A lemilblog olvasói tudják, hogy aktualitásokról maximum egy-egy rövidhír erejéig szoktunk megemlékezni (na jó, egy-egy kisebb-nagyobb helyi háború eddig is kivétel volt). Azok az események, amelyek április második hetének elején-közepén történtek Mátészalkától keletre, légvonalban alig 500 kilométerre, szerintünk ugyancsak megérdemelnek egy rövidke posztot. Olvassátok tehát a sajnálatos kisinyovi eseményekről szóló elmélkedésünket.


Hogy őszinték legyünk, Moldováról túl sok ismeret nem épült be a magyar kollektív tudatba; lángoktól ölelt kis hazánkban generációk nőttek fel és szenderültek jobblétre anélkül, hogy álmatlan éjszakáik lettek volna attól, hogy álmukból felverve nem tudták felsorolni a kiemelkedő moldáv uralkodók – nemkülönben kiemelkedő – fegyvertényeit, vagy attól, hogy intellektuális csevejgés közben nem voltak képesek fejből egy rohadt sort sem idézni a Kisinyov (Chişinău, régi osztrák-magyar térképeken Kisjenő) környéki költők gazdag életművéből.
Spongyát rá és nyugi: mai posztunk ezeket a hiányosságokat nem akarja pótolni (majd a töriblogosok, ha akarják, esetleg Zig Zag az első, nagyon alapos és hiánypótló rész után folytatja a másfél év óta várt második résszel), mindössze azt szeretnénk, hogy közösen szörnyűlködjünk (és/vagy sajnálkozzunk) egyet.

Igazságtalan voltam: a magyar szakértő közönség is imádta a moldovai O-zone fiúcsapat emlékezetes számát, a Dragostea din tei-t (Szerelem a hársfán).

Na, ekkora bevezető után itt az ideje, hogy belevágjunk, mint Hasfelmetsző Jack Catherine Eddowesba.

Azt a külpolitika iránt érdeklődők tudják, hogy az április ötödiként megtartott moldovai választásokat a helyi komancs párt nyerte, melynek – sajátosan posztszovjet módon – a nyolc éve hatalomban levő köztársasági elnök, bizonyos Vlagyimir Voronyin (vagy Voronin? A moldovai hírekben ny hangot hallottam, de a románok következetesen n-nel ejtik; igaz, nekik nincs ny-ük) a tagja és tán tiszteletbeli elnöke is.

Voronyin (akkor ennél maradok, mert ez derűsebben hangzik) demokratikus elkötelezettségéről itt és most csak annyit, hogy ő volt a boldogult emlékezetű Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság utolsó belügyminisztere, s mint ilyen, milicista vezérőrnagyként érte őt a jogállamiság jeges fuvallata. Becsületes szakmája is volt ám, mielőtt az elvtársai beiskolázták volna a moszkvai BM Akadémiára: Vologya eredetileg pék volt és Dubăsari-ban nála senki nem sütött jobb péksüteményt fűrészporból és avas disznózsírból.

Szóval az ellenzék (na meg az egyetemisták, mert ezek sosem képesek a seggükön ülni) kivonult az utcára a választás eredményének hivatalos bejelentését követően és csalásra hivatkozva követelte a szavazatok újraszámlálását és azt, hogy a kommunisták (élükön a köztársasági elnökkel) menjenek a kurva anyjukba.

Persze nem mentek.
Erre fel a tüntetők összecsaptak a rohamrendőrökkel, betörtek a kisinyovi törvényhozás épületébe, elzavarták az őrséget (illetve… de erről kicsit később), összeszedték az értékesebbnek tűnő cuccokat, a maradékot meg felgyújtották. Kedden, szerdán és csütörtökön elég jelentős összecsapások voltak a fővárosi utcákon, péntekre nyugalom lett, csak a letartóztatási hullám csobogása töri meg a moldovai lankák csendjét.

Voronyin már szerdán elkezdte mondogatni, hogy szerinte (később meg hogy bizonyítékok szerint) az egész cirkuszt „bukaresti fasiszták” szervezték, élükön a román hírszerzéssel, akik Moldova államrendjére törtek. Magukat megnevezni nem kívánó hivatalos személyek egyenesen arra utaltak, hogy Románia az ország erőszakos bekebelezésében érdekelt, s a destabilizáció csak az első lépése annak, hogy a Prut határfolyó hídjait hamarosan román katonai járművek százai lepjék el.

Itt oldalt a román hírszerzés logója.

Túl azon, hogy ez szerintem marhaság (itt olvasható egy rövid elmélkedésem a témáról), úgy tűnik, hogy Voronyin mester és bolsevik barátai komolyan hisznek a dologban. Csütörtökön, április 9.-én Vlagyimir Nyikolájevics felhívta Dimitrij Anatoljevicset Moszkvában (mint elnök az elnököt, elvégre minden szakmának van nemzetközi kohéziója) és dumcsiztak egy jót a közös anyanyelven, oroszul; a kisinyovi elnöki hivatal kiszivárogtatta, hogy Dimitrij (túl azon, hogy biztosan Lénáról is mesélt), gratulált ahhoz, hogy "a moldovai hatóságok milyen eredményesen és határozottan akadályozták meg a rendzavarások továbbterjedését”.

Medvegyev amúgy új összetételű könnygázt és speciális tömegoszlató technikát is Kisinyov rendelkezésére bocsájtott – írják a román lapok, Moszkva persze tagad. Voronyin ugyancsak a tegnapi napon elismerte, hogy a tüntetőket szándékosan hagyták betörni az országgyűlés épületébe, mert „látni akarták, mire képesek valójában”. Nem szeretném a nyugállományú vezérőrnagy szavait kommentálni…

Most szombat van és hallom, hogy az elnök beleegyezett a szavazatok újraszámlálásába, de az ellenzék ezzel nem éri be: ők a választói névjegyzéket szeretnék lapozgatni, mert szerintük a kópéságok ennek összeállításakor történtek…

A moldovai titkosszolgálat (Serviciul de Informaţii şi Securitate – Hírszerző és Biztonsági Szolgálat) nem áll a helyzet magaslatán; elkezdte ugyan az eseményeken részt vettek személyazonosságának beazonosítását (ugye, milyen szépen tudok fogalmazni? Hivatalos kommünikéből vettem át...), de a fiúk bizony vagy idegesek, vagy annó, a megalakuláskori nagy lendületben kidobták a nagy előd, a KGB kézikönyveit (amelyek - ideológia ide vagy oda - bizony a műfaj gyöngyszemei voltak).

A moldovai szerv kábé a negyvenötödik a nemzetközi mezőnyben, amelynek a hivatalos rövidítése SIS (a leghíresebb persze az MI-6, de ott vannak pl. a szlovák barátaink is, nem beszélve a kanadaiakról, ausztrálokról, portugálokról, új-zélandiakról). Tényleg ennyire nehéz lenne kitalálni más elnevezéseket?

Ja, és nem csak benneteket emlékeztet a jelvénye egy másikra.

Hogy miről beszélek? Hát például arról, hogy a román és a moldáv sajtó tele van sztorikkal a SIS-es srácok (és az őket állítólag segítő, a tiraszpoli szakadár köztársaságból érkező kollégáik) balfaszságával. Volt olyan, hogy a műveleti autóikon csak elől tették fel a fedőrendszámot, hátul maradt az eredeti, aztán a riporteri kérdésre elmenekültek; előfordult, hogy a figyelő leesett a fáról, ahonnan az egyik újságíró lakását figyelte – a fa az újságíró kertjében volt és a figyelő kitörte a lábát, a megfigyelt hívott hozzá mentőt; egy másik alkalommal meg villanyszerelőként akartak bejutni egy lakásba, de összekeverték az igazolványaikat és a lakó kérésére a titkosszolgálati belépőjüket nyújtották át a meglepett állampolgárnak…

Román lapok rosszallásukat fejezik ki, hogy a magyar Mizsei Kálmán (itt baloldalt), aki két éve az Európai Unió moldovai különleges képviselője, Voronyin főtanácsadójának, bizonyos Mark Tkacsuknak a cimborája, és emiatt az Unió bársonyos kézzel bánik a moldáv elnökkel, ahelyett, hogy jól móresre tanítaná.


Tessék-tessék, lehet találgatni a kommentekben, hogy mi lesz Moldovában, hogy mennyire van benne a román titkosszolgálat mégis az ottani cirkuszban, hogy kinek mi az érdeke, mit tegyen az EU, satöbbi. Tudom, olvasóink között vannak a témának nálam sokkal nagyobb szakértői is :-)

És persze kellemes húsvéti ünnepeket a nyugati kereszténységnek (a keletinek azért nem, mert ők az idén egy héttel későbben ünneplik), valamint ugyanilyen Pészachot zsidó olvasóinknak, továbbá a muzulmánoknak is minden jót (azt nem tudom, ők ünnepelnek-e valamit mostanában).