Blogunk eddigi egyik legnagyobb tartozását jelentik a katonai repüléssel foglalkozó posztok, pontosabban ezek fájó hiánya. Olvasóink között számos olyan kolléga van, aki a terület szerelmese (ideértve Zig Zag aa-t is), de mindeddig érdemi cikk nem született a légierőről; reményeink szerint ezt az áldatlan állapotot hamarosan orvosolják az érintettek.
A mai napon ünnepli 90. születésnapját a brit Királyi Légierő. Ennek a rövid posztnak figyelemfelkeltő és megemlékező szerepet szánunk, fejet hajtva azon csodálatos egyenruhás férfiak (és az ő repülő masináik) előtt.
A mai napon ünnepli 90. születésnapját a brit Királyi Légierő. Ennek a rövid posztnak figyelemfelkeltő és megemlékező szerepet szánunk, fejet hajtva azon csodálatos egyenruhás férfiak (és az ő repülő masináik) előtt.
Az első világháború harmadik harmadában, 1917. november 29-én a brit Parlament megszavazza azt a törvényt, melynek értelmében létre kell hozni egy egységes, független haderőnemként funkcionáló légierőt, amely a Royal Air Force nevet kapja. Az új haderőnem a szárazföldi hadsereg részét képező, és 1912 óta már létező Royal Flying Corps, valamint a haditengerészet alá tartozó Royal Naval Air Service összeolvadásából születik, és pont kilencven évvel ezelőtt, 1918. április elsején kezdi meg működését. Politikai vezetője (vagyis a RAF-ért felelős államtitkár) Lord Rothermere (itt balra fent) míg egyes számú katonai irányítója Sir Fredrick Sykes vezérőrnagy (jobbra).
Számtalan hőstett fűződik ehhez a három betűhöz (pontosabban a mögöttük álló katonákhoz), amelyek közül itt és most csak a második világháborúban, Britannia légterének védelmében kifejtett erőfeszítéseikre térek ki nagyon röviden.
Mindenki tudja, hogy Adolf egyik dédelgetett vágya volt a brit szigetek meghódítása, amihez elsődlegesen a Luftwaffe kétségtelenül kiváló pilótáinak szakértelmét és repülőgépeinek csúcstechnológiáját kívánta igénybe venni. 1940 júliusa és novembere között a németek addig soha nem tapasztalt intenzitással támadták vadászgépekkel és bombázókkal a szigetországot, annak településeit és polgári lakosságát.
Velük vette fel a harcot a RAF; a brit légierő hatalmas veszteségek (közel 1600 elvesztett repülőgép, szemben az általuk lelőtt 1900 némettel) árán megakadályozta az inváziót (amihez persze az is kellett, hogy Hitler '41 kora nyarán átcsoportosította gépei jelentős hányadát a frissiben megnyitott keleti frontra).
Nem véletlenül mondta Sir Winston Churchill, az Admiralitás első lordja az Alsóház ülésén 1940. augusztus 20-án a következő, azóta sokszor idézett szavakat: Never in the field of human conflict was so much owed by so many to so few, vagyis Az emberi konfliktusok történetében még sohasem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat, ilyen keveseknek.
A (többek között) Londont és Coventryt ért károkat és rombolást a britek 1943 júliusában, illetve 1945 februárjában kamatostól visszafizették Hamburg és Drezda lakóinak, de ez egy másik (szintén durva) történet, amiről egyszer talán poszt is születik ezeken az oldalakon.
Hangot adva meggyőződésemnek, hogy lesz még légierős posztunk, innen kívánok (sokunk nevében) boldog (és méltóan megünnepelt) születésnapot a brit Királyi Légierőnek!
Őszintén reméljük, hogy rengeteg sör és fish-and-chips fog elfogyni a mulatságokon. A repülősök nagyon tudnak ám ünnepelni, ha úgy adódik...
Happy Birthday, Royal Air Force!
Számtalan hőstett fűződik ehhez a három betűhöz (pontosabban a mögöttük álló katonákhoz), amelyek közül itt és most csak a második világháborúban, Britannia légterének védelmében kifejtett erőfeszítéseikre térek ki nagyon röviden.
Mindenki tudja, hogy Adolf egyik dédelgetett vágya volt a brit szigetek meghódítása, amihez elsődlegesen a Luftwaffe kétségtelenül kiváló pilótáinak szakértelmét és repülőgépeinek csúcstechnológiáját kívánta igénybe venni. 1940 júliusa és novembere között a németek addig soha nem tapasztalt intenzitással támadták vadászgépekkel és bombázókkal a szigetországot, annak településeit és polgári lakosságát.
Velük vette fel a harcot a RAF; a brit légierő hatalmas veszteségek (közel 1600 elvesztett repülőgép, szemben az általuk lelőtt 1900 némettel) árán megakadályozta az inváziót (amihez persze az is kellett, hogy Hitler '41 kora nyarán átcsoportosította gépei jelentős hányadát a frissiben megnyitott keleti frontra).
Nem véletlenül mondta Sir Winston Churchill, az Admiralitás első lordja az Alsóház ülésén 1940. augusztus 20-án a következő, azóta sokszor idézett szavakat: Never in the field of human conflict was so much owed by so many to so few, vagyis Az emberi konfliktusok történetében még sohasem köszönhettek ilyen sokan ilyen sokat, ilyen keveseknek.
A (többek között) Londont és Coventryt ért károkat és rombolást a britek 1943 júliusában, illetve 1945 februárjában kamatostól visszafizették Hamburg és Drezda lakóinak, de ez egy másik (szintén durva) történet, amiről egyszer talán poszt is születik ezeken az oldalakon.
Hangot adva meggyőződésemnek, hogy lesz még légierős posztunk, innen kívánok (sokunk nevében) boldog (és méltóan megünnepelt) születésnapot a brit Királyi Légierőnek!
Őszintén reméljük, hogy rengeteg sör és fish-and-chips fog elfogyni a mulatságokon. A repülősök nagyon tudnak ám ünnepelni, ha úgy adódik...
Happy Birthday, Royal Air Force!
Az utolsó 100 komment: