A harkályok szép színes, és hasznos madarak, nem zavarnak senkit, leszámítva a farontó férgeket. Az orosz harkályt azonban évtizedekig utálták a rádiósok és azóta is számtalan elmélet alapja. Ez itt az én csapongó, kissé össze-vissza írásom az orosz fakopáncsról, csatahajókról, és más, elmét vidámító elegy-belegy dolgokról, kivételesen katonazene és altesti célozgatások nélkül. A képen egy fekete harkály látható, kizárólag vörös feje miatt került ide, és tagadta a KGB-vel való bármiféle kapcsolatát.


 

1976. július 4-én az amerikai rádiósok idegesek lettek. Szerény amerikai tapasztalatim szerint július 4-én az amerikai másnapos szokott lenni, ugyanis ez a kevés amerikai munkaszüneti nap egyike. Július 3-án este ezért aztán a dolgos amerikaiak általában rendesen berúgnak…

Andy Clark floridai rádiós (amatőr hívójele: W4IYT) rádiós azonban szolgálatban volt, így természetesen alkoholmérgezéstől vagy annak utóhatásaitól mentesen tapasztalta: azon a frekvencián, ahol neki egy transzatlanti repülőjárattal kellett volna beszélgetnie, valaki kb. 10-16 Hz frekvenciájú kopácsolást sugároz, jó hangosan és periodikusan ismételve. Persze a derék Andy nem amolyan jogászbőcsész, így nem misztikus jelenségeket sejtett a dolog mögött, hanem rendkívül bosszús volt, hogy ki az az idióta, aki harkálykopogással szórakozik a frekvencián. Rövid körkérdés után rájött: mindenki a közeli frekvenciákon a fakopáncsot hallja. A jel erőssége kizárta a környező gimnáziumok pattanásos, szemüveges stréberektől hemzsegő fizikaszertárait a gyanús források közül. Világos volt: itt valaki nagyban játszik.

A rádió-iránymérést (Däniken szerint) már az ókori Mezopotámiában is kiválóan ismerték; mitöbb, az inka uralkodók is rendszeresen megjelölték a rádiósnaplóban, hogy mikor hallották aznap harmadjára a „Háfánáná” refrénű számot. II. Ramszeszről feljegyezték, hogy jelen sorok írójához hasonlóan rajongott az Új zenei újságért és a vízállásjelentésért. Däniken elmélete vitatott, mindenesetre 1976-ban nem okozott gondot bemérni Gomel (ukránul Homjel, angol átírás: Gomel) városát  a Fehérorosz SZSZK területén. Ez a település máskülönben Gromiko elvtárs szülőhelye, de innen származtak el Kirk Douglas szülei is, akkor még Danielovics néven.

Douglas nagybátyja egyébként Danielovicsból Demskyre változtatott nevet. Tiboru, volna erre valami jó kis konteó?

Megszületett az Orosz Harkály elnevezés. Tudták tehát, hogy megint Ivánék szórakoznak.

Aki látta a Vadászat a Vörös Októberre c. alkotást, az tudja, hogy a világ legkeserűbb teáját hagyományosan a szovjet nagykövetek fogyasztották Washingtonban, Londonban, Párizsban, amikor ártatlan pofát vágva el kellett magyarázniuk, hogy már megint mi a fenét talált ki a nép kopasz/dús szemöldökű/térképhomlokú vezére. A fakopáncs kapcsán különösen sok extra keserű Assam TGFOP blend fogyott, ugyanis ez a harkály 13 éven  át kopogott lelkesen.

A rádióamatőrök annyit tehettek, hogy amikor csak tehették, zavarták a harkályt, hadd tekergesse Szerjózsa a potmétert, amíg talál egy tiszta frekvenciát. Szerjózsa annyira dinamikusan tekergetett, hogy meg nem erősített információk szerint utána évekig volt a legmenőbb szentpétervári DJ-k egyike.

Komolyabbra fordítva: az adás frekvenciája mindig a legoptimálisabb terjedéshez volt beállítva, de 100 kHz-es  lépésekkel folyamatosan változott; egy frekvencián 30 mp - 10 p közötti időt maradtak. Később megfelelő berendezésekkel négy különböző sugárforrást mértek be és a jelekben kódolást is felfedeztek. Ezek alapján arra következtettek, hogy az oroszok háromdimenziós radart alkottak, amely a közeledő célpont pontos térbeli pozícióját meghatározta. A hullámhossz alapján a radar 6-20 m nagyságú célok esetén volt optimális, így rakétavadász radart sejtettek a derék rádióamatőrök.

Ezeket az adatokat a Wireless World nevű angol rádióamatőr-magazin korabeli írásaiból vettem.

Ma már tudjuk az „igazságot” 

A rendszer nem más, mint az „Sz-225 Duga” radarrendszer. Arra találták ki, még a műholdak tömeges elterjedése előtt, hogy észlelje az amerikai rakétaindításokat. Természetesen ezek a radarhorizonton túlról jöttek, így a radar nem is magát a rakétát figyelte, hanem az általa az ionoszférában okozott változásokat. Az ionoszféra azonban a rádiójeleket nemcsak a sugárzás helye felé veri vissza, hanem másfelé is; így hallhatták Amerikában a veszett kattogást.

A Duga rendszert F. Kuzmin vezetése alatt fejlesztették, első példányát az ukrajnai Nyikolajev városában telepítették, a tesztüzem 1971. november 7-én (érdekes…) kezdődött. Sikeresen észleltek kamcsatkai és tyuratami (Bajkonur) indításokat, meg persze az egész népi Kínát, hiszen ekkoriban lőttek Mao-ék a békésen arató kombájnokra. A jó eredményeken felbuzdulva megépíthették a végleges változatot, ez lett a Duga-3. Telepítési helye a fehérorosz-ukrán határ közeli Gomel, illetve az onnan kőhajításnyira levő Csernobil volt. Később, a jobb lefedettség miatt az Amúr menti Komszomolszkban is épült egy radar (egyébként Komszomolszk-na-Amure városa ma a repülőgépgyártásáról ismert, a Szuhoj egyik fő üzeme itt van). Ezzel a teljes amerikai kontinenst és az óceánokat is szemmel tudták tartani (pontosabban fölöttük az ionoszférát).

A rendszer amúgy oroszosan filigrán,  nagysága a Flórián téri faluházé, kimenő adóteljesítményét 40 MW körülire becsülik. Összehasonlításképpen: a Kirov osztályú atommeghajtású csatacirkálók (a képen a Jurij Andropov, akarom mondani a Nagy Péter látható) ennek körülbelül a háromszorosát adják tengelyre, de például az Arleigh Burke osztályú rombolók csak a felét tudják. Röviden és magyarul: ez sok. Nagyon sok.

Ez a távoli rendszert egészítette ki a légvédelemhez, később önálló űrhadviselési egységekhez tartozó kisebb radarok hálózata. Ezeket Kutyaól (Dog House), Tyúkól (Hen House) és több hasonló néven ismerte a NATO. A Duga rendszer a „Steel Yard” (Vasudvar) nevet kapta, ami nem meglepő a beledolgozott, kb. hat csatahajóra elég acél miatt. Nem sorolom fel a települési helyeket, inkább pár érdekesség. Beregszász mellett egy „Dnepr” (Hen House) rendszer épült.

Ugyan számos rokonom él arrafelé, fél gyerekkoromat a beregszászi hegytől látótávolságban töltöttem, töredelmesen bevallom, fogalmam sincs, hogy ez az izé pontosan hol van. A források felváltva írnak Munkácsot és Beregszászt, ami Amerikából nézve tökmindegy, leszámítva persze a hászid zsidóknak, mert a környéken minden nagyobbacska faluból származik egy rabbidinasztia.

Szóval, ha valaki tudja pontosan, ne habozzon beírni a kommentekbe. Köszönöm.

Később Munkács mellett, Pisztraházán egy „Daryal” típusút (NATO: Pechora) is akartak építeni. Itt a képen a Baranovicsiben épült példány látható, a munkácsi pont ezzel együtt érte volna el az európai lefedettséget. A helyiek valahogy nem akarták elhinni, hogy a lefelé hét, felfelé tíz emelet magas vasbeton épület valóban „tésztagyár” lesz, ahogy az agitprop kitalálta. Hát még ha szegények tudták volna, hogy ebből a dögből mindig kettő épül.

Valószínű, hogy nem a környéken virágzó kárpáti tárnics sorsa aggasztotta őket, hanem gondolom az udvaron grillcsirkévé változó tyúkok rémképe. A Daryal radar nem épült meg, a vasbeton szörny azóta is ott van. A tárnics mellett azóta a csempészet is virágzik.

Ez bizony eddig nem túl érdekes. A szovjetek építettek valami nagy (és nagy teljesítményű) izét. Ezt mozdonytól a lemezjátszón át a gátfutónőig minden diszciplínában tudták. Az írást még hízlalhatnám különféle technikai adatokkal, de nem ez az igazán érdekes. Hanem a jobbnál jobb teóriák. Következzék tehát
 

Occam turmixgépe

Fizikusok egyetértenek abban, hogy ha valami nagy, vasból készült dologból elektromágneses hullámokat sugárzunk ki, és figyeljük, hogy miről verődnek vissza, akkor ez radar. De ebben semmi igazán érdekes nincs. Illetve van, de ahhoz azt a sok egyenletet is be kellett volna magolni. Felejtsük el hát az egyszerű magyarázatokat, rázzuk össze az adatokat Occam turmixgépében!

Két elmélet verseng egymással. Az első szerint az oroszok tudtak valamit a Tesla titokból. A második szerint az összes ilyen drótszörnyeteg az orosz-amerikai (szovjet-amerikai) együttműködés eredménye, és valamiféle világ-összeesküvés része.

Mindkét szuperhatalom igyekezett a teljes frekvencia-spektrumot figyelni hírszerzési és önvédelmi céllal. 
 

A fizika törvényei mindenütt egyformák, ezért a két államban természetesen az antennák is nagyjából ugyanolyanok. Eddig a borotva.

Persze nem vagyunk hozzászokva mindenféle antennához, ezért az englishrussián és hasonló oldalakon látott példányok könnyen kelthetik bennünk az UFO-antenna képzetét. Itt csak pár képet mutatok, a ki tudja mire való erdei gömböt, meg persze a Nagy Titokzatos Tesla (esetleg Van de Graaff) Tekercset. 

Nade nézzük csak meg ezt! 

Ez a Sura komplexum, Nyizsnij Novgorodtól nem messze. A képre pillantva nyilvánvaló, ez bizony ugyanarra való, mint a HAARP. Mármint hivatalosan az ionoszféra radarvizsgálatára. A nyilvános források szerint persze 190 MW adóteljesítményével kisfiú a  3.98 GW-ot toló HAARP mellett, még az Uniónak is van egy nagyobb  Tromsö mellett, az 1 GW-ot tud. 

Az üzemeltető NIRFI rádiófizikai intézet honlapján mindenkit buzdít projektek közös lebonyolítására az ionoszféra kutatásában. Ahhoz képest, hogy a villanyszámlát a védelmi minisztérium fizeti és Nyizsynij Novgorod (akkor épp Gorkij) környékére tilos volt mezei halandóknak belépni, meglepő nyíltság. Aki azt gondolja, hogy egyszerűen pénzért árulják az antennát, hogy ki legyen használva, az már megint a borotvával jön. Igenis titokzatosság van és punktum.

Nem akarom elvenni a konteóblog kenyerét, ezért aki bővebben akar tájékozódni az ilyen antennaerdők rejtelmeiről olvassa el ott a HAARP-pal foglalkozó posztot. Pontosan ugyanezeket a teóriákat lehet olvasni a Sura rendszerről is, csak az óriási teljesítményű számítógépekről szóló mítosz nincs. Érdekes módon a tromsöi állomást senki sem gyanúsítja azzal, hogy a brüsszeli sok irracionális eseményt az okozná. Azt hiszem, kereshetnék egy kis pénzt, ha a konteóhívő közösségben elterjeszteném, hogy a sok 2500 m hosszú kifutópálya voltaképpen clusterbe kapcsolt óriási logarlécek hálózata.
 

Az interneten fellelhető írások kisebb részét azok a tudományos közlemények alkotják, amelyek a Sura tudományos használatáról szólnak. Ilyen például a WIND ionoszféra-magnetoszféra kutató szonda kalibrálása, amelyhez a jelet a Sura antennából sugározták. Álmosító.

De mit szóljunk ahhoz, hogy az a szép Duga-3 antenna Csernobil határában pontosan az erőmű közelében van? (a katasztrófa óta mellesleg nem működik, le akarják bontani, mielőtt összedől). Van olyan elmélet, amely szerint az egész csernobili katasztrófa azért volt, mert az erőműtől megrendelték a teljesítményt a radarra, csak valamit nem jól kapcsoltak és az erőmű meg jól felforrt. Másik elmélet szerint besugározták az erőművet és az forralta fel. Egyik jobb, mint a másik.

A legszebb az "amerikai szövetséges" konteó. Egyes rádióamatőrök a harkálykattogásban bizonyos átalakítások után olyan modulációt véltek felfedezni, amely kétségtelenül valamiféle kód továbbítására szolgál.

Ez a kód természetesen az időjárást befolyásolja/tudatmódosít/ufóknak üzen. De ennél is sokkal jobb, hogy össze van hangolva a HAARP működésével. A Sura komplex, a HAARP és a Duga valamiféle közös rendszert alkotott, hogy pontosan mire, az homályos, ízlés szerint ki lehet tölteni a hiányzó részeket.

De figyeljünk csak! Ugyebár a Duga tesztüzeme 1971. november 7-én indul. A Duga-3 1976. július 4-én kapcsol élesre.

És most legyünk résen: a Duga rendszer ikertestvére az USA-ban is működik, persze nem azért, amit az előbb írtam. Nem. Ennek a kattogásáról nem beszél senki, nem hallotta senki. A már említett angol szaklap szerint az ilyen radarokhoz viszonylag közel nem lehet venni a jelet, ezért lehet az, hogy az amerikai példányra nem panaszkodtak. Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy az orosz propaganda ne használta volna ki az ellen–kattogót. De hát ez csak duma. Az antenna nem a fizika törvényei miatt tök ugyanolyan, mint a Duga. Különben miért lenne a Maine állambeli Moscow városa mellett? Azzal meg senki ne próbálja szétrombolni az összeesküvés-elméletemet, hogy tavaly az egészet eladták ócskavasnak! 

Végezetül a maga a hang, vegytisztán: