Két, szorosan össze nem tartozó, de egymással kapcsolatban álló rövidhírt szeretnék megosztani veletek, amit aztán lehet akár vitaindítónak, akár bármi másnak tekinteni. Mindkettő az elmúlt 72 órában jutott a szerkesztőség tudomására, s a párizsi merényletek egyfajta folyományaként is értelmezhető. Mivel mindkettő HUMINT-forrásból származik, nem tudok melléjük rakni se linket, se jegyzőkönyvet, se más objektív bizonyítékot. Azt viszont felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy mindkét információ A1-es besorolású, tehát mindkét forrás megbízható és ellenőrzött, valamint a történést ő maga élte át, tehát nem mástól hallotta. Ahogy mondani szokás: ha nekem hazudtak, akkor én is hazudok nektek. Leellenőrizni egyiket sem tudtam, de ami engem illet, mindkettőjüknek hiszek. Annyit előrebocsájtok, hogy mindkét eset az Európai Unió és a NATO egy-egy tagállamában történt, de a játék (és az izgalom fokozása) kedvéért nem árulom el, melyek ezek. 

1.) Ebben az országban a fegyveresek hamarabb mehetnek nyugdíjba (nem ritkaság az ötvenéves nyugger zsaru), akikről ezt követően sem feledkezik meg az egykori munkaadójuk. Nos, ebben az országban a 60 évnél fiatalabb (és nem egészségügyi okok miatt visszavonult), aktív szolgálatuk során bűnügyi operatív vagy terrorelhárítási szakterületen tevékenykedett, makulátlan pedigrével rendelkező hajdani szakemberek a hét elején kaptak egy ajánlott levelet, amit az adott ország magas beosztású belügyi tisztviselője írt alá. Az udvarias hangú, nem túl hosszú levélben arra kérték a címzettet, hogy (amennyiben bokros teendői megengedik) szíveskedjen egy adott helyszínen és időpontban megjelenni (ez a rendőrség területileg illetékes központja volt). Amennyiben az oda- és hazautazással kapcsolatosan kiadásai, költségei merülnének fel, természetesen azokat utólag megtérítik (benzinpénz, útdíj, vonatjegy, autóbusz, stb.), ebédet kap a helyszínen. Úgy számoljon, hogy az elfoglaltság nettó egy-másfél óra lesz és kapcsolatos a terrorizmus elleni fellépéssel. A levél azzal zárult, hogy a címzett megjelenésére számítanak, de ez természetesen nem kötelező, további erőt és egészséget kívánnak, satöbbi.

Az adott helyszínen és időpontban egy készséges terrorelhárítási szakértő röviden felvázolta az ország biztonsági helyzetét és ajánlatot tett a megjelenteknek. Az ajánlat arról szólt, hogy amennyiben a nyugger beleegyezik, tisztes díjazásért cserébe - átmeneti jelleggel - igényt tartanának a szolgálataira: az egykori értékelő értékeljen, az elemző elemezzen, az operatív tiszt vegyen részt a műveleti tervezésben, a bűnügyi hírszerző esetleg mozgósítsa hajdani (hivatalos és nemhivatalos, kül- és belföldi) kapcsolatait, a kiképző kiképez, stb. Szóval csinálja nagyjából azt, amit aktív korában csinált, vagyis senkinek nem kell 55 évesen falat másznia, bukfencet vetnie, ajtót betörnie vagy géppisztollyal utcai harcászatot játszania. A szerződés határozatlan idejű, a teljes időtartamra egyfajta készenléti díjat kapnak, ha pedig berendelik őket konkrét munkavégzésre, akkor természetesen illő díjazást. Gondolkodási időt is kaptak: 48 órát, mert az ilyet ugye azért a családdal is meg kell beszélni. Ha beleegyeznek, a részletekről (hol, hogyan, mit, mennyit, stb.) majd négyszemközt, mindenkivel külön-külön elbeszélgetnek az illetékesek.

2.) A következő szereplőnk egy másik országban élő másik nyugdíjas zsaru, aki 31 évet húzott le bűnügyi területen (ebből hatot kettes szorzójú munkakörben, ha ez mond valamit valakinek) és tényleg nem volt rossz szakember. Nos, ő a hét közepén beballagott egykori munkahelyére és az aktuális, ránézésre nála úgy 25 évvel fiatalabb alfőnöknek (a nagyfőnök sajnos nem ért rá) azt mondta, hogy ingyen és bérmentve áll a Cég rendelkezésére, mert a jelen helyzetben szakmai és állampolgári kötelességének érzi segíteni. Ha nem az egykori munkahelyén, akkor ott, ahol a speciális szaktudását hasznosítani tudják az illetékesek. 

A kisfőnök meghallgatta, majd (alig palástolt mosollyal) tájékoztatta az illetőt, hogy köszönik, de jól megvannak, kiváló szakemberek dolgoznak most is a Cégnél, nincs szükségük "önkéntes rendőrökre" (ezt a jelzős szerkezetet használta, nem kevés gúnnyal a hangjában). Ezt követően azt mondta, hogy ha ennyire hiányzik neki (mármint a nyugdíjasnak) az aktivitás, jelentkezzen tartalékosnak az adott ország fegyveres erejénél, "ott nagyon jó bulik szoktak lenni az összevonások alatt: kártyapartik, sörözések" - és kacsintott egy nagyot. Majd az órájára nézett és udvariasan elnézést kért, de bokros teendői nem igazán engedik meg, hogy tovább maradjon. Elköszönt, kézfogás, a nyugdíjas rendőrt kikísérték, szevasz tavasz.

Hát ez a két sztori, én nem kommentálnám. Nektek viszont (ha akarjátok) szabad.

Mivel nem szeretném mások dárdájával verni a bozótot, mindkét forrásomat megkérdeztem és mindketten beleegyeztek, hogy ebben a formában nyilvánosságra hozzam a történetet, azzal a feltétellel, hogy személyazonosságuk titokban marad. Erre természetesen ígéretet tettem és be is tartom.