Mi itt a Lemilblogon szeretjük a rendhagyó dolgokat, s azon vagyunk, hogy a lehető legváltozatosabb módon kössük le a hadtörténelem és a rendvédelem-história iránt érdeklődő olvasóink figyelmét. Mai posztunk egyfelől csatlakozik az elmúlt időszak első világháborús tematikájú posztjainak sorához (tengók, repülőászok), másrészt pedig egy teljesen új színt is hoz a dologba: a ma kitárgyalandó történet a posztíró családjának archívumából való, s egy régesrégi katonaős földi pályafutásánek végéről mesél, gyakorlatilag kizárólag eredeti dokumentumokon keresztül.

Elöljáróban néhány mondat főhősünkről: egy csíkcsicsói (Csík vármegye, ma Románia) születésű Szebeny (más források szerint Szebeni) Lukács nevű fiatalemberről van szó, aki 1906-ban államvizsgázik a kolozsvári m. kir. tudományegyetem jogi karán, majd egy gyors karriert követően előbb 1912-ben albíróvá, egy évvel később, 1913 legvégén járásbíróvá nevezi ki Ferenc Jóska (főállású apostoli király). Lukács ekkor a 34. életévében jár. A körösbányai járásbíróságra kerül (Hunyad vármegye, ma Románia), ahol elkezdi tevékenységét, s nem sejti, hogy egy Gavrilo Princip nevű boszniai szerb ifjú hamarosan sok millió ember életét készül befolyásolni. Hogy Lukácsot mikor és hogyan rántotta be a K.u.K. hadsereg, nem tudjuk, csak azt, hogy 1915 őszén már egy Kevevára (Temes vármegye, ma Szerbia) melletti hadifogolytábor parancsnoka, honvéd vadászfőhadnagyként. Alakulata a m. kir. népfelkelő V/6. Hadtápzászlóalj.

És akkor lássuk a történetet, a rendelkezésünkre álló, kronológiai sorrendben bemutatandó dokumentumok fényében. A géppel írtakat mindenki el tudja olvasni, a kézzel papírra vetett hosszabbakat doc-fájlokba leírtam és a szóbanforgó dokumentum előtt mutatom be printscreen-formába, a könnyebb olvashatóság érdekében. A rövideket nem gépeltem át, szerintem azok így is olvashatóak. A fotók nagyíthatók, tehát ha közelebbről meg szeretnéd szemlélni őket, katt a képre és egy új, nagyobb ablakban fog megnyílni. Mindegyik dokumentum eredetije a birtokomban van.

1.) 1915. november 2-án reggel Szebeny Lukács népfelkelő főhadnagyot holtan találják szállásán, minden jel szerint főbe lőtte magát. Az orvosi bizonyítvány szűkszavú, de hát háború van, nincs idő pepecselni. A segédorvos a "nagyfokú ideggyöngeségnek" tulajdonítja a cselekményt.

2.) Ugyanaznap felveszik a tulajdonjegyzéket is. Ezek azok a tárgyak, amelyeket az elhalt Lukács hátrahagyott. Az itt látható egy olyan másolat, amit utólag a családnak küldtek meg. A levelezőlapos lista első helyén szereplő Szebeny Vilma volt Lukács nővére, innen kezdve ő lesz a hatóságok szemében a családi kapcsolattartó (amint azt látni fogjuk).

3.) Háborúban a temetéssel se sokat szaroznak, Lukács főhadnagyot egy nappal az öngyilkossága után már el is temetik. Az akkurátus Gozek János (akit feltételezem, hogy a temetés lebonyolításával megbíztak) el is számol a költségekkel. Egy koporsó például 40 koronába, a halottat felöltöztető asszony 6 koronába került. Az "Attila" fantázianevű szemfedő vánkossal kifejezetten drága mulatság volt, hiszen majdnem annyiba kóstált (36 koronába), mint a koporsó. Cakkpakk az egész temetés tehát 122.- koronájába fájt a m. kir. V/6. hadtápzászlóaljnak (illetve hát nem is nekik, de erről majd később), amint az ezen a kézzel írt nyugtán olvasható.

4.) A kevevárai segédlelkészt a temetés után 9 korona 20 fillér illeti meg, amit hiánytalanul át is vesz a zászlóaljpékától. Hogy a pénz honnan származik, azt majd szintén látni fogjuk.

5.) A kevevárai segédlelkész a temetést követő napon írásban fordul az elhunyt születése szerint illetékes plébániahivatalhoz (Csíkcsicsóba), hogy küldjék meg neki a néhai családi adatait, mert "a katonai hatóság nincs a szükséges anyakönyvi adatok birtokában".

Nem akarok kekeckedni, de ez így elég nagy kuplerájnak tűnik: a zászlóalj nem ismeri az egyik főhadnagyának az anyakönyvi adatait, ezeket a légvonalban is 400 km-re fekvő másik plébániától kell bekérni??? Ez csak nekem furcsa?

6.) A VI/1. Hadtápzászlóalj gazdasági főnöke (őket bízták meg Lukács ügyének intézésével) ír Vilmának (az elhunyt nővérének). Levelében korrektül elszámol. Ami a meglepő (nem is meglepő, hanem számomra egyenesen döbbenetes): a temetés teljes költségét, valamint a lelkészi díjat LEVONTÁK abból a pénzből, amit az öngyilkos hagyatékában találtak, s csak a különbözetet küldték el a családnak.

Magyarul: megöngyilkoltad magad? Hát szépen fizesd ki a költségeket, nehogy már a császári és királyi hadsereg állja a cehet. Oké, nem harcban esett el, nem minősült hősi halottnak, de ez a procedúra nekem egy kicsit gázos. Vagy szerintetek is rendben van így, s csak én vagyok (családi érintettség miatt) utólag is felháborodva?

7.) Azzal nincs semmi bajom, hogy Krisán János tisztiszolgának kifizették a hátramaradt lóvéból a 4 korona 24 fillért (ennyiért vásárolt be halála előtt Lukácsnak, de a pénzt mindig utólag kapta meg tőle). De hogy a koporsót, a lelkészi díjat és a többit... Azt csak az érdekesség kedvéért említem, hogy a tisztiszolga bevásárló-cédulájáról kiderül, hogy két kifli 8 fillérbe, 3 újság 36 fillérbe került, a "box" (cipőtisztító krém) pedig kereken egy koronába.

8.) A hadsereg azért megmutatta, hogy tud nagyvonalú is lenni: a hadtáposok géhás tisztje levelet ír Vilmának, amelyben túl azon, hogy megküldi neki a kofferkulcsot, arról is tájékoztatja, hogy az 5 korona hadipótdíj helyett ennek a tízszeresét, 50 koronát kap Lukács után.

9.) November 15-én a kevevárai segédlelkész is ír Vilmának. Úgy látszik meg akar dolgozni a 9 korona 20 fillérért, amit a temetésért kapott (megismétlem: Lukács hátrahagyott pénzéből). A levélből kiemelném a diplomatikus megfogalmazást: külön sír a hősökkel (gyk: a harcban, hivatalosan is hősi halált haltakkal) egy sorban.

10.) November 16-án a kolozsvári hadtestparancsnokság is kötelességének érzi, hogy írjon a családnak. Sajnálattal értesítik öccse haláláról. Az senkit nem zavar, hogy két hete történt, s a család már két forrásból is tud róla (egyházi vonalon és az eredeti alakulattól is).

11.) Lukács utolsó polgári munkahelye, a körösbányai járásbíróság is érdeklődhetett arról, hogy mi is történt, mert a zászlólaj vezetője röviden, de korrekt módon tájékoztatja Lukács utolsó főnökét, Brády Attilát a történtekről.

12.) És hogy mennyire igaz, hogy isten (és az állam) malmai lassan őrölnek: 10 hónappal az öngyilkosság után a család kap egy hivatalos levelet a Kincstártól, amelyben 1200 korona állami követelésről számolnak be Lukács vonatkozásában. Hogy ez mi lehetett (adótartozás, hosszú távú kölcsön, stb.), az nem derül ki. Csak az, hogy ezt bizony be fogják hajtani, ha a fene fenét eszik is. Amúgy a levél (amint látjátok), elég trehány munka, Lukács rendfokozatát pl. utólag írták bele. Elvégre csak egy öngyilkosról van szó, úgy látszik, ez ebben az esetben belefér...Miként az is, hogy az aláíró nem gépeltette oda a nevét és/vagy a beosztását, hadd találgasson a címzett.

Ez volt tehát Szebeny Lukács népfelkelő vadászfőhadnagy halála és az azt követő időszak, korabeli személyes dokumentumok alapján. Mivel végül is érintett vagyok (mint említettem, ezek itt családi papírok, Lukács családja a mi családfánk egyik terebélyes ága), nem is kommentálom tovább az eseményeket. Annak viszont örülnék, ha ti megtennétek. Ha van esetleg kérdésetek, tegyétek fel, s igyekszem válaszolni rá, miként arra is, ha valami nem volt világos a posztban.