Gondolom emlékszünk még Rejtő Jenő regényeiből a végtelen sivatag mélyén lapuló erődöcskékre, ahol néhány légiós tengeti napjait? 

Az ilyen kis helyőrségek mai is léteznek, a világ másik felén, a tenger közepén.

(Avagy egy nem is annyira elfogult blogbejegyzés. De a szerző egyik kedvenc országa Vietnam. Nem beszélve az ottaniakról: ha egy akkora ország képes volt két szuperhatalmat is helyére tenni, akkor szeretném ha inkább az én oldalamon állnának, ha baj van. Ld  még drúzok és gurkhák:)

Viszlát és kösz a halakat!

 A délkelet-ázsiai tengereken a  Szenkaku szigetek mellett az egyik másik gócpont  a Dél-Kínai tengeren a  Spratly-szigetcsoport.  Valamikor a gyarmatosítás aranykorában egy brit kapitány egy kisebb telepet hozott létre itt, róla kapták a szigetek az angol nevüket.

Sokáig jelentéktelen területnek számított, miközben a XX. században egymás után cserélt gazdát: Franciaország, Japán, Kína, majd végül a vietnami háború után Vietnam fennhatósága alá került A harmadik indokínai háború után, amely Kína és Vietnam között zajlott, a kínai haditengerészet elfoglalta a Spratly-szigetcsoport jelentős részét, s 1988-ra a vietnami bázisokat felszámolták a vitatott területen..  A szigetek jelentősége 1969-ban nőtt meg, amikor olajat találtak alattuk. Rengeteg olajat.. Nem beszélve a kifogható halakról... Persze a vietnami háború, és Mao elnök és (bűn)bandája és utódai regnálása alatt a helyieknek a kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy megpróbálják kitermelni az itteni "természetes erőforrásokat".

De ma már nagyon sok az eszkimó, és egyre kevesebb a fóka, hirtelen a környéken mindenki bejelentkezett igényével a szigetekre. Leghangosabban Kína, ugyanis hatalmas ország, aminek a népét a Pártnak etetni kell, és a környező tengerek lassan kifogynak a halakból... Nem beszélve a fekete aranyról, amit úgy kell importálniuk. A két legnagyobb olajüzlet-partnerük Oroszország és Irán. Egyik sem az,  amivel egy valamire való közgazdász hosszútávon mint "állandó, kiszámítható partnerre" tekinthet. Ezért nagyon kellene néhány  jó nagy gáz- és olajmező, kínai zászló alatt...

(Persze az említettek többé-kevésbé ugyanígy vonatkoznak a többi igénylőre is)

 Ennél sokkal fontosabb azonban a szigetcsoport stratégiai jelentősége: aki birtokolja a Spratly-szigeteket, lényegében uralja az egész Dél-kínai-tengert.Erre haladnak a Távol-Kelet legfontosabb kereskedelmi útvonalai, ezeken keresztül haladnak át az olajszállító tankerek.

Nem csoda hogy a viszony arrafelé hm.... fagyos:

Vietnám igyekszik ellenpontokat, szövetségeseket keresni az egyre fenyegetőbb Kína ellen. Az USA 2020-ig a Csendes-óceánra csoportosítja át haditengerészetének 60%-át, és ebben stratégiai szerepet szánnak egy Dél-Vietnámban található támaszpontnak is. Alig egy emberöltővel a vietnámi-amerikai háború után.

Kína és Vietnám viszonyának kihűlése már a mindennapi emberek szintjén is érezhető. A piacokról eltűnnek a kínai import gyümölcsök, a sajtó beszámol vietnámi vállalatok kínai bankszámláinak befagyasztásáról. A kínai határőrök elkobozzák a vietnámi munkások legálisan keresett pénzét, és megakadályozzák, hogy vietnámi exportőrök bevihessék áruikat Kína területére. Legalábbis ez szerepel a vietnámi hírekben, de a hétköznapi szóbeszéd sem optimista.

Ráadásul anno a a vietnamiak elég rendesen seggberúgták  a népi Kína hadseregét, ami máig böki Peking csőrét...

Tenger és jog

Nézzük csak a tengereket, mekkora lehet egy ország felségterülete?

Tengerparti és szigetországok esetén a tengeri határ azonban nem a víz és a szárazföld találkozásánál húzódik, a kialakult és általánosan elfogadott nemzetközi szokásjog értelmében minden tengerparti államnak joga van a partja mentén elterülő tenger egy sávjára, ezt nevezik parti tengernek. Ennek kiterjedése ma a parttól számított 12 mérföld (kb. 22,2 km). A határ ilyenkor tehát a tengerben húzódik, az államhoz tartozik ennélfogva parti tengerének nemcsak a vize, hanem medre és altalaja, valamint az e tenger feletti légoszlop is.

 

illetve:

• Parti tenger: a tengernek a szárazföldi terület melletti része, amely a parti állam szuverenitása alatt áll. Szélessége: maximum 12 tengeri mérföld az alapvonaltól számítva
  
• Csatlakozó övezet: felette a parti állam bizonyos szuverén jogokat gyakorolhat, de nem tartozik az állam területi felségjoga alá. Szélessége: az alapvonaltól maximum 24 tengeri mérföld
  
• Kontinentális talapzat: a szárazföldhöz csatlakozó, állandóan tenger által borított terület, amely a parti tengeren kívül esik. A parti államnak kiaknázási joga van a terület felett 200 méter mélységig, illetve azon túl addig a mélységig, amely a természeti kincsek kiaknázását lehetővé teszi. Szélessége: maximum 350 tengeri mérföld az alapvonaltól

 

Akit tényleg érdekel a téma, nézzen utána a Montego Bay egyezménynek.

Sok sziget sokra megy

Emlékszik valaki a Falkland-szigetek körüli vitára?  A helyzet ott is hasonló: brit felségterület az Argentína mellett, így Nagy-Britanniát megilletik a fenti jogok.

Ráadásul van itt még egy érdekes pont:

A mesterséges szigetek létesítésének szabadsága: mesterséges szigeteket és egyéb berendezéseket a tengeren minden államnak joga van létesíteni, de ennek gyakorlása során tiszteletben kell tartani más államok jogait, különösképpen a parti államnak a kontinentális talapzaton fennálló jogait.

 

Igen, a tengeri olajkitermelő-platformokról beszélünk...

De  mondjuk a  Falkland-szigetekkel szemben a Spratly-szigetek:

 egy 810-szer 900 kilométeres területet pettyeznek: mintegy 175 azonosított szigetképződmény található itt, ezek közt a legnagyobb, a Taiping-sziget (Itu Aba) 1,3 kilométer hosszú és legmagasabb pontja mindössze 3,8 méter. Szóval aki elfoglal ott egy szigetet, az de facto kijelentheti, hogy az az ő területe, a többi meg legyen a jogászok dolga, hamarabb elfogynak a halak a környező vízekből, mint a nemzetközi bíróság végezen az üggyel.

 Mi a megoldás? 

Afféle Ki nyer ma?  játékként el kell foglalni a vitatott szigetet, hogy a fenti jogok érvénybe lépjenek. Persze a spanyolviaszt nem csak egy országban találták fel:

Gondoskodni is kell arról hogy ezek a jogok meg is maradjanak, ezért állomásoztatnak ott pár katonát, akkor is, ha az az sziget alig emelkedik a víz felszíne fölé. Ezért szigeteken minden egyes kődarabon van valamelyik országnak helyőrsége, ha az pár méterre megközelíti a felszínt. Igazából így kisebb a véletlen konfliktus veszélye mert tudják a katonák, hogy melyik kődarabon kik vannak, azokat csak fegyveresen lehet megszállni, azaz tudatos támadással.  Olyan az egész, mint egy állóháború, ahol nem lőnek mert nem akarják, hogy visszalőjenek... Ezeken a miniszigeteken szolgáló 5-15 fegyveres katona ellen csak tényleges fegyveres erőszak árán lehet egymás rovására terjeszkedni- nyílt háborúval. Ezért marad a diplomáciai huzakodás és a költséges fegyverkezés - a gyártók legnagyobb örömére - annak érdekében, hogy egyik se kerüljön olyan fölénybe, hogy megkocáztassa a fegyveres megoldást...

Egy kínai helyőrség reptérrel:

és katonái:

Illetve reptér nélkül:

Na jó, láttam fényképet, ennél nagyobb "erődről" is ott már elfért egy fél kosárlabdapálya is.

Vietnam válasza

 Avagy  néhány vietnami bázis:

Ezek a tákolmányok katona diplomáciai értelemben fontosak, harci értékük nulla. Arra valók, hogy ha Kína akciózni akar, akkor kénytelen legyen fegyvert használni. Furcsa politikának tűnik megvárni az első  lövést, de ezek mögött a "szigetek"  mögött erős partvédelmi rakétaegységek állnak, Bastion-P ütegek formájában

 A levegőben p pedig 2014 végére több mint 40 Szuhoj-27 és -30 áll készenlétben. nem beszélve a régebbi vasakról.  A  tengeralattjárók ellen van 7 db. KA-27, 10 db. KA-32 és 6 db SA-365 N2 helikopter. A vízen meg rendelkezésre áll majd  6 db Kilo 636 MV tengeralattjáró (ezek még leszállítás alatt)

2 db Gepard 3.9 (+2 leszállítás alatt) romboló, 3 db. Petya-2,és 2 d. Petya-3 romboló (Ezek eléggé régiek, még szovjet gyártmányok, bár a fegyverzetük és elektronikájuk állítólag modernizált.), 1 db BPS-500, 6 db Tarantul-1, 12 db. Tarantul-5 rakétanaszád. Meg persze sok kis hajócska, őrhajók, amelyeknek egy részének a fegyverzete azért elég veszélyes tud lenni nagyobb hajókra is...

Ez persze nem mérhető össze a kínai fegyveres erőkkel, ezért igyekeznek a magukat veszélyben érző államok lassan-lassan összehangolni katonai-politikai lépéseiket, a máig élő sérelmeik ellenére...

(Nem véletlen hogy Kína újabban Kambodzsát támogatja komoly pénzösszegekkel, (1000 milliárd jüan!) és hadfelszereléssel - cserébe az ország vezetői a nemzetközi fórumokon akadályozzák a Peking elleni közös fellépés lehetőségét.)

Tehát a vietnami politika a szigetek ügyében:

- legyen mivel visszalőni.

- lakatlanul egy kavicsot sem  szabad hagyni mert az fegyvertelenül is megszállható.

- erős szövetségesek keresése.

Tesco gazdaságos

Persze vannak a vizierőd létrehozásának olcsóbb módjai is. A Fülöp-szigetiek azt hiszem megtalálták az acélsziget-építés leggazdaságosabb módját.

Az egyik vénséges vén hadihajójukat egyszerűen zátonyra futtatták, és kész is volt az instant tengeri laktanya. Közben más fórumon megemlítették, hogy a  Fülöp-szigeteki Haditengerészet egyik legpotensebb egysége egy második világháborús amerikai kísérőromboló. Akkor milyen lehetett a zátonyra futtatott hajó, ha már a filippínók is selejtesnek ítélték? :-)

Egy személyes gondolat: már sokszor leírták, az adott térségben a konfliktus csak idő kérdése. A kérdés: ki mellé állunk mi, fehér emberek.

Magam részéről azt mondom:  az agresszív, terjeszkedő politikát akaró Kína a barátod, nincs is szükséged ellenségre.

Felhasznált sanyagok, félek egy-kettő kimaradt:

http://korkep.sk/cikkek/kulugyek/2012/09/04/a-sarkany-karmai-kina-terjeszkedese-a-del-kinai-tengeren

http://vietnam-uzlet.blog.vg.hu/2012/08/22/keleten-fagyok-varhatok/

wikipedia.com

http://vietnamnavy.wordpress.com/author/vietmahan/

és köszöntet az indexes topictársaknak.