Légierő katonái, talajszinten. 

Avagy: sniper ellen sniperfű.

Kezdjük ( újra) az alapoktól:

Nagyon könnyű dolgom van, mert a mesterlövészekről született már cikk a lemilen is: 

http://lemil.blog.hu/2008/01/14/kulonlegesek_a_mesterlovesz_1_0

Köszönöm.

Most képzeljünk el egy légibázist, ami nem olyan mint az 51-es körzet: nem asztallap-simaságú sivatag, amerre a szem ellát, és ahol egy eltévedt csörgőkígyót is észrevesznek. Képzeljünk el egy légibázist. 

Mondjuk egy Awacs, vagy egy E-8-as érkezik. A háború idegközpontjai.  A radarok képernyőin semmi mozgás, a rakétavédelmi rendszerek se jeleznek, és a bázist a belövésektől védő Vaskupola-rokon rendszerek is némák maradnak. A hatalmas több százmillió dollárt érő gépek leparkolnak, hiszen nincs akkora bunker, amiben elférnének.

A karbantartószemélyzet gondjaiba veszi, és felkészíti a következő repülésre. Amikor végeztek, csak az őrség marad a gép mellett: egy nemrég bevonult, unatkozó tizenkilenc éves közlegény, a nyakában lógó gépkarabéllyal.

Csend és nyugalom. 

Valahol, több száz méterre a géptől két fűhalom lassan megmozdul: a lövész és spottere. A megfigyelő leolvassa készülékéről a szélsebességet, a páratartalmat, megadja az adatokat a lövésznek. Ő, vagy a csuklójára csatolt miniszámítógép elvégzi az utolsó számításokat, beállítja az irányzékot, és tüzet nyit.

Az ötvenes kaliberű páncéltörő-gyújtó lövedék kiröppen a csőből. átüti a hajtómű burkolatát, megrongálja a finoman kiegyensúlyozott szerkezetet.

Másik irányból tüzet nyit egy másik mesterlövészpáros: ők egy felszállásra váró Globemaster-t szemeltek ki maguknak.

A lövedékek súlyosan megrongálják, akár meg is semmisítik a kiszemelt gépeket.  A bázison felbőgnek a szirénák,de már későn: az ellenséges lövészek megkezdik a visszavonulásukat.

Valami ZS kategóriás forgatókönyv sztorija lenne a fenti?

Egy cikk szerint Vietnamban, a légibázisokat övező aknamezők, őrjáratok, optikai és elektronikus figyelőrendszerek ellenére  több mint háromszáz repülőeszközt semmisítettek meg, több mint 1500-at rongáltak meg a észak-vietnami, és vietkong beszivárgó egységek.

Már akkor létrejött néhány ad-hoc alakulat, akiknek a feladata a bázisok védelme volt, az ellenségtől tanult módszereket is felhasználva, de ezeket  kis egységeket a háború után megszüntették:

Eltelt pár évtized.  A új háborúk felülírták az elképzelt forgatókönyveket. A nagy összecsapás a Gonosz Birodalmával ( a kiegészítő Armageddon még megrendelhető katalógusunkból ) elmaradt, helyette a vonakodó USA egy rakás elhúzódó konfliktus közepén találta magát, ahol az ellenség mellett csoportosan bukkantak fel az időhúzásra játszó jogvédők,  Ensz-alkalmazottak és kéksisakosok.

Ráadásul rájuk lőni sem lehetett. 

A légierő gépei pedig a lehető legocsmányabb helyeken találták magukat, Afrikától az exszovjet köztársaságok nagy jóindulattal repülőtérnek nevezett létesítményein.

Aztán valahol, valakinek lesett a húszcentes: ezeket a gépeket bárki ki tudja lyukasztani, ha lőtávolba vonszolja a puskáját.

Nem tudom, a légierő saját ötlete volt, vagy a hadsereg ajánlotta fel segítségét, ami sürgősen el kellett hárítani: de az ezredfordulóra az USAF létrehozott egy saját "partizánvadász" egységet, egy mesterlövészcsoportot, akiknek feladata az előretolt bázisok védelme, és az ellenséges mesterlövészek elleni harc lett.

2001 decemberében állt fel az alakulat, néhány tucat fővel. Hírek szerint a hadsereg még mindig morcos miatta, az illetékesek szerint ez a munka az ő feladatuk lenne, a légierő ezzel az ő felségvizeikre tolakodott-hogy teljes legyen a képzavar)

A válogatott legényeket és persze leányokat először a hadsereg mesterlövész iskolájába íratták be.

A jelentkezőknek egyéb feltételek mellett teljesítenie kellett a fizikai, és pszichológia alkalmassági teszteket, kiváló lövészeknek kellett lenniük a rendszeresített gépkarabéllyal, ha jól tudom 300 méterről tíz esetből kilencszer le kellett küzdeniük vele a célpontot.

A mesterlövész minősítéshez, és hadsereg tanfolyamának teljesítéséhez a képzés végére a jelentkezőknek az M-24-el 600 méterről 10 esetből 9-szer kell eltalálniuk a kijelölt célpontot.

Költséghatékonyság: 

A vietnami háború után készült statisztikák szerint a "mezei bakáknak" egy ellenséges katona megöléséhez átlag 50 000 lőszert kellett elpuffogtatniuk, 23 000 dollár értékben.

A  hadsereg mesterlövészeinek 1.3 lőszert, nagyjából egy dollár értékben.

 

Most jön a neheze...

A hadsereg iskoláját elvégzetteket egy válogatott oktatócsoport veszi kezelésbe. 

A tanárok egy része más elit alakulatoktól érkezik, többjüket civil tanácsadókként a polgári életből szerződtetik..

Tovább csiszolják a növendékek lőtudását: a sikeres vizsgához a fent említett M-24-el 800 méterről nappal 20 estből 19-szer kell eltalálniuk a célpontot. Éjszaka: 20/20.

Időjárástól függetlenül.

Ez a képzés könnyebbik része.

Munkánk 5 százaléka a lövészet, a többi a hírszerzés.

Megtanítják őket az ellenséges mesterlövészek fejével gondolkodni.

"Hmm... a helyükben én ott próbálnék tüzelőállást keresni..."

Nagy súlyt fektetnek a fotografikus memória fejlesztésére.

Olyan egyszerű gyakorlatokkal mint pld: nézze meg ezt a fényképet, figyelje meg  a lőteret, most pedig sorolja el mit látott rajta, rajzolja le, idézze vissza, mondja meg mit raktunk odébb, mi az amit kicseréltünk, mi az ami nem illik a képbe.

Szó szerint álmukból felkeltve.

" Nézze csak főtörzs, az a két bokor nem ott volt az előbb!"

A tantárgyak között szerepel a hírszerzési ismeretek és a terrorelhárítás is, megspékelve némi  robbanószer-ismerettel.

A légierő "továbbképzését" a szigorú válogatás, és a hadsereg iskolájának "szűrőprogramja" ellenére a tanulók negyedének-harmadának nem sikerül elvégeznie. 

Éles helyzetben, mint például Irakban, Afganisztánban folyamatosan ellenőrzik a légibázisok környékét/a hozzá vezető útvonalakat. de fontosabb szállítmányok érkezésekor legalább 5-6 páros települ ki, hogy minden irányból biztosítsa a környéket.

Jöjjön a fegyver

Az említett alapáron kb 5000 dollárba kerülő M-24 a Remington 700 puska rendőrségi/katonai mesterlövész változata.

Nem fogok végigmenni valamennyi változaton és kiegészítőn, mert mire végeznék, földig érne a szakállam.

A lényeg: a fegyver a szabvány NATO puskatölténnyel is használható volt 800 méteres távolságig, az újabb változatai minőségibb lőszerekkel 1300 méterről is garantálják a találatot.

Magyar nyelvű cikkírás az egyik változatról itt

Itt pedig egy gyors angol nyelvű ismertető.