Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Vendégoldal - Kismy: XII. Károly 2.0

2010.01.20. 11:00 Kismy




Az első rész után most a másodikkal folytatjuk Kismy dolgozatát XII. Károlyról, arról a svéd királyról, akinek életpályáját fürkészve (spoilerezés nélkül is) biztosak lehetünk abban, hogy végül nem családi körben, az unalomba és a semmittevésbe pusztult bele.




Ukrajna ekkori „ura” Iván Mazeppa kozák hetman (itt jobbra) volt, aki (bár a cár nevezte ki ebbe a tisztségbe), most mégis fel kívánt lázadni ellene. Ehhez svéd segítséget kért, cserébe 30.000 fegyverest ígért. A megbeszélt találkozó a Gyeszna folyó mellett lett volna, de a több száz kilométeres kóválygás után ide megérkező svédek a kozákok helyett egy orosz hadtestet találtak. Miután a svéd sereg a mocsaras területen való átkelés közben valamennyi ágyúját elveszítette, kénytelenek voltak menetből megtámadni az ellenséget. Ez végül sikerrel járt; a folyami átkelésekben immáron rendkívül tapasztalt svédek alaposan megverték az oroszokat.

Végül Mazeppa is megérkezett. Igaz, 30.000 ember helyett csak 6.000-rel – ennyien tudtak a cári leszámolás elől megmenekülni. Károly és a svédek reménye most már csak Löwenhaupt tábornok volt, aki meg is érkezett – ugyanolyan állapotban, mint Mazeppa. Mindezt egy 1708. október 7-én megvívott ütközetnek köszönhette, ugyanis elbizakodott módon csatába bocsátkozott a többszörös túlerőben lévő Péterrel. A véres ütközet miatt Löwenhaupt élelmet egyáltalán, sereget pedig nem túl sokat hozott.

A fentiekhez még hozzájött 1708-1709 iszonyú tele, s mindez oda vezetett, hogy a svéd sereg nagy része elpusztult, s a többiek is közel jártak az éhhalálhoz. Nem volt elég csizma, bakancs, ruha, és az elfogyasztott lovak hiányában a szekereket sem tudták mozgatni. A tél végére
a sereg 24.000 főre csökkent, és ezeket is a kozákok tartották életben. Károly személyes példamutatással próbált lelket verni seregébe: egy katona az egész sereg színe előtt kezdett zúgolódni az árpából, zabból sütött fekete, penészes kenyér miatt, kifejtve gyanúját, hogy a kenyérben több található a közeli fűrésztelepről összesöpört faforgácsból, mint normális emberi táplálékból. Károly nyugodtan elvette a darab kenyeret, megette, aztán hűvösen ennyit mondott: "Nem valami jó, de meg lehet enni…” – miközben arra gondolt, hogy mekkora mázlija van, hogy nem borsófőzelékről van szó, mert akkor már ott kuporoghatna a szomszédos bokor mögött, és jó kedélyű, vörös bundás állatokkal szórakozhatna.

Eközben a cár szintén Ukrajnába érkezett, ahol a két fél „könnyed” harcokat vívott. Ezek eredménye az
lett, hogy Károlynak áprilisra mindössze 18.000 katonája maradt. A király mégsem adta fel azon tervét, hogy legyőzze a cárt, ezért ostrom alá vette Poltavát.

Közben, hogy megünnepelje születése napját, június 27-én portyára indult. Önmagát egy győzelemmel sikerült megajándékoznia, lekaszabolta az egyik, arra kószáló orosz alakulatot. A boldog örömbe némi üröm is vegyült: az egyik vaktában kilőtt orosz puskagolyó a lábán találta el a királyt, szétzúzván sarokcsontját. A kemény Károlynak szeme sem rebbent, még hat órán át ült a nyeregben, mikor szárnysegédje észrevette, hogy vér folyik a csizmájából. A vérveszteség miatt estére kómába is esett. Le akarták vágni a lábát, de egyik tábori sebésze megmentette. Másnap megtudták, hogy közeledik az orosz sereg, és mindenki tudta: döntő csata következik.

A poltavai csatára külön nem térnék ki – noha akár egy külön posztot is megérdemelne –, hiszen Károly (sebesülése miatt) csak korlátozott mértékben vett részt benne. Javarészt hordágyán feküdt, és a levegőben a csata utáni terített asztalra, akarom mondani földre gyülekező, komor színezetű madarakat nézte. Huszonnégy hordágyvivőjéből huszonegyet ellőttek, ő meg a csatamezőről érkező hírek miatt azon a sarkalatos kérdésen töprengett, amit végül is a sarka okozott, nevezetesen: most mihez kezdjen? A formálódó vereség arra sarkallta, hogy forduljon sarkon – már ha nevezetes testrésze erre alkalmas lenne – és még élő embereit a menekülésre sarkallja.

Ez persze sarkítás.


Miután a svéd vezérkar java fogságba esett, a vezérlést Poniatowski lengyel tábornok
(itt balra) ragadta magához, aki ugyan semmiféle rangot nem viselt a svéd hadseregben, most mégis jó érzékkel nyúlt a dolgokhoz. Összeszedett ötszáz katonát a menekülők közül, és Károllyal egyetértésben Törökország felé vették az utat.
 
Hiába a korábbi ajánlkozás, a törökök nem fogadták szívesen a seregét – és ezáltal vonzerejét – vesztett uralkodót: csupán a benderi (Tighina) tartományi pasa engedélyével léphette át a határt. A szép lassan több, mint ezerfősre duzzadó svéd kolónia nem panaszkodhatott. Mindent megkaptak, amit akartak: élelmiszert (amit megettek) és pénzt (amit összeesküvésekre költöttek).

A mindig a könnyelműségig bőkezű Károly most sem tagadta meg önmagát. Éppen aktuális kegyence, Grothusen kincstárnok az alábbi elszámolást hagyományozta az utókorra negyvenezer tallérról: „tízezer tallér kiosztva a svédek és a janicsárok között, Őfelsége nagylelkű rendeletére a maradékot (sic!) magam költöttem el.

Károly az elkövetkező három és fél évet állandó cselszövésekkel töltötte. A mindenre használható és kapható Poniatowski segítségével sorra buktatta meg a nagyvezíreket. A cél igen egyszerű volt: találni végre egy olyat, aki hajlandó belefogni egy oroszellenes hadjáratba. Az első, valamennyire potens nagyvezír irányította törökök – na jó, a háttérben ott izgett-mozgott Károlyunk – cárostul, cárnéstül bekerítették az elbizakodott oroszokat. Károly lóhalálában vágtatott a helyszínre, hogy átvegye a vezénylést, csakhogy mire a helyszínre ért, Péter (felesége összes ékszerével) lefizette a nagyvezírt.

A svéd király enyhén szólva ideges lett, sürgősen beszélni akart hálátlan vezírével. Ám ahhoz, hogy átjusson a Prut túloldalán álló török táborba, úgy három mérföldet kellett volna kerülnie. Nos, Károly nem lett volna Károly, ha ezt teszi. Ő keresztülvágtázott az orosz táboron (kockáztatva az elfogatást), majd beleugratott a folyóba és átúsztatott rajta (kockáztatva a megfulladást). Mindenképp rá akarta venni a nagyvezírt a megállapodás visszavonására, de az (józanul felmérve az előtte vörös fejjel ordibáló svéd anyagi lehetőségeit) erre nem volt hajlandó. A dühöngő Károly végül otthagyta a török tábort, és visszatért Benderbe. Most megtanulhatta, hogy szegény embert még az ág is húzza, ugyanis lakhelyére érve csak a Dnyesztert találta. Az álnok folyó ugyanis (távollétét kihasználva) elöntötte a svédek házait. Károly és hű követői – a „karolinok” – végül egy közeli kis faluban (Varnica) építettek maguknak erődnek is beillő házakat.

Zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy Károlyt ekkorra Európa-szerte leírták. Lengyelországban lázadás tört ki, Ágost visszavette hatalmát. A dánok partra szálltak Svédországban, azonban sikert nem értek el, mert a sebtében felfegyverzett parasztok széttépték a dán sereget – a királyi gárdaezredből 10 ember maradt életben…

A török kormányzat ekkorra már megelégelte a hívatlan vendég tevékenységét, és felszólították a birodalom elhagyására. Annyira elszánták magukat, hogy engedélyt is kértek a bécsi kormányzattól a király áthaladására. A tiltakozó Károlyt hermetikusan elzárták a külvilágtól, megvonták tőle a thaimot (az uralkodóknak járó hivatalos ellátást). Svédjeink olyan rossz helyzetbe kerültek, hogy Károly már a borsófőzelékkel is kacérkodott, pedig az ugyebár…

Hosszas huzavonák – és újabb nagyvezírek – után a szultán felszólította a mozdulni nem kívánó királyt, hogy vagy távozik, vagy erőszakkal távolítják el. A vele lévő kozákokat (Apropó kozákok! A Károly mellett kitartó
Mazeppa nem bírta a gyűrődést a túlságosan impulzív jellemű svéd mellett, és pár hét elteltével megmérgezte magát), szóval a kozákokat és lengyeleket felszólítják, hogy hagyják magára. Végül mindösszesen 300 embere marad a 6.000 törökkel és a 20.000 tatárral szemben. A megadás ennek ellenére eszébe sem jutott; sáncokat építettek, mindenkinek kijelölte helyét. A törökök többször is támadást indítottak, de nem értek el sikert. Nem véletlenül, hiszen az ellen kellett harcolniuk, aki legtöbbjüket gazdaggá tette. Tisztelték is, egymás között „Vasfejűnek” hívták.

Végül 1713. február 12-én (olvastam február 1-ét is) lerohanták a svédeket. Károly hatvan emberével és három tábornokával házának hálószobájába szorult. Nem adták fel, ellentámadást indítva visszafoglalták az egész épületet. Az ostromlók végül a probléma kevésbé kardozós megoldását választották, és rájuk gyújtották az épületet. Egyik testőre azt javasolta Károlynak, hogy törjenek át a „kancellária” épületébe, hiszen annak kőből van teteje, nem lehet felgyújtani. A király „No végre, egy igazi svéd!” – felkiáltással keblére vonta a katonát, és – soha jobbkor – kinevezte ezredesnek (villámkarrier, ugye?). A kirohanás by Zrínyi az őrült vagdalkozás ellenére sikertelennek bizonyult, a túlerő legyűrte őket.

A szultán – III. Ahmed – először Konstantinápolyba, majd egy Marica menti kis településre, Dimotikába viteti. Itt gyakorlatilag fogságban élt majd’ másfél évig. Élelmiszerellátást kapott, de hogy ne esküdjön össze – tanulékony volt ez az Ahmed – csak napi 25 tallér kézpénzt. Itt, Dimotikában értesült arról, hogy távolléte alatt Svédország csaknem minden országhatáron kívüli birtokát elvesztette, ráadásul a kormányzótanács béketapogatózásokat folytat. Károly viszont amolyan cselédseregnek tekintette a tanácsot, s nekik írt levelében közölte velük: ha továbbra is kormányozni szeretnének, akkor hazaküldi egyik csizmáját, aztán majd az közli velük a parancsait.

Helyzetét nehezítette, hogy újra egy régi ellenfele lett a nagyvezír. Hosszas tépelődés után a hazatérés mellett döntött.

Egy újabb olyan eseményhez érkeztünk, mely megérdemelne egy külön posztot, hiszen legendás lovas útja talán máig rekord.

Van ilyen poszt az egyik testvérblogunkon; tessék ide kattintani. tiboru.

Maradjunk egyelőre annyiban, hogy 1714. október 28-án indult útnak Dimotikából, és ugyanezen év november 22-én éjjel/hajnalban érkezett a még svéd uralom alatt álló Stralsundba. A testvérek között is 2.500 km-es utat (források változóak, 2.400 és 2.620 km. közé teszik) 14 nap alatt tette meg.

Tessék csak átlagtempót számolni! Ez a 179 km/nap nekem még autóval is több, mint elég, nem hogy lovon, ami ugye nagy, hullámzik, és le lehet róla esni.

A Stralsundba megérkező király futárnak adta ki magát, csak így tudott a városparancsnok, Dücker tábornok elé kerülni. Nem csak a főtiszt, de senki sem ismerte fel elsőre, Károlynak kellett lelepleznie magát. Közben elterjedt a hír megérkezéséről, és pillanatok alatt hatalmas ünneplő tömeg gyűlt össze a palota előtt. A fáradtságtól tántorgó uralkodót elvitték aludni, csizmáját úgy kellett levágni lábáról. Keménységét mutatja, hogy még aznap délelőtt szemlét tartott csapatai fölött. Készült a további küzdelemre.

Ekkorra Svédország szinte minden tengerentúli birtokát elvesztette, nem volt kereskedelme, pénze, hitele, hadserege meg elpusztult a harctereken. Az országban munkaerőhiány keletkezett, köszönhetően annak, hogy 200.000 svéd szenvedett különböző hadifogságokban. Károly felbukkanása azonban újra felcsillantotta a reményt. A parasztfiúk tömegesen jelentkeztek a hadseregbe, noha már nem volt elég munkáskéz a földek műveléséhez.
 
Utolsó élő húgát - Ulrika Eleonórát – ekkor adta férjhez Frigyeshez, Hessen-Kassel hercegéhez. Nem utolsó szempontként az játszott szerepet, hogy a herceget kiváló hadvezérnek tartották. Károly nem volt jelen az esküvőn, Stralsundban maradt. 1715 júniusában az angol király csapatai, valamint német és dán egységek körülzárták Wismar városát, majd 36.000 főnyi sereg indult Stralsund ellen. Ebben az időben szenvedett katasztrofális vereséget a svéd flotta, és ekkorra szorultak szinte teljesen ki Finnországból. Károly mégis Stralsundban maradt.

A város ekkor Pomeránia legjobban megerősített városának számított. Csupán egy keskeny töltésen lehetett megközelíteni, ezt a töltést pedig bevehetetlennek tartott fellegvár és sáncmű védte. A támadóknak csak úgy sikerült betörniük a sáncok mögé, hogy fülest kaptak. A hírt szolgáltató svéd katona a tenger felőli városfalon ült, és lábát lógatta a víz fölé. A védők erre a részre nem állítottak csapatokat, mert úgy tudták, hogy a tenger itt több méter mély. Nos, a katona miközben egy csinos lányka után nézett, elvesztette egyensúlyát, és a tengerbe pottyant. Épp el akart kezdeni fuldokolni, mikor rájött, hogy a tenger vize egészen sekély. Mindezt egy furcsa természeti jelenség okozta, ugyanis az itt igen erős szél egész egyszerűen kifújta a vizet az öbölből. A katona hosszú, mintegy két másodperces töprengés után az ostromló tábor által nyújtott kulináris – elege volt a borsófőzelékből – és egyéb élvezetek reményében a dobbantás mellett döntött. Pár óra múlva felettébb kapható dán markotányosnők karjaiban mulatta el az információ ellenértékét.

A támadók túlereje egyre szűkebbre húzta a gyűrűt Stralsund és Károly körül. Az anhalti herceg [vagyis az itt nálunk egy másik posztban megénekelt Alte Dessauer I. Lipót. tiboru] csapatai partra szálltak Rügen szigetén, és a másik oldalról is ostrom alá vették a várost. Károly több támadással próbált rést ütni az ostromgyűrűn, azonban mindig visszaverték. Az egyik csetepatéban egy pisztolygolyótól meg is sebesült, és ismételten az irgalmas szamaritánust játszó Poniatowski tábornok mentette meg.

Hajthatatlansága oda vezetett, hogy az állandó ágyúzás miatt a fél város romokban hevert. Egy nap levelet diktált titkárának, mikor egy lövedék a házra hullott, és a szomszéd szobában robbant. A titkár – el nem ítélendő módon – ijedtében elejtette a tollat.

- Mi történt? – kérdezte Károly. – Miért nem írja tovább?

A titkár csak nyögni tudott:

- Felség, a bomba…

- Hát aztán? – jött a válasz. – Mi köze a bombának ahhoz a levélhez, amit diktálok? Folytassa, kérem!

Hiába a nagyok mellett sosem könnyű.
..

Végül további sikertelen és vesztes kirohanás után (tábornokai könyörgésére) hajóra szállt és elhagyta a várost. Persze, mint minden az életében, ez sem ment egyszerűen. A decemberi hidegben olyan jégréteg képződött a kikötőben, hogy előrehaladni csak úgy lehetett, ha folyamatosan törték a jeget a ladik orra előtt. Természetesen ellenségei sem hagyták simán távozni. Mivel a szél miatt hajóikkal nem tudtak a közelébe férkőzni, a parton elhelyezett ágyúikkal lőtték. Bár Károlyt eltalálni nem tudták, azért alaposan körbepuffogtatták. Két, közvetlenül mellette álló emberét cafatokra lőtték, és az árbocot is kilőtték helyéről. Végül találkozott még két megmaradt hajójával, amik Karlskronába vitték. Mindenki azt hitte, hogy ha ilyen közel jár a fővároshoz, akkor be is tér oda – már söpörték az utcákat – de Károly ezt nem tette meg. Ő csak győztesen tér haza.

Mindent meg is tett ezért. Általános sorozást rendelt el, még a 15 éves fiúkat is katonának vitték. Az élelmiszerek felét elrekvirálták a hadseregnek, és nevetségesen alacsony áron felvásárolták az ország teljes vaskészletét. Új adókból próbált bevételhez jutni, például a parókát
és aranyozott kardot viselőket külön megadóztatták.

Az ellene alakult koalíciónak az volt a terve, hogy 1716 tavaszán lerohanják Svédországot. Károly természeténél fogva képtelen volt védekezni, úgyhogy innen-onnan összekapart 20.000 fős seregével betört a dán uralom alatt álló Norvégiába. Egymás után verte meg az itt állomásozó dánokat, de hadászati sikert az élelmiszerhiány miatt nem tudott elérni.

Míg ő hadakozott, új kegyence, Goertz báró (aki itt jobbra látható a királlyal) egy összeurópai cselszövéssorozaton dolgozott. A cél az volt, hogy I. Péter igényeit elégítsék ki kelet-balti területekkel, ültessék vissza Szaniszlót a lengyel trónra, majd spanyol és orosz csapatokkal buktassák meg György angol királyt, és szállják meg Angliát. Károly ugyanis nagyon berágott angol kollégájára, aki (szorult helyzetét kihasználva) számos svéd birtokot kaparintott meg. Az oroszokkal való tárgyalás már olyan szintre jutottak, hogy a folytatásra, a hadműveletek összehangolására már Aland szigetét is kijelölték.

Miközben a svéd gazdaság már tényleg az utolsókat rúgta – rézpénz, infláció –, Károly még egyszer összeszedett egy 35.000-es sereget. Ennek élén 1718 októberében újra megtámadta Norvégiát. Nekilátott a kulcspozíciót elfoglaló Frederiksen ostromának (az itteni vár itt lent, napjainkban). Az iszonyú hideg teljesen elcsigázta katonáit, csak személyes példával tudta őket a további harcra rávenni. Károlyt az elmúlt 18 háborús év úgy megedzette, hogy ekkor már úgy sem lett semmi baja, ha az éjszakát pusztán köpenyével takarózva, egy deszkán töltötte.

December 11-én este, néhány főtisztjének kíséretében kiment megtekinteni a készülő ostromműveket. Főhadmérnöke, Megret francia mérnök megnyugtatta, hogy hat nap múlva beveszik a várost. Károly – hogy végignézhessen az épülő árkokon – feltérdelt a töltés peremére. Az éber ellenség minden mozdulatra tüzelt, így erre is. A tisztek csak arra figyeltek fel, hogy Károly sóhajt egyet és leroskad. Mire odaértek mellé, már halott volt. A golyó jobb halántékát találta el, háromujjnyi lyukat ütve rajta. Bal szeme teljesen szétzúzódott, a jobb pedig kiszakadt üregéből.

A jelenlévők értesítették az ostromárkok parancsnokát, Swerin grófot, majd úgy döntöttek, eltitkolják halálát. Helyettese és rokona, a hesseni herceg elrendelte, hogy senki sem hagyhatja el a tábort. Lezáratták a Svédországba vezető utakat is. Mindezt elsősorban nem a pánik, hanem saját önző céljai érdekében: ki akarta zárni a trónöröklésből a holsteini herceget és családját…

Mi a végkövetkeztetés? Nézzünk két személyes véleményt.

Az elsőt Voltaire írta, XII. Károlyról szóló könyve zárásaképp:

„Így pusztult el harminchat és fél esztendős korában XII. Károly, Svédország királya, miután egyaránt megismerte a szerencse legmagasabb fokát is, a legkegyetlenebb balsorsot is anélkül, hogy az egyik ellágyította volna, a másik pedig akár csak egy percre is megtörte volna. Úgyszólván minden cselekedete, beleértve egyébként egyhangú magánéletét is, messze kívül esett a valószínű határain.

Talán az egyetlen ember volt, de az uralkodók között [...] az egyedüli, aki soha életében nem mutatott gyengeséget; a hősök minden erényét úgy felfokozta, hogy ezek az eltúlzott erények ugyanolyan veszélyessé váltak, mint a velük ellentétes hibák. Csökönyössé fajuló szilárdsága az ukrajnai szerencsétlenségekhez vezetett, s öt esztendeig marasztotta Törökországban; pazarlásba csapó bőkezűségével tönkre tette Svédországot; a vakmerőségig eltúlzott bátorság halálát okozta [...].

Nagy képességei, amelyek közül egy is elegendő lett volna, hogy halhatatlanná tegyen más uralkodót, országa szerencsétlenségét idézték elő. Soha nem támadott meg senkit, de a bosszúállásban inkább a könyörtelenség vezette, mintsem az óvatosság.[...] Szenvedélyes dicsvágya, harciassága és bosszúszomja lehetetlenné tette, hogy jó politikus legyen, márpedig e képességek nélkül nem volt és nem lehet senki hódító. A csata előtt s a győzelem után csupa szerénység volt; a vereség után csupa törhetetlen erő;[...] inkább kivételes ember volt, semmint nagy, s inkább csodálatra, semmint követésre méltó.”

A másikat a fentebb már említett Megret hadmérnök tette, amint a halott Károly kihűlő teste fölött álltak az ostromárokban:

„Az előadásnak vége, menjünk vacsorázni!”

Biztosan kedvenc borsófőzelékére gondolt.

91 komment

Címkék: svéd életrajz hadtörténelem vendégposzt királyok

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2010.01.20. 11:34:42

Tiboru, nálad aztán tényleg picinyke a picinyke!
Nem akarom sarkítani a dolgot, de ez a borsófőzelék vonulat a vacsora /ebéd ajánlattal a végén még a BKV-s végkielégítéseket is tromfolta /überelte?/.
Megelőztél Lécci nagyszerű posztjával, tegnap én is újraolvastam, igaz, úgy sem tudtam volna belinkelni /vagy szkennelni vagy mi a csuda/.

Köszönet a gyorsaságért, a szerzőnek a tartalmas és izgalmas posztért, az idézetekért, a képekért!

Károly nagy király volt és nagy hadvezér, bátor katona.
Koronás hadvezér - nyugodjon békében!

APImásik 2010.01.20. 11:42:24

vakondokoook... áállj. szerelvényt le.
:)

M65od 2010.01.20. 12:49:52

Na sikerült ebből is egy jó kis olvasmányt kerekíteni (csak a borsófőzelék-vonalat nem kellett volna itt is végigerőltetni, de ez legalább mindenkinek megmaradt:)).

Szolgálatvezető Úr! A díszlépés és szemle gyakorlása a gyepen bizonytalan időre elhalasztva:)!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.20. 13:02:23

@M65od:

Köszönet a megértésért és hála a nagyvonalúságért :-P

hazitroll 2010.01.20. 13:02:28

Jó volt! Így ebéd után emésztgetni pláne.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.20. 13:16:22

Kismy- maximális respect :)

Lemilt a közoktatásba!

Az oktatás témához egy kis off:

www.es.hu/?view=doc;24996

"Az igazán meglepő azonban az volt számomra, hogy számos vizsgázó emlékezete szerint a nemzetállamok rendszere az I. világháború végére fejlődött ki. Válaszukban ugyanis tizenöten Romániát, nyolcan Bulgáriát, hárman Görögországot sorolták fel, mások pedig még messzebb mentek. Öt hallgató szerint 1918-ban alakult meg Svédország, négy-négy szerint Anglia, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Hollandia, Belgium, Dánia, kettő-kettő szerint pedig Olaszország és Írország. Ezzel azonban még nem ért véget a sor. Egy-egy hallgató a Weimari Köztársaságot (sic!), Dél-Oszétiát, Grúziát, Luxemburgot, Norvégiát és a Vatikánt is megemlítette."

ON

APImásik 2010.01.20. 14:26:04

@Thaddeus Griffin: hűűűűűűű...

:) ez a XII. Károly kicsit olyan, mint Oroszlánszívű Richárd... ő is végigharcolta az életét... soxor győzött... és egy ostromban kapot halálos sebet...:)

APImásik 2010.01.20. 14:34:17

@tiboru: :) csak épp letáboroztak... szóval óvatosan itten a "poszt-szeleteléssel", kérem...:D:D:D:D

nagyon jók a képek is...
csak a király képe a fejlövéssel kicsit fura...
mert:"A golyó jobb halántékát találta el, háromujjnyi lyukat ütve rajta. Bal szeme teljesen szétzúzódott, a jobb pedig kiszakadt üregéből."

nekem az inkább a kimenetinyílás... nem tükrözték ezt a képet...? bár gondolom kifelé menet vitte a fél arcát is... de akkor is furcsa...

ja, és a végén az a borsófőzelék... hát, ha ilyet tettek a király elé... nem csoda, hogy nem tetszett neki...:D

M65od 2010.01.20. 15:07:19

@tiboru: Nagyon szívesen, most mond azt, hogy nem a nagyvonalúságunkból élsz:DDDD Sőt nálam még az ajtót is célba szokták venni a cirmosok, úgyhogy van itten még érdekérvényesítő potenciál:)))

A témához még: a lovasrekordban a nettó lovaglás volt 14 nap? Mert okt 28. és nov. 22. között több idő van (ami persze Karcsikirály érdemeiből nem von le sokat)... Az emléktábla azt jelzi, hogy minden pihenőidejét nálunk töltötte? Biztos beütött a betyárbarack:))

Hullafotós 2010.01.20. 15:17:30

Jár a kupica.

Viszont hetek óta egy kérdés gyötör engemet:
Hová tűnt Titus Pullo Urbino...?!

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.20. 15:34:04

@APImásik: Ami a legfájdalmasabb, hogy tudom, melyik intézményről beszél, lévén, hogy tavaly nála vizsgáztam...

kvarcman 2010.01.20. 15:59:22

Újabb kiváló post!

Nagyon köszönöm, öröm volt olvasni! :)

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.20. 18:00:24

A Rügen szigetén partraszálló anhalti herceg amúgy nem más mint a korábban általam megénekelt Alte Dessauer Lipót bácsi, akkor még fiatalon. Volt a hadseregében néhány bajor, erről szólt később az Ein Bayer auf Rügen című történelmi témájú sorozat a Sat1-en (ne bántsatok!)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.20. 18:13:29

@Professor Pizka:

Na, akkor ezzel az infóval máris kiegészítem a posztot, köszi!

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.20. 18:40:27

@APImásik:

Jogos; nekem is kimenetinek néz ki.

Kismy 2010.01.20. 18:56:11

@APImásik:

sasszemű! ez nekem fel sem tűnt, pedig nézegettem a képet sokáig. amúgy érdekes, hogy utólag többször próbálták modellezni a halálos lövést, miután voltak olyan pletykák-vélemények, hogy netán egy, a lövöldözésbe belefáradt svéd húzta meg a ravaszt. de nem jutottak semmire.

Kismy 2010.01.20. 18:57:42

@Professor Pizka:

köszi! ilyen az, amikor nem rakjuk össze a párhuzamos eseményeket...

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.01.20. 20:11:10

Ez a borsófőzelék olyan elfogyasztás utáni állapotú... :)

MTi 2010.01.20. 20:23:06

Király volt ez a Károly!
"...felettébb kapható dán markotányosnők..." ide viszont hiányoltam egy illusztrációt :)

Michael Collins 2010.01.20. 20:55:54

@APImásik: Nem akarok roszmájú lenni, mert tisztelem Oroszlán(szagú)szivű Richardot. De Károly legalább nem a férfiakhoz vonzódott :)!

Kismy 2010.01.20. 21:03:23

@Michael Collins:

hát van aki szerint: igen. állítólag - hangsúlyozom állítólag - fizikai rosszullét fogta el nők jelenlétében. egy másik infó szerint úgy tudott a legjobban aludni, ha fejét valamelyik katonája ölébe hajtotta... :)

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2010.01.20. 21:52:01

Jó cikk, köszi. Az már nem tudom kinek esett le, hogy a moldáv történelem olyan szakaszáról olvashattunk, amelyet szintén nem annyira fényez a mai Moldova.

juditmanó 2010.01.20. 22:31:01

@Professor Pizka: Jajj, ez az utolsó mondat fájdalmas volt :D

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.20. 22:40:01

@juditmanó: tudtam hogy tetszeni fog :-) Már csak a Für alle faelle Stephanie-t kellett volna odacsempészni valahogy :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.20. 22:49:00

@juditmanó:
@Professor Pizka:

A reakciókból ítélve ez a bajor Rügenen valami germán Barátok közt lehet...

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.20. 23:12:20

vidám bajor rendőr főtörzs a messzi északra kerül és tinglitangli kalandokat él át :-)

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2010.01.20. 23:14:11

kissé off, de úgy tűnik, lesz egy új film M v. Richthofen báróról
www.montereymedia.com/theatrical/films/red_baron.html

Zig Zag · http://lemil.blog.hu/ 2010.01.20. 23:18:07

sajnos arra még kell várni egy kicsit, míg ittebei Kiss Józsefet is filmreveszik :(

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.20. 23:19:38

@Zig Zag: eddig arra vártak, hogy Gesztesi lefogyjon akkorára, hogy eljátszhassa, de most már nem várnak tovább, mert tavasztól Szamócának kell belefogyni és bajszosodni a szerepbe :-)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.21. 00:16:39

@Professor Pizka:

Köszi. Kegyetlen lehet...

BTW Rügen: ha jól emlékszem, egy időben a keletnémet ernyősök bázisa volt.

vén betyár 2010.01.21. 06:42:44

Kicsit nagyon OFF, de segítség fegyvertársak, fegyverszakértők, fegyverszeretők,
ha jól látom az ott felülről a 10. képen 1 H&K MP5?Az egyenruha török, görög, brazil?
szexcsatakanno.blog.hu/

MTi 2010.01.21. 07:38:56

@Kismy: köszönöm, valami ilyenre gondoltam! :)
még egy kérdés: a svédek hogy emlékeznek XII. Károlyra, mekkora a kultusza?

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2010.01.21. 08:29:15

A szokásos és jól megérdemelt gratulák után lenne egy kérdésem: a zászlók honnan vannak és kik használták?

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.21. 08:49:43

@Zig Zag: az ottani harcokban, pontosabban a cár hadi hírnevén keletkezett csorba kiköszörülésében részt vett - elmondása alapján - Münchausen báró is :-)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.01.21. 08:55:04

@vén betyár: Ez nagyon jópofa, h megkérded, de akkor a linket pontosítom:
szexcsatakanno.blog.hu/2010/01/19/ixion_kereke_hera_klonja_avagy_kivel_szexelt_a_mitologia_nehezfiuja
Asszem, erre a kommandós pasira gondoltál.
Egyébként ez a Károly nem lopta be magát a szívembe, ha belegondolok, hogy mennyi ember halálát és megrokkanását okozta teljesen feleslegesen. Akármilyen bátor volt, a felelőtlensége is égbekiáltó. Érdekes a párhuzam Oroszlánszívűvel. Az is jó sokáig hagyta ebek harmincadjára az országát.
(Lehet, h 1 katonának jót tesz, ha heteró, mert akkor van miért hazamenni ... Csak úgy belegondoltam.)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.01.21. 08:57:53

@vén betyár: Nahát, h itt megemlíted ...
A pontos link:
szexcsatakanno.blog.hu/2010/01/19/ixion_kereke_hera_klonja_avagy_kivel_szexelt_a_mitologia_nehezfiuja
Ha jól emlékszem, portugál nyelvű oldalról szedtem, úgyhogy nagy valószínűséggel brazil.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.01.21. 08:58:42

@Gloria Mundi: Sorry, az előző-előző komment nem jelent meg, azért írtam be még 1x ...

B. Capelluti · http://rallyedream.blog.hu 2010.01.21. 09:38:32

Militáns körökben előjönni a jogvédelemmel nem feltételnül hálás megszólalás, de tisztelettel szeretném megjegyezni, hogy a csizma mellé küldött egy pasast is, aki az ő legfőbb megbízottja (högste ombudsman) volt. Na jó, ez az ombudsman ekkor még a király embere, (ma ezt a hivatalt Justitiekanslernek kb. legfőbb ügyésznek lehetne fordítani, de ez nem ugyanaz a pozíció, mint a mi legfőbb ügyészünk. Mindezzel az volt a célja, hogy - kényszerű távolléte alatt - legyen valaki, aki az állami közhivatalok (amelyek vezetői székeiben nem feltétlenül az ő legfőbb hívei tanyáztak) ellen benyújtott panaszokat kivizsgálja. Egyébkénbt az ombudsman csak 1809-től (svéd alkotmányreform, letörték az aktuális király III. Gusztáv és fia, IV. Gusztáv Adolf nem kimondottan demokratikus szarvát) lesz a parlamenté, éppen azért, hogy a királlyal (meg persze a végrehajtó hatalommal) szemben.

Kismy 2010.01.21. 09:56:30

@MTi:

igen nagy a kultusza. általánosságban is tisztelik (Gusztáv Adolffal együtt), és bizonyos társadalmi csoportok meg különösen. nevesítve: svéd neonácik a stockholmi szobra előtt tartják évi rendes összejövetelüket és felvonulásukat.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.21. 10:38:58

@vén betyár:
@Gloria Mundi:

Hát nem tudom... A kesztyűjén a POLICE, a sapkáján meg a SWAT felirat inkább amerikaira enged következtetni.

Glória, emlékszel még, milyen keresőszót használtál?

APImásik 2010.01.21. 10:39:50

akit érdekelnek a svédek még... borsófőzelék nélkül...:)
katt ide:
mek.oszk.hu/03000/03052/html/

elolvastam már vagy 2x... nekem nagyon tetszett...:)

/természetesen ezt nem azért írtam, hogy Kismy érdemeit kisebbítsem! csak itt sok olyan van leírva, ami XII. Károly 1-2be nem fér/hetet/t bele!/

vén betyár 2010.01.21. 11:56:16

@Gloria Mundi: Szerintem mindenkinek csak jót tesz, ha heteró /tisztelet a kivételnek/.Hazamenni a nős /férjezett/ személyek szoktak, lásd ödüsszeusz, igaz róla meg tudjuk, hogy csak mese, monda, mítosz.Egyébként nem jellemző a katonára, hadvezérre a nagy hazavágyódás, különben el sem igen indulna, de ő meg a magyarul szépen megnevezett anyámasszony katonája.
Nálam a "koronás hadvezér" azért nyerő, mert sokakkal ellentétben akik milliókat küldtek elpusztulni szemrebbenés nélkül, Ő első volt a sorban, igazi elöljáró.
Szinte mind ha kereste volna a halált.
El is jött érte szinte irigylésre méltóan.Egy távoli, tiszta, pontos, gyors és váratlan fejlövés, ha nem is minden katona álma, de "legalább nem szenvedett sokat"-ahogyan mondani szokták.

Zita néni meg nagyszerű.

vén betyár 2010.01.21. 12:43:05

@Gloria Mundi: Szerintem mindenkinek csak jót tesz, ha heteró /tisztelet a kivételnek/.Akik hazaigyekszenek, azok a nős/férjezett hősök, habár nem sok ilyet ismerünk.Kivéve talán Odüsszeuszt, igaz,róla tudjuk, hogy csak mese, monda, mitológia.
Aki meg el sem indul, az az anyámasszony katonája.

Nálam azért nyerő a 15 éves király, a koronás hadvezér, mert Ő mindig első volt a sorban, igazi elöljáró.Nem úgy, mint sokan mások akik szemrebbenés nélkül küldtek bárkit a halálba.

Mintha kereste volna a halált.Utol is érte, irigylésre méltó módon.Egy szép távoli, pontos, gyors, tiszta, halálos fejlövés -nem mondom, hogy
minden katona álma,- de legalább nem szenvedett sokat.

APImásik-nak köszönet, Zita néni nagyszerű.

Árpádka 2010.01.21. 13:22:52

@APImásik: Miért van az hogy az ilyen témáju könyveket soha nem találom meg :S

APImásik 2010.01.21. 13:53:17

@Árpádka:
1, me' a munkahelyeden vasszigor van
2, me' látják a monitorodat
3, ha van szabadidőd, akkor a recepciós csajokat fűzöd...
4, fájlmegosztás közben belassul a net...

:D

a viccet félretéve... anno a történelempontlapponthun sok jó link volt... /pl. a lemilt is onnan szedtem./ és ez a svédes dolog is ott volt... de vagy szerkesztőt váltottak, vagy tulajdonost... de sok link eltűnt... pl. a lemil is... ellenben tele van rengeteg jó témával angol nyelven... tudok valamelyest angolul... de pl. a banokbörni csatát inkább magyarul olvasnám... /:) a lemilen meg is van... asszem:)/

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.01.21. 14:28:30

@vén betyár: Azért a legtöbb hadvezérnek volt felesége is, de nem feltétlen akart emiatt hazasietni, az is biztos. Odüsszeuszt nem mondanám hadvezérnek, úgy kellett elvonszolni a trójai háborúba, viszont olyan nagyon nem is rohant haza annak végeztével :) Talált más nőt, na ...
Inkább csak arra gondoltam, hogy egy olyan király, aki csak más pasik közt érzi jól magát, tán nem találja annyira a helyét a "normál", békés életben. Egy Károly-féle, pl, lehet, h tudta, egyetlen módon lehet "nagy", ha őrült hadtettekre ragadtatja magát. Míg egy Caesar, egy Napóleon nem csak a hadszíntéren tudott alkotni, de persze ők kivételes zsenik voltak.
A bátorság és a vakmerőség is két külön dolog. És ha már mi keressük a halált, miért kell hozzá tönkretenni a saját országunkat?

vén betyár 2010.01.21. 15:18:29

@Gloria Mundi: Teljesen igazad van, bennem mégis tiszteletet kelt, ha valaki vakmerően az első sorban küzd, holott megtehetné, hogy ne tegye, pedig több a veszteni valója mint az egyszerű katonának.Több a vesztenivalója?Életemet és koronámat, életemet és becsületemet?Na, ezen is lehetne vitatkozni.A saját országukat meg többen tették tönkre gyávaságból, hatalomféltésből, stb.

APImásik 2010.01.21. 15:55:03

@vén betyár:

... ua. volt a hibája, mint Napoleonnak... nem nagyon tudott békét kötni... én Voltaire véleményét osztom... ez a hozzáállás bejön egy hadvezérnél... de egy király... legyen felelősségteljesebb...
persze a példamutatás se kutya... de nagy Sándor is kénytelen volt visszafordulni...

a másik... nagyon sokan megpróbálták az oroszokat elkapni... de mindig ua. lett a nóta vége... a vicc az, hogy senki sem tanult belőle:)
csak az amik... amikor a 80as évek végén gazdaságilag bedől a SZU. bár most meg náluk van a gázvezeték kellemesebbik vége... szal, megint ott a labda. a nagymackónál...:)

hazitroll 2010.01.21. 16:14:12

@Gloria Mundi: Mondjuk ilyen kategorikusan én nem mondanám, hogy tönkretette. Illetve azt gondolom, hogy biztosan nem _akarta_ tönkretenni. A pokolra vezető út is jó szándékkal van kikövezve, vagy valami hasonló.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.01.21. 20:06:11

@vén betyár: Azt én is becsülöm, ha vki az első sorban küzd. :) Legalább is sokkal bátrabb dolog, mint meghúzódni a háttérben, és csak a többieket halálba küldeni. De az igazán jó hadvezér sztem az, aki a lehető legkevesebb ember életét kockáztatja, és a magáét se nagyon ... Mert ha ő elesik, akkor kitör a fejetlenség. Persze innen, a képernyő elől baromi könnyű erről írni, beismerem :)
Egy királynak nem csak v nem elsősorban jó hadvezérnek kellett lennie, azért a politika művészete legalább annyira hozzátartozik ... Augustus pl olyan beszari volt állítólag, h mindig rosszul volt, ha harc közelébe került, de megtalálta magának Agrippát, aki megnyerte neki a csatákat.

NagyTeve · http://www.uniforminsignia.org 2010.01.21. 21:20:14

@Kismy: Kösz. Egy forrás esetleg ...? Csak mert érdekel a téma :)

Iustizmord 2010.01.21. 23:34:18

az elmúlt idők legjobb lemil posztja, pedig mindet olvastam, többször is.

tényleg qrvanagy. le is mentem.

RoFä 2010.01.22. 03:32:03

Én nem ismertem a történetet, és eddig annyit tudtam a királyról, ami a Váci utcai emléktáblán áll.

Basszus, végig komolyan azt hittem, hogy mérgezett borsófőzelék okozta a végzetét :)

Szenzációs figura és minden igényt kielégítő írás. (Király csávó, és király írás, elnézést...).

RoFä 2010.01.22. 03:55:30

Egyébként ilyen nem kifejezetten szokványos történelmi személyiségek esetében kedvelt szokása mindenféle lélekbúvároknak, hogy vad profilalkotásba kezdjenek. t.i. milyen személyiségzavarral vagy akár pszichiátriai betegséggel küzdött emberünk. Ez itt sem lenne érdektelen.

A túlzott vakmerőség, befolyásolhatatlanság és a borsófőzelék engesztelhetetlen gyűlölete így együtt...mire enged következtetni? :))

Kismy 2010.01.22. 19:29:57

@Gloria Mundi:

közben az jutott eszembe, amit a rossz nyelvek terjesztettek Báthory Istvánról, mikor lengyel király volt. nevezetesen azért vezetett annyi hadjáratot az oroszok ellen, hogy ne kelljen hazamennie a feleségéhez. szegény Jagelló Anna uis randa volt, mint a bűn :) állítólag Báthory a nászéjszakán csak azért ment be a hálószobába, mert a rendek rázárták az ajtót. igaz, a sztori szerint ezután távozott az ablakon :)

radiris 2010.01.22. 19:31:42

@Kismy: egy magyar uralkodó nem lehetett ilyen pipogya, ezt nem hiszem el, tiltakozom!

K.Jani 2010.01.23. 01:40:45

nagyon tetszik a cikk, remélem még sok ilyen lesz!

taser 2010.01.23. 09:29:55

@vén betyár:

Nem látom pontosan de a sapkáján a hímzés nagyon emlékeztet az ATF ( alcohol tobacco firearms) magyarul US vámőrség jelvényére.
Biztos, hogy nem török vagy brazil ( police swat stb)
A kezében egy H@K MP5 van kihúzható válltámasszal lámpával red dottal. A szemüvege egy ESS ballisztikus szemüveg a nagy vízen túl igen népszerű. Én azt mondom USAnkából való a kép ( by Borat)

A cikk megint nagyon jó lett. Hiánypótló!
Károly nem Norbiupdéten nőtt fel az látszik. A férfiember meg olyan hogy hol elkódorog otthonról hol meg hazamegy a sebeit nyalogatni/ tattni. :)
Aztán van aki átmegy a határon és már többet nem megy haza.
Elég sokat időzött a törököknél arra felé azért szokásban volt a vendég igényeinek kielégítése minden szinten. Pláne ha egy királyról volt szó.:)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.23. 10:02:08

@taser:

Nem akadékoskodni akarok, de az ATF nem pontosan a vámőrség (az inkább a US Customs and Border Protection nevű cég Customs része).

Az Alkohol-, Dohány- és Lőfegyverügyi Hivatal egy szövetségi bűnüldöző (bűnmegelőző, felderítő és nyomozási jogkörrel egyaránt rendelkező) amerikai szervezet a sok közül, az elnevezésében is megjelölt, ellenőrzött forgalmazású árucikkek szemmel tartására.

(Ehhez kapcsolódik egyik kedvenc történetem egy fordítási bravúrról, amit egy hivatalos rendőrségi tolmács követett el. Jenkikkel folytatott megbeszélésen az ATF-et mindaddig következetesen "A nyolcvanas különleges egységnek" fordította, amíg oda nem súgtam neki, hogy ha mégegyszer meghallom ezt a marhaságot, akkor a kávészünetben bezárom a vécébe és rágyújtom a helyiséget).

Magyarázat: a betűszó kiejtve é-tí-ef, valóban hasonlít arra, mintha a 80F-et mondanám angolul: éjtí-ef... De egy rendőrségi tolmácstól azért elvárható (lett volna), hogy legalább egyszer lássa leírva is, hogy az a rokonszenves három jenki kolléga honnan érkezett.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.23. 10:16:41

@tiboru:

Pontosítás: az ATF teljesen hivatalos, legújabb rövidítése már BATFE (Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Explosives), vagyis kiegészítették robbanóanyagokkal is, de szakmai körökben továbbra is 80F, akarom mondani ATF :-)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.23. 14:17:36

@tiboru: És nincs az a bíróság, ami bűnösnek talált volna, ha megteszed :) Csakúgy, mint a boros kólás esetben ;)

taser 2010.01.23. 14:48:40

@tiboru:

Jogos. De ha elkezded az sorolni a US különböző erőszakszervezeteit az eu-ban szocializálódott embereknek akkor csak néznek mint a moziban. Az ATF még leginkább a mi vámkommandónkhoz áll legközelebb.
Egy sima tolmács már a Pentagontól is megfekszik és lazán hadügyminisztériumnak fordítja. De olvastam ilyet már országos napilapban is.
Abban igazat adok a lemil ne süllyedjen le az ő szintjükre, tehát csak precízen ( és közérthetően) továbbra is.

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.23. 16:22:26

@Kismy: hát, én is hallottam az anekdotát, de nem hiszem. Valahol azt olvastam, hogy ilyenkor az amerikai felnőtt filmiparban megszokott fluffer girl-ök (felszopólány) elődei teljesítettek hazafias szolgálatot. A királyné meg csak állt négykézláb és a hazára gondolt :-)

juditmanó 2010.01.23. 17:11:15

@tiboru: Huh, te aztán szigorú vagy a tolmácsokkal szemben :D

Kismy 2010.01.23. 18:48:45

@Professor Pizka:

nos, az biztos, hogy végül a rendek megengedték nekik, hogy külön éljenek. és gyerekük sem született - szóval ha nem is az anekdotának megfelelően, de valami valóságalapja lehet a sztorinak.
a királyi felszopólányok munkaköre pedig igen fontos és bizalmi állás lehetett :)

papaten 2010.01.23. 20:14:31

Úgy tudom, hogy a sárgaborsóleves fogyasztása még ma is tradíció a svéd seregben.Nekem azt mondták a svédek, hogy minden csütörtök este azt eszik, puncsot ihatnak hozzá. Kaptam én is konzervben, a svédül értők számára a felirata: Soldatens Artsoppa Extra Mycket Flaskkött. A hagyomány, eredetét megpróbálom kideríteni. ( Bocs, de ez nem annyira érdekes, mint a felszopólányok tevékenysége).

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.23. 20:25:55

@papaten:

Hát a svédek nem a gasztronómiájukkal írták be magukat az emberiség történelmébe.

Professor Pizka · http://raerunk.blog.hu/ 2010.01.23. 21:23:52

@papaten: én ma estére főztem sárgaborsó levest :-)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.24. 12:29:52

OFF

van egy kedves barátom, a tegnap esti sörözésnél mesélte, ő Afganisztánban volt katona '85-től. Próbálom rávenni, hogy írjon az élményeiről, csak egyáltalán nem netezik, és szerinte ez nem érdekelne senkit. Úgyhogy drukkoljatok! :)

ON

hazitroll 2010.01.25. 12:44:41

@Thaddeus Griffin: Jelzem ezúton is neki, hogy engem érdekelne. Mellékesen: te nem vizsgázol két sörözés között? :)

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.25. 13:15:33

@kokas_: 13-án végeztem, úgyhogy nagyon nyugodtan sörözök :)

taser 2010.01.25. 14:41:00

@Thaddeus Griffin:

Hát őrá én is nagyon kíváncsi lennék. Mert vagy ismerjük egymást, vagy elírtad az évszámot.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.25. 14:53:39

@taser: Nem írtam el az évszámot, '85-től szolgált ott. Én mindent megteszek az ügy érdekében :)

taser 2010.01.25. 19:08:50

@Thaddeus Griffin:
Magyar az illető.? Mert 1985 - 87 ben egy magyar csoportot felkészítettek, hogy testvéri baráti segítséget nyújtson az afgán kormánynak. Aztán nem kerültek kiküldésre, ( ez 100 % ) mert már jól látszott, hogy közeledik a végjáték. Szóval nagyon kíváncsi vagyok!!!

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.01.25. 19:12:16

@taser: Anyanyelvét tekintve igen, de a SZU területén született, és ezáltal a szovjet hadseregben szolgált

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.01.26. 00:12:38

@Hoerbi:

Hát többek között erről beszéltem :-D

GrG 2010.01.26. 10:18:44

Sziasztok

Eddig nem volt időm reagálni. XII. Károly az egyik kedvenc európai uralkodom. Nagyon sokat köszönhetek neki (pl egy igazán tuti állást is, de ez más történet). Egyszer beszélgettem róla egy svéddel. Náluk az a nézet, hogy szép meg jó, de Svédország legdrágább királyaként tartják számon. Egy jól működő országot telljesen kifosztott (ráadásul a sajátját), a népességet komolyan megviselte a férfiak nagyszámú halála, az országot megviselte a király távolléte (hogyismondjam a távmunka eszközei nagyrészt hiányzotak a király érdeklődésével együtt). Szóval nem egyértelműen (és akkor finom voltam) pozitív a megitélése. Ez nekem meglepő volt, amikor először hallottam, de tulkép érthető.
G

Titus Pullo Urbino 2010.03.22. 11:47:29

@Kismy: Gratula a cikkért, jó volt. Sajnos kicsit lemaradtam az olvasásban, de jobb későn, mint soha.

@Thaddeus Griffin: Az afgán téma engem is nagyon érdekelne, írjon csak az ember!

@Hullafotós: jelentkezem!
süti beállítások módosítása