Ma, november 11-én a világ számos országában az I. világháború befejezésére emlékeznek. Az USA-ban azonban a mai nap egy kicsit különlegesebb: ott november 11-e a Veteránok Napja néven ismeretes: ez az a nap amikor megemlékeznek valamennyi amerikai veteránról.

Egészen 1954-ig Amerikában is „csak” az I. világháború befejezésének emléknapja volt november 11-e, ekkor azonban egy kansasi boltos ötlete nyomán a Kongresszus úgy határozott, hogy a Fegyvernyugvás Napját az amerikai háborús veteránok emléknapjává teszi.

A mai nap kiemelt jelentőséget kap egy emlékmű, amely az Arlingtoni Nemzeti Temetőben található és az Ismeretlenek Sírja néven ismeretes.

Egy évvel ezelőtt a brit Ismeretlen Katona sírjáról olvashattatok a lemilen, akit 90 esztendővel ezelőtt, 1920. november 11-én helyeztek örök nyugalomra a Westminsteri Apátságban. Ugyanazon a napon egy francia katonát temettek el Párizsban, a Diadalív alatt. A franciaországi ünnepségek előkészületeit hallva az ott állomásozó amerikai erők parancsnokának, William D. Connor dandártábornoknak a fejében megfogalmazódott a gondolat, hogy hazájának is szüksége lenne egy hasonló emlékhelyre.

Javaslatát kezdetben nem támogatták, mivel ekkor még úgy tűnt, hogy valamennyi, a háborúban elesett amerikai katona holttestét sikerül majd azonosítani. 1920 decemberében egy new york-i képviselő, bizonyos Hamilton Fish, Jr. a Kongresszusban javaslatot tett, miszerint egy azonosítatlan amerikai katonát az Arlingtoni Nemzeti Temetőben kellene eltemetni. Fish eredeti előterjesztése szerint a temetési ceremónia 1921-ben a hősi halottak emléknapján (Memorial Day, május utolsó hétfője, a polgárháború elesettjeinek emléknapja) lett volna, ezt azonban nem tartották kivitelezhetőnek. A kongresszusi vita idején ugyanis még 1237 elesett amerikai katona személyazonosságát vizsgálták és meg kellett várni amíg ez a folyamat lezárul. Időközben az elnök személye (Wilsont Harding váltotta 1921. március 4-én) is változott így a dátumot végül november 11-ére, a Fegyvernyugvás Napjára tűzték ki.

1921. október 22-én nyolc holttestet exhumáltak négy franciaországi amerikai katonai temetőben (Aisne-Marne, Meuse-Argonne, Somme, és St. Mihiel). Négyről elhunytról megállapítást nyert, hogy az Amerikai Expedíciós Erők kötelékébe tartoztak, halálukat harci sérülés okozta, és személyazonosságuk ismeretlen (a másik négy tartalékként szerepelt, arra az esetre ha vizsgálat során valamelyik katonát sikerülne azonosítani). A négy tetemet egyforma koporsókba helyezték, majd teherautón szállították Chalons-sur-Marne-be, október 23-án. Itt a városháza épületébe vitték őket és az éjszaka folyamán francia és amerikai katonákból álló díszőrség vigyázta a ravatalt.

Másnap reggel Robert P. Harbold őrnagy néhány katona segítségével megváltoztatta a koporsók sorrendjét – ez után már senki sem tudhatta melyik holttest melyik temetőből érkezett. Harbold őrnagy jelölte ki Edward F. Youngert, az 50. gyalogezred őrmesterét az Ismeretlen Katona kiválasztására.

A ceremónia kezdetén az amerikai delegáció vezetője, Harry L. Rogers vezérőrnagy, főszállásmester mondott rövid beszédet, ezt követően Duport tábornok, a francia 6. hadsereg parancsnoka szólt néhány szót. Ezután lépett elő Younger őrmester egy csokor fehér rózsával a kezében. A virágokat egy francia polgár adta ajándékba, aki két fiát veszítette el a háborúban.

Az őrmester később így emlékezett:

 

„Egyedül maradtam a négy jelzés nélküli, névtelen koporsóval. […] Háromszor körüljártam őket, aztán hirtelen megtorpantam, nem tudom miért. Valami mintha visszatartott volna. Az előttem lévő koporsóra helyeztem a rózsákat.

Máig emlékszem az érzésre ami eltöltött, ahogy ott álltam egyedül”

 

A kiválasztott koporsót átvitték a szomszéd helyiségbe, ahol az amerikai tisztek jelenlétében Mr. Keating, a küldöttséggel tartó temetkezési szakember áthelyezte a tetemet egy új koporsóba, majd lepecsételte azt. A másik három holttestet még aznap újratemették a Meuse-Argonne temetőben.

A kiválasztott koporsót amerikai zászlóval takarták le, tetejére pedig visszakerült a rózsacsokor. Ezután visszavitték a városháza nagytermébe, majd megnyitották a kapukat a nagyközönség előtt.

Másnap, október 24-én francia katonai díszkíséret (zenekar, egy dragonyos-, egy gyalogezred, két tüzérüteg és egy szállítószázad), valamint az amerikai küldöttség vitte az Ismeretlen Katonát a város vasútállomására. Vonattal először Párizsba vitték, majd a következő reggelen tovább Le Havre-ba.

Itt a kikötőben várakozott az USS Olympia cirkáló, amely Dewey admirális zászlóshajója volt a spanyol–amerikai háborúban. A d'Escale mólónál horgonyzott a hajó, itt zajlott a búcsúztatás is. A francia kormány képviseletében Maginot miniszter a Becsületrend lovagi fokozatával tüntette ki az ismeretlen amerikait. A himnuszok elhangzása után a zenekar belekezdett Chopin gyászindulójába, a koporsót pedig az Olympia legénységéből hat matróz és két tengerészgyalogos vitte fel a fedélzetre. A cirkáló nemsoká kifutott az USS Reuben James romboló és nyolc francia hadihajó kíséretében. A kikötő elhagyásakor a francia lövegek 17 ágyúlövést adtak le, majd ugyanezt megtették a kísérő hadihajók is, amikor a francia felségvizek határán visszafordultak.

Az Olympia november 9-én futott be a Potomac folyó torkolatába, majd kikötött a Washington Naval Yard-on. Itt katonai fogadóbizottság várta: John J. Pershing hadseregtábornok, vezérkari főnök, Robert E. Coontz admirális, a haditengerészet parancsnoka, John A. Lejeune vezérőrnagy, a tengerészgyalogság parancsnoka, valamint John Weeks hadügy-, illetve Edwin Denby haditengerészeti miniszter. A ceremónia főszervezője a Washingtoni Katonai Körzet parancsnoka, a jó emlékezetű Harry Hill Bandholtz dandártábornok volt, a díszőrséget a 3. lovasezred katonái adták.

A koporsót ágyútalpra helyezve vitték a Capitolium épületéhez, az odavezető utat pedig a 13. utászezred katonáiból álló kordon biztosította. Az Ismeretlen Katonát az épület rotundájában ravatalozták fel, azon a katafalkon, amely eredetileg Lincoln elnök számára készült. A ravatal elkészülte után nem sokkal megjelent az elnöki pár is, hogy lerója kegyeletét: Mrs. Harding egy saját maga készítette széles fehér szalagot helyezett a koporsóra, férje pedig ezüstből készült csillagos címerpajzsot tűzött rá. Utánuk sorban a közjogi méltóságok, az alelnök, a legfelsőbb bíróság elnöke és számos más katonai és polgári tisztségviselő helyezte el koszorúját és hajtott fejet a ravatal előtt, egészen naplementééig. Éjszaka díszőrség vigyázta a koporsót, majd 10-én reggel megnyitották a kapukat és különféle civil szervezetek, diplomaták, egyszerű polgárok érkeztek virágokkal és koszorúkkal, hogy tisztelegjenek az Ismeretlen Katona előtt. Este 10 óráig 90 000 ember fordult meg a rotundában.

November 11-én reggel a Capitolium előtt megalakult a menet. A zenekar gyászjelet fújt, a csapatok fegyverrel tisztelegtek. A Washington-emlékműnél felállított tüzérüteg leadta első lövését, majd percenként egy újabbat, végig a ceremónia alatt. Ezután megindult a menet végig a Pennsylvania Avenue-n. A koporsót ágyútalpon vitték, mellette haladt nyolc koporsóvivő őrmester (egy-egy gyalogos, lovas, utász, tábori és partvédő tüzér, két haditengerész és egy tengerészgyalogos), valamint 12 tiszteletbeli koporsóvivő, kilenc tábornok és a haditengerészet három zászlóstisztje.

Mögöttük Bandholtz tábornok lóháton a segédtisztjeivel, a zenekar, dobosok, egy gyalogezred zászlóaljrendben, egy lovasított tüzérosztály, és egy század lovasság. Utána következett négy lelkész, majd a közjogi méltóságok és a haderő parancsnoksága, gyalogosan. Mögöttük újabb dobosok, majd ismét katonák következtek, valamennyien a Congressional Medal Of Honor tulajdonosai. Őket követte a korábbi elnök Woodroow Wilson, (betegsége miatt kocsin) majd ismét katonák és különféle veteránszervezetek képviselői az egész USA-ból.

A menet három óra alatt ért az arlingtoni temetőbe (időközben több közjogi méltóság autóba szállt, illetve a hadsereg zenekarát tengerészgyalogosok váltották). A végcél a nem sokkal korábban felavatott Arlington Memorial Amphitheater (gyakorlatilag ravatalozó) volt, itt jelölték ki az Ismeretlen Katona végső nyughelyét. A katonai kíséret sorfalat állt az amfiteátrum bejáratáig, a tüzérek pedig egy távolabbi ponton lemozdonyoztak és felkészültek a díszlövéshez.

A ceremónia 11:55-kor vette kezdetét a himnusszal, majd a hadsereg főkáplánjának bevezető szavai után egy kürtös háromszor elfújta a felhívójelet. Ekkor két percre valamennyi jelenlévő elcsendesedett.

Ezután az My Country, 'Tis of Thee című hazafias dalt játszotta a zenekar, majd Harding elnök emelkedett szólásra. Beszéde végeztével az Ismeretlen Katona koporsójára helyezte a Congressional Medal of Honor-t és a Distinguished Service Cross-t, az amerikai haderő tagjai számára elnyerhető két legmagasabb kitüntetést. Őt a külföldi delegációk követték, szintén magas kitüntetéseket helyezve a koporsóra, többek között a Viktória-keresztet, melyet Lord Beatty flottatengernagy hozott el Nagy-Britannia képviseletében. A ceremónia ezen szakaszát a Nearer, My God, to Thee c. egyházi ének zárta. Ezután felcsendült az Our Honored Dead dallama, a megjelentek pedig a koporsó nyomában átvonultak az amfiteátrum elé, a sírhoz. A zenekar a Lead Kindly Light-ot játszotta míg mindenki elfoglalta a helyét.

A temetési szertartást Charles H. Brent tiszteletes, az Amerikai Expedíciós Haderő egykori főkáplánja végezte. A tiszteletes beszéde után Fish képviselő lépett elő és elhelyezte koszorúját. Őt további megemlékezők követték, köztük Aleek-chea-ahoosh, a varjú indiánok főnöke, aki saját nyelvén tisztelgett az Ismeretlen Katona előtt, majd tollas fejdíszét és hadibotját helyezte a koporsó elé.

A sírgödör aljára Franciaországból hozott földet terítettek, erre helyezték el a koporsót, az ágyúk hármas sortüze közepette. Utána a kürtös elfújta a takarodót, majd a lövegek 21-szer dördültek el – a legnagyobb tisztelet jeleként.

A sírt kezdetben csupán egy kőfedél takarta, majd 1926-ban a Kongresszus 50000 dollárt szavazott meg egy reprezentatívabb síremlék kialakítására. A tervezés és a kivitelezés több évig zajlott, a jelenleg is látható fehér márvány szarkofág 1932-ben készült el Thomas Hudson Jones szobrász és Lorimer Rich építész tervei alapján.

A síremlék a colorado-i Marble városka kőfejtőjéből származik, ugyanonnan ahonnan a Lincoln-emlékmű kőanyaga. A Washingtonra néző rövidebb oldalát a Győzelmet, a Bátorságot és a Békét szimbolizáló emberalakok díszítik. Hosszabb oldalain három-három koszorú jelképezi a világháború hat nagy csatáját: Ardennek, Belleau Wood, Chateau-Thierry, Meuse-Argonne, Oisiu-Eisue és a Somme. Az amfiteátrum felőli oldalán a következő felirat olvasható:

„HERE RESTS IN HONORED GLORY AN AMERICAN SOLDIER KNOWN BUT TO GOD”

 

„ITT NYUGSZIK DICSŐSÉGBEN EGY AMERIKAI KATONA, KINEK NEVÉT CSAK ISTEN ISMERI”

A síremlék az arlingtoni temető egyik legmegbecsültebb emlékhelye. 1930 óta 24 órás őrség vigyázza, ezt a feladatot 1948 óta a 3. gyalogezred (becenevén The Old Guard) egy szakasza látja el, melynek tagjai különleges kiképzésben részesültek.

Eredetileg úgy terveztem, hogy mind a négy amerikai Ismeretlen Katonáról fog szólni a poszt, de terjedelmi okok miatt most egyelőre csak ennyi. Ha van igény rá, lesz folytatás és talán a díszőrök témáját is hosszabban kifejtem :)