A második világháború végső napjaiban amerikai katonák több száz német hadifoglyot végeztek ki a dachaui koncentrációs tábor felszabadításakor. Nem a megszokott könnyedebb blogbejegyzés, szigorúan csak a történteket leírva.

 


   De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.
   Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
   Égetést égetésért.

   /Mózes második könyve/

Azokat a személyeket, akik az ellenségeskedésekben nem vesznek közvetlenül részt, ideértve a fegyveres erőknek azokat a tagjait, akik letették a fegyvert és azokat a személyeket, akik betegség, sebesülés, elfogatás vagy más ok következtében harcképtelenekké váltak, minden körülmények között, fajon, színen, valláson, hiten, nemen, születésen vagy vagyonon, valamint más hasonló ismérven alapuló bármely hátrányos megkülönböztetés nélkül emberséges bánásmódban kell részesíteni.
Ebből a célból mindenkor és mindenütt tilos a fent említett személyek tekintetében:
a) az élet és a testi épség elleni merénylet, különösen a bármely formában megnyilvánuló emberölés, csonkítás, kegyetlen bánásmód, kínzás.

/A genfi egyezményből/


 "Mindenkinek a magáét" (Jedem das Seine)

/A buchenwaldi koncentrációs tábor jelmondata/

Figyelmeztetés: A blogbejegyzésben  a helyszínen készült fotók szerepelnek, amelyek a nyugalom megzavarására alkalmasak. Csak felnőtteknek ajánlom.  Ezenkívül ismét felhívom a kommentelők figyelmét az írott és íratlan szabályok betartására. Köszönöm.

A helyszín

A bajor fővárostól, Münchentől 15 km-re fekvő kisvárosban, Dachauban 1933 tavaszán, nem sokkal Hitler hatalomátvétele után, egy elhagyott ipari területen hozták létre az első koncentrációs tábort.

Himmler nemsokára Theodor Eickét nevezte ki parancsnokká.

Ő volt az, aki a később az összes táborban alkalmazott szabályokat kidolgozta. Eicke határozta meg az egy fogolyra jutó tér nagyságát és élelem mennyiségét, a barakkok és a szögesdrót kerítés méretét éppúgy, mint a kötelező napirendet. A következő 12 évben táborok százaiban SS-őrök tízezrei az ő instrukciói alapján az állam veszélyes ellenségeiként kezelték a foglyokat, akikkel szemben a legkisebb lazaság, jóindulat sem volt megengedhető, sőt kifejezetten büntetendőnek számított.

A tábor 34 barakkját eredetileg 5 ezer fogoly elhelyezésére tervezték. 1938-ig összesen 6 ezer ember érkezett ide, túlnyomó többségük német kommunista, szociáldemokrata, azaz politikai fogoly. A tábor körül először SS-központ alakult ki, ahol a szintén Eicke alá rendelt és a táborokat őrző Halálfejes (Totenkopf) SS-egységeket és más SS-alakulatokat képeztek ki.

Egy út van a szabadsághoz. A kilométerkövei pedig ezek: szófogadás, őszinteség, tisztaság, józanság, szorgalom, rend, önfeláldozás, igazság és hazaszeretet."

Felirat a dachaui tábor főépületén.

A táborban kezdetben német politikai foglyokat, a nemzetiszocialista rendszer ellenségeit őrizték, később a megszállt országok politikai foglyai is ide kerültek. Fennállásának első néhány évében a háború és a többi tábor borzalmaihoz képest a viszonylagos normalitás jellemezte. Ennek a képnek a kialakítására nem csak a halálozások más táborokhoz képest alacsony száma adhatott okot, hanem a jól felépített propaganda is. Még a táborban 1938-ban látogatást tevő vöröskeresztes  megbízott is a következőképpen nyilatkozott:

"Ezért szeretném itt azt kiemelni, hogy minden amit láttam és hallottam, tekintettel mind a lakhatás körülményeire, a tábor anyagi és higiéniás viszonyaira, mind a foglyokkal való bánásmódra, az élelmiszerellátásra és a foglyok foglalkoztatása rám nagyon pozitív benyomást telt"

      A táblázat a táborban elhunytak számát mutatja, havi bontásban.

Az első években a halálesetek  viszonylag ritkák voltak, 1933-ban 24, 1936-ban 10, 1937-ben 69 fogoly vesztette életét. A kemény fegyelem és sokszor kegyetlen bánásmód iskoláján azonban eközben olyan SS-tisztek nőttek fel Eicke felügyelete alatt, mint Rudolf Höss, Karl Otto Koch és Josef Kramer, Auschwitz, Buchenwald és Bergen-Belsen későbbi parancsnokai. 

1938-ban a Kristályéjszaka után sok ezer zsidó rab érkezett, legtöbben hamar kiszabadultak, de két hónap alatt több százan itt pusztultak. A háborús években a transzportok számának növekedésével a halálozások száma megugrott, és a helyzet fokozatosan romlott. A tábor körül létrejött ipari komplexum területén 165 kommandó dolgozott bútor-, ruha- és fegyvergyárakban, egyre rosszabb ellátás és egyre brutálisabb bánásmód mellett, a tábor kapuján díszelgő "A munka szabaddá tesz" (Arbeit macht Frei) jelszó jegyében. Megkezdődtek dr. Rascher kísérletei: a lelőtt német pilóták megfelelő védőruhájának megtervezéséhez több száz fogoly testhőmérsékletét hűtötték hideg vizes tartályokban 25 fokra, mások magas légnyomást szimuláló kamrákban pusztultak el, vagy őrültek meg. Folytattak itt egyéb orvosi kísérleteket is:  például Dr. Claus Schilling 1100 embert fertőzött meg szándékosan maláriával.

1944-ben a tábor túlzsúfoltsága drámai méreteket öltött. Több tábor evakuálásának és az ottani foglyok Dachauba történő szállításának következtében a tábor lakóinak száma már meghaladta a 60 ezret (eredetileg 5 ezer fogoly elhelyezésére tervezték). A higiéniai viszonyok és az élelmiszerellátás katasztrofálissá vált. Novemberben tífuszjárvány tört ki, amelynek több ezren estek áldozatul. 1945 februárjában a krematóriumokat szénhiány miatt leállították, a holttesteket tömegsírokba helyezték.
1933-45 között kb 206 000 rabot szállítottak Dachauba, az ott meghaltak pontos száma máig sem ismert. Ezerszám végeztek ki itt szovjet hadifoglyokat, a Gestepo is ide szállította azokat a civileket, akiket Sonderbehandlungra /"különleges kezelés" eufemizmus a náci rendszerben a kivégzésekre/ jelöltek ki. Ezek a gyilkosságok nem kerültek a feljegyzésekbe. Ezenkívül tízezrek pusztultak el a háború végi halálmenetekben - az így elhunytak számát a háború utáni Arolson-jelentés 31 600 főre teszi. Más táborokkal ellentétben a zsidó foglyok száma a táborban viszonylag alacsony volt a tábor fenállása alatt, mintegy 5000 fő. A felszabaduláskor a 32000 fogolyból kb. 2500 fő tartozott közéjük.

A felszabadulás napja - az időrend 

"Láttunk férfiakat  a csatákban darabokra szakadni, szénné égni, meghalni sokféleképpen. De a kép, amit soha nem fogok elfelejteni: Ott feküdtek a halottak  nyitott szemmel, mintha csak minket néztek volna: Mi tartott ilyen sokáig?" /John Lee közlegény - 511 napot töltött harcokban, Észak-Afrikában és a nyugat-európai hadszínétereken/

1945 április 29.

06:00 Waffen-SS Obersturmführer Heidrich Skodzensky a parancsnoka a "Kampfgruppe Süd"- nek, egy koncentrációs táborok őreiből álló egységnek, aminek a tagjai korábban Neckarelz,ya Kochendorf és Hessental koncentrációs tábor altáborainak őreiből és idevezényetl SS alakulatokból állt. /Az eredeti őrszemélyzet, parancsnokukkal, Martin Gottfrieddel az élen elmenekült a táborból, pótlásukra rendeltek ide német és magyar SS-egységeket./ A parancsnok felkészült arra, hogy  megadja magát a szövetségeseknek, erről megállapodott a Vöröskereszttel.

07:35 Az US Army  45. /Thunderbird/ hadosztályának  157. gyalogos ezredének 3. tankokkal megerősített zászlóalja /Task Force Love/ támadást indít 10 mérföldre észak-keletre Augsburgtól.   
 
08:30 Miután felszámolnak pár tüzelőállást, a századok elakadnak egy lerombolt hídnál, négy mérföldnyire Dachautól.

09:30 A 101. páncélos zászlóalj  tankjai, miután sikerült átkelniük a folyón, benyomulnak Dachau városába. A K és az L századot utasítják, hogy nyomuljon tovább München felé, az I század 10:15-kor parancsot kap, hogy foglalják el a dachaui koncentrációs tábort.

Az előrenyomuló egység majdnem eléri az Amper folyó hídját, amikor azt a németek a levegőbe repítik az orruk előtt. Tűzharc kezdődik, az innenső parton rekedt német alakulatok súlyos veszteségeket szenvednek.

10:45 Az amerikaiak leküzdve a német ellenállást átkelnek a folyón. Pár perccel később egy dzsipes járőr eléri a tábor bejáratát, hogy elfogadják a német alakulat megadását. De tűzharc alakul ki, egy lövés eltalálja a táborparancsnokot, aki a  helyszínen meghal.

11:00 Az amerikai egységek felfedezik a halálvonatot:

" a táboron kívül egy Buchenwaldból érkezett szerelvény, mintegy 50 vagon, mindegyiken legalább 30 holttest.... Napok óta állhatott így anélkül hogy a foglyok élelmet, vagy vizet kaptak volna. A legtöbben szomjan vagy éhenhaltak.  Mielőtt megérkeztünk volna az SS nehézgéppuskákkal lőtte végig a szerelvényt.
Sam. S. Platamone közlegény, 42.hadosztály.


"..Szomjan, vagy éhen haltak, megfulladtak a testek alatt vagy az őrök végeztek velük. Bizonyítékait láttuk a kannibalizmusnak. Az SS nem vette a fáratdságot hogy kirakja a halottakat, csak őröket állított, hogy lelője azokat akiknek volt ereje kimászni a vagonokból..

"Én soha nem láttam ehhez foghatót életemben. Az embereim dühöngő őrültekké váltak." Harold Mayer hadnagy.

11:20 Az amerikaiak elérik a tábor kerítését. Kisvártatva felfedezik a krematóriumot és a gázkamrákat.
 William Cowling hadnagy az első amerikai katona, aki belépett a táborba. Így írt a szüleinek: 

"...egy férfi feküdt holtan a kapu előtt, egy golyó találta el a fejét. Amikor beléptünk a táborba egy lelket sem láttunk. Aztán hirtelen emberek bukkantak fel minden irányból, piszkos kiéhezett csontvázak. Volt aki sikoltozott, volt aki sírt, körülvettek, próbáltak megérinteni minket, kezünket, lábainkat csókolgatták.. Volt aki eszét vesztve próbált átmászni hozzánk az elektromos árammal töltött kerítésen keresztül, és ott halt meg a drótokon"

 

A foglyok kitörtek a kerítés mögül,  rávetették magukat az őrökre, lemészárolnak legalább 40 SS-t, nem egyet puszta kézzel verve agyon. 

Kitör a lövöldözés, egyesek szerint a még fegyverrel rendelkező őrök nyitottak tüzet a foglyokra, mások szerint az amerikaiak kezdték lelőni az őröket. A helyszíni jelentés szerint 122 őrt lőnek le, köztük sebesülteket a tábor melletti SS kórházban.

12:00 A lövöldözés elcsöndesül, helyreáll a rend. Legalább kétszáz foglyot sorakoztatnak fel, többen közülük az SS-korház ágyaiból kiparancsolt sebesültek.

12:05  Az M század egyik géppuskása, "Birdeye" közlegény váratlanul  "They're trying to get away!" kiáltással tüzet nyit a foglyok csoportjára. Felix Spark alezredesnek szó szerint úgy kell elrugdosnia a gépfegyver mögül. A későbbi jelentések szerint 10-20 SS-t végeztek itt ki, a halottak legnagyobb része a Waffen-SS terepszínű egyenruháját viselte.
 A sebesültek közül többeket a helyszínen lelőttek. 

 "A fejsebet az amerikai 45-ös kaliberű pisztoly okozta. Láttam, ahogy becsukta a szemét a lövés előtt. A  halottak szerteszét, kis csoportokban feküdtek,  ahogy spontán kivégezték őket, géppuskatűzzel."

Edwin F.Gorak vallomása, (158. Field Artillery) aki később  több, itt is látható fényképet készített a táborban.
    

12:15 A rend újra helyreáll.

12:25 Henning Linden tábornok, és törzse megérkezik, egy újságíró kinyitja a tábor belső kapuját, egy csoport fogoly elmenekül.

12:45 Az amerikaiak körbeveszik a foglyokat és visszaterelik őket az őrzött területre. Heves vita robban ki Linden tábornok és Sparks ezredes között, háromnegyed egy körül a tábornok és kísérői eltávoznak.

13:00 Őröket állítanak, biztosítják a tábort, a jelek szerint sikerül kontroll alá  helyezni az indulatokat. Sparks ezredes jelenti a főhadiszállásnak az eseményeket. Az összegyűjtött német foglyokat a kórház melletti széntároló udvarra, a falhoz vezetik. Ez egy három oldalról zárt terület, biztosra vették hogy innen a foglyok nem tudnak megszökni.

  
14:30 Spark ezredes őrposztokat állít fel a tábor körül, és várja feljebbvalója, Frederick tábornok érkezését. Walsh hadnagy és az I század felkészül, hogy tovább induljanak Dachau felé.


14:35 Howard Buechner és Robert Kimsey hadnagyok megérkeznek a tábor területére, ők az első orvosok a helyszínen.

14:45 Jack Bushyhead hadnagy az I század végrehajtó tisztje, géppuskából tüzet nyit a falnál felsorakoztatott foglyokra. Bushyhead tisztavérű csiroki indián volt, aki a háborút társai szerint személyes ügynek tekintette. Számára a németek és különösen az SS-tagjai olyanok voltak, mint azok az amerikaiak, akik a XIX században megtizedelték, és rezervátumba kényszerítették a népét.  Mások is tüzet nyitnak. A lelőtt foglyok száma itt sem ismert pontosan, egyes források szerint elérte a 346-ot. A helyszínen készült fotón mintegy 60 holttest látható, de ez csak a fal egy részét mutatja. Buechner hadnagy pár perccel később érkezik a helyszínre, vázlata itt látható.

 


14:55 Kimsey hadnagy is odaér, látja hogy a foglyok csoportjának kivégzése teljes: a németek halottak vagy haldokolnak. Az amerikai egészségügyesek nem nyújtanak orvosi segítséget, a katonák kivégzik a sebesülteket, az általam talált forrás csak két túlélőt említ.

 
15:00-17:00 Frederick tábornok, Sparks ezredes, Buechner hadnagy és egy csoport amerikai katona átvizsgálja a tábort. 

18:00  A hadosztály első zászlóaljának C százada, és egy szakasz az L századból megérkezik, hogy segítsen az őrszolgálatban.

Az itt leírt időrend Az U.S. Army nyugalmazott ezredese, Howard A. Buechner negyven évvel az események után kiadott  könyve a "The Hour of the Avenger" alapján, az egyes egységek 1945-ös aznapi, helyszíni jelentései alapján lettek összeállítva.

Az amerikai kormányzat az esetről készült iratokat 1991-ben oldotta fel a titkosítás alól. Ekkor derült fény több más helyszíni kivégzésre. Egy hadnagy például személyesen lőtt le négy foglyot, miután az egyik üres tehervagonba parancsolta őket. Előfordultak egyszemélyi, spontán kivégzések, volt hogy a vallomások szerint az amerikaiak csak nézték, ahogy foglyok csoportja agyonver egy SS-tisztet: elmondásuk szerint a foglyok egyikét a tiszt személyesen kasztrálta. A kivégzettek számát sem sikerült pontosan megállapítani, attól függően, hogy hozzáadták-e a foglyok megtorlásának áldozatul esetteket, a spontán kivégzetteket, illetve a tábor körül tűzharcban elesetteket, vagy sem. Így különböző források a kivégzett foglyok számát 120 és 540 közé teszik.

Végül két link, a filmeket a tábor felszabadítása után készítették amerikai haditudósítók, a másodikat, ha jól tudom, a nemzetközi bíróság előtt is levetítették bizonyítékként.

http://www.dailymotion.com/video/x3j9e6_liberation-of-dachau-in-color_people#.UKYBOmf4I78

https://www.youtube.com/watch?v=1tasUng3hpc