1956 nyara: egy elszabadult vörös robotgép Amerika felett! Üldözés! Légiharc! Rakéták! 

Következzék a  palmdele-i légicsata  története.

"On a dark desert highway, cool wind in my hair
Warm smell of colitas, rising up through the air"

1956 június 16., Point Mugu haditengerészeti légibázis, California, a reggeli órákban. A személyzet épp egy egymotoros, rikító vörösre festett (én megmondtam!) gépet készít elő a felszállásra. A gép nem más mint egy F6F-5K típusjelzésű drón, egy átalakított második világháborús vadászgép.

Az F6F  első repülésére 1942 július 30-án került sor, a gép pedig '43 elején került ki a csapatokhoz. Az F4F Wildcat leváltására tervezett gép teljesen új konstrukció volt, mintegy 60%- al nehezebb  elődjénél. Könnyen gyártható és könnyen repülhető gép volt, erős fegyverzettel és páncélvédelemmel, 2000 LE teljesítményű Pratt& Whitney R-2800 csillagmotorral. A háború után kivonták a szolgálatból, de több száz példányt átépítettek távvezérlésű drónokká.

Ezeket a távvezérelt gépeket  használták többek között arra, hogy  a  levegőből mintákat gyűjtsenek atomkísérletek után, szerepeltek légi célként elfogási és lőgyakorlaton, és repülő próbapadként az új kísérleti fegyverek kipróbálására. Itt a képen például egy korabeli drón, szárnya alatt az ős Sidewinderrel.

Tehát azon a csöndes augusztusi reggelen felkészítették  a veterán gépet az indulásra, hogy célrepülőgép legyen egy rakétateszten. Kékes füstöt okádva beindult az öreg csillagmotor, ellenőrizték a rendszereket, majd a gép végigdübörgött a kifutópályán, 11:34-kor a levegőbe szökkent, hogy találkozzon a végzetével.

Aztán valami történt. Víziszony? Murphy? Lázadás?  A földi személyzet az vette észre, hogy a gép nem engedelmeskedik a rádióparancsoknak.  Morogtak egy kicsit, de tudták, időnként előfordul, hogy a távirányító-rendszer meghibásodik. A jelenlévő tisztek legnagyobb gondja  az volt, hogy micsoda papírmunkával jár majd a kísérlet elhalasztása. A gép? Az majd repül egy ideig, aztán szépen beleesik a tengerbe.  De történt valami váratlan: a gép lassan emelkedve végrehajtott egy gyönyörű balfordulót, és új kurzusra állt -  Los Angeles felé.

A riadósziréna ugyan nem üvöltött fel, de a bázisparancsnok vérnyomása rendesen megemelkedett a hír hallatán. Nem mintha annyira aggódott volna a híres Hollywood felirat, vagy a filmcsillagok élete miatt, hanem mert a légierőtől kellett segítséget kérnie, hogy megállítsák a szökevény gépet.  Ezért keserű szájízzel bár, de felemelte a telefont. Nem távolsági hívás volt, az Oxnard légibázis ott volt a szomszédban, alig pár  mérföldnyire. 

A fegyveres erők  közötti munkamegosztásnak (hatásköri vitáknak) köszönhetően, ott olyan gépek állomásoztak, miknek a fő feladata eredetileg a szovjet bombázók megállítása lett volna: F-89 Scorpion-ok.  Ez lehet elsőre furcsának tűnik, hiszen elég kicsi volt az esélye, hogy a vöröscsillagos B-29 klónok arrafelé támadjanak, de a Kaliforniába telepített gépek feladata az lett volna, hogy a szovjet tengeralattjárókról indított robotrepülőgépeket elfogják.

A Scorpion tervezése a USAAF 1945-ben kiadott műszaki követelményjegyzéke alapján kezdődött, mely egy sugárhajtású éjszaki vadászgépet irányzott elő a P-61 Black Widow felváltására.

.

A fő gyártott típussá az F-89D vált, mely először 1951. október 23-án repült. Ebből eltávolították a gépágyúkat az új Hughes E-6 tűzvezetési rendszer javára, mely AN/APG-40 radarral és AN/APA-84 számítógéppel egészült ki. A fegyverzet két 52 darab 70 mm-es "Mighty Mouse"  nem irányított rakétát tartalmazó konténerből állt. Ebből a típusból összesen 682 készült.

wikipedia

 

Gépágyú egy szál sem. A szakértők szerint a konténerekből indított rakéták tűzfüggönye bármit képes  leradírozni az égről. Egy lassú, nem manőverező célgép pedig semmiképp sem jelenthet gondot a  számukra. 

A 437. Fighter Squadron két gépe a levegőbe emelkedett (pilóták: Hans Einstein és Richard Hurliman, radarkezelők: C.D. Murray és Walter Hale hadnagyok) 

A vadászgépek 30 000 láb magasan, Los Angeles-től északkeletre érték utol az elkóborolt, irányát folytonosan változtató  gépet. A kapott parancsnak megfelelően megvárták, amíg az átrepül a nagyváros felett és gyéren lakott terület fölé ér. Megközelítették, élesítették a fegyvereket és beállították tűzvezető rendszert, ami a radar adataira támaszkodva automatikusan indította a rakétákat, és.... nem történt semmi. Kiderült hogy a tűzvezető rendszer egy tervezési hiba miatt a kiválasztott üzemmódban, folyamatos fordulóban nem működik. 

Az elszabadult célgép folytatta röptét, úgy tűnt továbbra is a gyéren lakott Antalope - völgy felé tart, de hirtelen irányt változtatott vissza, Los Angeles felé.

Ezért a pilóták kikapcsolták az automata célzóberendezést, kézi üzemmódra váltottak. Csakhogy hónappal azelőtt a célzókészülékeket felsőbb parancsra kiszerelték a gépekből, hiszen minek az, amikor ott a kor legmodernebb, teljesen automata rendszere. Így viszont nem állt más rendelkezésükre mint a jó öreg Mark I Eyeball célzókészülék, saccperkábé üzemmódban. Ahogy a célpont újra lakatlan terület fölé ért, mindkét gép egy negyvenkét rakétás sortüzet lőtt.

Az első sorozat messze elhibázta a célpontot a másodikból egy rakéta majdnem eltalálta.  De amit feldobnak, az le is esik:a  rakéták, ahogy lendületük elfogyott, méltóságteljes ívben a föld felé fordultak, és becsapódva felrobbantak, felgyújtva  150 acre (kb 60 hektár)  növényzetet nem messze Newhall városától.

A második  gép sortűze még "eredményesebb" volt.

Az egyik rakéta egy ideig pattogott a földön egy sor tüzet okozva a Placerita-kanyon környékén. Itt volt ráadásul az Indian Oil Rt. egyik olajmezője. Greenpace még sehol, így  a tájat elszórva fekete foltok tarkították: a kitermelt nyersolajat(?) tartalmazó mesterséges, nyitott tárolók, az olajtavak, amikből több is kigyulladt, újabb munkát adva a tűzoltóknak. A hab a tortán, hogy a tűz a Bermite Explosives Rt egyik, robbanóanyagokat gyártó üzeme felé terjedt, a tűzoltók  és mindenki legnagyobb örömére.

(A mellékelt képen kaliforniai Kern River olajmező egyik ilyen tárolója az ötvenes évekből.)

 A drón ezek után egy elegáns kanyarral Palmdale városa felé vette útját. Az  vadászok ismét megközelítették, kilőttek egy újabb 30 rakétás sortüzet. Mellé. Ezért mindent egy lapra feltéve  kilőtték az összes megmaradt rakétájukat, ismét találat nélkül. Eredmény: összesen kilőttek 208 rakétát, és nem tudtak lelőni egy dugattyúmotoros, személyzet nélküli, rikító vörösre festett második világháborús vadászgépet, Hellcat vs Scorpion: 1-0.

A rakéták viszont telibe találták Palmdale külvárosát és a környéket, a helyi újságok jelentése szerint:

"A tizenhét éves Larry Kempton  vezette autó, édesanyjával Bernice-vel az utasülésen épp a Palmdale Boulevard-on haladt, amikor egy rakéta az autójuk előtt becsapódott és felrobbant, kilyukasztva az első kerekeket, és tizenhét lyukat ütve a kocsi hűtőjén, a motorháztetőn és a szélvédőn.

A  rakéták megrongáltak két  házat 3. East Street és a 4. East Street környékén. Edna Carlson, aki az első házban lakott elmesélte, hogy egy repesz kitörte az ablakot, átsüvített a szobán, áttörte a falat, és a konyhaszekrényben állt meg.

A Negyedik utcában lakó J.R. Tolkien Hingle elmondta a sajtó munkatársainak, hogy a fémdarabok kilyuggatták a garázsát és a házfalat, az egyik alig hibázta el a nála vendégeskedő Lilly Willingham fejét. (De mint később megállapították, mindkét ház lakható maradt.)

A Los Angeles Times jelentette, hogy három nagyobb  és több kisebb tűz keletkezett Palmdale és Santa Clarita mellett. A Placerita-kanyon környékén kigyulladt 100 acre bozót. 200 tűzoltó megfeszített munkájával sikerült megfékezni a robbanóanyaggyár felé terjedő tüzet, alig kilencven yard távolságra az üzem falától. 100 tűzoltónak sikerült  a Castaic-tól északra égő tüzet a délutáni órákra ellenőrzésük alá vonni.

A legnagyobb tűz a Soledad-kanyonnál tombolt, estig 300 acre bozót égett le, és a tűz másnap is égett. Itt az erdészeti szolgálat háromszázötben embere mellé később még ötszáz tűzoltót is mozgósítani kellett.

 Aztán Palmdale-be megérkezett a hadsereg és a rendőrség. Kordont állítottak fel, elkezdték átfésülni a környéket, fel nem robbant rakéták után kutatva. Egy üresen telken találtak is kettőt, ezeket a helyszínen megsemmisítették.

Tizenhárom további rakétát találtak még szerteszét Santa Clarita és Palmdale között.

Az illetékeseknek fájhatott később a fejük a rakéták miatt, ugyanis a tervek szerint, ha elhibázták a céljukat, amint egy bizonyos sebesség alá lassulnak, a beépített biztonsági berendezésnek be kellett volna biztosítani a fegyvert.

A később kiadott  hivatalos nyilatkozat szerint, mivel a Haditengerészetnek nem álltak rendelkezésre a megfelelő eszközök, ezért a Légierő tett meg mindent, hogy  leszedje a gépet az égről, anélkül hogy  az emberéletben kárt tenne.

Pedig ezt az eltévedt drón megoldotta egyedül is. Nem sokkal azután, hogy a vadászgépek üzemanyaguk fogytán visszafordultak,  lassú spirálban a föld felé fordult és lezuhant, nyolc mérföldnyire a palmdale-i repülőtértől. De azért még az utolsó pillanataiban elszakított egy  három magasfeszültségű kábelt, és ezzel "áramtalanította" a város egy részét. Aztán a drón jobb szárnyával a földnek ütközött, és összetört. 

1997-ben  kutatók fölkeresték a becsapódás helyszínét és a gép több alkatrészét megtalálták, rajta a még akkor is olvasható azonosítási számokkal.

Az első képen a becsapódás helyszíne, a másodikon néhány az előkerült maradványokból:

 Kiegészítés: 

Az idézet az írás elején az Eagles Híres számából, a Hotel Californiából van.

Felhasználtam:

http://www.thexhunters.com/xpeditions/f6f-5k_hunt.html

http://blog.usni.org/2009/11/13/flightdeck-friday-the-battle-of-palmdale

http://articles.latimes.com/2005/sep/11/local/me-then11

wikipedia szócikkek

Képek: internet