Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

A Kossuth-kegyenc kápolnai kudarca

2012.02.24. 06:00 Titus Pullo Urbino

 A 163 éve lezajlott ”kápolnai csata" névvel jelzett ütközetsorozat volt a szabadságharc második jelentősebb sorsfordító hadi eseménye, nem is elsősorban a taktikai, inkább a vezérkari hatásait tekintve. Az alábbi bevezető részben  betekintést nyerhetünk a  többfelvonásos szimultán csatasorozat és a permanens magyar vezérkari marakodás részleteibe.

A kiürítés és elszakadás
tervezett volt, a császári hadsereg őszi összevonása és téleleji támadása elől a magyar haderők szervezetten, zárt rendben szakadtak el az ikerfőváros feladásával. Kettő stabil bástyája maradt a szabadságharcnak, Erdély és a Délvidék, ezeken a területeken kívül mindenhol a császári zászlókat lengette a fagyos szél. Az országgyűlés a kormány embereivel együtt Debrecenbe költözött, a szállítás nagyrészt szekereken történt, keveseknek adatott meg, hogy Szolnokig vasúton tegyék meg az utat. Az 1849. január 2-i pesti haditanács Csány László főkormánybiztos vezetésével a Tisza menti összevonást határozta el (bár egy Scipio-terv is elhangzott alternatívaként), a bajt érzékelve még a délvidéki erőket (Vécsey és Damjanich) is északra masíroztatták, kettő egység kivételével, Arad zárlatot, Szeged pedig védősereget kapott. A haditanács a kiürítést és az összevonást elrendelő határozata után nem volt egységes a további terveket illetően, a bajt még tetézte a fővezéri tiszt hivatalos betöltetlensége (már megvolt a jelölt, újévkor már be is pakolta a bőröndjeit és kettő nap múlva szekérre is szállt) és az azért való marakodás.
 
A fővezérségért való látszatharc és a háttérben vigyorgó Kossuth
árnyéka alatt jól csengő nevek vettek részt a főparancsnoki székért való névleges küzdelemben, Mészáros hadügyminiszter, Vetter vezérőrnagy, Görgey, Perczel és Répásy vezérőrnagyok, gróf Lázár György vezérőrnagy, Klapka György őrnagy, Pusztelnik és Bayer őrnagyok neve mellett Bem és Kiss Ernő neve is felmerült a küzdelemben. Bem és Vetter visszautasította Kossuth fővezéri ajánlatát, Perczel, Mészáros és Kiss emberi tulajdonságaik miatt voltak alkalmatlanok, az egyetlen jelölt, aki rangban megfelelő lett volna, az a Görgey Artúr vezérőrnagy volt, aki napokkal azelőtt vesztette el jó ideig Kossuth bizalmát. Vécsey, Klapka és Damjanich mellett számos fiatal tiszt lett volna alkalmas a feladatra, de rangjuk nem volt hozzá. Szelagerr, ahogy a művelt olaszok mondják, aki tábornok, az alkalmatlan (Perczel), aki meg alkalmas lenne, az még nem tábornok. A hirtelen helyzetek rosszirányú megoldója, Kossuth itt is tudta a – Teleki párizsi követ által már remekül intrikált – megoldást. Persze a lehető legrosszabb döntés született, amikor az emigráns Dembinski altábornagy (akkori nyelven: osztálytábornok) kinevezését tartalmazó okiraton száradt meg a tinta, Dembinski a ”szolnok - törökszentmiklósi, tiszafüredi és tokajtáji seregek” főparancsnokává lett. Aki ismerte az idős lengyel mentalitását, már előre sejtette, hogy az erélytelenség, a sértődöttség, a hisztéria és a hiúság nagy összetűzésekhez fog még vezetni a vezérkarban. Egyes történészek véleményei szerint Kossuth még 1848. novemberében felajánlotta az idős Dembinskinek (akinek 1813-as Becsületrendje és 1831-es visszavonulási képességei elkápráztatták Kossuthot) a fővezérséget, erről a követségbe küldött Juliusz Falkowski emlékiratai is tanúskodnak, vagyis Kossuth nem Görgeyvel szembeni ellenérzése döntött az ügyben, a lapokat már előre leosztotta. Amíg a debreceni urak kinevezésekben és fogalmazványokban gondolkoztak, addig Perczel Mór Központi Mozgó hadteste Répásy Mihály tartalék hadtestével együtt a kijelölt vonal felé menetelt. Görgey feldunai hadteste Vác felé északra indult, hogy az északi területekre csalja Windisch-Grätz tábornagy seregét. A hadicsel sikere után egy gyors déli irányváltással Görgey embereivel a csatatéren termett, szegény Windisch-Grätz pedig jóidőre kivonta magát a csata előkészületeiből, futva az események után és a fejét vakarva azon tanakodott tisztjeivel, vajon merre lehetnek most a ”lázadó csordák”?
 
Az összpontosítási terv
szerint Hevesben és Borsodban voltak, negyven - ötvenezren, szép nagy területen felsorakozva. A nulladik félidőt az összevont honvédsereg nyerte, már az eredménynek számított, hogy elérték a kijelölt gyülekezési területet viszonylag épségben, vereségek nélkül. A levitézlett Mészárost váltó Klapka fényes tarcali, bodrogkeresztúri, valamint tokaji győzelmekkel vonult a csatatérre, Perczel előbb visszafoglalta Szolnokot, majd kiüríttette, Görgey branyiszkói győzelemmel tetézte be a sikert. A kedvező előjelek után február 10-én valamennyi honvéd hadtest bevonult a hevesi és borsodi térségbe. A futás után a honvédek győzni akarása óriási, Bem erdélyi sikerein felbuzdulva ők is osztrák vért akartak inni. Az, hogy erre még pár hétig várni kellett, nem a legénységen múlt, sokkal inkább a tiszteken.
 
Az előmarakodás, Kossuth sokadik hibája
vezetett odáig, hogy kitört a nyílt balhé. A nagyon hiú Perczel volt az első, akinél elszakadt a cérna, amiért a ceglédi ütközet utáni elszakadás miatt állítólag egy hadosztályt kivontak a hadtestéből. Ezt a sértést a tábornok nem bírta feldolgozni, elhagyta a seregét és pár napig ismeretlen helyen tartózkodott. A vezérét vesztett egység Kazinczy Lajos alezredes vezetésével észak felé vette az irányt, a hadosztállyal tartott Dembinski is. Klapka eközben északon bújócskázott Schlik ellen, számszerűen kevesebben, de a taktikai fölény mindig megvolt a kisebb rácsapásoknál. A Dembinski féle egység ráérősen közeledett, minden lényeges segítség megadása nélkül, pedig egyesülve Klapkával Schlik-et ki lehetett volna iktatni a későbbi csatákból. Dembinski harctéri bizonytalanságát (hadosztálynál nagyobb egységet sosem vezetett, kábé ennyi tehetsége volt) az ismeretlen tisztek felé történő bizalmatlansága is erősítette. Haditerveit még saját tiszttársai előtt is titkolta, így nem csoda, hogy az irányítása alatt álló egységek fantomként, látszólag céltalanul, néha körbekörbe bolyongtak. Ezt Klapka nem bírta feldolgozni, az a bizonyos cérna nála is elszakadt, amikor Dembinski a Schlik egység megtámadása helyett Miskolcra vezényelte csapatát. Schliknek persze Miskolc felé nem volt dolga, Aggtelek – Tornalja – Rimaszombat térségében könnyedén kibújt a fenyegetésből. Klapka aratott ugyan több kisebb győzelmet (pl. Hidasnémetinél), de az üldözött ellenség zöme kicsúszott a gyűrűből Rimaszombat felé. Az egy hétig tartó üldözés során egymásnak ellentmondó célok és parancsok sorozata lett, amelyet a tettvágyó Görgey és a hadisikereket megízlelő Klapka értetlenül nézett. Dembinski – mint ahogy legnagyobb sikerét is 1831-ben a litvániai visszavonulásnál aratta – bátortalan támadó hadműveletei után gyors visszavonás következett, amely demoralizálta a tiszteket és a honvédsereg talpasait is. Dembinski a felelősség vállalása helyett Görgeyt és Klapkát mószerolta eképpen: ”… a legkisebb sikert győzelemnek jelentik és ez olyan gondolatokat ébreszt a vezetőkben, hogy ők már nagy hadvezérek és ebből kiindulva, mihelyt osztályaikkal távol vannak, olyan mozdulatokat engednek meg maguknak, melyek minden számítást megzavarnak és ügyünket nagyon is kellemetlen helyzetbe hozzák…”
A vádakra február 12-én Klapka így válaszolt: ”Hogy Schlik nem semmisíttetett meg, annak nem én vagyok oka, hanem azok, kik Dembinski altábornagy úrral minden áron el tudták hitetni, hogy Görgey vagy egészen elvész, vagy pedig maga is boldogul Schlikkel.”
Ugyanezen a napon Kossuth ismételten nagy hibát vétett, Dembinski leváltása helyett előléptette, a Peczel hadtest és a felső-tiszai hadtest mellé megkapta a feldunai hadtestet, valamint a Bácskából és a Bánátból kivont csapatokat. A HM újraszámozta a hadtesteket, az I. hadtest a felső-tiszai, a II. a Központi Mozgó, a III. a Vécsey - féle és a szegedi hadosztályból, a IV. a Damjanich vezette és az Aradot gyűrűbe vonó hadosztályokból állt, a feldunai hadtest a VII. hadtest lett, így lett az agg lengyel altábornagy cca 50 000 fős honvéderő hadura.
I. hadtest: Klapka György ezredes parancsnoksága alatti honvéderő
                       
Dessewffy Arisztid es. hadosztálya:
 
Dessewffy Arisztid es. dandára (Tadeusz Idzikowski őrgy.):
26. hz. lengyel légió (2 szd), 1. Császár-he. (2 szd), 8. Coburg-he. (1 szd), 14. Lehel-he. (1 szd),  hevesi önkéntes lovasok (50 fő), fél hatfontos gyalogüteg (3 ágyú), fél háromfontos gyalogüteg (3 ágyú)
 
Zákó István őrgy. dandára:
            34. hz. 39. Dom Miguel-gye. III. z., 14. Lehel-he. (1 szd), fél hatfontos gyalogüteg (4 ágyú)
 
Gedeon László őrgy. dandára:
            42. hz. 43. hz., 13. Hunyadi-he. (1 szd), fél háromfontos gyalogüteg (4 ágyú) 
 
Máriássy János ales. hadosztálya:
 
Peter Driquet őrgy. dandára:
            16. Zanini-gye. (8 szd), 44. hz., 47. hz., fél tizenkétfontos üteg (4 ágyú), fél hatfontos üteg (4 ágyú)
 
Albrich Károly őrgy. dandára:
            34. Porosz hg-gye. I. z., 1 utász z., fél hatfontos üteg (4 ágyú)
 
Jenik Mór őrgy. dandára:
             1. Császár-he. (5 szd), 13. Hunyadi-he. (1 szd), 14. Lehel-he. (1 szd), fél hatfontos üteg (4 ágyú)
 
(Bátori) Schulcz  Bódog őrgy. dandára:
            17. hz., 19. hz. (4 szd), 52. hz., 2. Württemberg-he. (fél szd), 3. Ferdinánd-he. (fél szd), 1 háromfontos üteg (8 ágyú)
 
Összesen: 11 800 ember, 38 ágyú (forrás: Hajagos), Gracza szerint több, 12 040 ember és 40 ágyú
 
 
A támadási terv
részleteit az öreg tiszt titkolta mindenki előtt, beosztottjai, az OHB és a hadügyminisztérium sem láthatta terveit, mivel azokat nem foglalta írásba (!) és senkivel szóban sem osztotta meg.  Kossuthnak csak ezt a homályos üzenetet küldte: ”hogy az állást kívánom elfoglalni, ha sikerül megvalósítanom, mely részünkre legalább annyi előnyt fog nyújtani: hogy a mozdulatok kezdeményezése nem az ellenségtől, mint a mai napig volt, hanem tőlünk fog kiindulni.” Tiszafüred (ahol aztán később sorsa is eldől) kiindulási pontot tartotta a hadművelet sikerének, a hadügyminisztériumi osztályvezetőnek, báró Stein Miksa alezredesnek (aki később Ferhád pasa néven is híres katona lesz) ezt nyilatkozta: ”Ez a hely azért alkalmas hadműveleti bázisnak, mert innen a Tisza mindkét partján tud manőverezni, fedezni tudja Debrecent akár Tokaj, akár Szolnok felől kiinduló ellenséges támadás esetén, és Pest felé is előnyomulhat.” Ennyit a szakmai hozzáértésről. 

Töltényi hírszerző ügynök sztorija
egy kis adalék, hogy világosan lássuk a hadvezéri kvalitást: amikor a magyar elhárítás tisztje, Töltényi Miklós (tényleg ez volt a neve) február elején Mezőkövesden egy jól kivitelezett rácsapásban Erbach császári századost letartóztatta és megszerezte a titkos dokumentumokkal teli táskáját, amiben hemzsegtek a hadjárat megnyerése szempontjából lényeges hadititkok, W-G. levelei, haditervei, ám az agg fővezért nem tett semmit. Értitek? Semmit sem tett, nem továbbította, nem használta fel a kincset érő iratokat. Értelmezhetetlen baklövés. Ráadásul kikövetkezhetően szerepelt benne a császári seregek tavaszi terve is.
           
Az osztrák terv
kidolgozása sem ment egyszerűen, Pest-Buda ikerfőváros kiürítése után a megszálló svarcgelb sereg értetlenül nézte, ahogyan a magyar ellenállás erősödött, a dunai városok eleste után a csapatok erejének megtörését várták. Ennek ellenére Schlik kényszerült visszavonulni, szégyenletesen menekülni. Eközben Windisch-Grätz a térképeket nézegette fejvakarva, a harmadik szereplő, a Pákozd - Bécs maratoni távot olyan dicsőn lefutó horvát bán pedig a tükör előtt állva hosszas önszuggerálást végzett: ”Veliki borac sam.” A kissé megzavart császári seregek vezetői futárok útján érintkeztek, megállapodva a támadásról, a honvédseregek megsemmisítéséről. Csak volt egy kis bökkenő, nem tudták, merre vannak a csapatok, ezért a Colloredo-dandár azt a parancsot kapta, hogy végezzen felderítést a térségben. A felderítés eredményeképpen Windisch-Grätz 12 ezer fős magyar csapat Miskolc környéki csoportosításával számolt, Görgeyt még mindig nem találták a térségben. Futárral küldött parancs szerint Schlik hadteste Egert és Gyöngyöst kell megszállja ezzel biztosítva a területet. Schlik ezt a parancsot nem nézte jó szemmel (bocs, de ezt muszáj volt) kelletlenül fogadta, ám jó tiszt lévén végrehajtotta.
 
”Lenni meglepetés..”
Schlik felderítői nem várt honvédseregekbe és nagy túlerőbe ütköztek, a maláj óriás elképedése kismiska volt a dermedt vasasok meglepetéséhez képest. A tábornok első rémülete után visszavonult, s ezt írta a Windisch-Grätznek: „… az ellenség talán az ország részéről tett szemrehányások miatt is elhatározta, minden erejét Mezőkövesdnél és Egernél összegyűjtve, döntő csapást kockáztat, mivel a hadviselés eddigi módja döntést nem eredményez, az ország ellenben érzékenyen szenved.” Az osztrákok ezt követően - tanulva a korábbi hibáikból - megerősítették a felderítést és hajszálnyi pontossággal feltérképezték a magyar haderőt. Ezzel ellentétben Dembinskinek fogalma sem volt arról, hogy az ellenség már tudja minden lényeges lépését, még mindig az eredeti, titkolt haditerv szerint sakkozott. A problémákat tovább súlyosbította, hogy az információáramlási utat – bizalmatlanságból – nem tartotta be, a hadosztályparancsnokokkal közvetlen kapcsolatot tartott (ugyeugye, a h.o.pk.-i szint felett nem tudott gondolkodni) a hadtestparancsnokok kikerülésével. A rossz minőségű és elégtelen élelmezés is megkeserítette a honvédsereg hangulatát (bár ez inkább Szemere Bertalan kormánybiztos és Farkassányi Sámuel élelmezési biztos hibája) ráadásul a bakák céltalan bolyongásnak vették az ideoda ugráltatást. Számos esetben a tiszai mocsaras és lápos terepre küldte őket az agg altábornagy parancsa, az átázott ruházat pedig februárban elég kellemetlen tud lenni. Minden előkészület megtörtént arra, hogy a honvédok éhesen, fázva, meggyötörve érkezzenek a csata elé. A táborkart is sikerült lerombolnia a fővezérnek, így bizalmatlansága okán nem volt tanácsadói és előkészítő stábja. Dembinskiről Horváth Mihály miniszter így írt: ”A terveiből soha senkivel, semmit nem közlő, magába zárkózott, magaviseletében a főtisztek iránt hideg, hevességre hajlandó, s haragja kitörésében szinte dühös, kíméletlenül sértő, idegen fővezér nem lehetett képes, a tisztikarban maga iránt bizodalmat, tiszteletet, csatlakozást ébreszteni.”
 
A nem várt huszársiker         
mint meglepetési tényező is bekövetkezett, mint ahogy egy rendes csata előtt szokás. A Dessewffy-hadosztály Kompolton 2 század vértest észlelt, akik a  Colloredo-dandár elővédeként felderítési feladatot láttak el, ám végül őket derítették fel. Dessewffy jól alkalmazta a felderítés - erőfelmérés - időzítés - rácsapás clausewitzi törvényét, másnap kora reggel végre is hajtotta a kitűnően előkészített lovasattakot, amely sikeresen zajlott 5 szakasz 1. Császár-, 3-3 szakasz 8. Coburg- és 14. Lehel-huszárezredbeli lovas részvételével. (A képeken osztrák vértes és magyar huszár hagyományőrzők láthatók, a ma kezdődő háromnapos VII. Tarnavölgyi Huszár és Hagyományőrző találkozó kedvcsinálóiként.) A váratlan csapástól meglepett ellenség percek alatt holtakban, sebesültekben és foglyokban 1 századost, 1 főhadnagyot, 1 főorvost és 32 főnyi legénységet, valamint több tucat lovat vesztett. A sikeren felbuzdulva folyamatos járőrözés után ez a huszár(had)osztály február 23-án már Eger térségét is ellenőrzés alatt  tartotta. A tettvágyó Klapka elhatározta Schlik hadtestének megtámadását, ebben segítségére voltak hadosztályparancsnokai, Dessewffy Arisztid és Máriássy János h.o.pk.-k, akik osztották ezt a véleményt, ezért február 24-re már ki is tűzték a támadást. Mire Dembinskihez eljutott a hír, hisztériás rohamot kapva rohamot tiltott, vagyis bojkottálta a támadást, de ez a nyugvási parancs nem, illetve csak részben jutott el a támadókhoz, ezért elkezdték az osztrákok elleni attakot. Elkezdődött.
 
A bemelegítés
alatt a császári csapatok közül a Schwarzenberg-hadosztály Jászfényszaruban, a Jellačić hadtest Jászberényben, Windisch-Grätz Hatvanban, Schlik csapatai Mátraverebélyen, Pétervásárán, Nádújfalun, Erdőkövesden álltak. A csata előtti napon ezek a svarcgelb csapatok nagy része Gyöngyösre, Gyöngyössolymosra, Abasárra és Kápolnára vezető út mellé vonult. A felderítés adatai szerint a honvédsereget Egerben, Makláron és Mezőkövesden vélték, számukat 40.000 körülire becsülték. Stimmelt. A császári parancsnokok az ütközet legfőbb helyszínéül Kápolnát, időpontjául február 27-ét jelölték ki, ez is stimmelt. Ugyeugye, ha azt a táskányi iratot valaki komolyan vette volna! Az osztrák koncentrációval ellentétben a honvédhadtestek egymástól elkülönülten, nagy területen helyezkedtek el, az I. hadtest Dessewffy-hadosztálya Eger, a Máriássy-hadosztály Sirokon, Verpeléten, Kápolnán és Kerecsenden, a Bátori-Schulcz-dandár pedig Ostoroson szállásolta el magát. A II. hadtest Szekulits-hadosztályához tartozó Kisfaludy-dandár Egerfarmoson és Mezőtárkányon, a Patay-dandár Poroszlót és Tiszafüredet erősítette. A II. hadtest Hertelendy-hadosztálya Tiszaörs és Kunmadaras térségében foglalt állást. A VII. hadtestből a Poeltenberg-hadosztály Mezőkövesden, az Aulich-hadosztály Tardon és Ábrányon, A Weissl- és Liptay-hadoszlopok a főhadiszállással Mezőkeresztesen, a Guyon-hadosztály Nyéken és Emődön, a Kmety-hadosztály pedig Miskolcon várta a csatát. Dembinski területileg szétszórt (Kunmadaras például a Tisza másik oldalán, Miskolc pedig a csatatértől nagyon messze) csapataival futárok segítségével tartotta a kapcsolatot, a távolság miatt nem túl nagy sikerrel. Siroktól Kálig, Detktől Kerecsendig nyúlt el a műveleti terület, ez egy megyényi földdarab, hatalmas kiterjedés, ahol majd a szimultán csatasorozat zajlik. (A képen már csatáznak, fehérben a sógorok, szürkében a Lengyel Légió, Dembinski messziről, a balfelső piros Skodából figyeli az eseményeket.) A haditerv írásba nem foglalása most már súlyos gondokat okozott, a hirtelen kiadott és át nem gondolt parancs szerint a Poeltenberg- és az Aulich-hadosztályok olyan helyre vonultak, ahol már az I. hadtest alakulatai állást foglaltak, mire ezt felismerték, és a hadtest hadosztályainak menetutasítását megváltoztatták, súlyos időveszteségbe kerültek az ide-oda vonulgató honvédhadosztályok. A zűrzavart csak fokozta, hogy a Poeltenberg-hadosztály aznap már harmadszor kapott futár útján ellentétes parancsokat.
 
Ezzel azonban
Dembinski ámokfutása - mai posztunkkal ellentétben - még nem ért véget.
 

87 komment

Címkék: lengyel ausztria évforduló hadtörténelem bem osztrák magyar görgey 1848 49 lengyel magyar barátság wysocki légió ferencjózsef

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Titus Pullo Urbino 2012.02.24. 06:06:30

A szerzői jogok tiszteletben tartásával készült a poszt, az írásban található idézetek mellett feltüntettem, hogy kiktől származnak, az írás során felhasználtam Gracza György, Hermann Róbert és Hajagos József munkáit, a képek a netről vannak az utolsó kettő kivételével, azokat pedig a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület engedélyével használtam fel. Jó szórakozást!

vén betyár 2012.02.24. 08:00:00

Nagyon alapos, tartalmas, szép munka.
Csillagos ötös!
Fölé!
Köszönet és gratula!!!

Füredi 3.0 2012.02.24. 08:06:26

Kissel mi volt a baj emberileg?

Geronim0 2012.02.24. 09:09:09

Ennyire részletesen még nem olvastam a szabadságharcról. Köszönöm igazán élveztem. Várom a folytatást!!!

APImásik 2012.02.24. 12:34:54

...végremár...

köszönöm!:-)

Jockey11 2012.02.24. 14:00:26

Ritka gyönyörűséges lett megint!

Mivel tudom Mester, hogy hadilábon(sic!) állsz az oldaltöréssel, bebiggyesztettem egyet.

Valandil 2012.02.24. 14:27:11

"Ezzel azonban
Dembinski ámokfutása - mai posztunkkal ellentétben - még nem ért véget." - Mindig is érdekelt, hogy Kossuth miért ragaszkodott annyira Dembinskihez és Perczelhez.

Minorkavidor 2012.02.24. 16:53:01

@Valandil:
A kápolnai ütközet után Tiszafüreden lezajlott egy ún. "tábornoki lázadás", melyben megtagadták az engedelmességet Dembinskinek. Hosszas vita után Kossuth "apánk" is belátta, hogy ejteni kell Henryk bá-t. Hogy a gróf úr presztizse is megmaradjon egészségügyi okból szabadságolták vmint ki is állították azokat az okmányokat mely szerint Franciaországba utazhat gyógykezelésre. Nem ment, ennek 49 nyarán ittuk meg a levét.
Röviden erről:
49 június közepén már az orosz betörés után vagyunk. A Vág-melléki ellentámadásunk éppen kudarcos: Perednél vesztünk. Felmerül a hogyan tovább: 2 koncepció küzd egymással. Az egyik Görgeié a másik Dembinskié.
Görgei szerint a honvéd fősereg Komáromnál összpontosuljon és az erődrendszerre támaszkodva előbb legyőzi a Haynau vezette osztrák fősereget, melyet egy 12.000 főt és 48 löveget számláló orosz gyalogos hadosztály is támogatott. Utána következhettek volna az oroszok. A koncepció realitását a következők adták::
- Legalább 2 hét mire az orosz FŐERŐ kOMÁROM ALÁ ÉR.
- A császári csapatok ez alatt legyőzhetők, mert csak mérsékelt túlerővel rendelkeznek, nem többel mind a tavaszi hadjárat kezdetén.
- Az erődrendszer akkor Közép-Európa legmodernebb erődrendszere volt, egyaránt biztosította a Duna mindkét partját, lehetőve tette a saját csapatok biztonságos mozgatását a folyó két partján, lezárta az ikerfővárosok felé vezető utat. Esetleges vereség után is jó feltételeket biztosított a tisztességes fegyverletételhez, megtorlások elkerülése, mert az erődrendszer szétlövetése utáni újjáépítés meghaladta volna a kincstár pénzügyi lehetőségeit
- Végül az Alföld felélt vidékével szemben itt még bőven volt élelmiszer, hiszen itt a háború csak átrohant.
A Dembinski féle elképzelés szerint Szegeden kell koncentrálni a csapatokat:
hátránya, hogy ismét a már kimerült Alföldön kell harcolni.
- Nem szétválasztja, hanem egyesíti az ellenséges erőket.
- csak egy előnye van, de az politikai: könnyebb menekülni. Csakhogy aki nem tud, vagy nem akar arra a megtorlás vár.

Ami Perczelt illeti Mór (1848.12.30.) és Káty (1849.06.07.) kivételével jól és sikeresen harcolt.

Minorkavidor 2012.02.24. 17:15:31

Gratula a poszthoz TPU!

utólagos engedelmeddel tennék néhány kiegészítést.
Dembinski tervére annyit mégis lehet tudni, hogy Mezőkövesd és Eger között szándékozott volna megvívni döntő csatát. Csakhogy ő március elejére tervezte mindezt! Azaz a helyszín oké, az időpont viszont nem. Pedig az erőfölény a honvédek oldalán volt: 43 ezer katonánkkal és 158 lövegünkkel szemben a császáriak 30 ezer embert és 165 löveget vonultattak fel. A sógik előnyt élveztek a lövegek számában és űrméretében, de a közel 1,5-szeres fölény és a tüzérek szaktudása ezt kiegyenlítette.
Összefoglalva: a helyszín rendben, az erőfölény is, az időpont viszont rossz, csak vereség lehet a vége!?

Kismy 2012.02.24. 23:26:57

Titus!
remekremek, kösziköszi!
és jöjjön a folytatás!

Artur, a mesélő 2012.02.25. 15:50:21

Jó cikk. Dembinski egyébként, ha császári szabotőr lett volna, sem tud nagyobb károkat okozni, mint amit így tett. Volt neki egyáltalán bármiféle, akár a legcsekélyebb hadi sikere azon kívül, hogy 1831-ben sikeresen visszavonult?

neozsivany 2012.02.25. 20:16:04

@Titus Pullo Urbino: Gratula a cikkhez! Nagyon tetszett, bár csak kutyafuttában tudtam átolvasni. Egy apró pontatlanságra azonban figyelmes lettem. Damjanich és Vécsey közösen álltak a III. hadtest élén. A IV. hadtest volt a Bácskában hagyott haderő, parancsnoka ekkor Hadik Gusztáv ezredes Szeged székhellyel.

@Füredi 3.0: Kiss Ernő egy talpig becsületes, halálmegvető bátorsággal rendelkező huszárezredes volt. Mindezek mellett sajnos a huszártisztek egy részére jellemző gőgös tévedhetetlenségi szindrómában is szenvedett és ez jellemét kiállhatatlanná tette.

A helyzeten tovább rontott az a tény is, hogy míg ezredparancsnokként kiváló, hadosztályparancsnokként elfogadható teljesítményt nyújtott, addig hadtestparancsnokként többször is felsült. A szabadságharc idején komolyabb karriert befutó korábbi alantasai, mint például Damjanich vagy gróf Leiningen egyaránt lesújtó véleménnyel voltak katonai, illetve szellemi képességeiről csak úgy, mint a modoráról.

housemd 2012.02.26. 18:05:37

kiváló írás, gratulálok!
érdekes madár ez a Dembinski tábornok. meg a megítélése is. annak idején még az (előző)átkosban jelent meg Borus József monográfiája(Dembinski könyve és a kápolnai csata). abban egyértelműen tisztára mosdatja Dembinskit, és a csatavesztést Görgei és klikkje hibájának rója fel. Napjainkban a Titus P. U. által is kifejetett vélekedés tűnik uralkodónak (ld. pl az általa is hivatkozott Hermann Róbert munkáit), ami elég nagy mértékben visszhangozza Görgei (némileg azért önmentegető) emlékiratainak vádjait, vagy mondjuk így: Dembinskit ma leginkább Görgei szemüvegén keresztül látjuk.
mindazonáltal ezek többsége vélhetőleg helytálló: hiányozott belőle az önálló seregtestek vezetéséhez szükséges erkölcsi bátorság, és az intellektuális képességek egy része is. Ugyanakkor - mivel a másik oldalon is ekkor talán az egy Schlick kivételével középszerű, vagy annál gyengébb hadvezérek állnak - ez még talán áthidalható lett volna (a többi magyar hadtest- és hadseregparancsnok hibalistája is elég tetemes eleinte), ha az egészet kezdettől fogva nem lengte volna körül a bizalmatlanság. Az alapvetően rosszul intézményesített honvédseregekben hiányzott pl. a vezérkarhoz hasonló szervezet (Görgei szervezi meg nyáron a Központi Hadműveleti Irodát Bayerrel az élen), így nagyon nagy mértékben az egész vezetés informális, személyes kapcsolatokon alapult. na most ehhez bizalom kell, nagy adag bizalom, és ez kezdettől fogva hiányzott. Dembinski nem minden alap nélkül tekinthette amatőröknek a magyar alárendeltjeit, és azt is megkockáztatom, hogy kezdettől fogva érezte a fagyos levegőt maga körül. az ő bizalmatlanságát ez részben magyarázza. másik oldalról, semmit olyat nem tett, amivel kivívta volna ezt a bizalmat alárendeltjei részéről (akiknél azért a tekintélytisztelet és a fegyelem, forradalmi sereg lévén, nem volt csúcsra járatva). így szerintem D. tagadhatatlan hiányosságai mellett inkább ez az elszigeteltség volt a kudarc (a kápolnai kudarc) legfőbb oka. meg hát a szervezeti rutin hiánya: eddig a pontig hadtestnél nagyobb erőket egy hadszíntéren jobbára nem vontunk össze, itt most hirtelen egy 50ezres hadsereg működését kellett volna irányítani: ezt tanulni kellett: hiszen a honvédsereg egyetlen tábornoka sem szolgált ezredesnél magasabb rangban 48 előtt (de a százados és az őrnagy volt a legtipikusabb elért rang a cs.kir. seregben, és szinte senkinek sem volt vezérkari jellegű tapasztalata - kivéve pl. Stein-t, de hát az ő története sem egy fáklyásmenet), bizony ezt tanulni kellett... 1526-ban is joggal tanakodnak az urak, hogy ki legyen a fővezér, mert előtte utoljára a Hunyadiak korában szállt táborba ekkora magyar sereg...

Titus Pullo Urbino 2012.02.26. 18:15:32

Üdv Harcosok! Köszönöm a szép szavakat, most nem tudok sokat írni, három napig dagasztottuk a sarat Hevesben, fekszem is le aludni. Folyt. köv.

Barakon1991 2012.02.26. 22:04:07

A Bundeswehr-t is valaki kidolgozhatná királyul, jó lenne nagyon.:)

Valandil 2012.02.27. 09:11:44

@housemd: Ő eleve nem is kereste az alárendeltjeivel a kapcsolatot. Ellenpéldának ott van Bem: szintén lengyel, de határozottságával és nyíltságával nem csak a tiszteletet, hanem a legénység rajongását is kivívta - pedig ő sem volt könnyű ember.

@Minorkavidor: De Perczel csak taktikai szinten teljesített jól, mégis stratégiai kérdésekben hallgatott rá Kossuth.

Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 12:35:28

Egy elöltöltős fegyver töltéséről és elsütéséről szóló videó és cikk:

sportgeza.hu/sport/2009/10/22/ilyennel_loni_olyan_mint_a_tantrikus_szex/

A hétvégi csatabemutatóról a fészbúkra raktam fel képeket, akit érdekel, ott megtalálja.

Sváb 2012.02.27. 13:29:34

Lehet, hogy tévedek, de az általános iskolai törioktatással ellentétben, ahogy olvasok a témában, egyre inkább úgy tűnik, hogy Kossuth nagy kerékkötője volt a hadseregnek, és úgy általában, eléggé kapitális baklövéseket bírt elkövetni.
Rengeteg hibás döntést hozott, köztük olyanokat, amik alapjaiban ártottak a magyar ügynek. Gondolom, ezt a hős-státusz miatt nem igazán reklámozzák manapság.

Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 14:23:07

@Sváb: Dembinski kinevezése és pozícióban tartása - a nyilvánvaló alkalmatlanság ellenére - egyik hibája volt Kossuthnak (még '49 augusztusban is az egyik nagy kudarc Dembinski nevéhez köthető: Temesvár), ezzel mára a történészek nagy többsége egyetért. Az aktuálpolitikai döntéseinek megítélése már nem ennyire egyértelmű, döntő részben őt okolják a nemzetiségi politika kudarcáért, a Kossuth - Görgey ellentétre pedig 50-50 % a vélemény, ami már jó arány ahhoz képest, hogy a nyolcvanas években még 70 % tartotta Görgeyt árulónak. Jó gumicsont ez, rágjuk majd még ezt évszázadokig.

Hullafotós 2012.02.27. 14:33:25

Ez a Hertelendy kapitány viszont nem semmi csákó volt, igyekszem összeszedni azt a sztorit alaposan, amit tudok róla.

GépBalta 2012.02.27. 16:54:12

@Sváb: Én már ebben az évezredben éltem túl a közoktatást. Nálunk általános iskolában szó sem volt az egyes szereplők egyéni megítéléséről. Középiskolában már a tanárok egy része (nekem 2 is volt) már negatívabban ítélték meg Kossuth szabadságharc alatti szerepét, míg egyikük a háború utáni tevékenységéért le is hazaárulózta. (államkassza egy részének "magánosítása", a kiegyezés elleni tiltakozás, és Görgey bemocskolása miatt) A tankönyvekben, különböző kidolgozott érettségi tételekben azonban ebből nem jelent meg semmi.

Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 17:29:53

@GépBalta: egyéni megítélés? Az meg mi?

Titus Pullo Urbino 2012.02.27. 17:37:09

Képek itt is (mi kék zubbonyban vagyunk a fehér-piros lengyel zászló alatt):

www.heol.hu/galeria/57932

A cikk címével ellentétben ez a vasárnapi csata volt és nem Kápolnán, hanem Kálon.

GépBalta 2012.02.27. 20:51:35

@Titus Pullo Urbino: Lehet csak bizonyos tájegységeken szokás mondani: "Egyéni megítélés alá esik". Persze ebből még nem derül ki, hogy mi az az egyéni megítélés és mennyire fáj e ha aláesel, de például ha azt mondom, hogy:
- Szerintem Dembinski áruló volt.
Mire K. József középiskolai tanár azt mondja:
- Véleményem szerint pedig valódi lángelme volt, csak a beosztottai szabotálták az összes parancsát.
Az rögtön kétféle "egyéni megítélés" szerintem.

Gbacsi 2012.02.27. 22:40:26

Nagyon régen jártam erre, de végre beengedett a rendszer, így tudok írni!

Titus, remek kezdés, pár észrevétel (magánvélemény):

Dembinski egy szerencsétlen, öreg figura volt, teljesen alkalmatlan erre a feladatra, ezen nincs mit vitázni..

Vettert nem szerették, pedig jó katona volt - a tavaszi hadjárat alapja az ő ötlete - Bem inkább sokszor hazárdjátékos, bár kitűnő elme, de nem biztos, hogy ekkora sereggel tudott volna bánni.

Perczel nem volt tanult katona, ahhoz képest viszont - Mór és Káty kivételével - elég jó arányban harcolt - sőt - és hozta a győzelmeket.

Nekem a mindenkori nagy talány Klapka, aki a szerencsétlen Mészárostól átvéve az északi csapatokat megállítja Schlick-et, de Tápióbicskénél pont őt ront bele a tavaszi hadjáratba és fedi fel az egész haditervet azzal, hogy felderítés nélkül nyomul be a faluba, ahol még horvát határőrök táboroznak, majd Isaszegnél az ő hadteste futamodik meg és csak Damjanich megjelenése - és vezérség átvétele - menti meg a helyzetet. Nagysallónál szintén nem alkot nagyot - inkább Guyon, akinek ott nincs is hivatalos szerepe - majd Görgei sebesülése után átvéve a csapatok vezényletét, szintén alkalmatlanságról tesz tanúbizonyságot Komáromnál. Aztán viszont könyvbe illően tartja Komáromot.

Damjanich-ot el tudtam volna képzelni fővezérnek - soha nem szenvedett vereséget - de ugye lábát töri... Aulich-ot meg megtették hadügyminiszternek, pedig..

Guyon-t szintén nem szerették sokan, pedig több lehetett volna belőle, Répási viszont kitűnő háttérember volt.

Vécsey - mind Damjanich-al, mind Bemmel összeveszett - szerintem fel sem merülhetett ilyen posztra, Kiss pedig köztudottan nem bírkózott meg egy hadtest vezetésével sem.

Ami érdekes - legalábbis nekem - hogy pl. egy Lenkey miért nem kapott valami nagyobb feladatot, vagy ott van a méltánytalanul elfeledett péterváradot védő tábornok, Kiss Pál.

Azon meg csodálkozom, hogy pl Lázár György tábornokról, Csuha Antal tábornokról, vagy Fackh József tábornokról alig találni valami forrást, hogy mit tettek 48-49-ben.

Vagy azokról, akik elárulták az ügyet, Bakonyi, Esterházy, Teleki tábornokokról vagy az eszéki várkapitányról, Eder-ről..

Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 09:56:44

@Gbacsi: köszönöm az észrevételeket, egyet is értek velük egy kivétellel és az alábbi kiegészítéssel:

Guyon és Lenkey neve ha már felmerült, ők nem katonailag, hanem emberileg voltak alkalmatlanok a vezérségre, mindenkinek vannak furcsa szokásai és emberi gyengeségei, Damjanichnak is megvolt a furcsa stílusa, de ő közösségi ember volt, elfogadták és felnéztek rá hozzá azonos és alattas szinten is. Guyon és Lenkey több ízben megszegte a bajtársi szabályokat, irigykedés, intrika és féltékenység is munkáltatta őket, a nagy adag narcizmusról már ne is beszéljünk. A bátorságukat és vakmerőségüket viszont legendák övezték, még Sztálin is elismerte volna a veszteséggel nem törődő önfeláldozásukat (ráadásul a sztálini időkkel ellentétben 1848-ben az "Utánam!" parancsot ismerték és nem az "Előre!" kiáltást. Guyon bátor volt, Lenkey is, de tiszttársaik előtt borzasztóan viselkedtek. (Kiss Ernő is hasonló tulajdonságokkal bírt, csalhatatlansági és tévedhetetlenségi képzete kóros volt).
A kiegészítés:
Hermann Róbert írt Kiss Pál, vagy az alsó sorban szereplő "árulók" tevékenységéről. Ki volt áruló? Ezt akkoriban nagyon nehéz volt eldönteni, a függetlenségi nyilatkozat és az "eskü" fontossága egyénenként eltérő. Mint ahogy a nemzetiségek is érdekes meghasonlásban harcoltak, kábé annyi rác harcolt mellettünk, mint ellenünk, oláh ezredek is voltak, asszem 10, ez 10.000 harcos reguláris haderőben. Szlovákok is többen harcoltak mellettünk, mint ellenünk, 22 ezer felvidéki tót gyerek volt honvédnak sorozva, az alföldi és a pilisi tótok általában a Lengyel Légióban szolgáltak, ezzel szemben mindössze 2000 harcolt ellenünk. Egyedül a horvátok maradtak homogének, akik csak ellenünk játszottak akkoriban és a XX. században is túlnyomórészt.

@Mentula: köszi!

neozsivany 2012.02.28. 11:33:06

@Gbacsi:

Én ennyit tudok róluk:

Csuha Antal honvéd tábornok

1794.X.23 Halász (Szabolcs m.)- 1867.II.22 Kassa. Kisbirtokos nemesi származású, magyar. Katonaiskolát végez Olmützben. 1813-tól hadnagy, 1844-tol ornagy a 39. gyalogezredben. 1848 végétol az Országos Nemzetor Haditanács gyalogsági osztályának beosztott tisztje. VI.25-tol cs.k. alezredes, a Déli hadsereg óbecsei dandárának parancsnoka.X.26 (16)-tól honvéd ezredes, az aradi, majd a szegedi hadmegye parancsnoka. XII.22-tol Pétervárad várparancsnoka, 1849.I.9 (1)-tol tábornok. Márciusban aláírja a kapitulációt, az orség hangulatára hivatkozva azonban mégsem adja át a várat a császáriaknak. IV.17-én felmentik beosztásából és rövidesen nyugalmazzák (V.21). A császári hadbíróság megfosztja rangjától (Pest, 1851.)

Fackh József lovag honvéd tábornok

1779. Eszék (Szlavónia). Nyugalmazott cs.k. huszárezredes. 1848 nyarán a magyar HM reaktiválja, dandárnok a délvidéki hadseregben. X.26 (XI.1)-tol honvéd tábornok és hadosztályparancsnok ugyanitt. November végén nyugalmaztatja magát. A császári hadbíróság felmenti.

Lázár György gróf honvéd tábornok

1807. Szárhegy (Csíkszék). Cs.k. foszázados a 33. gyalogezrednél. 1848.VI.8-tól ornagy, az 1.honvédzászlóalj parancsnoka. IX.23-tól alezredes. Részt vett a Jellacic elleni harcokban. X.11 (1)-tol ezredes, X.30 (16)-tól tábornok, a feldunai hadtest tartalék hadosztályának parancsnoka. (Akinek esetleg szemet szúrna a villámgyors előmenetel és a komoly tettek hiánya, az indoklás igazán magyarosra sikerül: gróf Lázár ugyanis Móga altábornagy veje volt - neozsivany). 1849 január elején Pesten jelentkezik a császári csapatoknál. A hadbíróság megfosztja rangjától és 10 évi várfogságra ítéli. (1850 nyarán kegyelmet kap).

Forrás: Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49

Illetve Titus mester Guyon rajzához kiegészítésképpen, csak, hogy konkrét példán keresztül is láthassuk a néhol már hülyeségbe átcsapó vakmerőségét:

A branyiszkói áttörés előtt, még a támadási parancs kiadását megelőzően már megírta a győzelmi jelentést az összecsapásról, pedig az az ütközet ígérkezett a legnehezebbnek valamennyi közül amit a hadosztály addig vívott. Gondoljunk bele, hogy gyalogsági rohamok, jégborított szerpentinen fölfelé, megerősített osztrák állások ellen. Nem tűnt egy sétagaloppnak... Az első roham kudarcba is fulladt, de Guyon belekartácsoltatott a visszaforduló honvédekbe, így bírva őket a támadás megismétlésére.

Valandil 2012.02.28. 12:06:28

@neozsivany: „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen” - tehát előre "tisztázta" a helyzetet.
Guyon az a katona volt, akinek kellett egy erős felettes.

neozsivany 2012.02.28. 12:12:39

@Valandil: Pont az nem kellett neki. Görgey-nél erősebb kezű felettest nem igazán tudok elképzelni a honvédseregben és csak konfliktusuk volt egymással. Igazából azért nem lehetett hadbíróság elé állítani a csávót (pedig többször is megérdemelte volna, lásd a felvidéki hadjárat idején leitatjuk a honvédeket mer attól vitézebbek lesznek a csatában, de ehelyett csak rémülten menekülő bekúrt katonákat kapott, vagy ott van a Komáromból a budai ostromtáborba küldendő nehézágyúk elszabotálásának esete), mert Kossuthnak volt nagy kedvence...

Valandil 2012.02.28. 12:16:39

@neozsivany: Abba gondolj bele, hogy mi lett volna, ha még ennyire sem fogja vissza Görgei.

Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 12:24:54

@Valandil: és Guyon volt, aki a réstörő ágyúkat leküldte Buda alá, de lőszert hozzájuk már nem.

"Görgey e jelentésből arra a következtetésre jutott, hogy a várral szemben egyszerű rohammal zöld ágra aligha vergődhetik, minek folytán a rendszeres ostrom megkezdését határozta el, mi célból Guyonnak Komáromba parancsot küld, hogy a kellő számú ostromszereket és nehéz lövegeket haladéktalanul Buda alá indítsa útnak, amit azonban ez, Görgeynek halálos ellensége lévén, eleinte teljesíteni vonakodott s a parancsnak csakis Kossuth erélyes közbelépésére felelt meg."

(Bánlaky József)

neozsivany 2012.02.28. 12:45:05

@Valandil: Görgey nem volt az a pesztonka típus. Ő úgy gondolta (és egy forradalmi hadsereg parancsnokaként ez helyes is volt), hogy bizonyítási lehetőséget kell adnia az alantasainak, tehát olyan feladatok elé állította őket, melyek sikeres végrehajtásával ki tudtak tűnni a többi hasonló beosztású tisztek közül, vagy csúfosan nagyot buktak. Ilyen volt Guyon branyiszkói, vagy Gáspár ezredes hadtestparancsnoki megbizatása a hatvani csata előestéjén. Persze voltak komoly csalódások is, ilyen volt Nagysándor, vagy Knezic ezredesek hadtestparancsnoki (és vezérőrnagyi) kinevezése.

Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 13:19:43

@neozsivany: Knezic jó katona volt eleinte, a monostori (komáromi) támadásnál személyes bátorsággal elöl járt, győzött is. Aztán valahogyan kisiklottak a kezéből a győzelmi lehetőségek és ettől elbizonytalanodhatott, vagy egyszerűen az osztrákok ellen szeretett harcolni, az oroszok ellen meg feladta már előre. Az utolsó harcokban meg nem jutott szerepbe, de nem is kereste a harcot, szegény Kazinczyval együtt bújócskáztak a felső-Tiszánál.

neozsivany 2012.02.28. 13:35:32

@Titus Pullo Urbino: Az ő esetében is csak arról volt szó, amiről már egy korábbi poszt során beszélgettünk, hogy nem mindenki termett tábornoknak. Knezic egy kitűnő hadosztályparancsnok volt, de a hadtestparancsnoki feladatkör már meghaladta a képességeit. Az osztrákok ellen meg nem volt több kedve harcolni neki sem, mint a dinasztia hű, de esküje által lekötelezett lovag Poeltenbergnek, vagy gróf Leiningennek, vagy akár Aulichnak és még nagyon sokáig lehetne sorolni. Buda ostrománál ideiglenesen felmentését is kérte, mivel tudomására jutott, hogy egyik testvére a várvédők között szolgál.

Az oroszok elleni esetleges működésének meg nem lett volna semmi értelme, hiszen egy alig 2000 főből álló botrányosan rosszul felfegyverzett, kiképzetlen "tartalékhadosztály" élén állt.

Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 14:51:58

@neozsivany: így van, jó h.o.pk volt, Budán is ott volt a testvére, ez eddig stimmel is, a tartalékhadosztályt viszont szerintem büntetésül kapta meg, Görgey nagyon keményen és picit igazságtalanul is járt el vele, amikor a hadtestet elvette tőle. Kemény ember volt Görgey, de ezt már sokszor kibeszéltük, talán a Degré visszaemlékezésekben leírt kivégzési parancs és az utáni megbánás jól jellemezheti őt. Ismeritek a Degré - féle történetet?

neozsivany 2012.02.28. 16:08:21

Amúgy meg a tartalékhadosztályos történetbe nem látnék bele ilyen súlyos dolgokat. Egyrészt mert Görgey-nek semmilyen hatalma nem volt a Felső- Tiszánál álló tartalékhadosztály fölött (július elejétől már nem hadügyér, se nem fővezér, csak a feldunai hadsereg parancsnoka), így akár Kossuth, akár Aulich, akár Mészáros, akár Dembinski másképpen is rendelkezhetett volna vele. Az meg külön pikantériája az ügynek, hogy később Knezic csatlakozott alakulatával a feldunai hadsereghez és ő is Görgey oldalán Világosnál teszi le a fegyvert.

Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 16:17:04

@neozsivany: igen, arra, éreztem, hogy nem kell leírnom, mert úgyis ismeritek.

Minorkavidor 2012.02.28. 16:17:41

@Titus Pullo Urbino:

Rácból egész biztosan nem! Ui. már 48 július elején kb. 30 ezeren néztek farkasszemet a magyar csapatokkal. Hogy végül mennyi volt arról nincs forrásom. Az biztos, hogy jóval többen, egyrészt a veszteségek pótlása miatt, másrészt a felváltások miatt. Ui a jelentős számban Szerbiából átruccanó fegyveresek nem mindegyike küzdötte végig a hadjáratot, hanem közben haza menr.
Ami a románokat illeti, az ő számukat Bona Gábor 30-35 ezer főben adja meg, ugyanennyire teszi a szlovákok számát is.

Titus Pullo Urbino 2012.02.28. 16:29:40

@Minorkavidor: igazad van. Csak a tisztánlátás kedvéért: az ellenünk harcoltak számai becsült adatok, irreguláris csapatokról van ugyanis szó és az utódállami (torzító) történelemoktatás is kuszálta a számokat a saját igény szerint. Számháborúba belemenni nem érdemes, ez csak érdekessé teszi a történetet, azért írtam, mert sokan nem tudják, hogy a szabadságharc honvédseregében rácok, oláhok és tótok is harcoltak a mi oldalunkon. Ez csak egy apró kiegészítés, de igazad van, rácból többen harcoltak ellenünk, valszeg oláhból is, de a szlovák nemzetiség arányait nézve 10 - 1 arányban harcolt mellettünk (nem számítva a Lengyel Légió szlovák önkénteseit.) Engem gyermekkorom óta nagyon foglalkoztat, hogy "milettvolnaha" nem jönnek be az oroszok.

Minorkavidor 2012.02.28. 17:16:23

@neozsivany:

Ezt úgy szokás megfogalmazni, hogy (majd)minden tiszt addig emelkedik ranglétrán és ezzel együtt olyan beosztásokba, amelyek meghaladják képességeiket. Békeidőben ez kevésbbé számít, háborúban viszont ekkor jönnek a katonai katasztrófák. ez különösen akkor fájó, ha olyan tisztről van szó, aki alacsonyabb beosztásban kitűnőre vizsgázott.
De persze vanna vannak született mészárosok is. A 2 kategória közül az utóbbit könnyebb kiszűrni.

neozsivany 2012.02.28. 17:21:45

@Titus Pullo Urbino: Egyébként abban a sztoriban azt szokták elfelejteni, hogy Udvarnoky százados a Görgey féle parancs előtt (ugye azt jelentették neki, hogy fogtak egy részeg honvédtisztet és nem tudnak vele mit csinálni folyton szökni akar, erre mondta Görgey, hogy ha szökéssel próbálkozik, úgy használja fegyvereit a járőr) már halott volt egy ideje, csak nem tudott róla. Egy forradalmi hadseregben, mely pont ebben az időszakban kovácsolódik normális, a kor színvonalának megfelelő haderővé kardinális kérdés a fegyelem fenntartása. Aki részegen azzal fenyegeti a felettesét, hogy kettéhasítja (mint ahogyan ezt vágta oda Udvarnoky Kmety alezredesnek), annak a minimum a hadbíróság és a golyó általi halál.

neozsivany 2012.02.28. 17:29:08

@Minorkavidor: Itt azért ez súlyosbítva van a forradalmi hadseregek rákfenéjével is. Normális hadseregben ugyanis senki nem lesz főhadnagyból tábornok 3 hónap alatt.A szituáció itt abban más, hogy egy ilyen polgárháborús időszakban(végülis 48-at nyugodtan értelmezhetjük polgárháborúként is)a katonai rátermettségen felül jutalmazni kell a lojalitást és a politikai megbízhatóságot is. Ez utóbbi kettő megléte ugye normális körülmények között alapvető követelménynek minősülne.

Egykét 2012.02.28. 18:26:32

Remek poszt.Gratulálok.

Gbacsi 2012.02.28. 23:00:08

@Titus Pullo Urbino:

Nem is úgy értettem, hogy Guyonnak, vagy Lenkey-nek fővezérséget kellett volna adni - dehogy - , de pl Guyon a kishegyesi csatában egész szépen szerepelt, míg Lenkey akár lehetett volna a fősereg lovásságánál valami magasabb beosztásban. (lehet, inkább mint Nagysándor, majd később Pikéthy...)Olyanok is kellenek, akik bátrak és viszik előre a többit.

Gbacsi 2012.02.28. 23:03:09

@neozsivany:

Igen, köszi, ezt ismerem, meg van a könyv, de ezen kívül. Ennél a pár sornál nem tudunk többet róluk?

Gbacsi 2012.02.28. 23:07:50

@neozsivany:

Az azért több, mint érdekes, hogy a téli visszavonulásnál valahogy mindig Guyon kapta a "leggázabb" feladatot, ő volt végig vagy a hátvéd, vagy az oldalvéd, majd Branyiszkónál meg hirtelen legelőre került... nem gyártanék összeesküvés elméleteket, de Görgeiből kinézném, hogy arra is játszott, hogy Guyonról kiderül, hogy teljesen alkalmatlan és lesz oka eltávolítani, pláne, mert tudta jól, hogy Kossuth feltétlen híve... Gáspár meg ha nem álldogál Hatvannál, hanem támad, Windishgratz egész hadserege ott maradt volna Pest előtt.. az lett volna egy teljes bekerítés!

Titus Pullo Urbino 2012.02.29. 08:20:59

@neozsivany: az esetben nem a kivégzés fájt utólag, hanem az, hogy ismerte régről, nem megbánás, hanem a barát elsiratása miatt volt fájó a jelenet. Degré nagyon jól leírta ezt, nagyon jó volt a tolla, egész jó szakácskönyvet írt a szabadságharcról. 250 oldal arról szól, mikor ki hogy miből mit főzött, meg hogy kik hogyan ittak, báloztak, a többi 50 oldal meg valami ütközeteket is leír. Élvezetes olvasmány, ajánlom.

A szamárlétra kérdéshez: lefelé is vezetett gyors út, nem csak felfelé, könnyen kaptak selyemzsinórt még tábornokok is, lásd Knezich esetét.

@Gbacsi: Guyon és Görgey viszálykodása kölcsönös volt, érződött is gyakran. Ha kettejük közül Guyon emelkedik ki, akkor nagy valószínűséggel nem lett volna fegyverletétel, mindenki meghalt volna egy Zrínyi-féle utolsó rohamban.

Minorkavidor 2012.02.29. 20:16:10

@Minorkavidor:

Ez érdekes kérdés. De szerintem könnyen megválaszolható. A cári nagy intervencióig (1849 júniús 19.) lezajlott eseményeket elemezve, világosi kapituláció és az azt követő megtorlás kizárva. Minimum döntetlen, és kiegyezés kb. a 67-es feltételekkel, vagy győzelem és kiegyezés a 67-esnél jobb feltételekkel.
A döntetlenr az osztrák fél negyobb gazdasági és demográfiai ereje valószínűsiti. A győzelmet pedig a magyar honvédség vezetési és tudásbeli főlénye és az időtényező. A lovasság és tüzérség szaktudása már a kezdetektől jobb volt mint az ellené. Tüzéreinről a másik táborban azt hitték, hogy franciák. Ennek oka, hogy a honvéd tüzérek minimum kisgimnáziumot végzett emberek volt (Nem nyolc, hanem 4 osztályos gimi, 10-14 éves kor között járták), ezutóbbi arra is magyarázat, miért voltak olyan jók a 15-16 éves tinik is. Az osztrák kiképzésnél 3 év után jutottak el az első ágyúlövésig. A magyar tüzérségnél csak a szekerészeti részlegnél voltak irástudatlanok. A 2 fegyvernemhez tavasszal hozzáfejlódött a honvéd gyalogság os.
Ahogy egy brit (vagy ami?) történész megfogalmazta "a fiatal Ausztria megverte az öreg Ausztriát" (Zárójelben itt az "ausztria" kifejezés nem a nemzetiséget, hanem a hadsereg tisztikarát jelőli, amelyből a honvédség vezetésének többsége is származot).
Az idő ezesetben nekünk dolgozott, ui. minél hosszabb ideig tart a konfliktus, annál valószínűbb, hogy a nyugati hatalmak beavatkoznak egy kompromisszumus megoldás érdekében. Ekkor még a Monarchia létének biztosítása állt érdekükben. Hogy külpolitikailag mit jelentett volna, egy a komáromi összpontosítással megvalosuló sikeres védelem, arra jó példa, hogy 49 júliusában megalakult a brit parlamentben egy csoport, amely a magyaroknak is megfelelő egyezség érdekében kívánt tevékenykedni, a viágosi fegyverletétel után ez a csoport feloszlott. Az időtényező fontosságára utal Palmerston megjegyzése, amikor értesült a cári intervenció tervéről: lehet, hogy ennek így kell lennie, de végezzenek gyorsan, minél gyorsabban!" Ezt a siettetést a Tengerszorosok körüli orosz-angol vita magyarázza.

Az, hogy nem alakult így annak oka az 1833. évi münchengratzi titkos egyezmény, melyben a Szent Szövetség állami újból megerősítették, hogy egynás segítségére sietnek forradalmi felfordulás esetén.

Ami a cári kis intervenciót (49 januári erdélyi fellépést illeti, annak érdekes, általam addig nem ismert történetét Egyed ÁKOS Erdély 1848-1849 c. monográfiájában olvastam.
Kolozsvár 48 karácsonyi elfoglalása után, december 28-án, Puchner tábornok, a román és a szász Komité vezetői összedugták buksijukat. Ezen a nagyszebeni tanácskozáson Saguna orthodox püspök javasolta, hogy hívják be a cári haderőt, ezzel Puchner egyetértet, valszeg ő sugalmazta ezt az ötletet a püspöknek a javaslatot. A javaslatot Salmen szász ispán is támogatta. A szebeniek kérését felterjesztették Bécsbe, de Schwarci herceg külügyér elutasította azt. A sógor ui nemzetközi konfliktusoktól tartott no meg féltette a birodalom presztizsét. E presztizsféltés miatt nem támadtak már a ruszkik 48 decemberében Windisch sógival együtt.
Azonban a román Nemzeti Komité és a szász vezetők közös gyűlése elhatározta, hogy kérni fogják az atyuska segítséget. A közös küldöttség 49 JANUÁR KÖZEPÉN Bukaresben találkozott Lüders orosz tábornokkal és kérte, hogy küldjön csapatokat Nagyszeben és Brassó városának védelmére.Így került Skarjatin ezredes Nagyszebenbe és Engelhard tábornok Brassóba. Ekkor még korlátozott erőkkel és célokkal.

Minorkavidor 2012.02.29. 20:20:29

Bocs, ez Titusnak szólt, nem nekem!

Minorkavidor 2012.02.29. 20:45:18

@neozsivany:

Ez nem feltétlenül rákfene. az 1815-1848 közötti cs.-kir. haderőről tudni kell, hogy igen lassú az előrelépés. Hdapródkén önköltségen belépsz a seergbe 8-10 év mire magkapod a hadnagyi rangot, kb. 30-35 mite főhadnagy vagy 45 mire első osztályú százados, jó esetbem őrnagyként mész nyugdíjba. Az előléptetés nem fegyvernemenként, hanem ezredenként történt, volt olyan ezred ahol 100 kadét és várakozott hadnagyi kinevezésre és fizetésre, amiről Görgei azt nyilatkozta, hogy "megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok".
Nem véletlen, hogy a honvédseregben annyi a kvietált tiszt.
A protkó és rangvásárlás (1868-ig létezett ez az intézmény!) előnyt jelentett, de akinek nem volt ilyenje arra a fentebb leírt sors várt.
Jó példa erre Damjanich aki 1848-ban, 44 évesen mégcsak százados, noha képességei és kora legalább alezredesi vagy inkább ezredesi rangra predesztinálta volna és az ilyen rangokkal betölthető beosztásokra.
48 aztán felszabadulást jelentett az előbb leírt kötöttségek alól és a sok tehetséges tisztnek és tábornoknak köszönhetően a cár 200 ezer fős serege nélkül a sógik nem győzhettek volna, hanem minimum döntetlen.
Amúgy sem a francia forradalmi, sem az amerikai függetlenségi háborúban nem volt hátrány, hogy mint Napóleon megfogalmazta:" minden közkatona tarisznyájában hordja a marsallbotját." Őis 26 évesen lett tábornok, fiatalabban mint a magyar szabadságharc tábornokai.

Titus Pullo Urbino 2012.03.01. 08:49:47

@Minorkavidor: a Szent Szövetségi kötelék nem engedte, hogy ne verjék le bármelyik európai forradalmat. A bécsit, párizsit, berlinit, magyart, bármelyiket. Az angolok ebben nemcsak politikailag, hanem pénzügyileg is érdekeltek voltak, 4 millió aranyrubel értékű kölcsönt nyújtottak Ausztriának és 15 millió aranyrubel értékűt a cárnak. Magyarul angolok politikailag és pénzügyileg is támogatták az intervenciót, de erre szerződtek Napóleon után 1815-ben.
Na, ha már Napóleon: belőle úgy lett ezredes, hogy a hadnagyi ruhát lecserélte egy ezredesire Toulonnál. A magyar sereg tábornokai megküzdöttek érte. Damjanich balszerencsés volt, lehetett volna már ezredes is ebben a 44 éves korban, de valami Haynau ezredpk. gondoskodott róla, hogy az izgága szerb, aki magyarkodik, ne léphessen tovább.

Custer is 26 évesen lett tábornok (az USA polgárháborúban is gyorsan ment a csillaghullás), nem is hitte, hogy nem az övé a világ, kábé Kiss Ernő egójával rendelkezett, szegény. Szilaj Ló és Vörös Felhő tett róla, hogy leszálljon a földre, majd egy óra múlva a föld alá is.

Titus Pullo Urbino 2012.03.01. 15:22:25

@Titus Pullo Urbino: az előbb emlékezetből írtam, most pontosítok: a londoni Baring Banktól a cár még a nyáron 31 M rubelt kapott, ebből 3.5 M rubelt akartak viszontterhelni az oroszok a császárra (ennyi volt az orosz beavatkozás KÉRT ára), végül Ferenc József 3 M rubelt fizetett meg, azt is részletekben 1853-ig, a krími háború kitöréséig.

zuiko 2012.03.01. 22:09:26

Elnézést, de ha már Custer szóba került, egy apró kiegészítés: Vörös Felhő nem volt ott Little Bighorn-nál, Custert és embereit konkrétan Szilaj ló és Esőmosta Arc csapatai mészárolták le a Last Stand Hill-en.

Titus Pullo Urbino 2012.03.02. 07:39:34

@zuiko: köszönöm, valóban így volt, ahogy írod, Vörös Felhő nem volt ott. Miért használod a "mészárlás" kifejezést? Érdekelne, hogy tudatos volt, vagy pedig csak spontán írás? Elég komoly rézbőrű haditerv alapján csalták el Reno egységét és "semmisítették meg" a 7. l.e. különítményét szerintem, a mészárlást máshogyan képzelem, például egy telepes szekér lakóinak éjszakai likvidálása és megskalpolása, például. Elmondod?

zuiko 2012.03.02. 08:27:23

Szilaj Ló elképzelése kevés lett volna a sikerhez, ha Custer nem játszik maximálisan a kezére. Nulla felderítés, úgy tűnik, egy Washita 2-re számított, vagyis rajtaüt az indián táboron, és a fejetlenül védekező indiánok nem fejtenek ki jelentős ellenállást. Most viszont tudtán kívül egy hatalmas tábor felé közeledett, ahol az indiánokat egy zseni irányította. Bekerítést akart (Reno, Benteen), ehhez viszont túl kicsi volt a serege, a két tiszt csapatait visszaverték, és mire Custer rájött, hogy ezek az indiánok nem sz..rral gurigáznak, már késő volt. Hiába küldött futárt Benteenhez, az már nem tudott segíteni. Szilaj Ló és főnöktársai átvágtak a folyón, és ők kerítették be Custert, aki a domb felé hátrált, de a túlerő (és az indiánok meglepő szervezettsége, és elég jó fegyverzete) miatt esélytelen volt a küzdelem. Az indián szemtanúk alapján max. félóra alatt lement a meccs, és szvsz azért is volt mészárlás, mert az indiánok kifejezetten nem akartak foglyot ejteni. A fehérek ellenállása elég szervezetlen volt, kisebb csoportok meg akarták adni magukat, de az indiánok ezt nem fogadták el, mindenkit megöltek. De persze nem vagyok hozzáértő, csak laikusként (és indián-drukkerként) érzem azt, hogy ez mészárlás volt. A holttestek (kivéve Custer) megcsonkítása csak ráadás. Persze a fehérek is ezt csinálták (sőt!), szóval az indián háború nem a lovagias ütközetekről szólt.

Titus Pullo Urbino 2012.03.02. 09:37:15

@zuiko: Köszi! Ebből is tanulság, hogy a felderítést komolyan kell venni és az sem hátrány, ha a futárok eljutnak a címzetthez. Kicsit párhuzamot vonva: Görgey első hadi sikere az volt, hogy Jellacic szeptemberi északi vonulásakor teljesen elszigetelődött, az összes futárát elfogták a honvéd- és nemzetőr csapatok, nem volt semmi infója.

zuiko 2012.03.02. 10:26:42

@Titus Pullo Urbino: Igen, a felderítés elhanyagolása szarvashiba volt. Amúgy Custer futára túlélte, így ő lett az utolsó fehér ember, aki beszélt vele és meg is maradt.
Befejezem az offolást, folytatódjon a szabadságharc! :))

Titus Pullo Urbino 2012.03.02. 13:02:08

ON

@zuiko: a szeptemberben elfogott horvát futárok is túlélték a fogságot, nem is volt rossz dolguk. Magyar hadifogságban nem volt rossz lenni, egyszer megírom, hogyan működött.

2012.03.03. 07:03:09

@Minorkavidor:
A magyar szabadsagharc legfiatalabb tabornoka is
26 v. 27 eves koraban kapta meg vezerornagyi ki-
nevezest, nev szerint Czetz Janos, Bem vezerkari
fonoke. Kalandos eletrajza es Bemrol szolo konyve
letoltheto a Magyar Elektronikus Konyvtarbol.

Titus Pullo Urbino 2012.03.04. 08:12:53

@Cascabel: köszi! Úgy emlékszem, az ő síremlékét láttam az örmény templom kertjében Gyergyószentmiklóson.

neozsivany 2012.03.05. 17:36:58

@Titus Pullo Urbino: Hát az övét nem valószínű, ugyanis Buenos Aires-ben van eltemetve az általa alapított katonai akadémia kápolnájában. Ő teremtette meg az argentin katonai térképészetet.

@Minorkavidor: Persze megvoltak a régi rendszernek is a hátrányai (például gróf Széchenyi is ezért kvietált), mindazonáltal az új forradalmi rendszer is több sebből vérzett. A napoleoni példa akkor lenne igazán releváns, ha Görgey irányította volna teljes egészében a szabadságharcot és valóban a felmutatott teljesítmény és nem a politikai megbízhatóság, vagy horribile dictu a Kossuthnak való behízelgés lett volna a gyors előmenetel záloga.

Napoleon is léptetett elő kegyenceket, tévedés ne essék, azonban kíméletlenül el is csapta őket, ha túl nagy bakot lőttek, ellenben Kossuthtal (lásd Dembinski esetét).

A politikai megbízhatóság kérdése pedig a legfontosabb elem ebben a kérdésben. Mit gondoltok vajon Görgey-t az ozorai siker tette őrnagyból ezredessé, majd tábornokká alig 3 hét alatt, vagy inkább gróf Zichy felköttetése miatt figyelt fel rá Kossuth? Én úgy gondolom, hogy az utóbbi sokkal nagyobb súllyal esett a latba, főleg, hogy a politikai körökben akkoriban még jobban ismert Perczel Ozora minden eredményét magának vindikálta(Görgey-t még agyon is akarta lövetni a hadművelet során).

Titus Pullo Urbino 2012.03.06. 09:48:13

@neozsivany: igazad van, az emlékműve van Gyergyóban, visszanéztem a fényképeket. Abban is teljesen egyetértek, hogy Kossuthnál mi volt az előmenetel záloga és azzal is, hogy Zichynek adott lórévi kötél miatt lépett nagyot előre Görgey, egyébként másért is megérdemelte volna, de akkoriban még árnyékban vitézkedett.

Herbert_West 2012.03.06. 16:11:55

Ennyi hadászati inkompetencia olvasása közben nem az a meglepő, hogy 49 végére elvertek minket, hanem hogy ez eddig tartott az osztrák (és orosz) seregeknek.

Komáromi összevonás és osztrákok megverése c. terv margójára: mégis, mennyi realitása lett volna annak, hogy az osztrákok, hátuk mögött az angol pénzzel és az orosz csapatokkal, engednek a nyomásnak? Ha jól tudom, a magyar hadvezetés igen irtózott a határ újbóli átlépésének gondolatától, akkor meg megette a fene az egészet.

Titus Pullo Urbino 2012.03.06. 16:28:42

@Herbert_West: a kápolnai állapot az ébredő oroszlánt mutatja, rá egy hétre már a szolnoki csatában Damjanich megmutatja erejét és rátermettségét, Görgey ugyanekkor fenékbe rúgja Dembinskit. Aztán tavasszal megtörténik a csodás hadjárat, nyárra viszont jönnek az oroszok. Még júliusban is volt remény arra, hogy sikerül az idegenek kiűzése, csakhát nem a katonai zsenik kaptak hatalmat, hanem a politikusok és azok támogatásával a tehetségtelen katonák, például a sokszorosan levitézlett Dembinski vonulhatott Temesvár ellen.

Külföldi csapás: Dembinski csak tervezte (Galícia), Bem meg is tette (Moldvai kitörés), Görgeytől sem volt távoli az ötlet (őrjöngött a bécsi megtorpanáskor), az már más kérdés, hogy Kossuth ellenezte 1849-ben és ezért török földre menekült a sereg maradéka. "Milettvolnaha..." kategória, mindenesetre az tény, hogy tavasszal az osztrákok vert helyzetben voltak.

neozsivany 2012.03.07. 10:49:11

@Herbert_West: Ne legyünk igazságtalanok magunkkal szemben. Nincs a magyar hadtörténelemnek még egy olyan időszaka amikor ilyen tehetséges, jó képességű tisztikarral rendelkezett volna. Görgey, Aulich, Damjanich, gróf Leiningen, lovag Poeltenberg, Klapka, Dessewffy, Cetz, Bem, Wysocki, Vetter, gróf Vécsey, Kmety. És ezek csak a tábornokok, alattuk állt egy többnyire megbízható és kitűnő szakemberekből álló ezredesi gárda. Bobich, Máriássy, Czillich, Zámbelly, Berzsenyi, Gál László, Tóth Ágoston, Bayer, Psotta, Üchtritz, Földvári...etc.

Rákóczi elsírta volna magát gyönyörében ha csak az általam felsorolt tábornokok felét megkapja, hiszen neki generálisokból Bottyánon és Károlyin kívül csak a hóhányók jutottak.

Tehát lényeg a lényeg, ne az egy Dembinski teljesítményéből alkossunk ítéletet a szabadságharc katonai vezetése felett, hiszen még Dembinski se tudta annyira elcseszni a helyzetet, ugyanis, mint tudjuk, a vesztes csata után alig több, mint egy hónappal, már minden fronton támadunk és győzünk. Bár annyi igazság azért van a szavaidban, hogy maga Görgey is rámutat egy-egy pöckösebb hibára emlékirataiban, melyek következtében valóban nagyon gyorsan elbukhattuk volna a háborút, de ahhoz ezekre a hibákra fel kellett volna figyelnie herceg Windisch-gratz császári főparancsnoknak is...

@Titus Pullo Urbino: Érdekes dolog ez a komáromi összevonás kérdése. Az biztos, hogy nagyságrendekkel értelmesebb ötlet volt a szegedinél, ám a kivitelezés terén én komoly problémákat látok. Az egyik legszorítóbb tényező a rendelkezésre álló idő kérdése. Ugye a komáromi összpontosítás tervét valamikor június legeslegvégén fogadta el a kormány, viszont az orosz fősereg elővéde már július 15-én Vácott jár. Ez azt jelenti, hogy az utánpótlások beérkezésének ez a végső dátuma- gondoljunk bele, hogy másnaptól kezdve az orosz sereg szét tudott volna kergetni bárkit, aki Komáromba tart - sőt, ha komolyan vesszük a dolgot, ekkorra már igen csak répázni kéne báró Haynaut kifelé az országból, hogy osztrák területre tudjuk átvinni a háborút.

Tehát, ha feltételezzük, hogy a kormány nem ijed meg a győri csatavesztés hírétől és kitart az álláspontja mellett, akkor a parancsok kiadására, kézbesítésére, az adott csapattestek menetkész állapotba hozására számított átfutási időt figyelembe véve, a legjobb indulattal is alig két hét, ha nem kevesebb jutott volna a művelet megvalósítására.

Milyen erők álltak volna rendelkezésre? Az eredeti terv sem számol Bem seregével, hanem Erdély védelmét bízza rá. Ennek megfelelően gróf Vécsey-nek is a helyén kell maradnia az V. hadtesttel és fenntarani a temesvári ostromzárat, különben Bem apó még egy veterán sokat próbált torkosborznál is nagyobbat fog szopni. Gondoljunk bele, hogy a temesvári őrség elég nagyszámú és folyamatosan kitörésekkel zaklatja az ostromlókat, sőt, mivel Arad vára csak július elsején kapitulál gróf Vécsey csak azután tud nekiállni az érdemi ostromnak. Ha pedig az egész hadtestével elvonul Komáromba, akkor egy olyan agilis, vállalkozó kedvű, kiváló katonatiszt, mint gróf Christian Leiningen vezérőrnagy tuti, hogy a környéken fellelhető legközelebbi magyar sereg ellen fordul és Lüders cári altábornaggyal karöltve pár nap alatt péppé verték volna Bemet.

A bácskai hadtest kivonása megint csak problémás, ugyanis a kátyi Perczel zakózás, valamint a június 25-i óbecsei győzelme után megnövekedett önbizalmú bán folyamatosan arrafelé alkalmatlankodott és csak július második hetére tudták úgy megerősíteni a hadtestet, hogy a siker reményében tudjon szembeszállni Jelacic-csal. A kishegyesi csata július 14-én volt utána, mint ahogy fentebb láttuk már megette volna a fene az egész felvonulást. Nem beszélve arról a tényről, hogy ha két vesztes csatát megfejelünk egy visszavonulással, az durván demoralizálta volna a hadtestet és inkább csürheként, mint hadseregként jelent volna meg Komáromban.

A Wysocki és Dessewffy parancsnoksága alatt működő IX. hadtestre sem lehetett számítani, hiszen az lényegében csatlakozásával a hátán hozta volna a cári főerőket.

A Máramaros környékén operáló Kazinczy ezredesnek ilyen körülmények között, ha nem akar vért hugyozni akkor célszerűbb Bemhez csatlakozni, mint az orosz hadsereg működési területén át egy félig meddig összetákolt hadosztályszerűséggel elvergődni Komáromig.

Ami számba jöhetett az a Gál László ezredes vezette X. hadtest (félig felfegyverzett, képzetlen újoncok, kb 10.000 fő) illetve a Szegeden szervezési fázisban álló tartalékhadtest Asbóth ezredes alatt (szinte nulla fegyver, képzetlen újoncok, 14000 fő).

Tehát láthatjuk, hogy nagyjából 24000 képzetlen, komoly felszerelési hiányosságokkal küzdő újonc felküldését tette lehetővé az akkori hadi helyzet. Persze Komáromnak volt fegyverraktára nem is kicsi, azonban a kiképzés elmaradását nem lehetett pótolni semmivel. Ha még hosszas, elhúzódó védelmi harcok elé néztek volna akkor még lehet azt mondani, hogy majd úgy állítjuk fel őket, meg majd beletanulnak, azonban itt egy minden erőnket megfeszített utolsó támadás volt a cél, melynek során az újoncok eredményes szereplése a legnagyobb jóindulattal is kétséges volt.

A másik nagyon fontos dolog pedig a vezető kérdése. Görgey ugye életveszélyesen megsebesül az ácsi csatában július 2-án és pont ebben a témánk szempontjából kritikus két hétben esik ki a vezérek közül, még a július 11-i csatát is Klapka vezeti, mert Görgey-t a sebláz kínozza. Pedig egy ilyen komoly hadművelet vezetésére más potenciális jelölt a honvédseregben nem volt.

Erőviszonyok tekintetében pedig így is kiábrándító a helyzet, ugyanis a nagyjából összekalapozható 60.000 támadó honvédre (a komáromi őrségnek legalább a felét a várban kell hagyni Klapka alatt az oroszok szórakoztatására) usque 70-80 ezer védekező osztrák jutott, nem beszélve arról, hogy a beékező erősítésekkel - komolyabb krízis esetén még a bécsi helyőrség is mozgósítható lett volna - akár 90-100 ezerre is nőhetett volna ez az erő.

Ti mit gondoltok erről a kérdésről?

Titus Pullo Urbino 2012.03.07. 12:11:13

@neozsivany: Az északi utat csak nehézkesen lehetett volna sikeresen megtenni, a cári csapatok szinte teljesen lezárták a komáromba vezető utakat, kockázatos lett volna arra összpontosulni. Arad, Temesvár, Pétervárad lehetett volna egy összpontosítási háromszög Szeged központtal, miközben Kazinczy Bemet erősíti és Bem bújócskázik a túlerővel. Talán, ha sikerül Temesvárt bevenni, akkor még októberig bezárt erődökben kitartott volna a sereg, de a temesvári csatavesztéssel ezek az elképzelések kútba estek. Temesvár és Pétervárad megtartásával zsarolhatók lettek volna a császári és a cári hadvezérek, a cári hadsereget nagyon megviselték a járványok és a rossz utánpótlás, a császáriakat pedig demoralizálta volna a magyar ellenállás. Én Temesváron látom a szabadságharc bukását, ha az akkor sikerül, akkor talán nem lett volna megtorlás és sikerült volna egy korrekt (1711-es szatmárihoz hasonló) békét kiharcolni, talán. Csakhát Dembinski Temesváron - senkiben sem okozva csalódást - buktázott...

neozsivany 2012.03.07. 13:01:30

@Titus Pullo Urbino: Nagy vonalakban egyetértünk. Annyi különbséggel, hogy én inkább a Szeged-Szőregi összecsapás elbaltázásában látom a vég kezdetét. Dembinski Haynau fóbiájából kifolyólag elmulasztotta megtámadni a három különálló oszlopban vonuló osztrák sereget, pedig legalább egyet közülük minden komolyabb kockázatvállalás nélkül szétverhetett volna. Ez komoly balfaszság volt a részéről, viszont eztán kezdett csak igazán elvetemült hülyeségeket halmozni rettenetes kreténségekre.

Szeged feladása megbocsáthatatlan volt, hiszen simán megtarthatta volna az ottani sáncrendszernek köszönhetően, ehelyett otthagyott csapot papot és minimális puffogtatás után elszaladt az ellenség által birtokolt Temesvár alá. Ezek az akciók olyan mértékben demoralizálták a honvédsereget, hogy Temesvárnál az már csak árnyéka volt régi önmagának. A csata után az egyetlen értékelhető egység gróf Vécsey tábornok hadteste volt, aki Borosjenőig példás fegyelmet tartott fenn. Minden másik szétfutott. Maga a temesvári csata már nem sokat szorzott vagy osztott, hiszen Görgey aznap ért Aradra és nyomában a cári fősereg, mégg ha győzött is volna Bem, már akkor sem lehetett volna túl sok mindent csinálni...

Titus Pullo Urbino 2012.03.07. 13:25:42

@neozsivany: Szegedi összpontosítással és Péterváradra beburkolózással sikerült volna a sereget megőrizni, nagy csaták elől elbújni, puskaport szárazon tarva erődök mögé húzódni. Ez bevált volna TALÁN, hosszú ostromot nem bírt volna ki a cári sereg, főleg úgy, hogy nagyon jó huszár egységek kitörései által folyamatosan veszélyeztetve lett volna az ostrolmó sereg. Szerintem. Aztán fene tudja. Egy biztos, Dembinski sokat rontott a mindenkori helyzeten. Kmety visszarendelése a rác vonaltól egyértelmű szarvashiba volt, pont a rác vidéken akkorra elért diadalt kellett volna kihasználni és Péterváradra vonulni. Én úgy olvastam, hogy a morál a temesvári csata napján omlott össze, a Lugosra irányított honvédek nagy része dezertált, eltűnt, lelépett, mert érezték az összeomlást, mert látták a sereg szétesését, látták Bemet "meghalni" (leesett a lóról), tudták, hogy nincsen lőszer és már napok óta nem ettek, éhesek voltak. Egy Pétervárad és Szeged körüli csoportosítással más lett volna a vége. Én Pétervárad mániában szenvedek, kórosan hiszek az erőd fontosságában és abban, hogy másként alakult volna a szabadságharc, ha itt is Komáromhoz hasonló erők állnak, mégha bezárva is.

neozsivany 2012.03.07. 15:08:49

@Titus Pullo Urbino: Egyetlen okból lett volna szerencsétlenebb választás Komáromnál Pétervárad ez pedig az ellátmány problematikája. Komáromban fel volt töltve rendesen, Péterváradot meg lassan nem volt honnan feltölteni, hiszen azon a területen nem csak végigsöpört egyszer kétszer a háború, hanem ott folyamatosan zajlott 1848 nyara óta és ezt a termés, illetve a raktárak is megsínylették.

Titus Pullo Urbino 2012.03.08. 08:14:57

@neozsivany: nem Komárom helyett, hanem mellette gondoltam. Farkassányi Sámuel élelmezési biztos pedig pár hét alatt össze tudta volna magát szedni Bácskában, kukoricatermés kitűnő volt, mint általában. Bácska és Bánát amúgy is az ország legjobban termő vidéke volt. Akkora kukorica termett 1848-ban, hogy egy magyar huszár csákója fölé nőtt, ezt több beszámolóban is olvastam. És júliusban már az aratáson is túl voltak (búza). Kellő előkészítéssel ment volna ez a péterváradi begubózás, csakhát nem volt előkészítés. Másik érvem: Kiss Pál vezérőrnagy csapata fényesen kitartott (ellátmány, lőszer bőven volt, lehetett volna több is, utánpótlás odairányításával, Lugos helyett) októberig Péterváradon, nemdebár?

Titus Pullo Urbino 2012.03.08. 08:25:52

8000 katona, 5000 lőfegyver, 350 ágyú volt az erődben, több havi ellátmány, simán kitartottak volna több hónapig. A megadás szeptemberben történt, egyébként a "komáromi amnesztia" vonatkozott a várőrség tagjaira. Ha ide irányítják a temesvári csata utáni maradékot, akkor minimum életben maradnak, egy tisztnek sem esett bántódása, pedig Kiss hadtestpk volt, vagyis kötélre szánták. Az ellátmány is kitűnő volt, ezért javasolta a haditanács a kitartást, főleg Hollán műszaki ezredes szavára hallgatva. Szilárd meggyőződésem, hogy Pétervárad többszáz ember életét menthette volna meg és előnyösebb lett volna a "békekötés".

neozsivany 2012.03.08. 18:48:16

@Titus Pullo Urbino: Komárom mellett semmi értelme nem lett volna Péterváradon is összpontosítani. Gondolj bele! Ki ellen összpontosítottak volna? Haynau nem tudott mozdulni a Dunától a feldunai hadsereg miatt, illetve herceg Paszkevics amint értesült Görgey hollétéről, azonnal ellene fordult, felhagyva a IX. hadtest üldözésével. Tehát, a Péterváradnál összevont magyar sereg lábhoz tett fegyverrel nézte volna végig, ahogy Görgeyt kivéreztetik a Dunánál, majd a sereg maradékát visszaszorítják az erődbe és egy erős ostromhadat hátrahagyva az egyesült cári-osztrák hadsereg békés egyetértésben levonult volna Péterváradig, ahol megismétlik ugyanezt...

Időben sem jelentett volna semmi pluszt a történet, a monostori sáncrendszert tartó feldunai hadsereget annak minden kitartása és vitézsége ellenére még az ellenállás szempontjából legoptimálisabb esetben is egy két napos csatában őrölte volna fel ez a roppant túlerő és marad a választás a várba való visszavonulás és a megsemmisülés között. A csatára várhatóan úgy július 19-20. körül került volna sor. (Komárom-Vác két nap, az orosz főerők 16-án érik el Vácot). Az azt követő 12-13 nap során bőven jut idő az ostromsereg kijelölésére, a vár bekerítésére, a Péterváradig való vonulásra és az ott táborozó honvédsereg komáromihoz hasonló összeverésére. Ott vagyunk, hogy augusztus 1. Újabb ostromsereg kijelölése, maradékkal továbbvonulás Temesvárig, gróf Vécsey hadtestének elzavarása (valószínűleg már az egyesült osztrák-orosz ármádia közeledtének hírére abbahagyja az ostromot és Aradra vonul vissza) egy hét alatt simán megvan, még az ütemezést is tartották, augusztus 9, Temesvár felmentve, az ország két legjelentősebb erődítménye körülzárva, annyi változott, hogy nincs mozgó sereg, ami letegye Világosnál a fegyvert, illetve valóban meg lehetett volna talán ezzel menteni a katonai vezetők életét és kikényszeríteni az amnesztiát, azonban több száz emberélet megmentéséről aligha lehetne beszélni. A Komárom és Pétervárad falai alatt vívott csaták sokkal több emberáldozatot kívántak volna meg mindkét oldalról. Nem lettek volna aradi vértanúk, de lett volna több ezer elesett névtelen honvéd, akiknek a halála a nagy finálé kifutásán mit se változtatott, maximum parancsnokaik életét szavatolhatta volna. Ez pedig azért is lett volna fura, hiszen az aradiak pont azért áldozták életüket, Görgey pedig a becsületét, hogy ne kerüljön sor ezekre az összecsapásokra...

Titus Pullo Urbino 2012.03.09. 10:04:30

@neozsivany: mi értelme lett volna? Nem futott volna szét a sereg, zárt helyen lett volna, az újoncok kiképzést kapnak, meg ruhát, felszerelést, és a legfontosabb, hogy ENNI. Jobb alkufeltételek lettek volna, de ezt már írtam. Amit pedig a kivégzésekről és Görgeyről írsz, nagyon nem értek Veled egyet, az aradiak és Batthyány koncepciós perek után lettek áldozatok, függetlenül az eseményektől, nem számított, ki mit tett, vagy tett volna, megtorlás kellett. Ezt bizonyítja báró Mednyánszky és a pozsonyiak kivégzése is, akik szerepe egyáltalán nem volt hadászatilag és politikailag jelentős, csak példát akartak statuálni a kivégzésükkel. Ebbe most ne menjünk bele, ne rohanjunk előre. Görgey becsületét pedig nem az osztrákok és az oroszok mardosták, hanem a dicső kormányzó urunk hazudozásai.

neozsivany 2012.03.09. 12:29:51

@Titus Pullo Urbino: ELnézésedet kérem, nem fogalmaztam megfelelően és ez félreértéshez vezetett.

Azzal kapcsolatban írtam amit írtam, hogy Görgey azért tette le tiszttársaival a fegyvert Világosnál, hogy megkímélje az országot a további értelmetlen háborúzástól. Tehát, ugyan számítva az ellenség bosszújára mégis úgy érezték, hogy kisebb áldozat ha csak őket állítják bíróság elé/végzik ki, mintha tovább folytatnák az akkorra már értelmét vesztett ellenállást.

Szóval én nem arról írtam, hogy mi volt az ok, ami miatt nekik bíróság elé kellett állniuk, hanem arról, hogy mi tette azt lehetővé (a fegyverletétel) és az miért következett be.

Amit fentebb írtam gyakorlatilag az, hogy azért, hogy megmentsék a sereget, azért letették a fegyvert és vállalták az azzal járó következményeket, a hadbíróságot a kivégzést, Görgey-nél pedig a becsületvesztést.

Viszatérve a történetre én nem gondolom, hogy Péterváradra, mármint az erődbe be lehetett volna zsúfolni 60.000 embert - horribilie dictu hosszú távon etetni -, tehát mindenféleképpen csak a várra támaszkodva tudott volna táborozni a sereg nagyobb része. Azt pedig nyílt mezei csatában még az erőd ágyúinak támogatása mellett is cafatokra veri ez a túlerő.

Titus Pullo Urbino 2012.03.09. 13:25:53

@neozsivany: az utolsó felvonásban már nem volt mire játszani igazából, már csak egy tisztes fegyverletétel jöhetett volna szóba, mint 1711-ben, ahol nem volt megtorlás. Persze, más volt a helyzet. Értem, amit írsz, de ellenvéleményem van, ez nem baj, nem kell mindig és mindenben egyetérteni. Jövő héten új poszt lesz 48-as témában, ott majd folytatható a "megtorlás" kérdése, remélem tetszeni fog az írás. Én is kíváncsian várom...

neozsivany 2012.03.09. 20:49:20

@Titus Pullo Urbino: No ja, csak 1711-ben nem volt fegyverletétel. A szatmári békekötést követően a majtényi síkon történtek távolról sem emlékeztetnek a fegyverletétel aktusára. Ez a közkeletű tévhit a marxista-leninista történetírás áldásos munkájának köszönhető csak. Annyi történt, hogy a majtényi síkon földbeszúrták a zászlókat, esküt tettek az uralkodóra majd mindenki megtartva fegyverét szépen hazasétált.

Titus Pullo Urbino 2012.03.10. 07:43:59

@neozsivany: így van, ahogy írod, a földbe szúrt zászlók jelképezték a fegyveres harc végét. A magyar történetírás nem tud mit kezdeni a kurucokkal és a Rákóczi szabadságharccal, Zrínyi Ilonával, Thökölyvel. A Tenkes kapitánya film is egy nagy baromság. Thököly szerepét a mai napig nem tisztázták, furcsa dolgokat tanítanak róla az iskolában, nekem kábé 25 éves koromig fogalmam sem volt, hogy a zentai csatában a törökök oldalán harcolt, a keresztény hadak ellen. A Rákóczi szabadságharcról is furcsa dolgokat lehet olvasni történelemkönyvekben. Plusz még annyi, hogy nekünk még azt is tanították, Károlyi áruló volt (főnemesi kollaboráns), "elárulta a szabadságharcot", persze árulóra, belső ellenségre minden rendes marxista elméletnek szüksége volt. Így lett áruló Görgey is, Peyer is, Rajk is, nekünk még ezt tanították a nyolcvanas években. Most mit írnak a történelemkönyvek Rákócziról, Thökölyről?

neozsivany 2012.03.10. 17:25:51

@Titus Pullo Urbino: A Rákóczi-Károlyi dolog mára már azért tisztázódott. Károlyiról Kovács Ágnes írt egy igen jó könyvet (Magyar História sorozat, Gondolat Kiadó, Budapest 1988), melyben tételesen cáfolja Károlyi áruló mivoltát.

Thököly egy nehezebb eset. Egyébként már az Erdélyi fejedelemség megszerzése is olyan volt, hogy török-tatár had élén érkezett és a zernyesti csatában győzte le a vele szembeszálló erdélyi rendeket és az őket támogató császári csapatokat. Rákóczi és a szabadságharc felső vezetése ki sem ejtette soha száján a kuruc szót, mivel az könnyen a törökbarátság bélyegét üthette volna a mozgalomra. Többnyire inkább egyesült rendi konföderációként hivatkoztak magikra.

Harald Blåtand 2012.03.26. 09:56:47

@Titus Pullo Urbino: A poszt, és a kommentekben az eszmecsere is kiváló, annyit fűznék hozzá az egész Kápolna-témához, hogy azért Kossuthnak, minden hülyeségével együtt sem lehetett könnyű dolga ezzel a sok hisztis és önérzetes tábornokkal, és 1849. februárjában az ő szemével nézve egyáltalán nem lehetett akkora evidencia, hogy Görgeinek kéne fővezérnek lennie, mint ma nekünk. Voltaképp eredetileg az ő kreatúrája volt (ezt gyakran elfelejtik :-)), de Ozora óta annyit hozott össze, mint Dembinski: egy sikeres, nehéz körülmények közt végrehajtott visszavonulást. A feldunai hadsereg egyetlen komolyabb sikere a branyiszkói ütközet volt, és hogy nem semmisült meg. Perczel ugye begyűjtötte a durva móri fiaskót, aztán összehozta a vérszegény szolnok-ceglédi ellentámadást, de az összeférhetetlen természete miatt ugye aligha lehetett volna rábízni a fősereget. Répássy nem volt egy fővezér alkat, Klapka meg hiába volt sikeres Schlick ellen, még csak ezredes volt, és a többiek biztos nem fogadták volna el, ha hirtelen felébük tolják. A hadügyminiszter Kassánál leszerepelt. Kiss Ernő hiába volt a hadsereg legrangosabb parancsnoka, Pancsova után értelmetlen lett volna újra a harctérre küldeni. Szóval szvsz. ezek a versengő figurák Kossuth szemében egyáltalán nem biztos, hogy olyan "jó neveknek" számítottak. Jó ötletnek tűnhetett, az erdélyi példa alapján (ahol a Baldacci-Czetz ellentét az addigi kudarcokban szerepet játszott) hozni egy külföldi, tapasztalt tábornokot, aki csak a kormányhoz lojális, nincsenek saját politikai ambíciói, felül áll a (legtöbbször azért még Görgei esetében is inkább személyes rokon- és ellenszenvek vezette) klikkharcokon. Az igazi, súlyos hiba tényleg az volt, hogy Kápolna után nem állította végleg parkolópályára...

Titus Pullo Urbino 2012.03.26. 10:46:04

@Harald Blåtand: Egyetértek megállapításaiddal, pont így gondolom én is, nekünk könnyebb 160 év távlatából okoskodni, mindenesetre D. pozícióban hagyása Kápolna után igen súlyos hibának bizonyult. Lehetséges lett volna egy parkolópályára állítás, mint ahogy ez megtörtént jópár esetben is, nem tudom, mi volt annyira vonzó K.nak D.ben és mi volt annyira ellenszenvenes G.ben? A márciusi tiszafüredi puccs után történteket vizsgálva kiderülnek a motivációk, de nem szeretnék előre rohanni, majd egy másik posztban és kommentekben kifejtjük.

bokor.istvan 2012.11.15. 13:26:01

Üdv!
Véletlenül keveredtem erre az oldalra, tetszett az írás, és a többit is elolvasom.
Néhányszor voltam egy ismerősömmel (aki tüzér) a Tápióbicskén megrendezett "csatában", és készítettem pár képet.
Ha használhatóak, szívesen felajánlom erre a célra őket, további jó munkát kívánva
Bokor István
www.flickr.com/photos/bokoristvan/sets/72157623626503402/

Titus Pullo Urbino 2012.11.15. 14:11:00

@bokor.istvan: köszi István a képeket, Isaszegre nem szoktál kimenni?

trojka 2012.12.08. 20:28:13

Üdv mindenkinek! Megpróbáltam a kápolnai csatával kapcsolatban kerecsendi kötődéseket is felkutatni. Ez nagyjából sikerült is. Továbbiakban az orosz cári csapatok kerecsendi jelenlétét kívánnám részletezni. Ha valaki tudna erről bővebbet, megköszönném! Ercsényi Károly, Kerecsend, Hagyományok Háza vezetője