Sztálin napiparancsa a Vörös Hadsereg megalakulásának évfordulóján:

" A HONVÉDELMI NÉPBIZTOS PARANCSA

Moszkva, 1942. február 23.

55. sz.

Elvtársak!

Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbízottak, partizánok és partizánnők!

A Vörös Hadsereg fennállásának 24. évfordulóját országunk népei az arcátlan és aljas módon hazánk életére és szabadságára tört fasiszta Németország ellen folyó Honvédő Háború kemény napjaiban ünneplik meg. A Vörös Hadsereg és hadiflotta harcosai az Északi Jeges-tengertől a Fekete-tengerig húzódó óriási arcvonal egész területén elkeseredett harcokat vívnak, hogy kikergessék országunkból a német fasiszta területrablókat s megvédjék hazánk becsületét és függetlenségét.

Nem először kell megvédelmeznie Vörös Hadseregünknek hazánkat az ellenség támadásaival szemben.

A Vörös Hadsereget

24 évvel ezelőtt

a külföldi intervenciós területrablók haderői elleni harc céljából hozták létre, azok ellen, akik fel akarták darabolni országunkat és meg akarták semmisíteni függetlenségét. A Vörös Hadsereg elsőízben tűzvonalba került fiatal osztagai 1918 február 23-án Pszkov és Narva alatt teljesen szétverték a német területrablókat. Éppen ezért nyilvánították 1918 február 23-át a Vörös Hadsereg születése napjának. Azóta a Vörös Hadsereg a külföldi intervenciós területrablók elleni harcokban növekedett és erősödött. 1918-ban megvédte hazánkat a német területrablók elleni harcokban s kiűzte őket Ukrajna és Belorusszia területéről, 1919—1921-ben megvédte hazánkat az Antant külföldi haderői elleni harcokban s

kiűzte őket

országunk területéről. A külföldi intervenciós területrablók szétzúzása a polgárháború időszakában biztosította a Szovjetunió népei számára a tartós békét és a békés építőmunka lehetőségeit. A békés építőmunkának e két évtizede alatt létrejött országunkban a szocialista ipar és a

kolhozmezőgazdaság,

felvirágzott a tudomány és a kultúra, megszilárdult országunk népeinek barátsága. A szovjet nép azonban sohasem felejtkezett meg arról, hogy az ellenség újból megtámadhatja hazánkat. Ezért az ipar és mezőgazdaság, a tudomány és kultúra fellendülésével egyidejűleg nőtt a Szovjetunió katonai hatalma is. Ezt a hatalmat már saját bőrükön érezték egyesek, akiknek idegen földre fájt a foguk. Most érzi a sokat magasztalt német fasiszta hadsereg is.

Nyolc hónappal ezelőtt a fasiszta Németország a megnemtámadási szerződést durván és aljas módon megszegve hitszegően országunkra tört. Az ellenség arra számított, hogy a Vörös Hadsereg mindjárt az első csapás után széthullik és elveszti ellenállóképességét. Az ellenség azonban kegyetlenül elszámította magát. Nem számolt a Vörös Hadsereg erejével, nem számolt a szovjet hátország szilárdságával, nem számolt országunk népeinek győzniakarásával, nem számolt a fasiszta Németország európai mögöttes területének megbízhatatlanságával s végül nem számolt a fasiszta Németországnak és hadseregének belső gyöngeségével.

A háború első hónapjaiban a Vörös Hadsereg a németfasiszta támadás váratlansága és hirtelensége következtében kénytelen volt visszavonulni s a szovjet terület egy részét elhagyni. De a visszavonulás során felőrölte az ellenség erejét és kegyetlen csapásokat mért rá. Sem a Vörös Hadsereg harcosai, sem országunk népei nem kételkedtek abban, hogy ez a visszavonulás ideiglenes, hogy az ellenséget meg fogjuk állítani, s azután szét is fogjuk zúzni.

A Vörös Hadsereget a háború folyamán új életerő járta át, emberállománya és haditechnikája kiegészült, új tartalékhadosztályok siettek segítségére, s eljött az idő, amikor a Vörös Hadsereg számára lehetővé vált, hogy az óriási arcvonal főszakaszain támadásba menjen át. A Vörös Hadsereg rövid időn belül

egyik csapást a másik után

mérte a német fasiszta haderőkre a Don-menti Rosztov és Tyihvin alatt, a Krimben és Moszkva alatt. A Moszkva alatti német fasiszta haderőket, amelyek bekerítéssel fenyegették a szovjet fővárost, elkeseredett harcokban szétzúzta. A Vörös Hadsereg visszavetette az ellenséget Moszkvától és tovább szorítja nyugat felé. A német területrablóktól teljesen megszabadítottuk Moszkva- és Tula-területet, és más területeknek az ellenség által ideiglenesen elfoglalt számos városát és sokszáz faluját.

A németeknek most már nincs meg az a katonai előnyük, amellyel hitszegő és váratlan támadásuk következtében a háború első hónapjaiban rendelkeztek. A német fasiszta haderők a hirtelen rajtaütés és váratlanság tényezőjében rejlő tartalékukat már teljesen elhasználták. Ezzel megszűnt a hadviselés feltételeinek az az egyenlőtlensége, amelyet a német fasiszta támadás váratlansága idézett elő. A háború sorsát most már nem olyan mellékes és múló körülmény fogja eldönteni, mint a váratlanság tényezője, hanem állandóan ható tényezők: a hátország szilárdsága, a hadsereg szelleme, a hadosztályok száma és minősége, a hadsereg fegyverzete, a hadsereg parancsnoki karának szervezőképessége. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni egy körülményre: alighogy a váratlanság tényezője a németek fegyvertárából eltűnt, a német fasiszta hadsereget máris a

katasztrófa veszélye fenyegette.

A német fasiszták legyőzhetetlennek tartják hadseregüket és azt hangoztatják, hogy ha egyedül a Vörös Hadsereggel áll szemben, feltétlenül szétzúzza azt. Most a Vörös Hadsereg és a német fasiszta hadsereg a háborúban egyedül áll egymással szemben. Sőt mi több: a német fasiszta hadsereg az arcvonalon közvetlen támogatásban részesül Olaszország, Románia és Finnország haderői részéről. A Vörös Hadsereg egyelőre nem részesül hasonló támogatásban. És lám, az egekig magasztalt német hadsereg vereséget szenved, a Vörös Hadseregnek pedig komoly sikerei vannak. A Vörös Hadsereg hatalmas csapásai alatt a német haderők nyugat felé hömpölyögnek vissza, miközben óriási veszteségeket szenvednek emberállományban és hadfelszerelésben.

Görcsösen kapaszkodnak

meg minden rögben, azon igyekezve, hogy kitolják pusztulásuk napját. Az ellenség óriási erőfeszítései azonban hiábavalók. A kezdeményezés most a mi kezünkben van és Hitler meglazult rozsdás hadigépezetének erőlködései nem tudják feltartani a Vörös Hadsereg nyomását. Nincs messze a nap, mikor a Vörös Hadsereg hatalmas csapásával visszaveti az elállatiasodott ellenséget Leningrádtól, megtisztítja tőle Belorusszia és Ukrajna, Litvánia és Lettország, Észtország és Karélia városait és falvait, felszabadítja a szovjet Krimet s az egész szovjet földön újra győzelmesen fog lengeni a vörös zászló.

Megbocsáthatatlan rövidlátás volna azonban megállapodnunk a már elért sikereknél és azt hinnünk, hogy a német haderőkkel már végeztünk. Ez üres hencegés és önteltség lenne, ami

nem méltó szovjet emberekhez.

Nem szabad elfelejteni, hogy még sok nehézség előtt állunk. Az ellenség vereséget szenved, de még nem zúztuk szét s még kevésbbé semmisítettük meg. Az ellenség még erős. Meg fogja feszíteni utolsó erejét, hogy sikert érjen el. És minél több vereséget fog szenvedni, annál állatiasabb gazságokra fog vetemedni. Ezért országunkban egy percre sem szabad gyengülni az arcvonal támogatására szánt tartalékok előkészítésének. Egyre újabb és újabb csapatoknak kell az arcvonalra menniök, hogy ott kovácsolják a győzelmet az emberi mivoltából kivetkőzött ellenségen. Iparunknak és főleg hadiiparunknak kettőzött eréllyel kell dolgoznia. Az arcvonalnak napról-napra egyre több harckocsit, repülőgépet, ágyút, aknavetőt, géppuskát, puskát, géppisztolyt és lőszert kell kapnia.

Ebben van a Vörös Hadsereg egyik fő erőforrása és ereje.

De nemcsak ebben van a Vörös Hadsereg ereje.

A Vörös Hadsereg ereje mindenekelőtt abban van, hogy nem hódító, nem imperialista háborút, hanem honvédő, felszabadító, igazságos háborút folytat. A Vörös Hadsereg feladata az, hogy felszabadítsa a német területrablók uralma alól szovjet területünket, hogy felszabadítsa a német hódítók járma alól falvaink és városaink polgárait, akik a háború előtt szabadok voltak és emberi módon éltek, most pedig le vannak igázva, kirabolják, tönkreteszik és éheztetik őket, s végül, hogy megszabadítsa asszonyainkat attól a szégyentől és gyalázattól, amelybe a német fasiszta fenevadak taszítják őket. Mi lehet nemesebb és magasztosabb ennél a feladatnál? Egyetlen német katona sem mondhatja, hogy igazságos háborút folytat, mert lehetetlen nem látnia, hogy más népek kirablásáért és leigázásáért kényszerítik hadakozni. A német katonának nincs magasztos és nemes hadicélja, amely lelkesíthetné s amelyre büszke lehetne. Ezzel szemben a Vörös Hadsereg minden egyes harcosa büszkén elmondhatja, hogy igazságos, felszabadító háborút folytat, háborút hazája szabadságáért és függetlenségéért. A Vörös Hadseregnek megvan a maga nemes és magasztos hadicélja, amely hőstettekre lelkesíti. Ez magyarázza meg tulajdonképpen azt, hogy a Honvédő Háború nálunk a hősök és hősnők ezreit szüli, akik készek halálba menni hazájuk szabadságáért.

Ebben rejlik a Vörös Hadsereg ereje.

Ugyanebben rejlik a német fasiszta hadsereg gyengesége.

A külföldi sajtóban néha arról fecsegnek, hogy a Vörös Hadsereg célja a német nép kiirtása és a német állam megsemmisítése. Ez, természetesen, ostoba locsogás és a Vörös Hadsereg buta rágalmazása. A Vörös Hadseregnek nincsenek és nem lehetnek ilyen

hülye

céljai. A Vörös Hadsereg célja — kikergetni a német megszállókat országunkból és megszabadítani a szovjet földet a német fasiszta területrablóktól. Nagyon valószínű, hogy a szovjet föld felszabadításáért folytatott háború Hitler klikkjének elűzésére vagy megsemmisítésére fog vezetni. Mi üdvözölnénk a háború ilyen kimenetelét. Nevetséges volna azonban Hitler klikkjét a német néppel, a német állammal azonosítani. A történelem tanulsága az, hogy a hitlerek jönnek és mennek, de a német nép, de a német állam — marad.

A Vörös Hadsereg ereje végül abban áll, hogy nem táplál és nem is táplálhat faji gyűlöletet más népekkel szemben, köztük a német néppel szemben sem, hogy valamennyi nép és faj egyenjogúságának szellemében, más népek jogainak tiszteletbentartása szellemében nevelték. A németek fajelmélete és faji gyűlöleten alapuló gyakorlata odavezetett, hogy minden szabadságszerető nép a fasiszta Németország ellensége lett. A faji egyenjogúságnak a Szovjetunióban elfogadott elmélete és a más népek jogainak tiszteletbentartásán alapuló gyakorlat odavezetett, hogy minden szabadságszerető nép a

Szovjetunió barátja lett.

Ebben rejlik a Vörös Hadsereg ereje.

Ugyanebben rejlik a német fasiszta hadsereg gyengesége.

A külföldi sajtóban néha arról fecsegnek, hogy a szovjet emberek azért gyűlölik a németeket, mert németek, hogy a Vörös Hadsereg azért pusztítja el a német katonákat, mert németek, mert gyűlöl mindent, ami német, hogy ezért a Vörös Hadsereg nem is ejt fogságba német katonákat. Ez természetesen szintén ostoba fecsegés és a Vörös Hadsereg idétlen rágalmazása. A Vörös Hadsereg mentes a faji gyűlölet érzésétől. Mentes ettől a megalázó érzéstől, mert a faji egyenjogúság és más népek jogainak tiszteletbentartása szellemében nevelték. Azonkívül nem szabad elfelejteni, hogy országunkban a faji gyűlölet megnyilvánulását törvény bünteti.

A Vörös Hadseregnek természetesen meg kell semmisítenie a német fasiszta megszállókat, amennyiben le akarják igázni hazánkat, vagy amikor haderőink által bekerítve sem hajlandók letenni a fegyvert és megadni magukat. A Vörös Hadsereg nem azért semmisíti meg őket, mert németek, hanem azért, mert le akarják igázni hazánkat. A Vörös Hadseregnek éppúgy, mint minden más nép hadseregének joga és kötelessége megsemmisíteni hazájának leigázóit, függetlenül azok nemzeti hovatartozásától. Nemrégiben haderőink Kalinin, Klin, Szuhinyicsi, Andreapol és Toropec városban körülzárták az ottani német helyőrségeket, felszólították őket, hogy adják meg magukat s megígérték nekik, hogy ebben az esetben megkímélik életüket. A német helyőrségek nem voltak hajlandók

letenni a fegyvert

és megadni magukat. Érthető, hogy erővel kellett kifüstölni őket s ennek során nem kevés német vesztette életét.

A háború — háború.

A Vörös Hadsereg a német katonákat és tiszteket, ha megadják magukat, foglyul ejti és megkíméli életüket. A Vörös Hadsereg megsemmisíti a német katonákat és tiszteket, ha megtagadják a fegyverletételt és fegyverrel a kézben leigázni igyekeznek hazánkat. Emlékezzetek a nagy orosz író, Maxim Gorkij szavaira : „Az ellenséget, ha nem adja meg magát, megsemmisítik.”

Elvtársak!

Vöröskatonák és vöröstengerészek, parancsnokok és politikai megbizottak, partizánok és partizánnők! Üdvözöllek benneteket a Vörös Hadsereg fennállásának 24. évfordulója alkalmából. Kívánok nektek teljes győzelmet a német területrablók felett !

Éljen a Vörös Hadsereg és Hadiflotta!

Éljenek a partizánok és partizánnők!

Éljen dicső Hazánk — Hazánk szabadsága és függetlensége!

Éljen a bolsevikok nagy pártja, mely győzelemre vezet bennünket!

Éljen a nagy Lenin legyőzhetetlen zászlaja!

Lenin zászlaja alatt — előre, a német fasiszta területrablók szétzúzására!

                                                                                  I. Sztálin

                                                                            honvédelmi népbiztos"

Az írás forrása itt található.