Új állandó szerkesztőt üdvözölhetünk a lemilen: testvérblogjaink egyikén MTi kolléga már többször bizonyította, hogy bérelt helye van az (örvendetes módon) egyre gyarapodó közösségünkben. Itteni első posztja Mária Terézia leghűségesebb huszárjáról, gróf Hadik Andrásról szól. A második részt is hamarosan olvashatjátok.

Átadom tehát a szót MTi-nek, sok sikert kívánva neki. tiboru.




A majdani huszárgenerális 1710. október 15-én látta meg a napvilágot, de születésének helye már vita tárgyát képezi: Csallóközt jelölik meg – ami ugye nem egy települést foglal magába –, de Esztergomot és Kőszeget is említik. A köznemesi Hadik-család származását Turóc vármegyéből eredeztetik: egyesek szlováknak vélik, mások kaukázusi nép sarjának – cserkesznek vagy tatárnak – tartják elődeit. Ez a feltevés nem is alaptalan, hiszen e népek fiait – mint kitűnő lovasokat – szívesen fogadták szolgálatukba az európai uralkodók. Életrajzírója, Donoszlovits Vilmos, egy korabeli kaukázusi nagyúr, bizonyos Hadik Zsiri rokonának véli.


A Hadik-család évszázadokon keresztül papokat és katonatiszteket adott a birodalomnak: a kis András is jezsuita szerzetesnek készült, ám egy hirtelen – mondhatnánk szerencsés – elhatározás folytán a másik „fényes ösvényre” lépett: felcsapott huszárnak. 1730-tól a Ghillányi-huszárezredben szolgált, 1732-ben a Dessewffy-huszárezred zászlósa.

1734-ben, a lengyel örökösödési háború kitörésekor, az agg Savoyai Jenő herceg (itt jobbra) seregébe kerül. Igaz, Jenő herceget – hajlott korára való tekintettel: akkor már 71 éves volt – még a csatározások megkezdése előtt visszahívták.

Az 1736-1739 között vívott osztrák-török háborúban szerzett érdemei folytán 1738-ban kapitánnyá léptetik elő. 1741-ben a Beleznay-huszárezredbe került, és harcol az osztrák örökösödési háborúban. Az örökösödési háború III. Károly német-római császár, magyar és cseh király – a Habsburg-ház utolsó egyenes ági férfisarja, itt balra – 1740-ben bekövetkezett halálát követően, a nőági trónutódlás miatt tört ki. Ennek során Hadik András katonai pályafutása meredeken ível felfelé: 1744-ben ezredessé, 1747-ben – egy évvel a háború befejeződése előtt – tábornokká léptetik elő.

Tábornoki kinevezési okmányát nagyítva is megtekinthetitek, ha erre a kis képre rákattintotok.

A Szilézia birtoklásáért vívott hétéves háborúban – amelyet Mária Terézia osztrák és II. (Nagy) Frigyes porosz király seregei folytattak. A Hadik által vezényelt huszárok számos pompás fegyvertényt hajtottak végre: az ostromgyűrűt áttörve Neisse várába bejutatták az utánpótlásul szánt 400 katonát, Frankenstein mellett 350 huszár megfutamított egy porosz ezredet. De az általa irányított csapatok jeleskedtek Antwerpen ostrománál is, ami - lássuk be - nem tipikusan lovassági műfaj.

Érdemeinek elismeréseként 1756-ban altábornaggyá léptetik elő.

Miután az 1757. június 18-án vívott kolini csatában az osztrákok megverték Frigyes (itt balra) seregeit, Hadik október 11-én 3500 főt számláló seregével a védtelenül hagyott Berlin ellen vonul: 1757. október 16-án déli irányból érnek a város falai alá. Hadik a sziléziai kapu előtt sorakoztatja fel csapatait, majd követe által 300 ezer tallér sarcot követel a megszeppent poroszoktól, akik – spórolósak lévén – ezt a nagyvonalú, „visszautasíthatatlan” ajánlatot elvetik. Generálisunknak több sem kellett: ágyúival szétlövette a kaput, a csekély számú védősereget pedig kardélre hányatta. A biztonság kedvéért legényei közben elfoglalták a cottbusi városkaput is.

A városban rekedt Erzsébet királyné a magyarok lovagiasságára apellálva kérte hősünket, hogy a várost kímélje meg. A tábornagy ezt nem is utasította el, viszont a váltságdíjat immáron 600 ezer tallérra emelte. Nosza, a poroszok kezdték is előszedegetni a szalmazsákokba dugdosott pénzüket. Közben, mivel – az állítólagosan saját neméhez (is) vonzódó – Frigyes csapatai is megindultak a sanyargatott Berlin felmentésére, huszárjaink jobbnak látták kereket oldani: erőltetett menetben haladva négy nap alatt sikerült elérniük saját vonalaikat.

A berlini „kiruccanás” statisztikája: 426 hadifogoly, hét zsákmányolt zászló, 300 ezer tallér „cash” – mindez 88 ember saját veszteség mellett! A nagy európai visszhangot kiváltó rajtaütés egyik sajátságos epizódja, hogy Hadik az udvari manufaktúra vezetőjénél két tucat glasszékesztyűt rendelt uralkodónője (itt jobbra) részére, mégpedig „méret szerint”: a királyi udvarban található portréja alapján!

A visszavonuláskor a többi zsákmány mellett magával vitte az ezüsttel kivert, ébenfa tokba csomagolt kesztyűket is, amelyekről később kiderült, hogy csupa balkézre való volt – az udvari kesztyűs így állt bosszút az illetéktelen megrendelőn. De a poroszokkal nem bánt „kesztyűs” kézzel!

A „huszárcsínyt” Mária Terézia 3000 dukáttal, valamint a frissen alapított Mária Terézia-rend nagykeresztjével jutalmazta. A források szerint – szép gesztus gyanánt – a pénzt Hadik a katonái között osztotta szét, kárpótlásul azért, hogy Berlinben megtiltotta nekik a fosztogatást. Pedig bizonyára nagy buli lett volna …

Ezt követően Mária Terézia fontos, meglehetősen kényes katonai-politikai megbízatásokkal is ellátta Hadikot: 1764-1768 között Erdély kormányzójaként azt a feladatot kapta, hogy a függetlenségre hajló országrészt minél jobban a monarchiához láncolja. Közben Moldvából Bukovinába telepítette az osztrák hadkötelezettség elől elmenekült székelyeket. E vállalkozásának emlékét a nevéből eredeztetett két helységnév őrzi: Hadikfalva és Andrásfalva – ezek a települések ma Romániához tartoznak. 1769-ben királyi biztosként a karlócai szerb nemzeti kongresszus ülésén elnökölt.

1771-ben királyi biztosként Szent István jobbjának Raguzából a budai várba történő szállítását felügyelte – az uralkodónő eme gesztusával is igyekezett maga mellé állítani a monarchiában betöltött szerepükkel elégedetlen magyar alattvalóit.

1777-ben, a lengyel területek első felosztásakor a megszálló császári seregek főparancsnoka, majd a Habsburg-birodalomhoz csatolt területek első kormányzója lett. Nemzetiségi ügyekben is széles körű felhatalmazásokat kapott: ő volt Mária Terézia magyar politikájának egyik legfőbb exponense.

Innen folytatjuk.