Thaddeus Griffin előbújt olvasói rejtekéből és egy izgalmas poszttal debütál. A jövőben látni fogjuk, hogy a téma (a Maffia és általában az olasz szervezett bűnözés) fiatal barátunk egyfajta rögeszméje, ami innen is látszik, s aminek csak örülni tudunk. Mai főhősünk Cesare Mori, az igazi, eredeti és megismételhetetlen Vasprefektus, aki - úgy tűnik - mindeddig az egyetlen, működő receptet tudta alkalmazni a szervezett bűnözéssel szemben, és akihez a mi megnyerő arcú Gergényi tábornokunk úgy aránylik, mint a Budapest tévé a BBC-hez.

Nagyon reméljük, az a tény, hogy szerző a Maffia szót következetesen kis m-mel írja, nem fog kihatni jövőbeli pályafutására; én a helyében mindenesetre erős rácsokat szereltetnék az ablakaimra.

És akkor jöjjön Peat, a feltörekvő nemzedék képviselője:


Az Index előszeretettel nevezi eme blogot Hadvédelemnek, holott rendvédelmi témákkal is foglalkozik. A korábbiakban főleg Tiboru és Zig Zag mesterek foglalkoztak hasonlókkal, most gyarapítanám magam is, remélhetőleg az oldal színvonalát semmivel sem rontva.

Először is, kezdjük egy találós kérdéssel. Mi a hasonlóság a képen látható két úriember között? Előbbin mai posztunk témája, Cesare Mori, utóbbin Giovanni Falcone látható. A válasz rendkívül egyszerű: mindkettőjük nevét rettegve ejtette ki a szicíliai Cosa Nostra. Talán a bevezetésből már sejthető, a maffia elleni örökös küzdelem egyik vezéralakjáról fogok írni.



Hogy mit jelent a maffia, milyen hatalommal bírt/ bír a mai napig Olaszországban és főleg Szicíliában, nehéz definiálni. Igyekszem rövidre fogni, ígérem.

A legegyszerűbben akkor érthetjük meg, ha úgy tekintünk rá, mint egy államra. Erős, centralizált szervezete van, saját törvényeket alkot, igazságszolgálató funkciót tölt be, kiterjedt önkormányzatiságot szervezett, katonaságot tart fenn, a védelmi pénzekkel mintegy adót szed, ideológiája van, és még sorolhatnánk a számos hasonlóságot. Mindennnek az oka Szicília és Olaszország történelmében keresendő. Az olasz egység a 19. század végén jött létre, de csak száz évvel később sikerült egy viszonylag erős államot létrehozni. A gyenge, tagolatlan állam kedvezett egy olyan szervezet megalakulásának, amely autoriter kormányzati elveivel ekkora roppant hatalmat építhetett ki magának. A történészek az 1860-as évekre datálják hivatalosan megszületését, azonban bizonyos, évszázadokkal korábban megszerveződött kezdetlegesebb formában.



Árnyékállamként való működése talán természetes módon szorította a teljes illegalitásba. Bár szívesen hinnék egyfajta romantikus képben, amit a Parasztbecsület című opera fest le, mely szerint a maffia nem más, mint maga a szicíliai néplélek, olyan emberek, akik a maguk kezükbe veszik a sorsukat és nem tűrik el a megaláztatást. Nem szabad azonban eltekinteni attól, hogy a maffia egy erőszakos szervezet, amely rettentő hatalmát többek között gyilkosságaival tartja fent. A maffia nem gyilkol; kivégez, akárcsak az állam. Már ahol az Alkotmánybíróság nem döntött úgy, mint kicsiny hazánkban... .

Mindegy, hogy védelmipénz szedés, rablás, emberrablás, csempészet, ingatlanspekuláció; mindent ő irányít. Ez az egyetlen dolog, ami nem változott a történelem során. A szervezet ellen nem lehetett harcolni. A markában tartott mindent és mindenkit. Ha valakit az utcán tucatnyi ember előtt lőtt le, nem akadtak tanúk. A rendőrség, ügyészség, a politikusok mind a maffia befolyása alatt álltak. Nagyon kevés ember akadt, aki fel merte venni a harcot ellene. Aki megpróbálta, az esetek többségében az életével fizetett, már ha időben nem menekült el a szigetről. Azonban akadt egy ember, akitől jobban féltek, mint egyszeri ballib publicista a fasisztáktól. A hasonlat nem véletlen, ugyanis Benito Mussolini hatalomrakerülése után a Cosa Nostrat majdnem felszámolták.

Antonio Calderon, egy úgyneveztt pentito (a maffiából kiugrott,a rendőrséggel együttműködő személyt jelent) így vallott Cesare Mori-ról: " A maffiára nehéz élet várt. Sokakat küldtek egyik napról a másikra a börtönszigetre. Mussolini, Mori, az igazságszolgáltatás emberei tették. Minden tárgyalás nélkül a maximumot ítélték, öt év internálást, majd mikor ez letelt, ismét adtak 5 évet !! Csak így egyszerűen. Egyetlen dekrétummal... A szicíliai családok mind megtörtek... Luigi nagybátyám, aki főnök volt, tekintély, odáig sülyedt, hogy lopnia kellett, ha legalább a kenyérrevalót meg akarta keresni..."

A legenda szerint Mussolini Szicíliába látogatott, ahol Piana dei Greci (később: Piana degli Albanesi) polgármestere, a tiszteletre méltó Don Francesco Cuccia megvetően legyintett a miniszterelnök elit testőrségére, majd a Duce fülébe súgta : "Velem van, a védelmem alatt áll. Mi szüksége ezekre az emberekre ?" Mondanom sem kell, ez milyen hatást gyakorolt Benitóra. Mintha csak fejbedobták volna egy kosár almával, akár Newtont, és rájött: addig hiába építi a fasiszta államot, amíg nem ő az úr a fiatal olasz nemzetállam teljes területén. Erre a feladatra választotta ki Morit, aki eddigre már bebizonyította, ő vele bíz' nem lehet packázni. Vasprefektus anélkül, hogy verseket írna.

Milano közelében nevelkedett, ahol szülei csak hétéves korában vettek tudomást róla, addig lelencházakban próbálta elsajátítani az alapvető szocializációs normákat. Ez is jelzi, milyen alulról küzdötte fel magát a kiváló képeségekkel rendelkező fiatalember. Ahogyan az ebben a korban szokásos volt, kevés pálya állt nyitva előtte: rendőr vagy katona. A mára megnyílt belügyminisztériumi akták tanulsága szerint hatalmas becsvággyal csapott a munkába, pályája meredeken ívelt felfelé. Többször kitüntették; először, amikor egy fegyverrel hadonászó fiatalt tartóztatott le, aki egy kiskatonát tartott sakkban, hogy őt egy prostituált leszúrhassa, vagy amikor felszámolt egy képviselőt zsaroló bűnbandát. Aztán közbeszólt a politika, akár a hollywoodi filmekben. Megmotozott egy helyi köztekintélyt, akinél gyanúja szerint fegyver volt, ő pedig ezt követően elintézte, hogy egy csúnya sajtóhadjárat után áthelyezzék.

Új helyén a szokott szívóssággal vetette bele magát a bűnüldözésbe. Aki látta a Vaskabátok című angol vígjátékot, könnyen vizualizálni tudja. Számos panasz érkezett ellene hivatali visszaélések, durva módszerei miatt. Ne feledjük, a bűnözés tombolt ezidőtájt a szigeten, és mindegyikért a maffia volt felelős. Az I. világháború kitörésekor 400.000 szicíliait hívtak be katonának, és köztudott, ők ezért nem igazán lelkesedtek. Egy igazi szicílai nem tartotta magát olasznak. Akárcsak a székelyek. Románozz le egyet, a bicska máris a gyomrodban. De hogy ne térjek el a témától, ennek az óriási mértékű sorozásnak az lett az eredménye, hogy több ezren a hegyekbe menekültek, és felcsaptak banditának, hisz akkor az számított menőnek, nem az emo. Szicília az anarchia, Olaszország a felbomlás, Mori pedig valószínűleg egy pre-sztahanov mozgalom megalkotása  szélén állt.

Ez volt egészen 1917-ig, amikor Torino rendőrfőnökévé nevezték ki. Az élet itt valamivel unalmasabb volt, mint Szicíliában. Csupán baloldali fegyveres csoportok csaptak össze rendszeresen jobboldali fegyveres csoportokkal. 1919-ben Mussolini létrehozta fasiszta mozgalmát, amely kivívta a rendőrség hallgatólagos támogatását. A cél lényegében közös volt: létrehozni egy központosított hatalmat, ami megmenti Olaszországot a széthullástól. Egyedül Mori volt az, aki komolyan vette, hogy a fasiszták se zavarogjanak. Bele is lövetett a tüntető csoportba, aminek eredménye számos halott. 1922-ben Mussolini átvette a hatalmat, Morit pedig elbocsátották. Ez a magyar rendszerváltásokat ismerő olvasóknak szokatlan lehet, de azért higgyük el.

Ekkor egy újabb sablon lép be: Mori elérte, hogy visszavegyék. Van egy régi mondás, tán' dakota, de nem vagyok benne biztos, az élet mindenképp orális szexbe torkollik: ha nem tudsz nyalni... Barátunk tudott, és 1925. október 23-ától Palermo prefektusa lett. Ezzel kezdetét vette a maffia elleni háború.

Az első szakasz Gangi ostroma volt, 1926 első napjától kezdve. A még erősen másnapos maffiózók meglepve konstatálták, hogy körülzárták a várost, és mindenkit elvittek, akit csak azzal gyanúsítottak, hogy kapcsolatban áll a barátok barátaival. Nóvumnak számított, hogy éjjel a  közvilágítás működött. Valakik ( a kiválló intuicíós készséggel rendelkező olvasók kitalálták) kilobbizták, hogy biztonságosabb sötétben közlekedni a városban éjjel, mint kivilágított utaknál, ezért Gangi utcái mindig kivilágítatlanok voltak. Eddig a napig. Az első, aki feladta magát, Gaetano Ferrarello "Madon Királya", hatvanhárom éves volt és már kábé 30 éve menekült a rendőrök elöl ( annyira azért talán mégsem). A vallomás után megölte magát. Mindenki higgyen, amit akar. Az ostrom után 430 embert tartóztattak le. Azt nem tudom, közülök hányan lettek öngyilkosok vallomástétel után ( netán közben).

Mori parancsára lerombolták azokat a falakat, ahová a luparás bérgyilkosok könnyűszerrel elbújhattak, hogy onnan hajtsanak végre orgyilkosságokat. A lupara a szicíliak kedvenc fegyvere volt. A képen itt látható. Megszüntették azt az eljárást, hogy a tanúknak a bíróság előtt meg kell jelenni. Ha valakiről azt állították, hogy a maffia tagja vagy segíti bármilyen módon, elítélték. Ezt persze a fasiszta kormányzat felhasználta politikai ellenfelei kiiktatására. Sikerrel. De nem csak a fasiszták, Mori is így szabadult meg néhány vetélytársától.

Mint egy fenti idézetből már ismert, rengeteg embert deportáltak minden különleges indok nélkül. Mondanom sem kell, köztük számtalan ártatlan embert is. Körülbelül 11.000 bűnözőnek kikiáltott egyént ítéltek el; ez csak Palermóban 5.000 embert jelentett. A maffia megtört és igyekezett eltűnni. Tagjai közül rengetegen Amerikába menekültek, ahol egy jobb élet/karrier várt rájuk. Hogy érhették el ezeket a sikereket? Ugyanazt a módszert alkalmazták, amit a maffia saját ellenségeivel szemben. A diktatúra - többek közütt - itt tér el a demokráciától. A lehetőségek szabadságában. Lehet vitázni ennek helyességéről, de egy biztos: látványos eredményekre képes.


1929-ben Mussolini bejelentette, teljes egészében  felszámolták a maffiát (akkor is mondtak nagyot a politikusok, nem csak ma, a kételkedőknek ajánlom II. Gyula pápa életművét), Morit pedig áthelyezték oda, ahol vizet sem zavart. Így búcsúzott:

 "...megmaradt az ember, Mori, a polgár, a fasiszta Mori, a harcos Mori, a férfi Mori, aki él és virul. Most rálép a látóhatár felé vezető útra, amely nyitva áll minden ember előtt, minden jóakaratú ember előtt. Megvan a csillagom, azt figyelem lankadatlanul, mert fénylik, és továbbra is fényleni fog a munka és a kötelesség ösvénye fölött. A haza fénye fog vezetni. Nos barátaim, még találkozunk."


Cesare Mori végül 1942-ben hunyt el.

A történet többi része ismert. A fasiszta rendszer megbukott, a maffia restaurálta hatalmát, kiterjedtebb, szervezettebb lett, mint vala, elég csak az úgybevezett "első" vagy "második" maffiaháborúra gondolni, hogy aztán kegyetlenebbül számolhasson le ellenfeleivel, mint eddig bármikor. Itt a bejegyzés elején említett Giovanni Falcone rendőrbíróra gondolok, akit 1992-ben a hírhedt "csúcsper" után brutálisan kivégeztek feleségével és kíséretének három tagjával egyetemben, akiről tervezek még egy posztot, már ha igény vóna rá'.