A napokban abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a katpolos kollégák nekem továbbították a magyar bloggervilág vándordíját, a „Kreatív Blogger” címet. Egy kicsit bizonytalankodtam ugyan, hogy milyen kreatív [hehe, figyelitek ezt az ötletes megfogalmazást? Mondom: kreatív!] módon lehetne stílszerűen megköszönni, de a dicsőség az dicsőség, itt nincs helye jampis különcködésnek, olcsó jópofázásnak, különutas megoldásoknak. A cím kötelez, pláne egy ilyen, amelyik ilyen jól hangzik; elvégre ki ne szeretne kreatív lenni (vagy legalábbis annak látszani)?!


Lássuk tehát a KB-alapszabályokat.

1.) Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki nekem küldte
2.) A logót ki kell tennem a blogomba
3.) Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4.) Írni kell magamról hét dolgot
5.) Tovább kell adnom hét másik bloggernek
6.) Be kell linkelnem őket is
7.) Kommentelnem kell náluk, értesítve őket a díjról

Igaz ugyan, hogy egy hármasra taksált középiskolás matektudás birtokában bárki kiszámolhatja, hogy ha az ötödik pontot mindenki betartaná, cirka egy hónapon belül a földkerekség valamennyi, magyar nyelven íródó blogja minimum tízszeres díjazottként tündökölhetne bele a Nagy Magyar Éjszakába, de hát ki vagyok én, hogy az ismeretlen értelmi szerzővel vitatkozzam?

Na és ha az, ami?! Az a baj velünk, magyarokkal, hogy mindenben hajlamosak vagyunk a negatívumokat látni. Hol van már A tanú korszakának optimizmusa a magyar narancsos metaforával..?

Ha jól értettem a katpolosok előterjesztését, négy blogomat jelölték a díjra, de remélem, elnézitek nekem, ha a féktelen ünneplésre csak itt, a lemilen kerítek sort. Az itteni dicsőség úgyis közös, és csak részben fogom kisajátítani. És természetesen elhessegetem az érzést, hogy ez az egész egy bazinagy összeesküvés...

Fegyelmezett katonaként lássuk tehát inkább a teendőket.

1.) Köszönöm, Katpol! Gondolom, ti is pezsgőt bontottatok az esemény tiszteletére! 
2.) A logót, ismétlődő vívódások után végül (a rózsaszín-világoskék színvilágtól megfosztva ugyan) betettem, noha itt is be kell vallanom, hogy az én darabos, szekercével faragott ízlésemhez képest túl, izé, túl finom. Vagy ahogy SchA kolléga találóan megfogalmazta a Katpolon: kicsit túl szalvétaszerű. Innen kérem az illetékes grafikai kreatívokat (!), hogy legközelebb legalább a rózsát hagyják ki a közepéből... Köszönöm! És tudom, hogy kényszeres vagyok, de az í betűn az ékezetet kijavítottam hosszúra.

Ápdét: időközben ráfutottam erre a KB-illusztrációra (itt jobboldalt), s engedelmetekkel nekem ez jobban bejön, mint a szalvétás...

3.) Megtörtént, de elfogadom, hogy a linkből sosem elég, ezért belinkelem a katpolosok egyik legjobb, pedagógiailag is legsikerültebb sorozatát.
4.) Én olyan egyszerű arc vagyok, mint a vízmolekula; hét dolgot még a feleségem sem tudna írni rólam, ezért ezt inkább ugorgyuk át. A személyi dossziémban és a dicsfeny-lapomon mellesleg minden lényeges olvasható, a munkadossziém meg továbbra is minősített.
5.) Összesen nem ismerek hét olyan blogot (a sajátjaimon kívül), amely ne rendelkezne ezzel az elismeréssel, ezért inkább (részben megtörve a nemes hagyományt) csak két jelöltet nevezek meg:

5.1.) A Sírásóblogot, akik (a történelem iránti rajongás mentén) szegről-végről kollégák, s akiknek írásait nagy élvezettel szoktam olvasni, noha holttestek kiásásának gondolata csak nagyon deprimált állapotomban szokott eszembe jutni.

5.2) A Szexcsatákblogot, ahol a mitológiai hősök és istenek pajzánkodásairól értesülhetünk, Gloria Mundi bloggazda (eseti kommentelőnk) szakavatott tolmácsolásában. Innen is köszönjük, Glória; számos, kellemesen bizsergető és szórakoztató percet szereztél posztjaiddal a lemilblogosoknak - és természetesen nekem személyesen is!

6.) Linkelés megtörtént.
7.) Kommentelés meglesz.

Mondanom sem kell: a díj az egész lemil-közösségé, s most már (virtuális) papírunk van arról, hogy kreatívak vagyunk!

És akkor fordítsuk (vissza) figyelmünket a dolgos hétköznapokra. Szakmai cikkekkel hamarosan folytatódik a lemil; ne adjátok fel!