A 163 éve lezajlott ”kápolnai csata" névvel jelzett ütközetsorozat volt a szabadságharc második jelentősebb sorsfordító hadi eseménye, nem is elsősorban a taktikai, inkább a vezérkari hatásait tekintve. Az alábbi bevezető részben betekintést nyerhetünk a többfelvonásos szimultán csatasorozat és a permanens magyar vezérkari marakodás részleteibe.
A kiürítés és elszakadás
tervezett volt, a császári hadsereg őszi összevonása és téleleji támadása elől a magyar haderők szervezetten, zárt rendben szakadtak el az ikerfőváros feladásával. Kettő stabil bástyája maradt a szabadságharcnak, Erdély és a Délvidék, ezeken a területeken kívül mindenhol a császári zászlókat lengette a fagyos szél. Az országgyűlés a kormány embereivel együtt Debrecenbe költözött, a szállítás nagyrészt szekereken történt, keveseknek adatott meg, hogy Szolnokig vasúton tegyék meg az utat. Az 1849. január 2-i pesti haditanács Csány László főkormánybiztos vezetésével a Tisza menti összevonást határozta el (bár egy Scipio-terv is elhangzott alternatívaként), a bajt érzékelve még a délvidéki erőket (Vécsey és Damjanich) is északra masíroztatták, kettő egység kivételével, Arad zárlatot, Szeged pedig védősereget kapott. A haditanács a kiürítést és az összevonást elrendelő határozata után nem volt egységes a további terveket illetően, a bajt még tetézte a fővezéri tiszt hivatalos betöltetlensége (már megvolt a jelölt, újévkor már be is pakolta a bőröndjeit és kettő nap múlva szekérre is szállt) és az azért való marakodás.
A fővezérségért való látszatharc és a háttérben vigyorgó Kossuth
árnyéka alatt jól csengő nevek vettek részt a főparancsnoki székért való névleges küzdelemben, Mészáros hadügyminiszter, Vetter vezérőrnagy, Görgey, Perczel és Répásy vezérőrnagyok, gróf Lázár György vezérőrnagy, Klapka György őrnagy, Pusztelnik és Bayer őrnagyok neve mellett Bem és Kiss Ernő neve is felmerült a küzdelemben. Bem és Vetter visszautasította Kossuth fővezéri ajánlatát, Perczel, Mészáros és Kiss emberi tulajdonságaik miatt voltak alkalmatlanok, az egyetlen jelölt, aki rangban megfelelő lett volna, az a Görgey Artúr vezérőrnagy volt, aki napokkal azelőtt vesztette el jó ideig Kossuth bizalmát. Vécsey, Klapka és Damjanich mellett számos fiatal tiszt lett volna alkalmas a feladatra, de rangjuk nem volt hozzá. Szelagerr, ahogy a művelt olaszok mondják, aki tábornok, az alkalmatlan (Perczel), aki meg alkalmas lenne, az még nem tábornok. A hirtelen helyzetek rosszirányú megoldója, Kossuth itt is tudta a – Teleki párizsi követ által már remekül intrikált – megoldást. Persze a lehető legrosszabb döntés született, amikor az emigráns Dembinski altábornagy (akkori nyelven: osztálytábornok) kinevezését 
tartalmazó okiraton száradt meg a tinta, Dembinski a ”szolnok - törökszentmiklósi, tiszafüredi és tokajtáji seregek” főparancsnokává lett. Aki ismerte az idős lengyel mentalitását, már előre sejtette, hogy az erélytelenség, a sértődöttség, a hisztéria és a hiúság nagy összetűzésekhez fog még vezetni a vezérkarban. Egyes történészek véleményei szerint Kossuth még 1848. novemberében felajánlotta az idős Dembinskinek (akinek 1813-as Becsületrendje és 1831-es visszavonulási képességei elkápráztatták Kossuthot) a fővezérséget, erről a követségbe küldött Juliusz Falkowski emlékiratai is tanúskodnak, vagyis Kossuth nem Görgeyvel szembeni ellenérzése döntött az ügyben, a lapokat már előre leosztotta. Amíg a debreceni urak kinevezésekben és fogalmazványokban gondolkoztak, addig Perczel Mór Központi Mozgó hadteste Répásy Mihály tartalék hadtestével együtt a kijelölt vonal felé menetelt. Görgey feldunai hadteste Vác felé északra indult, hogy az északi területekre csalja Windisch-Grätz tábornagy seregét. A hadicsel sikere után egy gyors déli irányváltással Görgey embereivel a csatatéren termett, szegény Windisch-Grätz pedig jóidőre kivonta magát a csata előkészületeiből, futva az események után és a fejét vakarva azon tanakodott tisztjeivel, vajon merre lehetnek most a ”lázadó csordák”?
tartalmazó okiraton száradt meg a tinta, Dembinski a ”szolnok - törökszentmiklósi, tiszafüredi és tokajtáji seregek” főparancsnokává lett. Aki ismerte az idős lengyel mentalitását, már előre sejtette, hogy az erélytelenség, a sértődöttség, a hisztéria és a hiúság nagy összetűzésekhez fog még vezetni a vezérkarban. Egyes történészek véleményei szerint Kossuth még 1848. novemberében felajánlotta az idős Dembinskinek (akinek 1813-as Becsületrendje és 1831-es visszavonulási képességei elkápráztatták Kossuthot) a fővezérséget, erről a követségbe küldött Juliusz Falkowski emlékiratai is tanúskodnak, vagyis Kossuth nem Görgeyvel szembeni ellenérzése döntött az ügyben, a lapokat már előre leosztotta. Amíg a debreceni urak kinevezésekben és fogalmazványokban gondolkoztak, addig Perczel Mór Központi Mozgó hadteste Répásy Mihály tartalék hadtestével együtt a kijelölt vonal felé menetelt. Görgey feldunai hadteste Vác felé északra indult, hogy az északi területekre csalja Windisch-Grätz tábornagy seregét. A hadicsel sikere után egy gyors déli irányváltással Görgey embereivel a csatatéren termett, szegény Windisch-Grätz pedig jóidőre kivonta magát a csata előkészületeiből, futva az események után és a fejét vakarva azon tanakodott tisztjeivel, vajon merre lehetnek most a ”lázadó csordák”?Az összpontosítási terv
szerint Hevesben és Borsodban voltak, negyven - ötvenezren, szép nagy területen felsorakozva. A nulladik félidőt az összevont honvédsereg nyerte, már az eredménynek számított, hogy elérték a kijelölt gyülekezési területet viszonylag épségben, vereségek nélkül. A levitézlett Mészárost váltó Klapka fényes tarcali, bodrogkeresztúri, valamint tokaji győzelmekkel vonult a csatatérre, Perczel előbb visszafoglalta Szolnokot, majd kiüríttette, Görgey branyiszkói győzelemmel tetézte be a sikert. A kedvező előjelek után február 10-én valamennyi honvéd hadtest bevonult a hevesi és borsodi térségbe. A futás után a honvédek győzni akarása óriási, Bem erdélyi sikerein felbuzdulva ők is osztrák vért akartak inni. Az, hogy erre még pár hétig várni kellett, nem a legénységen múlt, sokkal inkább a tiszteken.
Az előmarakodás, Kossuth sokadik hibája
vezetett odáig, hogy kitört a nyílt balhé. A nagyon hiú Perczel volt az első, akinél elszakadt a cérna, amiért a ceglédi ütközet utáni elszakadás miatt állítólag egy hadosztályt kivontak a hadtestéből. Ezt a sértést a tábornok nem bírta feldolgozni, elhagyta a seregét és pár napig ismeretlen helyen tartózkodott. A vezérét vesztett egység Kazinczy Lajos alezredes vezetésével észak felé vette az irányt, a hadosztállyal tartott Dembinski is. Klapka eközben északon bújócskázott Schlik ellen, számszerűen kevesebben, de a taktikai fölény mindig megvolt a kisebb rácsapásoknál. A Dembinski féle egység ráérősen közeledett, minden lényeges segítség megadása nélkül, pedig egyesülve Klapkával Schlik-et ki lehetett volna iktatni a későbbi csatákból. Dembinski harctéri bizonytalanságát (hadosztálynál nagyobb egységet sosem vezetett, kábé ennyi tehetsége volt) az ismeretlen tisztek felé történő bizalmatlansága is erősítette. Haditerveit még saját tiszttársai előtt is titkolta, így nem csoda, hogy az irányítása alatt álló egységek fantomként, látszólag céltalanul, néha körbekörbe bolyongtak. Ezt Klapka nem bírta feldolgozni, az a bizonyos cérna nála is elszakadt, amikor Dembinski a Schlik egység megtámadása helyett Miskolcra vezényelte csapatát. Schliknek persze Miskolc felé nem volt dolga, Aggtelek – Tornalja – Rimaszombat térségében könnyedén kibújt a fenyegetésből. Klapka aratott ugyan több kisebb győzelmet (pl. Hidasnémetinél), de az üldözött ellenség zöme kicsúszott a gyűrűből Rimaszombat felé. Az egy hétig tartó üldözés során egymásnak ellentmondó célok és parancsok sorozata lett, amelyet a tettvágyó Görgey és a hadisikereket megízlelő Klapka 
értetlenül nézett. Dembinski – mint ahogy legnagyobb sikerét is 1831-ben a litvániai visszavonulásnál aratta – bátortalan támadó hadműveletei után gyors visszavonás következett, amely demoralizálta a tiszteket és a honvédsereg talpasait is. Dembinski a felelősség vállalása helyett Görgeyt és Klapkát mószerolta eképpen: ”… a legkisebb sikert győzelemnek jelentik és ez olyan gondolatokat ébreszt a vezetőkben, hogy ők már nagy hadvezérek és ebből kiindulva, mihelyt osztályaikkal távol vannak, olyan mozdulatokat engednek meg maguknak, melyek minden számítást megzavarnak és ügyünket nagyon is kellemetlen helyzetbe hozzák…”
értetlenül nézett. Dembinski – mint ahogy legnagyobb sikerét is 1831-ben a litvániai visszavonulásnál aratta – bátortalan támadó hadműveletei után gyors visszavonás következett, amely demoralizálta a tiszteket és a honvédsereg talpasait is. Dembinski a felelősség vállalása helyett Görgeyt és Klapkát mószerolta eképpen: ”… a legkisebb sikert győzelemnek jelentik és ez olyan gondolatokat ébreszt a vezetőkben, hogy ők már nagy hadvezérek és ebből kiindulva, mihelyt osztályaikkal távol vannak, olyan mozdulatokat engednek meg maguknak, melyek minden számítást megzavarnak és ügyünket nagyon is kellemetlen helyzetbe hozzák…” A vádakra február 12-én Klapka így válaszolt: ”Hogy Schlik nem semmisíttetett meg, annak nem én vagyok oka, hanem azok, kik Dembinski altábornagy úrral minden áron el tudták hitetni, hogy Görgey vagy egészen elvész, vagy pedig maga is boldogul Schlikkel.”
Ugyanezen a napon Kossuth ismételten nagy hibát vétett, Dembinski leváltása helyett előléptette, a Peczel hadtest és a felső-tiszai hadtest mellé megkapta a feldunai hadtestet, valamint a Bácskából és a Bánátból kivont csapatokat. A HM újraszámozta a hadtesteket, az I. hadtest a felső-tiszai, a II. a Központi Mozgó, a III. a Vécsey - féle és a szegedi hadosztályból, a IV. a Damjanich vezette és az Aradot gyűrűbe vonó hadosztályokból állt, a feldunai hadtest a VII. hadtest lett, így lett az agg lengyel altábornagy cca 50 000 fős honvéderő hadura.
I. hadtest: Klapka György ezredes parancsnoksága alatti honvéderő Dessewffy Arisztid es. hadosztálya: Dessewffy Arisztid es. dandára (Tadeusz Idzikowski őrgy.): 26. hz. lengyel légió (2 szd), 1. Császár-he. (2 szd), 8. Coburg-he. (1 szd), 14. Lehel-he. (1 szd), hevesi önkéntes lovasok (50 fő), fél hatfontos gyalogüteg (3 ágyú), fél háromfontos gyalogüteg (3 ágyú) Zákó István őrgy. dandára: 34. hz. 39. Dom Miguel-gye. III. z., 14. Lehel-he. (1 szd), fél hatfontos gyalogüteg (4 ágyú) Gedeon László őrgy. dandára: 42. hz. 43. hz., 13. Hunyadi-he. (1 szd), fél háromfontos gyalogüteg (4 ágyú) Máriássy János ales. hadosztálya: Peter Driquet őrgy. dandára: 16. Zanini-gye. (8 szd), 44. hz., 47. hz., fél tizenkétfontos üteg (4 ágyú), fél hatfontos üteg (4 ágyú) Albrich Károly őrgy. dandára: 34. Porosz hg-gye. I. z., 1 utász z., fél hatfontos üteg (4 ágyú) Jenik Mór őrgy. dandára: 1. Császár-he. (5 szd), 13. Hunyadi-he. (1 szd), 14. Lehel-he. (1 szd), fél hatfontos üteg (4 ágyú) (Bátori) Schulcz Bódog őrgy. dandára: 17. hz., 19. hz. (4 szd), 52. hz., 2. Württemberg-he. (fél szd), 3. Ferdinánd-he. (fél szd), 1 háromfontos üteg (8 ágyú) Összesen: 11 800 ember, 38 ágyú (forrás: Hajagos), Gracza szerint több, 12 040 ember és 40 ágyú |
A támadási terv
részleteit az öreg tiszt titkolta mindenki előtt, beosztottjai, az OHB és a hadügyminisztérium sem láthatta terveit, mivel azokat nem foglalta írásba (!) és senkivel szóban sem osztotta meg. Kossuthnak csak ezt a homályos üzenetet küldte: ”hogy az állást kívánom elfoglalni, ha sikerül megvalósítanom, mely részünkre legalább annyi előnyt fog nyújtani: hogy a mozdulatok kezdeményezése nem az ellenségtől, mint a mai napig volt, hanem tőlünk fog kiindulni.” Tiszafüred (ahol aztán később sorsa is eldől) kiindulási pontot tartotta a hadművelet sikerének, a hadügyminisztériumi osztályvezetőnek, báró Stein Miksa alezredesnek (aki később Ferhád pasa néven is híres katona lesz) ezt nyilatkozta: ”Ez a hely azért alkalmas hadműveleti bázisnak, mert innen a Tisza mindkét partján tud manőverezni, fedezni tudja Debrecent akár Tokaj, akár Szolnok felől kiinduló ellenséges támadás esetén, és Pest felé is előnyomulhat.” Ennyit a szakmai hozzáértésről.
Töltényi hírszerző ügynök sztorija
egy kis adalék, hogy világosan lássuk a hadvezéri kvalitást: amikor a magyar elhárítás tisztje, Töltényi Miklós (tényleg ez volt a neve) február elején Mezőkövesden egy jól kivitelezett rácsapásban Erbach császári századost letartóztatta és megszerezte a titkos dokumentumokkal teli táskáját, amiben hemzsegtek a hadjárat megnyerése szempontjából lényeges hadititkok, W-G. levelei, haditervei, ám az agg fővezért nem tett semmit. Értitek? Semmit sem tett, nem továbbította, nem használta fel a kincset érő iratokat. Értelmezhetetlen baklövés. Ráadásul kikövetkezhetően szerepelt benne a császári seregek tavaszi terve is.
Az osztrák terv
kidolgozása sem ment egyszerűen, Pest-Buda ikerfőváros kiürítése után a megszálló svarcgelb sereg értetlenül nézte, ahogyan a magyar ellenállás erősödött, a dunai városok eleste után a csapatok erejének megtörését várták. Ennek ellenére Schlik kényszerült visszavonulni, szégyenletesen menekülni. Eközben Windisch-Grätz a térképeket nézegette fejvakarva, a harmadik szereplő, a Pákozd - Bécs maratoni távot olyan dicsőn lefutó horvát bán pedig a tükör előtt állva hosszas önszuggerálást végzett: ”Veliki borac sam.” A kissé megzavart császári seregek vezetői futárok útján érintkeztek, megállapodva a támadásról, a honvédseregek megsemmisítéséről. Csak volt egy kis bökkenő, nem tudták, merre vannak a csapatok, ezért a Colloredo-dandár azt a parancsot kapta, hogy végezzen felderítést a térségben. A felderítés eredményeképpen Windisch-
Grätz 12 ezer fős magyar csapat Miskolc környéki csoportosításával számolt, Görgeyt még mindig nem találták a térségben. Futárral küldött parancs szerint Schlik hadteste Egert és Gyöngyöst kell megszállja ezzel biztosítva a területet. Schlik ezt a parancsot nem nézte jó szemmel (bocs, de ezt muszáj volt) kelletlenül fogadta, ám jó tiszt lévén végrehajtotta.
Grätz 12 ezer fős magyar csapat Miskolc környéki csoportosításával számolt, Görgeyt még mindig nem találták a térségben. Futárral küldött parancs szerint Schlik hadteste Egert és Gyöngyöst kell megszállja ezzel biztosítva a területet. Schlik ezt a parancsot ”Lenni meglepetés..”
Schlik felderítői nem várt honvédseregekbe és nagy túlerőbe ütköztek, a maláj óriás elképedése kismiska volt a dermedt vasasok meglepetéséhez képest. A tábornok első rémülete után visszavonult, s ezt írta a Windisch-Grätznek: „… az ellenség talán az ország részéről tett szemrehányások miatt is elhatározta, minden erejét Mezőkövesdnél és Egernél összegyűjtve, döntő csapást kockáztat, mivel a hadviselés eddigi módja döntést nem eredményez, az ország ellenben érzékenyen szenved.” Az osztrákok ezt követően - tanulva a korábbi hibáikból - megerősítették a felderítést és hajszálnyi pontossággal feltérképezték a magyar haderőt. Ezzel ellentétben Dembinskinek fogalma sem volt arról, hogy az ellenség már tudja minden lényeges lépését, még mindig az eredeti, titkolt haditerv szerint sakkozott. A problémákat tovább súlyosbította, hogy az információáramlási utat – bizalmatlanságból – nem tartotta be, a hadosztályparancsnokokkal közvetlen kapcsolatot tartott (ugyeugye, a h.o.pk.-i szint felett nem tudott gondolkodni) a hadtestparancsnokok kikerülésével. A rossz minőségű és elégtelen élelmezés is megkeserítette a honvédsereg hangulatát (bár ez inkább Szemere Bertalan kormánybiztos és Farkassányi Sámuel élelmezési biztos hibája) ráadásul a bakák céltalan bolyongásnak vették az ideoda ugráltatást. Számos esetben a tiszai mocsaras és lápos terepre küldte őket az agg altábornagy parancsa, az átázott ruházat pedig februárban elég kellemetlen tud lenni. Minden előkészület megtörtént arra, hogy a honvédok éhesen, fázva, meggyötörve érkezzenek a csata elé. A táborkart is sikerült lerombolnia a fővezérnek, így bizalmatlansága okán nem volt tanácsadói és előkészítő stábja. Dembinskiről Horváth Mihály miniszter így írt: ”A terveiből soha senkivel, semmit nem közlő, magába zárkózott, magaviseletében a főtisztek iránt hideg, hevességre hajlandó, s haragja kitörésében szinte dühös, kíméletlenül sértő, idegen fővezér nem lehetett képes, a tisztikarban maga iránt bizodalmat, tiszteletet, csatlakozást ébreszteni.”
A nem várt huszársiker
mint meglepetési tényező is bekövetkezett, mint ahogy egy rendes csata előtt szokás. A Dessewffy-hadosztály Kompolton 2 század vértest észlelt, akik a Colloredo-dandár elővédeként felderítési feladatot láttak el, ám végül őket derítették fel. Dessewffy jól alkalmazta a felderítés - erőfelmérés - időzítés - rácsapás clausewitzi törvényét, másnap kora reggel végre is hajtotta a kitűnően előkészített lovasattakot, amely sikeresen zajlott 5 szakasz 1. Császár-, 3-3 szakasz 8. Coburg- és 14. Lehel-huszárezredbeli lovas részvételével. (A képeken osztrák vértes és magyar huszár hagyományőrzők láthatók, a ma kezdődő háromnapos VII. Tarnavölgyi Huszár és Hagyományőrző találkozó kedvcsinálóiként.) A váratlan csapástól meglepett ellenség percek alatt holtakban, sebesültekben és foglyokban 1 századost, 1 főhadnagyot, 1 főorvost és 32 főnyi legénységet, valamint több tucat lovat vesztett. A sikeren felbuzdulva folyamatos járőrözés után ez a huszár(had)osztály február 23-án már Eger térségét is ellenőrzés alatt tartotta. A tettvágyó Klapka elhatározta Schlik hadtestének megtámadását, ebben segítségére voltak hadosztályparancsnokai, Dessewffy Arisztid és Máriássy János h.o.pk.-k, akik osztották ezt a véleményt, ezért február 24-re már ki is tűzték a támadást. Mire Dembinskihez eljutott a hír, hisztériás rohamot kapva rohamot tiltott, vagyis bojkottálta a támadást, de ez a nyugvási parancs nem, illetve csak részben jutott el a támadókhoz, ezért elkezdték az osztrákok elleni attakot. Elkezdődött.A bemelegítés
alatt a császári csapatok közül a Schwarzenberg-hadosztály Jászfényszaruban, a Jellačić hadtest Jászberényben, Windisch-Grätz Hatvanban, Schlik csapatai Mátraverebélyen, Pétervásárán, Nádújfalun, Erdőkövesden álltak. A csata előtti napon ezek a svarcgelb csapatok nagy része Gyöngyösre, Gyöngyössolymosra, Abasárra és Kápolnára vezető út mellé vonult. A felderítés adatai szerint a honvédsereget Egerben, Makláron és Mezőkövesden vélték, számukat 40.000 körülire becsülték. Stimmelt. A császári parancsnokok az ütközet legfőbb helyszínéül Kápolnát, időpontjául február 27-ét jelölték ki, ez is stimmelt. Ugyeugye, ha azt a táskányi iratot valaki komolyan vette volna! Az osztrák koncentrációval ellentétben a honvédhadtestek egymástól elkülönülten, nagy területen helyezkedtek el, az I. hadtest Dessewffy-hadosztálya Eger, a Máriássy-hadosztály Sirokon, Verpeléten, Kápolnán és Kerecsenden, a Bátori-Schulcz-dandár pedig Ostoroson szállásolta el magát. A II. hadtest Szekulits-hadosztályához tartozó Kisfaludy-dandár Egerfarmoson és Mezőtárkányon, a Patay-dandár Poroszlót és Tiszafüredet erősítette. A II. hadtest Hertelendy-hadosztálya Tiszaörs és Kunmadaras térségében foglalt állást. A VII. hadtestből a Poeltenberg-hadosztály Mezőkövesden, az Aulich-hadosztály Tardon és 
Ábrányon, A Weissl- és Liptay-hadoszlopok a főhadiszállással Mezőkeresztesen, a Guyon-hadosztály Nyéken és Emődön, a Kmety-hadosztály pedig Miskolcon várta a csatát. Dembinski területileg szétszórt (Kunmadaras például a Tisza másik oldalán, Miskolc pedig a csatatértől nagyon messze) csapataival futárok segítségével tartotta a kapcsolatot, a távolság miatt nem túl nagy sikerrel. Siroktól Kálig, Detktől Kerecsendig nyúlt el a műveleti terület, ez egy megyényi földdarab, hatalmas kiterjedés, ahol majd a szimultán csatasorozat zajlik. (A képen már csatáznak, fehérben a sógorok, szürkében a Lengyel Légió, Dembinski messziről, a balfelső piros Skodából figyeli az eseményeket.) A haditerv írásba nem foglalása most már súlyos gondokat okozott, a hirtelen kiadott és át nem gondolt parancs szerint a Poeltenberg- és az Aulich-hadosztályok olyan helyre vonultak, ahol már az I. hadtest alakulatai állást foglaltak, mire ezt felismerték, és a hadtest hadosztályainak menetutasítását megváltoztatták, súlyos időveszteségbe kerültek az ide-oda vonulgató honvédhadosztályok. A zűrzavart csak fokozta, hogy a Poeltenberg-hadosztály aznap már harmadszor kapott futár útján ellentétes parancsokat.
Ábrányon, A Weissl- és Liptay-hadoszlopok a főhadiszállással Mezőkeresztesen, a Guyon-hadosztály Nyéken és Emődön, a Kmety-hadosztály pedig Miskolcon várta a csatát. Dembinski területileg szétszórt (Kunmadaras például a Tisza másik oldalán, Miskolc pedig a csatatértől nagyon messze) csapataival futárok segítségével tartotta a kapcsolatot, a távolság miatt nem túl nagy sikerrel. Siroktól Kálig, Detktől Kerecsendig nyúlt el a műveleti terület, ez egy megyényi földdarab, hatalmas kiterjedés, ahol majd a szimultán csatasorozat zajlik. (A képen már csatáznak, fehérben a sógorok, szürkében a Lengyel Légió, Dembinski messziről, a balfelső piros Skodából figyeli az eseményeket.) A haditerv írásba nem foglalása most már súlyos gondokat okozott, a hirtelen kiadott és át nem gondolt parancs szerint a Poeltenberg- és az Aulich-hadosztályok olyan helyre vonultak, ahol már az I. hadtest alakulatai állást foglaltak, mire ezt felismerték, és a hadtest hadosztályainak menetutasítását megváltoztatták, súlyos időveszteségbe kerültek az ide-oda vonulgató honvédhadosztályok. A zűrzavart csak fokozta, hogy a Poeltenberg-hadosztály aznap már harmadszor kapott futár útján ellentétes parancsokat.Ezzel azonban
Dembinski ámokfutása - mai posztunkkal ellentétben - még nem ért véget.
Titus Pullo Urbino 2012.02.24. 06:06:30
vén betyár 2012.02.24. 08:00:00
Csillagos ötös!
Fölé!
Köszönet és gratula!!!
Füredi 3.0 2012.02.24. 08:06:26
Geronim0 2012.02.24. 09:09:09
APImásik 2012.02.24. 12:34:54
köszönöm!:-)
Jockey11 2012.02.24. 14:00:26
Mivel tudom Mester, hogy hadilábon(sic!) állsz az oldaltöréssel, bebiggyesztettem egyet.
Valandil 2012.02.24. 14:27:11
Dembinski ámokfutása - mai posztunkkal ellentétben - még nem ért véget." - Mindig is érdekelt, hogy Kossuth miért ragaszkodott annyira Dembinskihez és Perczelhez.
Minorkavidor 2012.02.24. 16:53:01
A kápolnai ütközet után Tiszafüreden lezajlott egy ún. "tábornoki lázadás", melyben megtagadták az engedelmességet Dembinskinek. Hosszas vita után Kossuth "apánk" is belátta, hogy ejteni kell Henryk bá-t. Hogy a gróf úr presztizse is megmaradjon egészségügyi okból szabadságolták vmint ki is állították azokat az okmányokat mely szerint Franciaországba utazhat gyógykezelésre. Nem ment, ennek 49 nyarán ittuk meg a levét.
Röviden erről:
49 június közepén már az orosz betörés után vagyunk. A Vág-melléki ellentámadásunk éppen kudarcos: Perednél vesztünk. Felmerül a hogyan tovább: 2 koncepció küzd egymással. Az egyik Görgeié a másik Dembinskié.
Görgei szerint a honvéd fősereg Komáromnál összpontosuljon és az erődrendszerre támaszkodva előbb legyőzi a Haynau vezette osztrák fősereget, melyet egy 12.000 főt és 48 löveget számláló orosz gyalogos hadosztály is támogatott. Utána következhettek volna az oroszok. A koncepció realitását a következők adták::
- Legalább 2 hét mire az orosz FŐERŐ kOMÁROM ALÁ ÉR.
- A császári csapatok ez alatt legyőzhetők, mert csak mérsékelt túlerővel rendelkeznek, nem többel mind a tavaszi hadjárat kezdetén.
- Az erődrendszer akkor Közép-Európa legmodernebb erődrendszere volt, egyaránt biztosította a Duna mindkét partját, lehetőve tette a saját csapatok biztonságos mozgatását a folyó két partján, lezárta az ikerfővárosok felé vezető utat. Esetleges vereség után is jó feltételeket biztosított a tisztességes fegyverletételhez, megtorlások elkerülése, mert az erődrendszer szétlövetése utáni újjáépítés meghaladta volna a kincstár pénzügyi lehetőségeit
- Végül az Alföld felélt vidékével szemben itt még bőven volt élelmiszer, hiszen itt a háború csak átrohant.
A Dembinski féle elképzelés szerint Szegeden kell koncentrálni a csapatokat:
hátránya, hogy ismét a már kimerült Alföldön kell harcolni.
- Nem szétválasztja, hanem egyesíti az ellenséges erőket.
- csak egy előnye van, de az politikai: könnyebb menekülni. Csakhogy aki nem tud, vagy nem akar arra a megtorlás vár.
Ami Perczelt illeti Mór (1848.12.30.) és Káty (1849.06.07.) kivételével jól és sikeresen harcolt.
Minorkavidor 2012.02.24. 17:15:31
utólagos engedelmeddel tennék néhány kiegészítést.
Dembinski tervére annyit mégis lehet tudni, hogy Mezőkövesd és Eger között szándékozott volna megvívni döntő csatát. Csakhogy ő március elejére tervezte mindezt! Azaz a helyszín oké, az időpont viszont nem. Pedig az erőfölény a honvédek oldalán volt: 43 ezer katonánkkal és 158 lövegünkkel szemben a császáriak 30 ezer embert és 165 löveget vonultattak fel. A sógik előnyt élveztek a lövegek számában és űrméretében, de a közel 1,5-szeres fölény és a tüzérek szaktudása ezt kiegyenlítette.
Összefoglalva: a helyszín rendben, az erőfölény is, az időpont viszont rossz, csak vereség lehet a vége!?
Kismy 2012.02.24. 23:26:57
remekremek, kösziköszi!
és jöjjön a folytatás!
Artur, a mesélő 2012.02.25. 15:50:21
neozsivany 2012.02.25. 20:16:04
@Füredi 3.0: Kiss Ernő egy talpig becsületes, halálmegvető bátorsággal rendelkező huszárezredes volt. Mindezek mellett sajnos a huszártisztek egy részére jellemző gőgös tévedhetetlenségi szindrómában is szenvedett és ez jellemét kiállhatatlanná tette.
A helyzeten tovább rontott az a tény is, hogy míg ezredparancsnokként kiváló, hadosztályparancsnokként elfogadható teljesítményt nyújtott, addig hadtestparancsnokként többször is felsült. A szabadságharc idején komolyabb karriert befutó korábbi alantasai, mint például Damjanich vagy gróf Leiningen egyaránt lesújtó véleménnyel voltak katonai, illetve szellemi képességeiről csak úgy, mint a modoráról.
Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2012.02.26. 15:17:15
housemd 2012.02.26. 18:05:37
érdekes madár ez a Dembinski tábornok. meg a megítélése is. annak idején még az (előző)átkosban jelent meg Borus József monográfiája(Dembinski könyve és a kápolnai csata). abban egyértelműen tisztára mosdatja Dembinskit, és a csatavesztést Görgei és klikkje hibájának rója fel. Napjainkban a Titus P. U. által is kifejetett vélekedés tűnik uralkodónak (ld. pl az általa is hivatkozott Hermann Róbert munkáit), ami elég nagy mértékben visszhangozza Görgei (némileg azért önmentegető) emlékiratainak vádjait, vagy mondjuk így: Dembinskit ma leginkább Görgei szemüvegén keresztül látjuk.
mindazonáltal ezek többsége vélhetőleg helytálló: hiányozott belőle az önálló seregtestek vezetéséhez szükséges erkölcsi bátorság, és az intellektuális képességek egy része is. Ugyanakkor - mivel a másik oldalon is ekkor talán az egy Schlick kivételével középszerű, vagy annál gyengébb hadvezérek állnak - ez még talán áthidalható lett volna (a többi magyar hadtest- és hadseregparancsnok hibalistája is elég tetemes eleinte), ha az egészet kezdettől fogva nem lengte volna körül a bizalmatlanság. Az alapvetően rosszul intézményesített honvédseregekben hiányzott pl. a vezérkarhoz hasonló szervezet (Görgei szervezi meg nyáron a Központi Hadműveleti Irodát Bayerrel az élen), így nagyon nagy mértékben az egész vezetés informális, személyes kapcsolatokon alapult. na most ehhez bizalom kell, nagy adag bizalom, és ez kezdettől fogva hiányzott. Dembinski nem minden alap nélkül tekinthette amatőröknek a magyar alárendeltjeit, és azt is megkockáztatom, hogy kezdettől fogva érezte a fagyos levegőt maga körül. az ő bizalmatlanságát ez részben magyarázza. másik oldalról, semmit olyat nem tett, amivel kivívta volna ezt a bizalmat alárendeltjei részéről (akiknél azért a tekintélytisztelet és a fegyelem, forradalmi sereg lévén, nem volt csúcsra járatva). így szerintem D. tagadhatatlan hiányosságai mellett inkább ez az elszigeteltség volt a kudarc (a kápolnai kudarc) legfőbb oka. meg hát a szervezeti rutin hiánya: eddig a pontig hadtestnél nagyobb erőket egy hadszíntéren jobbára nem vontunk össze, itt most hirtelen egy 50ezres hadsereg működését kellett volna irányítani: ezt tanulni kellett: hiszen a honvédsereg egyetlen tábornoka sem szolgált ezredesnél magasabb rangban 48 előtt (de a százados és az őrnagy volt a legtipikusabb elért rang a cs.kir. seregben, és szinte senkinek sem volt vezérkari jellegű tapasztalata - kivéve pl. Stein-t, de hát az ő története sem egy fáklyásmenet), bizony ezt tanulni kellett... 1526-ban is joggal tanakodnak az urak, hogy ki legyen a fővezér, mert előtte utoljára a Hunyadiak korában szállt táborba ekkora magyar sereg...
Titus Pullo Urbino 2012.02.26. 18:15:32
Barakon1991 2012.02.26. 22:04:07
Valandil 2012.02.27. 09:11:44
@Minorkavidor: De Perczel csak taktikai szinten teljesített jól, mégis stratégiai kérdésekben hallgatott rá Kossuth.
Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 12:35:28
sportgeza.hu/sport/2009/10/22/ilyennel_loni_olyan_mint_a_tantrikus_szex/
A hétvégi csatabemutatóról a fészbúkra raktam fel képeket, akit érdekel, ott megtalálja.
Sváb 2012.02.27. 13:29:34
Rengeteg hibás döntést hozott, köztük olyanokat, amik alapjaiban ártottak a magyar ügynek. Gondolom, ezt a hős-státusz miatt nem igazán reklámozzák manapság.
Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 14:23:07
Hullafotós 2012.02.27. 14:33:25
GépBalta 2012.02.27. 16:54:12
Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 17:29:53
Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 17:37:09
www.heol.hu/galeria/57932
A cikk címével ellentétben ez a vasárnapi csata volt és nem Kápolnán, hanem Kálon.
GépBalta 2012.02.27. 20:51:35
- Szerintem Dembinski áruló volt.
Mire K. József középiskolai tanár azt mondja:
- Véleményem szerint pedig valódi lángelme volt, csak a beosztottai szabotálták az összes parancsát.
Az rögtön kétféle "egyéni megítélés" szerintem.
Gbacsi 2012.02.27. 22:40:26
Titus, remek kezdés, pár észrevétel (magánvélemény):
Dembinski egy szerencsétlen, öreg figura volt, teljesen alkalmatlan erre a feladatra, ezen nincs mit vitázni..
Vettert nem szerették, pedig jó katona volt - a tavaszi hadjárat alapja az ő ötlete - Bem inkább sokszor hazárdjátékos, bár kitűnő elme, de nem biztos, hogy ekkora sereggel tudott volna bánni.
Perczel nem volt tanult katona, ahhoz képest viszont - Mór és Káty kivételével - elég jó arányban harcolt - sőt - és hozta a győzelmeket.
Nekem a mindenkori nagy talány Klapka, aki a szerencsétlen Mészárostól átvéve az északi csapatokat megállítja Schlick-et, de Tápióbicskénél pont őt ront bele a tavaszi hadjáratba és fedi fel az egész haditervet azzal, hogy felderítés nélkül nyomul be a faluba, ahol még horvát határőrök táboroznak, majd Isaszegnél az ő hadteste futamodik meg és csak Damjanich megjelenése - és vezérség átvétele - menti meg a helyzetet. Nagysallónál szintén nem alkot nagyot - inkább Guyon, akinek ott nincs is hivatalos szerepe - majd Görgei sebesülése után átvéve a csapatok vezényletét, szintén alkalmatlanságról tesz tanúbizonyságot Komáromnál. Aztán viszont könyvbe illően tartja Komáromot.
Damjanich-ot el tudtam volna képzelni fővezérnek - soha nem szenvedett vereséget - de ugye lábát töri... Aulich-ot meg megtették hadügyminiszternek, pedig..
Guyon-t szintén nem szerették sokan, pedig több lehetett volna belőle, Répási viszont kitűnő háttérember volt.
Vécsey - mind Damjanich-al, mind Bemmel összeveszett - szerintem fel sem merülhetett ilyen posztra, Kiss pedig köztudottan nem bírkózott meg egy hadtest vezetésével sem.
Ami érdekes - legalábbis nekem - hogy pl. egy Lenkey miért nem kapott valami nagyobb feladatot, vagy ott van a méltánytalanul elfeledett péterváradot védő tábornok, Kiss Pál.
Azon meg csodálkozom, hogy pl Lázár György tábornokról, Csuha Antal tábornokról, vagy Fackh József tábornokról alig találni valami forrást, hogy mit tettek 48-49-ben.
Vagy azokról, akik elárulták az ügyet, Bakonyi, Esterházy, Teleki tábornokokról vagy az eszéki várkapitányról, Eder-ről..
Gbacsi 2012.02.27. 22:43:22
Szép egyenruha, tetszik!
Mentula 2012.02.27. 22:49:41
Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 09:56:44
Guyon és Lenkey neve ha már felmerült, ők nem katonailag, hanem emberileg voltak alkalmatlanok a vezérségre, mindenkinek vannak furcsa szokásai és emberi gyengeségei, Damjanichnak is megvolt a furcsa stílusa, de ő közösségi ember volt, elfogadták és felnéztek rá hozzá azonos és alattas szinten is. Guyon és Lenkey több ízben megszegte a bajtársi szabályokat, irigykedés, intrika és féltékenység is munkáltatta őket, a nagy adag narcizmusról már ne is beszéljünk. A bátorságukat és vakmerőségüket viszont legendák övezték, még Sztálin is elismerte volna a veszteséggel nem törődő önfeláldozásukat (ráadásul a sztálini időkkel ellentétben 1848-ben az "Utánam!" parancsot ismerték és nem az "Előre!" kiáltást. Guyon bátor volt, Lenkey is, de tiszttársaik előtt borzasztóan viselkedtek. (Kiss Ernő is hasonló tulajdonságokkal bírt, csalhatatlansági és tévedhetetlenségi képzete kóros volt).
A kiegészítés:
Hermann Róbert írt Kiss Pál, vagy az alsó sorban szereplő "árulók" tevékenységéről. Ki volt áruló? Ezt akkoriban nagyon nehéz volt eldönteni, a függetlenségi nyilatkozat és az "eskü" fontossága egyénenként eltérő. Mint ahogy a nemzetiségek is érdekes meghasonlásban harcoltak, kábé annyi rác harcolt mellettünk, mint ellenünk, oláh ezredek is voltak, asszem 10, ez 10.000 harcos reguláris haderőben. Szlovákok is többen harcoltak mellettünk, mint ellenünk, 22 ezer felvidéki tót gyerek volt honvédnak sorozva, az alföldi és a pilisi tótok általában a Lengyel Légióban szolgáltak, ezzel szemben mindössze 2000 harcolt ellenünk. Egyedül a horvátok maradtak homogének, akik csak ellenünk játszottak akkoriban és a XX. században is túlnyomórészt.
@Mentula: köszi!
neozsivany 2012.02.28. 11:33:06
Én ennyit tudok róluk:
Csuha Antal honvéd tábornok
1794.X.23 Halász (Szabolcs m.)- 1867.II.22 Kassa. Kisbirtokos nemesi származású, magyar. Katonaiskolát végez Olmützben. 1813-tól hadnagy, 1844-tol ornagy a 39. gyalogezredben. 1848 végétol az Országos Nemzetor Haditanács gyalogsági osztályának beosztott tisztje. VI.25-tol cs.k. alezredes, a Déli hadsereg óbecsei dandárának parancsnoka.X.26 (16)-tól honvéd ezredes, az aradi, majd a szegedi hadmegye parancsnoka. XII.22-tol Pétervárad várparancsnoka, 1849.I.9 (1)-tol tábornok. Márciusban aláírja a kapitulációt, az orség hangulatára hivatkozva azonban mégsem adja át a várat a császáriaknak. IV.17-én felmentik beosztásából és rövidesen nyugalmazzák (V.21). A császári hadbíróság megfosztja rangjától (Pest, 1851.)
Fackh József lovag honvéd tábornok
1779. Eszék (Szlavónia). Nyugalmazott cs.k. huszárezredes. 1848 nyarán a magyar HM reaktiválja, dandárnok a délvidéki hadseregben. X.26 (XI.1)-tol honvéd tábornok és hadosztályparancsnok ugyanitt. November végén nyugalmaztatja magát. A császári hadbíróság felmenti.
Lázár György gróf honvéd tábornok
1807. Szárhegy (Csíkszék). Cs.k. foszázados a 33. gyalogezrednél. 1848.VI.8-tól ornagy, az 1.honvédzászlóalj parancsnoka. IX.23-tól alezredes. Részt vett a Jellacic elleni harcokban. X.11 (1)-tol ezredes, X.30 (16)-tól tábornok, a feldunai hadtest tartalék hadosztályának parancsnoka. (Akinek esetleg szemet szúrna a villámgyors előmenetel és a komoly tettek hiánya, az indoklás igazán magyarosra sikerül: gróf Lázár ugyanis Móga altábornagy veje volt - neozsivany). 1849 január elején Pesten jelentkezik a császári csapatoknál. A hadbíróság megfosztja rangjától és 10 évi várfogságra ítéli. (1850 nyarán kegyelmet kap).
Forrás: Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49
Illetve Titus mester Guyon rajzához kiegészítésképpen, csak, hogy konkrét példán keresztül is láthassuk a néhol már hülyeségbe átcsapó vakmerőségét:
A branyiszkói áttörés előtt, még a támadási parancs kiadását megelőzően már megírta a győzelmi jelentést az összecsapásról, pedig az az ütközet ígérkezett a legnehezebbnek valamennyi közül amit a hadosztály addig vívott. Gondoljunk bele, hogy gyalogsági rohamok, jégborított szerpentinen fölfelé, megerősített osztrák állások ellen. Nem tűnt egy sétagaloppnak... Az első roham kudarcba is fulladt, de Guyon belekartácsoltatott a visszaforduló honvédekbe, így bírva őket a támadás megismétlésére.
Valandil 2012.02.28. 12:06:28
Guyon az a katona volt, akinek kellett egy erős felettes.
neozsivany 2012.02.28. 12:12:39
Valandil 2012.02.28. 12:16:39
Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 12:24:54
"Görgey e jelentésből arra a következtetésre jutott, hogy a várral szemben egyszerű rohammal zöld ágra aligha vergődhetik, minek folytán a rendszeres ostrom megkezdését határozta el, mi célból Guyonnak Komáromba parancsot küld, hogy a kellő számú ostromszereket és nehéz lövegeket haladéktalanul Buda alá indítsa útnak, amit azonban ez, Görgeynek halálos ellensége lévén, eleinte teljesíteni vonakodott s a parancsnak csakis Kossuth erélyes közbelépésére felelt meg."
(Bánlaky József)
neozsivany 2012.02.28. 12:45:05
Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 13:19:43
neozsivany 2012.02.28. 13:35:32
Az oroszok elleni esetleges működésének meg nem lett volna semmi értelme, hiszen egy alig 2000 főből álló botrányosan rosszul felfegyverzett, kiképzetlen "tartalékhadosztály" élén állt.
Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 14:51:58
neozsivany 2012.02.28. 16:01:58
neozsivany 2012.02.28. 16:08:21
Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 16:17:04
Minorkavidor 2012.02.28. 16:17:41
Rácból egész biztosan nem! Ui. már 48 július elején kb. 30 ezeren néztek farkasszemet a magyar csapatokkal. Hogy végül mennyi volt arról nincs forrásom. Az biztos, hogy jóval többen, egyrészt a veszteségek pótlása miatt, másrészt a felváltások miatt. Ui a jelentős számban Szerbiából átruccanó fegyveresek nem mindegyike küzdötte végig a hadjáratot, hanem közben haza menr.
Ami a románokat illeti, az ő számukat Bona Gábor 30-35 ezer főben adja meg, ugyanennyire teszi a szlovákok számát is.
Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 16:29:40
Minorkavidor 2012.02.28. 17:16:23
Ezt úgy szokás megfogalmazni, hogy (majd)minden tiszt addig emelkedik ranglétrán és ezzel együtt olyan beosztásokba, amelyek meghaladják képességeiket. Békeidőben ez kevésbbé számít, háborúban viszont ekkor jönnek a katonai katasztrófák. ez különösen akkor fájó, ha olyan tisztről van szó, aki alacsonyabb beosztásban kitűnőre vizsgázott.
De persze vanna vannak született mészárosok is. A 2 kategória közül az utóbbit könnyebb kiszűrni.
neozsivany 2012.02.28. 17:21:45
neozsivany 2012.02.28. 17:29:08
Egykét 2012.02.28. 18:26:32
Gbacsi 2012.02.28. 23:00:08
Nem is úgy értettem, hogy Guyonnak, vagy Lenkey-nek fővezérséget kellett volna adni - dehogy - , de pl Guyon a kishegyesi csatában egész szépen szerepelt, míg Lenkey akár lehetett volna a fősereg lovásságánál valami magasabb beosztásban. (lehet, inkább mint Nagysándor, majd később Pikéthy...)Olyanok is kellenek, akik bátrak és viszik előre a többit.
Gbacsi 2012.02.28. 23:03:09
Igen, köszi, ezt ismerem, meg van a könyv, de ezen kívül. Ennél a pár sornál nem tudunk többet róluk?
Gbacsi 2012.02.28. 23:07:50
Az azért több, mint érdekes, hogy a téli visszavonulásnál valahogy mindig Guyon kapta a "leggázabb" feladatot, ő volt végig vagy a hátvéd, vagy az oldalvéd, majd Branyiszkónál meg hirtelen legelőre került... nem gyártanék összeesküvés elméleteket, de Görgeiből kinézném, hogy arra is játszott, hogy Guyonról kiderül, hogy teljesen alkalmatlan és lesz oka eltávolítani, pláne, mert tudta jól, hogy Kossuth feltétlen híve... Gáspár meg ha nem álldogál Hatvannál, hanem támad, Windishgratz egész hadserege ott maradt volna Pest előtt.. az lett volna egy teljes bekerítés!
Titus Pullo Urbino 2012.02.29. 08:20:59
A szamárlétra kérdéshez: lefelé is vezetett gyors út, nem csak felfelé, könnyen kaptak selyemzsinórt még tábornokok is, lásd Knezich esetét.
@Gbacsi: Guyon és Görgey viszálykodása kölcsönös volt, érződött is gyakran. Ha kettejük közül Guyon emelkedik ki, akkor nagy valószínűséggel nem lett volna fegyverletétel, mindenki meghalt volna egy Zrínyi-féle utolsó rohamban.
Minorkavidor 2012.02.29. 20:16:10
Ez érdekes kérdés. De szerintem könnyen megválaszolható. A cári nagy intervencióig (1849 júniús 19.) lezajlott eseményeket elemezve, világosi kapituláció és az azt követő megtorlás kizárva. Minimum döntetlen, és kiegyezés kb. a 67-es feltételekkel, vagy győzelem és kiegyezés a 67-esnél jobb feltételekkel.
A döntetlenr az osztrák fél negyobb gazdasági és demográfiai ereje valószínűsiti. A győzelmet pedig a magyar honvédség vezetési és tudásbeli főlénye és az időtényező. A lovasság és tüzérség szaktudása már a kezdetektől jobb volt mint az ellené. Tüzéreinről a másik táborban azt hitték, hogy franciák. Ennek oka, hogy a honvéd tüzérek minimum kisgimnáziumot végzett emberek volt (Nem nyolc, hanem 4 osztályos gimi, 10-14 éves kor között járták), ezutóbbi arra is magyarázat, miért voltak olyan jók a 15-16 éves tinik is. Az osztrák kiképzésnél 3 év után jutottak el az első ágyúlövésig. A magyar tüzérségnél csak a szekerészeti részlegnél voltak irástudatlanok. A 2 fegyvernemhez tavasszal hozzáfejlódött a honvéd gyalogság os.
Ahogy egy brit (vagy ami?) történész megfogalmazta "a fiatal Ausztria megverte az öreg Ausztriát" (Zárójelben itt az "ausztria" kifejezés nem a nemzetiséget, hanem a hadsereg tisztikarát jelőli, amelyből a honvédség vezetésének többsége is származot).
Az idő ezesetben nekünk dolgozott, ui. minél hosszabb ideig tart a konfliktus, annál valószínűbb, hogy a nyugati hatalmak beavatkoznak egy kompromisszumus megoldás érdekében. Ekkor még a Monarchia létének biztosítása állt érdekükben. Hogy külpolitikailag mit jelentett volna, egy a komáromi összpontosítással megvalosuló sikeres védelem, arra jó példa, hogy 49 júliusában megalakult a brit parlamentben egy csoport, amely a magyaroknak is megfelelő egyezség érdekében kívánt tevékenykedni, a viágosi fegyverletétel után ez a csoport feloszlott. Az időtényező fontosságára utal Palmerston megjegyzése, amikor értesült a cári intervenció tervéről: lehet, hogy ennek így kell lennie, de végezzenek gyorsan, minél gyorsabban!" Ezt a siettetést a Tengerszorosok körüli orosz-angol vita magyarázza.
Az, hogy nem alakult így annak oka az 1833. évi münchengratzi titkos egyezmény, melyben a Szent Szövetség állami újból megerősítették, hogy egynás segítségére sietnek forradalmi felfordulás esetén.
Ami a cári kis intervenciót (49 januári erdélyi fellépést illeti, annak érdekes, általam addig nem ismert történetét Egyed ÁKOS Erdély 1848-1849 c. monográfiájában olvastam.
Kolozsvár 48 karácsonyi elfoglalása után, december 28-án, Puchner tábornok, a román és a szász Komité vezetői összedugták buksijukat. Ezen a nagyszebeni tanácskozáson Saguna orthodox püspök javasolta, hogy hívják be a cári haderőt, ezzel Puchner egyetértet, valszeg ő sugalmazta ezt az ötletet a püspöknek a javaslatot. A javaslatot Salmen szász ispán is támogatta. A szebeniek kérését felterjesztették Bécsbe, de Schwarci herceg külügyér elutasította azt. A sógor ui nemzetközi konfliktusoktól tartott no meg féltette a birodalom presztizsét. E presztizsféltés miatt nem támadtak már a ruszkik 48 decemberében Windisch sógival együtt.
Azonban a román Nemzeti Komité és a szász vezetők közös gyűlése elhatározta, hogy kérni fogják az atyuska segítséget. A közös küldöttség 49 JANUÁR KÖZEPÉN Bukaresben találkozott Lüders orosz tábornokkal és kérte, hogy küldjön csapatokat Nagyszeben és Brassó városának védelmére.Így került Skarjatin ezredes Nagyszebenbe és Engelhard tábornok Brassóba. Ekkor még korlátozott erőkkel és célokkal.
Minorkavidor 2012.02.29. 20:20:29
Minorkavidor 2012.02.29. 20:45:18
Ez nem feltétlenül rákfene. az 1815-1848 közötti cs.-kir. haderőről tudni kell, hogy igen lassú az előrelépés. Hdapródkén önköltségen belépsz a seergbe 8-10 év mire magkapod a hadnagyi rangot, kb. 30-35 mite főhadnagy vagy 45 mire első osztályú százados, jó esetbem őrnagyként mész nyugdíjba. Az előléptetés nem fegyvernemenként, hanem ezredenként történt, volt olyan ezred ahol 100 kadét és várakozott hadnagyi kinevezésre és fizetésre, amiről Görgei azt nyilatkozta, hogy "megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok".
Nem véletlen, hogy a honvédseregben annyi a kvietált tiszt.
A protkó és rangvásárlás (1868-ig létezett ez az intézmény!) előnyt jelentett, de akinek nem volt ilyenje arra a fentebb leírt sors várt.
Jó példa erre Damjanich aki 1848-ban, 44 évesen mégcsak százados, noha képességei és kora legalább alezredesi vagy inkább ezredesi rangra predesztinálta volna és az ilyen rangokkal betölthető beosztásokra.
48 aztán felszabadulást jelentett az előbb leírt kötöttségek alól és a sok tehetséges tisztnek és tábornoknak köszönhetően a cár 200 ezer fős serege nélkül a sógik nem győzhettek volna, hanem minimum döntetlen.
Amúgy sem a francia forradalmi, sem az amerikai függetlenségi háborúban nem volt hátrány, hogy mint Napóleon megfogalmazta:" minden közkatona tarisznyájában hordja a marsallbotját." Őis 26 évesen lett tábornok, fiatalabban mint a magyar szabadságharc tábornokai.
Titus Pullo Urbino 2012.03.01. 08:49:47
Na, ha már Napóleon: belőle úgy lett ezredes, hogy a hadnagyi ruhát lecserélte egy ezredesire Toulonnál. A magyar sereg tábornokai megküzdöttek érte. Damjanich balszerencsés volt, lehetett volna már ezredes is ebben a 44 éves korban, de valami Haynau ezredpk. gondoskodott róla, hogy az izgága szerb, aki magyarkodik, ne léphessen tovább.
Custer is 26 évesen lett tábornok (az USA polgárháborúban is gyorsan ment a csillaghullás), nem is hitte, hogy nem az övé a világ, kábé Kiss Ernő egójával rendelkezett, szegény. Szilaj Ló és Vörös Felhő tett róla, hogy leszálljon a földre, majd egy óra múlva a föld alá is.
Titus Pullo Urbino 2012.03.01. 15:22:25
zuiko 2012.03.01. 22:09:26
Titus Pullo Urbino 2012.03.02. 07:39:34
zuiko 2012.03.02. 08:27:23
Titus Pullo Urbino 2012.03.02. 09:37:15
zuiko 2012.03.02. 10:26:42
Befejezem az offolást, folytatódjon a szabadságharc! :))
Titus Pullo Urbino 2012.03.02. 13:02:08
@zuiko: a szeptemberben elfogott horvát futárok is túlélték a fogságot, nem is volt rossz dolguk. Magyar hadifogságban nem volt rossz lenni, egyszer megírom, hogyan működött.
2012.03.03. 07:03:09
A magyar szabadsagharc legfiatalabb tabornoka is
26 v. 27 eves koraban kapta meg vezerornagyi ki-
nevezest, nev szerint Czetz Janos, Bem vezerkari
fonoke. Kalandos eletrajza es Bemrol szolo konyve
letoltheto a Magyar Elektronikus Konyvtarbol.
Titus Pullo Urbino 2012.03.04. 08:12:53
neozsivany 2012.03.05. 17:36:58
@Minorkavidor: Persze megvoltak a régi rendszernek is a hátrányai (például gróf Széchenyi is ezért kvietált), mindazonáltal az új forradalmi rendszer is több sebből vérzett. A napoleoni példa akkor lenne igazán releváns, ha Görgey irányította volna teljes egészében a szabadságharcot és valóban a felmutatott teljesítmény és nem a politikai megbízhatóság, vagy horribile dictu a Kossuthnak való behízelgés lett volna a gyors előmenetel záloga.
Napoleon is léptetett elő kegyenceket, tévedés ne essék, azonban kíméletlenül el is csapta őket, ha túl nagy bakot lőttek, ellenben Kossuthtal (lásd Dembinski esetét).
A politikai megbízhatóság kérdése pedig a legfontosabb elem ebben a kérdésben. Mit gondoltok vajon Görgey-t az ozorai siker tette őrnagyból ezredessé, majd tábornokká alig 3 hét alatt, vagy inkább gróf Zichy felköttetése miatt figyelt fel rá Kossuth? Én úgy gondolom, hogy az utóbbi sokkal nagyobb súllyal esett a latba, főleg, hogy a politikai körökben akkoriban még jobban ismert Perczel Ozora minden eredményét magának vindikálta(Görgey-t még agyon is akarta lövetni a hadművelet során).
Titus Pullo Urbino 2012.03.06. 09:48:13
Herbert_West 2012.03.06. 16:11:55
Komáromi összevonás és osztrákok megverése c. terv margójára: mégis, mennyi realitása lett volna annak, hogy az osztrákok, hátuk mögött az angol pénzzel és az orosz csapatokkal, engednek a nyomásnak? Ha jól tudom, a magyar hadvezetés igen irtózott a határ újbóli átlépésének gondolatától, akkor meg megette a fene az egészet.
Titus Pullo Urbino 2012.03.06. 16:28:42
Külföldi csapás: Dembinski csak tervezte (Galícia), Bem meg is tette (Moldvai kitörés), Görgeytől sem volt távoli az ötlet (őrjöngött a bécsi megtorpanáskor), az már más kérdés, hogy Kossuth ellenezte 1849-ben és ezért török földre menekült a sereg maradéka. "Milettvolnaha..." kategória, mindenesetre az tény, hogy tavasszal az osztrákok vert helyzetben voltak.
neozsivany 2012.03.07. 10:49:11
Rákóczi elsírta volna magát gyönyörében ha csak az általam felsorolt tábornokok felét megkapja, hiszen neki generálisokból Bottyánon és Károlyin kívül csak a hóhányók jutottak.
Tehát lényeg a lényeg, ne az egy Dembinski teljesítményéből alkossunk ítéletet a szabadságharc katonai vezetése felett, hiszen még Dembinski se tudta annyira elcseszni a helyzetet, ugyanis, mint tudjuk, a vesztes csata után alig több, mint egy hónappal, már minden fronton támadunk és győzünk. Bár annyi igazság azért van a szavaidban, hogy maga Görgey is rámutat egy-egy pöckösebb hibára emlékirataiban, melyek következtében valóban nagyon gyorsan elbukhattuk volna a háborút, de ahhoz ezekre a hibákra fel kellett volna figyelnie herceg Windisch-gratz császári főparancsnoknak is...
@Titus Pullo Urbino: Érdekes dolog ez a komáromi összevonás kérdése. Az biztos, hogy nagyságrendekkel értelmesebb ötlet volt a szegedinél, ám a kivitelezés terén én komoly problémákat látok. Az egyik legszorítóbb tényező a rendelkezésre álló idő kérdése. Ugye a komáromi összpontosítás tervét valamikor június legeslegvégén fogadta el a kormány, viszont az orosz fősereg elővéde már július 15-én Vácott jár. Ez azt jelenti, hogy az utánpótlások beérkezésének ez a végső dátuma- gondoljunk bele, hogy másnaptól kezdve az orosz sereg szét tudott volna kergetni bárkit, aki Komáromba tart - sőt, ha komolyan vesszük a dolgot, ekkorra már igen csak répázni kéne báró Haynaut kifelé az országból, hogy osztrák területre tudjuk átvinni a háborút.
Tehát, ha feltételezzük, hogy a kormány nem ijed meg a győri csatavesztés hírétől és kitart az álláspontja mellett, akkor a parancsok kiadására, kézbesítésére, az adott csapattestek menetkész állapotba hozására számított átfutási időt figyelembe véve, a legjobb indulattal is alig két hét, ha nem kevesebb jutott volna a művelet megvalósítására.
Milyen erők álltak volna rendelkezésre? Az eredeti terv sem számol Bem seregével, hanem Erdély védelmét bízza rá. Ennek megfelelően gróf Vécsey-nek is a helyén kell maradnia az V. hadtesttel és fenntarani a temesvári ostromzárat, különben Bem apó még egy veterán sokat próbált torkosborznál is nagyobbat fog szopni. Gondoljunk bele, hogy a temesvári őrség elég nagyszámú és folyamatosan kitörésekkel zaklatja az ostromlókat, sőt, mivel Arad vára csak július elsején kapitulál gróf Vécsey csak azután tud nekiállni az érdemi ostromnak. Ha pedig az egész hadtestével elvonul Komáromba, akkor egy olyan agilis, vállalkozó kedvű, kiváló katonatiszt, mint gróf Christian Leiningen vezérőrnagy tuti, hogy a környéken fellelhető legközelebbi magyar sereg ellen fordul és Lüders cári altábornaggyal karöltve pár nap alatt péppé verték volna Bemet.
A bácskai hadtest kivonása megint csak problémás, ugyanis a kátyi Perczel zakózás, valamint a június 25-i óbecsei győzelme után megnövekedett önbizalmú bán folyamatosan arrafelé alkalmatlankodott és csak július második hetére tudták úgy megerősíteni a hadtestet, hogy a siker reményében tudjon szembeszállni Jelacic-csal. A kishegyesi csata július 14-én volt utána, mint ahogy fentebb láttuk már megette volna a fene az egész felvonulást. Nem beszélve arról a tényről, hogy ha két vesztes csatát megfejelünk egy visszavonulással, az durván demoralizálta volna a hadtestet és inkább csürheként, mint hadseregként jelent volna meg Komáromban.
A Wysocki és Dessewffy parancsnoksága alatt működő IX. hadtestre sem lehetett számítani, hiszen az lényegében csatlakozásával a hátán hozta volna a cári főerőket.
A Máramaros környékén operáló Kazinczy ezredesnek ilyen körülmények között, ha nem akar vért hugyozni akkor célszerűbb Bemhez csatlakozni, mint az orosz hadsereg működési területén át egy félig meddig összetákolt hadosztályszerűséggel elvergődni Komáromig.
Ami számba jöhetett az a Gál László ezredes vezette X. hadtest (félig felfegyverzett, képzetlen újoncok, kb 10.000 fő) illetve a Szegeden szervezési fázisban álló tartalékhadtest Asbóth ezredes alatt (szinte nulla fegyver, képzetlen újoncok, 14000 fő).
Tehát láthatjuk, hogy nagyjából 24000 képzetlen, komoly felszerelési hiányosságokkal küzdő újonc felküldését tette lehetővé az akkori hadi helyzet. Persze Komáromnak volt fegyverraktára nem is kicsi, azonban a kiképzés elmaradását nem lehetett pótolni semmivel. Ha még hosszas, elhúzódó védelmi harcok elé néztek volna akkor még lehet azt mondani, hogy majd úgy állítjuk fel őket, meg majd beletanulnak, azonban itt egy minden erőnket megfeszített utolsó támadás volt a cél, melynek során az újoncok eredményes szereplése a legnagyobb jóindulattal is kétséges volt.
A másik nagyon fontos dolog pedig a vezető kérdése. Görgey ugye életveszélyesen megsebesül az ácsi csatában július 2-án és pont ebben a témánk szempontjából kritikus két hétben esik ki a vezérek közül, még a július 11-i csatát is Klapka vezeti, mert Görgey-t a sebláz kínozza. Pedig egy ilyen komoly hadművelet vezetésére más potenciális jelölt a honvédseregben nem volt.
Erőviszonyok tekintetében pedig így is kiábrándító a helyzet, ugyanis a nagyjából összekalapozható 60.000 támadó honvédre (a komáromi őrségnek legalább a felét a várban kell hagyni Klapka alatt az oroszok szórakoztatására) usque 70-80 ezer védekező osztrák jutott, nem beszélve arról, hogy a beékező erősítésekkel - komolyabb krízis esetén még a bécsi helyőrség is mozgósítható lett volna - akár 90-100 ezerre is nőhetett volna ez az erő.
Ti mit gondoltok erről a kérdésről?
Titus Pullo Urbino 2012.03.07. 12:11:13
neozsivany 2012.03.07. 13:01:30
Szeged feladása megbocsáthatatlan volt, hiszen simán megtarthatta volna az ottani sáncrendszernek köszönhetően, ehelyett otthagyott csapot papot és minimális puffogtatás után elszaladt az ellenség által birtokolt Temesvár alá. Ezek az akciók olyan mértékben demoralizálták a honvédsereget, hogy Temesvárnál az már csak árnyéka volt régi önmagának. A csata után az egyetlen értékelhető egység gróf Vécsey tábornok hadteste volt, aki Borosjenőig példás fegyelmet tartott fenn. Minden másik szétfutott. Maga a temesvári csata már nem sokat szorzott vagy osztott, hiszen Görgey aznap ért Aradra és nyomában a cári fősereg, mégg ha győzött is volna Bem, már akkor sem lehetett volna túl sok mindent csinálni...
Titus Pullo Urbino 2012.03.07. 13:25:42
neozsivany 2012.03.07. 15:08:49
Titus Pullo Urbino 2012.03.08. 08:14:57
Titus Pullo Urbino 2012.03.08. 08:25:52
neozsivany 2012.03.08. 18:48:16
Időben sem jelentett volna semmi pluszt a történet, a monostori sáncrendszert tartó feldunai hadsereget annak minden kitartása és vitézsége ellenére még az ellenállás szempontjából legoptimálisabb esetben is egy két napos csatában őrölte volna fel ez a roppant túlerő és marad a választás a várba való visszavonulás és a megsemmisülés között. A csatára várhatóan úgy július 19-20. körül került volna sor. (Komárom-Vác két nap, az orosz főerők 16-án érik el Vácot). Az azt követő 12-13 nap során bőven jut idő az ostromsereg kijelölésére, a vár bekerítésére, a Péterváradig való vonulásra és az ott táborozó honvédsereg komáromihoz hasonló összeverésére. Ott vagyunk, hogy augusztus 1. Újabb ostromsereg kijelölése, maradékkal továbbvonulás Temesvárig, gróf Vécsey hadtestének elzavarása (valószínűleg már az egyesült osztrák-orosz ármádia közeledtének hírére abbahagyja az ostromot és Aradra vonul vissza) egy hét alatt simán megvan, még az ütemezést is tartották, augusztus 9, Temesvár felmentve, az ország két legjelentősebb erődítménye körülzárva, annyi változott, hogy nincs mozgó sereg, ami letegye Világosnál a fegyvert, illetve valóban meg lehetett volna talán ezzel menteni a katonai vezetők életét és kikényszeríteni az amnesztiát, azonban több száz emberélet megmentéséről aligha lehetne beszélni. A Komárom és Pétervárad falai alatt vívott csaták sokkal több emberáldozatot kívántak volna meg mindkét oldalról. Nem lettek volna aradi vértanúk, de lett volna több ezer elesett névtelen honvéd, akiknek a halála a nagy finálé kifutásán mit se változtatott, maximum parancsnokaik életét szavatolhatta volna. Ez pedig azért is lett volna fura, hiszen az aradiak pont azért áldozták életüket, Görgey pedig a becsületét, hogy ne kerüljön sor ezekre az összecsapásokra...
Titus Pullo Urbino 2012.03.09. 10:04:30
neozsivany 2012.03.09. 12:29:51
Azzal kapcsolatban írtam amit írtam, hogy Görgey azért tette le tiszttársaival a fegyvert Világosnál, hogy megkímélje az országot a további értelmetlen háborúzástól. Tehát, ugyan számítva az ellenség bosszújára mégis úgy érezték, hogy kisebb áldozat ha csak őket állítják bíróság elé/végzik ki, mintha tovább folytatnák az akkorra már értelmét vesztett ellenállást.
Szóval én nem arról írtam, hogy mi volt az ok, ami miatt nekik bíróság elé kellett állniuk, hanem arról, hogy mi tette azt lehetővé (a fegyverletétel) és az miért következett be.
Amit fentebb írtam gyakorlatilag az, hogy azért, hogy megmentsék a sereget, azért letették a fegyvert és vállalták az azzal járó következményeket, a hadbíróságot a kivégzést, Görgey-nél pedig a becsületvesztést.
Viszatérve a történetre én nem gondolom, hogy Péterváradra, mármint az erődbe be lehetett volna zsúfolni 60.000 embert - horribilie dictu hosszú távon etetni -, tehát mindenféleképpen csak a várra támaszkodva tudott volna táborozni a sereg nagyobb része. Azt pedig nyílt mezei csatában még az erőd ágyúinak támogatása mellett is cafatokra veri ez a túlerő.
Titus Pullo Urbino 2012.03.09. 13:25:53
neozsivany 2012.03.09. 20:49:20
Titus Pullo Urbino 2012.03.10. 07:43:59
neozsivany 2012.03.10. 17:25:51
Thököly egy nehezebb eset. Egyébként már az Erdélyi fejedelemség megszerzése is olyan volt, hogy török-tatár had élén érkezett és a zernyesti csatában győzte le a vele szembeszálló erdélyi rendeket és az őket támogató császári csapatokat. Rákóczi és a szabadságharc felső vezetése ki sem ejtette soha száján a kuruc szót, mivel az könnyen a törökbarátság bélyegét üthette volna a mozgalomra. Többnyire inkább egyesült rendi konföderációként hivatkoztak magikra.
Harald Blåtand 2012.03.26. 09:56:47
Titus Pullo Urbino 2012.03.26. 10:46:04
bokor.istvan 2012.11.15. 13:26:01
Véletlenül keveredtem erre az oldalra, tetszett az írás, és a többit is elolvasom.
Néhányszor voltam egy ismerősömmel (aki tüzér) a Tápióbicskén megrendezett "csatában", és készítettem pár képet.
Ha használhatóak, szívesen felajánlom erre a célra őket, további jó munkát kívánva
Bokor István
www.flickr.com/photos/bokoristvan/sets/72157623626503402/
Titus Pullo Urbino 2012.11.15. 14:11:00
trojka 2012.12.08. 20:28:13