Ahogy a dakota közmondás is állítja: a jó hírnek sólyomszárnyai vannak. A hétvége sajtója tele volt a szenzációval: a 2009-es Santa Cruz-i rajtaütés után szinte pontosan hat évvel Tóásó Előd átlépte a bolíviai-chilei határt és holnap (hétfőn, 2015. április 27-én) idehaza lesz.
Még mielőtt az újságírók teljesen szétcincálnák, s Friderikusztól Havas Henriken át a Nők Lapja Café ügyeletes szerkesztőjén keresztül a Gyáli Mozaik is készítene vele interjút, úgy gondoltam, hogy egy rövid vitaposzt erejéig a Lemilblog is megemlékezik a történtekről.
Eszünk ágában sincs moralizálni, s szerkesztőségi szinten nem kívánunk részt venni abban a vitában, hogy most akkor mi is volt Tóásó Előd: terrorista, szabadságharcos, zsoldos, hős, köztörvényes bűnöző, titkosszolgálati játszma áldozata, vagy bármi más (persze ti elmondhatjátok a véleményeteket a kommentek között!). A Rózsa-Flores Eduardo-féle történetet, illetve az ehhez fűződő összeesküvés-elméleteket ide kattintva elolvashatjátok, mi most koncentráljunk a legfrissebb történésekre, vagyis Előd (és horvát kollégája, Mario Tadic) kalandos megmenekülésére.
Azt, hogy mi is történt, a leghitelesebb forrásból, a Baptista Szeretetszolgálat munkatársától tudjuk, az ő honlapjukról. És rögtön fel is hívom a figyelmet a cikk címére: Titkos akció Bolíviában.
Ízlelgessük együtt: titkos. Majd utána: akció.
És nézzünk rá még egyszer a honlapra. Igen, jól emlékeztünk, a Baptista Szeretetszolgálat hómpédzsén járunk.
Foglaljuk gyorsan össze, mi is történt: egy - külföldön - bajban levő magyar állampolgár jelzi Budapestnek, hogy segítségre szorul, majd egy-két hét múlva egy karitatív szervezet kimenekíti őt egy biztonságos országba, ahonnan haza is hozzák majd, Isten segedelmével (vagy hogy mondják ezt a baptisták). És teszi mindezt egy titkos akció keretein belül, mialatt a bolív (van ilyen szó egyáltalán?) titkosszolgálat elől bujkálnak Bolíviában, ezek szerint sikeresen. Majd valamiféle okmányokkal felszerelkezve átlépnek Chilébe, hepiség van, bonthatjuk a pezsgőt.
De előtte inkább álljunk meg egy nyalintásra. És tegyünk fel néhány apró kérdést, ha már a főállású újságírók nem tették meg ezt az elmúlt 12-24 órában.
A.) Az egyszerűség (és a móka, kacagás) kedvéért tényleg tételezzük fel első körben, hogy a hivatalos verzió 100 százalékosan fedi a valóságot:
A.1.) Ki képezte ki a baptistákat ilyen akciók lebonyolítására? Ki adott nekik engedélyt, hogy egy idegen állam (Bolívia) területén kijátsszák az ottani hatóságokat (figyelést, titkosszolgálatot, rendőrséget, határőrizeti szerveket)? Ki győződött meg arról, hogy a Baptista Szeretetszolgálat hivatásosai, izé, munkatársai alkalmasak egy ilyen művelet lebonyolítására? Nem akadékoskodni akarok, de aki vett már részt egy akármilyen pimfli rendőri akció megszervezésében és végrehajtásában, az tudja, hogy egy nyomorult kerékpártolvajnak csalétkül kihelyezett bicikli megfigyelése is mennyi papírmunkával, aláírások összegyűjtésével, előterjesztésekkel és kimutatásokkal jár. Itt meg minimum két ember kimenekítéséről beszélünk egy idegen (sőt: részben ellenséges) országból. Titkos akció keretein belül - ahogy ezt Lukács Csaba újságíró mondja a belinkelt hírben.
A.2.) Hol voltak a hasonló helyzetek megoldására kitalált és fenntartott, vérprofikból (?) álló szakemberek? Igen, a két- és hárombetűs hazai cégekről beszélek.
A.3.) Nem kérdés, csak mondom: ha minden igaz, ami az eddigi hírekben szerepel, akkor javaslom, hogy Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat vezetője (itt balra) azonnal vegye át az Alkotmányvédelmi Hivatal, az Információs Hivatal, a Terrorelhárítási Központ és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vezetőinek helyét, egyszemélyben, a tábornokokat meg azonnal rúgják ki, mert nincs szükség rájuk, akárcsak a rengeteg intelligens szervízes végrehajtó beosztású emberre sem. Ez utóbbiak helyére javasolom azonnal a baptistákat!
B.) Második kör alapfeltételezése: az eddigi verzió kamu, természetesen nem a baptisták voltak (ők csak a nevüket adták), hanem az illetékes szervízek, de ezt nem lehet beismerni, mert diplomáciai bonyodalmak léphetnek fel, neadjisten Bolívia megszakítja kapcsolatait Magyarországgal, ami minden bizonnyal óriási csapás lenne a diadalmas déli nyitás elején.
B.1.) Tényleg ilyen hülyének nézzük a bolívokat (még mindig nem vagyok biztos abban, hogy van ilyen szó) és a teljes nemzetközi közösséget? Tényleg feltételezik azok, akik ezt (és ennek kommunikációját) kidolgozták, hogy senkinek nem esik le a tantusz, hogy itthon és külföldön is csupa hülye ül a monitorok előtt, aki csont nélkül benyel minden dajkamesét? Ja: megírta az internet, úgyhogy egészen biztosan igaz!
B.2.) Ki dolgozta ki a művelet utólagos kommunikációját, ki bólintott rá erre az írásra? Azt, hogy a műveletet ki dolgozta ki, meg se kérdem, mert szerintem nem feltétlenül azzal van a baj. De aki kitalálta és engedélyezte ezt az ostoba, primitív magyarázatot (majdnem azt mondtam, hogy maszkirovkát), amit véleményem szerint még Micimackó se igazán venne be, na azt ostorral kéne kikergetni abból a (szerintem minimum 80 négyzetméteres) irodából, amelyikben ülni szokott, elvenni tőle a szolgálati autót, mobilt és az alsó hangon másfél milleres havi fizetést.
Átnézve az imént felvázolt két alaplehetőséget, nem is tudom, melyik a tragikusabb, szomorúbb. Persze semmi sem fekete vagy fehér, az igazság valahol a kettő között lehet, de bevallom: most így hirtelen nem tudok olyan alverziót elképzelni, ami egyrészt megnyugtatna, hogy mégiscsak profik kezében vagyunk, másrészt pedig ne idézne elő röhögéssel vegyes sírógörcsöt mindenkiben, aki csak egy kicsit is otthon van biztonságpolitikai és/vagy rendvédelmi területen.
És ha most valaki megkérdezné, hogy oké, fikázni könnyű a mások által elbaszott műveleti utókommunikációt, de akkor mi lett volna a megoldás, annak csak azt tudom válaszolni, hogy egy 80 négyzetméteres irodáért, szolgálati kocsiért és mobilért, valamint havi másfél millerért szívesen leírnék úgy három verziót, amelyek közül kettő tutira jobb, mint amit itt végigélvezhettünk, a harmadik meg garantáltan nem rosszabb ennél.
Mégegyszer pontosítok: nem a kimenekítés végrehajtását tartom elcseszettnek (a két ember kijutott, tehát végül is sikeres volt), hanem ezt az elképesztően erőltetett történetet, amit az arcunkba vágtak. Tudom és elfogadom, hogy vannak minősített adatok és részletek, hogy egy-egy ilyen akciónak a 80%-a senki másra nem tartozik, csak az abban résztvevőkre. De akkor miért nem bízzák szakemberekre a legendázását is?! Mert így az egészet belengi az elbaszottság szaga, s borítékolom, hogy a keményebb tökű újságírók (ha majd megérzik a vérszagot) keményebb kérdéseket is fel fognak tenni.
Hajrá, várjuk a kommenteket. És figyelem: ha államtitkot osztasz meg a nyilvánossággal, a balhé a tiéd, nem a miénk. Mi itt csak találgatunk, mert azt még szabad. És röhögünk a hülyéken, mert még az is megengedett.
PS1: Mindentől függetlenül óriási riszpekt a Baptista Szeretetszolgálatnak mindazért, amit évek óta tesznek! Csak arra vigyázzanak, nehogy a korpa közé keveredjenek, mert akkor tudjuk, mi történik :-( Vagy ha már odakeveredtek, igyekezzenek kimászni belőle, amíg nem késő.
PS2: Ezek a szegény hazai szeretetszolgálatok mindig belekeverednek ezekbe a gyanús ügyekbe. Emlékeztek még a '97-es Dunajszky-Oláh ügyre? Azt se kommunikálták valami profi módon, de azóta eltelt 18 év...
PS3: Tóásó Elődnek meg egy ingyenes jótanács: a minden bizonnyal maximum hat-nyolc héten belül az utcára kerülő könyvének kéziratát azért adja le előzetes szakmai lektorálásra, nehogy valami gázos dolog benne maradjon, aztán magyarázhatja, ha tudja :-)
Az utolsó 100 komment: