A kubai hadseregről szóló poszt kommentjei között Jester jelezte, hogy tudomása szerint annak idején a nagyapját mintha egy különleges rendeltetésű alegységbe rántották volna be, melynek speciális feladatai lettek volna a baráti Kubában.

Megkértem hát, hogy faggassa ki az ősz hadfit, hátha valami exkluzív dologra futunk rá. Itt alant, az év utolsó posztjaként olvashatjátok a csak egészen kicsit megszerkesztett  válaszlevelét, amit  - természetesen beleegyezésével - közlünk.
 

Nos, tiboru kérésének megfelelően kikérdeztem a jó öreget. Sajnos nem túl zaftos a sztori, de amit sikerült megtudnom tőle, leírom:

A legtöbb dologra az elöljárói annak idején csak utalásokat tettek. Ami nagyon fontos és a legelején le kell szögeznem: úgy tűnik, a felkészítésük nem volt hivatalos.

A kiképzés 1962-ben volt; nagyapámat - aki akkor határőr százados volt - bekérették a Belügyminisztériumba és elmondták, hogy mit várnak tőle. A szöveg nagyjából a következőképpen hangzott:

A Varsói Szerződés keretében minden szocialista ország köteles katonai alakulatokat felkészíteni kubai kiküldetésre. Az újonckiképzések alapján az ország egész területéről válogattak össze nagyapámék határőr katonákat, azok közül is a legjobban teljesítőket. Minimális elvárás volt legalább egy ipari iskola, valamint kiváló fizikai állapot. A 300 főt Bajára küldték, ahol egy 6 hónapos tisztes-képzésben vehettek részt. Maguk a katonák ennél többet soha nem is tudtak meg.

A kiképzés során az akkoriban roppant modernnek számító (legalábbis a PPS-hez képest mindenképp) fatusás AK-47-est kaptak, amellyel az egész kiképzés alatt gyakoroltak. Aki lövészetben alulteljesített, azt azonnal hazaküldték. Emellett a megszokottnál is jóval keményebb fizikális kiképzés volt jellemző, de mivel válogatott emberekről volt szó, végig bírták. Gázálarcos gyakorlatok, futás, lövészet volt - tehát semmi extra feladat, csak a megszokottak, de sokkal keményebben, komolyabban véve.

Harcászati kiképzés során mind a felderítés, a védelem és a támadás gyakorlásra került, de elsősorban az utóbbi (ami a sejthető feladat fényében furcsának tűnhetett). Az alakulat gyakorlóruhája keki színű "castro-ruha" volt, castro-sapkával [Ez annyit tesz, hogy olyan cuccuk volt, mint magának Fidel Castrónak].

Fontos, hogy a közvetlen felettesek sem tudtak semmit, az utasítás  ugyanis közvetlenül a BM-ből jött. Ez azzal járt, hogy helyi szinten sem tudtak a vezetők semmit a kiképzés valódi okáról. Nagyapámat 1 hónap után kérették fel, hogy számoljon be, majd újabb 1 hónap elteltével 3 ellenőrző személy érkezett, akik végigkövettek egy teljes kiképzési napot (bár az öreg szerint nem sok közük volt a kiképzéshez). Nagyapámat azért választották ki, mert kiképzési területen akkoriban elismert volt a Határőrségnél és korábban is dolgozott kiképzési programok előkészítésében.

Az utalásokból az derült ki, hogy a 300 fős csapatból 250 fő lett volna a kiküldendő kontingens tagja. A csapat (összetételét tekintve) határőr újoncokból állt össze, tehát semmilyen extra felkészítésű erő (mesterlövészek, utászok, légi desszant) nem volt köztük és azonos korosztályból kerültek ki. Az utazásra is csak utalások voltak: ha minden igaz, hadihajó vagy csapatszállító repülő lett volna, de ennél többet nem mondtak. Sejteni lehetett, hogy a hadsereg is felkészít egy ennél (tehát a határőrökénél) nagyobb csapatot, de erre is csak célozgattak. Másik határőr csapatról nem tudott a nagyfater. A szovjetek nem folytak bele a kiképzésbe; semmilyen kapcsolat nem volt szovjet tisztekkel vagy csapatokkal.

Sajnos a 6 hónapos kiképzés közepén, a 3. hónap végén lefújták az akciót a nemzetközi események fényében, így az izgalmasabb (terepspecifikus, stb.) kiképzésre már nem kerülhetett sor. Ugyanebből az okból a konkrétumokról sem derültek ki részletek; a lehetséges célokról is csak sejtések fogalmazódtak meg: elvileg valamilyen támadás visszaverése lett volna a fő feladat.

A 6 hónapos kiképzés végén a srácok valamennyien tisztesek lettek, javarészük később a Rendőrségnél kapott beosztást. A végén le kellett adniuk a castro-ruhát és a kalasnyikovot, ami meglehetős értetlenséget okozott, de nem kaptak bővebb magyarázatot a miértre.

Eddig szól Jester levele. És akkor (szokás szerint) arra kérlek benneteket, hogy beszélgessünk egy kicsit a kubai rakétaválság környékéről, a Varsói Szerződés és Kuba viszonyáról, valamint arról, hogy mi lehetett ennek a titokzatos, félidőben abbahagyott  (nem-hivatalos!) kiképzésnek a célja, hallottatok-e/olvastatok-e ti is hasonlóról (akár a Magyar Néphadsereg, akár más, „baráti” hadsereg esetében), stb.

És természetesen mindenkinek kívánunk egy eredményes, boldog és minden szempontból legalább egy „jó közepes” értékelésre érdemes 2010-et!