllel.

ErrorFlynn 2008.09.26. 10:09:19

a Kelly hősei színvonala gyenge?! jaj, ne szomoríts el, én úgy szeretem!

skullcrasher. ma megint tanultam valamit :-)

Őrnagy Őrnagy · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2008.09.26. 10:11:00

Kanadai ismerős nagyon büszke rá, hogy az apja itt szolgált. Eredtileg prémvadász volt.

Őrnagy Őrnagy · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2008.09.26. 10:12:48

Érdekes különben, a Pokolbéli víg napjaim után című Faludy könyben említett, az amik által felállítani szándékozott Osztrák-Magyar Monarchiás alakulat is :)))

Neoprimitív 2008.09.26. 10:55:57

Zetek

szerintem mondjuk Krakkóban vagy Varsóban ha lehet, ne tituláld "kis csatlósnak" vagy "ágyútölteléknek" a lengyeleket, esetleg nem jössz haza egy darabban. (Mondjuk a norvégokat, cseheket, hollandokat, belgákat sem.) A saját hazájuk megszállói ellen harcoltak annak az oldalán, aki hajlandó volt fegyvert adni hozzá. Az 1. Lengyel Páncéloshadosztály parancsnoka mondta, hogy a lengyelek más népek szabadságáért harcolnak de Lengyelországért halnak meg. Az angolok sem csatlósként tekintettek rájuk és nem így értékelik a szerepüket ma sem.

"Csak sajnálni lehet, hogy tökös gyerekek nem találkoztak komoly ellenféllel." - ezt nem tudom, kire értetted, az angolokra, a lengyelekre, az FSSF-re, de kétlem, hogy bármelyikre igaz lenne. Legalább is én még nem olvastam olyan német visszaemlékezést, amelyik mondjuk a német ejtőernyősöket vagy a páncélos hadosztályokat a
könnyű ellenfelek közé sorolta volna.

Pókmalac 2008.09.26. 11:18:07

Végre megint Canada!

Pókmalac 2008.09.26. 11:21:58

És hozzáteszem kanadában se nem illik töketlen ágyűtöltelék csatlósozni senkit, meg lehet hogy a Ausztráliában- Újzélandon sem kéne az ANZAC Gallipoli-i hőseit ágyútöltelékezni, függetlenül, hogy azok voltak, vagy sem.

Pókmalac 2008.09.26. 11:24:38

És még vmi, az angol hadvezetés nem csak a "szánalmas ágyútöltelékek"-et , küldte vágóhídra hanem sokszor brit alakulatot is lásd pl. Market Garden

grabowski 2008.09.26. 11:45:10

Ma megint sokat tanultam.. Gratulálok a cikkhez!

Mentula 2008.09.26. 12:21:42

Neó kartács, ezt is öröm volt olvasni.

Annyit talán, hogy Winston mester szerintem sem volt akkora nagy bábos, hogy az Amcsikat hosszútávon megvezesse. Sőt, a végén már egyenesen megalázó helyzetekben találhatta magát Roosevelt és Sztálin köztött. Szvsz.

De ennek az alakulatnak a felállításakor egyértelműen jól jött ki a boltból. :)

ErrorFlynn 2008.09.26. 13:01:40

tegnap jártam könyvesboltban, ott hevert békén egymás mellett a "Churchill legnagyobb háborús baklövései" meg a "Churchill hogyan nyerte meg a világháborút". nem konkrét könyvcímek, de erős közelítés.

Neoprimitív 2008.09.26. 14:11:26

Error (hölgyek előnyben), Mentula, ZZ, grabowski, nemo, pancer1 és elnézést, ha valakit kihagytam: köszönöm a dícséreteket!

Churchill az én véleményem szerint (vélemény!!!!) kb. 43-ig viszonylag sikeresen tudta az európai hadszíntér angolszász hadműveleteit (de jó bonyolult lett) úgy befolyásolni, hogy azok lehetőleg minél inkább a brit birodalmi érdekeket szolgálják. Ettől még konkrét kérdésekben (kinevezések, parancsnokságok, utánpótlás) persze sokszor megszívatták, de a fő hadműveleti irány meghatározásában nagyon ügyesen mozgatta a szálakat. Ennek egyik fő oka persze az volt, hogy egészen Tunéziáig igazából csak ők harcoltak és még az afrikai harcok befejezésével is többé-kevésbé joggal mondhatta, hogy az amerikaiaknak még meg kell tanulniuk a németek elleni háborút. "Rendíthetetlen a veszélyben, kérlelhetetlen a harcban, elviselhetetlen, ha győzött."- ezt ugyan ő mondta Montgomeryről, de szerintem rá is tökéletesen illik.

Collingwood 2008.09.26. 14:59:54

Gratulalok, nagyon erdekes cikk volt.

mr nemo 2008.09.26. 16:52:14

Meg is néztem a Band of Brothers ardenneki részét :-)

Nebameg 2008.09.26. 17:47:22

Jó kis cikk. Ha már az érdemek szóba jöttek, Zetek úr érdemeiről kaphatnánk egy kis felsorolást? "Churchill nevű bohócunk " - elég nagyképű kijelentés...

Bacsa 2008.09.26. 22:50:55

Remek volt!

Köszönet.

cs

fantom 2008.09.26. 23:57:50

Riszpekt Kanadának!

Az egyik kedvenc hadseregem.
A II. VH-ban is hadtest szintű teljesen önkéntes erőkkel nyomultak, nem beszélve a RAF-ban és máshol szolgálók tömegéről.

Ma is virulnak a skót alakulatok különben a vízen túl is, pl. létezik a Black Watch of Canada - Afganisztánban is jártak. Nova Scotia-i legénységgel, persze.
Ráadásul megtartották a brit rendszert, a király(nő) és egykori főrendek házi ezredeit. Hisz az államfő ma is ol' Lizzie...

Hírnevük szerint kitűnően képzett és felszerelt, bátor, profi katonák. És kormányuk néha be is zavarja őket a málnásba. :)

Az országban még mindig sok hegyi, erdei ember él, főleg nyugaton - príma nyersanyag bármely hadseregnek.

Jó, elfogult is vagyok, de nincs de. A kanadaiak jók a harcmezőn, minden jel szerint.

Lucius Flavius Arrianus 2008.09.27. 13:33:07

Mindig meglepődöm, amikor ezen a blogon tudatlan és bátor, ostoba, de magabiztos kommentelőkkel találkozom; ez valahogy furcsa. Lásd az érdemdús Zeteket.
Ez itt valahogy fura ;-)

tribunus 2008.09.27. 14:10:44

Neo! Bravo,megint egy érdekes poszt olyan témáról amiről ritkán lehet ilyen "regényes" formában olvasni. köszönöm!

nately 2008.09.27. 14:18:12

A írás szerintem is kiváló.Csak egy gondolat erejéig azért azt érdemes megemlíteni,hogy ki használt kit ágyútölteléknek.Célzok itt a német"fanoknak",hogy mit is csináltak ők a saját szövetségesükkel/magyarok,románok,szlovákok,stb./az orosz fronton.Don-kanyar,talán rémlik valami!

crispy 2008.09.27. 14:18:50

zetek, bocs de az a rettenetes erzesem, hogy te nem kifejezetten vagy idevalo

tanulni, tanulni, tanulni

tribunus 2008.09.27. 15:52:36

Tiboru!Egy másik posztban olvastam a 9.század c. filmről.Talán tudnál segiteni,hogy hol lehet hozzájutni?

waape 2008.09.27. 19:34:58

Jó poszt. Nem tudom valakinek feltűnt-e a posztból, hogy néha a katonák mennyire nem látják át a tágabb szitut, pontosan azért mert benne vannak a sűrűjében. Ennek van átcsengése napjainkra. Ha Frederiken múlt volna, nem lett volna FSSF (ha minden úgy van, ahogy neoprimitiv írta). De hál istennek nem rajta múlott. Viszont jó katona volt, mert amikor parancsot kapott, akkor megcsinálta legjobb tudása szerint.

Höbörgö 2008.09.27. 20:07:54

Tribunus,
nekem megvan, eredeti orosz nyelven, magyar felirattal.
Feltöltsem vhová?

Pötty 2008.09.27. 22:03:08

Na kérem, rég volt már ennyire jó poszt, mint ez :)
Csak így tovább és köszünjük!

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2008.09.27. 22:24:02

Nekem is meg van a fim, csak feliratom nincs hozzá. Mondjuk, oroszu is érthető. Hőbörgő, nálad külön file a felirat? Ha igen, email mellékletben átküldhetnéd a blog email címére. Köszi.

Condottiere 2008.09.28. 23:06:00

Erről a Frederikről, nekem Ewan Mcgregor jutott eszembe a Sólyom végveszélbenből: "Én kávét főztem Irakban bazdmeg!".

Én is emlékszem valami filmre a témáról, egy időben ment a TCM-n hajnalban.

És ha már Anzio, akkor íme a leghátborzongatóbb szám, ami lemaradt A falról. www.youtube.com/results?search_query=when+the+tigers+broke+free&search_type=&aq=0&oq=when+the+tigers

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.09.29. 00:51:41

tribunus 2008.09.27. 15:52:36

Kicsit későn reagálok, de látom, a kollégák már léptek...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.09.29. 00:59:17

Zetek 2008.09.26. 09:45:09

Hm, Churchillt bohócnak és szegény baromnak nevezni - legalább egy Monty vagy Rommel bátorsága kell hozzá. Úgy látszik, Zetek olvtársunk bátorságban nem szenved hiányt.

limbekcs 2008.09.29. 15:49:23

Abban a moziban, amit én is láttam de a címe sajnos nem ugrik be, fő bevetésként Monte Cassino hegyére másztak fel a várhatóval ellentétes oldalon... Aranyos volt még, ahogy a közelharc tápos képű kanadai mestere (kocsmai) verekedés előtt mindig akkurátusan elcsomagolta a szemüvegét...

Roosevelt annyiban azért beszopatta Churchillt Teheránban és Jaltában, hogy gyakorlatilag Sztálin oldalára állt azzal, hogy nem kell a háború utáni politikai rendezésről ennyire előre tárgyalni - így végül a grúz rablóvezér kezén maradt Kelet-Európa "a fegyver jogán"....

tribunus 2008.09.29. 16:45:02

Höbörgö,Tiboru!Köszönöm a segitséget,de a neten nem tudom hogyan tudnátok átküldeni viszont személyesen pesten bárhol szivesen átvenném :-)

Neoprimitív 2008.09.29. 17:39:43

A film elvileg a Devil's Brigade kéne, hogy legyen, nekem sajnos kimaradt. Ha a Monte Cassino-t mászták meg benne, akkor kicsit hálivúdiasra vette a forgatókönyvíró tényeket, mert igazából ez még Cassino előtt, a Monte la Defensa bevétele volt. Az egy dolog, hogy a támadást a járhatatlannak tartott sziklafal felől indították, de ráadásul a terepszemlén Frederick megállapította, hogy felmászni ugyan fel lehet a falon, de ehhez kevés egy éjszaka. Ezért első éjjel csak a gerinc alatt kb. 100 méterig jutottak fel, hajnalban mindenki álcázta és beásta (bár a sziklás talajon a bekaparta pontosabb) magát amennyire tudta és az egész napot ott töltötték a németektől egy kőhajításnyira, a szakadó ónos esőben. Következő éjjel aztán ebben az állapotban kellett megmászniuk az utolsó 100 méternyi meredélyt.

Pókmalac 2008.09.29. 18:25:57

Neoprimitív 2008.09.29. 17:39:43
Kis apró kellemetlenség...
Mondhatni rutinmunka :D

bet-li, kínai játékos 2008.09.30. 00:21:54

Gratula a cikkhez, tetszett!

Tudom, tudom, hogy a Wikipédia nem a legjobb hivatkozás, de azért a linken szereplő jelvényt érdemes összehasonlítani a posztban szereplőkkel, ha még nem tettétek meg.

en.wikipedia.org/wiki/United_States_Special_Operations_Command

tiboru · http://blogrepublik.eu 2008.09.30. 01:33:58

Bet-li,

a harcosoknak a keresztbe tett nyilak jelennek meg a felvarrójukon, míg a parancsnokságnak az a fura, fascesba oltott lándzsahegy.

www.specialforces.com/store/catalog/special_category_363_Special_Categories_De_Oppresso_Liber_page_1.html

Panzer 2008.10.01. 18:50:35

Ha valakinek segit, van egy olyan valtozatom a 9.szazadbol, ami ukran alapnyelvu, de van hozza orosz felirat. (Oroszul kevesbe tudoknak esetleg hasznos.)
Hm?

Udv,
A.

A.Laci 2008.10.07. 19:53:13

Hát ez nekem nagyon tetszett. Gratulálok.

Monty H. 2008.10.23. 15:30:43

Nagyon jó kis írás. A filmet a magyar tévében is sugározták pár éve, de nekem már nincs meg.

Hát igen, a kanadaiak is tudtak.

tapangász 2009.11.30. 13:21:33

"Devil's brigade" a film címe, és először Algériában láttam az ottani tv-ben, 1982-ben...

Alig hinném, hogy tartja még valamelyik videotéka :)

Annak alapján, amit írsz nem vitás, hogy a piszkos 12-ben is szerepelhetnek elemek bőven.

Köszönöm a postot igen érdekes volt, mint szinte mindegyik, amibe belefutottam.
üdv és sok sikert
süti beállítások módosítása