November 11-e van, ami az angolszász világban az Emlékezés Napjaként ismert és szervesen kapcsolódik az első világháború rettenetes katonai áldozataihoz. Markgraf barátunk, aki az első világháborús emlékblogon, testvérblugunkon, már néhány kitűnő posztot publikált, ismét nekiveselkedett. Ezúttal itt a Lemil blogon mutatja be az ismeretlen katona mementójának  létrejöttét, illetve meséli el ennek szövevényes történetét. Az Emlékezés Napjának témáját pont egy évvel ezelőtt taglaltuk a nemfelejtjük blogon igazi _drc_ barátunk tollából, ami akkor kapott némi sajtóvisszhangot is. (pl. itt és itt) Ezt követően a Magyar Hősök Napján ismét visszatértünk erre MTi barátunk valóban kitűnő írásában, amit szintén javasolok megtekinteni. Mindez nem kisebbíti Markgraf barátunk érdemeit persze. Nagy gratula a cikkhez: Zig Zag

Ha mostanság valaki Londonban jár és ellátogat a Westminster apátságba, a templom főkapuján belépve különös látványban lehet része. Nem messze a bejárattól egy bronzbetűkkel díszített fekete márvány sírkő fekszik a padlóba ágyazva. A kőlap körül – különösen az évnek ebben a szakában – egyforma kis piros papírvirágokat látni. Ha a kíváncsi turista kicsit tovább figyeli a követ feltűnhet, hogy bár több sírkő is van a templom padlójában, a látogatók ezt az egyet valamiért gondosan elkerülik, míg a többin habozás nélkül keresztülgyalogolnak. A Westminster apátságban, Anglia legnagyobbjainak nyughelyén erre az egy sírra tilos rálépni, bár a márványlap alatt nyugvó nevét senki sem ismeri. Az angolok csak úgy hívják: The Unknown Warrior.

Ez a történet 1916-ban kezdődött, valahol Franciaországban. Egy David Railton nevű brit tábori lelkész (képünkön) a szállásául kijelölt francia ház kertjében egy frissen ásott sírra lett figyelmes. A sírhantba tűzött rozoga fakeresztre valaki csupán ennyit írt: Egy ismeretlen brit katona (a Black Watch-ból). A tiszteletesre nagy hatást tett az egyszerű síremlék. Mint évekkel később bevallotta, ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy valamiképp emléket kellene állítani minden brit katonának, aki szülőföldjétől távol, ismeretlen helyen, jeltelen sírban nyugszik.
Nem sokkal a háború után Railton tiszteletes, úgy vélte, hogy eljött az idő tervének megvalósítására. Először Sir Douglas Haig marsallnak írt egy levelet, amiben felvázolta az ötletet, hogy egy ismeretlen brit katona – ahogy ekkor még nevezte: Az Ismeretlen Bajtárs – porhüvelyét a Westminster apátságban kellene örök nyugalomra helyezni „hogy a királyok közt nyugodjék”. Haig tábornok azonban válaszra sem méltatta Railtont. A tiszteletes tett még egy próbát és a következő levelét Herbert Ryle-nak a westminsteri apátság dékánjának címezte.

A dékán (aki az apátság elöljárója - köszönjük VBasilnak a kiegészítést!) jónak találta Railton ötletét, viszont egy változtatást javasolt: “Az ismeretlen bajtárs” helyett “Az ismeretlen katona” legyen a név. (Angolul a bajtárs ugyanis comrade, ami egyben elvtársat is jelent és akkor sem találtatott túl szerencsésnek a megfogalmazás...)

Miután a módosításban megállapodtak,  Ryle felkereste az illetékeseket: V. György királyt, Lloyd George miniszterelnököt és a Hadügyminisztériumot. A király kezdetben ellenezte a dolgot. Egyrészt készülőben volt a Sir Edwin Lutyens által tervezett jelképes síremlék, a Cenotaph amit önmagában elegendőnek vélt. Másrészt idegenkedett az egésztől. Ahogy fogalmazott: „Egyetlen rossz mozdulat és az Apátság egy morbid komédia színpadjává válik!” Lloyd George azonban teljes mellszélességgel kiállt a terv mellett és lelkesedése végül meggyőzte V. Györgyöt is.

Haig brit és Pershing amerikai tábornokok 1918

A lebonyolításra egy bizottságot jelöltek ki Lord Curzon (a „vonalas” Curzon) vezetésével, majd megkezdődtek az előkészületek. A Brit Temetkezési Vállalkozók Szövetsége tervezte meg a tölgykoporsót, aminek az alapanyagát a Hampton Court-i királyi birtok erdejéből vágták ki. György király a magángyűjteményéből pedig kiválasztott egy középkori kardot, amely a koporsó fedelére került.

V. György király az emlékmű avatásán

1920 november 6-án két temetkezési vállalkozó - Mr Nodes és Mr Sourbutts – átkelt a koporsóval Franciaországba.
Korábban komoly viták voltak arról, hogy miként válasszák ki az ismeretlen katonát. Végül négy holttestet exhumáltak arról a négy fő európai csatatérről, (Aisne, a Somme, Arras és Ypres térségéből) ahol brit katonák harcoltak. Valamennyi tetemről meg lehetett állapítani, hogy a brit hadsereg katonái voltak, azonban a személyi azonosításra egy esetben sem volt lehetőség. A kihantolt testeket hordágyakra fektették, majd lefedték őket a brit lobogóval.
A négy katona porhüvelyét Arras mellet, Saint-Pol-sur-Ternoise városka templomában helyezték el, majd november 7-én este L.J. Wyatt dandártábornok lépett a szentélybe, és kiválasztotta az ismeretlen katonát, anélkül hogy tudomása lett volna arról hogy mely holttestet melyik harctérről emelték fel. A testet Wyatt a szintén jelenlévő Gell alezredes segítségével egy egyszerű fenyőfa koporsóba helyezte. A katonát másnap francia katonai díszkísérettel Boulogne-sur-Mer-be szállították. Itt a két temetkezési vállalkozó a fenyőkoporsót belehelyezte az Angliából hozott tölgykoporsóba. Helyére került a király által adományozott kard is, továbbá egy brit lobogó, amit Railton tiszteletes a háború alatt oltárterítőnek használt. A koporsóra ráerősítettek egy fémpajzsot is a következő felirattal:

EGY ISMERETLEN BRIT KATONA, ELESETT AZ 1914-1918-AS NAGY HÁBORÚBAN A KIRÁLYÉRT ÉS A HAZÁÉRT.

November 10-én a katonát francia katonai díszkíséret szállította a kikötőbe. A város harangjai zúgtak, az utcák tele voltak emberekkel, az iskolások erre a napra szünetet kaptak. A katonazenekar Chopin Gyászindulóját játszotta. A kikötőben várakozott az HMS Verdun romboló, ennek fedélzetére emelték a koporsót, miután Franciaország nevében Foch marsall búcsút vett a katonától. A Verdun hat másik hadihajó kíséretében szelte át a Csatornát.

A Dovernél kikötő flottillát 19 ágyúlövés fogadta – amennyi admirálisoknak és marsalloknak jár. Doverban a koporsót vonatra tették és ugyanaz a vasúti kocsi szállította Londonba, amely 1919 májusában Edith Cavell, egy németek által kivégzett brit ápolónő holttestét vitte a fővárosba. A szerelvény az esti órákban érkezett a Victoria Pályaudvarra, a katona pedig itt töltötte a 10-éről 11-ére virradó éjszakát.
1920 november 11-én reggel a Royal Horse Artillery katonái hat ló vontatta ágyútalpra helyezték a koporsót, majd a menet elindult London utcáin a Westminster apátság felé. A temetési menet a Hyde Park Corner érintésével a Mall-on keresztül érkezett a Whitehall-ra, ahol pontban 11 órakor, amikor megszólalt a Big Ben, György király leleplezte a Cenotaph-ot. Miután a harangszó elhalt, két percre minden jelenlévő elcsöndesedett, majd egy magányos kürtös elfújta a Last Post-ot. Ezután a Katona megkezdte utolsó útját az apátság felé A koporsót kísérők közt ekkor már ott volt V. György, a királyi család, Lloyd George miniszterelnök, a kormány tagjai és a haderő vezetői: Beatty admirális, French és Haig marsall is. Az apátság kapujánál száz, Viktória-kereszttel kitüntetett veterán állt díszőrséget, míg bent a templomban ezer háborús özvegy és fiát elvesztett édesanya foglalt helyet. Külföldi vendégeket ezúttal nem hívtak meg.
A koporsót rövid ceremónia után elhelyezték a sírban, majd hat hordónyi földdel fedték be – a föld az európai csatamezőkről származott, és ugyancsak az HMS Verdun fedélzetén érkezett Angliába. A szertartást ezúttal a God Of Our Fathers című egyházi ének, majd a Revielle és a Last Post zárta.
A temetés után a kinti tömeg elindult befelé hogy személyesen is lerója tiszteletét az ismeretlen katona sírjánál. Csak az első nap több mint 200 000 ember kereste fel a sírhelyet, majd 18-adikáig, a sír lezárásáig még több mint egy millió brit zarándokolt el az apátságba. A gyászolók koszorúikat a Cenotaph lábánál helyezték el, szinte elborítva az emlékművet.

1920 november 17-én Pershing tábornok is felkereste az ismeretlen katonát, hogy jelképesen kitüntesse a Congressional Medal of Honor-ral (a Kongresszusi Becsületrenddel), a legmagasabb amerikai rendjellel. A kitüntetés ma a sírtól nem messze van kiállítva Railton tiszteletes lobogójával együtt.

Egy évvel később, 1921 november 11-én illesztették a helyére a végleges sírkövet, fekete belga márványból, amelyen a következő felirat olvasható (a betűket löszerekből öntötték):

E KŐ ALATT NYUGSZIK
EGY BRIT KATONA TESTE
NEVE ÉS RANGJA ISMERETLEN
FRANCIAORSZÁGBÓL TÉRT HAZA
HOGY ITT NYUGODJÉK
A HAZA LEGJOBBJAI KÖZT
IDE TEMETTETETT A FEGYVERNYUGVÁS NAPJÁN
1920 NOVEMBER 11-ÉN
ŐFELSÉGE V. GYÖRGY KIRÁLY
AZ ÁLLAM MINISZTEREI
A FEGYVERES ERŐK PARANCSNOKAI
ÉS A NEMZET SOKASÁGÁNAK JELENLÉTÉBEN

ÍGY EMLÉKEZTEK AMA SOKAKRÓL
AKIK AZ 1914-1918-AS NAGY HÁBORÚBAN
A LEGNAGYOBB ÁLDOZATOT HOZTÁK
ISTENÉRT
A KIRÁLYÉRT ÉS A HAZÁÉRT
SZÜLŐFÖLDJÜKÉRT ÉS A BIRODALOMÉRT
AZ IGAZSÁG SZENT ÜGYÉÉRT
ÉS A VILÁG SZABADSÁGÁÉRT*

ÉS ELTEMETÉK ŐT A KIRÁLYOK KÖZÖTT, MIVEL KEDVES DOLGOT CSELEKEDETT MIND ISTENNEL, S MIND AZ Ő HÁZÁVAL (Krón 24:16)

A felirat szövegét Herbert Ryle érsek fogalmazta meg. A sírkő körül körben pedig a következő bibliai szövegrészek olvashatók:

Ismeri az Úr az övéit(2Tim 2:19) felül
Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők (2Kor 6:9) jobb oldalt
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál (Ján 15:13) bal oldalt
Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek (1Kor 15:22) alul

*Megj.: A Biblia-részleteket Károli Gáspár fordította, a sírkő feliratáért engem terhel a felelősség.