Erre a posztra eredetileg a Magyar Költészet Napján került volna sor, de a választási cirkusz, valamint a blog.hu rendszerének ideiglenes elérhetetlensége megakadályozott bennünket abban, hogy az alábbi irodalmi csemegét egy nappal ezelőtt tárjuk a lemilblog kultúrára éhes közönsége elé. De - ahogyan Stevie Wonder mondta az első eredményes vakrandi után - jobb később, mint soha.

Molnibalage kolléga írása választóvonal blogunk életében: érezzük, hogy olvasóink ezentúl egyetlen verset sem tudnak úgy olvasni, mint azelőtt.

Magyar haderőreform, avagy a nagy költészetkonteó?

A nagy hétvégi (és az ezt megelőző) választási hajcihő és puffogtatás után ideje újra valami olyasmivel foglalkozni, ami mindenkinek elemi érdeke. Kis hazánk biztonságáról van szó.

Haderőreform címén annyi minden elhangzott eddig, és valószínűleg még el is fog. Boldog-boldogtalan felvázolt már annyi elképzelést, mint égen a csillag: ez kell, az kell, ez jöjjön nyugatról, azt vegyünk keletről, elődeink hősies tetteinek felemlegetése, huszárvirtus, stb.

Egyik lelkes kutatónk azonban (két konteó és három lemilposzt olvasása között) megvilágosodott. Valami elképesztőre, sőt: egyenesen hihetetlen dologra bukkant! Figyelem, nem lesz egyszerű a dolog, már-már az időutazás, továbbá a jövőbelátás képessége is szóba kerül!

Hősünk - kutatómunkája során - több meglepő felfedezést tett. Elfeledett és eltitkolt haditechnikára bukkant, sőt: egyéb rejtélyes utalások is rendelkezésre állnak, méghozzá szemtanúktól. Néhol burkolt kritika olvasható a felső vezetés felé.

Persze az adott politikai helyzetben ezeket nyíltan nem lehetett kijelenteni, de a haza sorsáért aggódó leleményes emberek megtalálták a sikerhez vezető utat. A később bemutatásra kerülő töredékek meg sem közelítik mondjuk a Voynich-kézirat összetettségét, de beavatottak számára legalább értelmezhetőek.

1:0 a magyar költőnek! Különben is, Virág elvtárs óta tudjuk, hogy az a gyanús, ami nem gyanús!

No, akkor csapjunk a lecsóba!

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a féluton.

Azt hiszem, ezt nem is kell nagyon magyarázni; ez lenne a kritika, ami nem is igazán burkolt... Beszélni nem lehet róla, de úgy kiszivárgott, mint az őszödi beszéd. Az utolsó sorok csak a szokásos magyar virtust emlegetik fel; semmit sem vagyunk képesek rendesen végigcsinálni.

Próbáltam súgni szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

Hoppá! Ez már egyenesen összeesküvés és micsoda módszerekkel! Talán még a hírvivő galambokat és a Twittert is bevetette a szerző, de ezt nem tudhatjuk biztosan. A felvezetés után nézzük a konkrétumokat.

S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra.

Ó, Istenem, micsoda sorok! Az ember bármire gondolna itt kezdve naplementében viháncoló múzsáktól a Tó Tündérének felbukkanásán keresztül a, hmmm… [moderálva]. Persze a rutinos szem egyből kiszűri, hogy ez valójában finom utalás a magyar partaszálló- és deszantképességek hiányára, esetleg a különleges egységek hiányára, mert hát haderő-e az, amely nem bír ilyennel? Ki veszi azt komolyan? Talán még Enver Hodzsa sem nélkülözhette őket, zseniális erődrendszerétől függetlenül.

Haladjunk csak tovább a tördékek között.

Ki feszül föl a szivárványra?

Tömör, de erősen kétértelmű utalások fedezhetőek fel a különleges alakulatokra, bár itt nem békaemberekről, vélhetőleg inkább ejtőernyősökről vagy egyéb különlegesekről van szó. Esetleg a légerőről?

Ki tudja..? Mindent a kutató sem tudhat.

A legnagyobb képzelőerővel megáldott szakemberek - liberális szerzőt feltételezve - esetleg kiolvashatnak valami egészen mást. Csak nem egy, közel két és fél ezer éve elfeledett speciális alakulat eszméjének feltámasztásáról lenne szó? Ejnye no, hát nem szégyen az elődöktől tanulni. Hiszen nagy edzők is megmondták, hogy nyerő csapaton ne változtass.

No, ennyi általános kritika után koncentráljunk inkább a felszereléssel kapcsolatos külön kiemelésekre.

Lángot ki lehel deres ágra?

Lángszórós egységek vizionálása, sőt, minden időben bevethető, esetleg hegyivadász erőkről lehet szó, mert hát deres ág azért nyáron ritkán fordul elő, mondjuk a Hortobágy kellős közepén…

Ismét csak feltételeznünk kell bizonyos dolgokat, de a popszakma már csak ilyen. A dolog érdekessége az, hogy ezek a fegyverek modern harcászatból kikoptak. Hoppá! Akkor ez bizony duplacsavar! A haderőreformot ellenzők csoportjának ankamunkája lenne?! Zseniális, ugye? Az ellenfél ellen saját fegyverét fordítani! Úgy gondolom, hogy erre maga Szun Ce is büszke lenne.

Na, ugorjunk, ahogy az öreg Pósalaki mondotta vala. Nem, az írókat most nem keverjük bele a konteóba, talán legközelebb.

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!

A fentiekben kifejtett konspirációs elméletet megerősítik ezen sorok. Hiszen melyik elvetemült ember kívánná a huszárokat visszahozni – minden erényük  és hőstetteik elismerése mellett –, vagy esetleg a kerékpáros zászlóaljat visszasírni bősz harckocsizóink helyett? Lehet, hogy esetleg a múltból idetévedt időutazóval van szerencsénk és nincs is összeesküvés, azt leszámítva, hogy az időutazás tényét eltitkolják?! 

Ha már az időutazásnál tartunk: úgy tűnik, hogy a múltban eleink olyan fegyverrendszerek birtokában voltak, amikről sok haderő ma is csak álmodhat, vagy talán nem is léteztek. Vagy csak az is előfordulhat, hogy a Roswellnél lezuhant ufókból egyesek visszaküldtek az időben valamit, vagy már korábban is itt jártak.

Sajnos az adott fegyverrendszerről és használójáról csak homályos leírások állnak rendelkezésre. A használatához szükséges képességekről is felszínes a beszámoló, de akkor lássuk, hogy miről is van szó. A küzdelem előzményeinek ismertetésétől eltekintünk, csak a lényegre szorítkozunk, méghozzá egy szemtanú beszámolója alapján:

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?

Hm…  Érdekes megjegyzés, rögtön az elején. A fegyver induló tömegéről csak becslések vannak, de ezen felül működési elve is eléggé zavaros. Megáll? Mármint a levegőben? Nem semmi. Ezek szerint valami antigravitációs eszközről lehet szó? Valószínűleg később tisztázva lesz. A „kő” szó használata biztos csak félrevezetésnek tűnik, esetleg valami kódnyelv, mert kb. annyira lehetett kőből a cucc, mit a Mulberry mesterséges kikötők eperfából. A navahó kódbeszélők is alkalmazták ezt a fajta virágnyelvet. Lám, nincs új a Nap alatt.

Töredék vége mintha a fegyver vezérlő és célkereső rendszerével kapcsolatban tenne fel költő kérdést, de válasszal sajnos nem szolgál. Úgy tűnik, hogy a LoAL-képességre* való burkolt célzás történik. Szerencsére a szemtanú – vagy szemtanúk – a végeredménynél is jelen volt(ak), s ily módon képet kaphatunk a fegyver pusztító erejéről.

Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,
Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála:
Mint olajütőben szétmállott a teste,
És az összetört hús vérolajt ereszte.

Egyre több infó: nem csak nehéz volt, hanem nagy is. A jelek szerint a fegyver roppant hatékony, hiszen egy indításból egy találatot ért el, és a találat megsemmisítő erejű volt. Az ellenfél képességeiről és technikájáról nincs információ, de feltételezhetjük, hogy túlerőben voltak, hiszen kiemeli, hogy csak egy veszett oda. És ahol akad egy, ott akadt több is. A leírás szigorúan csakis a végeredményre szorítkozik, a továbbiakról nem esik szó, pedig biztos isteni katonasztorik születhettek az esemény után.

Sajnos itt a töredék megszakad, de a hős katona később újra feltűnik a színen. Ott fegyverzetéről már pontosabb információk állnak rendelkezésre, sőt: ellenfeléről is.

Erre a cseh nyujtá vaskesztyűs tenyerét,
Hogy összeroppantsa vele Miklós kezét;

Itt valamiféle exoskeletonról lehet szó. Lám, egyesek akkor is mertek nagyon álmodni, hacsak megint nem az időutazós szál kerül előtérbe…

Összeszedte Toldi roppant nagy erejét,
S megszorítá  szörnyen a bajnok tenyerét;
Engedett a kesztyû  és összelapúla,
Kihasadozott a csehnek minden újja.

Itt tessék megkapaszkodni. Úgy tűnik, hogy a Toldi nevezetű  legendás harcosnak valami titkos fegyvere lehetett, aminek a fent említett dolog meg sem kottyant! Csak nem valami nanotechnológiás láthatatlan szuperruha, amely emberfeletti erővel ruházza fel viselőjét? A történelem nagy rejtélyeinek száma úgy tűnik, eggyel gyarapodott.

Figyelmesebb szemlélő  még számtalan forrásra bukkanhat, de ezek megtalálását és  értelmezését már inkább mindenki maga végezze el.

Sok szerencsét kíván hozzá a kutató és a lemilblog stábja.

*LoAL-képesség: lock after launch – indítás utáni célbefogás