Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Akikért a borostyánharang szól - az Ivy Bells akció

2012.11.30. 22:30 Hiryu 2,0


Előhang

  ad7.jpg     "Hej-atyuska-bátyuska-csasztuska!- sóhajtott fel elégedetten Borisz Iszakovics tengernagy, amikor kiszállt fellobogózott szolgálati Volgájából, és óceáncserzette tekintete végigsuhant a  máris hulló vakolatú betonkockák  minimalista szocreál stílusban épített haditengerészeti bázis épületeinek során. Bátorító tekintetével végignézett a felsorakozott díszőrségen, majd elrendelte, hogy a mai napon az elkészült Mű és Lenin elvtárs tiszteletére mindenki dupla adag  fejadagot kapjon, még a távolban balalajkázó népellenség gulagfoglyok  rehabilitációs oktatásban részesülő polgártársak is. Fellépdelt a parancsnokság lépcsőin, majd  az őrök mellett elhaladva liftbe szállt,  ami elindult a mélyen a föld alatt rejtőző rejtjelző irodák felé.
 Kiszállva elhaladt a feszesen tisztelgő állomány mellett, elmondta ünnepi beszédét, majd megragadta a Főkapcsolót:

- Na, most megszívtátok gaz imperialisták! Ideje hogy működésbe hozzuk a szovjet technológia remekművét a Párt, az Állam, és a Flotta szakembereinek dicsőségére! - szólt, majd elfordította a kapcsolót, és a Rendszer működésbe lépett...

Avagy: 

Tányérsapkák, a világ legnagyobb poloskája, és igazán drága búvárcuccok: a hidegháború egyik legsikeresebb hírszerzési hadművelete.

Mit, miért, hogyan?



okhotsk.jpgAhogy a mondás tartja,  egy flotta igazából  papírtengereken hajózik. Utasítások, parancsok, tervek, segédletek jelentések, stb, stb... Amiket továbbítani kell a parancsnokságok között. Hatalmas mennyiségű anyag. Ezzel, ahogy mindenki más, szembesült anno a szovjet hadvezetés is.  Olyan dokumentomok ezrei, amik nem juthatnak az ellenfél kezébe. Futárok? Kamionszámra kellene hordaniuk magukkal a sokpecsétes borítékokat. Műholdas adattovábbítás?  Keskeny keresztmetszet. Rádió? "Az ellenség is hallja!" Ráadásul nem csak lehallgatja, hanem ráállítva számítógépeit mindent feltesz, hogy feltörje a kódokat. A legjobb megoldás tehát  egy gyors, nagy kapacitású, lehallgathatatlan híradórendszer...  

1960-as évek vége: az amerikai rádiófelderítők elkeseredve vették tudomásul, hogy drasztikusan csökkent az orosz parancsnokságok közötti rádióforgalom: a szovjetek időt, energiát, pénzt nem kímélve  híradástechnikai kábelrendszereket építettek ki a parancsnokságok között. Az egyik ilyen kábel az Ohotszki-tengerben haladt, összekötve a Kamcsatka-félszigeten, Kuril-szigeteken elhelyezkedő haditengerészeti bázisokat a Csendes-óceáni flotta főparancsnokságával Vlagyivosztokban, és közvetve Moszkvával. Ezek a szovjet felségvizekben futó kábelek voltak a legbiztonságosabbnak tartott hírcsatornák nagy mennyiségű bizalmas információ továbbítására a stratégiailag fontos állomások között.


  20080731sanfranci.jpgWashingtonban az elemzők és egyéb kenyérpusztítók kétségbeesetten kóvályogtak irodáról-irodára: " Hiába minden... a súlyos pénzért kiképzett szuperügynökök ott a CIA-nél mind lebuktak... Pedig a pingvinálca tökéletes kellene hogy legyen... Mi lesz így velünk? Mi lesz, ha a szovjetek megindulnak, és csak akkor vesszük észre őket, ha már ott masíroznak San Francisco utcáin? Hiszen alig néhány emberünk van ott, aki megállíthatja őket.... Hacsak őket itt balra nem számítjuk...."

/megj...na igen..a pingvinek a Föld másik felén élnek/

És ekkor jött....



Illetve ült egy ember 1970-ben  pentagonbéli irodájában a forgószékében, és elgondolkodott..
James F. Bradley kapitánynak az járt a fejében, le kellene hallgatni ezeket a kábeleket, valahogy úgy, ahogy a telefonvonalakra szokás poloskákat telepíteni...

Leült és módszeresen végigvette a problémákat:

- A  lehallgatókészülék . Korábban már felmerült ez az ötlet, de elvetették mert az akkori technológiai szint még nem tette lehetővé ilyen szerkezet elkészítését. Azóta viszont hála a hadi- és űrkutatásnak, a fejlődés óriásléptekkel haladt.
-  A terület szovjet felségvíz, egyből lőnek mindenre, amit észrevesznek, ráadásul teljes joggal... Ez pedig olyan incidens lenne, ami akár háborút is kirobbanthat. Igen, de vannak atomtengeralattjáróink. Csendesek, akár hetekig lapulhatnak a víz alatt...

- A kinyert adatok továbbítása. Felszerelünk egy azokat rögzítő egységet, amiket cserélgetünk...

- A fő probléma: a tenger alatti kábel megtalálása. Mintha cérnaszálat keresnénk egy halastó fenekén.
 Bradley kapitány elgondolkodott, és felvillant egy gyerekkori emlék: ezeket a kábeleket meg szokták jelölni a vizeken. Ellenőrizte, és legnagyobb meglepetésére kiderült,  ezeket a szigorúan titkos kábeleket a szovjetek éppúgy kibójázták, mint bármely kereskedelmi célú híradókábelt. Azt azért érezte, hogy az ötlete túl merész ahhoz, hogy felettesei elfogadják, ő pedig igazán  nem akarta, hogy elkönyveljék holdkórosnak, és szépen induló karrierjét lehúzhassa a WC-n.  Még egyszer ránézett a térképre, és elmosolyodott: megvan a megoldás, amihez lelkesen asszisztálni fognak a foteladmirálisok és mindenféle bürokraták, akiknek a terepmunka a golfozást jelenti.
 

Egy ravasz csel

Amerika katonai  és politikai vezetése rakétalázban égett. Gőzerővel fejlesztették saját támadó és elhárítórendszereiket. Ahhoz viszont, hogy valóban hatásos rakétaelhárító rendszereket hozhasson létre valaki,  a lehető legtöbb információra van szüksége az ellenfele támadórakétáiról. És mit ad isten? Az Ohotszki-tenger egyik olyan szelete, ahol a kábel fut, a szovjetek egyik rakétakísérleti területe és lőtere... ICBM-ektől a hajók elleni önirányító rakétákig.
  A kapitány tehát azzal az  ötlettel fordult feletteseihez, készítsenek fel egy tengeralattjárót, aminek speciálisan képzett legénysége összegyűjthetné elemzésre a céllövészeteken elhasznált rakéták maradványait, és mellesleg telepíthetne lehallgatókészüléket a szovjetek híradókábelére.
 
Aki mer az nyer. A tervet elfogadták, és kijelölték az akcióra az USN Halibut tengeralattjárót.

Halibut__test_bird_253_px_hi.jpg
Halibut_launch_color_3.jpg A Halibut az egyik legelső atomtengeralattjáró volt. Fő fegyverzete a Regulus szárnyasrakéta, egy meglehetősen kamikaze fegyverrendszer: csapásméréshez a tengeralattjárónak a felszínre kellett emelkednie, a hangárból a fedélzetre vontatni a robotrepülőgépet, üzembe helyezni, elindítani. Utána lehetett a fedélzetre hozni a következőt... Ráadásul a viszonylag kis hatótávolsága miatt mindezt a célterülethez közel. A zsákutcának bizonyuló rendszert a tengeralattjáróról indítható interkontinentális rakéták rendszerbeállításával párhuzamosan ki is vonták, továbbfejlesztését elvetették. 

images.jpg
 A Halibutot viszont 1968-ban átépítették. Új szonárkészüléket, számítógépet,  felderítő és adatrögzítő berendezéseket kapott, ellátták egy speciális kamrával, hogy a szállított búvárok a megfelelő gázkeverék belégzésével felkészülhessenek a bevetésükre. A robotrepülőgépek hangárját is átépítették szállítótérré, kapott egy távvezérlésű kutatójárművet, és speciális horgonyokat...  Az irodalom szerint a henger alakú izé a végén nem egy törpe tengeralattjáró, hanem a búvárok keszonkamrája.


/ A Halibut volt az a tengeralattjáró, ami megtalálta a tenger mélyén az elsüllyedt szovjet atomtengeralattjáró, a K-129 roncsait,  három hét kutatás után.  Több ezer felvételt készített a roncsról, ezek alapján tervezték meg annak kiemelését, ahogy azt már Papirzsepi kolléga is részletesen leírta megkerülhetetlen posztjában:  

http://lemil.blog.hu/2011/03/21/vendegposzt_a_jennifer_muvelet

 Egy vontatott felderítőberendezés, amit akkoriban használtak, ilyesmi volt a Halibuton is./

h97577.jpg


Tehát folyt a felkészülés az Ivy Bells hadműveletre. Sajnos Q épp nem ért rá, ezért a Bell Laboratories fejlesztette ki a lehallgatókészüléket, ami elég nagyra sikerült: majd egy méter átmérőjű, hat méter hosszú és hat tonna súlyú lett a szerkezet, amit egy nukleáris generátor látott el energiával. 

ivybells.jpg

Úgy tervezték, hogy képes  legyen lehallgatni a kábelen folyó adást anélkül, hogy felszereléshez  meg kelljen  sérteni annak burkolatát. Egy hónapnyi felvételt tudott készíteni a lehallgatott adatokról, azután az adatrögzítő egységet cserélni kellett. Úgy tervezték meg, ha  a kábel valami miatt megsérülne, és/vagy a szovjetek karbantartás miatt felszednék a vezetéket, a rögzítőegység automatikusan leváljon a a kábelről.

Copy of MarkXI.jpgElkészült egy speciális légzőkészülék is, hogy a haditengerészet erre a feladatra kiképzett búvárai dolgozni tudjanak a   több mint 100 méteres mélységben.  Hogy a költségekről fogalmat alkothassunk: a Westinghouse cég tucatnyi légzőkészüléke /SCUBA MK 11 MOD 0 / hatmillió dollárba került. Akkori árfolyamon. Hacsak nem az ottani Közgéppel van dolgunk..
 
Minden készen állt az akcióra,  a Halibut útnak indult. Első útján nem találta meg a kábelt, viszont sikerült darabokat begyűjteni az egyik kísérleti rakétából. Második útján viszont sikerrel járt: megtalálták a kábelt és elhelyezték rajta a lehallgatókészüléket. Egy hónap után visszatértek és sikerrel kicserélték az adatrögzítőt, amit azonnal az NSA központjába szállítottak. Az eredmény a legszebb várakozásaikat is felülmúlta. Hatalmas mennyiségű adattömeg, szinte mindenről. Sőt, a szovjetek annyira bíztak a kábel sérthetetlenségében, hogy adásaik jól részét alig, vagy egyáltalán nem kódolták. Hírszerzési aranybánya. Már  önmagában ez is hatalmas siker lett volna, de  nem hagyták  a dolgot ennyiben, az akció egy évtizeden át folytatódott  A tengeralattjárók legénysége újra és újra visszatért, és kicserélte a rögzítőegységet... / A Halibutot időközben kivonták, helyét egy alaposan  átalakított Sturgeon osztályú vadászhajó, az SSN 683  hadrendi számot viselő Parche vette át/

Diver.jpg

 Képeinken az utód vízre bocsátásakor, illetve átépítve a különleges küldetésekhez.

Ssn683launch.jpg

300px-Ssn683long.jpg

Egyik ilyen  útján a készülékekben hibasorozat lépett fel, és vagy a tengeralattjáró, vagy a vontatott felderítőegység el is szakította a kábelt, de sikerült észrevétlenül távozniuk.  Hasonló készüléket helyeztek el az 1970-es évek végén  a  Barents-tengeren is az egyik ottani kommunikációs vezetékre, amit persze szintén továbbfejlesztettek, végül márt elég volt kéthavonta odahajózni az adatokért. Hab a tortán, hogy  a barents-tengeri készülék elhelyezéséhez, és az adatok begyűjtéséhez a sarki jégpáncél alatt kellett áthajózniuk. Ha hinni lehet a pletykáknak, ez az akció egészen 1992-ig tartott. A lenti kép, ha minden igaz, a Parche fedélzetén készült az 1980-as évek elején az egyik ilyen úton. Nem épp stresszmentes munkakör.

0868107.jpg
 

global-pelton-ronald01.jpg1981-ben a műholdfelvételeken szovjet flottaegységeket és karbantartóhajókat fedeztek fel a területen. Azonnal útnak indították a Parche tengeralattjárót, hogy távolítsák el a lehallgatóegységet, de az oroszok megtalálták és kiemelték azt: az akció lelepleződött. A későbbi  nyomozás /amit nagyban segített egy átállt orosz kém információja/ kiderítette, hogy az NSA egyik alkalmazottja, bizonyos Ronald Pelton árulta el az akciót a szovjeteknek 35 000 dollárért. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Hogy mi volt az akció legnagyobb haszna? Nos, a  kósza hírek szerint 1982-ben is úgy elfajult a helyzet, hogy majdnem lenyomták  a Nagy Piros Gombot, mert egyszerre csak megzavart hangyákként rajzottak ki a szovjet rakétahordozók a nyílt tengerre, és nagyon úgy tűnt az elemzőknek, a szovjetek első csapásra készülnek. De az Ivy Bells akció során megszerzett adatok igazolták: ez nem háborús támadás, csak egy különlegesen nagyszabású erőfitogtató hadgyakorlat: - az amerikaiak szerencsére tudták, milyen protokoll szerint hajtották volna végre a szovjetek az akciót éles bevetés esetén.

 

Parche2.jpgUi.  a Parche-t pedig 30 év szolgálat után vonták ki, a legtöbb kitüntetést elnyert haditengerészeti egységként.

 A lehallgatókészülék pedig megtekinthető a KGB  /utódszervezetének/ házi múzeumában.  Sajnos a hírek szerint megváltott jegy csak belépésre jogosít fel...

A lebontott Parche tornyát Bremingtonban /WA/ állították fel emlékműként.

bremerton1.jpg

22 komment

Címkék: tengeralattjáró hidegháború kémek és hírszerzők

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2012.12.01. 01:37:21

Wow, egy újabb luk befoltozva, köszönöm az igényes írást!

Faby 2012.12.01. 10:33:54

Jó az írás, köszi.
Csak egy aprócska kérdés: ha 1981-ben lebukott a kütyü, akkor '82-ben hogy tudtak még adatokat szerezni? Voltak a jenkik olyan pofátlanok, hogy a balhé elülte után visszamentek? Vagy a korábban megszerzett adatokból gondolkoztak?

Tyeplica 2012.12.01. 11:35:16

@Faby: Elképzelhető, hogy az Ohotszki-tengeri kábelre illesztett készülék bukott le '81-ben, de a Barents-teneri vonalat lehallgató egység tovább működött.

Fotósképző · fotoskepzo.hu 2012.12.01. 12:06:40

Érdekes történet. A poloska felfedezése után, gondolom, az oroszok megint rejtjelezve üzengettek a kábeleken is.

Link Elek 2012.12.01. 13:34:06

Irtatok mar cikket azokrol a muszaki hibakrol, amik miatt majdnem atomhaboru indult?
Ha nem erdekes lenne.

pl: en.wikipedia.org/wiki/1983_Soviet_nuclear_false_alarm_incident

Fluffer 2012.12.01. 14:28:56

@Link Elek: Alig nyolc hónappal maradtál le róla, ugyanezen a blogon volt:

lemil.blog.hu/2012/04/16/az_ember_aki_esznel_volt

:-)

gatsy 2012.12.01. 15:46:39

Valódi felüdülés leltárívek feldolgozás közben.:)

wazelin 2012.12.01. 23:04:45

Ha 81-ben meglett egy lehallgatókészülék, miért nem nézték át a többi kábelt?

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2012.12.02. 15:44:32

@wazelin: Gondolom örömmel elhitték, hogy az amcsik első próbálkozása azonnal lebukott egy héten belül, hiszen ki is tudna az ő eszükön így túljárni. Meg aztán senki sem szereti felfelé jelenteni, hogy igen, évek óta olvasgatják a leveleinket.

savaz 2012.12.03. 11:04:21

Később építettek egy mini nukleáris tengót (NR-1)hasonló célokra.
en.wikipedia.org/wiki/American_submarine_NR-1

A projekt nyilvános részéről magyarul is jelent meg egy könyv:
www.libri.hu/konyv/sotet-vizek.html

Állítólag utóda is van csak az szigorúan titkos, fekete projekt.

folti_ 2012.12.03. 12:05:16

@savaz: "Állítólag utóda is van csak az szigorúan titkos, fekete projekt." Khmmmmmm en.wikipedia.org/wiki/Uss_Jimmy_Carter

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2012.12.03. 14:35:25

hmmmm........

gondolom a Parche se Brezsnyev elvtárs mintájára lett teltüzdelve kitüntetésekkel.

Kiváncsi vagyok -az utódja merre jár éppen----

Elmondhatnák, de meg kellene, hogy öljenek....

az NR-1 hmm...kicsinek látszik az iyenfajta akciókhoz...

mackensen 2012.12.03. 18:03:57

Gratulálok, nagyon jó írás:)

pobeda 2012.12.03. 18:30:05

Nagyon jó kis írás lett.

savaz 2012.12.03. 19:58:47

@Hiryu 2,0:
Olvasd el a könyvet. A kis méret miatt jobban bírja a nyomást és könnyebben is manőverezhető.

folti_ 2012.12.03. 22:02:22

@savaz: Viszont egy kellően feltünő ellátóhajó vontatja mindig a célterületre, illetve sem a max 25 nap járőrlimit, sem a kis méretből adódó raktér limitáció nem segíti elő az ilyen jellegű használatát.

David Bowman 2012.12.04. 21:34:15

Valami ősi vindózon nem jelenik meg a komment elküldése gomb. Meg tudom írni, de nem tudom elküldeni.
Szóval erre mondta valami orosz főmufti (talán csak a maguk megnyugtatására), hogy nekik nem kellettek ilyen drága cuccok. Ők már az előtt tudták hova megy az ellenség hajója, mielőtt a kapitány feltörte volna a pecsétes borítékot.
Persze ennek az állításnak pont ez az eset is ellent mond.

xylon 2012.12.04. 22:12:44

@David Bowman: csak keresni kell egy urget a Pentagon fenymasoloszobajaban aki $20k ert gurcol, adni neki $500k-t meg par orosz kurvat es az Amerikai Alkotmanyba csomagolva adja at a vonulasi terveket. :)

David Bowman 2012.12.05. 07:35:25

500at még ez az Aimes se kapott. Mint a cikkben olvashatod, a csávó 35ezret kapott.

jack o'neill 2012.12.09. 00:41:37

Jó írás! Köszönet érte!
süti beállítások módosítása