A mai nemzeti gyásznapon olyan elfelejtett szabadságharcosok emléke előtt tisztelgünk, akik ’de iure’ nem voltak a honvédsereg tagjai, mégis életüket kockáztatták és végül el is vesztették a szabadságharc sikere érdekében. A ”gerilla főhadnagy” és felkelő csapatának történetét – sajnálatos módon - eddig kevesen ismerik, nosza hát vágjunk bele a történetbe!
Harapófogóban
1849. júliusában a magyar honvéd haderő csoportjait minden oldalról ellenséges csapatok fogták körül. A dicsőséges tavaszi hadjárat után a stratégiai fölényt mégis csak azáltal vesztette el a honvédsereg, hogy az ifjú császár megkapta a kért orosz segítséget a szabadságharc leverésére. Európa legképzettebb és legkitünőbb tábornokzsenije, Görgey Artúr tehetségét halogató harcokra és menekülő bújócskára volt 
kénytelen vesztegetni, ebben az időben éppen a komáromi sereg egyik részét menekítette délre, hogy a magyar erők egyesülve eredményesebben harcolhassanak a déli cári – császári csapatok ellen. A nagy bújócska megkezdődött; július első napjaiban kezdődött a versenyfutás, a cári csapatok Miskolcról indultak nyugatra, a honvédsereg pedig Komáromból keletre. A cári csapatok összlétszáma 70.000 fő (orosz, ukrán, lengyel gyalogos egységek, kozák, lengyel és cserkesz lovassági alakulatok), a honvéderő 27.000 lélek, ez háromszoros túlerő. Nyílt terepen lefolytatott ütközetben ez végzetes, még egy középszerű vezérkar is sima győzelmet arathatott volna bármelyik magyar tábornok felett. Csak nem Görgey felett, aki tisztában volt azzal, hogy ki kell csúsznia a cári csapatok gyűrűjéből és állandó megtévesztő mozdulatokkal el kell kerülnie az ütközetet. Ilyen helyzetben lévő parancsnok számára elsődleges feladat a kimenő hírek tiltása, másodlagos feladat pedig az ellenségről szóló bármiféle hír beszerzése, ezen kívül a nyugtalanítás, és bármi, amit a gerilla harcmodor elbír. Csapatlétszámok, mozgás, felszereltség, hangulat, bármilyen információ, illetve bármilyen zavart okozó "partizánakció" kincset ért. A Komáromban csoportosuló csapatok számára a Vág menti, nyugatra irányuló ellentámadás kudarca miatt csak a keleti kitörés maradt, 
egyesülni a tizenötszörös (!!!) orosz túlerőt hősiesen visszatartó lengyel Jozef Wysocki hadseregparancsnokkal. Futárok útján egyeztetve Görgey és Wysocki az összevonás mellett döntött. Amíg Görgey 27.000 emberét 70.000 orosz kergette keletre, addig Wysocki 8.000 (főleg újonc) fős északi hadseregét, a IX. hadtest és a Lengyel Légió védekező egységeit 120.000 orosz hajtotta nyugatra. A cél egy Gödöllő környéki találkozás volt, de ezt a helyszínt később máshol voltak kénytelenek megtalálni a parancsnokok.
kénytelen vesztegetni, ebben az időben éppen a komáromi sereg egyik részét menekítette délre, hogy a magyar erők egyesülve eredményesebben harcolhassanak a déli cári – császári csapatok ellen. A nagy bújócska megkezdődött; július első napjaiban kezdődött a versenyfutás, a cári csapatok Miskolcról indultak nyugatra, a honvédsereg pedig Komáromból keletre. A cári csapatok összlétszáma 70.000 fő (orosz, ukrán, lengyel gyalogos egységek, kozák, lengyel és cserkesz lovassági alakulatok), a honvéderő 27.000 lélek, ez háromszoros túlerő. Nyílt terepen lefolytatott ütközetben ez végzetes, még egy középszerű vezérkar is sima győzelmet arathatott volna bármelyik magyar tábornok felett. Csak nem Görgey felett, aki tisztában volt azzal, hogy ki kell csúsznia a cári csapatok gyűrűjéből és állandó megtévesztő mozdulatokkal el kell kerülnie az ütközetet. Ilyen helyzetben lévő parancsnok számára elsődleges feladat a kimenő hírek tiltása, másodlagos feladat pedig az ellenségről szóló bármiféle hír beszerzése, ezen kívül a nyugtalanítás, és bármi, amit a gerilla harcmodor elbír. Csapatlétszámok, mozgás, felszereltség, hangulat, bármilyen információ, illetve bármilyen zavart okozó "partizánakció" kincset ért. A Komáromban csoportosuló csapatok számára a Vág menti, nyugatra irányuló ellentámadás kudarca miatt csak a keleti kitörés maradt, egyesülni a tizenötszörös (!!!) orosz túlerőt hősiesen visszatartó lengyel Jozef Wysocki hadseregparancsnokkal. Futárok útján egyeztetve Görgey és Wysocki az összevonás mellett döntött. Amíg Görgey 27.000 emberét 70.000 orosz kergette keletre, addig Wysocki 8.000 (főleg újonc) fős északi hadseregét, a IX. hadtest és a Lengyel Légió védekező egységeit 120.000 orosz hajtotta nyugatra. A cél egy Gödöllő környéki találkozás volt, de ezt a helyszínt később máshol voltak kénytelenek megtalálni a parancsnokok. Előre!
Az indulás napján, 1849. június 26-án jött a hír, miszerint már Bem erdélyi csapatait is orosz erők támadják, ezzel gyakorlatilag minden fronton összeomlás közeli állapotok alakultak ki. Mit tehet ilyenkor egy hadügyminiszter, egy katonai parancsnok, és mit tehet egy politikus? Görgey cselekedett, előbb Komáromnál megverte az osztrákokat, majd pár nap alatt gyorsan és csodásan kigyógyult a halálos fejsebből, ezután Tisza menti összpontosítási parancsot adott ki. Ám Kossuth sem nézte tétlenül az eseményeket, ismételt népfelkelést hirdetett. A népfelkelés eredményeképpen megnőtt az újoncok száma, de ezek kívül sok (ellenség által uralt) területen is felélénkült a gerillaharc. Nagy úr a kényszer, ahogy a mondás is tartja, ennek megfelelően azok a polgári személyek, a sorozáson kiszuperáltak, vagy csapatukhoz visszatérni nem tudó katonák ott és olyan fegyverrel harcoltak a megszállók ellen, ahogy tudtak. Egyenruha nélkül, kezdetleges fegyverekkel, lándzsával, pikával, kaszával, fejszével, fűrésszel, 
kötéllel, karikással, mindennel, ami csak a kezük ügyébe akadt. A hátország lelkes honfiúi csak az alkalomra vártak, ilyen pedig akadt bőven. A váci furcsa ütközet utáni napokban Pest és Heves vármegyékben nagyon nagy felfordulás képe alakult ki, minden mozgott, helyőrségek nem léteztek, csak hullámzó frontvonalak. A káoszra jellemző, hogy azt csak abban a percben lehetett megállapítani, hogy milyen egység halad az országúton, amikor már látni lehetett a zászlójukat, vagy zászló híján a sapkarózsájukat; nagy volt a mozgás az utakon. Csak a példa kedvéért megjegyzendő, hogy az osztrák tüzér egyenruha és a magyar gyalogos első pillantásra szinte megegyezett külalakra.
kötéllel, karikással, mindennel, ami csak a kezük ügyébe akadt. A hátország lelkes honfiúi csak az alkalomra vártak, ilyen pedig akadt bőven. A váci furcsa ütközet utáni napokban Pest és Heves vármegyékben nagyon nagy felfordulás képe alakult ki, minden mozgott, helyőrségek nem léteztek, csak hullámzó frontvonalak. A káoszra jellemző, hogy azt csak abban a percben lehetett megállapítani, hogy milyen egység halad az országúton, amikor már látni lehetett a zászlójukat, vagy zászló híján a sapkarózsájukat; nagy volt a mozgás az utakon. Csak a példa kedvéért megjegyzendő, hogy az osztrák tüzér egyenruha és a magyar gyalogos első pillantásra szinte megegyezett külalakra. Üss oda és fuss el!
A mozgolódást, kiszámíthatatlanságot, ezt a zűrzavart használták ki a ”mátrai gerillák”, Posztóczky István – önmagát főhadnagyként beállító tiszt - vezetése alatt. Neki ugyan nem volt 32 neve, de ha Potoczki Gyula, Mosóczy István, Almássy Gyula személyéről hallunk, akkor ugyanőt kell a háttérben sejteni. A soknevű tiszt vezetésével a váci csata okozta káoszt kihasználva a különítmény szabadon mozgott Gyöngyös térségében, kereste az alkalmat a lecsapásra. Várták a nagy fogást, amely július 26-án el is érkezett egy utasokat szállító szekér formájában. Már több ízben hagytak futni lovas egységet, néhány fős tüzérosztagot, vagy egy poroszkáló gyalogos szakaszt. Ezeket nem támadták meg, félve attól, hogy felszereltségi hiány miatt nem sokra mennek. Egyre türelmetlenebbül várták hát a lecsapást a "németre", népfelkelő esküjükhöz híven hazájuknak akartak szolgálni. Az a szekér, amely lassan előtűnt az úton, ráadásul fedezet nélkül, legnagyobb megdöbbenésükre két magas rangú tiszt utast szállított, ekkor érezhették, hogy eljött az 
idő a lecsapásra. Nem kellett nagy haditerv a szekérkerék besatuzására és az utasok foglyul ejtésére. A szerencse ezúttal a gerillák pártjára állt, a szekeret hajtó közkatona rögtön égbe emelte a kezét, mihelyt leállt a szekér és pár öblös hang felé szólt az éj sötétjében. A rajtaütés helyszíne nagyon erős valószínűséggel egy Nagyrédéhez közeli erdős rész lehetett, ezt a helyszínt még a kihallgatási jegyzőkönyv alapján sem lehetett pontosan beazonosítani.
idő a lecsapásra. Nem kellett nagy haditerv a szekérkerék besatuzására és az utasok foglyul ejtésére. A szerencse ezúttal a gerillák pártjára állt, a szekeret hajtó közkatona rögtön égbe emelte a kezét, mihelyt leállt a szekér és pár öblös hang felé szólt az éj sötétjében. A rajtaütés helyszíne nagyon erős valószínűséggel egy Nagyrédéhez közeli erdős rész lehetett, ezt a helyszínt még a kihallgatási jegyzőkönyv alapján sem lehetett pontosan beazonosítani. Kihallgatási jegyzőkönyv (képzelt)
”..Nevezett személyek, név szerinti felsorolásban fővádlott Posztóczky István (született Gacslad, Gömör vm., 1819. augusztus 19. római katolikus, özvegy, földmíves) parancsnoksága alatt egyéb négy fő sokadrendű vádlottak sommás eljárása alatt felvetetett adatok szerint az alábbi tényálladék nyert megállapítást. Posztóczky István, aki a' saját magát főhadnagyi státuszba állítva Palik Ignác solymosi erdőkerülőt, Márkus János abasári segédtanítót, Foith Alajos és Foith József gyöngyösi lakosokat arra csábítva, hogy népfelkelést színlelve császári tulajdonban lévő értékeket tulajdonítsanak el, 1849. július hó 26-án az éjszakai órákban a vértesfedezet nélkül irányt vevő von Karl Hacke báró, 
császári 's királyi alezredes szekerét megtámadták. A szekéren utazó Szemjonov cári százados írásbeli vallomásával megegyezően a' szekeret hajtó bakos is azonos vallomást téve az éjszakai cselekmények Nagyréde mellett, attól 3-4 mérföldre keletnek egy országúti fogadó mellett történtek. Von Karl Hacke báró, császári 's királyi alezredes a' Kettő Hattyú fogadóban éjszakázván, sürgős futárüzenetet kapott, amely szerint azonnal Miskolcz felé kell vennie az irányt. A megébresztése után a' futár mellett érkező cári százados által ismert miskolczi cél felé tartva éjszakai kettő órakor nevezett vádlottak feltartóztatták egy szekeret, a' heves ellenállást tanúsító von Karl Hacke báró, császári és királyi alezredest agyonlőtték, majd a' cári századost és a' bakost foglyul ejtették és magukkal ismeretlen helyre hurcolták. Az agyonlövetést kizárólag az elsőrendű vádlott által lehetséges elképzelni, mivel egyedül jelen személy bírt lőfegyvert birtokolni a csapatból. A' többi vádlott kaszával, pikával és fejszével volt szerelvényezve. A' holttestet és az iratokat, térképeket magukkal vívén annak megfelelő helyre való elszállítását nem tudták megoldani, ezért többszöri próbálkozás után tiszti holttestet és az iratokat is ismeretlen helyen eltemették. Miután fellelték Repetzky Ferenc lázadó "kormánybiztost", temetési helyet ismételve felásván a' katonai térképeket és iratokat a' sírból kiemelték és Repetzkynek átadták. Ezután a' cári tisztet és a' bakost valamely Tisza melletti erdős területen a lázadó katonai hatóságok felé fogságba tették. Szemjonov cári századost több ízben kihallgatásnak vetették alá, amelyben alattomosan italos állapotba helyezték, ezáltal őtőle fontos katonai információkat csaltak ki a' seregek mozgásával, létszámával, felszereltségével 's egyéb állapotjával kapcsolatosan. Ezen hírszerzés miatt a' lázadó seregek menekülése, üldöztetés alóli kicsúszása 's hátvédekezése sikeresebbé vált. A' rablott lovak 's szekér sorsáról ellentmondó vallomások születtek, ezáltal tényállási elemek között ezek tovább nem szerepelhetnek. 1849. augusztusától vádlottak Hellmann József csapatával együtt Gyöngyös környékén portyáztak, 's zaklatták a' jó érzelmű polgárokat, amely által a' köteles rendet erősen több ízben és többféle bűnös cselekedettel megzavarták, egész településekre félelmet és nyomort hoztak. Lefegyverzésük után nevezettek otthonukba vissza nem térhetnek, az öszves vádlott addig, míg a' hadeljárás folytán rendelkezés tétetik, tömlöcben fognak beszállásoltatni.…”
császári 's királyi alezredes szekerét megtámadták. A szekéren utazó Szemjonov cári százados írásbeli vallomásával megegyezően a' szekeret hajtó bakos is azonos vallomást téve az éjszakai cselekmények Nagyréde mellett, attól 3-4 mérföldre keletnek egy országúti fogadó mellett történtek. Von Karl Hacke báró, császári 's királyi alezredes a' Kettő Hattyú fogadóban éjszakázván, sürgős futárüzenetet kapott, amely szerint azonnal Miskolcz felé kell vennie az irányt. A megébresztése után a' futár mellett érkező cári százados által ismert miskolczi cél felé tartva éjszakai kettő órakor nevezett vádlottak feltartóztatták egy szekeret, a' heves ellenállást tanúsító von Karl Hacke báró, császári és királyi alezredest agyonlőtték, majd a' cári századost és a' bakost foglyul ejtették és magukkal ismeretlen helyre hurcolták. Az agyonlövetést kizárólag az elsőrendű vádlott által lehetséges elképzelni, mivel egyedül jelen személy bírt lőfegyvert birtokolni a csapatból. A' többi vádlott kaszával, pikával és fejszével volt szerelvényezve. A' holttestet és az iratokat, térképeket magukkal vívén annak megfelelő helyre való elszállítását nem tudták megoldani, ezért többszöri próbálkozás után tiszti holttestet és az iratokat is ismeretlen helyen eltemették. Miután fellelték Repetzky Ferenc lázadó "kormánybiztost", temetési helyet ismételve felásván a' katonai térképeket és iratokat a' sírból kiemelték és Repetzkynek átadták. Ezután a' cári tisztet és a' bakost valamely Tisza melletti erdős területen a lázadó katonai hatóságok felé fogságba tették. Szemjonov cári századost több ízben kihallgatásnak vetették alá, amelyben alattomosan italos állapotba helyezték, ezáltal őtőle fontos katonai információkat csaltak ki a' seregek mozgásával, létszámával, felszereltségével 's egyéb állapotjával kapcsolatosan. Ezen hírszerzés miatt a' lázadó seregek menekülése, üldöztetés alóli kicsúszása 's hátvédekezése sikeresebbé vált. A' rablott lovak 's szekér sorsáról ellentmondó vallomások születtek, ezáltal tényállási elemek között ezek tovább nem szerepelhetnek. 1849. augusztusától vádlottak Hellmann József csapatával együtt Gyöngyös környékén portyáztak, 's zaklatták a' jó érzelmű polgárokat, amely által a' köteles rendet erősen több ízben és többféle bűnös cselekedettel megzavarták, egész településekre félelmet és nyomort hoztak. Lefegyverzésük után nevezettek otthonukba vissza nem térhetnek, az öszves vádlott addig, míg a' hadeljárás folytán rendelkezés tétetik, tömlöcben fognak beszállásoltatni.…”Fuss az életedért!
A rajtaütést végző csapat ellen az oroszok és az osztrákok mintegy 250 fős lovas különítményt küldtek, amely egy havi folyamatos, fárasztó üldözés és egy héttel a világosi fegyverletétel után a benei pincénél hat gerillát elfogott (erős rendőrspicli behatásra, hosszas üldözés után), köztük a 
különítmény két tagját, Palik Ignácot és Márkus János segédtanítót. A Foith testvérek elmenekültek és elbujdostak, ezzel elkerülték a felelősségre vonást, sőt, a bűnrészes harmadik (falusi jegyző) testvérük, akinek a segítségével menekültek, ő is sértetlenül megúszta a történéseket. A testvérek szerencséjére az is jellemző, hogy a sorozóbizottság alkalmatlannak találta őket a honvédi szolgálatra, ezáltal a katonai szolgálatot és az 1849-es kényszerbesorozást is elkerülték. Visszatérve a tömlöcbe vetett gerillákra: az, hogy egy héttel a fegyverletétel után is fegyveresen találtak a szabadcsapatra, súlyosabbá tette az amúgy sem könnyű helyzetüket. Az elfogatásukról értesülő Görgey – mint orosz fogságban lévő parancsnok – nem tehetett mást, mint írásban felszólította a még bujkáló szabadságharcosokat, ”hogy a továbbiakban halálbüntetés terhe alatt tartózkodjanak a hasonló akcióktól.” Ekkor még úgy nézett ki, az ellenfél tisztességgel fog bánni a legyőzöttekkel, de sajnos a történelem mást hozott. A gáláns orosz tisztek helyett a Vae victis! elvet megvalósító svarcgelb gárda vette át a megtorló hatalmat. Görgey felhívása után a még mozgó, harcolni vágyó alakulatok nem tehettek mást, mint Komáromba szökni és ha szerencséjük volt, be is jutottak az utolsó északi magyar erődbe (az utolsó déli magyar erősség, Pétervárad elérése és az erődbe való bejutás szinte lehetetlen feladatnak bizonyult volna).
különítmény két tagját, Palik Ignácot és Márkus János segédtanítót. A Foith testvérek elmenekültek és elbujdostak, ezzel elkerülték a felelősségre vonást, sőt, a bűnrészes harmadik (falusi jegyző) testvérük, akinek a segítségével menekültek, ő is sértetlenül megúszta a történéseket. A testvérek szerencséjére az is jellemző, hogy a sorozóbizottság alkalmatlannak találta őket a honvédi szolgálatra, ezáltal a katonai szolgálatot és az 1849-es kényszerbesorozást is elkerülték. Visszatérve a tömlöcbe vetett gerillákra: az, hogy egy héttel a fegyverletétel után is fegyveresen találtak a szabadcsapatra, súlyosabbá tette az amúgy sem könnyű helyzetüket. Az elfogatásukról értesülő Görgey – mint orosz fogságban lévő parancsnok – nem tehetett mást, mint írásban felszólította a még bujkáló szabadságharcosokat, ”hogy a továbbiakban halálbüntetés terhe alatt tartózkodjanak a hasonló akcióktól.” Ekkor még úgy nézett ki, az ellenfél tisztességgel fog bánni a legyőzöttekkel, de sajnos a történelem mást hozott. A gáláns orosz tisztek helyett a Vae victis! elvet megvalósító svarcgelb gárda vette át a megtorló hatalmat. Görgey felhívása után a még mozgó, harcolni vágyó alakulatok nem tehettek mást, mint Komáromba szökni és ha szerencséjük volt, be is jutottak az utolsó északi magyar erődbe (az utolsó déli magyar erősség, Pétervárad elérése és az erődbe való bejutás szinte lehetetlen feladatnak bizonyult volna). Nincs kegyelem!
A jegyzőkönyvben említett Hellmann – csapatnak óriási szerencséje volt, bejutottak 
Klapka városába és ezáltal megúszták a későbbi kötelet, de nem mindenkire várt a szerencsés amnesztia. A Mátrában felfegyverkezve elfogott Palik Ignácot és Márkus János segédtanítót 1849. november 16-án állították hadbíróság elé Pesten, majd 1850. első heteiben hallgatták ki őket. A vádlottak ezt az egy cselekményt nem tagadhatták, kénytelenek voltak a sok terhelő tanúvallomás miatt a beismerés mellett dönteni. Az ellenük felhozott erőszakos cselekmények bizonyítottság hiányában nem szerepeltek a vádiratban, pedig nagy valószínűséggel pár lovasfutár nyomtalan eltűnése és nagy adag nyugtalanító akció is szerepelt a repertoárjukban.
Klapka városába és ezáltal megúszták a későbbi kötelet, de nem mindenkire várt a szerencsés amnesztia. A Mátrában felfegyverkezve elfogott Palik Ignácot és Márkus János segédtanítót 1849. november 16-án állították hadbíróság elé Pesten, majd 1850. első heteiben hallgatták ki őket. A vádlottak ezt az egy cselekményt nem tagadhatták, kénytelenek voltak a sok terhelő tanúvallomás miatt a beismerés mellett dönteni. Az ellenük felhozott erőszakos cselekmények bizonyítottság hiányában nem szerepeltek a vádiratban, pedig nagy valószínűséggel pár lovasfutár nyomtalan eltűnése és nagy adag nyugtalanító akció is szerepelt a repertoárjukban. A kötél
A hadbíróság január 22-én mindkettőjüket halálra ítélte a gyöngyösi cselekedeteik miatt, kegyelmi kérvénynek nem adtak helyt ("Úristennél a kegyelem!"), így az ítéleteket másnap, 23-án a pesti Újépületben végrehajtották. A gerillákkal együtt akasztották fel Kolosy György honvédszázadost, Lamberg altábornagy feltételezett meggyilkolóját is. A vezért, Posztóczky István főhadnagyot csak 1850. június elején fogták el, majd rövid kihallgatás és pár szembesítés után június 30-án halálra ítélték. Védekezésének egy alapja volt: cáfolta, hogy rablásban vett volna vészt, a megszerzett javakat és iratokat, térképeket Repetzky Ferenc kormánybiztos részére kívánta ugyanis átadni; ezt meg is tette pár nappal az esemény után. A bíróság persze ezt a védekezést nem fogadta el, de még ha méltányolták volna is, az sem mentette volna meg a halálos ítélettől. A kötél általi halál ítéletét másnap, július 1-jén reggel 8 órakor Gyöngyösön, a hatvani országút mellett hajtották végre. 
Ezzel kimúlt Haynau dühe, Posztóczky főhadnagy volt az utolsó, akin 1848-49. évi cselekedetei miatt halálos ítéletet hajtottak végre. Kivégzésük és haláluk nem kavarta fel a megfélemlített és elhallgattatott magyarságot, személyük és történetük kevésbé ismert a 48-as megemlékezések között. Ennek ellenére (vagy pont ezért) őrizzük meg az emlékezetünkben az Ő neveiket is! Nyugodjanak békében!
Titus Pullo Urbino 2011.10.06. 07:04:26
Az írás elkészítése során Hermann Róbert és Hajagos József szakértő urak munkáit vettem alapul, akik e témában kellő alapossággal és részletességgel tárták fel a múltat.
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 07:36:49
hazitroll 2011.10.06. 08:02:11
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 08:08:47
Moralizálás abbafejezve és én kértem elnézést, hogy bocsánatot kérek.
Ma moderálódik ez a komment, nem fogok hisztizni :)
Titus Pullo Urbino 2011.10.06. 08:18:38
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 08:36:11
Hullafotós 2011.10.06. 09:15:38
Ezúton is köszönjük!
(Mint a Gyöngyös-Nagyréde erdőaljak vmelyest ismerője, azóta azon gondolkodom, hol lehetett a rajtaütés. A gyöngyösi Mátra Múzeumnak kiváló helytörténésze és archivuma van, előbbi ráadásul egykori interjúalanyom.)
vén betyár 2011.10.06. 10:01:18
Köszönet érte!
@hazitroll: Csatlakozom.
@Rosszindulatú Vászka: Sokan és sokszor megpróbálták Rózsa Sándor szerepét is kisebbiteni.
"A hiteles történet a következő:
1848 őszén, szeptemberben egy Hunyadi-szabadcsapatbeli százados jelentette Kossuth Lajosnak, aki éppen alföldi toborzó útját járta, hogy Rózsa Sándor üzent.Kegyelmet kiván, s ha megkapja, hazája hűséges fiaként 150 pusztai lovassal a magyar táborba vonul, a forradalom oldalára áll.
Kossuth hosszasan gondolkodott, számos megyei és városi vezetővel tanácskozott, mi legyen a betyárral, akit már tizenhárom esztendeje üldöznek hiába.
Végül megegyeztek abban, hogy kihirdessék a kegyelmet.Kossuth betartva a törvényes formaságokat az október 3-án kelt levelet V.Ferdinánd képviseletében fogalmazta.
"Ötödik Ferdinánd magyar király nevében, én Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú népfölkelési biztosa és az ország honvédelmi bizottmányának tagja, ezen bizottmány nevében is adom tudtára mindenkinek, akik jelen levelemet most és a jövőben olvasandják.
Miképpen Rózsa Sándor, ki a törvénytől és erkölcsiségtől elvetemedve ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyughatatlanitotta, isten irgalmánál fogva magához térvén, s bűneit töredelmesen megbánván, hozzám azon alázatos kéréssel folyamodott, hogy az eddigi életmódjáért valamint igaz bűnbánata szerint az istentől bocsánatot s ennél fogva a földi igazságosságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyná előbbi életmódját s a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hű bátor szolgálatát felajánlaná, mint a pusztai pásztor népből 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállitani és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint a haza ellenségei ellen a véggyőzelemig hiven szolgálni reá birná.
...annak okáért, nevezett Rózsa Sándornak az örökkévaló Isten és az országnak honvédelmi bizottmánya nevében ezennel a jelen levelem előtt folytatott bünös életéért a földi igazság részéről is bocsánatot adok és rendelek, oly feltétel alatt mind ezáltal, hogy a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan megtérjen és fogadása szerint 150 fegyverezett lovassal magát a seregvezér rendelkezése alá adja és bocsássa, ki őtet rögtön Csepel szigetén, onnan pedig a Dunán átszállitani és a Hunyadi-csapat parancsnokának vezérlete alá utasitani köteleztetik.
Igy hozván magával a töredelmes bünbánó iránti keresztyén szeretet és a vidéki nép nyugalmának biztositása.
Jelen bünbocsátó levelemet a fent kitett kötelesség teljesitésének föltétele mellett, az országnak minden hatóságai, birái és itélőszékei erősnek és érvényesnek elfogadni kötelezvén.
Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bünös életével fel nem hagyna és a Közbiztonságot tovább is háboritani merészelné, ezen esetben jelen bünbocsátó levelemet minden biróság megsemmisültnek tekintendi s őt újabb bűneiért régi bűneinek egész súlya szerint büntetendi, a közigazgatás úgy kivánván.
Kelt Hódmezővásárhely, október 3-án, 1848.
Kossuth Lajos m.k. országos teljhatalmú kormánybiztos s a honvédelmi bizottmány tagja."
Kossuth bűnbocsátó levele eljutott Rózsa Sándorhoz, aki október 10-én már megindult 150 szegénylegényével az ellenség ellen.
Példamutatóan csatáztak a volt betyárok a délvidéki harcokban.
Pörge kalapjuk volt, lobogó, sötétkék ingük, gatyájuk, rövid posztódolmányuk, fehér szűrük.
A fegyverzetük: huszárkard, két-két pisztoly, drótfonatú ólombgombcsapójú karikás.
Igy estek át november 9-én a lagersdorfi, strázsai ütközetben a tűzkeresztségen.
Vetter tábornok az országgyűlési jelentésében külön, név szerint emelte ki Rózsa Sándor bátorságát.
Damjanich János igy jellemezte küzdelmüket egy jelentésében:
"Rózsa Sándor csapatjának vivása látásakor akaratlanul is a sivatag gyermekei ötlenek előnkbe.Majd hegyen és ismét völgyben a legnagyobb gyorsasággal látja őket az ember száguldó paripáikon az ellenséget űzni, majd pedig ravasz vigyázattal a zsákmányos marhát hajtani: s ha az ellenségtől észrevétetnek, zsákmányaikat elhagyva, azt azonnal űzőbe veszik, aztán megint zsákmányaikhoz térnek vissza.
Karikásaikkal nagyszerűen tudnak bánni, kiverik vele az ellenséges lovas szemét vagy hurkot dobnak a nyakába, s úgy rántják le a nyeregből."
Derekasan harcoltak, mégis kikezdte őket a szégyentelen szóbeszéd, nem hittek becsületességükben, valótlan dolgokat hireszteltek róluk.A felső katonai és kormányzati szervek hivatalos vizsgálatot inditottak, amely során kiderült, hogy semmi sem igaz a rágalmakból.
Maga Kossuth Lajos irt alá egy közleményt, amely a Közlöny december 17-i számában jelent meg.
HIRDETMÉNY
Minekutána Rózsa Sándor az ország kormánya által számára megadatott amnesztia feltételeit becsülettel teljesité, magát több veszélyes csatában épen olyan merésznek, vitéznek, mint a rábizottak teljesitésében hűnek és pontosnak tanusitá, úgy ezen vád alaptalanságát is, mintha strázsai /lagersdorfi/ csata alkalmával tilos kicsapongásokat követett volna el, hiteles tiszti bizonyitványokkal megczáfolá, jövendőbeni jó, erényes és tiszta élet föltétele alatt a számára már megadott köz és nyilvános bocsánat ezennel megujittatik és megerősittetik.
Miről is az ország minden törvényes hatóságai ezennel értesittetnek.
Budapest, deczember 15.1848.
A honvédelmi bizottmány:Kossuth Lajos elnök.
A felgerjedt gyülölködést sajnos nem csillapitotta Kossuth hivatalos szava, s igy a szabadcsapat nemsokára szétszéledt, mer nemigen kapott feladatokat.Az akkori magyar hadvezetés nem volt barátja semmiféle népi jellegű katonaságnak.A betyárok nagy része honvédnek állt be, mások visszamentek a pusztára."
Soltész István
Szoross poroncsolat eljött
Zrinyi l986
26o.o.
Apafarkas 2011.10.06. 10:49:45
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 10:51:07
Amúgy érdekes volna látni, hogy milyen volt csatában a betyársereg, mint az indiánok meg gyarmatosítók harca, vagyis, hogy két teljesen eltérő kultúra és harmodor meg fegyverzet.
Asszem csak veszek egy időgépet, bár először Zep koncertre megyek, utána csak hadimustrát sasolni :)
Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2011.10.06. 11:04:18
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 11:11:45
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.10.06. 11:30:04
Viszont vannak vámpírok, csöcsök és leszbicsók, Björk-lemez és IPhone4-es...
Bevallom,már nem csodálkozom, hogy az Index nyitóoldalán egy mondat sincs a mai nemzeti gyásznapról. Csak a gyomrom forog egy kicsit.
Ja: Titus, köszönjük a megemlékező posztot!
stoppos76 2011.10.06. 11:31:04
@Titus Pullo Urbino: Nagyszerű a poszt, bizsergető.
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 12:20:56
@stoppos76: ebben az a poén, hogy ugye pont Rózsáékat besorozták a reguláris alakulatba, ha nagyon akarom, még speciális alakulati egyenruhájuk is volt, ellentétben a partizánokkal, akik saját parancsnokságal rendelkeztek. Vagy badaságokkal traktálom a nagyérdeműt?
aeidennis 2011.10.06. 13:53:47
Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2011.10.06. 14:43:06
hazitroll 2011.10.06. 15:00:10
The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2011.10.06. 15:15:56
A képzeletbeli kordokumentum pedig igazán kiváló iromány.
Sajnos, (ahogy a tumblr-en is írtuk többen) egy jó érzékű amerikai telefonkereskedő halálhíre teljesen háttérbe szorította a mai nemzeti gyásznapot, erre mit mondhatnék? Oh, fuck!
Plieur 2011.10.06. 15:49:14
stoppos76 2011.10.06. 16:05:31
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 17:08:33
ace22 2011.10.06. 17:38:15
Rózsa Sándor: Jókai szerint (aki soha nem adta át az amnesztiát, másra bízta), később "elkanászodott" és előjött a betyár belőle.
Kullancs1983 2011.10.06. 18:16:20
Rosszindulatú Vászka 2011.10.06. 18:22:42
És egy mókás urbanlegend:
"1853. március 14-én az 1848-as vérnélküli pesti forradalom évfordulójának előestéjén hunyt el Bécsben, ahol barátaival éppen az észak-olaszországi felkelés leverését ünnepelte és a halálának okát a jelenlévők agyvérzésnek vélték, hisz nem tudhatták, hogy egy fejsérülése utóhatásaként Haynau rendszeresen elvesztette eszméletét. Később a halál pontos okának kiderítéséért elrendelték a holttest felboncolását, amit a koponyatető lefűrészelésével kezdtek el. Egy bécsi történet szerint az elborzadt orvosok akkor vették észre, hogy Haynau valójában él, mert a felnyitott koponyában az agyvelő még lüktetett. A történet szerint az egyik orvos elájult, míg egy másik kollégája kést vágott a boncasztalon fekvő Haynau agyába."
Forrás wiki, nem tudom igazak-e, de mókásak.
tudi 2011.10.06. 19:06:15
@Rosszindulatú Vászka:Hogy Haynaunak nem volt jó a PR-ja az tény erről a londoni és egyéb Európai afférokról én is olvastam már, a halálának története elég "meseszerű", volt talán annyira fejlett akkoriban az orvostudomány, hogy nem kellett élve boncolni "szegényt".
Titus Pullo Urbino 2011.10.06. 20:08:06
Másodszor: Hölgyeim és Uraim, visszatértem 121 km-es koszorúzási maratonomról. Délelőtt "Élő történelemóra" Isaszegen, aztán délben MÁV székház, Csányi emléktábla, délután meg Pesterzsébet, Vécsey tér. Bemutató, koszorúzás, előadás, tisztelgés, utcán öltözés lengyel uniformisból magyarba, hosszú nap volt, egész nap csizmában, beöltözve, jó most kicsit megpihenni.
Örömmel olvastam posztjaitokat, csak három megjegyzés:
1. a cári tisztek igen művelt, francia műveltséggel és nyelvtani képzettséggel rendelkező, intelligens emberek voltak, nem iróniának szántam a "gáláns" jelzőt, úriemberek voltak, soha nem jártak el törvénytelenül. Ha esetleg elkaptak egy szökött lengyel légióst, felakasztották, dehát "dezertőrökre" ez várt mindenhol. A budai várban fogságba esett Király századossal sem sokat tököltek a honvédek.
2. Rózsa Sándor a délvidéken komoly rablások és erőszakoskodások vádja miatt visszatért a karcerba, Damjanich ki is akarta volna végeztetni, rá is szolgált volna az iratok szerint. Ettől még lehetett jó katona, erkölcsileg viszont nem volt magas szinten.
3. Haynau simán meghalt. Kettő legenda is szólt róla, hiába, akit utálnak, arról születnek ilyen utólagos híresztlések. Az, hogy zsidó vallású volt, legenda, ugyanúgy, mint az, hogy halottnak hitték és élve boncolták fel. Mindkettő hamis pletyka, egyik sem igaz.
yenoee 2011.10.06. 21:10:21
Titus Pullo Urbino 2011.10.06. 21:29:42
Plieur 2011.10.06. 22:44:23
teddybear01 2011.10.07. 04:22:24
Amikor vége volt a szabadságharcnak, meg folytatta a betyárkodást, ahogy előtte.
teddybear01 2011.10.07. 04:27:07
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 06:17:09
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 06:25:04
lemil.blog.hu/2009/03/19/vendegoldal_damjanich_janos
Damjanich nem tűrte a fosztogatást, akár rácok, akár magyarok, akár svábok birtokairól légyen szó. Egy módos magyar gazda panaszolta be Söndört a fosztogatás miatt, lovak és juhok voltak az áldozatok, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Rác birtok kifosztása mellé néhány rablógyilkosság is járult, van erről egy Damjanich levél, amiben kéri Kossuthot, hogy az amnesztiát vonja vissza. Persze Lossuth (mint mindig) most is rossz személyi döntést hozott és bízott a betyárban, újra szabadon engedte.
ace22 2011.10.07. 06:33:47
teddybear01 2011.10.07. 06:54:15
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 08:20:01
@ace22: Jókai: Új földesúr (róla szól). Egyébként megkeseredett és csalódott, mogorva öreggé vált, nem értette, hogy a környezete miért gyűlöli. Lelki utódja, Kádár János legalább boldog környezetben élte le nem rövid életét, pedig ő többet ölt, mint Haynau.
teddybear01 2011.10.07. 08:37:28
Haynau semmit sem bánt meg, és sohasem lett magyar földesúr. Neki csak a birtoka volt Magyarországon.
Ami pedig Kádárt illeti, igaz ugyan hogy vagy kétszer-háromszor több embert ítéltek '56 után halálra, de ezek bő felét minden rendszerben halálra ítélték volna. Ráadásul az oroszok legalább 20 ezer kivégzettet akartak látni. Kádár ehelyett inkább kinyittata a nyugati határt.
Kár egyébként, hogy a Kádár elleni gyűlöleted ennyire összemosta a két alak szerepét.
Kullancs1983 2011.10.07. 08:47:52
@teddybear01: Én azt hallottam, hogy mint magyar földesúr, zsinóros magyar viseletben is járt. Ilyenkor igaz fokozottan is a mondás, hogy nem a ruha teszi az embert. És olykor a katonát sem.
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 09:30:23
hazitroll 2011.10.07. 09:44:27
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 09:57:54
stoppos76 2011.10.07. 09:58:26
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 10:52:05
hazitroll 2011.10.07. 12:38:15
@hazitroll: Köszönöm a felkérést, de azt hiszem, ha egy-két nap kutatómunkát végeznék, még utána is többet tudnál a témában.
hazitroll 2011.10.07. 12:38:48
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 12:40:07
Hullafotós 2011.10.07. 13:08:26
Csak a nagykövetünk ne nézett volna olyan üveges szemmel, az az érzésem volt nem érti, miért a sör előli farolás és a szabadság borához való konok ragaszkodás.
Ki karddal, ki szóval, de hosszú lesz még a harc. Oly kevés emlékezés alapú hagyományunk van, azt a keveset tán joggal várja el az ember egy, a 'magyarok ügyében a Császárvárosban reprezentáló deputációtól'.
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 14:21:10
Nadiposzi (törölt) 2011.10.07. 14:21:56
No igen, ez egy kicsit most eltávolodik a poszt témájától, de ami a derék kurucokat illeti, ők egy kissé méltatlanul agyon vannak/voltak sztárolva. Holott közelebbről megnézve a Rákóczi-szabadságharc eseménytörténetét, az nem más, mint etnikai tisztogatások, rablások és sarcolások kaotikus sorozata, mely fölött igencsak gyéren pislákol a szabadság lángoló fáklyája, valamiféle tudatos, szervezett politikai koncepció, melyért érdemes lett volna átgázolni azon a temérdek véren és ürüléken. Furcsa, hogy Pécs városának főútja (legalábbis egy hosszú szakasza) Rákóczi nevét viseli, kinek derék kurucai 1704-ben halomra ölték és kirabolták a város lakóit.
Az egész oda vezethető vissza, hogy a dualizmus korának erkölcsi posványában dagonyázó, lassan ferencjóskásodó langyos jelenéből a kulturális élet nagyjai, művészek, történészek valami sosem volt romantikus múltba menekültek az unalmas, ám baljós jelen elől. (Thaly Kálmán történészi munkássága, a szekszárdi Béri Balog Ádám fa ültetése, Thököly újratemetése, etc.) Ráadásul a kuruc hóbort kapott valamiféle estabilishment-ellenes, ma úgy mondhatnánk menő élt is akkoriban.
Éhes_ló 2011.10.07. 14:37:34
Mint szokott volt lenni.
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 14:44:50
@Éhes_ló: köszi, a kommentelők nevében is.
Hullafotós 2011.10.07. 15:11:55
Ha el nem basszuk a pincében.
Hullafotós 2011.10.07. 15:18:45
Valóban nem követte a szatmári békét megtorlás (én ilyenről legalábbis nem tudok), ez igaz.
De kitoltam volna annak a szemével, aki megparancsolta és annak is, aki végrehajtotta váraink felrobbantását.
Megértem, hágy hogyne, a labanc hadtudományi/politikai logikát, de nem feledem és Regéc, vmint Füzér esetén megbocsátani sem tudom a pusztítást.
Kullancs1983 2011.10.07. 16:14:35
Titus Pullo Urbino 2011.10.07. 17:29:54
@Kullancs1983: a kurucokról szerintem Hullafotós kolléga fog írni nekünk ide, őbenne úgyis olyan vér csörgedez, némi furminttal keverve.
Hullafotós 2011.10.07. 19:11:06
Ez esetben igazán meg lehetett volna kímélni legalább az említett kettőt, (úgyis elég messze vannak a török járta szeretett Délvidékedtől, felvidéki tesvírem), mellesleg Zemplén egyetlen várát sem építettek újra, csak robbantgattak.
Tudod, h oly civil vagyok, mint itt senki, kurucokról írni nem könnyű nekem, ráadásul csöppent mintha elfogult lennék.
@Kullancs1983:
A kurucok néhány évig szabadságot adtak az ország egy részének, s ha más nem, éltették a független Magyarország halódó eszményét, melyet Mátyás után nem nagyon ismertünk.
Nem mellesleg esélyt és gazdasági hátteret adtak a török pusztítással kiírtott szerémségi bor után egy másik borvidéknek, amely azóta is (Kölcseynek is hála) fogalom, ikon és márka lett, amely a mai napig Puskás Öcsi után a legerősebb Magyarország szimbólum (vallási és nemzetiségi pluralitása mellett, ezúton köszönet lengyeleknek, vallonoknak, sváboknak, zsidóknak, örményeknek, oroszoknak stb.).
A tokaji ráadásul nem csak egy márkanév, hanem páratlan adottságok egymásra találása (hely, fajta és technológia), gazdálkodási kultúra és szokásrendszer is. Mennyi mindennel lennénk kevesebbek nélküle! Aszú, szamorodni, fordítás, máslás, esszencia, gönczi hordó, átalag, zempléni tölgy, puttony stb. Egyetlen agrártermelési körzet sem bír ilyen erős és strukturált, mai napig élő és gyakorolt hagyománnyal.
S ha mindez nem lenne elég, Rákóczi harcának köszönhetően a Habsburgok elismerték Erdélyt önálló fejedelemségként és nem gyarmatosították, ezt általában szintén nem emlegetik.
A Rákóczi szabadságharc agyonhallgatott. Nem véletlenül. Aki vallásszabadsággal (Erdély, a Felvidék és Tokaj vallási türelme) a zászlaján indít függetlenségi harcot, az joggal váltja ki a status quo-ban érdekelt felek ellenszenvét. A 8 évnyi szabadságharcról kevesebbet tudunk, mint Hunyadi Jánosról. Két-három név, meg a Tenkes kapitánya, oszt jónapot.
Pedig, ugocsa non coronat.
Hullafotós 2011.10.07. 19:22:38
Plieur 2011.10.07. 19:22:45
Hogy is volt az? Magyarországot először németté, majd katolikussá aztán koldussá kell tenni?
Ez nem koncepció? És nagy csoda ha a kezelés alanya megmozdul?
„Országunk s hazánkhoz való szeretetünktül s kötelességünktül viseltetvén, minden igaz, hazaszeretõ,
országunk régi, dicsõséges szabadságát óhajtó, egyházi és világi, nemes és nemtelen, fegyverviselõ és
otthon lakos, egyszóval minden rendû igaz magyarokat hazafiúságokra intjük és kényszerítjük s
kérjük, hogy, amint már Isten némelyeknek szíveket az hazáért felgerjesztette s egybenhozta, úgy kiki
édes hazája szabadsága, nemzete mellett az Isten és törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó,
zaklató, porcióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat hatalmasan foglaló s fogyató, becsületünköt
tapadó, s kegyetlenkedõ birodalom ellen fogjon fegyvert!”
Kullancs1983 2011.10.07. 19:54:03
Papírzsepi · http://lemil.blog.hu 2011.10.07. 20:40:10
Ugyanis az egyikük megsebesült, majd beleszeretett az őt ápoló magyar menyecskébe. Na őbelőle lett az én ük-ük-..-ük nagyapám....
Hullafotós 2011.10.07. 20:54:20
Érdemes megnézni az egri családneveket is, gyanúsok számos török eredetűt lehet találni köztük. Akik a magyar menyecskék és a bikavér mellett döntöttek ingább, nem tudok rájuk haragudni.
Silcon 2011.10.07. 21:15:37
Minorkavidor 2011.10.07. 21:25:21
Ami a gerillacsapat tevékenységét, és a következményeket illeti a poszt sikerült! Köszönet érte!
Azonban a bevezetővel kapcsolatban (gerillacsapatok létrejötte, erőviszonyok) lenne néhány pontosításom, és kiegészítésem. Íme
1. a gerillacsapatok létrejötte. Nem a nyári hadjárathoz kapcsolódik, hanem Windischgratz támadásához. Kossuth ui. 1848. december 16-án adta ki önkéntes gerillacsapatok szervezéséről szóló rendeletét. A gerilla csapatok az önkéntes mozgó nemzetőrség vmint a szabadcsapatok bázisán jöttek létre, azok lehetséges előnyeit egyesítve. A rendelet arra szólította fel a császári csapatok támadása által veszélyeztetett törvényhatóságokat, hogy saját területükön nemzetőrökből és más önkéntesekből alakítsanak gyalogos és lovas mozgó nemzetőrcsapatokat. Tehát az eredeti rendeletben a gerilla (csapat) elnevezés nem szerepel, hanem a mozgó nemzetőrség. Ezen a néven félévvel korábban szerveztek egységeket. Az elnevezés arra utal, hogy ezeket a nemzetőrcsapatokat megyéjük határain kívül is be lehet vetni. Erre akkor az ún. délvidéki kisháború miatt volt szükség
Visszatérve a gerillacsapatokra. a fegyverzetükről és lovakról maguknak kellett gondoskodniuk, de a felszerelésben esett kárért kártérítést kapnak, továbbá szolgálatuk idejére rendes katona zsold is dukált nekik. A gerillacsapatok feladata, hogy területükön gerillataktikjuk alkalmazásával segítség elő a reguláris erők tevékenységét.
Két napra rá az OHB újabb rendeletet adott ki. Ebben jelenik meg először a gerilla kifejezés. A rendelet „a rendelet a népfölkelés és a szabad mozgó (gerilla) csapatok” címet viselte. A 18-i rendelet szintén a reguláris csapatok támogatását írja elő. E rendelet szerint egy megyében több csapat is megalakítható. A vezető kinevezésének a joga a főispánt, annak távollétében az alispánt, vagy a kormánybiztost illette. A 100-200 fős csapat parancsnoka századosi, a legalább 400 főt számláló csapat parancsnoka őrnagyi illetményre jogosult (összehasonlításul a honvédzászlóaljak 600-800 fős létszámmal működtek). A zsákmány a csapatot illette, a foglyokért és a szuronyos fegyverekért különdíj járt. Szolgálat max. 4 hónapig tart.
Ám a lényeg ezután következett: „ezen szabad mozgó csapatok a rendes hadsereghez nem csatoltatnak, hanem minden csapat a maga kezére szabadon fog az ellenség ellen működni”. Ez 3 problémát is felvetett:
· Ekkor folyt a magyar hadsereg egységesítése, ami azt jelentette, hogy a nemzetőrség és a rendes katonaság egységes irányítás alá került, vmint megkezdedőtt a rendes katonaságon belül a honvédség és a régi császári sorezredek egységesítése is. Ekkor belépnek a gerillacsapatok is, amelyek azonban civil irányítás alatt maradnak
· E csapatok hiányos kiképzettségük miatt kevés szolgálatot tehetnek, ellenben elvonták az erőforrásokat (főleg élőerő) a honvédség elöl.
· A 3-dik és egyben legfontosabb: mivel nem határozták meg pontosan az alá-fölérendeltségi viszonyokat, így minden becsvágyó gerillaparancsnok önálló „hadvezérként” viselkedhetett. mindezek azt eredményezték, hogy a rendeletekben megszabott főfeladatukat,- a rendes katonaság segítését sajátos taktikájuk által- nem tudták teljesíteni.
A vita, miszerint kinek a fennhatósága alátartoznak a gerillacsapatok (hadügy kontra. seregparancsnokok) végül is 1849. március 12-én dőlt el. ekkor ugyanis Nyáry Pál az OHB helyettes elnöke értesítette a hadügyminisztériumot, hogy minden szabadcsapat az ő parancsaiknak kell, hogy engedelmeskedjen. Mire elérkezett 49 forró nyara a szabadcsapatok többsége feloszlott, megsemmisült, vagy honvédzászlóaljjá alakult. Végül érdekes a rendeletek kiadásának időpontja azért is érdekes, mert az OHB-val köztudottan rosszviszonyban levő Mészáros Lázár 1848. december 14-én utazott el, hogy átvegye a felső-magyarországi csapatok parancsnokságát, a helyére kinevezett Vetter Antal még nem érkezett meg a fővárosba.
2. az erőviszonyokról. Nem a cári hadseregnek volt 70.000 katonája, hanem a nyugatról támadó Haynau táborszernagy vezette hadseregnek, melyet 288 löveg támogatott. Ezt egészítette ki Panyutyin tábor 12. 000 katonát és 48 löveget számláló gyalogos hadosztálya. Velük szemben a magyar fősereg kb. 51.000 fővel 196 tábori és 244 várlöveggel (Komárom) rendelkezett. Az általad megadott 27.000 fő a világosi fegyverletétel adataira hajaz: itt 29.889 fő 9339 lóval és 144 löveggel adta meg magát a feldunai hadsereg. Jozef Wysocki 8. 00, főnyi katonája kb. a fele volt az észak-magyarországi haderőnek (16.500 katona, 49 löveg). Ez ált szemben a cári főerővel, 135. 500 katonával és 448 löveggel
az orosz főerő valódi nagyságáról csak július végén szereztek biztos értesülést. Egész addig Wysocki azt hitte, hogy az orosz erők 40 ezer főt tesznek ki, iGörgeit is ilyen értelemben tájékoztatta. A Görgei feldunai hadseregének 27.000 fős adata a világosi fegyverletétel adataira hajaz. Itt 29.899 fővel, 9.339 lóval és 144 löveggel adta meg magát a feldunai hadsereg Rüdiger (echte orosz névDDd) orosz lovassági tábornoknak.
Minorkavidor 2011.10.07. 21:39:26
Minorkavidor 2011.10.07. 21:45:47
Minorkavidor 2011.10.07. 22:19:52
Erdély jogállását az 1691-ben kiadott Diploma Leopoldium rendezte. ez belső önállóságot adott Erdélynek, békében 50, háborúban 400 ezer ft adót köteles fizetni. Biztosította a vallások szabad gyakorlását, az anyanyelvi műveltség, az iskoláztatás lehetőségét, a kereskedelem szabadságát. Az országban csak kisszámú császári őrség tartózkodik, melynek parancsnoka nem szól bele a belügyekbe.. Ekkor még úgy volt, hogy II. Apafi Mihály nagykorúságáig egy kormányzótanács ún. gubernium veszi át a belügyek irányítását.
Egyébként a békét már 1706-07-ben meg lehetett volna kötni, sokkal jobb kondíciókkal, mint 1711-ben, de itt nem részletezett okok miatt a békekötés akkor elmaradt. Károlyi és Pálffy egyébként a lehető legtöbbet hozta ki az 1711-es helyzetből. A 4-5 korábbi békekötés márcsak azért is előnyősebb lehetett volna, mert így hamarabb fejeződik be a vérontás, ami főleg a magyar nyelvű népesség számára lett volna kedvező.
Minorkavidor 2011.10.07. 22:22:28
A cári udvar nyelve 1917-ig a francia maradt.
Minorkavidor 2011.10.07. 22:28:01
Nem, mind a kettő spanyol győkerű.
A gerilla kis háborút (nem szabályos háború értelemben) jelent, míg a partizán az il partido "hazafi" szóból származik.
A gerilla szót használták és használják gyakrabban. A partizán kifejezés szinte kizárólag a II. vhb. irreguláris harcosai harcosai esetében fordul elő.
Minorkavidor 2011.10.07. 22:31:39
Kiegészítés: mindkét kifejezés érdekes módon először 1808-1812 között, Napóleon spanyolországi inváziója idején jelenik meg, azokat a harcosokat jelölte, akik a reguláris spanyol hadsereg szétverése után felvették a harcot a francia csapatokkal.
bloggerman77 2011.10.07. 22:56:52
A partizán szó a spanyol nyelvterületen a kormánypárti gerillák neve volt, ezért Castróéknak némi felvilágosító kampányt kellett végezni,hogy ők a kormány ELLEN vannak. :)
bloggerman77 2011.10.07. 23:02:22
R.Várkonyi Ágnes neve mond valamit?
Mária Teréziáról meg hol mondanak ma rosszat? Vagy pozitív a megítélése, vagy semmilyen. Inkánb utóbbi, mert a 1711-1790 közti időszakkal gyakorlatilag senki nem foglalkozik, mert akkor ugye nem történt semmi "nemzeti, kiemelkedő".
sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2011.10.08. 00:54:37
Hullafotós 2011.10.08. 08:27:22
(Mária Teréziáról, a villányi borokról és a szomszéd macskájáról nem beszéltem.)
Titus Pullo Urbino 2011.10.08. 10:35:25
@Hullafotós: csak a Tenkes kapitánya
Plieur 2011.10.08. 12:09:08
Meg a további állami, katonai, egyházi cenzúra, hosszú lenne a történések listája, meg nem is ide való. Tehát Erdélyben a kurucoknak nem csak a Habsburg kizsákmányolás szerzett bázist, hanem volt ott valami amit ma már nehezen értenek meg : a vallási tényező is.
Kismy 2011.10.08. 21:29:12
Titus! ez biza a megszokott remek cikk egy olyan témában, amiben mindig tudok tanulni tőled! köszi!
Minorkavidor 2011.10.09. 19:57:38
Tudod, a Diploma Leopoldium kiadásával egyidőben kezdett újra mozgolódni Thököly Imre. Ő magyar, oláh, tatár és török csapatokból álló seregével úttalan utakon, a havasokon áttörve, betört Erdélybe és zernyestei csatában legyőzte a császári sereget. A csata maga zseniális teljesítmény, de politikai hozadéka épp ellentés volt, mint amit a magyar érdekek megkívántak volna.
Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2011.10.10. 08:30:49
Egyetértek.
Titus Pullo Urbino 2011.10.10. 08:41:58
@Plieur: a vallási tényező volt az egyik oka, hogy Erdélyt le lehetett szakítani. Szomorú tény, de egy vallásában megosztott nép nem tud még akkor sem összefogni, ha baj van, ugye az erdélyi magyarság 3 fő vallású, katolikus, protestáns és unitárius, ráadásul történelmi gyökerei vannak a vallási ellentéteknek. János Zsigmond haddal támadt a katolikus székelyekre, a csiki Hargitában szétverték a seregét, ennek a győzelemnek az ünnepe a csíksomlyói búcsú. Ugye. Magyar magyar ellen, folyt a vér, gyűlölet évszázadokon át, így könnyű volt a 30 % románságnak területet rabolnia. Ez egy másik történet, nem is nagyon akarok belemenni, de ezért haragszom az öntudatos reformátusokra és a kuruckodókra, tessék, itt van az eredmény. És akkor még nem beszéltünk a szombatistákról, meg a többi kis gyülekezetekről. Nem akarok senkit megbántani, a vallás belső ügy, de amíg az erdélyi barátainkkal egy asztalnál ülve 4 féle vallású személy ül és beszélget, addig a románság csak egyfélét ismer.
vén betyár 2011.10.10. 09:31:04
Tisztelettel ajánlom:
www.es.hu/;negyvennyolcas_tortenetunk_mai_allasa;2011-10-05.html
taser 2011.10.10. 09:33:28
Mit mondhatnék :)Csak így tovább
Aut concilio, aut ense !
@Minorkavidor: Én úgy tudtam, hogy a partisan eredetileg egy alabárdszerű szúró/vágó fegyver volt ami az olaszoknál volt népszerű.
vén betyár 2011.10.10. 09:46:45
"A magyar történelemnek (legalább) két nagyon neuralgikus pontja van. Az egyik a magyar nép eredete, a másik a török kiűzése utáni új Magyarország értelmezése"
Forrás:
altertori.blog.hu/2011/10/07/alternativ_tortenelem_iii#more3236695
Titus Pullo Urbino 2011.10.10. 10:20:10
Tehát:
vén betyár 2011.10.10. 09:31:04
@Titus Pullo Urbino:
Tisztelettel ajánlom:
www.es.hu/;negyvennyolcas_tortenetunk_mai_allasa;2011-10-05.html
@taser: köszönöm Uram!
Hullafotós 2011.10.10. 15:33:01
Ám ha abból a vállaltan subjektív álláspontból indulok ki, miszerint az erősen soknemzetiségű és -vallású Hegyalja körzetében lehetett kiemelkedő gazdasági és kulturális létet teremteni (valszeg társadalmit is), akkor nem látom be, h ez máshol miért ne működött volna.
Vallon és olasz technikával, sváb kitartással és eszközökkel, a magyar paraszt munkabírásával, a velünk élő zsidók és örmények kereskedői leleményével, lengyel és orosz szomjúság oltására született a tokaji bor (aszú), valahol a hódoltság kora körül, s futott fel egy szabadságharc káosza közepette.
(Ezúton tisztelet a Szerémség borának és a szomszéd Eger várának.)
Ha Rákóczi katolikus lett volna, valszeg ma templomok védőszentje lenne Pácintól Hejcéig, Vilyvitánytól Kenézlőig.
neozsivany 2011.10.10. 16:08:20
Ekkorra ugyanis Wysocki a IX. hadtesttel már egyesült a Perczel Mór alatt működő X. (tartalék) hadtesttel. Ezek egyébként, pont Görgey tehermentesítése végett támadásba is átmennek egy rövid időre és ez eredményezi az 1849 július 20-i turai lovascsatát.
A váci ütközetet nem tudom miért említed furcsa összecsapásnak, ugyanis azt eddig is tudtuk, hogy egyik oldal sem a felderítésben való jártasságáról volt híres. A mindenféle előzetes tájékozódást nélkülöző hadviselésnek volt állatorvosi lova ez az ütközet ez tény.
Görgey Ármin előhada belefutott a város egy részét megszállva tartó oroszokba, akikkel harcba bocsátkozott, majd a megérkező többi hadtest segítségével megverte azokat. Az ellenséges csapatok aznapi parancsnoka Zassz tábornok további támadásokkal próbálta visszaszerezni a várost, de ezeket a kiválóan működő magyar tüzérség rendre visszaverte. Az ütközet híre eljutott Paszkevicshez aki a további harcot beszüntette (mivel Görgey hadseregét 40.000 és 60.000 fő köré saccolta és meg akarta várni amíg a teljes hadsereg felfejlődik), majd elmúlt egy teljes nap anélkül, hogy valami történt volna - a szórványos ágyúzástól eltekintve.
Orosz oldalról értjük, hogy miért maradt ki az a nap, de mi motiválta a honvédsereget? A történet két alaptényezőn függött. Egyrészt Görgey állapotán - aki nem varázsütésre gyógyult fel, hanem a hihetetlen akaraterejű emberekre jellemzően a viszonylag eseménytelen időszakokhoz tudta kötni az eszméletvesztéseit -, illetve azon, hogy a magyar hadvezetés meg volt győződve arról, hogy az orosz fősereg (Wysocki jelentései alapján) nem haladja meg a 60.000 főt és mivel még felvonulófélben van ezért lehetne tartani az eredeti tervet és kierőszakolva egy Gödöllő irányú áttörést egyesülni Perczelékkel, majd úgy levonulni Szegedre.
Görgeyben egyébként itt fogalmazódhatott meg az az elképzelés, hogy egy kétes kimenetelű csata helyett - melynek még a pozitív forgatókönyv esetén is az lett volna az eredménye, hogy az egyesült orosz-osztrák főerőket a hátukon viszik Szegedig - egy kicsit megsétáltatja a muszkát és bár nem tudott róla, de ezzel haderejének a négyszeresét (ezt csak Világos után Nagyváradon fogságban tudta meg) vonja majd el a főhadszíntérről.
Másnap hajnalban(júli. 17) meg is kezdte a feldunai hadsereg a kivonulást Vácról csak egyrészt Nagysándor tábornok hibája (korábban vonta be az előőrseit, mint kellett volna és egy orosz lovascsapat bevágtatott és pánikot keltett a városban), illetve a Gombás patak hídján feltorlódott civil menekvő tömeg jóvoltából elhúzódott a dolog.
Ennek a manővernek a fedezésére sorshúzást követően a III. hadtestet jelölték ki és gróf Leiningen tábornok ezt fényesen megoldotta (naplójában ezt ő nyolc órai önálló harcként említi meg amire méltán büszke is és katonai működésének legragyogóbb napjaként számol be róla). Ha belegondolunk abba, hogy a III. hadtest a maga cca 6-7000 harcképes emberével kontra az orosz fősereg és ebből az ütközetből nem fejvesztve menekülés hanem utóvédharcokkal tarkított rendezett visszavonulás lett, valóban elképesztő eredmény.
Titus Pullo Urbino 2011.10.10. 16:42:56
Görgey zsenijéről meg csak annyit, hogy a cári tisztek kerek három hétig azt sem tudták, merre jár.
Hullafotós 2011.10.10. 17:09:02
Ezért kérdezem, van olyan katonai alakulat, érdemérem stb., ami ennek a kiváló hazafinak a nevét viseli?
neozsivany 2011.10.10. 17:33:24
neozsivany 2011.10.10. 17:46:42
Éhes_ló 2011.10.10. 19:17:06
:)
neozsivany 2011.10.10. 19:46:52
Kullancs1983 2011.10.10. 22:23:27
vén betyár 2011.10.11. 07:42:39
"Amikor a magyar egyetemistákból, tanoncokból a németek ellen szervezett Görgey-zászlóalj nagy részét ki kellett „csempészni” a fővárosból, s az a Börzsönyben, illetve Vámosmikolán ütött tanyát, Huszár Károlyék összedolgoztak a görgeystákkal és Márthon István alezredessel. Főképp szabotázsakciókat hajtottak végre és hírszerző tevékenységet folytattak. Huszár például egy német magasabb parancsnokság az ő kastélyában elszállásolt törzsének tagjaitól szerzett információkat körmönfont módon, így egy ízben hozzájutott az 57. német páncélos hadtest hadműveleti tervéhez is. A többfelől összegyűjtött adatokat – a helybeli fiatalok helyismeretét is fölhasználva – a zászlóalj tagjai juttatták el a szovjetekhez. Akik e partizánmunkában részt vettek, legalábbis 1944 márciusa óta nem szövetségeseknek, hanem megszállóknak tekintették a németeket, s meg akarták őket akadályozni abban, hogy romhalmazzá védelmezzék Magyarországot. Céljuk a fölösleges vérontás elkerülése, a háború gyors befejezése, a magyar pozíciók megváltoztatása volt. A zászlóalj parancsnokának, Csohány Endrének a memoárjában ez az utóbb ábrándosnak bizonyult nézet is szerepel: „Ha az oroszok szövetségesre találnak bennünk, ez fékezni fogja nem kívánatos indulataikat”. Ugyanő a Börzsönybe való kivonulás idején ezt mondta a fiataloknak: „Saját hazánk fiaira nem lövünk! Velük szemben soha ellenséges magatartást nem tanúsítunk.”
Forrás:
www.ufi.hu/index.php?site=cikkr&c0id=1033
vén betyár 2011.10.11. 07:48:35
hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Egyetemi_Ellen%C3%A1ll%C3%A1si_Z%C3%A1szl%C3%B3aljak_%C3%A9s_a_seg%C3%ADt%C5%91_tansz%C3%A9kek_eml%C3%A9kt%C3%A1bl%C3%A1ja_Hadt%C3%B6rt%C3%A9nelmi_M%C3%BAzeum.JPG&filetimestamp=20090919045545
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 08:53:22
vén betyár 2011.10.11. 09:49:43
Bánó Attila
Régi magyar családok
Mai sorsok
Athenaum 2004
144.o.:
"-Görgey Artúr történelmi stzerepét hosszú időn át eltorzitották.Erről mi a véleménye?
-Ő mindennek el lett mondva, és a Görgey család, amely egy régi katonacsalád, úgy volt elkönyvelve, hogy z csak rossz lehet.
A két világháború között ez nem igy volt.Akkor minden vben, május 21-én a nemzetség összegyűlt.Külföldről is jött, aki tudott, és együtt megkoszorúztuk a sirját a Fiumei úti temetőben.Utána közös vacsora volt.
_Miért éppen május 21-én tartották a megemlékezést?
_Ez egy kiemelkedő dátum, mert erre a napra esik Budavár bevételének és Görgey Artúr halálának az évfordulója.Most már hivatalosan is megünneplik.Ilyenkor felvonul egy kis lovasbandérium, beszédek vannak éa koszorúzások.
_Mi a véleménye Görgey Artúrnak a szabadságharc végén játszott szerepéről?
_Az a véleményem - és nem csak az enyém -, hogy Görgey Artúr másként nem tehetett.
Nem szeretném kiélezni a helyzetet a Kossuthal és Görgeyvel kapcsolatos vitában, de ne felejtsük el, hogy Kossuth mindent rábizott, azután pedig elmenekült.
Ha akkor Görgey Artúr a végsőkig harcol, az nem változtatott volna a szabadságharc kimenetelén, viszont sokezer bátor magyar katona életébe került volna....Ő ezt akadályozta meg."
Kullancs1983 2011.10.11. 10:15:27
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 10:15:48
neozsivany 2011.10.11. 10:28:47
A Görgey - zászlóalj története nincsen megfelelően feltárva, a neten is ez a két huszáros sztori kering amit linkeltél, illetve egy másik, ami teljesen más megvilágításból azt közli, hogy a zászlóalj tagjai magyar katonákat végeztek ki a harcok során. Nem lehet tudni az igazságot. Abban azonban bioztos vagyok, hogy egy ilyen komoly hadművelet kellős közepén nagyon keveseknek adatik meg az a luxus, hogy megválaszthatják ellenfeleiket, éppen ezért ezt ebben a helyzetben is nehezen hiszem el.
És a végére egy vélemény a korszakról: Én a magam részéről hősnek tartom Buda várának magyar védőit és semmi kivetni valót nem lázok a tiszteletükben. Megértem azokat a katonákat is, akik a kilátástalan helyzet következtében akár a halálbüntetés terhe alatt is inkább megszöktek/elbújtak, semmint, hogy harcolniuk kelljen. Hazaárulónak tartom Szálasi Ferencet és a sleppjét akik ezt a helyzetet előidézték, de ugyanúgy hazaárulónak tartom azt a magyar katonát aki akár ideológiai, akár anyagi megfontolásból saját hazája ellen harcol...
Na jó rövid lett :D
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 10:48:35
www.youtube.com/watch?v=1JjGJf8d5Yo&feature=related
Jó film, érdemes rászánni az időt, 13 részben fent van a tecsőn. Én személy szerint 13 évesen láttam ezt a filmet az esztergomi moziban, akkor döbbentem rá, mi is a hazaszeretet.
neozsivany 2011.10.11. 10:49:14
neozsivany 2011.10.11. 10:53:49
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 11:23:51
A magyarosításban Csemegi Károly a kedvencem, aki Nasch - ból magyarosított, hehehehe. Csemege, nass. Óriási. Ő volt a magyar írott büntetőjog atyja, a Csemegi Kódex megalkotója, de mi itt a lemilen nem jogászként tiszteljük, hanem zászlóaljparancsnokként, a délvidéki harcok hőseként.
vén betyár 2011.10.11. 11:54:09
Annyi mindenről volt már szó, ha már film, én is ajánlok:
www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/37030-A-trombitas-1979.html
Még valami:
“Az országban állomásozó cs. kir. csapatokat és ezek tisztjeit az uralkodó 1848 májusában személyes parancsban utalta az első felelős magyar kormány felügyelete alá, és 1848 októberéig engedélyével s beleegyezésével léphettek át a cs. kir. hadsereg tisztjei is az alakuló honvédseregbe.Az alkalmat több száz aktiv cs.kir. tiszt meg is ragadta, hiszen ekkor még nem kellett a nemzet és az uralkodó között választani.
A hadsereg Magyarországon lévő része az udvar utasitására vett részt a szerbek és a horvátok elleni háborúban, s ime, szeptember végén egyszerre csak napvilágra került: a bécsi hadügyminisztérium pénzzel, hadianyaggal, sőt katonasággal is támogatta a felkelőket.Kétszinű játékot üzött az udvar a saját hadseregével.
Mindennek következtében e magyar tisztek zöme 1848 októberében végül is úgy döntött: nem kiván a kamarilla nemtelen eszközéül szolgálni, és az önvédelmi harcnak minősitett szabadságharc oldalára állt.
Ugyanakkor többségük az uralkodó személyét korántsem azonositotta a kamarillával, a császárt továbbra is tisztelettel ővezte, és a harc végső céljának nem az Ausztriától való végleges elszakadást, hanem a dinasztiával az áprilisi törvények alapján történő kiegyezést tekintette.
Ők voltak azok a tisztek, akik 1849 januárjában Vácott ismételten leszögezték királyhűségüket, egyben szembeállásukat egy esetleges baloldali – köztársasági fordulattal.
Természetesen – ha kisebbségben is – voltak e magyar volt cs.kir. tisztek közöttb olyanok is, akik a függetlenség hivévé, sőt forradalmárrá váltak.”
Bona Gábor
Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban
77.o.
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 12:09:45
Mottó:
I. Miklós cár Paszkevics tábornagynak 1849. augusztus 6-án: „Sehogy sem tudok napirendre térni afölött, hogy Görgey Komárom elhagyása után hogyan kerülhette meg hadseregünknek előbb a jobb-, aztán a balszárnyát, hogyan tehetett ilyen hatalmas kört, hogyan teremhetett délen, hogyan egyesülhetett az ottani erőkkel! S mindezt az általad vezetett százhúszezer főnyi bátor és fegyelmezett hadseregünk ellenében.”
A díj odaítéléséről a három tagú bíráló testület dönt, amelynek tagjai (ha elfogadják a felkérést) az Alapító Atyák (Tiboru és ZZ) és jómagam (saját díjaztatás tilos!).
A díj (emlékplakett és oklevél) átadása minden évben a tavaszi lemilbulin történik.
Hajrá! Harcra fel!
vén betyár 2011.10.11. 12:47:16
portal.zmne.hu/portal/page?_pageid=34,90753&_dad=portal&_schema=PORTAL
vén betyár 2011.10.11. 12:49:28
www.epa.hu/00000/00022/00493/15290.htm
Hullafotós 2011.10.11. 13:22:27
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 13:25:40
vén betyár 2011.10.11. 13:31:25
Titus Pullo Urbino 2011.10.11. 14:06:29
Kullancs1983 2011.10.11. 14:12:59
@vén betyár: Egy könyvben olvastam, hogy mintha valamilyen katonai iskolát hívtak volna így, de hogy mikor és milyet azt nem tudom. (A könyv nem volt az enyém.) Szóval nyilván ez lesz az..:) Érdekes egyébként, hogy itt is Görgey, nem Görgei.
Plieur 2011.10.11. 21:53:32
Az hogy nem tudtak együttműködni az erdélyiek mese habbal, ugyanis Báthory Istvánt is protestáns többség választotta meg:)
Az erdélyieknek volt némi tapasztalatuk milyen is a háború, a civilizált nyugati sereg ( vallontól spanyolig ), ha meg nem megyünk olyan messze akkor kortársak voltak a "felszabadítók" kassai működésével, a 400 prédikátor és iskolamester perével, szóval messze nem volt illúziójuk hogy kikkel is van dolguk. És hajlandók voltak fegyvert fogni hitük védelmében.
Plieur 2011.10.11. 22:31:22
Hát, mintha már hallottam volna Thököly-ről, és nem mint pesti utcáról:)
Két pogány közt megpróbált kiutat keresni és nem sikerült.:( Hogy mit kívántak a magyar érdekek az nagyon is vita tárgya, ugyanis már akkor is más-más volt a vélemény.:)
A Diploma Leopoldinum mint hatalmas teljesítmény van feltüntetve, némileg elfelejtve hogy volt egy 1568-as tordai országgyűlés. Hogy milyen szintű állami ( Habsburg) kontrollt hozott , már korábban adtam példát:)
Más: Titus emlegette a románokat, azaz akkori fogalmakkal moldvaiak és havasalföldiek. Nem véletlenül csatlakoztak a kuruc oldalhoz, volt ott egy kemény hajtótényező: a papság. A református térítési kísérleteknek keményen ellenálltak, viszont azt is tudták hogy a kálvinisták:) térítési módszerei és a megtűrt státusz messze vannak a jezsuitáktól:)és a Habsburg közigazgatástól. A református térítési kísérletek évtizedei alatt összesen 2 püspök került rövid időre börtönbe( Ilie Iorest és sava Brancovici), osztrák uralom alatt már jöttek a kerékbetörések, pópák százszámra elkergetése.
Amitől féltek, nem menekültek: a görög katólikus egyház megalakulása 1697-ben.
Kuruc oldalon nem véletlenül harcolt Grigore Pintea, Marculescu, stb, azaz a kor román Rózsa Sándorai:)de egyben jó ortodoxok is:):):)
Plieur 2011.10.11. 22:37:35
www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2003_02/cikk.php?id=745
Titus Pullo Urbino 2011.10.12. 08:59:56
János Zsigmond 1565-ben kezdi a protestáns tanok terjesztését, pénzzel, hatalommal, erőszakkal, szerette volna egész Erdélyt protestáns hitre téríteni. A szászokkal nem volt gond, ők evangélikus hitre tértek, egyedüli akadályt a csiki székelység okozta, ők ragaszkodtak a katolikus vallásukhoz. Persze a vallásszabadság elvével ez ütközött, mint ahogy ma is ütközik a liberális elvekkel az, ha valaki pápista. Minden vallás szép, minden eszme becsülendő, de katolikusnak lenni, na azt már nem toleráljuk. Na, ennek az elvnek a jegyében János Zsigmond először 9 hittérítőt küldött Csíkba, mellékelt hozzájuk egy levelet is, amiben leírta, hogy "ezt a kilenc palántát ápoljátok, gondozzátok, hogy termést hozva felvirágozzatok." A levélen eltöprengő székelyek egy hét múlva olyan válaszlevelet küldtek vissza, hogy "a palántákat elültettük, locsoljuk, de termést hozni nem akarnak." Magyarul elásták őket, ahogy az uralkodói kérés szólt. Na erre János Zsigmond sereget gyűjtött, próbálta fegyveresen legyőzni a csikiakat, de házhoz ment a lóalkatrészért, mert a Hargita tetőn (tolvajos tetőn asszem) szépen lenyilazták és lelődözték a lovagsereget. Így maradtak a székelyek katolikusok, dacára az erőszakos protestans törekvéseknek. Ez 1567-ben, pünkösd szombatján történt, ennek az ünnepe a csíksomlyói búcsú. A következő évben elfogadták a 4 vallást elismerő országgyűlési határozatot és ezzel széttagolták Erdélyt. Ha a székelyek nem verik meg a reformálni akaró sereget, akkor nincsen országgyűlésm, akkor ma minden erdélyi magyar erőszakkal megtérített unitárius lenne, a katolikus székelyek meg mentek volna a csángók mellé Bukovinába és Moldvába. Ne értsd félre, bűn az is, ha valakik gályarabságra ítélnek lelkészeket a hitük miatt, de az ugyanolyan bűn, ha valaki reformálni akar erőszakkal. Nincs kisebb és nagyobb vétek, egyféle a mérce, erőszakkal nem szabad téríteni.
neozsivany 2011.10.12. 09:14:25
digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/books/gorgey-istvan-gorgey-arthur-a-szamuzetesben-1849-1867-budapest-mta-1918/web/index.php?page=a015&wpid=1690
Titus Pullo Urbino 2011.10.12. 09:42:05
neozsivany 2011.10.12. 15:20:10
Titus Pullo Urbino 2011.10.12. 16:02:07
Félre a tréfát: A szabadságharcban résztvevők közül kevés objektív szerzőt találni, Görgey amúgy is megosztó személyiség, tisztelni lehet, vagy árulózni. Szerintem a századforduló környékén (de max a 30-as évek) írták a legjobb hadtörténeti munkákat, ebben is az első lehetne Aggházy Kamill műve a budai felszabadításról. Ott minden órát kielemez a szerző, nekem ő a kedvenc történészem ebből a korból, ráadásul ő tényleg megengedhette magának, hogy objektív legyen. Asszem ő volt a HIM alapítója is.
Plieur 2011.10.12. 16:33:05
Az hogy a reformáció osztotta meg Erdélyt régi szlogen,ott többről volt szó. János Zsigmond volt katolikus, református, lutheránus, végül unitárius lett az általad említett időszakban, szóval az utolsó Szapolyai nagyon ökuménikus:)volt, miközben serényen igyekezett nyirbálni a székelyek nemesi jogait:( és távol tartani a Habsburgokat, persze ebben volt egy jó adag személyes érdek is:)
Off off
neozsivany 2011.10.12. 17:05:05
Titus Pullo Urbino 2011.10.13. 08:11:53
@neozsivany: Görgeyt bírálni majdnemhogy kötelesség volt Világos után. Ez evidens volt, biztosan voltak hibái is, de ezeket feledteti a sok zseniális húzása, amivel elkerülte a hadsereg teljes felmorzsolódását, Dembinski vezérlete alatt Kápolna után teljesen felbomlott volna a haderő, de ez már a "milettvolnaha" kategória. A rokoni szálra visszatérve: az ember a rokonait nem tudja megválogatni, lehet, hogy a rokoni szál miatt voltak ellenérzései, örökség, vagy valami vagyoni jogból eredő haragos viszony miatt. Máriássyt megkeserítette a lippai és a kápolnai vereség, ő ezt elég közelről érezte, egyedüli dicsőséget a budai ostrom hozott, ami után egy hónappal tábornok lett. Halálra is ítélték, valószínűleg ez fájt neki, hogy Görgeyt nem ítélték halálra. Sok év börtön furcsamód hat az emberi elmére.
neozsivany 2011.10.13. 11:19:42
Ekkorra az I. hadtest élén már Nagysándor tábornok áll, akiről pontosan tudjuk, hogy engesztelhetetlenül gyűlölte Görgeyt. Ebben a hadtest törzse is partner volt -egy-két kivételt leszámítva - ,mivel az I. hadtest a feldunai hadsereg leggyengébb harcértékű csapata volt és ennek megfelelően nem kaptak túl sok buksisimit a dícsérettel amúgy is szűkmarkúan bánó Görgey-től.
Ellenben lebaszták őket, mint a pengősmalacot először a tápióbicskei, majd az isaszegi (itt Görgey személyesen) és később a váci (az első csata) teljesítményükért. Ebben a légkörben vette át az egyik hadosztály parancsnokságát Máriássy, akit a Buda alatt tanusított vitézsége miatt léptetnek elő ezredessé (tábornok, altábornagy, báró meg titkos tanácsos csak az 1867-es reaktiválása után lesz).
Egyébként maga az írás is izgalmas, mert úgy bírálja keményen Görgey-t, hogy ezzel egyidejűleg folyamatosan elzárkózik az árulás vádjának szajkózásától, sőt kerek perec ki is jelenti több helyen művében, hogy nem tartja árulónak volt seregparancsnokát.
Például az áruló-vita egyik sarokkövét képező debreceni csatánál (Görgey odadobta, tudatosan szétverette Nagysándor hadtestét, hogy megszabaduljon az utolsó Kossuth-hoz hű hadtesttől és könnyebben tudja letenni a fegyvert) egyértelműen rávilágít - még ha nem is szívesen teszi - hadtestparancsnoka felelősségére. Nagysándor tábornok ugyanis romló látásának köszönhetően távcsövön keresztül sem tudta megállapítani a vele szembenálló orosz erők nagyságát, de ezt a hiányosságot huszárgőggel próbálta pótolni - ez a két tulajdonság amúgy tök jól kiegészítette egymást, ja nem - így meggyőzni sem lehetett arról, hogy kifejezetten hülye ötlet az I. hadtesttel nekiugrani a cári főerőknek.
Tehát azért érdekes az írása, mert Görgey-t szakmailag próbálja bírálni benne és nem úgy, mint Dembinszky (én állandóan kitaláltam a tutit, de ezek a köcsogok mindig akkor basztak ki velem, mielőtt még meghódíthattam volna a világot).
Érdekes lehet elvitatkozni azon, hogy mit látott helyesen, mit látott rosszul Máriássy. Vannak elgondolkodtató észrevételei és harmatgyönge érvei is. Például a rárosi hídnál történteknél elég kínosan magyarázgatja a bizonyítványt.
Egy azonban egészen biztos, hogy nem személyes okoból vált Görgey tisztelőjéből annak bírálójává, valamint, hogy memoárjai kihagyhatatlanok azok számára akiket érdekel szabadságharcunk katonai története.
neozsivany 2011.10.13. 12:20:15
vén betyár 2011.10.13. 12:55:15
Nagyon sajnálom!(:
Titus Pullo Urbino 2011.10.13. 13:09:18
neozsivany 2011.10.13. 13:10:10
neozsivany 2011.10.13. 13:25:46
vén betyár 2011.10.13. 14:57:35
Köszönöm szépen, megörvendeztettél, nagy kedvenc!:)
Titus mesterrel is teljes mértékig egyetértek!
vén betyár 2011.10.13. 15:28:20
Viszonzásul egy könyvajánló /habár, ahogyan ismerlek, biztosan olvastad :)/:
www.ujkonyvpiac.hu/cikkek.asp?id=880
neozsivany 2011.10.13. 21:44:42
A 48-as témához visszatérve akkor itt is kanyarodjunk el egy kicsit a történettudománytól és kóstoljunk bele az irodalomba. A magyar történetírásnak hatalmas adóssága, hogy még nem született monográfia az aradi vértanúink nagytöbbségéről (talán egyedül Kazinczy-ről).
Domahidy Miklós zseniális regénye Az osztrák vádlott valamennyire kárpótol minket ebben a dologban, ugyanis Poeltenberg Ernő egy éjszakáját mutatja be a regény. Lényegét tekintve a mű gerince egy fiktív éjszakai beszélgetés a nyári hadjárat alatt. Ebben a beszélgetésben az osztrák honvédtábornok és szállásadója egy magyar asszony, akinek magyar férje császári tisztként harcol a honvédsereg ellen vesznek részt. Nem tudom eléggé hatásosan leírni a regény magával ragadó hangulatát, inkább egy regényrészletet közölnék belőle, mindenkinek szívesen ajánlom aki érdeklődik a téma iránt!
Ahogy túlértek a hidon, Pöltenberg letért az útról és szorított a lován: kellett egy rövid vágta a tarlókon, kis ugratásokkal árkokon, sövényeken, hogy annak a hosszú mozdulatlanságnak a zsibbadása fölengedjen. Amire a többi tiszt észbekapott és a nyomába ért, már vissza is kellett fogniok a szárat. Egy falu első házaihoz értek.
Alkonyodott.
Igen, ez volt az a Ráros. Pöltenberg lépésben indult a falunak, valami főteret vagy templom előtti, tágasabb térséget keresve. De a porták máris elfogytak az út két oldalán. A tábornok megállt. Habozott. Visszafordította a lovát és a katonáit nézte. A letáborozást.
Beszállásolásról persze szó sem lehetett. Az a katonáknak már eszükbe sem jutott. Parancsszóra gúlákba rakták a fegyverüket és elvágódtak a csupasz földön, mint a sorba rakott zsákok. A máris alvó gyalogosok közt két idejében érkezett huszárszázad is helyet szorított magának. Ott az altisztek portól gyulladt szemmel figyelték, hogy a kicsapott lovakon van-e még béklyó és, hogy a kardokon nincs-e csorba. Akijén volt, azt káromkodva küldték a köszörűkő mellé, ahol a huszárok körben nyúltak el a földön és az óramutató járása szerint rázták föl a soronlevőt. A köszörűkő később is fejhangon sírt az éjszakába, olyan szorongatóan, hogy attól a kutyák is vonítani kezdtek. Ugatni nem mertek.
Csak a súlyos sebesülteket hordták az ökrösszekerekről egy urasági csűrbe, legalább fedél alá. Az ökröket ki sem fogták, talán abban a reményben, hogy ha hajnalra kidőlne valamelyik, másnap végre lenne mit enni.
A szemlélődő tábornok mellé törzstisztek szegődtek. A csapatok még egyre érkeztek a híd felől, de megállás nélkül vonultak át a falun, ahol fekvőhely már az árkok partján sem akadt. A zúgolódás elnémult a főtisztek csoportja előtt.
Pöltenberg intett a körülötte levőknek, hogy kövessék. Ő is a katonái irányában indult el, az utat folytatva a következő falu felé, ahová Weissl alezredest irányította a gránátosokkal. De alig tettek meg pár száz lépést, megállította a lovát.
Jobbról, nagy lombú fák között, mélyen elnyúló park mögött egy kúria öreg, földszintes épülete tűnt fel, éppen csak észrevehetően: az országút köznapiságától visszahúzódó, de nem rejtőzködő ház, széles rondóval a tornáctalan, nagyajtós bejárat előtt. A tábornok a háta mögött hagyott hídra gondolt, a híd nyugtalanító emlékére és a rondó vonzó nyugalmára, a kettőre egyszerre és arra a lehetőségre, hogy itt éjszakázva közel marad a hídhoz.
Bekanyarodtak.
Az országútról fákkal szegélyezett felhajtó vezetett a ház elé s ott gyűrűben álló vadgesztenyék alatt rondóvá kerekedett. A tábornok emlékezetében csak a nagy törzsű fák maradtak meg és a tisztikar fölé tornyosuló lombok zúgása az estével érkezett szélben. A kerek pázsit közepe terpeszkedő kannákkal volt beültetve. A többi virág kiszáradhatott a júliusi kánikulában; vagy csak jelentéktelenek voltak és a lassan rájuk ereszkedő sötétség máris elrejtette őket.
A ház minden spalétája gondosan be volt hajtva.
Pöltenberg röviden tartotta meg a parancskiosztást és lóhátról, mert attól félt, hogy ha nyeregből szállnak, a fáradtságtól talán nem tudnak megállni a talpukon. Lóhátról és persze németül. A sereg attól még honvédsereg maradt, hogy a hetedik hadtest tábornoka nem tud magyarul. Ebben nem is volt semmi kivételes: másutt harcoló hadtestekben is megszokták a katonák, hogy Bem nem tud magyarul, Guyon sem, Wysocki, Dembinski, Knezich sem. Volt, aki törte a magyar nyelvet, lelkesen de szinte szilánkokra, mint a tábornokok közül Vécsey, Schweidel, Aulich, Damjanich vagy Leinigen. Az osztrák, olasz vagy lengyel légiók tisztjeiről nem is beszélve. Mindez együtt járt a háborúval, amely a kivont kardokkal birodalmat hasított ketté és a birodalom, ameddig szilárdnak bizonyult, legalább két tucatnyi nyelv szőttese volt. A kisebb egységekben mindkét oldalon olykor még jiddisül is hangzottak fel parancsszavak.
A kúria elől egymás után távoztak a tisztek. A kurta mondatokra biccentés, tisztelgés és máris távolodó lódobogás volt a válasz. Egyszerre a sötétség is rájuk hullott, de úgy, mintha egy erejét vesztett égbolt ejtené a földre.
Pöltenberg kigombolta a zubbonyát. Az állát dörzsölte, a tarkóját és a nyakát, amelynél szélesebb, izmosabb az egész tisztikarban nem akadt, még a vastag nyakú magyar kálvinisták sarjai között sem. Azon gondolkozott, hogy nem felejtett-e el valamit. Előtte már csak Zambelli ezredes állt és négy parancsőrtiszt, félkörben, kókadt lovakon.
Éppen mondani akart nekik valamit, amikor a házból hirtelen zongoraszó hallatszott. A tábornok fölkapta rá a fejét. Nemcsak azért, mert a zene szinte kiszámítottan akkor hangzott föl, amikor ő a parancsok kiosztását befejezte, hanem, mert a házból bécsi muzsika szállt ki. Egy fölkapott mazurka a harmincas évek gondtalanságából, puhán, egyszerűen, apró habozásokkal játszva. Mintha valaki bécsi tájszólással szólna ki, hogy tessék, be lehet jönni.
A mazurka volt az oka, hogy Pöltenberg nem az egyik segédtisztjére bízta a kopogtatást, hanem leugrott a lováról és maga indult a kapu felé. Azt, hogy alacsony termetű, csak ilyenkor lehetett észrevenni, amikor nem volt alatta nyereg.
A tábornok kopogtatott az ajtón. A zeneszó elhallgatott, de bentről nem érkezett válasz. Újra kopogtatott és széles hangon bekiáltott:
- Hej! Aki zongorázni tud, az ajtót is nyithat!
A házból végre zaj hallatszott, könnyű, közeledő lépéseké. Azután zárak, reteszek feloldó kattogása. Végül megnyílt az ajtó. A nyílásában fiatal asszony állt, meglepetten, riadt arccal. A kezében tartott lámpa fényében ezt félreérthetetlenül lehetett látni. Azt is, hogy hosszú, világos haja kontyba van tűzve, hogy könnyű ruháját a nyári hőségre és talán látogatók érkezésére számítva választotta meg; és hogy a ház úrnője áll itt, nem valamelyik szolgálólány. És azt is, hogy szép, legalábbis ebben a bizonytalan megvilágításban, ezekkel az imbolygó árnyékokkal az arcán.
Az asszony tekintete először végigfutott a lovasokon s csak azután szegeződött Pöltenbergre, aki maga is meglepetten állt a lámpafényben. A zubbonya felső gombjával bibelődött – talán zavarában, talán időt nyerni – és csak azután szólalt meg, hogy az egyenruháját rendbe tette:
- Ernest Pöltenberg, honvédtábornok. Aki bocsánatot kér a zavarásért. Nagyságod osztrák?
Az asszony azonnal és magyarul válaszolt:
- Nem. Magyar vagyok.
A tábornok ennyit még megértett, de folytatni csak németül tudta:
- Hálistennek, Egy ideje nem szeretek osztrákokkal találkozni.
A rondó felől nevetés hallatszott: az egyik tiszt elkacagta magát. De hamar elharapta.
- Ha ilyen vadmagyar – válaszolt magyarul az asszony-, akkor miért nem beszél magyarul?
Csend volt rá a válasz. Még a segédtisztek is hallgattak, bár a nevetésre ez lett volna az alkalom.
- Mágyár? – szólalt meg végül a tábornok és ösztönösen megfogta a zubbonyán viselt érdemrendet. – Nem tudok. Magyarul csak káromkodni tudok.
És barátságosan, vidáman hozzátette:
- Sokat.
Az asszony németre váltott és hibátlanul, enyhén pozsonyi kiejtéssel de csaknem ellenségesen mondta:
- Köszönöm, azt a cselédeim is tudnak. Ha kérdeznem szabad: a tábornok úr milyen származású?
- Osztrák vagyok. Bécsi.
Büszkén mondta. Szinte fölényesen. A lámpa fénye megrezzent tőle az asszony kezében.
- Mit tehetek az urakért?
Pöltenberg azonnal és hűvösen válaszolt:
- Ha megtisztelne azzal, hogy kis időre a rendelkezésünkre bocsát egy szobát.
- Szállást kérnek?
- Egy szobát, ahol asztalon és lámpafénynél írhatunk meg egy jelentést.
- És ahol utána lepihennek az urak?
- Az urak a tábornokukkal együtt a szabad ég alatt hálnak. Mint a legénység. Az urak a tábornokukkal együtt még egyetlen kapun sem zörgettek szállásért. Ha olykor el is fogadták azt, amit önként és jó szívvel kínáltak nekik.
Úgy mondta, hogy közben szinte megnőtt. Csákóját a császári tisztek szokása szerint a lefeszített jobb kezében tartotta; bal keze a kardja markolatát ölelte magához. Vöröses haja, tömött bajusza most fölpiroslott a lámpa fényében. Már nem volt szüksége arra, hogy az érdemrendjét tapogassa. Most honvédtábornok volt, császári tiszt és bécsi úr: egyszerre, egyszemélyben.
- Fáradjanak be az urak – szólt németül az asszony és szélesebbre nyitotta az ajtót.
- Gyere, Ludwig – fordult vissza Pöltenberg. – Te is Berenczei. Ti, többiek törődjetek a lovakkal. Aztán jó éjszakát.
A házban először egy nagyobb előszobába kerültek. A fal mentén fölaggatott kabátok, fokosok és vadászpuskák árnyai bontakoztak ki abban a kevés fényben, amely egy nyitott ajtón át szűrődött ki a szomszéd szobából. Pöltenberg arra tartott. Tágas szobában találta magát, kényelmes, ápolt vidéken készített bútorok között. A zongora is itt állt: a fedele már le volt hajtva. A lámpa, amelyet a kapu előtt az asszony kezében láttak, most az asztalon világított.
A ház úrnője a szoba végében állt, egy ajtó közelében. Szoknyája a parkettán félkört vont elébe.
- Mit tehetek még az urakért? – kérdezte. A hangja azt a választ sugalmazta, hogy köszönjük semmit.
De Pöltenbert fölébredt. Nem ez az elcsigázott, hanem a hajdani huszártiszt. A százados a négyeseknél.
- Ha telnék még a türelméből, bemutatnám kegyednek az urakat. Ludwig Zambelli ezredes. A vezérkari irodám főnöke.
Zambelli tisztelettudóan meghajolt. Csak most lehetett fölfedezni, hogy a jobb karja szinte béna. És hogy nem visel fegyvert.
- Az ezredes úr tud magyarul. Édesapja, Zambelli von Bibersheim alezredes úr Szegeden szolgált, amikor a fiai beszélni tanultak. Ahogy én Galíciában, amikor a gyerekeim születtek. Az enyémek lengyelül tudnak. Az is szép nyelv.
Az asszony mondani akart valamit, de Pöltengberg nem hagyott rá időt.
- Berenczei Gyula hadnagy úr, a segédtisztem. Járdánházi és nagykovácsi. Jól beszél németül. És nem is szégyelli.
Pöltenberg belelendült. Két lépést tett az asszony felé, úgy folytatta, egyre vidámbban, kihívóbban:
- Hogy a távollevőkről is megemlékezzem: Johann Weissl von Ehrentreu alezredes, a hadtest gránátosainak a parancsnoka megkért, hogy kimentsem: elvileg az ő feladata lett volna az érkezésünk sajnálatos tervét tudatni, de a délután kiadott parancsom még úgy szólt, hogy nem állok meg itt, hanem a táborkarommal a következő faluig megyek. De kegyed a nyugalma miatt azért ne aggódjék: otthonától jobbra a 48-as honvédek egyik zászlóalja táborozik, Lasberg őrnagy úr, azaz Karl Lasberg auf Loizmanndorf und Ochensburg gróf parancsnoksága alatt. Baloldalt, Losonc irányában, a park szomszédságában a második gyalogezredből bátorkodott lepihenni egy zászlóalj Franz Nachtigal őrnagy úrral, a parancsnokukkal. Ők mind a Posta-hadosztály honvédei, akiknek a körleti elosztásáról Leutsch őrnagy úr, pontosabban Albert von Leutsch báró és a távollétében Müller százados úr minden bizalmat megérdemlően gondoskodik. Kishíján magammal hívtam ide tábornoktársamat, Karl Leiningen-Westerburg grófot is, de ő inkább a hadtestével kívánt maradni. Moritz Psotta von Bärenfels ezredes urat, a tüzérségünk parancsnokát nem tudtam elérni, de ő is a környéken alszik, ha ugyan alszik. Jómagam pedig egy évvel ezelőtt még úgy mutatkoztam volna be, hogy Ernest Pölt Ritter von Pöltenberg. Mi mind: ittlévők és távollevők, bocsánatot kérünk az alkalmatlankodásért.
Meghajolt, mint aki bálteremben, sikertelen fölkérés után köszön el egy jobb táncosra váró hölgytől és Berenczei felé fordult:
- Nyiss ablakot.
Az ablakot függönyök rejtették: a hadnagynak először azokkal kellett megbírkóznia, azután az ablakszárnyakkal. A spaletákat, a türelme fogytán a könyökével lökte ki. Amire idáig jutott, az asszony eltűnt a szobából.
- A szentségit – mordult Pöltenberg a becsukódott ajtó felé. Aztán a nyitott ablakhoz lépett, kihajolt és sokáig hallgatta az éjszakát. Nagyon messziről ide hallatszott a köszörülő zaja. Meg a kutyák. A tücsök. Más semmi.
Onnan mondta, az ablakból, Zambellinek:
- Ludwig, felelj nekem: magunkért harcolunk, a magunk jövőjéért, vagy értük?
- Tudtommal értük – mondta az ezredes. Ő már kiterített térkép előtt ült az asztal mellett.
- De ha értük, mi az istennek kellene térdre ereszkednem, hogy ebbe a kúriába egyáltalán beengedjenek?
- A hadjárat a fontos, nem ezek az apróságok – felelte Zambelli az asztal mellől. – Gyere, tábornok úr. Fejezzük be a munkát.
De Pöltenberg nem mozdult. A fejét ingatta, mintha az imént átélt jelenetnek keresne benne egy végre elfogadható helyet.
A fejét ingatta, ugyanúgy, Aradon is, ahogy arra a rájuk boruló éjszakára visszagondolt. A csapatokat a parancsnokaikkal együtt a véletlen és a történelem rendezte el így a kúria körül. A bemutatásuk, ez a rögtönzött huszárvirtus mégcsak virtus sem volt, annyira a valóságra támaszkodott. Weissl például csakugyan megkérdezte, hogy hol készíttessen szállást. Weissl is itt van Aradon. Lasberg, Leutsch, Müller és az ábrándos nevű Nachtigal őrnagy valóban a közelében táborozott. Mint most, itt, az alatta lévő szinten. Más estéken, más körleti beosztásban jól csengő magyar nevekből is összeállhatott volna az a bemutatás. Főként a távollévőké. A távollévőké föltétlenül. De olyan jól esett, olyan kamaszos örömet okozott abban a bezárt szívű magyar kúriában ennyi családnévvel bizonyítani, hogy a sereg ügye nemcsak magyar ügy; vagy, méginkább, hogy a magyarok ügye nem csupán a magyaroké; és azt is, hogy az uraság ajtaján a megkopott egyenruhában legalábbis egyenrangú emberek kopogtattak, nem szegénylegények.
vén betyár 2011.10.14. 06:17:56
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
Titus Pullo Urbino 2011.10.14. 08:09:38
"a sereg ügye nemcsak magyar ügy; vagy, méginkább, hogy a magyarok ügye nem csupán a magyaroké"
Szép.
vén betyár 2011.10.14. 08:52:22
1989-ben jelent meg az Európa könyvkiadónál a
Budavár bevételének emlékezete 1849 cimú könyv
/Katona Tamás /, melyben forrásként Görgey több Kossuthoz irt jelentése található.
Az egyikből idézek:
"...ha nem is vagyok azon jeles hadvezér, amelynek mondanak, legalább a hadsereg bizalmát birom, ami a szabadságharcban igen sokat mond.A kérdés tehát csak az, vajon a kormány is bizik-e bennem, vagy még mindég azon rémeket látnak személyem körül, amelyek egy militairdespotizmus bekövetkező átkának előcsapatjai. - S ha ez iránt tisztában leszek, teljes megnyugvással folytatandom ezentúl is a hadsereg ideiglenes fővezényletét..."
"Én, fájdalom, sem a bánáti, sem a bácskai sereg viszonyait nem ismerem, s mindkettőről csak igen szomoritó két tényt tudok: előszőr azt, hogy operációjukban összhangzás nincsen, másodszor, hogy, hogy a bánáti, de főleg bácskai háborúnak nem béke lesz a következménye - MINEK CÉLJÁNAK KELLENE LENNI MINDEN HÁBORÚNAK - , hanem az elcsábitott szegény rác nemzet végképpi kiirtása.
...
S minthogy tulajdon elveim közt a humanitás elve a legmagasabban áll, szent kötelességemnek tartom tisztelt kormányzóelnök urat megkérni, hogy a bácskai háborúban divatba hozott s a magyar nemzet jellemét megfertőztető kegyelenkedéseknek mihamarabb véget szakasztani annál inkább méltóztassék, minthogy ezen irtózatnak, amelyet a bácskai embertelen események a felső táborokban idéznek elő, hazánkra nézve igen szomorú következése lehetne."
552.o-
Idézet Hajnik Pál rendőrfőnök Szemere Bertalan miniszterelnöknek tett jelentéséből /1849, május 26/:
"Görgey csakugyan nem fogadja el sem az altábornagyságot, sem a nagykeresztet, az elsőt mint osztrák találmányt nem szereti, a másikától pedig azért vonakodik, mivel, úgymond, az mindenféle féltékenységet s ambiciók sértését szülhet."
540.o.
A huszárok hazatérésének szép irodalmi és történeti feldolgozása található a Zrinyi Kiadónál 1981-ben megjelent Százhetvenöt huszár cimű könyvben. a cimadó Eötvös Károly novellájában.
"Oszlopban ment a huszár, csak léptetve a kivilágitott városon keresztül.Mikor már kiért a városból, még akkor is hallotta, amint utána zúgott a két nemzet testvéri dala:
Polak z Wenger
Dva bratanski
Ido sablye,
Ido sklanki.
De a huszár is mély hangon dalolta a maga nyelvén:
A lengyel és magyar
Együtt két jó barát,
Egymásért emeli
Karsját és poharát.
Hajh, szomorú és mégis dicső kor, amikor az elnyomott nemzetek édestestvér gyanánt szerették egymást.
Igy hagyta el a Vilmos-huszár Zbaraz városát 1848-ik év október 26-án esti nyolc órakor."
59.o.
De nem csak a magyarokat, másokat is meginditott hazaszeretetük és hősiességük.
Alois Jirásek Huszárok cimű novellája Az erőd bevétele cimű könyvben található.
71-76.o.
Zrinyi 198o
vén betyár 2011.10.14. 09:12:21
"Amikor Görgey 1848 tavaszán jelentkezett a haza megvédésére és felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, elhagyta nevéből a nemesi ipszilont. A budai várnegyedben emelt szobra alatt és síremlékén is a Görgey névalak szerepel, végrendeletét viszont Görgei Arthúrként szignózta. "
Forrás:
szentkoronaradio.com/gorgei
Titus Pullo Urbino 2011.10.14. 09:47:59
Az említett könyv nagy kedvencem, néha ledöbbenek az olvasottakon, nagy hiánypótló mű.
vén betyár 2011.10.14. 10:17:04
A magyar kormány többszöri felszólitására az osztrák hadügyminisztérium vonakodva bár, de hazaengedte Galiciából a 10, Vilmos ezred felét, Csehországból a 9.Miklós ezredet és Bécsból a 4.Sándor-ezredet.
A haza hivó szavára lassanként hazaverekedtwe magát Galiciából a 6.Württemberg ezred, amelynek egy százada Lenkey János századossal elsőnek szökött haza még júliusban.
Novemberben a 8.Koburg-ezred szökött haza, és Csehországból is hazaindult a 12. nádor-ezred 7oo huszárja, de csak 26o érte el a magyar határt."
Magyar huszárok
Barcy_- Somogyi
Móra Ferenc könyvkiadó
1987
6o.o
"Görgey külsejét Leiningen irta le:"... ruházata fölöttébb egyszerű volt.Őrnagyi uniformisban járt, mindig begombolva, fején közönséges csákó tokban, álla körül annak szija, lábán jóval térden felül érő nagy csizma, oldalán jókora kard, és egy bőrtáska a jobb vállán.Kesztyűt sohasem viselt.Felőltőnek feketésbarna fókabörből való kabátot használt.Az egész feltünően egyszerű..."
Az alig térdig érő köpeny valójában vidrabőrből készült.Ehhez az öltözethez az 1845. mintájú lovastiszti kardot viselte, amelynek érdekessége volt A MARKOLATKOSÁR NYÚLVÁNYÁBA ERŐSITETT NAGYITÓÜVEG.Tudjuk, hogy rövidlátó volt, szemüveget hordott: a nagyitót nyilván a térkép tanulmányozásához használta.
Görgey Artúr a nyári hadjárat elején egy piros blúzt csináltatott, amelyet 1849. június 2o-án, a peredi csata első napján hordott először.Bő, kényelmes zubbony volt, az attilánál rövidebb, 11 gombját ugyanannyi rövid aranyzsinór hurkolta körül.Gallérját és kézelőit tábornoki paszománysujtás köritette.Than Mór több képén is megörökitette.
Rosszakarói ezt a blúzt skarlát diszattilának, a hatalomvágy és pompa megnyilvánulásának, majdnem uralkodói biborpalástnak tekintették, holott ez nem volt sem attila, sem biborvörös.
Görgey ebben az időben több mint öt hadtestet vezényelt, tehát fokozottan szükség volt a megkülönböztető jelzésre, amire a piros szin kiválóan alkalmas.Hogy ő maga mennyire nem "felségjelvény"-nek tekintette ezt a zekét, jól mutatja az 1849, július 2.án Ószőnynél zajló csatáról szóló egyik leirás.Itt ugyanis..."Pöltenberg a fejlődő huszárokat nem vezethette rohamra, mert az ágyútűz... megbénitotta azok sorát... Görgey kiséretével együtt vágtatva a tétovázó huszárok elé rohant és az ágyúgolyók között ingadozókat megállitva, hozzájuk kiáltott:"Fiúk, hát nem gyüttök a vörös hacuka után attakba?!"-A huszárok "Éljen Görgey!" kiáltással nekirúgtattak..."
Megjegyezzük, hogy a Dunántúlon hacukának vagy hocukának nevezték a kurta kabátot.
Hogy Görgey a szabályos tábornoki attilát is megcsináltatta, arról Nicolai báró, cári szárnysegéd visszaemlékezései tudósitanak, aki leirta, hogy a magyar fővezér világoskék tábornoki öltözetben jelent meg egy alkalommal.
Arról is pontos értesülésünk van, hogy mit viselt a világosi fegyverletételnél.
Rüdiger segédtisztje jegyezte fel, hogy barna attilát és nagy vadászcsizmát hordott, Frolov vezérőrnagynak, a III.orosz hadtest vezérkari főnökének segédtisztje, Drozdov főhadnagy is megemlékezik Görgeyről, amint a fegyverletétel napján ellovagolt a csapatok előtt.
Szerinte piros zsinóros barna attilát hordott, vállán a jól ismert barna bőrtáska lógott, hatalmas bőrcsizmát viselt és fején fehér tollas kerek kalapot."
A szabadságharc hadserege
Barcy-Somogyi
Corvina Kiadó
1986
2o6.o.
Végül:
"szenteltük. Emblematikus tárgya az egykorú orosz tisztek által nagyon
tisztelt Görgey Artúr lovastiszti szablyája."
Forrás:
www.russtudies.hu/php/upload/File/09Radnoti-MOlganak.pdf
neozsivany 2011.10.14. 11:45:33
1915 | Június
Német katonák Görgeinél
Egyik közelmult napon a deli órákban négy német tiszt és husz német katona jelent meg Visegrádon. Honnan jöttek, nem tudta s nem kérdezte senki. A német katonák megjelenése Visegrádon nagy feltünést keltett.
A nyaralótelep lakossága kisietett az utczára, hogy lássa a megtermett, vállas német katonákat, a kik a mi fiainkkal együtt küzdenek a közös ellenség ellen. A háborúk tüzében forrott együvé a testvériség érzése a két nemzet fiaiban.
Az egyik német tiszt kérdi: hol lakik Görgei? Készségesen megmutatják neki. Nincs messze, csak néhány lépés. A katonák Görgei háza elé mennek. A német katonák tisztelegni akarnak a zseniális magyar hadvezérnél, a ki dicsőséggel villogtatta kardját az orosz hadak ellen, régen, nagyon régen. A katonák csöndben felállanak az épület előtt s eléneklik a "Wacht am Rhein"-t. A közönség velük énekel és tombol.
Felejthetetlen látvány következik ezután. Az öreg Görgeit tolószéken kitolják a katonákhoz. Szemében könny ragyog, s a megindulástól reszkető hangon megköszöni a német katonáknak azt a kedves, rögtönzött ovácziót.
Mindenkinek könny tolult a szemébe, a ki tanuja volt ennek a fenséges jelenetnek, a mikor a jelenkor német hősei meghódolnak a magyarok egykori nagy hadvezére előtt.
Forrás: www.huszadikszazad.hu/bulvar/nemet-katonak-gorgeinel-9725 (huszadik századi történelmünk, illetve az újságírás története iránt érdeklődőknek kötelező site)
Titus Pullo Urbino 2011.10.14. 12:18:52
vén betyár 2011.10.14. 12:50:37
Kellemes hétvégét /@Titus Pullo Urbino: / mindkettőtöknek / mind a KETTŐtöknek :D/ !
neozsivany 2011.10.14. 13:18:40
Post Scriptum: Kellemes hétvégét mindenkinek!
Titus Pullo Urbino 2011.10.14. 14:21:56
hazitroll 2011.10.14. 15:50:01
Jockey11 2011.10.14. 19:24:42
Sajnos csak most tudtam elolvasni, de Isten bizony megérte! (Obligát taps és ováció)
Titus Pullo Urbino 2011.10.14. 20:11:51
neozsivany 2011.10.14. 21:47:12
Éhes_ló 2011.10.15. 16:01:08
butyko 2011.10.17. 06:16:19
vén betyár 2011.10.17. 07:27:22
Köszönöm szépen, nagyon érdekes.
@neozsivany:
Valahol mintha azt emlitették volna, hogy a felesége csináltatta.
Akkoriban a hadtest- és más magasabb parancsnokok elfogadott, hivatalból rendszeresitett megkülönböztető jelzése a fövegükre tűzött feltünő fehér toll.Petőfi tollrajza is ilyen kalapban ábrázolja Bem apót.
Görgey Artúr piros zubbonyának külön érdekessége volt, hogy csak az egyik oldalán volt zsinórzat, a jobb oldalára csupán a gombok voltak felvarrva.
Kézelőjén sujtáskarikákkal szegett tábornoki paszománnyal volt diszitve, ugyanez boritja a gallérját is.
Leirások szerint ehhez a ruhadarabhoz nem régi behúzott csákóját hordta, hanem fekete kalapot fehér tollal.
Érdekes olvasmány:
konyvtar.hu/konyv/8039
vén betyár 2011.10.17. 07:31:02
Hiánypótló és remek megemlékezés:
members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/gorgey-mora.html
Titus Pullo Urbino 2011.10.17. 08:53:18
vén betyár 2011.10.17. 09:11:40
"Megtekinthető továbbá a tábornok vörös zubbonyának rekonstrukciója, amelyet az 1849. július 2-i komáromi csatában viselt, ahol egy felrobbanó gránát szilánkja 12 centiméter hosszan szakította fel fejbőrét és több ponton átszakította koponyacsontját"
szentkoronaradio.com/gorgei
Titus Pullo Urbino 2011.10.17. 10:43:04
vén betyár 2011.10.17. 10:59:27
Ha éppen nem mondott csütörtököt...:)
Titus Pullo Urbino 2011.10.17. 14:57:16
vén betyár 2011.10.17. 15:26:37
Köszönöm, de éppen viccölni próbáltam, egy nevezetes disz-sortűzre gondolván...
A Kaliber magazinban elég sokat foglalkoztak a fegyverrel, kiemelkedően jónak tartották a maga kategóriájában.
Pár éve olvastam, hogy az olasz replikagyártók mellett már hazánkban is készülnek, igen jó minőségben.
"A Console-féle lapos gyutacsok viszonylag gyakran mondtak csütörtököt (10%), míg az Augustin által később javasolt kerek kiszerelésűek csak 6%-ban nem gyújtottak. 1845-ben a gyutacs töltetében a kálium-klorátot higany-fulminátra cserélték, ami a csütörtökök arányát 0,5%-ra csökkentette. Ugyanakkor a kapszlis gyújtásnál mindössze 0,1 - 0,3%-os hiba fordult elő. (Anton Dolleczek: Monographie der k.k. Handfeuerwaffe, 1893)"
Forrás:
www.magyarhuszar.hu/site/gallery/lomester/agustin/agustin.pdf
neozsivany 2011.10.18. 02:20:39
Nyilván, a csata után az ellentáborban is híre ment Görgey sebesülésének és sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy egy ulánus tiszt vágta meg a csetepatéban (még a nevét is lejegyezték, de ha agyonvertek vascsövekkel akkor sem fog az eszembe jutni:D).
Közkeletűbb hiedelem volt, hogy nem is az ellenség, hanem egyik saját huszárja próbálta átsegíteni a túlvilágra, mintegy előre megsejtve tábornoka későbbi árulását. Egyébként ezt a jelenetet ábrázolja Than Mór is híres festményén a csatáról. Látható a lovag Poeltenbergnek éppen kalapjával jelző Görgey és mögötte egy huszár aki egyértelműen őt készül levágni.
upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9f/Kom%C3%A1romi_csata_II_Than_2.jpg
Titus Pullo Urbino 2011.10.18. 08:10:11
Visszatérve a gránátszilánkra: elég sok szemtanú hasonlóképpen írja le a sebesülés történetét, nincsen okunk mást hinni, szilánk okozta a sebet.
neozsivany 2011.10.18. 10:12:03
Amúgy tény, hogy a csatát itt az osztrák oldalon beavatkozó Panutyin altábornagy orosz kombinált hadosztályának tüzérsége döntötte el és ekkor sebesült meg Görgey is, ahogy mondtad gránátszilánktól.
Titus Pullo Urbino 2011.10.18. 15:51:34
neozsivany 2011.10.18. 18:47:52
A honvédtüzérség felkészültségét pedig mi sem jellemzi jobban, mint, hogy maguk az oroszok (még egyes korai történeti munkák is, mint Oreusz : Oroszország háborúja a magyarok ellen 1849-ben) maguk igyekeznek hangsúlyozni, hogy a honvédtüzérség (kábé a tavaszi hadjárattól kezdve) minőségben felülmúlta a császári tüzérséget.
Amúgy ha már szóba került a zsolcai ütközet akkor engedtessék meg, hogy megosszak egy olyan történetet, amit ha nem Görgey ír le akkor magam sem hinném el.
"Az ellenség VII. hadtestünket július 24-én este csak Miskolcig üldözte. 25-én délelőtt azonban előrenyomult a Sajó partjáig, s itt a III. és VII. hadtest állását nagy erővel megtámadta, mégpedig jóformán csak nagyszámú tüzérségnek élénk tüzével. Csak a Sajókeresztúrról Arnótra vivő szekérút hosszában intézett a III. hadtest jobbszárnya ellen erős lovassági támadást. Ez éppolyan sikertelen maradt, mint hatalmas tüzérségének minden arra irányuló erőfeszítése, hogy a középhadunk ütegeit állásukból kimozdítsa.
Egy orosz üteg kivált kitüntette magát rendkívüli vakmerőségével, mert Alsózsolcával szemben csaknem a folyó partjáig előrerúgtatott, és olyan állást foglalt el, amelyből a mi ágyúink tüze ellen födve, oldalozó tűz alá vehette lövegeink vonalát.
Ez az ellenséges üteg állásából középhadunk bal oldalában akkora pusztítást vitt véghez, hogy minden áron el kellett zavarni. Gózon alezredes a VII. hadtestből ajánlkozott erre a veszedelmes vállalkozásra. A maga zászlóaljának (a 66. honvédzászlóalj - neozsivany) ötven önkéntesével átgázolt a Sajón, észrevétlenül keresztülhatolt a túlparti ligeten, és megrohanta az ennek nyugati szegélyén gondtalanul ácsorgó két zászlóaljnyi ágyúfödözetet a veszedelmes üteg közelében. A meglepő roham oly tökéletesen sikerült, hogy az ellenséges zászlóaljak nyakra-főre megfutottak. Az üteg is iparkodott őket utolérni; ezzel aztán a magyar balközép hosszában az ütközet egyensúlya – mégpedig a csata egész tartamára – azonnal helyreállt."
Tehát, hogy tisztázzuk. Adott egy előnyös helyzetből tüzelő orosz üteg, amit két zászlóaljnyi gyalogság fedez( kb. 2000 ember ha teljesen fel van töltve, de mondjuk, hogy csaták, meg kolerajárvány, meg nem harcoló részei is vannak, legyen 1000-1200 ember), erre jön egy az őrület határát alulról horzsoló vakmerőséggel rendelkező honvéd alezredes és átkel a Sajón 50 emberrel és elkergeti ezt az 1000-1200 orosz katonát... Na erre varrjunk gombot.
Titus Pullo Urbino 2011.10.19. 12:35:17
hazitroll 2011.10.19. 12:46:40
De egyáltalán nem szándékozom lebecsülni a magyar lovasságot, csak mintegy érdekességképp ezt még meg szándékoztam említeni volt.
neozsivany 2011.10.19. 12:53:33
Majd később kölcsönvette a sztorit és beleszőtte A kőszívű ember fiaiba. Ott mondjuk már nem is a lengyel légió, hanem a bécsi csinálja ezt Baradlay Ödön vezetése alatt és ennek az összecsapás sorozatnak a végén jeleni meg Richárd a huszárjaival és kergeti el végleg az üldöző ellent. Nyilván ez az alkotói szabadság eredménye volt, eredetileg a lengyel légió vitte végbe ezt a mutatványt, ha jól emlékszem Thworzniczky vezetése alatt.
neozsivany 2011.10.19. 13:05:56
Amikor herceg Windischgratz megindítja a támadását 1848 decemberében az osztrákok minden faluban/városban ahova benyomultak a huszárok hollétéről tudakozódtak, mert őket tartották komoly ellenfeleknek egyedül a felkelőhadseregből.
A magyar lovasság teljesítményét pedig jól példázza, hogy a legtöbb esetben amikor összevagdalkozásra került sor az oroszokkal, rendszerint a muszkák húzták a rövidebbet. Jó példa erre a turai lovascsata, ahol a komoly bajba került orosz lovasságot csak egy orosz gyaloghadosztály megjelenése mentette meg a teljes szétveretéstől.
vén betyár 2011.10.19. 14:30:16
"Nagyszeben március 11-i dicsőséges visszafoglalásánál mérte össze erejét először a magyar és az orosz, a Würtemberg huszárok kozák századokat ugrasztottak széjjel.
A majdnem védtelen Erdélybe betörnek a cári intervenciós seregek.A Beszterce felöl betörő Grotenhjelm-féle orosz hadsereggel Dobay József alezredes hadosztálya veszi fel a küzdelmet, ebben a magasabbegységben mindössze egy huszárosztály van.
Lüders tábornok egysége Brassónál lépi át a védtelen erdélyi hágókat és a kis magyar földet elboritják a kozák lovasok ezrei.
Az erdáélyi hadszintéren szétforgácsolt huszáregységek, már csak kis létszámuk miatt sem ellensúlyozhatták az orosz lovasság fölényét.
A tragikus segesvári csatában a magyar huszárság nem vett részt, mert a lovasság Kemény Farkas hibájából nem érkezett meg időben a csatatérre.
Az ezt követő nagycsűri csatában 15 kozák század harcolt 3 század huszár ellen, és ebből is csak a 10 Vilmos-huszárok voltak veteránok."
Földi Pál
A magyar lovasság története
165.o.
Sajnos az utolsó huszárról irt soraid nem jelennek meg a lemilblogon.:(:
Gróf Teleki János ügyvéd nyolcévesen, a háború vége felé vesztette el édesapját, aki a Hunyadi-páncélosok tisztjeként a Szécsény melletti páncélos ütközetben esett el.
Erről igy beszélt"Egyetemista voltam, amikor sikerült beszélnem kivégzés előtt álló nyilasokkal.Ezek ugynevezett harcoló nyilasok voltak, tehát nem olyanok, akik a zsidókkal szembeni atrocitásokat elkövették.Tölük tudtam meg, hogy édesapám megfhalt a szécsényi csatában, AHOL A NÁDASDY-HUSZÁROK LOVASROHAMMAL MENTEK A TANKOK ELLEN:"
Bánó Attila
Régi magyar családok
Athenaum 2004
273.o.
Sokáig azt hittem, hogy csak legenda, ilyen nem fordulhatott elő a II.vh-ban.
Titus Pullo Urbino 2011.10.19. 14:43:30
Turai csata: Az orosz visszaemlékezők közül mindegyik említést tesz a vörös kabátos püspökről, aki nagyon elszántan hadakozott, na ő Dessewffy volt, a hadosztályparancsnok. Tolsztoj orosz pk sem volt gyáva vezér, szerencséje volt, hogy időben jött a gyalogos tartaléka, mert különben felmorzsolják. A felmorzsolás azért is jó szó, mert a közép találkozása pont egy kukoricásban volt, ott volt a legnagyobb a csetepaté. Az orosz lovasság nem nagyon bírta idegileg a röppentyűk sivítását, ezt ki is használták a magyar tüzérek, amúgy a semmi rombolóerejű röppentyűkkel halálba idegesítették és kergették az orosz lovakat. Valamelyik következő írásomban mindenképpen megírom a röppentyűs harcászatot, gyerekkorom óta egyik kedvenc témám.
Titus Pullo Urbino 2011.10.19. 14:45:36
hazitroll 2011.10.19. 14:47:12
@hazitroll: Ha arra gondoltál, hogy a fenti kommentben a link hibás, akkor a zárójelet a végéről ki kell törölni. De nem én írtam azt a bejegyzést sajnos.
vén betyár 2011.10.19. 15:02:27
lemil.blog.hu/2009/01/21/mr_nemo_az_utolso_huszar_vattay_antal_1_1_javitott#more890327
Elnézést a gyanusitásért, kinéztem belőled.:)
vén betyár 2011.10.19. 15:13:31
Érdekesség:
Az 1848-49-es szabadságharc idején gróf Szirmay Tamás SZABADCSAPATOT ÁLLITOTT FEL A CSÁSZÁRIAK OLDALÁN.
A forradalommal rokonszenvező Szirmayak kiköszörülték ezt a csorbát, igy pl. Pál, aki Pulszky Ferenc /pénzügyi államtitkár, Kossuth bizalmasa/ fugyelmébe ajánlotta Bem Józsefet.Bem e közvetités révén lépett kapcsolatba Kossuthal.
A Nádasdy Ferenc huszárezredben?!Ez igen!
Titus Pullo Urbino 2011.10.19. 15:41:02
dozo.hu/2009/var/albums/2009-04-18_Vertes_1.jpg?m=1300449575
31 éves volt, maradt utána egy özvegy és egy árva, aki a keresztanyám lett.
vén betyár 2011.10.19. 15:51:20
Köszönöm a választ!
Nagyapáddal a hősöknek járó és méltó emléket állitottatok!
Nyugodjanak békében, emlékezzünk rájuk tisztelettel!
"1945 január közepén a Vértes-hegységben kerültek a huszárok ismét bevetésre és Majákpusztától délre vivtak súlyos utóvéd harcokat.
A vértesi védőállásban a hadosztály egészen a márciusi nagy szovjet támadásig kitartott.
ÉS ITT A SZENT MAGYAR RÖGÖKÉRT VÉREZVE ÉS MEGHALVA ÉRT VÉGET A MAGYAR HUSZÁRSÁG OLY SOK DICSŐSÉGET MEGÉRT TÖRTÉNETE."
Titus Pullo Urbino 2011.10.19. 16:12:08
vén betyár 2011.10.19. 16:26:48
Kemény.
Felháboritó.
Szivszoritó.
Megható...
Nem találok szavakat!
vén betyár 2011.10.25. 16:21:08
www.ekor-lap.hu/kultura/2011/memoriam-ormai-norbert-1813-1849
Titus Pullo Urbino 2011.10.26. 12:35:01
vén betyár 2011.10.26. 15:52:33
Nagyon szivesen! /Nem véletlenül :), ma nekem is sikerült kettő könyvet venni:
A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán
Urbán Aladár
Akadémiai Kiadó
1973
Pákozd
1848
Urbán Aladár
Móra l984
Bona azt irja, hogy:
Dobrezanban született, Csehországban, de
vén betyár 2011.10.26. 15:59:00
"Vagyontalan nemesi származású, apja cs.k. százados, német eredetű katonacsalád."
Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban
255.o.
/Elnézést, itt sétálgatott a macska a billentyűzeten...:)/
neozsivany 2011.10.26. 21:13:14
Ezredesünket ugyanis egy nappal a világosi finálé előtt fogták el az osztrákok valahol Temesvár körül. Báró Haynau szándéka eredetileg az volt, hogy a felelősségre vonás procedúrájának pusztán annyiból kell állnia, hogy megállapítják az illető nevét, rendfokozatát, valamint a tényt, hogy a 48-as események előtt szolgált a császári királyi hadseregben és már lehet is önfeledten akasztgatni. Ezt egyébként maga is leírja lovag Schönhals altábornagyhoz 1849 augusztus 24-én intézett levelében:
„… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje. – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben.”
Azt, hogy Haynau ezt nem csak poénból írta - amúgy sem a legendás humorérzékéről volt híres - kitűnően bizonyítja a gróf Radetzky marsallhoz írt másnapi levele:
„Most érkezett Grünne gróf Bécsből, egy minisztertanácsi határozatot hozott, hogy a vezérekre, egyéb tisztekre és árulókra kimondott ítéleteket ne hajtsam végre – ha negyven órával később érkezik, a vezéreket már a bitófán találja.”
Tehát, ha Görgey Haynaunak kapitulál, akkor táborszernagy úr őkegyelmessége mondjuk egy hetes átfutási idővel számolva is igen sokakat - jóval többet, mint az aradi 16 - tudott volna bitófára küldeni, mire megérkezik gróf Grünne levele augusztus 25-én...
vén betyár 2011.10.27. 04:24:02
/A cseh Auffenberg - aki Ormai Norbert néven Kossuth karsegéde volt, a 1848 végétől az 1. honvéd vadászezredet szervezte- nemcsak a különféle katonai egységek, hanem a különféle szláv népek közötti összekötő szerepét is betöltötte./
D Abancourt előbb halálra,majd 20 évi várfogságra itélték.
Auffenberg 14 évet kapott, a munkácsi várbörtönben sinylődött, ahonnan a magyar kormány folyamodványára 1848 májusában amnesztiával szabadult."
Kovács István
A Légió
Kozmosz
1989
261.o.
neozsivany 2011.10.27. 09:52:42
vén betyár 2011.10.27. 10:35:49
Köszi!
Kovács István azt irja, hogy:
"... részt vett a horvát Tomas Dimitrasinovic által az 1830-as évek második felében szervezett katonai összeesküvésben.
A szervezet tagjai a Habsburg birodalom szláv népeinek felszabaditását tűzték ki célul...
A szabadság kivivását a kis szláv nemzetek összefogásától remélték."
Talán innen /is/ eredhet a félreértés.
Titus Pullo Urbino 2011.10.28. 08:32:17
Haynau örök téma, mennyivel másabb lett volna Görgey emlékezete, ha kötelet kap. De tovább is játszva a gondolattal: ha ez a beteglelkű elkezd idő előtt akasztgatni nagyüzemben, akkor Komárom és Pétervárad sorsa mi lett volna? Kiegyezés? Trianon? Érdekes gondolatmenet futott végig az agyamon, majd egyszer leírom, ha lesz időm, mint ahogy most nincsen.
neozsivany 2011.11.04. 12:24:48
Egy ilyen levelet mindenféle ígérgetéseket követően báró Haynau is megíratott volna vele és aztán állt volna neki a megtorlásnak. Én úgy gondolom, hogy az információáramlás korabeli színvonalának megfelelően ezen a levélen túl nem is értesültek volna másról az ostromlott honvédek, mint, ahogyan nem értesültek sem az osztrákoknak való kiadatásról, sem báró Ormay kivégzéséről.
Még ha értesültek is volna, akkor sem lett volna más választási lehetőség, mint a kapituláció vagy egy rövid ostrom utáni bukás. Ehhez ismerni kell a magyar kézen lévő erősségek állapotát.
Munkács hajdan volt híres vára ekkorra már csak árnyéka önmagának, nem bírt volna ki még egy félgőzzel vezetett ostromot sem. Az aradi erősség egy kilenc hónapos ostrom után jutott a honvédség kezére 1849 július 1-én és természetesen az erőforrások és idő hiányában nem lehetett megfelelően helyreállítani a védművekben keletkezett károkat.
A péterváradi és a komáromi erődökre pedig egyaránt jellemző, hogy a szabadságharc folyamán kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosan ostrom alatt álltak és egyik helyőrségtől sem volt idegen a kapituláció gondolata. Gondoljunk itt Csuha Antal, báró Majthényi István vagy Török Ignác vezérőrnagyok működésére.
Sem Aradnak sem Munkácsnak nem volt semmi esélye akár csak egy roham visszaverésére sem, nemhogy komolyabb ellenállásra. Komárom és Pétervárad ugyan tarthatta volna magát pár hónapig, de meggyőződésem, hogy a téli hónapokban legkésőbb kapitulálni kényszerültek volna és az is biztos, hogy sokkal rosszabb feltételek mellett, mint amit amúgy biztosítani tudtak maguknak.
Titus Pullo Urbino 2011.11.08. 13:19:19
Titus Pullo Urbino 2011.11.08. 13:24:23
neozsivany 2011.11.10. 12:20:59
Arad esetében nincsen nagyon értelme azon vitatkozni, hogy mit tudott volna ott csinálni egy jó utásztiszt alig egy hónap alatt. Az biztos azonban, hogy Damjanich János minden vitézsége és hősiessége ellenére nem a kiemelkedő műszaki ismereteivel szerzett hírnevet.
Komárom esetében pont azért kellett Lenkey-t majd Guyon-t beküldeni tavasszal, mert a vár parancsnoka és a tisztikar egy része - a fanatikusokat leszámítva - komolyan elgondolkodott a kapituláción. Nem tanácsos sem árulást, sem dilettantizmust emlegetni mondjuk ebben az esetben, ugyanis a vár parancsnokának elkötelezettsége és szakértelme közismert, ugyanis Török Ignácnak hívták.
Péterváradot sem ítélhették hosszú távon tarthatónak, hiszen Kiss Pál a világosi fegyverletétel hírére nyomban feladta (szeptember 7), tehát még kedvező feltételek kialkudására sem tartotta alkalmasnak a pozícióját. A kapitulációs okmányba is csak utólag került be, hogy a komáromi kapitulánsok feltételeit kiterjesztik a péterváradiakra is.
Itt sem lehet árulást vagy horribile dictu beszariságot emlegetni, hiszen Kiss Pál korábban a honvédség elithadosztályának (a III. hadtest azon hadosztálya melyben a 9. és a 3. honvédzászlóaljak is szolgáltak) volt parancsnoka a tavaszi hadjárat idején.
Titus Pullo Urbino 2011.11.10. 18:11:13
neozsivany 2011.11.12. 01:23:43
Azért egyértelmű tényeket ne próbáljunk indulatból cáfolni. Török Ignác császári és királyi alezredesként a károlyvárosi erődítési kerület igazgatói posztját töltötte be - ezredesi rang alatt ritka az ilyen beosztás -, azelőtt pedig a nemesi testőrségnél oktatott erődítéselméletet, többek között Görgey és Klapka is tanítványai voltak. 1848.IX.29-én saját kérésére áthelyezik Komáromba ugyanilyen minőségben. 1849 júliusától pedig a honvédsereg hadmérnöki karának a főparancsnoka. Magad mondtad, hogy egy jó "utásztiszttel" csodákat lehet művelni, és ha valaki értett a honvédségnél az erődökhöz, erődítéshez az bizony Török Ignác volt... Tehát, ha egy mód van rá, akkor a szakmai felkészültségét ne kérdőjelezzük már meg a szerencsétlennek.
A péterváradnál kialkudott feltételek pedig nem Kiss Pál, hanem a feltétel nélküli megadást elutasító, a várat csak bizonyos kondíciók mellett átadni hajlandó Hollán Ernő ezredesnek és csoportjának érdeme.
Titus Pullo Urbino 2011.11.14. 15:47:30
Titus Pullo Urbino 2011.11.14. 15:49:44
Helyesen:
Hollán Ernőről jegyezték fel - ha emlékeim nem csalnak - hogy idős korában messze külhonból, pár jenki tiszt tette nála tiszteletét és lejegyezték a hadi, műszaki tudását.
neozsivany 2011.11.15. 09:38:10
Pétervárad helyzete július közepe óta, amidőn Jellacsics hegyesi veresége folytán seregének zömével a Duna balpartjára kelt át,[1] úgyszólván változatlan maradt. Dacára annak, hogy a Ferenc csatorna mentén és attól délre működő magyar seregtestek Haynau gyors előnyomulása folytán egymás után Szegedre, majd Temesvárra rendeltettek, a bán még azt a fáradságot sem vette magának, hogy Péterváradot a Duna mindkét partján, tehát Ujvidék felől is körülzárja. Csak midőn július 27-én hirét vette, hogy Haynau 19-én Budát bevette és Szeged felé tovább indulni szándékozik, indította el Csatiglione dandárát Iregről Zalánkeménre, hogy a Dunán átkelve, Titetre meneteljen, ahol sergének Péterváradnál nélkülözhető részét egyesíteni szándékozott, hogy Haynau támadó műveleteivel összhangzásban ő is újból támadólag lépjen fel. Ezt megelőzőleg Dietrich altábornagynak Vilováról és Mossorinról intézendő erőszakos kémszemlék által az e tájon visszamaradt magyar csapatok erejéről meggyőződést kellett szereznie.
Ennek megfelelően július 31-én reggeli 4 órakor Dietrich 5 zászlóaljjal, 7 1/2 lovas századdal és 2 üteggel Vilováról, Knicsanin pedig egy kisebb hadoszloppal Mossorinról végre is hajtotta az elrendelt kémszemlét s az előbbivel szemben álló magyar csapatok Gyurgyevóra, az utóbbival szemben állók pedig a Tisza balpartjára húzódtak vissza. E szerint nyilvánvaló volt, hogy most már a Ferenc csatorna, a Tisza és Duna között csak alárendelt ellenséges erők állhatnak, csakhogy ugyanazon napon Pétervárad őrsége egy nagyobbszabású kitörést hajtott végre és pedig 1 zászlóaljjal és 3 löveggel a Vezirac hegy felé, melyet egy második ugyanolyan erejű oszlop tartalékviszonyban Bukovic felé követett és végül 2 zászlóaljjal és 1 üteggel Kamenic felé, de már reggel 7 órakor anélkül, hogy nagyobbszabású harcra került volna a dolog, az oszlopok ismét a várba húzódtak vissza. Ámde ez a tűntetés elég volt arra, hogy Jellacsicsot a szándékolt támadólagos előnyomulás abbanhagyására bírja és hogy a Castiglione dandár után elindított gyalogsági tartalékot újból eredeti állásába rendelje vissza.
Ezalatt nemcsak Kmethy, aki már július 28-án hagyta el hadosztályával Józseffalvát,[2] hogy Dembinskihez csatlakozzék, hanem aug. 3-án Pétervárad őrségének egy része is feljebb vonult Szeged felé, úgy hogy a várban mindössze 5 zászlóalj maradt vissza. Ez a körülmény, valamint az augusztus 5-én este Szeged bevételéről vett hir arra bírták a bánt, hogy a Duna jobbpartján csak a legszükségesebb számú csapatokat hagyva, haderejének zömét Titelnél összpontosítsa; csakhogy a csak hiányosan vagy éppenséggel elő nem készített Dunán való átkelés teljes 6 napot vett igénybe, miközben azt a Perlasznál álló magyar csapatok tőlük telhetőleg zavarni is iparkodtak, miből augusztus 7-én három óra hosszáig tartó elég heves ütközet fejlődött ki. Augusztus 8-án a gyenge magyar had Fehértemplom felé vonult el, mire Perlaszt a Lang és Marsano dandárok szállották meg.
Miután a csapatok átkelése augusztus 12-én befejezést nyer, a következő napon Dietrich hadosztálya Nagy-Becskerekre vonult, ahova 14-én a bán is beérkezett hadának zömével. Augusztus 16-án Uj-Pécsre ért a déli sereg, ahova a Hompesch és Karajan alezredesek alatt Perlaszból a Temes és Bega között portyázásra kirendelt különítmények is beérkeztek.
Miután most már a magyar hadoszlopoknak folyamatban levő fegyverletétele folytán a hadjárat befejezéséhez közeledett, Haynau a déli hadsereg további előnyomulását beszűntette. Egyidejüleg Puffer dandárát Péterváradnak teljesebb körülzárása céljából Ujvidékre rendelte vissza, a német és illyr-bánsági ezredeket pedig 2 üteggel Neustädter és Rheinbanch tábornokok parancsnoksága alatt Fehértemplomon át Mehádia és Orsovára indította útnak, hogy a Lázár és Dessewffyt üldöző Wallmoden hadoszlopához csatlakozzanak. Miután Puffer tábornok Ujvidék elé ért, még ugyanaz napon, augusztus 17-én báró Escherich lovas százados Pétervárad parancsnokához, Kiss Pál ezredeshez, menesztetett Haynau levelével, melyben ez az általános helyzetnek, valamint Görgey és Aradvára meghódolásának tudtul adása mellett az őrséget megadásra szólította fel. „Nincs kifogásom az ellen – írja felszólításában Haynau – hogy a várparancsnokság küldöttek által az általam felhozott tények valódiságáról személyesen is meggyőződjék.”
Kiss ez utóbbi ajánlatot elfogadván, Tóth alezredest és Gabányi Sándor századost rendelte ki Aradra meggyőződés szerzése végett. Alig hogy ez a küldöttség elindult, megérkezett Görgey tudósítása fegyverletételéről és felhívása a vár parancsnokához, miszerint ez is példáját kövesse. Görgey levele Kissre, aki előbbinek legodaadóbb híveinek egyike volt, igen mély és megdöbbentő hatást gyakorolt és ennek benyomása alatt az egész tisztikarnak, valamennyi altisztnek és századonként 2-2 közhonvédnek részvétele mellett nyomban haditanácsot tartott, melyen Kiss a tények elősorolása után annak szükségét hangsulyozta, hogy Pétervárad is Görgey és Damjanics példáját kövesse.
Ámde a legénységi állomány képvislelői azzal a kívánalommal állottak elő, hogy a dolgok valódi állásáról meggyőződést szerzendők, engedtessék meg nekik, hogy saját kebelükből küldöttséget meneszthessenek Arad felé. Kiss némi ellenzés után magáévá tette az indítványt s a legénység megbízottjait – egy őrmestert és két közembert – még aznap útnak indította Arad felé.
Még mielőtt a két küldöttség tagjai visszaérkeztek volna, Kiss újabb hadi tanácsot hívott egybe, melyben nyiltan bejelentette, hogy a várat föltétlenül, kegyelemre feladni szándékozik. Erre azonban Hollán Ernő ezredes kijelenti, hogy bár ő is belátja a további ellenállás hasztalanságát, mégis bűnnek tartaná csak úgy puszta kegyelemre föladni a várat, mely teljesen védőképes s melynek jól fegyelmezett, 3-4 hónapra mindennel ellátott védőrsége van. Kiss erre azt válaszolja, hogy nem hiszi, hogy a győző fél engedményekre lesz hajlandó, ám a tárgyalások során majd megválik.
Miután augusztus végén a tisztikar, szeptember 4-én pedig a legénység küldöttsége visszatért s a már előbb vett szomorú hireket egytől egyig megerősíté, Kiss szeptember 5-én levelet írt a körülzáró had parancsnokának, Puffer tábornoknak, miszerint az őrség kész meghódolni s hogy az átadás részleteinek megbeszélésével Hollán Ernő ezredest bízza meg. Ez utóbbi a tárgyalások folyamán azt a szóbeli biztosítást vette, hogy az őrség teljes kegyelmet nyer és arra az esetre, ha Komárom, mellyel szintén folyik az alkudozás, föltételeket kap, úgy ezek Péterváradra is ki fognak terjesztetni. Erre szeptember 7-én megtörténik a vár formaszerű átadása, mely alkalommal a Don Miguel ezred 2-ik, az Estei Ferdinánd és a Gyulai ezredek 3-ik, továbbá a 3. és 7. honvéd zászlóaljak, nemkülönben a várban volt tüzérség, összesen 8000 ember tette le a fegyvert. Az átadott lövegek száma 392-őt, a kézi lőfegyverek száma pedig 4749-et tett ki.
A volt osztrák csapatok legénysége azonnal újból feleskettetett a császári zászlóra és Eszékre szállíttatott, a tisztek és a honvéd legénység pedig a várba kisértetett vissza, előbbiek kardjaik birtokában maradtak és a legjobb bánásmódban részesültek Végre, miután október 16-án Haynau előterjesztésére Ő felsége elhatározta, hogy a péterváradi erőd ugyanazokban a kedvezményekben részesítendő, mint Komárom, ennélfogva a tisztek igazolvány mellett otthonukba bocsáttattak, csupán Kiss, a vár volt parancsnoka tartatott vissza. Miután azonban Hollán Haynaunak megírta, hogy a vár oly gyors és föltétlen megadása első sorban Kissnek köszönhető, Haynau őt is szabadon bocsátotta.
Pétervárad elestével, Komáromot kivéve, az egész ország összes hadaival meghódoltnak volt tekinthető s Haynau főhadiszállását augusztus 21-én Aradra tévén át, a III. hadtstet Temesvárnál, a IV-iket pedig Wallmoden lovas hadosztályával Aradnál egyesítette, ahonnan azoknak egyes részei az egész ország megszállása céljából kijelölt állomáshelyeikre mentek széjjel. Ezek után Haynau augusztus végén Pestre költözött át.
Paskievits augusztus 28-án hagyta el Nagyváradot, hogy hazájába visszatérjen, vele egyidejüleg serege is megkezdte az elvonulást Oroszország felé és Haynau kérésére csak Nagyváradon, Debrecenben, Nyiregyházán, Hadházon, Tokajban, Kassán, Eperjesen, Szebenben, Bártfán és Munkácson maradtak vissza osztrák csapatok által bekövetkező felváltásukig megfelelő helyőrségek. Az e városokban visszamaradt csapatok november elején hagyták el az országot. Erdélyben a 15. gyalog hadosztály a 48. számú kozák ezreddel maradt vissza, mely csapatok Brassót, Fogarast, Csikszeredát és Kézdi-Vásárhelyt szállották meg; a hadosztálynak egyik dandára október 10-én, a másik a kozák ezreddel november 3-án hagyta el az országot.
Post Scriptum: Ebből is látszik, hogy Kiss Pál, mint Görgey követője, illetve katonaként látva is, hogy körülötte mindenki leteszi a fegyvert/feladja a várat hajlandó lett volna maga is pardonra átadni Péterváradot és ha nincs Hollán Ernő ezredes akkor meg is teszi.
Titus Pullo Urbino 2011.11.15. 12:00:40
- több, mint öt zászlóalj végez erőszakos felderítést (akkori nyelvhasználattal: kémszemlét), ez mutatja a nagy túlerőt
- honvédek, közkatonák is részt vettek a haditanács ülésén, ez nagyon új fejlemény, gondolom a tisztek nem szívesen lettek volna összezárva olyan nagytömegű katonával, akik nem képviseltetik magukat a tanácskozásokon. Érdekes, bár teljesen életszerű.
- a citálást a könyvből hogyan végezted? Kiemeltél szövegrészt már meglévő anyagből, vagy beírtad a könyvből?
Köszönöm még egyszer a segítséget.
neozsivany 2011.11.15. 12:28:47
A különbség tehát ott húzódik kettejük között, hogy Kiss feltétel nélkül hajlandó lett volna átadni a várat, míg Hollán a kínálkozó alkupozíciót felhasználva csak azután akarta azt átadni, hogy biztosította parancsnoka, tiszttársai és katonái büntetlenségét. Csúnyán fogalmazva tehát mondhatnánk, hogy ő volt az ész a csapatban, míg Kiss Pál szellemi képességeiről amúgy minden vitézsége és hősiessége ellenére már a kortársai sem voltak túl jó véleménnyel.
Amúgy a Bánlaky könyvet teljes terjedelmében itt érheted el, nagyon tanulságos olvasmány: mek.oszk.hu/09400/09477/html/tartalomjegyzek.html
vén betyár 2011.11.15. 12:53:17
mult-kor.hu/20110902_lazado_csordak_oktrojalt_alkotmany
neozsivany 2011.11.15. 13:17:26
vén betyár 2011.11.15. 13:19:48
Köszönöm én is az olvasnivalót!
Titus Pullo Urbino 2011.11.17. 10:43:20
@vén betyár: igen, Kápolna volt a mélypont, sajnos nem tanultak belőle, Dembinskit jól fenékbe kellett volna rúgni, ahogy a tiszafüredi puccs tette, nem pedig hatalomban tartani, mint ahogy Kossuth akarta. 1813-ban jó katona lehetett Dembinski, gondolom nem véletlenül kapta a legmagasabb francia katonai kitüntetést, de 1849-re egy aggódós, szenilis és buta vén öreg vált belőle, stratégiai döntések meghozatalára teljesen alkalmatlanná vált szegény. Jól tette Görgey, hogy fellázadt ellene és rosszul döntött Kossuth, amikor hatalomban tartotta a kegyencét. Azt tudtátok, hogy a tiszafüredi puccs után Görgeyt nyíltan "árulózta" Kossuth? Ezt a rossz szokását később is gyakorolja majd, sajnos.
Titus Pullo Urbino 2011.11.17. 10:53:17
neozsivany 2011.11.17. 18:45:58
De nem kell feltétlenül a vértanúkat nézni, a korszak nagyon sok szereplőjét rosszul írjuk. Báró Stein Miksa ezredes. Baron Maximilian Eugen Freiherr von Stein. Vetter Antal? Anton Vetter von Doggenfeld.
neozsivany 2011.11.17. 18:49:32
Egészen pontosan azt mondta, amikor elindult Tiszafüredre, hogy "megyek Görgey-t agyonlövetni".
Azonban maga is átlátta a problémát és elállt ettől a szándékától. Nyílt árulózás pedig a puccs után már nem nagyon volt, egyrészt politikailag is hülyén vette volna ki magát, hogy azt az embert kiáltom ki árulónak aki mellett az egész hadsereg egy emberként kiállt, illetve mind Görgey, mind Kossuth elismeréssel ír a másikról ebben az időszakban.
Titus Pullo Urbino 2011.11.18. 09:46:55
neozsivany 2011.11.18. 20:37:14
Kiegészítésül talán annyit, hogy a litvániai hadjárat után Dembinski lett a lengyel seregek főparancsnoka, igaz, csak pár napig, mert azonnal leváltották amikor kiderült, hogy nem szándékozik Varsót tartani, hanem visszavonulna inkább.
Dembinski személyes tragédiája egyébként az volt, ami még jó pár 48-as katonánknál is észrevehető. Egy forradalmi hadseregben pillanatnyi érdemekért, hirtelen tud nagyon magasra emelkedni az ember és nagyon sokszor magasabbra, mint amilyen magasra tehetségéből került volna.
Ugyanis egy forradalmi hadseregben nem csak a nagy haditettekért, hanem a politikai megbízhatóságért és az ügyért való hűségért is járt a promóció és ezek olyan attribútumok voltak amik egy normális, reguláris hadseregnél természetesnek számítottak. Ennek következtében nagyon sokan, nagyon gyorsan emelkedtek a ranglétrán és voltak akik be tudták váltani a hozzájuk fűzött reményeket (Görgey, Klapka, Damjanich, Aulich, Leiningen, Poeltenberg, Kmety...etc) és voltak akik nem (Nagysándor, Knézic, Dembinski, Mészáros, Perczel...etc).
vén betyár 2011.11.21. 09:21:03
Egyetértve mondanivalóddal, azért Dembinski személyes tragédiájához személyes jellemvonásai is erősen hozzájárultak.
A varsói bevonulássá átalakult sikeres visszavonulás akkor arról győzte meg, hogy zseniális hadvezér.
Mire Magyarországon megjelent, elbizakodottsága már régen csalhatatlanságba csapott át.
"1849 februárjában magyar tábornokokkal szemben volt "haragja kitöréseiben szinte dühös, kiméletlenül sértő" - hogy a Dembinskiről egyébként pozitivan nyilatkozó Hotváth Mihályt idézzük."- irja Kovács István.
/A Légió - 19o.o./
A politika boszorkánykonyhájában igen járatos szakácsmesternek sok oka volt gyűlölni az egyenes, őszinte katonaembert.
Csak egy ok, egy mindkettőjükre jellemző eset, melyt Görgey István örökitett meg:
"Kossuth midőn bátyámat Móga táborába utasitá, egy nyilt küldetést bizott rá, meg egy titkosat akart rábizni.
Kérjen Mógától megfelelő alkalmazást a főhadiszálláson - ez volt a nyilvános küldetés.
A titkos pedig ez: fürkéssze ki ügyünk iránt benső indulatját, gondolkozását, és küldözze be bizalmas jelentéseit a tapasztaltakról.És ebben odáig ment a magyarhoni oláh származású, osztrák oskolájú csász. kir. tábornokot hazafiság tekintetében meggyanúsitó honvédelmi bizottmányi elnök, hogy legott október 11-én Pesten a honvéd tábornoki és fővezéri kinevezést akarta bátyám részére kiállitva, ennek zsebébe rejteni oly utasitással, hogy azon pillanatban, amelyben Móga részén árulást tapasztal, húzza ki a zsebéből a fővezéri kinevezést, és csavarja ki a hadsereg fővezérletét amannak kezéből."
/Görgey István
1848 júniusától novemberéig
Magyar Helikon 198o
114.o./
Mondanom sem kell, hogy Görgey természetesen mind a spicliskedést, mind a megtisztelő bianco kinevezést visszautasitotta.
Mindezek ellenére jóval később is igy értékelte :
"Mi semmik sem lettünk volna nélküle, Kossuth volt minden."
Titus Pullo Urbino 2011.11.21. 11:07:19
vén betyár 2011.11.22. 12:56:36
Most került kezembe egy nagyon érdekes könyv, rengeteg 48-as történéssel /többek közt Pétervárad átadását megelőzően Újvidék bombázása, stb/, AJÁNLOM FUGYELMEDBE:
"Horváth Mihály szerint Kossuthnak mint miniszternek is egyik fő hibája volt, mit néki mint hirlapszerkesztőnek és publicidtának oly alaposan vetett a szemére Széchenyi István /eszerint a második legnagyobb magyarnak vetette az első, aki túlcvsordult folyókat tudott a medrükbe utasitani/: a modor és taktika hiánya, az az ildomtalanság, melynél fogva, hol az igazságot a maga részén látá lenni, mérsékletet, eszélyt és kiméletet többé nem ismert, és büszke, elbizott, nagy szavai által másokban is fokozódó szenvedélyt ébresztett."
121.o.
szegedma.hu/hir/szeged/2009/03/balazs-attila-kinek-eszak-kinek-del.html
Titus Pullo Urbino 2011.11.23. 12:34:43
vén betyár 2011.11.23. 13:33:59
Nem is igazán.:)
Csak a könyvet szerettem volna egy kicsit bemutatni, felhivni rá a figyelmet.
Talán ez?:
www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=18362
butyko 2011.11.25. 01:15:12
neozsivany 2011.11.25. 02:59:42
A Görgey vezette támadás célja pont az volt, hogy az ellenség csapatokat vonjon el a stratégiai szempontból kulcsfontosságú Ó-Szőnytől, hogy az onnan még a csata elején kiszorított III. hadtest azt vissza tudja foglalni. A sógoroknak, hogy a vonalaikra nehezedő magyar nyomást enyhítsék valóban nem is volt más választásuk, így amikor az általad említett von Wohlgemuth altábornagy parancsnoksága alatt álló IV. hadtest éppen "megfordítja a csata kimenetelét", gróf Leiningen visszafoglalja lovag Benedektől Ó-Szőnyt és a császári erőket Mocsáig üldözi.
A település elvesztése következtében a komáromi sáncrendszer elleni támadás összeomlott, hiszen lovag Benedek meghátrálását követően a III. hadtest a császári sereg oldalába kerülvén igen ocsmány módon befűthetett volna a harcérintkezést tovább forszírozó osztrák-orosz csapatoknak. A kialakult helyzetet helyesen és gyorsan felismerő báró Haynau el is rendelte a visszavonulást. Más kérdés, hogy az egész napos, minimum kétszeres túlerővel szembeni harctól elcsigázott honvédség sem lett volna képes az így kialakult kedvező helyzet kihasználására, valamint ekkorra már beköszöntött az este is, így Klapka is a visszavonulásra adott parancsot.
Titus Pullo Urbino 2011.11.28. 12:49:28
Scserbatov : Paszkevics Magyarországon című könyvében olvastam, hogy a komáromi csetepatét mind az osztrákok, mind az oroszok nem tduták értelmezni, Görgey fejben sokkal előrébb járt, napokkal később tudták csak húzásait megfejteni. Miklós cár Paszkevicsnek írt leveleiből kiderül, hogy fogalmuk sem volt, mit csinálnak a magyar honvédegységek. Érdekessége a könyvnek, hogy következetesen Lengyel Királyságot ír a cár, ezt furcsálom, a másik furcsaság, hogy nem Budát, vagy Pestet ír, hanem Budapestet, több helyen is. Haynau titkos levelezésébe is bepillantást enged a szerző, nagy seggnyaló volt, úgy emlékszem, "alázatos szolgája" "engedelmes szolgája" meg ilyesmiket írt alá Paszkevicshez írt leveleiben. Fúj.
neozsivany 2011.11.29. 01:48:39
A königgrätzi csata elvesztéséért pedig legkevésbé Benedeket terheli a felelősség. Eleve nem is akarta vállalni a parancsnokságot, de Ferenc Jószef rákényszerítette, másrészt töketlen alparancsnokai voltak (Lipót főherceg, valamint a már 49-ben is többször inkompetensnek bizonyult gróf Clam-Gallas), harmadrészt pedig a császári hadseregnek egy pillanatra sem volt semmi esélye a porosz haderő ellenében.
A császári seregben az úgynevezett Lorentz-puskát használták ekkor (mint 48-49-ben is), melynek tűzgyorsasága még a leggyakorlottab, sereg büszkesége lövész esetében sem haladhatta meg a 3 lövés/percet, átlagban 1-2 között ingadozott. Ennek megfelelően az osztrák gyalogsági harcmodor alapját továbbra is a sortűz+szuronyroham taktika képezte.
Ezzel szemben a porosz hadsereg már 1825-től kezdve hátultöltős Dreyse-puskákkal volt felszerelve, melyeknek tűzgyorsasága még a totál képzetlen mezei Hansok esetében sem ment 5-6 lövés/perc alá. Rendesen kiképzett katonák kezében - a porosz hadseregről van szó :) - viszont 7-8 lövés/perc volt az átlag. Gondoljunk bele, hogy milyen fasza céltábla volt ezeknek a srácoknak a hófehér császári kabát...
Egy ilyen egyenlet esetében Benedeket csupán annyi felelősség terheli, mint mindenki mást, akit exkrementumból való vár létesítésére kényszerítenek.
Az pedig, hogy ki harcolt a hazája ellen és ki nem egy valóban komoly neuralgikus pont a 48 körül dúló vitákban. Azért találom nehéznek igazságot tenni itt a két fél között, hiszen véleményem szerint mindkét félnek igaza volt. Igaza volt annak aki azt mondta, hogy ha már legfelsőbb parancsra/meggyőződésből/jó fizetésért/kalandvágyból felesküdtem egy zászlóra akkor azt bajban már csak becsületből sem hagyom el, illetve annak is akinek pedig az volt a véleménye, hogy katonaként esküt tettem az uralkodóházra és mint ilyen kötelességem mindenféle lázadás/felkelés/szabadságharc ellen megvédenem azt.
Megint csak érdekes történetfilozófiai kérdés lehet az, ha a korszak ismeretében arról kezdünk vitatkozni, hogy Magyarország érdekeit szem előtt tartva a Birodalomtól való függetlenedés ártott, vagy használt volna neki? A kortársakat is mélyen megosztotta ez a kérdés, így nehéz megállapítani, hogy ki, milyen hazáért, illetve ellen harcolt.
Titus Pullo Urbino 2011.11.29. 08:34:13
neozsivany 2011.11.29. 11:25:55
Az öreg Mészárosról meg nem mondanék olyat, hogy fejben nem volt ász. Igen nagy tudású, művelt ember volt, akinek a szervezőmunkája nélkül nem születhetett volna meg a honvédség. Más kérdés, hogy emellett szerencsétlen vezér volt és míg hadügyminiszternek bevált addig altábornagyként többször is leszerepelt. itt is arról van szó, amiről már beszéltünk, tehát Mészáros is túl hirtelen lett huszárezredesből altábornagy...
Így igaz, erkölcsi kérdésről van szó. Persze aki akart az megszegte az esküjét és hazaszökött így vagy úgy, viszont voltak akik erre nem voltak hajlandók. A színleg fogságba esést meg megette a fene, ha az ember nem akarja magát becsapni. Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy akadtak szép számmal olyan magyarok akik úgy gondolták, hogy Magyarország érdekeit legjobban a császári zászló alatt szolgálják. Arról, hogy igazuk volt-e kitűnően el lehet vitatkozni egy bizalomgerjesztőbb csehóban, egy kancsó fröccs fölött, azonban az árulás billogát egyik oldalra sem lehet rásütni.
"1867-ben de iure elnyomottakból elnyomókká váltunk."
Ezt nem igazán értem. Kifejtenéd kérlek, hogy mire gondolsz?
Titus Pullo Urbino 2011.11.29. 12:18:39
www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2002_04/cikk.php?id=452
Az írásban az olmützi alkotmányról szóló részeket érdemes elolvasni, Hermann szépen összefoglalja a lényeget (harmadik részben).
Mészárosról egyetértünk, ez már régi téma. Hiába volt az MTA tagja, hiába volt nagy koponya, Hengermalom és más újítások, logisztikai beruházások, nem bírt felnőni a feladathoz. Túl becsületes és merev volt ehhez, nemhiába mondták róla: "a legbecsületesebb magyar". Most olvastam a törökországi naplóját, egy megtört, elkeseredett ember visszaemlékezései, aki még távolról sem ismerte fel a hibákat, még mindig Dembinskit sírja vissza. És aki rosszul állapítja meg a tényállást, attól csak helytelen ítélet származhat. Viszont hogy jót is mondjak róla, kitűnő nyelvészi érzékkel állította össze török-magyar zsebszótárát.
neozsivany 2011.11.29. 14:43:28
A reformkori magyar politikai elitet sokkolták a korszak jeles közgazdászának, statisztikusának Fényes Eleknek kimutatásai. Fényes demográfiai adatokkal elsőként bizonyította, hogy a magyar nemzet kisebbségbe szorult saját hazájában. Ez indokolta a korszak legjelentősebb politikusainak az etnikumokkal kapcsolatos elképzeléseit.
Kossuth, Széchenyi, Wesselényi egyaránt hitet tett a magyar politikai natio elmélete mellett, mely ugyan lehetőséget biztosított a nemzetiségeknek a kulturális identitás vállalására, azonban politikai értelemben csakis egy osztatlan magyar nemzet létét tudták elfogadni. Wesselényi például így írt a témáról:
„A honunkba lakó szlávok … nemzetül nem léteznek… Ezeknek külön nemzeti joguk nincs s nem
lehet…. Polgári alkotmány élvezését, törvények védelmét s ebből folyólag jogszerű polgári
szabadlétet ezek is követelhetnek. Ezek mint embereknek elavulhatlan, s mint polgároknak
tagadhatlan joguk.…Országnak különböző ajkú lakosai, ha egyenlő jog, kötelesség s érdekek
szorosan egymáshoz kapcsolják, külön nyelvek mellett is alkothatnak tömött testet. E nyelvbeli
különbség pedig e szoros kapcsolatban elenyészhetik s gyakran el is enyészik, s mi polgárilag jól
össze van forrva, az nemzetileg is egybe szokott olvadni.” (Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és
szláv nemzetiség ügyében. 1843.)
Elsősorban a szerbekkel volt gond ebben az egyenletben, mert, ahogyan a Hermann tanulmányban is nagyon helyesen le van írva, a szerbek régi privilégiumaiknak megerősítését várták a magyar országgyűléstől (ilyen például a határőrvidéken élők katonáskodás fejében élvezett adómentessége), addig az országgyűlés legfontosabb feladatának egy modern polgári állam felépítésének érdekében a mindenféle kiváltságok eltörlését és a közteherviselés bevezetését tartotta.
A legsúlyosabb gond az autonóm vajdaság kérdése volt, hiszen tévedés volna azt hinni, hogy a szerbek etnikai alapon szerveződtek politikai erővé. A Kossuthékkal tárgyaló liberálisok csak a szerbek kisebb táborát képviselték, míg a karlócai pátriárka (Josip Rajacic) fősége alatt álló többség már 1849 áprilisában lázadást szított Nagykikindán.
Tény az, hogy a magyar nemesség meghozta a tőle telhető legnagyobb áldozatot a polgári állam oltárán, tehát lemondott ősi kiváltságairól. Ezért a nemességet valamilyen formában kárpótolni kellett és Kossuthék ötlete az volt, hogy a közigazgatásban, államigazgatásban biztosítanak nekik helyet. Na most, ha komplett vármegyékre terjedne ki (Bácska és Bánát) ez az autonóm szerb vajdaság, akkor azoknak a megyéknek a nemességét értelemszerűen nem alkalmazhatják a helyi közigazgatásban. Amúgy is érdekes, hogy amíg a magyar nemesség privilégiumait támadták a szerbek addig pont ugyanilyen jogosítványokat vindikáltak volna önmaguknak, tehát ebben a formában nem lehetett szó semmilyen megegyezésről.
A többi nemzetiséggel pedig területenként más és más volt a viszonyunk. Például amíg az érchegységi románság a császár oldalán harcolt, addig a bánáti románok két honvédzászlóaljat is adtak a hazának. A birodalmi határhoz közel élő szlovákság Stúrt és Hurbant támogatta (igaz elenyésző mértékben), viszont a szlovák férfilakosság egészére igaz az, hogy számukhoz mérten nagyobb arányban szolgáltak a honvédségben, mint a magyar férfilakosság.
Összességében azt lehet megállapítani, hogy etnikai szinten egyedül a szerbek lázadtak fel Magyarország ellen 1848-ban, a többi nemzetiség részéről mindkét oldalon lehet nagyobb tömegeket találni. Az 1867 utáni politikára pedig nem mondanám, hogy olyan hű de elnyomó lett volna, hiszen a mai napig olyan liberális reformokat adott a nemzeti kisebbségeinknek, melyekre az utódállamok a mai napig nem képesek. Természetesen ki lehetett volna egyezni a nemzetiségekkel is és lehetett volna teremteni egy föderatív államszövetségen alapuló Magyarországot(?), de ez etnika tagoltságát tekintve gyakorlatilag csak egy Habsburg Birodalmat jelentett volna a Habsburg Birodalomban, melyet ugyanúgy szétrúgnak majd 1918-ban...
Évazsuzsanna 2014.12.04. 06:33:23
Évazsuzsanna 2014.12.04. 06:36:32
Évazsuzsanna 2014.12.04. 06:38:18
vén betyár 2014.12.04. 08:44:27