A szó elszáll, a fénykép megmarad?

  /Kis kiegészítés az előző blogbejegyzésemhez - egy másik történet egy másik háborúból/

Mind ismerünk fényképeket, amelyek az adott kor jelképeivé váltak: Capa fotói a normandiai tengerparton, Che Guevra  fotója, vagy épp az örökbecsű "Brezsnyev elvtárs beszél a munkásokhoz a traktorgyárban" címűt.

A mondás szerint egy kép többet mond ezer szónál. De van, hogy  ez az ezer szó sem meséli el a teljes igazságot.

Íme a vietnami háború egyik legismertebb fotója:

Gondolom ezt a fényképet mindenki felismerte.

Aki elkészítette nem más, mint a híres (front)fényképész, Eddie Adams  (Edward Thomas Adams /1933-2004/)  Koreában a tengerészgyalogosoknál szolgált. Élete során 13 háborút mutatott meg fényképeivel, és több mint 500 sajtódíjat nyert el munkásságával. Vietnamba az egyik legelső tengerészgyalogos egységgel érkezett az AP fotósaként. Nem hátországi sajtómunkás volt, rendszeresen az alkulatokkal tartott a terepre.

Egyike volt azoknak a fényképészeknek, akik az a hazai közvélemény szemében értelmetlenné  vált háborút annyira jelképező fényképeket elkészítették,  az olyanokat, mint például a háború ellen tiltakozó, önégető szerzetesé,






  vagy épp a napalmtámadás elől menekülő megégett kislányé.

De térjünk vissza a fenti képhez. A "fegyvertelen foglyot lelövő brutális vietnami tiszt" fotója, amelyért Adams 1969-ben Pulitzer-díjat kapott, azóta is a háborúk kegyetlenség ellen tiltakozó szervezetek, weblapok, etc. állandó kisérőeleme. Ez Adams legismertebb fényképe, a New York Times  is ezzel illusztrálta a fotóriporter nekrológját.
  Ugorjunk vissza az időben 1968-ig. A Tet-offenziva, az északiak hadmozdulata, amellyel döntő csapást akartak mérni az amerikaiakra és déli szövetségeseikre, megindul. Nem csak a a harctéren, a hátországban is: az alvó erők /szabadságharcosok/partizánok/terroristák, (kinek mi tetszik) is parancsot kapnak: támadják hátba az ellenséget, pusztítsák az utánpótlási vonalakat, zavarják az összeköttetést, likvidáljanak kijelölt személyeket, egyáltalán: okozzanak minél nagyobb káoszt és pánikot a hátországban. A terv többé - kevésbé be is válik.
 A megtámadottak reakciója hasonló: felfegyverzett osztagok rajzanak ki, /nemhivatalos előbb lőni, aztán kérdezni paranccsal zsebükben/ a legszebb hisztérikus - háborús hagyományok szerint.

Adams és pár riporter  is csatlakozik az egyik ilyen járőröző alakulathoz, amit nem más vezet, mint Nguyen Ngoc Loan tábornok, a rendőrség egyik parancsnoka... Futár érkezik : sikerült elkapni  egy vietkongot.. Parancsot kapnak, hogy vezessék az addigra meglehetősen összevert  a foglyot a tábornokhoz. A merénylő civil ruhát visel, semmilyen rangjelzés nincs rajta. Amikor megérkeznek a tábornok hosszas kihallgatás helyett előrántja a pisztolyát és kiloccsantja a fogoly agyát. Adams elkattintja  a fényképezőgépet.

/Felhívom mindenkinek figyelmét az AK-ra a dél-vietnami rendőr kezében! Honnan került a kezébe?/

Elküldi a képet New Yorkba, ahol a főszerkesztő hossza fontolgatás után címoldalra teszi,  egy olyan kép mellé, ami egy, az északiak áldozatául esett gyermeket ábrázol, hogy felhívja a háború borzalmaira a figyelmet. A másik képre talán már senki sem emlékszik, de a kivégzés fotója háborúellenes ikonná vált.


 Bűntett volt-e a kivégzés?

 A nemzetközi egyezmények szerint az a harcoló fél, aki nem hord azonosító jelzést, civil ruhát visel, fegyverét rejtve viseli, nem kell hadifogolyként kezelni, a helyszínen kivégezhető. Tiszta az eset, ugye? Nem, mert a tábornok nem katonai, hanem rendőrségi egység parancsnoka volt, és nem katonai, hanem rendvédelmi akció zajlott, és így mindjárt más a leányzó fekvése a jogászok szerint.

De ki is volt a lelőtt személy? 

Nguyen Van Lem, alias /Bay Lo/  az egyik saigoni vietkong egység parancsnoka volt. A Tet-offenziva kezdetekor, mint már említettem, ezek az alakulatok megtámadták a reguláris erők alakulatait is, felvállalva a nyílt harcot. /A vietnami terv szerint a reguláris vietnami erők és a vietkong együttes támadása összeroppantotta  volna a déli erőket./  A százados alakulata rajtaütött a saigoni Go Vap városrészben a Co Loa tüzérségi bázison. Délelőtt 10 órára a könnyűfegyverzetű támadók elfoglalták a a bázist, köszönhetően dél-vietnami fegyvere erőknek: megadták magukat, vagy elmenekültek.  Az elfoglalt helyőrségben zsákmányul ejtettek tizenkét 105 mm-es  löveget is.

A harctéri jelentés (RCS: MACJ3-32)(K-1) szerint:

Az elfoglalt bázison Bay Lop elővezette a foglyul ejtett Nguyen Tuan alezredest, Loan tábornok személyes ismerősét és barátját, és felszólította, hogy mutassa meg a vele érkezett katonáknak a páncélosok kezelését. Az alezredes ezt megtagadta, ezért a vietkong százados kivégeztette a bázison élő alezredes nyolctagú családját, akik közül csak egy tízéves gyereknek sikerült súlyos sebekkel a atrocitást.

 A déli erők még aznap éjjel, hét halott és huszonöt sebesült árán,, mintegy 100 vietkongot megölve visszafoglalják a bázist, az életben maradt támadók elmenekültek.

Pontos volt a jelentés?

A kutatások szerint abban az időben a bázison nem állomásoztak tankok, így az alezredesnek sem parancsolhatták meg, hogy tanítsa meg a támadóknak hogyan kell kezelni őket. Viszont  pár APC igen, illetve a jelentések szerint mielőtt feladták volna a bázist, a védők használhatatlanná tették a 105 mm-es lövegeket, amiket megpróbáltak támadók működésbe hozni, sikertelenül. Az ellentámadás során ezeket sértetlenül visszaszerezték.  Lehetséges hogy a harctéri zűrzavarban az APC-ből, lövegekből lettek a szövegben tankok?

  Harminchat órával később a kínai negyedben, az An Quang pagoda, a kommunista erők egyik parancsnoki központja közelében elfogják Nguyen Van Lemp-et. A későbbi visszaemlékezések itt is zavarosak: egyesek szerint egy friss tömegsír mellett kapták el, ahová  belelőtték az általuk foglyul ejtett délieket, mások azt mondják percekkel azután kapták el hogy megölt nyolc embert, egy dél-vietnami tisztviselőt és családját.

Adams így emlékezett  vissza az esetre:

"Napokkal később tudtuk meg hogy az elfogott fickó vietkong hadnagy(sic!) volt, és megölt egy rendőrt másodpercekkel azelőtt hogy elfogták és a helyszínen kivégezték. Papírok voltak nála amik igazolták, hogy a vietkonghoz tartozik.

" Csak később tudtam meg hogy a kivégzett fogoly saját kezűleg ölt meg egy rendőr őrnagyot, Loan legjobb barátját, majd késsel végzett a rendőr családjával is.  A feleségével, hat gyerekkel, a nyolcvanéves anyjával...

Mikor elfogták, mindezt még nem tudtam róla.  Csak ott voltam a történteknél, és elkészítettem a fényképet.

Egy évekkel későbbi riportban így nyilatkozott:

" A tábornok kivégezte  azt a  vietkongot, én pedig a kamerámmal megöltem a tábornokot. A fényképek a legerősebb fegyverek közé tartoznak - az emberek hisznek a felvételeknek, pedig  azok hazudhatnak, akár bármilyen manipuláció nélkül is.  Van, amit a képek sem tudnak elmondani: "Mit tettél volna, ha te vagy az a tábornok, akkor és ott, azon a forró napon, és elkapjátok az az úgynevezett "rosszfiút", azután, hogy felrobbantott párat a saját katonáid közül?  Honnan tudod, hogy te nem húztad volna meg a ravaszt?

 

Később személyesen kért bocsánatot a Dél-Vietnam bukása után családjával Amerikába menekült tábornoktól, amiatt hogy besározta az  ő, és  családja  hírnevét. Nguyen Ngoc Loan- halála után pedig Adams az igaz ügy harcosának nevezte:

"Ez az ember egy hős volt, Amerikának siratnia kellene. Dühít, hogy anélkül kellett elmennie, hogy az emberek tudnának valamit róla."