A blog szerkesztősége Szeghalomról kapott egy érdekes kérdést feszegető levelet. A téma itt-ott már felbukkant a lemil oldalain (a hozzászólások között), de most megragadjuk az alkalmat és nyilvános, célzott vitára bocsátjuk nately olvasónk kérdését. A levelét (engedélyével) minimális, a lényeget nem érintő szerkesztést követően jelentetjük meg. Az illusztrációk a Békés megyei online hírportálról származnak; a fotók Both Imre szakértelmét dícsérik.


Legelőször tehát lássuk nately levelét:

Tisztelt lemil,

motoszkál bennem egy kérdés, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy van egy kis problémám. Történt, hogy a múlt hétvégén (a Győzelem Napja alkalmából) egyesületünk, a Szeghalmi Hagyományőr Egyesület meghívta az orosz nagykövetséget egy közös megemlékezésre, koszorúzásra a helyi szovjet katonai tömegsírnál található emlékműhöz.

Az oroszok el is fogadták a meghívást, az első titkár úr vezetésével jött a küldöttség, köztük egy kilencven esztendős veteránnal, Georgij Alexandrovics Jakovlev nyugállományú ezredessel. Szerény vendéglátás, kis ünnepség, koszorúzás, korabeli magyar katonai tiszteletadással, vagyis ahogy illik. Mindenki meg volt elégedve, az oroszok nagyon köszöntek mindent.

A megyei hírportál beszámolt az eseményről, amint az látható, nagyon tényszerűen és korrekten. A megütközésem ott kezdődött, hogy ezek után kaptuk az ívet rendesen, hogy miért nyaljuk a mocskos rohadt komcsik seggét..?! És hogy miért nem a német katonákról emlékeztünk meg, satöbbi; el tudjátok képzelni.
Holott szerintem ez az egész rendezvény az egyszerű, hajdani katonákról szólt, akik általában azt sem tudták, hogy hol halnak meg és miért… Hogyan várhatnánk el, hogy az oroszok gondját viseljék a magyar katonasíroknak Oroszországban (amelyekből ugyancsak van elég), ha mi – 65 évvel a háború után – még mindig gyűlölködünk?

Szerintetek?

Vagy mégis hibát követtünk el a megemlékezés megszervezésével?

Eddig tart tehát nately levele. Most pedig – szokásunkhoz híven – arra kérünk minden olvasót, hogy fejtse ki véleményét a kérdésről, legjobb lelkiismerete szerint adjon rá választ, egyszóval: járjuk körül egy kicsit a katonasírok témáját; azon (hazai és külföldi) katonasírokét, amelyekben egykori ellenségek földi maradványai pihennek. Külföldi katonasírok idehaza, magyar katonasírok külföldön.

Első világháborús tematikájú ugyan, és biztosan sokan ismeritek, de inspirációért ajánlom az egyik testvérblogunkat, s azon belül (abszolút relevánsként) elsősorban a katonai temetőkkel foglalkozó posztokat.

És ne feledkezzünk meg a natelyt kínzó kérdésről: hibát követtek-e el szeghalmi barátaink azzal, hogy a fenti megemlékezést (az Orosz Föderáció Nagykövetségének meghívásával) megszervezték?

Előre is köszönöm a gyűlölködéstől mentes, érdemi véleményeket tükröző kommenteket. Tudjátok: ezen a blogon sohasem a megfogalmazott vélemény az esetleges moderálás oka, maximum a hangnem és a stílus.

Vitára fel!

Ápdét: Markgraf barátunknak köszönhető az alábbi képes tudósítás a Don-kanyarból, az ottani Rudkino nevű falu mellett található II. vh-s magyar katonai temetőről és emlékparkról. Itt pedig Nyilas Gergely cikke az ismert magyar katona sírjáról.