Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

szeptember 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Királyok, hadvezérek 1.0 - Brian Boru

2009.03.10. 08:19 Mentula

Alkotmányos berendezkedéstől függetlenül a mai napig a legtöbb országban az államfő egyben a hadsereg főparancsnoka is. Ezúttal nem részletezzük, hogy ez jelenleg milyen tényleges vagy szimbolikus jogkörökkel jár, de képzeljük csak el Sólyom Lászlót lóháton (aki maga is sokat tett azért, hogy e hatáskör nálunk virtuális maradjon), ahogy a harcmezőn a „nem írom alá” csatakiáltást harsogva, személyesen vezeti rohamra a köztársaság harcosait. Hmmm.

Na jó, inkább térjünk vissza olyan korokba, ahol az ország első embere szükségképpen ténylegesen a legfőbb hadvezér is volt, sőt, királyi mivoltát éppen hadvezéri képességeinek köszönhette. Új sorozatunk olyan királyokat/császárokat kíván  bemutatni, akik egyben a harcászat terén is maradandót alkottak. Kezdjük a sort Írország első, és lényegében egyetlen igazi főkirályával, a nagy taktikussal, Brian Boruval (esetleg Borumával). Ha úgy tetszik, következzék Brian Élete.

 

Brian Boru 940 körül született, igaz ekkor még Brian Mac Cennétig (ma Kennedynek írnánk) néven tisztelték, a nem túl jelentős Dal Cais királyságban, ahol az apa történetesen maga volt az illetékes király. 

Az írek is használják a skótokkal azonos módon a 'Mac' szócskát, ami ugye arra utal, hogy az illető kinek a fia, ez esetben Kennedy fia Brian. (Hogy ebből hogyan lett sok helyütt Mc, arról már talán Error vagy Tiboru vagy más tudományos igényű kommentet rittyentett, de nem tudom hol, kérem, ismételje meg).

Aztán ott az O' (régiesen Úi) előtag, ami arra utal, hogy az illető X.Y. tágabb értelemben vett leszármazottja. Pl. az O'Néillek – Úi Niall, majd Úi Néill – a 600 évvel korábban élt eposzi nevű Kilenc Túszú Niall leszármazottai. Ha már nevek, a Boru vagy Boruma kb. marhaszámlálót jelent, utalva a későbbi király által sarcként beszedett hatalmas mennyiségű tehénkére.

A X. század Írországa nem volt egyszerű hely. Képzeljünk el egy 150-200 szereplős on-line World of Warcaftot, ahol mindenki mindenki más rovására terjeszkedne, de hiába, mert a végén csak egy maradhat. Írországot kb. ennyi tuatha, azaz piciny királyság alkotta, mindenféle központi hatalom nélkül, permanens háborúban állva egymással. Alkalmi szövetségeket kötve persze más tuathákkal, és a bő száz éve betelepült vikingekkel.

 

Az ősidők ködébe vesző felosztás szerint két dinasztia emelkedett ki a sok kis királyocska közül: északon (vagyis a történelmi Ulsterben) a már említett Úi Néill, délen pedig a Cashel várában, illetve városában (itt jobbra némi maradvány) székelő munsteri Eóghanacht-ház. Összesen négy nagyobb, a mai közigazgatás alapjául is szolgáló királyság alakult ki, jelesül Munster, Connacht, Leinster és Ulster. Kevésbé befolyásos, de patinás családok uralták még Meath-et (Mide, vagy közép), ahol az Úi Néill-ház déli ága ült a trónon, és a királyság nevének megfelelően az ország mértani értelemben vett középső területét alkotta. De ott volt még a Középfölde földrajzi neveit megszégyenítő Ailech, Airgialla, és Ulaid. (Létezett még egy felosztás, mely a szigetet északra és délre, azaz Leth Moga és Leth Cuinn nevű részekre osztotta.)

 

Az ezeket uraló magasabb rangú királyok sem mondhatták, hogy az adott tartomány igazi, feudális értelemben vett urai lennének. Évszázados hagyomány alapján az északi, vagy más néven tarai királyok viselték az ír főkirály címet, ami azonban szintén nem járt semmilyen kézzel fogható hatalommal, és emberemlékezet óta az O'Neill ezredes család tagjai töltötték be ezt a pozíciót. Külön kis enklávékként léteztek a keleti és déli parton a vikingek alapította városállamok, természetesen saját királyaikkal. Ez utóbbiak szívesen vettek részt a szinte folyamatos belharcokban, de a mi korszakunkig eltelt bő száz év alatt ezernyi politikai, családi és üzleti szállal kötődtek az írekhez. A két említett királyi család hatalmi harcát amúgy egy századdal korábban lejátszották, ennek során az Úi Néill-ház némileg leamortizálta Cashel királyait, ami még fontos lesz mai hősünk szempontjából.

 

A mi Brianünk családja egy volt a közel kétszáz Tuatha közül, övék volt Dal Cais, a Shannon folyó északi partján, a déli Munster tartományban. Nos, a Dal Caist uraló családban olyan ambíciók feszültek, és olyan távlatokban gondolkodtak, hogy kortársaik ép ésszel fel sem foghatták, mire készülnek, és tetteiket utólag is évekig tartott feldolgozni. Maga Brian ugyanis azt vette a fejébe, hogy egész Írország ura lesz, de nem ám csak úgy Úi Néill módra, jelképesen, hanem igazi központi hatalmat gyakorolva.  És mindezt példás türelemmel, fegyelmezett taktikával "tudta, merte, és tette".

 

 

Következzenek karriertanácsaink, Brian Boru példáján felbuzdulva. Lássuk, hogyan legyünk Írország főkirálya, négy lépésben.

 

Step 1. Gyermekkorunkban apánk, Nortius Maximus Cennétig, majd testvérünk, Mathgamain, maguk is mindenre elszánt hadfiak, a korábbi háborúk során elpáholt munsteri Eóghanacht-ház gyengélkedését  kihasználva fokozatos terjeszkedésbe kezdtek. Mikor elég erőt éreztek magukban, a közelükben lévő, ír viszonyokhoz képest hatalmas és gazdag viking kikötővárost, Limericket  is lerohanták és kifosztották. Ilyesmivel korábban nem nagyon próbálkoztak, ír-viking relációban inkább fordítva működött a dolog. De mi, Dal Caisék nem illetődtünk meg, és úgy kipucoltuk a várost, hogy annak idején a skandinávoknak is dicsőségére vált volna. Elvittük, ami mozdítható, a lakosságot legyilkoltuk, vagy eladtuk rabszolgának. Ezzel szinte egy időben, 964-ben – mások szerint még Limerick kifosztása előtt – elfoglaljuk magát Cashelt, az Eóghanacht-ház központját.

 

Step 2. Munsterben a fenti manőverrel viszonylag gyorsan az élre ugrott a királyságunk, de sajnos fivérünk elesik a harcokban, így mi, Brian leszünk a király és hadvezér. Rögvest nekiállunk behódoltatni a maradék munsteri klánokat, 976-ban végleg elfoglaljuk magát Limericket (ennek a hírértékét azzal fokozzuk, hogy a helyi királyt és pereputtyát egy közeli kolostorban, fittyet hányva az asylum szent hagyományára, feltrancsírozzuk). Így a miénk teljes Munster, a négy nagy királyság egyikének vezetőjeként hatalmi tényezővé válunk egész Írországban, a pökhendi Úi Néillek meg jól teszik, ha felfigyelnek ránk.

 

Step 3. Valahogy ki kell törnünk Munster kopár vidékéről. Ezért aztán szövetséget kötünk a waterfordi vikingekkel, akiknek sok ellenségük volt más tartományokban, ennek ürügyén – jelezvén erőnket - be-betörünk Leinsterbe és Connachtba is. Mivel ezek a finom célzások még mindig nem mindenkivel értetik meg, hogy nem jó velünk tengelyt akasztani (hogy végső soron mit akarunk, azt meg pláne), megtámadjuk az Úi Néillek déli királyságát, aminek következtében a hagyománytisztelő ír nemzettársaink levegő után kapkodva forgatják a szemüket.

Az északi Úi Néill, az aktuális főkirály, név szerint Máel Sechnaill, válaszút elé kerül. Vagy ellenünk vonul, kétes eséllyel, vagy megegyezik velünk. Végül is ünnepélyes találkozóra hív minket, melynek keretében 997-ben nekünk adja az ősi megosztás (a már említett Leth Moga - Leth Cuinn) szerinti összes déli területet, remélve, hogy ezzel beérjük (persze hogy nem). Megkapjuk így egész Munstert, Leinstert, Dublinnal és az összes fontos viking kikötővel együtt. Ők még ugyan nem tudják, de eddigi függetlenségüknek is véget kívánunk vetni.

 
Step 4. Ezzel csak az volt a baj, hogy Máel Sechnaillnek, mint főkirálynak, nem volt igazi hatalma azon területek felett, amiket nagylelkűen átengedett, tehát számíthatunk arra, hogy az érintettek is hozzá kívánnak szólni a dologhoz. A leinsteri király Máel Mórdha, és a dublini viking király, Selyemszakállú Sigtrygg pedig egyáltalán nincs elragadtatva. Ebből egyenesen következett, hogy 999-ben egyesült helyi viking és ír seregeikkel fellázadnak. Mi ezt persze nem hagyhatjuk, és összetrombitálva híveinket, szövetségeseinket, meg némi baráti vikingeket, Glenn Máma mezején szanaszét verjük a lázadókat. Ez után az északi Úi Néill 1002-ben hivatalosan is ránk ruházza a főkirályi címet. Szóval ennyi. (Itt ülünk, önmagunkkal elégedetten.)

 

Na jó, még sok tennivalója akadt Brian Borunak. Igaz, a győzelem Glenn Mámanál akkora volt, hogy egy darabig nem kellett számolni újabb felkeléssel, ezért Brian nagyvonalúan visszaengedte a két  főkolompost a trónjára, persze a szokásos túszok és zálogok és egy szigorú hűségeskü után. Mórdha a harc során külön megszégyenült, seregét menekülés közben elvesztve egy tiszafában rejtőzött el a csata végéig. Északon sincs minden rendben, ott további kisebb-nagyobb törzsek lázadoznak Brian ellen, ami a régi viszonyok közt megszokott volt, de a születő új rend szabályai szerint nincs helye a főkirály elleni hőzöngésnek. Ezt Brian két északi hadjárattal verte a renitensek kemény fejébe, a legyőzöttektől hűségesküt követelt, no meg a biztonság kedvéért pár százezer marhát és néhány száz túszt.

 

Egyebekben béke köszöntött a Smaragd Szigetre, történelmében először egy igazi, az egész országot uraló királlyal az élen. Most nem részletezzük, hogy Brian legalább annyit tett Írországért, mint a rómaiak annó Júdeáért. Sőt, családját a békesség érdekében keresztül-kasul összeházasította volt ellenségeivel. Ám egyes hálátlanoknak semmi sem elég jó. Mindjárt itt vannak a dublini vikingek, akik nem szívesen osztoztak hatalmas kereskedelmük haszna felett. Főleg, hogy a szomszéd szigetet Villásszakállú Sven, (majd fia, a későbbi Nagy Knut) éppen teljesen elfoglalta, mely körülmény helyreállította az ír vikingek megtépázott önbizalmát is.

 

Leinster királya sem nyelte le a 999-es csúfos vereséget, és ebbéli nézetét sok kisebb északi király is osztotta. A casus belli állítólag egy sakkjátszma volt, amit Brian fia, Murchad, elbukott, és dühében a tiszafás affért emlegetve sértegetni kezdte Máel Mórdhát. Valójában a dublini vikingek, a leinsteri, valamint a kisebb északi ír törzsek régóta készültek a visszavágóra. Bárhogy is volt, 1013-ban kitört a lázadás. Először Máel Sechnaillre támadtak, a régi főkirályra, aki Boru szövetségesének minősült.

 

Brian túlerőben lévő seregei azonnal bekapcsolódtak a harcokba, és kezdettől uralták is annak menetét, hamarosan körbezárták Dublint. Aztán karácsony előtt az ostromlók hirtelen ott hagytak csapot-papot, mondván, majd tavasszal visszatérnek az ügyre. Nem volt ez szokatlan akkoriban, de ezúttal hibás lépésnek bizonyult. A dublini vikingek az egész – nem kicsi - viking világnak szétküldték segélykérő üzenetüket, amely főleg a közelebbi kollégák részéről meghallgattatott. Kezdetét vette hát a régi időket idéző utolsó nagyszabású, sagába illő viking felvonulás. Pontos számot nem ismerünk, de sok ezer viking érkezett Skóciából, a Man- és Orkney-szigetekről. Köztük egy Sigurd és egy Brodir nevű vezér.

 

Mire a főkirály visszatért, nagyjából azonos méretű sereggel találta magát szemben. A csapatok létszámát az eltérő források pár ezertől 10-20.000 főig becsülik, reálisnak inkább a 8.000 fő tűnik, mindkét oldalon. A felszereltség kapcsán is ellentétesek a források, de mi hiszünk az ír történészeknek, akik szerint a százötven éves együttélés és a közös háborúskodások során az ír harcosok átvették a vikingek fegyverzetét, felszerelését, és a hadviselés módszereit. (ld. ott)

 

A felek a ma már Dublin kertvárosát képező Clontarf mezején sorakoztak fel. Az egyik oldalon Máel Mordha és a külhoni vikingek egy része alkotta a sereg centrumát, a balszárnyat Sigtrygg fia vagy más források szerint öccse vezette a dubliniak élén, míg a túloldalon Brodír a jobbszárnyat. Maga Sigtrygg maradt Dublinban.

 

Brian ekkor már hajlott korára tekintettel egy biztos távolban felállt falanx közepéről szemlélte az eseményeket. A jobb szárnyon itt is vikingek vicsorogtak a szemben álló távoli rokonaikra. Középütt Murchad vezette a munsteri főerőket, és a Connachtból csatlakozottakat. A bal szárny Brian testvére, és 15 éves unokája vezetésével a leghűségesebb, Dal Caisból való klán-tagokból állt. Máel Sechnaill kényelmes távolságban a tartalékot adta, míg Meath tartomány csapatai a csata előtt hazaszivárogtak. Sokszor nevezik az ütközetet ilyen felállás mellett Brian csatájának is, hiszen (leszámítva a mintegy ezer vikinget) külső segítség nélkül vívta meg.

 

Maga a csata különösebb furmányok nélkül lezajlott, a két sereg egymásnak esett, ahogy kell. Középen Murchad és Sigurd, valamint Mórdha emberei aprították egymást, változó sikerrel, végül Sigurd seregét levágták, a lensteri írek pedig menekülőre fogták. Közben Dal Cais harcosai megfutamították a dubliniakat is, olyan eredményesen üldözve őket, hogy alig pár ember jutott be a városba. A leinsteriek így a még kitartó Brodír és vikingjei felé menekültek, azonban Murchad őket sem kímélte. A Brian ellen harcoló vikingek többsége megpróbált kiúszni az éppen tetőző dagály miatt több kilométerre horgonyzó hajóikhoz, állítólag egyikük sem ért oda.

Egy sajnálatos közjátékról kell még beszámolnunk. Brodír - látva, hogy menthetetlen a helyzet - néhány emberével a menekülőkkel ellentétes irányba, Brian sátra felé iramodott, ahol a legenda szerint az öreg király már a győzelem miatt mormolt köszönő imát. Így talán fel sem tűnt neki, amikor Brodír a testőrségen áttörve berontott hozzá. A 73 éves, fegyvertelen királynak esélye sem volt (ahogy itt jobbra látható a jelenet). Mondanom sem kell, hogy a személyi testőrség, ha lassan is, de reagált, a király gyilkosát pedig a beavatkozás után csak DNS teszttel lett volna lehetséges azonosítani.

 

A veszteséglista elég húzós: maga a főkirály és fia Murchad is elesett, míg a másik oldalon minden rendű és rangú vezér odalett, szinte az összes viking harcossal, úgy 6.000 fővel együtt. A két óvatos duhaj, a korábbi főkirály Sechnaill, és Sigtrygg viszont túlélték. És mivel az új rend még elég képlékeny volt, ráadásul erősen kötődött Brian személyéhez, a clontarfi csata után sok minden visszatért a régi kerékvágásba. A főkirály ismét az Úi Néill lett, Sigtrygg pedig még sokáig uralta Dublint.

Ami viszont megváltozott, az egyrészt a vikingek szerepe. Míg Britanniát épp ekkor teljesen elfoglalták a dánok és norvégok, Írországot többé nem zaklatták. (Majd persze a normannok, de az nem ugyanaz.) Másrészt az ír főkirályi tisztség megszűnt az O'Néillek kiváltsága lenni, a normann hódításig Brian leszármazottai, de connachti királyok is kivívták a jogot a cím viselésére. Igaz, olyan hatalommal már nem rendelkeztek mint Brian Boru. Leszármazottai az O'Brien-ek (de jó pár írásmódja létezik) a mai napig élnek és virulnak, sőt, ha hinni lehet az angol wikinek, élni is fognak. Lásd a Star Trek ír főgépészét, Miles O'Brient, aki a 24. században mesél jeles őséről. (A címerük itt látható.)
  

 

A végére egy kis összművészeti kavalkád. A király cselekedetei imígyen ihlették meg a költőt, egész pontosan a Njal Saga szerzőjét (a fordító kilétére nem jöttem rá):

 

"Kardpengék csattogása

hallatszik most Írföld partján,

fém cseng, pajzsot ér a dárda.

Pengék csendülése hallatszik,

Sigurd fölbukik hamar,

Mély sebéből vér patakzik,

Briané a diadal."

 

Alább pedig a zeneirodalom méltó válasza, Brian Boru indulója, némileg átdolgozva az eredeti hárfás verziót.   

 

 

53 komment

Címkék: ír dublin hadtörténelem kelták vikingek királyok oneill brian boru hadvezérek munster

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scarlet Crusader 2009.03.10. 09:17:41

Mesteri munka-gratulalok.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.10. 09:18:13

Hiánypótló, köszi, Mentula!

Visszatérve a Mc, illetve a Mac előtagra az ír, valamint skót nevekből.

Szerény véleményem szerint az, hogy a Mc kizárólagosan ír lenne, a Mc pedig skót, nem fedi a valóságot.

Van szerencsém ismerni egy MacDiarmada (angolosan: MacDermott) nevű ír csávót, aki nagyon csúnya dolgokat tudna tenni a környezetével, ha leskótoznák a családját. És a McDonald pedig a legtipikusabb skót nevek egyike.

Mindkét nációban vannak Mc-ek és Mac-ek.

Hogy valaki (illetve családja) skór gyökerű.e avagy ír, a következőképpen lehet (nem biztosra, de valószínűre) belőni:

Ha a Mc (vagy Mac) után tipikus skót név jön (például a Donald), akkor skótról, ha jellegzetesen ír (Neill, Kennedy vagy Carthy), akkor ír famíliáról van szó, ugyanis (amint azt a posztíró is jelzi) ez a magyar "fi" megfelelője:

Sean Mac Cárthaigh (John MacCarthy) - ír lesz ez

Mael Caluim McDomhnal (Malcolm McDonald) - skót

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.10. 09:19:24

@tiboru:

Az előző kommentem harmadik mondatában: "...Mac pedig skót..." - na, így kell olvasni...

Mentula 2009.03.10. 09:28:43

tiboru, volt valami olyan felvetés a mac-mc viszonylatban, hogy akinél hiányzik az a betű, az valami társadalmi rosszallást kiváltó dolgot művelt, pl. elhagyta a birkanyáját, és az a betű megvonásával fejezték ki a rosszallást.:)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.10. 09:33:22

@Mentula:

Valami hasonlót én is hallottam, de forrásaim szerint urban legend - noha nagyszerű történet :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.10. 09:38:34

Ahogy elnézem, szép számmal van látogatónk az ír szigetről és az Egyesült Királyságból is; hátha az ott élők tudnak segíteni a dilemma feloldásában...

Lucius Flavius Arrianus 2009.03.10. 10:57:04

A clontárfi csata után történtekről - még ha ez "csak" szépirodalom is, álljon itt Jorge Luis Borges gyönyörű és elgondolkodtató novellája:

mek.niif.hu/00400/00461/html/borges33.htm#xxvi

Kedves Mentula uraság, köszönöm szépen, minden sorát élveztem!

Neoprimitív 2009.03.10. 12:07:22

Gratulálok, nagyon tetszett!

APImásik 2009.03.10. 12:31:33

:)
emmándöfi:)
nagyonbrávó:):)

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2009.03.10. 12:48:59

Nattzon jó! Nattyon jó! Még! Még!

kvarcman 2009.03.10. 13:03:16

Az írásban is megemlített Orkney két okból is közel áll szívemhez:

ok1: Highland Park
ok2: Scapa

Az írás kiváló! Köszönöm.

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2009.03.10. 13:30:38

És még zenész is volt az öreg :D

www.nli.ie/GetAttachment.aspx?id=72fd744a-aced-43b4-a63b-b64be7b272ec


Brian Boru Harp
The model for the artistic representation of the State harp is the fourteenth century harp now preserved in the Museum of
Trinity College, Dublin, popularly known as the "Brian Boru Harp". This exquisitely-worked harp, standing some thirty-two
inches high, with fore-pillar of oak and sound-box of red sallow, has thirty strings.
From mediaeval times the harp has been regarded as the heraldic symbol of Ireland. As such it is illustrated in the
Armorial Wijnbergen, a thirteenth century roll of arms now preserved in The Hague. The same source gives the blazon,
or technical description, of the Arms of Ireland as follows:
Le Roi d’Irlande: D’azure à la harpe d’or.
These arms may appertain to an aspirational High Kingship after the Norman invasion. Certainly they were never the
arms of the Lordship of Ireland.
One of the earliest references in print to the arms of Ireland occurs in a book entitled Introductio ad Latinam Blasoniam
by John Gibbon, printed in London in 1682. In a list of the heraldic bearings of twenty-five Christian states in Europe, the
entry of Ireland reads as follows:
Hiberna, Citharam auream, cum chordulis argenteis caeruleo in Scuto depictam: Bl. a Harp Or. Stringed Arg.

rgranc 2009.03.10. 13:43:51

"Brian Boru 840 körül született"

"Ez után az északi Úi Néill 1002-ben hivatalosan is ránk ruházza a főkirályi címet. (Itt ülünk, önmagunkkal elégedetten.) "

Hát ha én megéltem volna jó 160 évet, már a főkirályi cím nélkül is elégedetten üldögélnék, az tuti...

peelou75 2009.03.10. 14:37:06

Remek poszt. Ez a Brodir nevű viking sem az a tipikus papírnyúl lehetett, ha képes volt átvágni magát az ír testőrségen. Persze ki tudja mi és mennyi és hogyan igaz a legendákból...

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.03.10. 15:34:38

nekem is nagyon tetszett! Mentula, nézd végig légyszi a szöveget, mert rganc által említetten kívül is van még vagy 4-5 elülés benne.

drani 2009.03.10. 15:57:02

Leghíresebb leszármazottja pedig Charlie O'Brian (csak a Puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.10. 16:06:21

És megérkezett a szinte kötelező címlap :-)

Eastbay1 2009.03.10. 16:30:46

@tiboru: Írországban élek, de sajnos sokkal többet nem tudok az origi ír nevek ügyében. Viszont van itt egy jó kis link a fontosabb ír nevekhez:
www.irelandseye.com/aarticles/culture/names/index.shtm
Mondjuk pár fontos név hiányzik, de azért elég jó.
Azt még tudni kell, hogy a legtöbbnek létezik kismillió írásmódja, és sokszor ugyanaz az ember is többféleképpen írja a nevét, és itt most nem az ír nevek angol átiratára gondolok (pl: James Fitzpatrick - Séamus Mac Giolla Phádraig), hanem a Kavanagh-Cavanagh-Kavanach keverésre. (Mondjuk ez abból is adódik, hogy nem sok jelentőséget tulajdonítanak a helyesírásnak.)

Mentula 2009.03.10. 16:35:55

@rgranc: @Zig Zag:
Eh, igaz, igaz, köszi. Sok mindent tudott ez a Brian, de a 160 év azért sok lesz.

bryan 2009.03.10. 16:46:17

Köszi a posztot, nemrég olvastam írország történetéről, ez pedig jól kiegészítette az ott olvasottakat. Nincs kedved a VIII. Henrik féle hódításról is írni? Az is elég érdekes, ha jól olvastam alig párszáz zsoldos, és az ír széthúzás kellett az ország behódolásához.

bryan 2009.03.10. 16:55:37

ÖÖÖ... Valójában a II. Henrikes sztorira gondoltam. Fene essen a sok Henrikbe meg Lajosba.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.10. 16:56:15

@Mentula:

Pedig már készültem írni, hogy milyen geci volt az a viking: így rárontani egy 160 éves öregemberre :-)

schurrer 2009.03.10. 17:01:54

Nagyon jó és érdekes írás, csak az érdekelne, hogy Brian király hadvezéri képességei, miben is nyilvánultak meg. Bevezetett-e valamilyen hadászati vagy taktikai újítást, azon kívül, hogy általában túlerőben volt a csatatéren. Mi volt ütközetekben a stratégiája? Lovassági fölény, átkarolás, mozgékonyabb egységek stb.? Tényleg érdekelne.Üdv

blacklord 2009.03.10. 17:05:02

Üdv!

Szeretem az itteni cikkeket (munkaügyben kicsit túlzottan is...), ezúttal viszont van egy kritikai megjegyzésem. Földrajzi leírásoknál és csatáknál különösen jól jönne egy animáció. Azaz lenne a leírás, és mellette mutatná az animáció az eredeti birtokot és aztán ahogy lépésről lépésre nőtt a befolyása alá hajtott terület. Ezen be lehetne nyíllal jelölni a különböző fontos eseményeket és azok idejét is.
Egy másik animáción meg a nagy csatát lehetett volna kicsit plasztikusabban ábrázolni. Így ugyanis nagyon nehezemre esett követni a dolgot - kicsit sok az új, ismeretlen név (személy és hely egyaránt) ehhez. Én mindehhez flash-t javaslok, relatív kis erőfeszítéssel megvalósítható.

Maestro 2009.03.10. 17:11:00

jó ez a blog nagyon.
gratula.

mr nemo 2009.03.10. 18:05:55

Nagyon baba! A négy lépésen kiakadtam :-)

Neoprimitív 2009.03.10. 18:07:02

@blacklord: Nem szeretnék mentula nevében nyilatkozni, de a magam részéről örömmel be fogok ilyet rakni, ha megcsinálod. De aztán szép legyen! :-)) (Persze ehhez jó lenne, ha a blogmotor is támogatná, mert alapból csak olyan flasht tudsz berakni, amit a forrás -YouTube, IndaFoto, stb. - előkészített.)

Mentula 2009.03.10. 18:07:52

@blacklord: Én ilyet sajna nem tudok....

@schurrer: már a sziget elfoglalásának puszta ötlete is teljesen új dolog volt. De hogy kiket, milyen sorrendben támadott meg, az volt igazán zseniális, ezzel szinte meg is nyerte az egész háborút. És többnyire nem volt túlerőben.

A harctéri megoldások nagyjából a skandináv módit követik, itt nem írtam le mégegyszer.

Papp Sanyi 2009.03.10. 18:23:02

Szép volt! Szokás szerint, mondhatnám. Köszönöm az új információkat! Így tovább.

zsoltko · http://www.parameter.sk/users/zsocsesz 2009.03.10. 18:39:51

Csatlakozom az előttem szólókhoz, és gratulálok a szerzőknek!

scsaba1 2009.03.10. 18:54:42

Nézegetve a térképet eszembe jutott az egyik kedvenc C=64-es játékom, a Defender of the Crown...

Kb. ugyanez volt az alaphelyzet, norman és szász főurak harcoltak egymás mellett/ellen, házasodással lehetett szövetséget kötni stb..stb... :)

borigabi 2009.03.10. 19:12:52

Az index-címlapok legérdekesebb blogja. Ide tényleg mindig érdemes betérni, soha nem bánom meg. :)

blasius1 2009.03.10. 19:47:42

Nagyon érdekes történet volt, én is köszönöm!
Úgy a harmadik olvasás után már kezdtem érteni is, ki kivel volt... :)

Ilyenkor értem meg, honnan vette Tolkien azt a sok mindent amit beleírt a Gyűrűk Urába!
Ez a sztori simán elmenne a Szilmarilokban is!!!

tomcsi71 2009.03.10. 20:57:20

kezdek függő lenni... már index címlap nélkül is jövök... töredelmesen az ír belviszályok nem az érdeklődésem homlokterében álló kérdések közé tartoznak, de ezt a posztot, akkor is élveztem... köszi és gratula!!!
ui: viszont az észak-ír polgárháborút "szeretem"... pláne így:
Kohn Ulsterbe megy nyaralni...
Meleg, szomjúság. Betér egy Orániai Dob nevű kocsmába és kér egy sört.
Mire a csapos: itt csak protestánsokat szolgálunk ki. Maga katolikus vagy protestáns?
Kérem én zsidó vagyok - mondja Kohn.
Erre a csapos: jó-jó de katolikus vagy protestáns zsidó?

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2009.03.10. 21:55:30

most találtam rá erre a blogra, egyből elolvastam a vikinges posztokat, meg ezt a bejegyzést. gratula!

Neoprimitív 2009.03.10. 22:11:05

@scsaba1: Én a Lords of the Realms-zal játszottam elég sokat annak idején, az is hasonló elvekre épült. Maximális (úgy rémlik, talán 8) riválisnál és nehéz fokozaton szinte reménytelen volt akár a harmadik-negyedik évet is megérni, mert akár hogy próbált az ember machiavelliskedni, valaki mindig megjelent egy adag lándzsással meg lovaggal és porig égette a még csak épülgető váramat.

Karikásostor · http://sirasok.blog.hu/ 2009.03.10. 22:30:37

Hát ez remek volt! Gratulálok!

Őszinte srácok voltak ezek a írek és vikingek, semmi felesleges faxni! :)

drumlin · http://szinhaz.blog.hu 2009.03.10. 23:19:13

tényleg melós anyag, grat :) írország jöhet minden mennyiségben!

egyébként nyomtatásban hozzáférhető a témába vágó anyag? magyarul a speckó ír történelem könyv, magyarul.

Mentula 2009.03.10. 23:42:52

@drumlin: Magyarul pl. T.W Moody - F.X Martin: Írország története, a Corvinától.

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2009.03.11. 08:03:31

@schurrer: ahogy a posztot olvasom, Brian Boru inkább a katonai stratégia műfalyában szerzett érdemeket, mintsem harcászatban talált ki maradandót. (azt nem kétlem, hogy ott is volt alkalma jeleskedni)

@tomcsi71: jó vicc! érdekes ez az egydimenziós gondolkodás. láttam már valahol másutt is.

@bryan: nem első James-ra gondoltál véletlenül, aki hatodik James néven egyszerre skót király is volt? ő ar akit majdnem felrobbantottak ellenfelei, meg amikor éppen nem majdnem robbantották fel, akkor az ír szigeten adományozott földet azoknak az ellnfeleinek, akinek éppen be akarta fogni a száját...

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.03.11. 09:33:00

@Zig Zag:

Ezek a Jamesek nem Jakabként futnak idehaza?

Balfake 2009.03.11. 10:01:54

Elég béna testőrség azért, ami utólag intézkedik... Jó sztori, csak a tiszafát nem értem, gondolom az odvában rejtőzött el?

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.03.11. 19:07:55

@Neoprimitív: Hát, ha kapok pontos adatokat, szívesen eljátszok egy ilyen kis térképesdivel.

Nagyzee 2009.03.13. 09:04:12

@Lucius Flavius Arrianus: Hatalmas riszpekt a novella belinkeléséért.:)

wape 2009.03.13. 15:01:33

Kedves Mentula,

A hitelesség kedvéért már csak néhány forrást lökj fel ide, amiből dolgoztál. Köszi
wape

radiris 2009.03.13. 17:12:48

@wape: nem Mentulától kapom a fizumat, de ha ezt a kommentet megnézed:

Mentula 2009.03.10. 23:42:52

akkor máris kapsz egy tippet.

Én meg adok még egyet, teljesen ingyér: gugli, beírod, hogy "Brian Boru" és kábé 30 ezer linket kapsz.

Bocs, wape, nem b@szogatni akarlak, de mindezekre magadtól is rájöhettél volna és nem kérdőjelezed meg ilyen roppant körülményesen a szerző hitelességét.

Mentula 2009.03.13. 21:05:19

@wape:
Vagy ezerszer elmondtuk, hogy itt nem a felsőoktatás szabványai szerinti dolgozatokat közlünk, és pl. számozott forrásjegyzékkel sem dolgozunk. Igaz, ha valaki érdeklődik, szívesen ajánlunk könyveket stb., ahogy itt is már megtettem. De nem a hitelesség kedvéért.
Radiris kartácsnak amúgy igaza van, elolvastam mintegy 20 német vagy angol nyelvű tanulmányt a gúgli segítségével, magyar nemigen volt.

Egy coming out: én általában olyasmiről írok, amiről már elég sokat olvastam korábban, és megfogott valamiért. Ha megszáll az ihlet, akkor egy-két hivatalos munkát beszerzek, hogy ne csak az emlékezetemre hagyatkozzak a száraz adatoknál, + ott google, de a netes cikkeket MINDIG LE KELL ELLENŐRIZNI :)

(Itt még egyszerűbb volt a dolog, mert a vikingeknél már ajánlott könyvek mind kitérnek BB történetére, csak persze más nézőpontból.)

venosan 2009.03.14. 11:29:15

Szívből gratulálok, remek írás, nagyon tetszett!
Kérem a következőt/következőket!
Előre is köszönöm, no és persze jó munkát!!!

Vanek főfoglár úr. 2009.03.15. 13:10:43

Azon azér spekulatérozok, hogy egy Írorsdzágnyi területen 150-200 versenyző hadakozik heti rendszerességgel, akkor mondjuk egy Brian hogyan készül bármilyen tervvel ?
És itt konkrétan az információ-áramlásra gondolok. A jó fenéből tudja az aktuális állásokat.
Vagy a helyi kisbíró vasárnaponkánt kidobolta ?
Dublin- Corneille 1-es. 500 halott vendég király megdeglend.
Waterford-Déisi 2-es. Lehet hurcolkodni, gyünnek !
Szóval hogy terjedtek a hírek, és milyen sebesen ?
Hesss-ms ?

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.03.18. 18:34:43

@Hutchinson: Tulképp megérne egy posztot a középkori katonai felderítés, de tulképp maga az információáramlás is.
Úgy egyébként meg a mindenféle dalnokok, csavargók, kereskedők, egyéb vándornépek, aktuális menekültek alapos kifaggatása, a rokonság, család (jó nagy) megfelelő tagajainak futárüzenetei, a szövetséges, haverkodó, épp vendégségben lévő kisebb-nagyobb urak sztorijaiból egész jól, és gyorsan megtudtak mindent.
Nem volt internetjük, tévéjük, de idejük, és az eseményekre kihegyezett gondolkodásmódjuk igen.

Nagy balhé esetén egy jó lovas futár (menekült) pár óra, fél nap alatt harmincegynehány kilométerrel arrébb leadhatta a drótot. Útközben is ejthetett pár szót az esetleges balhéról. Másnap estére simán mindenki tudhatta cirka száz kilométeres körben a kissé eltúlzott infókat. Hajóval körbejárva a haverokat, mindenhonnan új hajót, futárt indítva pláne.

Ahol valami komolyabb uralkodó saját futárszolgálatot tartott fent, akár gyorsabban, messzebb, vagy nagyobb körben is elterjedhett a hír.

Hess mms (postaglamb) a történet idején még nem volt Európában, azzal - tudtommal - keresztes háborúk idején találkoztak a nyugat-európaiak.
Gyanítom Bizáncban azért képbe illett volna lenni az ilyesmivel is.

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.03.18. 18:37:21

Jah, a mese szerint állítólag Batu kán valami huszonegy vagy huszonnyolc nap alatt tudta meg Ögedej halálát. Itt Mo-n., míg a nagykán a Mongoliában halta meg magát.
Kapkodhatták a lábukat a lovacskák rendesen.