Az elmúlt két év egyik (a hírek fontossági sorrendjében méltánytalanul hátracsúszott/hátracsúsztatott) botránya volt a nyelvvizsgákkal összefüggő visszaélés-sorozat, melynek lokális csúcspontjaként valamikor 2014 szeptemberében a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség nagyságrendileg úgy ezer gyanúsítottal szemben fejezte be a nyomozást.

Bűnük az volt, hogy minden jel szerint jó pénzért (esetenként 100-300 ezer forintért, de hallani félmilliós, sőt 900 ezres összegekről is) megvették a nyelvtudás meglétét igazoló papírt, mert vagy a beosztásuk miatt volt szükségük rá (egyes, főként állami hivatalok és más munkaadók bizonyos munkakörök betöltéséhez megkövetelik a nyelvtudást, azaz inkább úgy fogalmaznék: a nyelvvizsga-bizonyítványt), vagy simán a nyelvpótlék bezsebelését tartották szem előtt (információink szerint ez utóbbiból volt a kevesebb).

Hogy ez a hír mit keres egy katonasággal és rendvédelemmel foglalkozó blogban, ahelyett, hogy különleges alakulatokkal, kémekkel és hírszerzőkkel vagy hadtörténeti érdekességekkel töltenénk az időt, amiről a szerződésünk szól? Nos, jó kérdés. A történet önmagában talán nem is olyan érdekes, az azonban a Lemilblog olvasóinak érdeklődésére is számot tarthat, hogy a jelek szerint a gyanúsítottak jelentős része fegyveres rendvédelmi testület tagja. A szerkesztőség postaládájában találtunk egy gyűrött fecnit (se fejléc, se pecsét, se aláírás!), melynek érdemi tartalma az alábbiakban olvasható:

A nyelvvizsgabotrányban körülbelül 800-850 rendőr érintett (és nem 100-120, ahogy a hírekben a tavaly ősszel szerepelt), közülük úgy harmincan-negyvenen különböző vezető beosztásokban tevékenykedtek az elkövetéskor. A büntetőeljárás megkoronázásaként 99%-uk elfogadta a vádemelés elhalasztását, ami azt jelenti, hogy az ügyészség meghatározott ideig eltekint a vádemeléstől, s ha ez alatt az idő alatt a vádlott nem követ el újabb bűncselekményt és betartja a számára előírt magatartási szabályokat, akkor vele szemben (az előírt idő leteltével) megszüntetik az eljárást. Egyfajta próbaidő ez, s általában egy-két évig tart.

A Lemilblog Információellenőrzési és Bejelentésügyi Főosztálya kicsit utánanézett és azt konstatáltunk, hogy noha (megismételjük!) a fecnin nem volt se fejléc, se pecsét, se aláírás, de még csak egy rohadt hitelesítő vagy érkeztető bélyegző sem, az ebben foglalt állítások elég valószerűnek tűnnek. A Lánglovagok például már négy hónappal ezelőtt feltette a nagy kérdést az OKF vezetőinek, hasonló bátor kiállásról a rendőrök esetében nem tudunk (pedig érintett rendőr 18-szor annyi van, mint tűzoltó).

Mivel a Lemilblog görcsösen hinni akar a kormány által többször meghirdetett korrupcióellenes fellépés komolyságában, s a közélet átláthatóságának fontosságába vetett hitünk töretlen, biztosak vagyunk abban, hogy az illetékes rendőri és/vagy belügyi kommunikátorok hamarosan a nyilvánosság elé állnak és elmondják, hogy mi is a helyzet azzal a 800+ rendőrrel, akik felesküdtek ugyan a jogszabályok betartására és betartatására, de (már ha a hírek igazak) enyhén szólva is szartak az esküjükre. Vajon ők változatlan beosztásokban továbbra is szolgálnak és védenek, miközben ketyeg a próbaidő? Esetleg már eltávolították őket a testülettől, vagy elmentek maguktól? És az is érdekelne bennünket (szerintünk a szélesebb közvéleményt is), hogy ki volt a legmagasabb beosztású rendőr, aki így lebukott?

Igen, tudjuk, hogy a nagyjából 50 ezer rendőrhöz képest ez a kábé 800 nem nagy szám, alig másfél százalék. De ha úgy közelítjük meg a témát, hogy a rendőrök másfél százaléka bűncselekményt követett el, s ennek ellenére tovább dolgozik (már ha tényleg tovább dolgozik), akkor ez azért elég nagy gáz. Ötszáz is elég nagy gáz lenne, de ötven is – teszem gyorsan hozzá, még mielőtt bárki félreértene.

Az ugyancsak érintett politikusokról, ügyvédekről, élsportolókról, egyetemi oktatókról, minisztériumi tisztviselőkről, őrző-védő cégek vezetőiről vagy alkotmánybíró közvetlen hozzátartozójáról most nem beszélünk, ők nem a mi asztalunk.

Vállalva a populizmus és a demagógia látszatát, egy költői kérdés a végére, erről a „vádemelés elhalasztása” nevű intézményről.

Ha 800-850 kőfaragó, fogorvos vagy balettművész (elnézést ezen jeles szakmák képviselőitől, csak példaként említem őket!) lop egy-egy, egyenként kétszázezer forintos ékszert és lebukik, akkor nekik milyen esélyeik vannak a vádemelés elhalasztására? Vagy ez a cselekmény sokkal veszélyesebb a társadalomra, mint egy rendőr tette, aki pénzért vett egy nyelvvizsgabizonyítványt, hogy magasabb beosztásba kerüljön, s ezáltal esetleg elvegye a helyet egy olyan társa elől, aki másfél évet gürcölt, hogy becsületesen letegye azt a kurva középfokot angolból? Jogászok véleménye kiemelten érdekelne, de természetesen mindenki előtt nyitott a kommentelés lehetősége.