Három héttel ezelőtt foglalkoztunk egy Gallup-felméréssel, amelyben a közvéleménykutató-intézet munkatársai 66 ország lakosságát reprezentáló mintát kérdeztek meg arról, hogy a hat legnagyobb katonai hatalom közül melyiket választanák katonai szövetségesnek egy fegyveres konfliktus esetén. Most egy másik, legalább ilyen érdekes témát feszegető felmérés eredményeiről számolunk be az érdeklődőknek. Tesszük ezt most, az iskolai év kezdetén, amikor úgy tűnik, hogy a hazafias és honvédelmi nevelés bevezetésének egyre nagyobb a valószínűsége. A téma komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga Simicskó István, az elmúlt ciklus honvédelmi minisztere kapta feladatul a dolog megszervezését, ha már úgyis olyan szép eredményeket ért el a honvédség rendberakása területén.

A nemzetközi felmérésből (melynek rövid, angol nyelvű értékelését például innen tölthetitek le) sajnos Magyarország megint kimaradt, de fogjuk ezt fel elismerésnek és főhajtásnak: a Gallup biztosan rájött, hogy idehaza nincs mit felmérni, hiszen a magyar lakosságról látatlanban is tudható, hogy legalább a kétharmada hajlandó lenne harcolni a hazájáért. A nettó hazaárulókkal pedig nem foglalkozunk.

De hagyjuk a szarkazmust, összpontosítsunk a felmérésre, amit 64 országban 2014 szeptembere és decembere között végeztek, természetesen reprezentatív mintákon. Összesen 62398 főt kerestek meg a kérdezőbiztosok, vagyis átlagosan és országonként úgy ezret. 30 országban személyes megkérdezés volt, 12 országban telefonos, illetve 22 országban online kérdőívet töltettek ki az emberekkel. Az országonként kiválasztott minta 95%-os pontossággal tükrözi az adott állam felnőtt lakosságának összetételét, a statisztikai hibahatár 3% körül mozgott.

És hogy mire kellett válaszolniuk? A felvezető szöveg, illetve a kérdés a következő volt:

Ha az ön országa érintett lenne egy háborúban, harcolna-e ön az országáért?

Mint minden ilyen esetben, a válaszoló rendelkezésére három lehetőség állt:

- igen
- nem
- nem tudom/nem válaszolok

Az alapfelvetés nem tért ki olyan, a maguk módján lényeges részletkérdésekre, amelyek biztosan benned is megfogalmazódnak: milyen háborúról lenne szó, védekező vagy támadó fél lennénk-e, kik lennének a szövetségeseink, Máltával vagy az USA-val kéne-e háborúzni, hétvégén is lennének-e harcok, fizetnének-e túlórát, stb.

Az érintett országok lakosságszáma szerint súlyozott, összesített és kerekített eredmény szerint a 64 állam teljes felnőtt populációjának 60%-a igennel, 27%-a nemmel válaszolt, míg az emberek 13%-a a harmadik opciót (nem tudja/nem válaszol) jelölte be.

Lássuk a részleteket, mert tudjuk, hogy az ördög ezekben rejtőzik.

Először is vegyük szemügyre az élbolyt, vagyis nézzük, melyek a leghazafiasabb (vagy a legfüllentősebb?) országok, ahol a lakosság legnagyobb százaléka igennel felelt. Hangsúlyozom, hogy ez merőben elméleti kérdés volt, amire ugyancsak elméleti válaszok születtek. Fogalmunk sincs arról, hogy egy valódi háború esetén tényleg ezek lennének-e az arányok, vagy csak az történt, hogy karosszékben üldögélve kurvára egyszerű rábökni egy „igen” gombra, ami mondjuk egy konkrét katonai behívóparancs esetén már egy kicsit másként néz ki.

Nem akarok belemenni semmiféle nemzetkarakterológiai elemzésbe (ha van kedvetek, majd ti a kommentek között), az mindenesetre érdekes, hogy az Európai Unióból csak Finnország van az első ötödben.

Lássuk a lista végét: melyek azok az országok, amelyek lakossága a legkevésbé lelkesedik az ötletért, hogy harcoljon hazája érdekében. Először a legkevesebb „igen”, majd a legtöbb „nem” szerint rendezve (ami ugye nem pont ugyanaz). Hogy a két verzió közül melyik az objektívebb, ezen lehet vitatkozni. Mindenesetre a határozott nemek arányát tükröző lista elképesztően érdekes; számomra az Egyesült Királyság 51%-a legalább akkora meglepetés volt, mint Dél-Korea 50%-a. És persze azon is lehet spekulálni, hogy Németország és Ausztria 62%-a, továbbá Svájc 47%-a minek tulajdonítható ezen a listán.

Itt pedig a legóvatosabb válaszolók láthatók: ezekben az országokban mondták a legtöbben, hogy nem tudják a választ/nem felelnek a kérdésre.

Ha régiónként vizsgáljuk a válaszokat, a következő számokkal szembesülünk. A MENA a Közel-Keletet és Észak-Afrikát foglalja magában, vagyis gyakorlatilag az arab világ + Izrael. Már az első blikkre is látható, hogy Nyugat-Európa a legkevésbé harcos vidék, míg az arab világ és Ázsia a legkönnyebben mozgósítható. Nem hinném, hogy ez bárkinek meglepetést okozott volna.

És akkor jöjjön a hab a tortán.

Megszokhattátok, hogy mi itt a Lemilblogon szeretjük a saját felméréseket és szavazásokat, s most sincs ez másként. A már bevált módszer szerint ugyanazt kérdezzük tőletek, mint a Gallup a többi 64 országban. Mindenki egy szavazatot adhat le, mégpedig kedd (2018. szeptember 18-a) 10.00 óráig. A részeredményeket nem mutatjuk, hogy ezzel se befolyásoljunk senkit. A végeredményről egy szolgálati közleményben számolunk be, valószínűleg szerda délelőtt.

Szívrepesve várjuk a (lehetőleg ontopic) véleményeteket hazafiságról, honvédelmi meggyőződésről, háborúról és békéről, satöbbi. A kommentek között meg lehet saccolni a voksolás végeredményét. Aki a legjobban megtippeli, hogy a Lemilblog olvasóinak hány százaléka lenne hajlandó harcolni Magyarországért (vagyis a végeredmény "igen"-jeinek arányát), kap tőlem egy dedikált Kémek krémje könyvet. Ha ez már megvan neki, választhat helyette egy konteókönyvet. A tippeket egy tizedes pontossággal kérem megadni, mert a végeredmény is ilyen formátumú lesz.

Szavazásra és kommentelésre fel!

Ápdét: a szavazási eredményeket tartalmazó értékelőposzt ezen a linken olvasható.