Hosszú szünet után a lemilblogon újfent az amerikai háborús propaganda plakátterméséből válogatunk. Jelen posztban azonban nem nagyon találunk majd acélos tekintetű rangereket, rettenthetetlen nyugalmú tengerészeket, vagány pilótákat.

A mai poszt témája ugyanis az elővigyázatosságra felhívó plakátok lesznek. Mint majd láthatjuk, ezek sem nélkülözik a vicces, karikaturista megjelenéseket, viszont itt már láthatunk majd süllyedő hajót, száját jártató tiszteket, hadifoglyot, szomorú kokkerspánielt és vízihullát is. Na, de nem spoilerezek, lássuk a plakátokat.

Kezdjük rögtön egy széles plakáttal, amin az amerikaiak három legfőbb ellensége látható. Mussolini, Tojo, Hitler, amint épp hallgatóznak. Rövid és tömör szövegezés szerint az ellenség füle mindent hall.

Az első három plakát a bevezetőben már említett karikaturisztikus elemekkel operál. Az elsőn Hitler Adolf érdeklődve ücsörög a telefonvezetéken és épp hallgatja, miről folyik a beszélgetés. A plakát felirata figyelmezteti nézőjét, hogy sosem lehet tudni, ki van a vonal túlvégén, úgyhogy csak óvatosan a bizalmas információkkal. A második plakát nem kicsit udvarias módon Mr. Hitlert ír. Az apróbetűs rész nagyjából arról szól, hogy a führer tudni akarja, hogy mi mit tudunk. A harmadik képen a kis mocsok japcsi pont annak örül, hogy valaki fecseg. Sajnos a japánokat az amerikaiak nem nagyon tudták démonizálni, vagy legalábbis rettentő gonosznak ábrázolni, így mindig ilyen kis rágcsálónak rajzolták meg őket.

 A következő hármas első plakátja maga a veszedelem, egy véres pofájú csörgőkígyó képében. Kevesebb a veszély, ha nem pofázunk meggondolatlanul… nagyjából ennyit mond. Ennél is lényegre törőbb a középső plakát, amely tudatja velünk: ha sokat jár a szánk, a képen látható szegény matróz meghal. Tudniillik ha kiderül egy konvoj indulási ideje, az ellenség felkészülhet a fogadására. Ez a hajós-konvojos motívum amúgy sokszor visszatér még majd. De ha nem is hal meg a delikvens, akkor is járhat úgy az egyszeri jenki katona, mint a harmadik képen. Hadifogolyként szomorkodhat valamelyik náci táborban.

Nos, a következő három plakát igazán mesteri. Az elsőn csupán egy tengerésztiszt támasztja a korlátot, na de a felirat! Nagyjából: …és áldd meg odahaza azokat, akik tudják merre hajózunk, de ezt megtartják maguknak. ( Ha rosszul értettem, kéretik nem anyázni, hanem kommentben beszúrni. Köszönöm.) A középső plakáton egy aggódó házaspár, sőt, szülő látható; a dolgos családfő (dolgos, hisz munkásruhában van) vigasztalja feleségét, a falon pedig ott van mögöttük a zászlócska, ami tudatta minden arra vetődővel, hogy egy gyermekük épp háborúban van. A plakát szövege pedig azt tudatja, hogy mérhetetlen szenvedést okoz, ha felesleges locsogás miatt hal meg valaki. No és akkor itt át is kötjük a fonalat a harmadik poszterre. De mit is látunk: fotel, fotelen egy matrózing, matrózingen egy elárvult spániel szomorkodik. Mögötte a falon ott a zászlócska… de a rajta látható csillag már aranyszínű: aki miatt varrták, már elesett. Mert valakinek eljárt a szája - így a kép rövid félmondata. Roppant hatásos.

Az alábbi hármas hol viccesen, hol komolykodva utasít arra, hogy tartsuk a szánkat, mert a meggondolatlan fecsegés ára emberélet. Az elsőn csak szimplán beragtapaszozták főhősünk száját, a másodikon a mandzsettából ítélve maga Sam nagybácsi fogja be delikvensnek, a harmadikon meg... ööö izé. (Na ezt benéztem, akkor mint kakukktojás és popkulturális unikum itt marad, sorry) A kesztyűt nézve maga Lord Vader kussoltatja be az egyik birodalmi tisztjét, bár ez túlzás, hisz a históriák megemlítik, hogy a látottakkal ellentétben nem bánt kesztyűs kézzel a beosztottjaival. Sőt, rendszerint hozzájuk sem nyúlt…

Az alábbi jó széles plakáton egy lány beszélget(ne) telefonon valakivel, de mint azt láthatjuk, itt már nem csak a falnak van füle, hanem rögvest az egész glóbusznak. Amúgy a plakátot a haditengerészet adta ki. Ezzel a méretes poszterrel érkeztünk el azokhoz a plakátokhoz, amiken így vagy úgy, de a hölgyek a főszereplők.

Rögtön az első képen egy félreérthetetlen utalás arra, hogy nem beszéljünk feleslegesen. Sőt, a felirat szerint ez a legfontosabb biztonsági rendszabály. A második plakát már-már a vadnyugatot idézi: körözzük a képen látható gyilkost, mert eljárt a szája illetékteleneknek, és ezért emberek haltak meg. A harmadik plakáton már csak egy szvasztikával, vaskereszttel és brillekkel díszített fülbevalót (függőt? Hölgyolvasók majd kijavítanak) látunk, és magát A fület. NA ebbe nem kell suttogni semmit. A plakát szövege magyarázatra szorul: A Stetson kalap az amerikai nemzeti viselet része (erről mondjuk az indiánok másként vélekednének, de ezt most ne feszegessük), így a mondat nagyjából úgy értelmezhető, hogy amit tudunk, az maradjon is a „kalap alatt”, vagyis a kis fejünkben, és ne kürtöljük világgá. Ez a Stetson motívum is visszatérő eleme a vizsgált plakátoknak.

A következő plakátok első darabján is egy matróz kínlódik; úgy látszik, mindenki hadiflották és konvojok kifutásáról érdeklődik. Ha senkinek se, akkor még neki se! Vagyis még a babádnak sem árulhatsz el titkokat! A második képen egy vörösbe öltözött kacér dög néz sokatmondóan, és a szöveg is ütős: Te elfelejted (ti. mit mondtál neki) ő  viszont emlékezni fog.

Hja, hogy ez nem csak hadititkokra vonatkozik, hanem békében is így van: a nők MINDIG emlékeznek arra, amit a férfiak mondtak nekik. (Gyémántgyűrű, koktél a Floriditában, egy hetes látogatás a Drága Mamánál…)

A harmadik plakáton igazán életszerű jelenetnek lehetünk szemtanúi. A szemrevaló leánynak szinte az összes haderőnem delegáltja csapja a szelet, ám a felirat óva int: ő azért nem hülye… ergo lehet akár kém is. Amúgy a nőkre osztott kémszerep nem csak Mata Hari esetéből fakad: volt a háborúban egy kémnő, nevezetesen Valvalee Dickinson, a „Játékbabás hölgy”, aki történetesen a japánoknak kémkedett. Aki többet akar róla tudni, klikkelhet az FBI Dickinsonról szóló oldalára, vagy megvárhatja, míg valamelyik lemil-szerző megírja itt magyarul a sztoriját.

A most következő három plakáton a nácik a főszereplők. Az első plakátot illetően: szerintem nincs olyan ember, aki ne látta volna már. Rendkívül kifejező, nincs is mit hozzáfűzni, hacsak nem azt, hogy sokáig ez volt versenyben a Poszt Nyitóképe megtisztelő címért. A következő plakáton egy szép vaskeresztet kap az, aki kikotyogja a bizalmas információkat. A harmadik képen szinte ugyanez, csak itt a mit sem tudó „főhős” is meg lett rajzolva, és egy kedves kis köszönőlevél („A meggondolatlan pofázásért - köszike: Adolf”) kíséretében kapja meg az egyáltalán nem áhított vaskeresztet. Kis (na jó, nem kis) túlzással az előbbi két plakáton több volt a szvasztika, mint egy náci pártgyűlésen.

Az alábbi sorozat a már előbb említett Stetson kalapos motívum három szép példánya, és mind arról szól, mihez vezet, ha valaki fecseg. Az első képen egy vélhetőleg Liberty osztályú teherhajó kapja meg egy német tengeralattjáró torpedóját. A második kép akár az első folytatása is lehetne: két hajótörött matróz egy gumicsónakban hánykolódik a nyílt vízen, míg az utolsó képen egy német pilóta épp örömmel jelenti rádión, hogy előtte úszik egy jókora konvoj. Hogy német a pilóta, azt a náci karszalag tudatja, mert ugye a német pilótáknak ez a kiegészítő is szerepelt az öltözködési utasításban. (Na jó nem, de akkor is hülyeség)
A most következő plakátokra már a véres valóság ábrázolása a jellemző. Mi is lehetne elrettentőbb, mint a saját halott katonáink ábrázolása. Azért az első plakát még csak sejteti a tragédiát. A húsos német mancs épp beilleszti az elkotyogott információkból származó utolsó kirakódarabkát. Lám, meg is tudták, hogy ma éjjel konvoj hajózik Angliába. A középső plakáton egy tengerészgyalogos rogyik épp össze: arcához kap, fegyverét elejti, háttérben viharos égbolt, a felirat szerint pedig ha eljár a szánk, ő az első, aki otthagyja a fogát. A harmadik plakáton ugyanez, csak ejtőernyőssel.

Ismét a tengereken vagyunk, vagyis az első poszteren már a tenger alatt. Ott az elsüllyedt teherhajó, rakománya jópár Sherman tank volt, felette pedig ott úszik kevélyen a kivégzője, egy német tengeralattjáró. A szöveg a szokásos stetsonos. A második képen ismét egy süllyedő Liberty a főszereplő, és a mentőcsónakba kényszerült túlélők. A valóság sajnos ennél is borzasztóbb volt, mert a hadianyaggal megrakott hajók, ha torpedót kaptak, korántsem maradtak ennyire egyben. És főleg nem volt a hajókról túlélő. A harmadik poszter is arról szól, hogy valaki pofázott. Az újságmintás kéz (aminek szövege szerint amerikai hajó süllyedt el) rá is mutat a bűnösre.

Egyre sötétebb képi világú plakátjaink következő darabja egy matróz, vagy annak talán a szelleme, aki tudtunkra adja, hogy ő bizony a meggondolatlan beszéd áldozata. És ott a koporsója is, egy kettétört, elsüllyedt teherhajó. A középső plakáton egy partra vetett matróz holtteste látszik, és a lényegre törő, egyben elrettentő szöveg: óvatlan szavak-szükségtelen veszteség. A harmadik poszteren egy fuldokló matróz vádolja meg a szemlélőt: valakinek eljárt a szája. Kemény képek.

Az utolsó hármas első darabja egy mindenki által ismert kép: Az elesett katona fejfája, rajta a sisakjával és a tértáskájával (övével). Óvatlan szavak - egy újabb kereszt. A második képen egy lángoló, süllyedő félben lévő teherhajó látszik, és a menekülő matrózok. Itt az óvatlan szavak kísérője a „szükségtelen süllyedés”, vagyis hajóveszteség.  Az utolsó plakát arról tájékoztat, hogy tollunk akár az ellenség fegyvere is lehet, ha nem figyelünk arra, mit írunk a levélbe.

Mint azt láthattunk, a jenkik nem voltak híján a kreativitásnak, mikor ezeket a plakátokat megtervezték. Hogy ezeknek mennyire volt hasznuk, nos arról már lehet vitatkozni, mindenesetre tudatosította az emberekben, hogy óvatosan bánjanak a szájukkal, és illetékteleneknek ne kotyogjanak ki semmit.