Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

augusztus 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (158) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (11) rendvédelem (54) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Acélkoporsó: a Lancastria elsüllyesztése

2014.10.05. 09:25 Hiryu 2,0

A013039.jpg
A brit hadsereg máig legnagyobb embervesztesége, ami egyetlen támadáshoz köthető: a Lancastria csapatszállító elsüllyesztése, aminek több áldozata volt, mint a Titanic és a Lousitania elsüllyedésének - összesen.

Levesestálként kezdte

 

2980224847_ee4db6a7a8.jpg

A Lancastria az első világháború utáni hajóépítési boom gyermeke volt. Ekkor épültek olyan legendás hajók is, mint a Queen Mary, vagy "nővére" a Queen Elisabeth, a világ hajóépítésének akkori központjában, Glasgow-ban, a Clyde folyó partján.

A „dübörgő húszas években” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az 1907-ben vízre bocsátott RMS Mauretania) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az Európából az Egyesült Államokba áramló tömegeit. Az 1920-as évek elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű középosztálybeli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az alkoholtilalom Amerikáját elhagyva, szórakozásra vágytak. 

http://www.gigaszhajok.com/Normandie/Normandie.html

 

1916-ban az  Anchor Line két személyszállító hajót rendelt az egyik legnagyobb hajóépítő cégtől, a Beardmore-tól. A tervek gyorsan elkészültek, de a legyártásuk csak az első világháború befejezése után kezdődött el. Elsőnek a Lancastria testvérhajóját, a Cameronia-t bocsátották vízre, 1919 december 23-án, alig kilenc és fél hónappal a gerincfektetés után.

A Lancastriát  Tyrrhenia néven kezdték el építeni, 1919 júniusában, a szerződés szerint 1 359 907 akkori fontért.  A hajó félig volt még csak kész,  amikor a Cunard Line megvásárolta az Anchor Line-tól.

A hajók építése elhúzódott az akkor kitört nagy sztrájkok  miatt - ( a mesteremberek heti bére akkor négy font volt, és ezt faragta le a munkáltató a minőségi és egyéb bérpótlékok radikális csökkentésével.)

Ezért az ünnepélyes vízre bocsátásra csak 1920 május 31-én kerülhetett sor, a hajó keresztanyja Lady Invermain volt.

A munkálatok a hajón és a próbautak 1922  junius 12 fejeződtek be, és a Tyrrhenia másnap már útnak is indult Glasgow-ból Quebec-en át Montralba.

A hajó 

HMT-Lancastria.jpg

A Tyrrhenia hívójele KMGS volt. Hivatalos vízkiszorítása 16246 BRT, 553 láb hosszú, 70 láb széles volt merülése pedig 39 láb. A hajócsavarokat hat, Brown-Curtis gőzturbina hajtotta meg, 13500 LE-teljesítménnyel, így sebessége elérhette a 17 csomót óránként. A 320 fő legénység működtette hajó összesen 2151 fő utas volt képes szállítani: 280 utasnak jutott hely az első osztályon, 364-nek a másod-, és 1187 utasnak a harmadosztályon és a fedélközben.

1936.jpg

1932-ig szállított menetrendszerűen utasokat Európa és Észak-Amerika között, ezután leginkább "cruiser" hajóként használták, például 1936-ban a Gallipoli-félszigetet keresték fel fedélzetén az ott harcoló veteránok.

a_tourist_saloon.jpg

1924-ben minden különösebb ceremónia nélkül megváltoztatták a nevét, mert az amerikai utasoknak rendszeresen Tureen-nek, levesestálnak ejtették - ezért kapta a Lancastria nevet.

a_lanc_berth (1).jpg

Nem biztos, hogy jó ötlet volt, hiszen tengerészbabonák szerint a hajó nevének megváltoztatása balszerencsét, katasztrófát hoz.

a_lancastria_lifeboats006.jpg

 

A hajó utolsó útjára békeidőben 1939 szeptemberében indult, a Bahamákra. A körút végén New Yorkba hajózott, utasításra várva. 1940 márciusában a brit kormány közölte a Cunard-al, hogy a Lancastriát csapatszállító hajóként szolgálatba állítják. Április 13-án került hivatalosan a flotta állományába. Még New Yorkban átfestették hadihajószürkére, és egy négyhüvelykes löveget szereltek el a hátsó fedélzetre, az úszómedence mögé.

Háborúban

 


1940 április 16-án futott ki a Nagy Almából. Izlandon a Reykjavikban állomásozó kanadai csapatokat vette a fedélzetére, és szállította Glasgowba. Visszaindult Izlandra, amikor Churchill parancsa május 28-án Norvégiába küldte. A hajó június 4-én éjjel érkezett meg a norvég kikötőbe, 2653 kimerült nemzetközösségi, francia, és lengyel katonát vett a fedélzetére, és teljes gőzzel haladva, 8-án megérkezett velük Scapa Flow-ba, ahol egy részüket partra tette.

 

Másnap új parancsot kapott: hajózzon Greenock-ba, és ott tegye a partra a még fedélzeten tartózkodó katonákat. Greenock felé hajózva érte az első légitámadás: egy magasan szálló német gép két bombát dobott a hajóra, de mindkét bomba a hajótól messze robbant. A kikötőben üzemanyagot vettek fel, és utasították, hogy haladjon tovább Liverpool-ba, hivatalosan azért, hogy szárazdokkba álljon. Az igaz parancsot csak a kapitány ismerte: töltsék fel a készleteket, és készüljenek fel a lehető legtöbb katona kimentésére Franciaországból. A titkolózással azt akarta az Admiralitás elérni, hogy ne törjenek ki lázadások a besorozott hajókon: a háború első hónapjaiban a kereskedelmi flotta tengerészei nagyobb veszteséget szenvedtek el, mint az összes többi fegyvernem katonái együttesen.

 

 Liverpool-ba érve a legénység arra számított, legalább három hétig fog a hajó a Gladstone-szárazdokkban állni. De hajó elsőtisztje a hajózási irodában, amikor épp a szabadságos papírjait akarta leadni, hogy hazautazhasson családjához, Kanadába, a Nagy-tavakhoz,  egyértelmű parancsot kapott:

"Fogjon egy taxit, menjen vissza a hajóra.  Fűtsék fel a kazánokat, és készüljenek fel az azonnali indulásra, a hajóra Plymouth-ban van szükség. 

 A kikötői hatóság kicsit megkésett ezzel a paranccsal, mert a legénység már elindult a szabadságára. Ezért a következő órákban mindent megpróbáltak, hogy összegyűjtsék őket: telefonokat, táviratokat, a pályaudvari hangszórókat... De éjfélre, a kitűzött indulási időpontra így is csak a legénység harmada tért vissza a hajóra, a 14 éves hajósinastól, Tom O'Connor-tól, akinek ez volt az első útja, a 74 éves Don Sutherland-ig.  A hajó így is kihajózott, és június 16-án reggel horgonyt vetett Plymouth-ban.

Itt már várta őket a  Cunard társaság egy másik hajója 20 341 tonnás Franconia, amelyik már az előző, norvégiai úton is a csoport zászlóshajója volt, és elindultak Brest felé.  De már elkéstek: a kikötőt és a partot vastag, fekete füst borította, mert az utászalakulatok elrobbantották a kikötői üzemanyagtartályokat.10048578.jpg

A két hajó ezért egy romboló, a HMS Highlander kíséretében délnek indult, St. Nazaire  kikötője felé, látótávolságra hajózva a francia partvonaltól.

 junkers-ju-88-mnogocelevoy (1).jpg

Nyolc óra körül egy német bombázó észrevette a kis hajókaravánt, és négy bombát dobott le rájuk.  A Lancastriát nem érte komolyabb kár, de a Franconiához közel robbanó bombák meglazították a hajó lemezeit, és a rázkódástól megsérültek a hajtóművek.. A nagyobb hajónak nem volt más választása:  horgonyt vetett, és a legénysége nekifogott a sérülései kijavításának, a Lancastria pedig továbbhajózott.

Június 17-én, hétfőn reggel a Lancastria egy francia vontatóhajó segítségével behajózott St. Nazaire kikötőjébe. Az utasszállító fedélzetére átszállt francia révkalauz kifogástalan angolsággal figyelmeztettet a hajó kapitányát:

"Itt a kikötőben most  ez a hajó olyan célpont lesz a németeknek, mint egy ülő kacsa."

         captain_s.jpg

Mire Sharp, a hajó kapitánya rezignáltan csak annyit felelt: 

"Miért, talán van valami más választásom?"

Végül a Lancastria hajnali hat körül vetett horgonyt, a parttól kb. három mérföldnyire, 24 méter mély vízben.

A kapitány tájékoztatta a kikötői parancsnokságot, hogy a hajón hivatalosan kétezerkétszáz ember számára van mentőmellény és mentőcsónak, de legfeljebb háromezer embert képes elszállítani többé-kevésbé biztonságosan.

A helyi tengerészeti parancsnokságtól viszont parancsot kapott, hogy a lehető legtöbb embert vegye a fedélzetre - és pokolba a biztonsági előírásokkal.

HMT-Lancastria-2.jpg

Reggel nyolc óra előtt elkezdődött a behajózás - gőzösök, kishajók és csónakok sora indult a hajó felé, legtöbbjük annyira tele volt emberekkel, hogy oldalaik csak pár centivel magasodtak a hullámok fölé.

LancTroopsAboardHighlanderHeadingForLanc

Hogy pontosan hány főt került a fedélzetre, katonák és civil menekültek vegyesen, máig sem ismert pontosan. Csak a "D" fedélzetre legalább nyolcszáz főnyi RAF katonát zsúfoltak be...  Egyes források szerint a hajó fedélzetére kilencezer ember került fel! (Ezt az adatot, bár később a túlélők nagyjából pontosnak tartottak a brit kormány hivatalosan cáfolta, és legfeljebb négyezer-négyezerötszáz személy fedélzetre vételét ismeri el, a hivatalos iratokat 2040-ig titkosították.)

Sokan a kiosztott mentőmellényt sem vették fel, mert abban már képtelenek lettek volna a fedélzeten mozogni - egy tiszt visszaemlékezéseiben elmondta, szerencsésnek érezte magát, hogy egy olyan másodosztályú négyágyas kabinban kapott helyet, amiben tízen voltak rajta kívül...

 A kikötőt ekkor csak néhány Hurricane(?) vadászgép biztosította, a hajó legénysége csak abban bízhatott, hogy az alacsony, 7/10-es felhőzet elrejti őket a német bombázógépek elől.

(Ez azért elég valószínútlen, ismerve az akkori egymotoros angol vadászgépek hatósugarát - a gépek a a francia légierő vadászgépei lehettek.)

De hiába. Az első támadó kötelék 13:50 kor érte el a kikötőt, de a bombázok egy másik kétkéményes utasszállítót, az Oronsay-t támadtak. Egy bomba a hajóhídnál robbant, de csodálatos módon a hajó legénységéből senki nem vesztette életét, és az Oronsay is müzemképes maradt.

A támadás után Sharp kapitány azonnal el akarta hagyni a kikötőt, de kísérő rombolók azt jelentették, hogy a közelben egy német tengeralattjáró tartózkodik, ezért a Lancastria az öbölben maradt.

KG30.jpg

A második támadás 15:50-kor érte a kikötőt, a II./KG 30 14 Junkers Ju-88 bombázója támadta a hajókat.

lancastria-final-moments.jpg

A Lancastriát a beszámolók szerint négy 250 kilogrammos bomba találta el.  A túlélők azt mondják, egy bomba egyenesen a kéménybe talált, de a gépházban szolgálatot teljesítők máig azt állítják, semmi nem robbant ott fel. Három bomba pedig a hajó bal oldalát találta el.ez egyik bomba pontosan a D fedélzetre bezsúfolt RAF katonák között robbant...  A robbanások feltépték a hajó oldalát, eltorlaszolták az átjárókat,  felszakították az üzemanyagtartályokat, amikben még ezer tonna üzemanyag lehetett.

LancastriaFinalAgony (1).jpg

 

A hajó orral előre gyorsan süllyedni kezdett, a tatrésze kiemelkedett a vízből, majd ahogy a sérült orr-rész a fenékbe ütközött, oldalára fordulva a víz alá merült, alig húsz perc alatt. Kigyulladt a vízbe ömlött üzemanyag is, a jelentések szerint azért, mert a Luftwaffe gépei gyújtóbombával támadták a süllyedő hajót, és fedélzeti fegyvereikből is tüzeltek az úszókra, és a néhány lebocsátott mentőcsónakra.

 Lancastria-300x189.jpg

Talán kétezerötszázan menekülhettek meg az utasok közül, az adatok máig sem pontosak - 900 főt vett fel Cambridgeshire halászhajó, több száz túlélőt francia csónakok, és kishajók mentettek ki, szállítottak át más hajókra, vagy a partra.

HMT-Lancastria-3 (2).jpg

Az brit kormány, amikor értesült a katasztrófáról, azonnal hírzárlatot rendelt el, és minden jelentést 100 évre titkosított.

Sikerrel. A Lancastria elsüllyesztése egyike lett a második világháború "elfelejtett katasztrófáinak"

A hajónak és a  halottaknak először csak 1969-ben emeltek emlékművet, a túlélők kezdeményezésére, St.Nazaire kikötőjében.

pic00131.jpg

 

 Kiegészítés: 

 Sharp kapitány egy másik ismert katasztrófában vesztette életét. Egy húszezer tonnás hajó kapitánya volt, amely 1800 olasz hadifoglyot szállított, amikor az U-156-os tengeralattjáró torpedója elsüllyesztette a Laconia-t.


 

 

27 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Trónkövetelő 2014.10.05. 15:49:06

Én Roy Jenkins Churchill-életrajzában azt olvastam, hogy a hírzárlatot személyesen Churchill rendelte el, különösebb nemzetbiztonsági okok nem vezérelték, csak éppen azokban a napokban tették le a franciák a fegyvert, illetve ezen a napon, 1940. június 17.-én foglalták el az oroszok a balti országokat (az oroszok ugyebár ekkor a németek szövetségesei, és egyben az angolok ellenségei voltak, a háború határán voltak), és Churchill úgy gondolta, hogy még egy rossz hír aznapra sok lenne.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.05. 20:31:39

Hát... halvány esélyem van hogy megérjem 2040-et, majd meglátjuk akkor mi jön elő az irattárakból. A viszaemlékezések ugyanis jóval a hivatalos adatok fölé teszik az elhunytak számát.

Titus Pullo Urbino 2014.10.05. 20:49:45

R.I.P.

Nyugodjanak békében.

Titus Pullo Urbino 2014.10.05. 20:50:23

@Hiryu 2,0: köszi az írást, erről soha nem hallottam még.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.05. 20:55:13

A sztori még annyira nem ismert, még Angliában sem, hogy ott az első emlékművét az eset csak az ezredforduló után kapta, miután egy író belebotlott a témába, és írt róla.

www.bbc.co.uk/news/uk-scotland-glasgow-west-15136817

Hadrian77 2014.10.05. 21:38:10

Grat, jó írás! A Luftwaffe Hollandia lerohanásakor elég komoly veszteségeket szenvedett, ráadásul a támaszpontjaik is túl messze voltak ezektől a területektől. El lehet képzelni, mi lett volna ha ez nem így van. Akkoriban elég komoly nyomás volt Kesselringen, hogy csak a Luftwaffe tűzerejével rendezzék ezt a dolgot.

NAR 2014.10.06. 12:45:50

Csak egy apró megjegyzés: nem lenne célszerűbb metrikus mértékegységben megadni a hajó méreteit láb helyett?

Everyl 2014.10.06. 14:08:42

@Hadrian77:

ez biztos? nem nagyon ismerem a Benelux ellenállás részleteit, csak annyit tudok, hogy Hollandia 4 nap alatt kapitulált (jó nyilván 4 nap alatt is ellehet veszíteni rengeteg repülőt, csak fura), illetve a Belgák sosem bocsátották meg az uralkodójuknak, hogy kvázi vér nélkül "átadta" az országot a Németeknek.

Greg36 2014.10.06. 16:28:22

@Hiryu 2,0: Nem kötözködésképpen, de QE2???

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.06. 20:55:18

Kösz a korrekciót... Hirtelen nem tudom miről írhattak, amiből fordítottam.
Volt ilyen nevű csatahajó,
www.militaryfactory.com/ships/detail.asp?ship_id=HMS-Queen-Elizabeth-1914

Utánanézve, az író egy másik hajóra a Queen Mary-re gondolhatott: www.gigaszhajok.com/Queen_Mary/Queen_Mary.html

az ő "nővére" volt az első Queen Elisabeth. Rögtön javítom.

Hadrian77 2014.10.07. 08:39:12

@Everyl: a földön kevés harc volt. A Luftwaffe veszteségeiről legutoljára egy Kesselring életrajzban olvastam, de biztos máshol is szerepel. Az első lépés a légierő gépeinek földön történő megsemmisítése. Ez ott nem jött össze, ellentétben a Szovjetunió lerohanásával.

Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2014.10.07. 13:14:38

@Hadrian77: Amennyire emlékszem, a belgáknak még főleg kétfedelű gépeik voltak, azokkal nem igazán volt baja a Luftwaffe gépeinek.
A hollandoknál is főleg a szállítógépekből vesztettek sokat (ha jól emlékszem, valami 50%-os veszteségi arányuk volt) - olvastam valahol, hogy a légifelvételeken nem látszott, hogy a talaj mennyire süppedős, vizes, és egyszerűen megsüllyedtek a gépek, amit a hollandok köszöntek szépen, és szétlőttek tüzérséggel.
(ugyaninnen úgy rémlik, hogy a hollandoknak összesen nem volt 200 gépe, és ezeknek a felét is kilőtték a földön az első éjjel - összevetve a Luftwaffe ekkori bőven ezer feletti gépállományával, ez édeskevés...)
Viszont lehetséges - erről talán mások jobban tudnak választ adni - hogy a szövetséges angol/francia gépeknek bőven hatótávolságban lehetett Hollandia, így beavatkozhattak...

Hadrian77 2014.10.07. 13:56:57

@Vészmadár: ha jól emlékszem a légierőhöz számolták a légvédelmet, a repülőterek támadásánál ők okozták a veszteségeket.
Arra emlékszem, hogy az ejtőernyősök elég komoly veszteségeket szenvedtek, ezért később a német vezérkar sokszor elutasította a bevetésüket, még ha indokolt is lett volna.

Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2014.10.07. 14:07:11

@Hadrian77: na, ezt nem tudtam, hogy odaszámolták a légvédelmet is:)
A szállítógépeknél pedig a hollandok nem akkora úriemberek, hogy megvárják, amíg kiszálljon belőle minden német, így az ottani veszteségek is elég magasak lehettek...
(szóval a német vezérkar ezek szerint már 1940-ben belefutott abba, amit a szövetségesek csak évekkel később, a Market Garden során realizáltak...)

Hadrian77 2014.10.07. 14:29:41

@Vészmadár: mire eljött a Market Garden addigra a németek átélték Krétán is ezt a dolgot. :) Ez még többet nyomott a latban a későbbi vezérkari döntéseknél.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.07. 15:30:13

@Vészmadár: Ráadásul a német ejtőernyő konstrukciója sem volt a legsikeresebb...
De most olvastam Chris Kyle önéletrajzát: ő írta valahol, a hadsereg szerint ma, kettőezervalahányban ha harminc százalék az ejtőernyősök vesztesége- az a seregnek elfogadható.De nem a médiának. Nem csoda hogy utoljára egy elhagyott reptérre dobták őket csak 2003-ban.

Vészmadár · http://foxhole.blog.hu 2014.10.07. 15:44:29

@Hiryu 2,0: 30%? ennyire nem fejlődtek volna?
(nem vagyok otthon nagyon a témában, de a D-napon kb 15000 ejtőernyős, és vitorlázó ért földet, és a veszteségük nekik is ekörül mozgott - halottakat, és eltűnteket számítva. Azt hittem, ezen a téren volt fejlődés...)

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2014.10.07. 16:57:59

Irányítatlan ernyők, nagyon felpakolt katonák...
De azért ne feledjük, Kyle a tengerészettől jött, ezért kell egy kis fenntartás a szavaihoz:)

Hadrian77 2014.10.07. 17:11:44

@Vészmadár: na itt van a kezemben a könyv:
május 10-én kb. 50 holland gépet sikerült a földön megsemmisíteni. A többség felszállt és a RAF gépeivel jelentős veszteségeket okoztak. A német veszteség 304 megsemmisült és 51 megrongálódott gép, amiből 157 Ju 52-es szállító. Egy részüket levegőben lőtték le, volt olyan vadásztámadás, ahol 39 semmisült meg, de nagy részüket a földön. A Luftwaffe első körben kiképzett pilótái, akik a későbbi minőségi mag lettek volna, sosem heverte ki ezt a veszteséget. A Hágát megtámadó ejtőernyősök állásait egy holland ellentámadás megsemmisítette, mire erősítést kaphattak volna. Student emberei egyedül a rotterdami repülőtérre támaszkodhattak.
Az itteni veszteségek, és az hogy a Luftwaffe fejlesztési programjában nem volt ekkor nagy hatótávolságú bombázó és kísérő vadászgép már azt is előre vetítette, hogy az angliai csata kimenetele erősen kétséges.

Titus Pullo Urbino 2014.10.08. 14:40:55

@Hadrian77: úgy olvastam, hogy a rotterdami repteret, ugyanúgy, mint ahogy a várost is elég keményen megszórták, most meg azt írjátok, hogy használható volt a reptér. Most melyik az igaz?

Az angliai csata végén a RAF gyakorlatilag kivérzett és vége is volt, az volt az egyedüli szerencséjük, hogy bejött a jugó és a szovjet front. Katonailag az angol légierőt lemosták, persze a németek vesztesége is óriási volt, nem is tudták kiheverni, pótolni a veszteséget. A német repülőgépipar havi termelését vesztették el egy rosszabb napon Anglia felett.

Hadrian77 2014.10.08. 21:05:35

@Titus Pullo Urbino: a város északi részét védték még a hollandok. Ultimátumot kaptak, megadás vagy szétbomzázás. A bombázók levegőben voltak, a terv szerint ha megvan a megadás rádión értesítik őket vagy a szárazföldi egységek piros rakétákkal. A magassági bombázók elvesztették a rádiókapcsolatot, a nagy füst miatt pedig a rakétákat sem látták. Mivel magassági bombázók voltak, a találati pontosságuk alacsony volt.
Göring erőltette a bombázást.

Hadrian77 2014.10.08. 21:23:40

@Titus Pullo Urbino: az angliai csata végén még jócskán volt RAF gép. :) Szeptember elején olyan 800 vadászgépük volt. A németek már korábban felhagytak a repülőterek támadásával, és a bombázók mellé szoros vadászkíséretet rendeltek, holott a korábbi laza falkavadászat sokkal sikeresebb volt. Ráadásul a németek tetézték ezt azzal, hogy egy kijelölt célpontot csak párszor bombáztak, nem a végső elpusztításig, így az angol ipari termelést csak lassították.

Minorkavidor 2014.10.08. 21:41:18

A poszt abból szempontból hiánypótló, hogy bemutatja, miszerint a britek a dunkerque-i evakuálás után is folytatták csapataik evakuációját. Dunkerque után még kb. 150.000 szövi katonát hoztak ki, a mentéseket egészen a francia kapitulációig. Talán azért sem kap(ott) annyi figyelmet, mert nem egyetlen kikötőből evakuálták a katonákat.

Gondolom Hiryu2 a tengeren elszenvedett legnagyobb veszteségként értette az egy támadás alatt elszenvedett veszteséget. Mert a legnagyobb napi veszteséget 1916. július 1-jén szenvedték el a britek, amikor 20.000 halottat és 40.000 sebesültet vesztettek az első támadásukkor a Somme mentén.

walter sobchak 2014.10.27. 19:52:24

Sziasztok! Csak most találtam meg a posztot, és örömmel olvastam. Én is terveztem egy írást a Lancastriáról, de aztán jegeltem, kicsit tartottam attól, hogy politizálásba, fröcsögésbe fullad, ugyanis ez egy elég szörnyű fejezete volt a háborúnak. Az utolsó bekezdésben említett Laconia meg aztán végképp...

A Lancastriának (és a Franconiának) egyébként korábban kapitánya volt James Bisset, aki a háború alatt a Queen Maryvel és a Queen Elizabeth-tel "közlekedve" szállított több százezer embert haza a frontról. Amikor megtudta, mi történt korábbi hajójával, teljesen összetört lelkileg.

Titus Pullo Urbino 2014.10.29. 14:05:38

@walter sobchak: üdv a fedélzeten! Hol tervezted megjelentetni az írásodat? Melyik blogon, oldalon?

walter sobchak 2014.10.29. 14:31:45

@Titus Pullo Urbino: Hello! A sajátomon, a nevemre kattintva elérhető (no promo intended :) ).

eMM2 2014.11.29. 18:45:33

Szerintem simán adhatták Hurricane vadászgépek a légifedezetet.Nem is kelett átrepülniük a csatornán franciaországi reptereken is állomásoztak.
Egyébként hiánypótló a poszt én sem tudtam az eseményről.
Imádom a 99 évre titkosítást Churchill ezt nagyon szerette.A Lusitania disznóságot is zárolta 99 évre,de ha minden jól megy az már mindjárt kutatható.
Kiváncsi leszek.....