Biztonsági őrök (azaz élőerős őrzés-védelem) sok területen teljesítenek szolgálatot. Gyakran látnak el a védelem mellett portaszolgálatot, és sok esetben ők kezelik a különféle technikai védelmi berendezéseket is. Rendezvényeket biztosítanak, rendet tartanak és segítik a védett objektumba való ki- és bejutást. Mármint normális esetben. Sajnos ez a szakma is felhígult, és a jól képzett szakemberek között mára egyre több a gyengébb képességű dolgozó.
A biológiai fegyverek nyomasztása után most egy kicsit könnyedebb -nyári- poszt jön:
pár való életből vett történetet mesélek el a kívülálló szemével, pro- és kontra.
Jó szórakozást!
1. Navigáció
Veszélyesanyag-tároló logisztikai központ. Az üzemeltető a speciális körülmények miatt különösen magasan képzett őrszemélyzetet kért. Ám akik érkeztek… szóval az üzemeltető gyanakodott, így rendezett egy komoly tűzvédelmi gyakorlatot. Ott volt a tűzvédelmi megbízott, egy tűzoltó, a logisztikai bázis tulajdonosának képviselője, és az épületben működő tűzjelző- és gázzaloltó rendszer szakemberei. Szándékosan nem a legmagasabb szintű őrség volt akkor szolgálatban.

Szóval megkezdődött a gyakorlat. Az oltó rendszert karbantartás módba tettük, és lemondtuk a tűzoltóság kivonuló szolgálatát. Ezután az őrházban, a két őr előtt jó hangosan megbeszéltük, hogy akkor most egy megfigyelő ott marad, a többiek meg elmennek, és tüzet raknak (az éppen üres)
5-ös (azaz ÖTÖS) raktárban. A tűzjelző jelezni fog, megindul az oltás 1 perces késleltetése, és az őrnek a szabályzat alapján kell eljárnia.
Én voltam a megfigyelő, a többiek pedig elmentek a 6-os (azaz HATOS) raktárba, mely szintén üres volt, és raktak benne egy hatalmas benzintüzet.
A tűzjelző bejelzett, és kiírta nagy betűkkel, hogy a hatos raktárban tűz van, oda kell menni. Őrünk érezte, hogy eljött az ő ideje. Leolvasta, hogy mit ír ki a tűzjelző, de nem foglalkozott vele, hisz tudta jól: az ötös raktárba kell mennie. Felpattant a bicajára, elkerekezett az ötös raktárig, majd konstatálta, hogy ott nincs senki. Ez furcsa. Akkor hol lehetnek? És lám, az IQ azért mégiscsak győzött: a hatos raktár előtt állt 4 autó (mert 4 ember persze 4 külön autóval megy a helyszínre…).
„És még esek az alakok a híres főnökök meg mérnökök, miközben azt sem tudják önállóan, hogy melyik az ötös raktár!” – gondolta, és átbiciklizett. Az ottaniak már elunták közben az agyukat is, a hangulaton persze az üvöltő sziréna sem javított. Az oltórendszer képzeletben már régen elárasztotta gázzal a raktárat, mikorra őrünk végre betoppant.
„Hol a tűz? Mindenki jól van?”- üvöltötte a szabályzat szerint. Megnézte az oltó vezérlőpaneljét (bár fogalma sem volt róla, mit lát, de hát ez volt előírva), majd berobogott a gázzal „elárasztott” raktárba. Ezzel a gyakorlatnak vége is volt: a raktárat az életvédelmi szintnél jóval töményebben kell elgázosítani a sikeres oltáshoz, tehát éles helyzetben most egy őrrel kevesebb lenne.
2. A kinyithatatlan gyorskapu
Megismételtük a próbát egy másik őrrel. Ezúttal nem én voltam a megfigyelő. Egy működő raktárban füstöltünk, és vártuk az őr érkezését. Eltelt 1 perc, 5 perc, 10. Már épp telefonálgatni kezdtünk, hogy mi van már, mikor az egyik ajtónál mozogni kezdett a kilincs. Ez az ajtó történetesen fixen be volt zárva, és bár lehetett volna, az őrnél valamiért nem volt kulcs. Jódarabig szenvedett ott, majd kikiabáltunk neki, hogy inkább használja a főbejáratot a szomszéd raktárnál, 30 méterrel odébb. Újabb 2 perc múlva meg is jelent az őr…. és legnagyobb megdöbbenésünkre elakadt a gyorskapun.

Gyorskaput mindenki látott már, aki volt valaha raktáráruházban. Az ilyet a mennyezetről lelógó zsinórral kell nyitni (így nem kell a targoncáról leszállni). Igazából nem volt túl nehéz fejtörő, de őrünknek jó 5 perc kétségbeesett szenvedés után sem sikerült megoldania. Végül nekem kellett kinyitnom belülről a kaput, mert nem volt képes rájönni, hogy a háta mögötti zsinórt kell meghúzni.
Ezzel a tűzvédelmi próbát lezártnak tekintettük. Csak csendben jegyzem meg, hogy a raktárban elég komoly anyagokat tároltak; egyszer egy raklapnyi valami majdnem felrobbant, mert megindult benne egy öngerjesztő láncreakció. A gázérzékelő jelzett, külön vegyvédelmi osztag jött hatástalanítani a raklapot. Máskor véletlenül leesett egy kis üveg valamilyen vegyszer, targoncázás közben. A földre esett, összetört az üveg, a tartalma pedig szétmarta a saválló padlót majd alatta betont is….
3. Téves tűzjelzés
Építkezés, a félkész épületet

(és a benne található javakat) őrizni kell. Míg nappal zajlik az élet, az éjszaka nyugalmasabb. Kivéve, ha üvölt a tűzjelző. A tűzjelzős cég ügyeleti telefonjába egy érces hang szól: "b…. meg! Ez a k…. tűzjelző magától jelez! Nemtom mé’! B…. meg! Kussoltassák má’ el ezt a sz..rt!"
Telefonon reménytelen megoldani, úgyhogy tűzjelzős kolléga autóba pattan és siet a helyszínre. Úgy 140 km autózás után a következő kép tárul a szeme elé: vágni lehet a füstöt, a tűzjelző üvölt, a tűzjelző központ szétverve. A biztonsági őr teljesen részegen a félkész épület aulájának márványpadlóján (!) rakott tábortüzet, azon sütöget épp szalonnát, pont egy füstérzékelő alatt…
4. Oké!
Telefon éjszaka, vagyonvédelmi rendszer ügyelet felveszi. A túloldalon éktelen lárma és egy borízű hang:
- Jó estét, XY vagyok a Z-művektől. Üvölt a riasztó, és nem tudom, hogy miként tudnám elhallgattatni!

Az ügyeletesnek szerencsére ismert volt a helyszín, mert járt már arra párszor. Vagyonvédelmi rendszer, a kezelőegység felett kézzel írt A4-es lap volt kiragasztva:
„Riasztó hatástalanítása:
Kódot beírni. A Kód: 1234
Megnyomni az OK gombot!”
- Jó estét! – köszön vissza az ügyeletes. Semmi gond, akkor segítek. Ott van a kezelő mellett?
- Igen…
- Akkor nyomja le a következő gombokat szép sorban egymás után: egyes, kettes, hármas, négyes, és utána oké!
- Nem történik semmi!
- Akkor ismételjük meg megint, ezúttal jobban odafigyelve: 1, 2, 3, 4, és végül OK!
- Most sem történik semmi!
- Az nem lehet. Mit ír ki a riasztó?
- Nem tudom. Valami izé… intrúzion. És villog is.
- Értem. Megtenné, hogy beírja megint: 1,2,3,4 és OK.
- Jó, de értse már meg: hiába írom be, hogy egy, kettő, három, négy, sehogy sem lesz tőle oké a rendszer!
5. Igazán jó leírás

Bejelentés érkezik a tűzjelző-rendszer szerviz ügyeletére.
- Kérem szépen, az a gond, hogy a rendszerben csiporog a kézike.
- Ööö.. bocsánat, nem teljesen értem. A micsoda mit csinál? – döbben le az ügyeletes. Régi motoros már a szakmában, de ezzel a bejelentéssel nem tud mit kezdeni.
- Hát csiporog a kézike.
- Sajnos most sem teljesen értem, hogy melyik részegységről van szó. Valahogy le tudná esetleg írni, hogy néz ki?
- Megpróbálom - jön a válasz, majd utána néma csend. Csak a papír és a toll sercegése hallatszik a telefonban….
6. Fényképezés
Építkezés, az építési területre csak fényképes belépőkártyával lehet bemenni. A fényképet ott helyben, az őrkonténerben készítik: le van téve egy webkamera, elé kell állni, egy gombnyomás, és a nyomtatóból már jön is ki az igazolvány. Az ügyeletes őr, egy fiatal nő kezeli a rendszert, mikor megáll egy kisbusz a sorompó előtt. A kisbuszban 4-5 ember ül.
- Voltak már itt? – kérdi a nő a sofőrtől.
- Még nem.
- Akkor mindenki egyenként jöjjön be fényképezkedni!

Be is állít az első ember. Hát, addig a napig én mérnökként mindig csak nevettem, amikor valaki a fekete izzólámpáról beszélt: tudniillik ha felkapcsolják, fekete fénnyel ég, így sötét lesz a szobában. Persze-persze… Ám mikor ez a manus belépett, jól érezhetően sötétebb lett odabent. Pedig nem is volt fekete.
- Álljon oda a kamera elé! – mondta az őr.
- Hö..?
- Oda, a falhoz!
- Hö..?
- Látja azt a kamerát ott a polcon? Na, az elé!
A manus lépett egyet, de rossz irányba. Az őr nem volt elégedett. Így irányítani kezdte a jóembert, több-kevesebb sikerrel…
- Forduljon el 90 fokkal! – Neeeem!! Ne forduljon hátra, csak oldalra! – A másik oldalra, így háttal áll a kamerának! – Na, most majdnem jó, de lépjen kicsit balra! – Neeem. A másik balra! – Abba a kamerába kell belenézni! Igen, az egy kamera! – Na most végre jó. Máris…. - héé, még várjon, nincs még kész a kép!!

Figyeltem a nőt, és csodáltam a kitartását, türelmét. Főleg, hogy a kisbuszban ülő többi munkás sem volt okosabb. 5 ember, fél óra. Katasztrófa volt, alig bírtam ki röhögés nélkül. Egyedül a brigádvezetőnél ment kicsi olajozottabban a dolog. Mikor végre minden igazolvány elkészült, a sorompó kinyílt, a kisbusz beléphetett; az oldalán hatalmas felirat hirdette, hogy ők bizony erősáramú villanyszerelést fognak bent végezni. Az őr nő felsóhajtott:
- Atya ég! Ha ezek szerelik itt a villanyt, én hozzá nem nyúlok a kapcsolóhoz…!
7. A bajkeverő
Kiemelt rendezvény egy hatalmas sportcsarnokban. Tömeg, tömeg és tömeg. A küzdőtér felett lévő csúcsminőségű mozgatható kamerával keresték a rendezvény biztosítói a közönség soraiban a potenciális problémákat. Én más okból kifolyólag voltam ott, de nem volt teendőm, így figyeltem, hogy mi történik.
Hamarosan fel is tűnt egy bajkeverőnek látszó alak. Már pusztán vizuális megtekintés alapján is simán ki lehetett volna osztani neki pár évet. Ittasnak látszok, és a széksorok közötti egyik lépcsősoron kezdett belekötni egy útjába eső – nálánál jóval kisebb termetű - srácba. A hangokat nem hallottuk, de a metakommunikációból azért jól lehetett reprodukálni a beszélgetést („Hát te mit bámulsz?!”, „Namivanmivanmivan?!?!”, stb.). Már éppen intézkedni kezdtünk volna, amikor az események felgyorsultak: a nagydarab bajkeverő ütésre lendítette a kezét.

Az általunk használt kamera másodpercenként 25 képkockát továbbított a monitorunkra. Ám ebben az esetben ez kevésnek bizonyult. Csak pár elmosódott mozdulatot és villanást láttunk, és mire ismét sikerült megértenünk, hogy mit is látunk, már teljesen új helyzettel találtuk szembe magunkat. A bajkeverő is. A földön feküdt hason, kezei és a lábai gyorskötözővel hátrakötve, a hátán térdelt a srác, és épp a rádiójáért nyúlt; takarítást kért.
- Na igen. - Mondta a megfigyelő ember mellettem. - Elfelejtettem említeni, hogy a rendezvény biztosításában besegít a Hortobágy Kommandó is….
8. A nagyfőnök
Termelő üzem, irodaépület. Valamilyen okból arra járok, és mit látok: a vagyonvédelmi rendszer lelkesen villog és csipog, próbálja a tudtunkra adni, hogy itt bizony betörés állapota áll fent. Előtte ül az őrszemélyzet, és barátságosan kérdik, miben segíthetnének.

Elmondom, hogy mit akarok, majd hozzá teszem:
- Jelez a riasztó. Nem kellene csinálni vele valamit?
- Igen tudjuk, hogy jelez. – jön a válasz – csak a nagyfőnök irodája az. Ő úgy sem tudja kezelni a riasztót, és nem is akarja! Ezért mindig riaszt a rendszer. De végülis jó ez így, nem is erőltetjük a dolgot.
- Miért?
- Hát mert így legalább mindig tudjuk, hogy mikor van bent a vezér az irodájában.
9. Mariska
Vannak olyan létesítmények, melyeket kifejezetten bérbeadás céljából építettek. Ilyenkor az őrzést általában az üzemeltető biztosítja, az, aki a bérbeadásért is felel.
Egy ilyen létesítményben egy szép derűs őszi napon a járőröző biztonsági szolgálat talált egy elhagyott hátizsákot. Egy darabig keresték a gazdáját, de sehol sem találtak senkit: még az ajtók is be voltak zárva. Végül a szabályzatnak megfelelően visszavitték a hátizsákot az őrházba, hátha jelentkezik előbb-utóbb a tulajdonosa.
Az őrcsapatot egy volt rendőr vezette. Értelmes, egyenes, és tisztességes fazon volt, az a fajta, aki a szívében akkor is rendőr marad, ha már leszerelt. Unottan konstatálta a hátizsák érkezését, ám hamar felcsillant a szeme.
- Érzitek? Érzitek? Nagyon jellegzetes szag! – azzal fel-alá rohangált az értetlen ottartózkodók között, és mindenkinek az orra alá dugta a hátizsákot. Ám senki sem értette, hogy mi a gond.
- Marihuána! Tutira az! – szinte izzott a tekintete, a vérszag ugye, a vérszag…
A biztonsági őr ugyan nem nyitogathat idegen hátizsákokat, de ezúttal óvatosan belenéztek: és valóban, volt ott minden, ami csak kell: a mariska, a papír a spanglihoz, a szükséges eszközök és szerszámok, szépen akkurátusan.
Ezzel viszont az a kérdés is megfogant, hogy akkor most hogyan tovább? Több probléma is van:

1. Az őr nem rendőr, nem hatóság, tehát nem is kutakodhat és nem is vizsgálódhat.
2. A marihuána birtoklása törvénytelen.
3. Mindenki, aki 10 percnél tovább utána olvasott tudja, hogy a Mariska nem egy igazán veszélyes dolog: orvosilag még csak nem is kábítószer (nem okoz fizikai függést), még az (orvosilag amúgy kábítószernek minősülő) alkohol is veszélyesebb nála – pedig az legális.
4. Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, ekkor megjelent egy pirospozsgás, vidám fiatalember, miszerint elveszett a hátizsákja…. Na ő volt a teljes létesítmény fő-fő bérlője, akitől ugye a pénz jön.
Itt most mindenki álljon meg 30 másodpercre, és találja ki: mi az adott helyzetben a helyes teendő?
Némi telefonálgatás után embereink végül a szabályzat merev betűje szerint jártak el. Pedáns leltári átadás-átvételi jegyzőkönyvet vettek fel:
„ … hiánytalanul átvette az alábbiakat:
1. Egy hátizsák, ilyen-meg-olyan márkájú
2. Egy doboz marihuána és spangli-készítő készlet
3. stb.”
Ezt a tulaj szépen aláírta, és mehetett is a dolgára. A hangulat pedig utánozhatatlan volt.
10. Szilánkok
Mi voltunk a karbantartók egy automatika rendszernél, melyet PC-ről lehetett vezérelni - ám egy napon jelezték, hogy gond van vele. Mikor a kollégák a helyszínre értek, azt látták, hogy a billentyűzet szét van verve, lényegében darabokban hever. Kérdezték a helyi őröket, hogy mi történt. A válasz:
- Há, ki vót írva a képernyőre, hogy "Üssön le egy billentyűt"...!
Igazából ez volt a jobbik eset, mert volt, ahol az érintőképernyőt boxerrel nyomogatták, hátha úgy jobban elfogadja a kódot...
10. A szakember
Kolléga tűzjelző rendszert tesztel. Ez általában zajjal jár, amit nem nagyon szeretnek, ezért több olyan rendszer is van, mely csöndben is tesztelhető. Ám ekkor valakinek figyelnie kell a központon a lámpák (LED-ek) színét, míg egy másik valaki füstöl vagy nyomogat az épület túloldalán. Kollégám nem akart nagy zajt, de hát egyedül volt. Megkérte hát a helyi biztonsági őrt, hogy segítsen neki. Megmutatta, hogy mit kell nézni, majd átment az épület túloldalára. Megnyomott egy kézi tűz-jelzésadót, majd felhívta telefonon az őrt:
- Jó napot, én vagyok az! Meg tudná nézni, hogy akkor piros lett-e a megbeszélt lámpa a központon?
Válasz:
- Öööö, a mi? Lassabban mondja, mert nem vagyok szakember!
11. Az ezermester
Egy napon az őrhelyen összeomlott az egyik szekrény. Normál pozdorja bútor volt, aminek kidőlt az oldala. Épp a helyszínen tartózkodott a kollégám, aki ugyan a tűz- és vagyonvédelmi rendszer karbantartását végezte, de szívesen segített másban is, ha tudott. Jó is volt a viszony az őrrel, aki így fordult hozzá:
- Képzeld, kidőlt a szekrényem oldala, és sehogy sem tudom helyre tenni. Visszakalapácsoltam ugyan a spirálszegeket, de nem tartanak. Tudnál segíteni?
Kollégám megnézte a szekrényt, majd jobb híján a csavarokat pár centivel odébb ismét becsavarozta. Így már tartottak.
12. Bónusz történet – Tűzoltók
Mindenki, akinek valaha volt kapcsolata a lánglovagokkal, tudja: a tűzoltók egy egészen egyedi fajt alkotnak. Nagyon tisztelem őket, és ahol csak tudom, segítem – de ettől még az alábbi történet meglehetősen jellemző.
Egy szeles őszi napon épp a munkahelyem dolgoztam, amikor furcsa zajra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon a zaj irányába, így premier plánban nézhettem végig, amint egy hatalmas faág letörik, lezuhan, és részben kabrióvá alakítja az ott parkoló autókat.
Kimentünk megnézni, hogy mi a helyzet, majd telefonálgatni kezdtünk. Kiderült, hogy a biztosítás intézése miatt hivatalos jegyzőkönyvet kell felvenni, amit a tűzoltók szoktak megtenni. Ki kellett hát hívnunk a tűzoltókat. Elég jó viszonyban voltunk velük, nem is volt messze a laktanya, és ismertük is a parancsnokot. Sima ügy. Áttelefonáltunk, és elmondtuk, hogy szél, faág, reccs, autó, kampec, jegyzőkönyv, stb. Mondták, hogy értik, átszaladnak kitölteni a papírokat.
5 perc múlva a következő látvány tárult elém: kék villogóval, szirénával és csikorgó gumikkal bedriftel két tűzoltóautó az utcába. A cégtől 10 méternyire satufék, keresztben megállnak az út kellős közepén, teljesen eltorlaszolva azt. Ezután leugrál a két autóról vagy 5-6 tűzoltó tetőtől talpig védőruhában, teljes felszerelésben, majd szép nyugisan nézegetni kezdik a két formatervezett autót:
- Hát igen, tényleg jól összetörtek… Na, akkor töltsük ki a papírokat és fényképezzünk párat!
Az utolsó 100 komment: