Sok, a páncélosok iránt rajongó várta türelmetlenül ezt a napot, mert ma mutatkozik be hivatalosan a moszkvai díszszemlén az új orosz nehézpáncélos, a T-14 Armata.
Ami véleményem szerint a nem is annyira forradalmi és az ellentmondásai is megérnének egy misét. De az ünnep alkalmával inkább foglalkozzunk a Szovjetunió és Oroszország harckocsifejlesztésének néhány valóban érdekes tervével.
Hogyan tovább?
Kard és pajzs - a harkocsifejlesztés állandó versenyfutás a páncélzat és a páncéltörő fegyverek között.
Az 1980-as évekre a reaktív páncélzatok rendszeresítésével, a kompozit páncélzatok bevezetésével a mérleg ha hajszálnyival is, a pajzs, a páncélzat irányába billent.
A szendvicspáncélzat először a T-64A-nál jelent meg 1964-ben, tervezője A.A.Morozov Lenin díjat kapott érte. Ez kvarcba ágyazott kerámiát (Korundum-alumina) jelentett a toronypáncélzatban, és üvegszál erősítésű műgyantát (textolite) a frontpáncélzatba ágyazva.
De a tervezőmérnökök tudták, a páncélosok hagyományos felépítése olyan kompromisszumok sorát követeli, amik előbb utóbb feloldhatatlan ellentmondásokhoz vezetnek.
A páncélosoknak a szállíthatóság, az utak, a hidak és más műtárgyak teherbírása, a hajtóművek maximális teljesítménye miatt megvannak a maguk méret és súlykorlátai. (Ld még: második világháború, brit és amerikai harckocsik) Ez pedig megszabja az elérhető védettséget, a páncélvastagságot.
Az ütközetekben az elemzések szerint a találatok több mint 2/3-a szemből, 60 fokos szögből, negyede oldalról, és alig több mint 6 százaléka érte hátulról a tankokat, illetve a találatok 65%-a a torony magasságában történt.
A tervezők ezért arra koncentráltak, hogy a páncélosok védetettsége az elölről, szemből érkező lövedékek ellen legyen a legnagyobb: a modern páncélosok homlokpáncélzata eléri az 1000 mm RHA-t, de a torony védelme ennél kisebb, csak néhány esetben haladja meg a 840 mm RHA-t de inkább 600-740 mm RHA-nak felel meg.
RHA: rolled homogenous armor - hengerelt acélból készült páncéllemez.
A képen az M1 Abrams (valószínű) védettségi értékei:
A szovjet mérnökök az elérhető legnagyobb védettség érdekében az automata töltőberendezés bevezetésével három főre csökkentették a tankjaik legénységét, alacsony, nehezebb célpontot nyújtó, ballisztikailag kedvező kialakítású lekerekített tornyot terveztek, és a lehető legkisebbre csökkentették a tank méreteit, így például korának egyik legerősebb főfegyverével, a 120 125 milliméteres löveggel szerelt T-72-nek a súlya típusváltozattól függően csak 40-44 tonna volt, de védettsége a fő irányokból elérte a 7-800 mm RHA értéket.
Persze ennek a megoldásnak is megvoltak a maga hátrányai: a lőszerek szó szerint körbevették a legénységet, találat esetén felrobbanva, a lőszertároló/adagoló berendezés kialakítása miatt nem lehetett növelni a lőszerek hosszát, a belső tér szűkössége, ergonomiai ki-nem alakítása...
(A lőszerhossz miért gond? Például az űrméret alatti nyíllövedékek páncélátütő képességét megszabja a lövedék hossz/átmérő aránya. Azonos tömeg mellett a "tömzsibb" lövedék hatásossága jóval kisebb)
Igen, ott vannak kumulatív lövedékek, de ezzel a lövedékkel pld. a magyar hadseregben rendszeresített T-72 változat 960 méterig volt képes leküzdeni a célokat.
Időközben elterjedtek a pótpáncélzatok, (Brezsnyev szemöldöke, az ERA, a NERA, etc) a passzív, az aktív védelmi rendszerek, amik jó eséllyel megvédték a tankot a páncéltörő rakétáktól, amikről azt hitték egy ideig, hogy végleg száműzik majd a csatatérről a páncélos behemótokat.
Részletesebben itt:
A nyugati fejlesztők viszont egészen a legutóbbi időkig ragaszkodtak a négy fős személyzethez, a löveg kézi töltéséhez - a gyakorlott töltőkezelő gyorsabb tudott lenni mint a szovjet tankok automata töltőberendezése, illetve a személyzet leterheltsége is kisebb.
A magasabb torony taktikai előny is jelent az ott ülő parancsnoknak, hiszen jobban átlátja a terepet. Ha nem hiszed, állj fel a kerti asztalra, és nézz úgy körül.
A vastag frontpáncél pedig legtöbbször képes kivédeni a szovjet harckocsilövegek találatát.
Ahogy nőtt a páncélosok védettsége, felmerült a gondolat: szereljünk fel nagy űrméretű lövegeket a harckocsikra.
Kísérletezni kezdtek, nyugaton a 140, míg Oroszhonban a 152 milliméteres lövegekkel.
(A képen a svájci kísérleti változat, egy átfegyverzett Leopard)
Ezek a lövegek a számítások és a kísérletek szerint 2 kilométeres távolságból átütöttek volna legalább 800-1000 milliméter páncélzatot. Úgy látszott ez a jövő útja. De hamar kiderültek a tervek gyenge pontjai is : a nagyobb tömeg, a nagyméretű löszerek, amiből kevesebbet tud magával vinni a páncélos, a löveg kevésbé bizonyult pontosnak, romlott a páncélos mozgékonysága ( például a löveghossz komolyan belejátszik a terepjáró és akadályleküzdő képességbe- a hosszabb löveg hamarabb elakad.)
Ráadásul időközben a meglévő harckocsiágyúkhoz újfajta lőszereket, indítótöltetet, nagyobb csőhosszú (L55) lövegeket fejlesztettek ki, amik a tankokba beépítve elég hatásosnak bizonyultak, ezért a nagyobb kaliberű ágyúval rendelkező páncélosok tervét félretették.
Forma, anyag, csőhossz, indítótöltet, és igencsak hátul a kaliber.
Pl. a mostani űrméret alatti szárnystabilizált nyíllövedékeknél elsősorban a hajítótöltet, és a forma határozza meg az átütést.
Kb. 125mm feletti űrméret esetén igencsak korlátos lesz a szállítható lőszerek száma, és a cső élettartama valamint a pontosság is az azonos átütésű 125mm-es lövedékhez nézve.
De amikor még javában dolgoztak a terveiken és a prototípusokon, a mérnökök számolgatni kezdtek: ha olyan páncélost akartak tervezni, ami legalább a fő irányokból ellenáll ezeknek az óriási lövedékeknek,
akkor kell legalább 1000-1300 mm RHA értékű páncélzat... És elindult az ördögi kör: ha elég vastag lesz a frontpáncél, akkor máshol nem tudjuk biztosítani a megfelelő védelmet, és a torony is irdatlanul nehéz lesz... vagy telepakoljuk az egészet páncélzattal és akkor drasztikusan romlik a mozgékonyság...
Aztán máris ott vagyunk a Maus 2-nél, a szárazföldi csatahajónál. (Ki látott már csatahajót szárazföldön?)
De ha elhagynánk a tornyot?
Alacsonyabb profil, kisebb célpont, súlymegtakarítás, amit a páncélzat növelésére lehetne fordítani.
Akkoriban már évek óta rendszerben állt a svédek torony nélküli páncélosa, az Str 103 amit kifejezetten a semleges skandináv ország igényei szerint terveztek meg.
A svéd típussal szemben az orosz stratégák (is) mindenképpen körtüzelésű ágyúval számoltak, automata toronnyal, a páncélos legénységet pedig egy védett páncélkapszulában akarták elhelyezni. Számításaik szerint a legénység nélküli újfajta torony súlya (a nagyobb kaliberű löveggel!) fele lett volna a T-64 tornyának.
Ezzel szemben álltak a terv nehézségei:
- valamivel nagyobb harckocsitest kell, hogy a legénység elférjen
- szükséges a megbízható töltőszerkezet és
- a megfelelő minőségű elektro-optikai rendszerek, amik 360 fokban biztosítják a célpont felderítését, a tűzvezetést, minden időjárási körülmények között.
Ez utóbbi sarkalatos probléma volt a matrjoskák földjén, de emiatt állítottak le több ígéretes nyugati projektet is, mint például a lenti kettőt:
Másik gond a legénység helyzete. A klasszikus elrendezésű tankokban a toronyban ülő parancsnok és az irányzó a eszközeikkel 360 fokban tudják figyelni a környezetüket, az ágyúcsővel a cél felé forduló toronyból gyorsan be tudják mérni a célpontot - "odakapja a szemét" - mindez csak a kamerák mutatta képet figyelve jóval nehezebb..Az igaz, hogy a torony kisebb, de így több érzékeny eszközt kell ott elhelyezni, ezért egy találat a tornyon nagyobb eséllyel is üti ki őket, és akkor a legénység "megvakul".
A páncélkapszulában ülő legénység túlélési esélye is sokkal nagyobb, de ha valami meghibásodik a kapszulán kívül, akkor nem fognak hozzáférni.
De a tervek azt mutatták az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat, ezért szovjet részről a Morozov tervezőiroda már az 1970-es évek elején elkezdett egy hasonló harckocsi tervein dolgozni. Ez volt az
Object-450 (T-74)
A szemből elsőre dalekokra emlékeztető jármű kb 40 tonna lett volna. A páncélzat acél- és textolitrétegekből állt, a frontpáncél 700 mmm RHA értékkel bírt. A frontpáncél mögé helyezték el az üzemanyagtartályt, következett egy páncélozott válaszfal, ami mögött egymás mellett ült parancsnok és a harckocsivezető. Fölöttük egy kis toronyban az irányzó, széke együtt mozgott az ágyúcsővel.
A küzdőtér mögött volt a lőszertároló, amibe a 125 (130?) milliméteres löveghez 40-45, más források szerint 60 lövedéket tárazhattak be. A töltőgép kívülről töltötte volna a harckocsiágyút.
További képek a makettról itt:
http://andrei-bt.livejournal.com/195981.html
A főfegyverzet mellett kapott helyet a légvédelmi géppuska, amit távirányítással a parancsnok is kezelni tudott. A harckocsi végében a lőszereket védve építették volna be a dízelmotort és az erőátviteli egységet.
De a tervnek megvoltak a maga hátrányai:
- a harckocsi magas ára
- a löveg újratöltéséhez a tornyot vissza kellett forgatni 0-állásba.
- az irányzóra túl nagy teher nehezedett
- a parancsnok és a harckocsi vezetője túl alacsonyan ült, nem látott ki eléggé.
Ezért a terveket átdolgozták, de a fejlesztést később leállították.
A leningrádiak dolgoztak egy másik terven is: a háromfős személyzet, mögöttük a karusszel, amibe nem fektetve, hanem állítva helyezték el a lőszereket, a töltőgép, és a löveg. A harckocsit gázturbina hajtotta volna. Ez a fejlesztés sem jutott tovább a rajzasztalnál, de két évtizeddel később sok elemét felhasználták az Object-195 megalkotásánál.
Ezek a tervek a kor technikai színvonalán nem voltak megvalósíthatók. A legnagyobb gondot a távirányítású rendszerek működtetése, az irányzékok, a képfeldolgozó rendszerek közötti állandó, zavartalan kapcsolat okozta. Csak 1979-re sikerült a moszkvai Kibernetikai Kutatóintézetnek a szükséges digitális számítógépeket kifejlesztenie. Abban az időszakban, 1975-85 között koncepciók születtek arról, hogy milyen legyen a jövő tankja. A leningrádi és a nyizsnij tagil-i tervezőintézet szerint az optimális elrendezés (ami már megépíthető volt a rendelkezésre álló technikával:
- háromfős személyzet, páncélkapszulában
- távvezérlésű torony és löveg
- elkülönített lőszertároló és hajtáslánc
(Egyébként anno a DARPA tanulmánya is erre az elrendezésre szavazott, de az Abrams lett a befutó)
A harkovi és omszki irodák "hagyományosabb" terveiben torony alatt, azzal együtt mozogva kapott helyet a parancsnok és az irányzó, mert ez a megoldás jelentősen leegyszerűsítette a gyártást, a személyzet harchelyzetben meghibásodás esetén hozzáfér a torony rendszereihez, és könnyebben lehetett biztosítani az állandó adatkapcsolatot.
De szükséges technológia így is csak a 1980-as évek közepére állt a Szovjetunióban rendelkezésre, ezért az ilyen páncélosok fejlesztése csak ekkor tudott nekilódulni...
Nézzük hát az irodák terveit.
Omszk:
Object 640
Avagy a Fekete Sas.
A terv a T80-U harckocsin alapul. Az első változatnál harckocsitest maradt a T-80-é, míg a végleges változatnál megtoldották egy pár futógörgővel.
A testet három rekeszre osztották. Elöl középen ült a harckocsivezető, mellette jobb és bal oldalán páncélfal mögött speciális rekeszekben a tartalék lőszerek. Ezután következett a küzdőtér, a parancsnok és az irányzó a 125 milliméteres löveg két oldalán ült, mögöttük a gázturbina és az erőátviteli rendszer.
A jármű különlegessége a speciális kialakítású, alacsony profilú, szimmetrikus kialakítású torony. A belső tere nem volt sokkal magasabb a löveg tengelyénél. A rétegelt páncélzat 25-30 fokban döntött 80-100 mm vastag páncéllemezekből és kerámiabetétekből állt. A felszerelt ERA-téglákkal ez a megoldás nagyon jó védelmet nyújtott az űrméret alatti páncéltörő és a felülről támadó lőszerek ellen.
A torony alacsony belső terét telezsúfolták a periszkópokkal, az érzékelőkkel, igazából ott a személyzetből csak a fejüknek maradt hely.
A torony mögötti puttonyban kapott helyet a 34 lőszer, és a Leclerc harckocsiéhoz hasonló töltőgép. Tervezték hogy felszerelik cserélhető, távirányítású fegyverállványokkal.
A harckocsit ellátták aktív és passzív védelmi rendszerekkel. (Drozd, Afganit) Voltak tervek 152 milliméteres löveggel felszerelt változatra, de akkor a harckocsi a toronyba csak 22 lőszert tudott volna málházni.
A jármű fejlesztése a 90-es évek végén leállt, egyidőben az omszki tervezőintézet kegyvesztésével, és az Uralvagonzavod (UVZ) felemelkedésével.
A járművet ugyan elvitték néhány kiállításra és bemutatták a szaksajtónak, de megrendelés nem érkezett.
Hogy milyen lett volna?
A Fekete Sas-ban furcsán keveredik a múlt és a jövő..
Az omszki tervezőintézet nem rendelkezett azokkal a forrásokkal, amire szüksége lett volna a fejlesztésekhez, ezért számos kompromisszumot kellett kötnie.
A felhasznált T-80U alváz arra az időre már kiforrott konstrukció volt, felhasználása jelentősen felgyorsította és egyszerűsítette a gyártási folyamatot.
A torony védelme sokkal jobb volt, mint a rendszerben álló típusoké. De a T-84 még nem felelt meg az új generációs követelményeknek. Az alacsony profilú torony sokkal nehezebben kilőhetővé tette a páncélost, de nem sikerült megoldaniuk a személyzet és a lőszer elszeparálását, találat esetén a lőszerrobbanás végzett volna velük. Ezért egy erősen páncélozott, nehéz tornyot kellett tervezni, elmaradt a várt súlycsökkenés.
Sokak szerint ha az omszkiakat munkájába nem avatkozik bele a politika, sokkal jobb járművet sikerült volna megalkotniuk de a források központi elzárásával a projektet halálra ítélték.
Harkov
Object 299
Az ottani mérnökök teljesen új utakon indultak el, a koncepció egy nehéz platform volt, amin egész járműcsaládot akartak létrehozni:
- nehézpáncélost
- nehéz csapatszállítót
- műszaki járművet
- rakétahordozó járművet
A tervek radikálisan eltértek a megszokottaktól.
A jármű elejét egy moduláris páncélblokk foglalta el. Mögötte kapott helyett az erőátvitel és egy 1500 LE-s dízel, de a későbbiekben egy kétezer lóerős gázturbinát akartak beépíteni. (Bár ez az elrendezés pont a harckocsinál okozott volna gondokat, mert nagyon előre került a súlypont, de ideális lett volna a többi jármű számára, ezért emellett döntöttek.
Egy vastag páncélfal mögött kapott a legénység. A védettségükről annyit, hogy még a fejük feletti páncélzatot is kb. 30 centiméter vastagságúra méretezték.
Az első tervek szerint a legénység kéttagú lett volna, és a modern repülőgépeket megszégyenítő pilótafülkéjükből kezelték volna a harckocsit. De nem tudták kifejleszteni az ehhez szükséges automatizált tűzvezető rendszert, ami feldolgozva a beérkező adatokat azonosította, rangsorolta és követte volna a célpontokat, ezért a terveket átdolgozták a megszokott háromfős legénység számára.
Mögöttük kapott helyet a 152 milliméteres löveg és a töltőgép a lőszeradagolóval, amit tanulva a hibáktól úgy alakítottak ki, hogy függőlegesen tárazhassák be a 44 lövedékeket. A löveg mellé egy azzal párhuzamosított nehézgéppuskát szereltek, és természetesen ellátták a tankot aktív és passzív védelmi rendszerekkel.
De ennek a tervnek is megvoltak a maga hátrányai, a már említett súlypontprobléma mellett védettsége alacsonyabb bizonyult mint a versenytársaké, és az ígéretekkel ellentétben nem álltak rendelkezésre a szükséges elektronikai rendzerek, ezért a program szép lassan kifújt.
A prototípust és a dokumentációt átvette az Uralvagonzavod. Valószínű nem véletlen hogy az új orosz nehéz IFV , a T-15 ennyire hasonlít a fenti tervekhez, vagy hogy a koncepció nem egy része az Armatán köszön vissza.
Harkov
A szovjet időkben a harkovi tervezőintézet híres volt avantgard, előremutató terveiről, ez volt a harckocsigyártás Szílicium-völgye, még ha ezek a tervek szovjet ipar "hiányosságai" miatt sokszor nem is voltak megvalósíthatóak..
A harkoviak a 80-as évek elején két futurisztikus terven dolgoztak, ezek egyike volt a 130 milliméteres löveggel szerelt
Object 490/490A- Buntar
Az eredetileg kétfősre tervezett személyzetből a parancsnok a torony bal oldalán, a vezető a torony előtt a harckocsitest középvonalában foglalt helyet. Később a terveket itt is átdolgozták három fősre, az irányzó a Fekete Sas-hoz hasonlóan a löveg másik oldalán kapott helyet, és a vezető helyét is áthelyezték a test jobb oldalára, hogy legyen hely a tartalék lőszereknek.
A lenti képeken a makett, ha igaz a már áttervezett "A változatot mutatja, de ha valakinek van pontosabb információja, kérem segítsen.
Pletykák szerint a típus különlegessége lett volna a két töltőgép, az egyik a torony alatt tárolt készenléti lőszert töltötte volna lövegbe másik pedig az elszeparált tárolóból adogatta volna fel a lőszert a torony alatti tárolóba.
Máshol azt írták a töltőgép olyasmi lett volna, mint a Molot-ba beépített.
Több anyagot nem találtam a típusról. Állítólag elkészült belőle egy bemutatópéldány, de a hadsereg ragaszkodott a 152 milliméteres löveghez, ezért egyes elemeit felhasználva megalkották a kor leginnovatívabb páncélosát. Ez volt az
Object 477/477A - Boxer/Molot
Ahogy olvastam, a Boxer nevet kapó első változat 1988-ban lett amúgy öszvérmódra kész, az elkészült harckocsitestre az Object 490 lövegtornyát szerelték fel
A vezető elől, bal oldalt foglalt helyet, a test jobb oldalára kerültek az üzemanyagtartályok. Az alacsony profilú toronyban a löveg két oldalán ült a parancsnok és az irányzó.
Kevés, de legalább teljesen ellentmondó információt találtam arról, hogy miért állították le a projektet, a legvalószínűbb itt is a lőszeradagoló és a töltőgép gyakori meghibásodása volt.
Két prototípus készült el, az egyik, nagyon hiányos állapotban Oroszországban látható.
A hibák miatt a terveket átdolgozták:
A megújult 477-es egy hét pár futógörgős testet kapott. A kompozit frontpáncél példátlanul vastag volt, elérte az 1300 mm RHA értéket. Hogy a súlyát csökkenteni tudják a páncélzathoz titánból készült elemeket is felhasználtak. A tető és oldalpáncél egyes becslések szerint elérhette a 300 mm RHA vastagságot- erre rá kell még számolni a reaktív páncélzat értékét, és az aktív/passzív védőrendszereket. Nem semmi, ugye?
Ami igazi "revolverhőssé" tette volna ezt a páncélost, az a speciális töltőberendezés volt. A központi forgódob 10, a két oldalsó, ami utántöltötte volna a középsőt, 12-12 darab 152 milliméteres lövedéket tartalmazott. Ezzel a rendszerrel példátlanul nagy lett volna a harckocsi tűzgyorsasága, akár percenként 14 lövés!
Egyes netes információk szerint a harckocsi kapott volna egy lövegtől függetlenül mozgó távirányítású harminc milliméteres gépágyút is.
A tervekben egy 1500 LE-s dízel szerepelt, bár ez valószínűleg nem tudta volna biztosítani a megfelelő mozgékonyságot
Ha igaz, a járműből 1996-2001 között 11 prototípus készült el részlegesen, ebből kettőt át kellett adniuk a leningrádiaknak, három, már a végleges felépítésű változatot, és a tervek egy részét pedig a nyizsnij tagil-i gárdának egy 2001-ig futó orosz-ukrán közös harckocsifejlesztési projekt részeként. Kettő vagy három maradt Harkovban a többi prototípus hollétéről nincs információm.
A Boxer/Molot egy igen fejlett, előremutató koncepció volt. A gyengébb mozgékonyság ellenére a páncélvédettség és a tűzerő messze felülmúlta a vetélytársakét.
Sokak szerint, ha ez a típus rendszerbe áll, úgy mészárolhatta volna a nyugati nehézpáncélosokat, mint anno a Tigrisek a T-34-eket.
De páncélos még messze nem volt kész: a töltőgép megbízhatósága elmaradt a várttól, nem állt rendelkezésre a megfelelő tűzvezető rendszer, a megfelelő hajtómű. Ahogy pedig a hidegháború Kijev és Moszkva között kiéleződött, a terveket félretették, majd a fejlesztést leállították, a tervek szerint az orosz hadsereg új nehézharckocsija az Uralvagonzavod által gyártott, áttervezett, egyszerűsített T-14 Armata lesz.
Felhasználtam
Index.hu -Harckocsi és tankmániások! fórum hozzászólásait.
http://www.secretprojects.co.uk/forum/index.php?topic=22005.0
http://dziennikzbrojny.pl/artykuly/art,5,19,9026,wojska-ladowe,czolgi,zanim-powstal-t-14-armata-radzieckie-drogi-do-czolgu-nowej-generacji-czesc-ii-pojazdy-rewolucyjneh
http://btvt.narod.ru/raznoe/1973_komponovka.htm
http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/33-models-and-pictures-of-soviet-mbt-designs-from-80s-object-477a-object-490-buntar-and-object-299/
http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/33-models-and-pictures-of-soviet-mbt-designs-from-80s-object-477a-object-490-buntar-and-object-299/page-2
http://sturgeonshouse.ipbhost.com/index.php?/topic/187-tank-layout/page-2 low turret
http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/object-195.htm
http://real-d.mtak.hu/568/1/Turcs%C3%A1nyi%20K%C3%A1roly%20%C3%A9rtekez%C3%A9s.pdf
Az utolsó 100 komment: