Amint azt a két Facebook-oldalunk olvasói, illetve a zárt csoportunk tagjai tudják, 2018. november 30-án rendhagyó Lemilblog-bulira került sor. Rendhagyónak nevezem, mert az első programpont nem a szokásos első kör sör kikérése volt, hanem egy (másfél órásra tervezett, végül két és fél órán át tartó) beszélgetés Jasenszky Nándorral, a TEK szóvivőjével. Vele jó másfél évvel ezelőtt már készült nálunk egy nagyinterjú (az első rész itt, a második pedig itt érhető el), s most úgy gondoltam, hogy élőben is frusztráljuk meg egy kicsit. A Grund legnagyobb különterme max. 40 fő befogadására alkalmas, ezért a jelentkezés sorrendje döntött. Az érdeklődés nagy volt, sokan kimaradtak, de hát - ahogy a költő mondja - ez az élet, Babolcsai néni!

Megígértem, hogy a beszélgetésről írok egy szolgálati közleményt, már csak azért is, mert a helyszínen feltett (és megválaszolt) mintegy húsz kérdésen kívül maradtak olyanok, amelyeket azok küldtek be, akik nem tudtak eljönni. Mivel a helyszínen ezekre nem volt idő, utólag feltettem őket a vendégünknek, aki meg is válaszolta ezeket; a válaszait olvashatjátok dőlt betűkkel a posztban. Ennél részletesebb beszámoló a blogbulitól nem lesz, erre se időm, se energiám, megértéseteket kérem.

Még mielőtt nekiállnék a kérdezz-feleleknek, megköszönöm Jasenszky Nándornak a lehetőséget és az exkluzivitást. Lehet, hogy én vagyok a tájékozatlan, de nem tudok olyan, rendvédelmi alakulatnál dolgozó szóvivőről, aki odaállt volna negyven híréhes és vérre szomjazó blogger, illetve blogolvasó elé és úgy 150 percen keresztül állta volna a sarat. Pedig - ahogy azt a jelenlévők utólag is megerősíthetik - kapott ám meleget és hideget egyaránt.

A beszélgetésről még csak annyit, hogy a blogbulin szóba került a TEK és a többi rendvédelmi szerv, illetve nemzetbiztonsági szolgálat viszonya (különös tekintettel a szakmai féltékenységekre), természetesen ismét felvetődött a BTR-ek örök kérdése, megtudtuk, hogyan csomagolt magának abált szalonnát az útra az egyik majdnem-dzsihádista magyar önkéntes, körüljártuk a kérdést, hogy ököl-e vagy agy a TEK, ismét szóba került a TEK nyomozati jogkörének kérdése. Beszélgettünk egy kicsit Chuck Norrisról és a túszhelyzetek kommunikációjáról, a vélt (vagy valós?) orosz befolyás hatásáról a TEK állományára, megpróbáltuk definiálni a "magánhadsereg" szót, lamentáltunk egy kicsit a szélsőjobbról és a szélsőbalról, és nem utolsó sorban megtudtuk, hogy mi a hasonlóság a terrorizmus és a pornó között (a megfejtést a kommentek közé kérem).

A hatkor kezdődött beszélgetés után, úgy fél kilenc tájban elbúcsúztunk vendégünktől, akinek másnap reggel be kellett mennie dolgozni (december elseje munkanap volt sajnos...), mi pedig maradtunk még egy kicsit (én úgy éjfélig, ha jól emlékszem) és illő módon megünnepeltük Skócia védőszentjének, Szent Andrásnak a napját. Már ha értitek, hogy mondom... Közben persze tovább beszélgettünk, mert némán inni az olyan állatias, undorító dolog szerintem. Arra még emlékszem, hogy szó esett az erdélyi magyarokról, geopolitikáról, Putyinról, Trumpról, a sorkatonaságról, arról, hogy min dolgozom éppen (ezt már csak a kemény mag hallotta úgy tíz óra magasságában és négy whisky-sör kombó után), szóval kiválóan telt. Köszönöm mindenkinek, aki eljött.

Lássuk akkor azt a tíz kérdést, ami az élő beszélgetésen kimaradt.

K1.) Pár éve egy hosszabb cikk (index vagy hvg, sajnos nem emlékszem pontosan) egyes forrásai azt állították, hogy a TEK alapításakor a terror- és extrémizmuselhárítással foglalkozó osztályokat ugyan az eredeti helyeiken megszüntették (AH, NNI) és jogszabályok kivették a területet a kezükből, áthelyezték a TEK-hez, az viszont a szakembereknek csak a töredékét vette át. Emiatt így ezeken a területeken hiányos a szellemi kapacitás, kevés a megelőző-felderítő terepmunka és elemzés, mivel a szervezet alapvetően rendészeti szemlélettel dolgozik, nem titkosszolgálatival.

V1.) Hát most mit mondjak? Tényleg nem vettünk át mindenkit. Attól, hogy valaki egy bizonyos szakterületen dolgozott egy ideig, az még nem jelenti azt, hogy az illető jó szakember. Amikor egy új szervezet létrejön és elkezdi feltölteni a sorait, a kijelölt szakterületi vezetők elkezdik válogatni és összeállítani a maguk csapatát. Nos, ilyenkor óhatatlanul van némi szubjektivizmus is a folyamatban. Visszaemlékezve a régi időkre, annak idején (1990-ben) én is így válogattam össze azt az alosztályt, melynek vezetésére kineveztek. Minden vezető így csinálja. Lehet vitatkozni azon, hogy ez jó vagy nem jó, de szerintem ennyi szabad kezet illik adni egy frissen alakuló szervezeti (al)egység minden parancsnokának, lett légyen az vízirendőrség, bűnügyi nyomozóegység, értékelőcsoport vagy terrorelhárító alakulat.

A rendészeti és a titkosszolgálati szemlélet közötti különbségről már a múltkori nagyinterjúban beszéltem, nem szeretném ismételni önmagam. Egy biztos: mindkét említett területnek megvannak az értékei, amelyek egy-egy konkrét felderítésen belül kiválóan megférnek egymás mellett. És pont a kétféle mentalitás egymás mellett élése hiányzott a 2010 előtti gyakorlatból. Gondoljuk csak el: az akkori NNI terrorizmus és extrémizmus elleni osztályán rendőri szemlélet uralkodott (természetesen), az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal hasonló feladatokkal megbízott szervezeti egységénél pedig titkosszolgálati (ugyancsak természetesen). Kérdem én: tényleg olyan nagy baj az, hogy ez a két szemlélet, módszertan, mentalitás és állomány immáron nyolc éve egymás mellett, egymást kiegészítve és támogatva, egymáshoz folyamatosan alkalmazkodva és csiszolódva egy igazgatóságon belül működik és tevékenykedik? Szerintem nemhogy nem baj, de egyenesen kívánatos. Nem beszélve arról, hogy a magányos elkövetők térnyerésével az esetek nagy többségében az elkövetőknek erősebb és aktívabb kapcsolata van a bűnözéssel (esetenként a szervezett bűnözéssel), mint a terrorszervezetekkel. Gyakorlat, hogy közvetlenül a végrehajtás előtt jelentkeznek fel a világhálón a terrorszervezet honlapjára, mint az ő "katonájuk”. Ezekben az esetekben az eseményt megelőző felderítési adat szinte csak bűnügyi-bűnözői környezetből érkezhet.

K2.) Mivel a TEK-nek felderítő és műveleti igazgatósága is van, saját operatív felderítésből adódóan - tehát nem külföldi partnerek által átadott információk alapján - kezdeményezett-e már a TEK terroristák ellen bármilyen eljárást? Nem a nyugdíjas fegyvergyűjtőkre gondolok.

V2.) Most elég olcsó fogás lenne részemről visszakérdezni, hogy kit is nevezünk terroristának, de erről a blogtalálkozón elég részletesen beszéltünk. Röviden: igen, kezdeményeztünk. Ott volt például az a móri fiatalember, aki 2017-ben Magyarországról indult neki a nagyvilágnak, hogy Szíriában harcoljon. Ugyancsak ő még 2015-ben egy internetes fórumon arra biztatta a többieket, hogy csatlakozzanak az ISIS-hez. Őt a török-szír határon fogták el, majd hazatoloncolását követően eljárás indult ellene, többek között a mi felderítési adatainkra támaszkodva. Egy másik ifjú olyasmiket posztolt a nizzai kamionos terrtámadás után, hogy "Hamarosan szerezni fogok egy kamiont magamnak és futhatnak a hülye emberek”. Ő is bíróság elé került. És bevallom, egy cseppet sem bánom, hogy nem vártuk meg, hogy élesben bizonyítsa eltökéltségét.

Vagy említhetném azt a felderítésünket, amikor megakadályoztunk egy fegyverkészítőt abban, hogy boldog-boldogtalannak értékesítse az esernyőnek álcázott, mellesleg emberélet kioltására alkalmas lőfegyvereit. Ő megúszta a terrorvádat, hiszen nem jutott el abba a stádiumba, "csak" lőszerrel, robbanóanyaggal történő visszaélés miatt emeltek vádat ellene, hiszen robbantóanyagot is találtunk nála. Mit kellett volna csinálnunk: hagyjuk, hogy esetleg egy terrorcsoportnak adja el a cuccot, csak hogy legyen a portfóliónkban még egy sikeres "igazi" terrorfelderítés is? Ezt senki nem gondolhatja komolyan.

Nálunk történelmi okokból - hálistennek - nincs meg az a szélsőséges diaszpóra, amelyből a nyugati partnerszolgálataink célszemélyei általában származnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy Kelet-Közép-Európában a terrorelhárításnak nincs tennivalója. Vannak a nemzetközi kötelezettségeinkből fakadó tennivalóink és vannak honos feladataink; mindkét terület egyformán fontos és mindkettőt nagyon komolyan vesszük.

K3.) Hogyan oszlik meg a TEK költségvetése a személyvédelem és az összes többi, hatáskörébe utalt tevékenység között?

V3.) Az az igazság, hogy erre a kérdésre nem lehet forint-fillérre lebontva válaszolni. Hiszen mi tartozik a személyvédelmi kiadásokhoz? Kérdem én: ha veszünk tízezer új lőlapot, két új tatamit a tornatermünkbe, ha olyan speciális technikát szerzünk be, amelyet a TEK különböző szervezeti egységei egyaránt használnak (közös igénybevétel), akkor azt most hová számoljuk el? A műveletisekhez, a felderítőkhöz, a személyvédelmisekhez? Ha kicseréljük a szennyvízelvezető csöveket, ha megszüntetünk három beázást, ha letérkövezünk ezer négyzetmétert, hogy ne a sárban parkoljanak a szolgálati autók, az melyik szervezeti alegység számlájára írandó?

Szerintem mindenki tudja, hogy egy rendvédelmi testületnél a személyi állomány bére (illetménye) mindig a legnagyobb tétel. Roppant élőerő-igényes szakma a miénk, a költségvetésünk 75-80 százaléka (egészen pontos számot most nem tudok mondani, de nem hiszem, hogy túl nagyot tévednék) személyi juttatás. Úgyhogy frappánsan azt tudom mondani, hogy a személyvédelmi kiadások úgy aránylanak a TEK költségvetéséhez, mint ahogy a személyvédelmi feladatokat ellátó állomány létszáma a teljes szervezeti létszámhoz.

K4.) Mibe kerül védeni a miniszterelnököt egy-egy focimeccs vagy magánemberként végrehajtott repülőút alkalmával? Nagyságrendileg mennyibe kerül az adófizetőknek egy órányi miniszterelnöki TEK-védelem?

V4.) Vessenek a lemilesek a vérengző mókusok elé, de én most nem tudom óradíjra leosztani a miniszterelnöki védelem költségeit. Azt azért elmondom (noha biztos vagyok abban, hogy sokan tudják), hogy külföldi utazások esetén a fogadó ország felel az odalátogató védett személy biztonságáért, még magánút esetén is. Ilyen esetekben néhány fő utazik a védett politikussal, akik gyakorlatilag összekötő szerepet játszanak a fogadó biztonsági szolgálat felé.

A másik tudnivaló: a miniszterelnöki utazásokat mindig a Miniszterelnökség (előző nevén a Miniszterelnöki Hivatal) szervezi, ergo a költségek is ott jelentkeznek, ez nem TEK-zsebből megy. A külügyminiszter utazásait a külügy fizeti és így tovább. Ettől persze ezt az állampolgárok adójából fizetik, de erre nekünk nincs rálátásunk, semmi dolgunk vele. Talán ezt így egy kicsit fura kimondani, de mindezeket figyelembe véve nekünk végül is olcsóbb, ha a miniszterelnök külföldön van.

A "testőrködés" (hivatalosan: a személyvédelmi tevékenység) egy szakma, nem is akármilyen. Azoknak a személyvédőknek a jelentős része, akik annak idején Gyurcsány Ferencet vagy Bajnai Gordont védték, itt dolgozott, vagy napjainkban is nálunk dolgozik. Nem akarom elviccelni a témát, de a Parlament karbantartó személyzete se nagyon cserélődik kormányváltáskor. Ha elromlik egy csaptelep vagy leesik egy csempe a mellékhelyiségben, meg fogják javítani, s mindezt a miniszterelnök személyétől függetlenül teszik, mert ez a dolguk. A TEK személyvédőinek az a törvény által előírt feladatuk, hogy a miniszterelnök (és még néhány kiemelt állami vezető) biztonságáról gondoskodjanak.

K5.) Mi a hivatalos magyarázat Bodnár Zsolt tábornoknak, a TEK főigazgató-helyettesének 2018. április 9-i hirtelen távozására? Puszta véletlen, hogy a választások másnapján mentették fel?

V5.) A TEK szóvivőjeként nem is tudok más magyarázatot adni, mint a hivatalost. Más szakmai területet, más szolgálati feladatokat jelölt ki számára a miniszter. Ennyi.

K6.) Ha kaphatnánk néhány statisztikai alapadatot, hogy hány éve alakultak, hány gyakorlat és hány éles bevetés volt, valamint hány embert tettek ártalmatlanná, kontra hány TEK-es sérült/sebesült meg, az szerintem érdekes lenne, legalábbis számomra. Nem feltétlen darabra pontosan, elég lenne nagyságrendileg, hogy el lehessen képzelni.

V6.) A TEK 2010 őszén alakult meg. A 2018 végéig eltelt kereken száz hónap alatt 1594 műveleti bevetésünk volt, melyek során összesen 1701 főt fogtunk el. Hangsúlyoznám, hogy ez a két szám a kifejezetten a műveleti igazgatóság által - felkérésre vagy saját felderítés alapján - végrehajtott, úgynevezett nagy kockázatú akciók, illetve az ezek során elfogott személyek száma.

A balesetek számát vizsgálva ugyanezen száz hónap alatt azt mondhatjuk, hogy körülbelül 20 (húsz) az éves átlag. A legerősebb évben nagyjából hetente történt egy, míg volt olyan jó évünk is, amikor 15 volt az összes hasonló rendkívüli esemény. Ezeknek a baleseteknek a 99%-a kiképzési és sportsérülés. Éles feladat végrehajtása során két komolyabb sérülés volt. Az egyik az ismert vétlen lövés a Ferenciek terén még 2013-ban, a másik 2016-ban egy elzárkózott személlyel kapcsolatos feladatvégrehajtásnál munkatársunk szúrt, nem súlyos sérülést szenvedett.

K7.) Belügyi/rendőrségi felszámoló alakulat létére miért hívatják magukat "kommandósnak", ráerősítve ezzel (a médiával egyetemben) egy súlyos köznyelvi tévedésre? Semelyik országban nincsenek a rendvédelemben "kommandósok", mert az egy katonai terminológia. Kommandósok csak katonák lehetnek és ilyen alakulatok mindig csak a fegyveres erőknél vannak. Többször, több interjúban, riportban és videóban is így hivatkoznak rájuk, magukra, a régi RTF-en, de az NKE-RTK-n is, a TEK-ről szóló előadások során így hangzik el a bevetésiekre való hivatkozás.

V7.) Nem emlékszem, hogy akár én, akár bármelyik munkatársam akár szóban, akár írásban "kommandósnak" hívta volna a műveleti igazgatóságon dolgozó kollégákat. Azt lehet, hogy úgy hivatkoztam rájuk, hogy "akiket a köznyelv kommandósoknak hív", hiszen nem akarok itt nyelvészkedni, de a "művelet" szó mást jelent egy rendőrnek, mást egy katonának, megint mást egy titkosszolgának, a matematikusokról nem is beszélve. A köznyelvben (amit egyes újságírók is táplálnak) a rendőri műveleti tiszteket és altiszteket, vagyis azokat, akik bevetési területen dolgoznak és különleges egyenruhát és felszerelést viselnek, "kommandósoknak" nevezik, amit mi tudomásul veszünk. Olyan ez, mint a "rablás", a "lopás" vagy a "kifosztás" szavak felcserélése és szinonimaként történő használata a hétköznapokban. Egy rendőr vagy egy jogász tudja, hogy ezek egymástól különböző jelentéssel bíró kifejezések, ennek ellenére a hírek tele vannak olyan, büntetőjogilag helytelen mondatokkal, hogy "kifosztotta a lakást", vagy "kirabolta az üresen álló nyaralót". A műveleti rendőröket majdnem mindenki kommandósnak hívja, de mivel valószínűleg senki nem fogja azt hinni, hogy a Magyar Honvédség szolnoki különleges alakulata (az igazi, katonai értelemben vett kommandó) fogott el egy kábszerdílert Budapest belvárosában, nem látok ebben semmi tragédiát.

És csak hogy illusztráljam, hogy még a rendőrszakmán belül sem egységes a megközelítés: a sokak szemében számos szempontból követendő példának tekintett Németországban a rendőrség egyes bevetési egységeit Mobiles Einsatzkommando-nak (MEK-nek), illetve Spezialeinsatzkommando-nak (SEK-nek) hívják. Hivatalosan.

K8.) Kizárólag technikai jellegű kérdésként, a Zách utcai objektumuk úszómedencéjét már átminősítették? Azért kérdezem, mert több, mint 10 éve (még amikor honvédségi használatában volt) - ügyesen, fedett módon - tűzivíz-tárolóként volt nyilvántartva.

V8.) A válaszom egy határozott igen. Minden évben legalább kétszer megjelenik az ÁNTSZ és ellenőrzi, hogy a medence megfelel-e a közegészségügyi előírásoknak. Amúgy ez is érdekes: mindaddig, amíg a Honvédség kezelésében volt az objektum, senkit sem érdekelt, hogy a medence milyen minősítésű, ez csak azóta fontos, amióta a miénk... Na mindegy, ez csak úgy kikívánkozott belőlem. Szóval szigorúan ellenőrzik a vízcseréket, a berendezéseket. Előre meghatározott időpontokban az állomány rekreációs célokra is igénybe veheti, amúgy meg különböző kiképzéseket tartunk benne: vízbiztonsági képzés, búvárképzés, a rendszeres és kötelező erőnléti felmérők vizes moduljai, stb.

K9.) Mondhatja-e azt a TEK a megrendelő szervnek, hogy nem áll rendelkezésre elég információ, ezért nem megyünk ki XY-hoz elfogni őt?

V9.) Elméletileg mondhatja. Gyakorlatilag azt szoktuk ilyenkor mondani, hogy gyerekek, ez így egy kicsit karcsú lesz, fussatok még egy kört, ha javasolhatjuk. Na és általában azt is megkérdezzük, hogy hogyan tudunk ebben segíteni.

Egy előkészítetlen, mennyiségileg vagy minőségileg nem megfelelő információk alapján elrendelt elfogásra nem szabad kimenni, mert minden szempontból vállalhatatlan és kockázatos, arról nem is beszélve, hogy esetleg még jogszabályellenes is. Most túlozni fogok egy cseppet, de így biztosan érthető lesz a laikusok számára is: úgy nem lehet elrendelni a TEK bevetését, hogy "van az Oktogon környékén egy középkorú fickó, aki biciklivel szokott járni és valószínűleg sorozatgyilkos, na őt kéne elfogni, lehetőleg még ma délután!". Vannak ugye a városi legendák, hogy "rossz címre ment ki a TEK". Hát innen is tisztelettel jelentem: a TEK nem tud rossz címre menni, a TEK-et maximum rossz címre lehet küldeni.

Ha egy munkaelőkészítés során a műveletirányítónak valami nem tiszta, vagy ha arra a kérdésére, hogy "na és mikor ellenőriztétek utoljára a címet, ahol el kéne fogni a palit?" azt a választ kapja a megrendelőtől, hogy "hát a 2016-os fotójú Google Maps szerint is ott parkol az udvaron a célszemély kocsija", na ilyenkor joggal javasolhatja (halkan és szerényen), hogy azért tegyünk még rá néhány lapáttal erre az információra.

K10.) Várható-e a TEK további bővülése a jelenlegi székhelyén? Kérdezem mindezt annak fényében, hogy az állítólagos hírek szerint a Készenléti Rendőrség elköltözik a Kerepesi úti objektumából, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is folyamatosan az Orczy kertbéli campusára helyezi a hangsúlyt, valamint a Hős utcai lakótelep is felszámolás alatt áll.

V10.) Tudomásom szerint fel se merült, hogy a Készenléti Rendőrség elköltözne a Kerepesi útról. Arról viszont szó van (és ha jól emlékszem, erről kormányhatározat is született közel két éve), hogy az NNI költözik az Aradi utcából az egykori Határőrség Országos Parancsnokságának objektumába, ha minden igaz, a II. kerületi Labanc utcába. És mivel az NNI szervezetileg a KR-hez tartozik, talán ez zavarta meg a kérdezőt.

De hogy magunkról is beszéljek: jelenleg a TEK a X. kerületi Zách utca 4. alatt található, de úgy egy éve az egyik szomszédos telek, a Zách utca 6. is átkerült a mi kezelésünkbe, s ott egyfajta fejlesztés folyamatban van. Elsősorban a szolgálati nehézgépjárművek tárolására fogjuk ezt a részt felhasználni, illetve ide telepítünk néhány háttér-kiszolgáló alegységet is. Ami pedig a Hős utcai lakótelepet illeti, az erre vonatkozó önkormányzati határozat a lakótelep felszámolást követően ennek helyén egy közpark és egy közösségi sportcentrum létesítését írja elő. Tehát jelen tudásom szerint nem TEK-érdekeltség lesz, hanem a kerület lakossági igényeit fogja kiszolgálni.

xxx   XXX   xxx

Hát eddig tartott a rendhagyó blogbuliról szóló szolgálati közlemény. Számos szemrehányást kaptam olyanoktól, akik csak utólag értesültek a rendezvényről. Nem tudok mit tenni, maximum még egyszer felhívom a figyelmet a zárt FB-csoportunkra, ahol annak idején meghirdettük. Aki meg azzal érvel, hogy ő elvből nincs fent a fácsén, csak azt tudom mondani, hogy sajnálom, de akkor így járt. A Lemilblog posztjait esetenként több tízezren olvassák, arra se időnk, se energiánk, hogy egy ilyen eseményt itt hirdessünk meg, aztán az ügyeletes okostojásokat, megmondóembereket, trollokat, provokátorokat és békeharcosokat kiválogassuk a jelentkezők közül. Sorry, ez van. Ez itt meg egy pillanatkép a buliról, az arcokat kitakartam, mert nem kértem a résztvevők hozzájárulását (GDPR és a többi szarság).

Várom a kommentjeiteket, véleményeteket a témáról, a kérdésekről, de inkább a válaszokról. Ha pedig ott voltál a blogbulin, oszd meg a benyomásaidat hozzászólásban a többiekkel.

Ápdét, bréking, uwaga, achtung, vimányije!

Rögtön viszem is a balhét, mert úgy korrekt (és ha nem vinném, akkor is kiderülne, szóval jobb ez így): három, az olvasók által nekem megküdött kérdést egyszerűen kifelejtettem azok közül, amiket a TEK szóvivőjével megtárgyaltam. Magyarázhatnám, hogy ezek Facebookon jöttek magánüzenetben, míg a többi emailen és a FB-csoport oldalán, tökmindegy; a magyarázat szerintem senkit nem érdekel, jogosan. A lényeg: most pótolom, következzenek tehát a kimaradt kérdések és az ezekre adott válaszok. Elnézést kérek az érintettektől, akik azt hitték, hogy valami ördögi konspiráció folytán nem került be a kérdésük a kalapba. Nem konspiráció volt, hanem az én balfaszságom.

K11.) Igazak-e azok a pletykák, amelyek szerint a TEK-et már 2010 előtt elkezdték szervezni, vagyis a Fidesz választási győzelme és a hivatalos megalakulás előtt több mint egy évvel?

V11.) Ahogy visszaemlékszem a nyolc és fél évvel ezelőtti közbeszédre, a TEK 2010 szeptemberi létrejötte itthon nagyobb meglepetést okozott, mint az EU terrorellenes területén dolgozó szakemberei között. Meglepő kijelentés, ugye? Megmagyarázom: Hajdu János még a 2010-es választások előtt (ráadásul magyar EU-képviselői támogatással) széleskörű konzultációs lehetőséget, két- és többoldalú szakmai egyeztetéseket kért és kapott azoktól a szakemberektől, akik az uniós terrorelhárítás meghatározó alakjai. Többek között azzal a Gilles de Kerchorral, aki a az EU terrorizmus elleni küzdelmének uniós koordinátora 2007 óta. Kerchor úr később megtisztelte a TEK megalakulása kapcsán tartott állománygyűlést és azóta is járt látogatóban nálunk. A megbeszélések fókuszában egyetlen fő téma állt: a választások megnyerése esetén egy korszerű terrorelhárító szervezet felállítása Magyarországon, amivel kapcsolatban Hajdu János konkrét elképzelésekkel és tervekkel rendelkezett.

K12.) Engem a TEK nemzetközi beágyazódottsága, elfogadottsága érdekelne, mert lehetett olyasmiket is olvasni és hallani (hozzáértő illetékesek szájából is), hogy a külföldi partnerek gyakorlatilag információs karanténban tartják a magyar szolgálatokat. A TEK tapasztal/tapasztalt olyasmit, mint a magyar titkosszolgálatok?

V12.) A magyar titkosszolgálatok nevében természetesen nem tudok és nem akarok nyilatkozni, tény azonban (és ezt bűn lenne letagadni), hogy a megalakulást követően külföldi partnereink egy része úgy méregetett és nézegetett bennünket, mint tyúk a piros kukoricát. Nem volt megszokott (bár nem volt példa és előzmény nélküli) a felderítés és elhárítás, valamint a felszámoló vagy műveleti, beavatkozó szakvonalak egyetlen, egységes alakulatba szervezése. Erről itt a blogban a korábbi alkalmakkor már hosszasan beszéltünk. Lényeg, hogy rövidesen aktív és teljes jogú tagjai lettünk a nemzetközi terrorellenes hírszerző közösségnek, továbbá az európai műveleti egységeket tömörítő ATLAS hálózatnak.

2015-től valami megváltozott. Ezt a jelenséget a szakma „az operatív helyzet megváltozásának” szokta hívni. Az ISIS aktivizálódása, a rendszeres európai támadások, az elkövetői magatartások változása, a magányos elkövetők nagyszámú megjelenése másféle rendvédelmi válaszokat igényelt, mint addig. Intenzívebbé kellett tenni a hírszerzési aktivitást, ahol a hírszerzés a minőségi információ megszerzését és nem a titkosszolgálati szervezetet jelenti. A megszerzett adatok alapján egyre gyakrabban kellett a szó szoros értelmében azonnali, sok esetben műveleti, gyakorlati intézkedéseket megtenni. Nem volt idő a klasszikus, hagyományosan sok csatornás, több szintű, "na akkor szerezzünk be még három további ezredesi és két tábornoki aláírást" típusú rendvédelmi döntéshozatalra. Felértékelődtek a komplex megoldások, magyarán: kijöttek az egy szervezethez tartozás előnyei.

Szóval komoly változások vannak az európai terrorelhárításban, s ezek azt is eredményezik, hogy egyre több helyen szerveződnek egy helyre a felderítés és felszámolás erői, vagy jelennek meg a közös döntéshozatal helyszínei, a kicsit nagyképűen fúziós központoknak nevezett intézmények. Ennek talán egyik emblematikus példája, hogy az Europolban létrehozott terrorellenes, igazgatóság szintű szervezetnek mellérendelték az eddig szervezetileg önálló ATLAS műveleti közösséget, amiről már szót ejtettem az imént. Felderítés és művelet együtt.

Most döngethetnénk a mellünket, hogy ebben a fúziós dologban a TEK úttörő volt, de nem tesszük, mert egyrészt szerények vagyunk, másrészt a végén még valamelyik állandó kritikusunk félreértené az "úttörő" szót. És szó sincs se információs, se másfajta karanténről. Nem beszélhetek arról, hogy milyen partnerszolgálatok képviselői és összekötői milyen gyakorisággal bukkannak fel a bázisunkon, azt azonban elmondhatom, hogy szerintem sokan meglepődnének.

K13.) Októberben pont Révkomáromban voltam, amikor azt ottani barátaim felhívták a figyelmem, hogy valami óriási terrorelhárítási gyakorlat lesz az erődben, amin a TEK is részt fog venni. Lehet, hogy én voltam a figyelmetlen, de a hazai sajtóban valahogy nem nagyon láttam az erről szóló híreket és beszámolókat. Megtudhatnánk valamit ennek a gyakorlatnak a hátteréről, többek között azt, hogy mennyibe került és ki fizette a révészt?

V13.) Sajnos a 2015-ös események más tapasztalattal is szolgáltak. Szembesülnünk kellett például azzal is, hogy a folyamatos és kiemelt terrorellenes igénybevétel következtében még egy olyan nagy, erős, komoly létszámú speciális erőkkel rendelkező ország is ereje végére érhet, mint Franciaország. A sorozatos felszámolások és bevetések lekötötték a RAID és GIGN elitalakulatok erejét, így a kóser-üzleti túszmentésre egy, az általánosnál jobban felkészített alakulat, de korántsem az elit tudott felsorakozni.

A folyamatos események elemzése és értékelése egyértelmű eredményre jutott: meg kell teremteni a speciális terrorellenes műveleti egységek közös fellépésének a lehetőségét. Ehhez jó alapot és kiinduálsi pontot biztosíthat az a helyzet, amit Hajdu tábornok így fogalmazott meg: „Európa terrorellenes műveleti egységeit ma már csak a karjelzéseik különböztetik meg egymástól.”

Az alapok meglétén túl ez még rengeteg feladattal, felkészüléssel, gyakorlással jár. Ezt célozzák a ATLAS hálózat gyakorlatai, amik közül a legfrissebbre a kérdező utal, valamint a V4 országok közös szakmai programjai is. A TEK főigazgatója lett a kezdeményezője a szomszédos országok közötti szorosabb együttműködésnek (hiszen ezen országok nem mind tagjai a korábban jelzett ATLAS szakmai, műveleti közösségeknek) a határon átlépő műveletek és fegyveres műveleti egységek helyzetének rendezése céljából. A hatékony és rendezett együttműködés alapfeltétele a nemzetközi jogi és szakmai előkészítés. Ez azért is roppant fontos és megkerülhetetlen, mert ha megtörténik a baj és szükség van a szomszédok segítségére, ne kelljen vesztegetni arra az időt, hogy bemutatkozzunk egymásnak, névjegykártyákat cserélgessünk és akkor kezdjük el egyeztetni az együttműködés feltételeit, amikor már ég a ház.

Ezek az előkészítő munkák nem látványosak, nem vetekedhetnek a túszmentéssel és a bilincs kattanásának semmi mással össze nem hasonlítható szenzációjával, de ezek nélkül a - néha sziszifuszinak tűnő - munkák nélkül a siker jóformán esélytelen.

És persze az örök kérdés a révésszel és a költségekkel:

Az ATLAS műveleti közösségen belül a kiemelt gyakorlatokat, amilyen például az ATLAS Common Challenge 2.0 volt 2018 októberében, teljes egészében az ATLAS (és így az EU) finanszírozta. Ez Európa legnagyobb ilyen gyakorlata volt, 7 országban, országonként is több helyszínen, közel 3000 speciálisan képzett szakember bevonásával. Ennek a tervezett költsége körülbelül 1,2 millió euró volt. Az ATLAS éves EU-s költségvetése is hasonló nagyságrendű. Ebből finanszírozzák a rendszeres belső képzéseket, melyeknek más-más országok a gazdái. Így ebből hajtja végre a TEK a speciális műveleti egészségügyi ellátási, úgynevezett TEK MEDIC kurzusokat.

Az ATLAS-on kívüli kapcsolatok, gyakorlatok költsége (természetesen kölcsönösségi alapon) az ezekben részt vevő országokat terheli.

xxx   XXX   xxx

Ennyi volt a kiegészítés. Eskü, hogy nem maradt több kérdés megválaszolatlanul. Kommentelni továbbra is lehet.