Tíz nappal ezelőtt jelent meg a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokat bemutató posztunk első része, amelyben azt a három klasszikus hazai titkosszolgálatról ejtettünk néhány szót, amelyek a szerző véleménye szerint megérdemlik a „100%-os” jelzőt. Hogy miért? Hát mert megfelelnek annak a – két elemből álló – követelményrendszernek, amely szerintem egy gumitalpú céget valódi titkosszolgálattá tesz:

a.) saját kezdeményezésű titkos információgyűjtést végeznek (úgymond műveleti tevékenység);
b.) saját hatáskörben, a megfelelő engedélyek beszerzését követően jogosultak valamennyi titkos erő, eszköz és módszer alkalmazására.

Következzen most a másik három szolgálat, amelyek bizonyos szempontból kilógnak a sorból.

Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ)

A legnagyobb létszámú és legcombosabb költségvetésű hazai titkosszolgálat alig 21 éves múltra tekint vissza, ugyanis 1996-ig a Nemzetbiztonsági Hivatal része volt. Az eddig említettektől eltérően az NBSZ nem folytat saját jogú és kezdeményezésű titkos felderítéseket (ezért nevezem 50%-os titkosszolgálatnak), szerepe „mindössze” szolgáltatói: ők biztosítják a többi társszervnek (és rajtuk kívül az összes nyomozó hatóságnak: a rendőrségnek, a NAV-nak és a többieknek) a nyílt és titkos adatgyűjtésekhez szükséges technikai eszközöket, speciális szakembergárdát (megfigyelőket, műszaki profikat, környezettanulmányozókat, okmányszakértőket, informatikusokat, stb.), ők bocsátják ki az ezek által használt fedőokiratok zömét, de náluk vannak azok a fordítók is, akik mondjuk élesben tudják tolmácsolni a különféle egzotikus nyelveken folyó, érdekesnek tartott telefonbeszélgetéseket vagy levelezéseket a főszabályként sajnos csak magyarul értő megrendelőknek. Már amikor idejében összejön persze és a megrendelő kéri is ezt a szolgáltatást...

A Szakszolgálat büszke a pártatlanságára és arra, hogy nem tesznek különbséget megrendelő és megrendelő között, a véges kapacitást szigorúan a beérkező igények sorrendisége alapján osztják el. Ezt természetesen el is hisszük nekik, hiszen az tényleg elképzelhetetlen, hogy mondjuk valamelyik titkosszolgálat érdekérvényesítési képessége erősebb legyen, mint mondjuk a bűnügyi rendőrségé, s ebből kifolyólag egy piréz diplomata pásztorórájának megfigyelése fontosabb legyen, mint – teszem azt – egy gyilkosé vagy egy kábítószercsempészé.

Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK)

A második 50%-os szervezet, a hazai nemzetbiztonsági szolgálatok benjáminja a pontosan egy évvel ezelőtt, hosszas tanakodás, belső vita és fejvakarás után létrehozott TIBEK. Az NBSZ-hez hasonlóan ez sem végezhet önálló titkos információgyűjtést (ezért tartják a szakmában máris félkarú törpének) és nincs nyomozati jogköre sem, tehát ha valaki TIBEK-es igazolványt lobogtatva házkutatást akar nálad tartani vagy bele akar nézni a táskádba, először is nyugodtan és harsányan kacagj az arcába, majd hívj rá azonnal egy unatkozó rendőrjárőrt, garantáltan jól fogsz szórakozni. Persze csak ha a járőr éppen nem egy (paradicsomot és zöldpaprikát engedély nélkül árusító) fejkendős anyókát vegzál éppen egy aluljáróban, vagy ha nem egy, órák óta tilosban parkoló luxuskocsit bámul óvatosan a Margitszigeten.

A TIBEK-nek értékelő-elemzői feladatai vannak, amit úgy kell elképzelni, hogy (elméletileg) az összes titkosszolgálat és rendvédelmi szerv beküldi nekik a lényeges, forró információit, ezek a srácok pedig odaülnek a 800 ezer forintos, nyílt közbeszerzési eljárás során megvásárolt számítógépeik elé és kisakkozzák, hogy hogyan tovább és mi a teendő (ne tessenek ilyen hangosan kacagni, mert nem illik!). Majd miután ezzel megvannak és még mindig nincs este, mindebből részletes tájékoztató jelentéseket írnak a politikai döntéshozóknak piros csíkos papírra, miheztartás végett.

Volt már ilyen: a TIBEK az egykori Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ (SZBEKK) füstölgő romjain alakult újjá. Erről a hajdanvolt szervezetről annyit érdemes tudni, hogy (figyelem: vélemény következik, nem tényállítás!) fennállása mintegy 15 éve alatt a hideg vízre valót sem kereste meg és a nagyratörő tervekkel ellentétben körülbelül annyi értelme volt (mondják a bennfentesek), hogy a különböző okok miatt kegyvesztetté vált, esetleg dolgozni már nem akaró, vagy szakmai alkalmatlanságukat ordító módon bebizonyító rendőri és titkosszolgálati közép- és felsővezetőknek stresszmentes elfekvőt biztosított irodával, titkárnővel és lehetőleg szolgálati gépkocsival. A TIBEK eme daliás szervezet jogutódjaként most bebizonyíthatja, hogy nem volt igazuk azoknak a károgóknak, akik szerint a rá költött pénz az ablakon kidobottnak bizonyul majd, s jobb lett volna valamelyik létező, igazi szolgálatra (vagy a rendőrségre) fordítani. Ami a jelen poszt szerzőjét illeti, kinőtt már az álmodozások korából, de javíthatatlan derűlátóként hajlamos adni egy esélyt nekik. Egy egészen picit.

Az eddig ismertetett, szám szerint öt szervezet nevesítve szerepel a hatályos nemzetbiztonság törvényben, tehát a szó jogi értelmében ezek és csak ezek minősülnek napjainkban magyar titkosszolgálatnak. A hatodik szervezet a bloggeri alkotói szabadság révén szerepel ebben az írásban, hiszen elméletileg rendvédelmi szervnek tartják, de hatásköre, illetékessége, állomány-összetétele és nem utolsó sorban feladatrendszere alapján nyugodtan tekinthetjük legalább negyedrészben nemzetbiztonsági szolgálatnak.

Terrorelhárítási Központ (TEK)

A 2010 őszén létrehozott TEK többet szerepelt a sajtóhírekben, mint a többi öt szolgálat együttvéve, ezért különösebb bemutatást nem igényel. Vélt és valós melléfogásai és baklövései, főigazgatójának személye, az erre a szervezetre elköltött összegek nagysága, az itt megvalósított beruházások mértéke, az egy kézbe összpontosuló hatalom sokak szemét bántja (és akkor finoman fogalmaztam). Ami tény: a nemzetbiztonságot napjainkban talán a legjobban érintő és veszélyeztető terrorizmus elleni küzdelem (a megelőzéstől kezdve a felderítésen keresztül az elkezdett terrorcselekmények megszakításáig, ezek következményeinek enyhítéséig) gyakorlatilag a TEK illetékeseinek kezében van. Kommunikációs vezetőjével egy nagyinterjút is készítettem, melynek első része itt, a második pedig itt olvasható.

Jogosult titkos információgyűjtésre, ráadásul rendészeti és titkosszolgálati módszertan, illetve szabályozás szerint is kezdeményezhet például telefonlehallgatást vagy titkos házkutatást. Anélkül, hogy szakmázni kezdenék és szükségtelen elméleti fejtegetésekbe fognék, ez röviden azt jelenti, hogy ha a TEK bűnügyi célú felderítést végez, akkor bírói engedély birtokában rendelheti el például egy polgár telefonjának lehallgatását, de ha nemzetbiztonsági célút, akkor az igazságügyi miniszter jóváhagyása elegendő. Márpedig – így az ellenzők – ki fogja eldönteni, hogy egy készülő terrorcselekmény felderítése bűnügyi, avagy nemzetbiztonsági érdek-e..? Az első esetben egy független bíró kezében a döntés, a második esetben a kormány szerves részét képező miniszterében, akitől sok minden elvárható ugyan, de az, hogy a kormány, illetve a kormányon levő párt érdekeitől független döntéseket hozzon, na ez nem. Legalábbis az emberi természetet ismerők szerint.

Természetesen nem itt és nem most fogjuk eldönteni, hogy ez a szabályozás szakmailag vagy erkölcsileg helytálló-e, csak érzékeltetni szerettem volna, miért tekintem a TEK-et legalábbis részben nemzetbiztonsági szolgálatnak annak ellenére, hogy (amint azt említettem is) nincs nevesítve a nemzetbiztonsági törvényben. És igen, jól láttátok: a hat (oké: öt és fél) magyar titkosszolgálat közül négyet Pintér Sándor belügyminiszter felügyel, az IH és a KNBSZ még tartja magát...

Kedves olvasó, a magyar titkosszolgálatokat nagyon röviden bemutató blogposzt végére értünk. Zárásként ki szeretném hangsúlyozni véleményem, mely szerint egyetlen, felelősen gondolkodó polgár sem vitathatja, hogy a nemzetbiztonság egyike azon pilléreknek, amelyekre az állam (a mindenkori állam) támaszkodik. A nemzet, az ország külső és belső biztonságát fenntartó, az ezt garantáló szervek professzionalizmusa, az ezekben szolgálók erkölcsi és anyagi megbecsülése létfontosságú az állam fennmaradása és külső befolyástól mentes működése szempontjából. Minden külső befolyástól mentes működése szempontjából, már ha értve vagyok.

Hozzászólásaitok mindig kiegészítik és kerekebbé, teljesebbé teszik a posztokat, úgyhogy remélem, most sem lesz ez másként. Kommentelésre fel tehát! Ha vannak kérdéseitek, tegyétek fel azokat is. Reméljük, majdcsak akad valaki, aki meg tudja (és meg is meri) válaszolni őket.