tényleg szórakoztatóbb olvasmány,mint a háborúról :)

:)

Szun Cu zseniálitása szerintem az, hogy képes volt olyan alapigazságokat megfogalmazni, amit mindenki tud. Azért lehet az élet szinte minden területére alkalmazni elveit, mert egyszerűek mint a faék. Ennek ellenére az elmúlt kb. 2,5 évezredben tábornokok ezrei követték el ugyanazokat a hibákat, amire a "Mester" felhívta a figyelmet. Mint ha folyton be akarnák bizonyítani, hogy Szun Cu tévedett, az egyszerű katona legnagyobb örömére.

Ja a végén a mea culpa kicsit túlzás!
Ez után már a szeppuku
en.wikipedia.org/wiki/Seppuku
a következő lépés?
De akkor ki irja a következő postot?

:-)

Pókmalac,

kiválóan foglaltad össze!

Gondolom mennyire ismerte Aetius és Zrinyí Miklós Szun-ce gondolatait. Különösen sokat idézhettek tőle:)

na, ez is megvan

tribonianus,

lehet, hogy meglepődnénk.

Köztudomású, hogy Zrínyi Miklós korának egyik legnagyobb hadtudományi könyvtárával rendelkezett. Én sem csodálkoznék, ha valamilyen formában / interpretációban - ha nem is eredeti nyelven - Szun Cu műve ottan figyelt volna a könyvespolcon.

Úgy tudom, indiai közvetítéssel már elég korán fordítottak belőle európai nyelvekre szabályokat és törvényszerűségeket, ha nem is a teljes művet.

Jó, lehet, hogy Aetius tényleg egy kicsit erős, de most már nem fogom kijavítani, mert a korrektség így kívánja.

Amint az Pókmalac is mondta, Sun Tzu alapigazságokat fogalmazott meg, olyanokat, amelyeket a valódi katonai parancsnokok is megfogalmaztak már magukban, előtte és utána sokan, csak olyan egységes egészé nem tette senki, mint ő. Tehát a fenti példánál maradva Aetius is nyugodtan kimondhatta többször is az ominózus szavakat, még akkor is, ha tudatosan nem Sun Tzut idézte, hanem az örökérvényű katonai igazságok közül az egyiket. Newton előtt is tudta mindenki, hogy az alma leesik a fáról, csak nem gravitációnak hívták a jelenséget. És persze hogy minden katonai vezető tudta, hogy ha csata nélkül is meg lehet megnyerni a háborút, az tökjó, a legjobb, de ez nem kissebbíti Sun Tzu érdemeit.

Ja és nem mondtam, hogy a blog kiváló, még sok posztot akarok itt olvasni!

tiboru

Szerintem Zrinyí Miklós volt a kevésbé valószínű jelölt,mert a jezsuitákkal az 1500-as években kezdte az akkori Európa felfedezni és megtanulni az akkori Keletet és annak kulturáját, minden aspektusban.

sagittarius
Aetius, aki a hun uralkodó udvarában fogolyként nevelkedett valószínűbb,mert addigra jó pár száz éven át küzdött egymással Kína és a hunok.Mivel azonban Aetius "római" volt, kevésbé valószínű, hogy idézte e szavakat, inkább maga is rájött ezekre az igazságokra. Akkor azonban nem idézett, hanem saját kútfőt mondott.
Newton nem jó példa,m ert őelgondolkodott azon,miér tesik le az alma fájáról a földre.Amit előtte nem nagyon tettek.
A blog nagyon jó,szeretem olvasni a posztokat.

tribonianus,

még az is lehet, hogy igazad van :-)

Úgy látom, hellyel-közzel szakember vagy, úgyhogy külön élvezettel és odafigyeléssel olvasom a kommentjeidet.

tiboru

Kösz az elismerést.
(A helyesírásomon javítani fogok.)

úgy hallottam, hogy míg Clausewitz szerint az ellenség fő erejére kell csapást mérni (neki a vastagjának oszt győzzön a jobb), addig Szun-Ce arra biztat, keressük meg a leggyengébb pontot ("a legjobb dolog, ami hadsereggel történhet az az, hogy harc nélkül hódítja meg az ellent" :).

jól hallottam?

limbekcs,

szerintem jól, noha egy-egy mondat kiemelése bárki munkásságából igencsak rizikós feladat (lásd még szövegkörnyezet és egyéb, szemantikai problémák).

A két "idézet" ugye mindjárt magában hordozza a klasszikus ázsiai és - az ugyancsak klasszikus - európai mentalitás közötti különbségeket is.

az imént a Clausewitz cikknél is megtettem,ide is szeretném beszúrni:
mek.oszk.hu/01300/01345/01345.htm

Én magam nagy tisztelője volnék az "öregnek".
Beszélik, hogy kortalanabb,aktuálisabb,teljes körűbb mint Clausewitz.

headbanger.wplanet.hu/be/htdocs/main_file.php/lemez/11336/

Ezek az alapigazságok is oylanok, mint sok más, hogy csak akkor jösz rá, h alapigazság, ha más mondja el neked. Magadtól valamiért nem jösz rá... Utána meg fejedhez csapsz, h hát persze:)