Milyen furcsa ez a cím, megbolondultak a szerkesztők? Jogos a kérdés, de egyértelmű "nem" a válasz, a szavak közötti logikai kapcsolatot egy ember jelenti, Kiss Károly, a hadtudós, a katona, az író, a novellairodalom úttörője, a költő, a Nemzeti Őrsereg ideológusa és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 

"Ő egy új irodalmat kezdett köztünk - a hadit - megalakítani." Ezzel a mondattal búcsúztatta barátja, Toldy Ferenc a hadfit, a költőt, az akadémikust. Túlzott? Nem, Kiss Károly ténylegesen a megalakítója volt a hadi nyelvezetnek. Ő volt az, aki Kazinczy mellett küzdve a nyelvújítás korának egyik legnagyobb nyelvészévé vált. Ő volt az, aki 1828-ban megalkotta a

honvédelem

kifejezést, majd publikációjával elterjesztette az országban, illetve a magyar területeken. Az ő kitalációja a honvéd(ő) szavunk is, amelyet 1832-ben sikerrel javasolt megjelentetni az akadémiai nagyszótárban. Pályafutása a garancia arra, hogy értette a hadi nyelvet, kellő gyakorlatot szerzett a háborúskodásban. Egész életpályája szimbolikus, 1793-ban született, a jakobinus diktatúra kialakulásának évében,  halálozási évében, 1866-ban pedig kitört a számunkra oly gyászos osztrák-porosz háború. Berukkolása is nevezetes évi, 1809. szeptember elsején így írta naplójában: 1809-ben "lettem katona, a 37. magyar gyalogezredben kadét. Papp József főhadnagy hadfogadó tiszt Szegeden volt a beiktatóm”.

Szolgálati lapján feltüntették: "1809. szeptember 1. a báró Máriássy 37. gyalogezredbe 26 forint 53 krajcár felszerelési pénz letétele ellenében besorozták.” Három nyugodt év után, 1812-ben ezredét beosztották a lengyel határt fedező tartalékhadtestbe, miközben a Cári Oroszország ellen folyt a háború 

(Aulich Lajos

a hadjáratban vett részt, a bevonulásban és a hátrálásban is). 1813-ban Kiss Károly kadét tizedes harcolt a drezdai és lipcsei csatákban, a köseni, eckertsbergi és hocheimi ütközetekben, így ír ennek az évnek augusztusáról: "27-én este alkonyatkor Drezden alá állt az ütközet... 28-án Drezdennél a nagy ütközetben egész nap. Életemben legelőbb... 29-én Drezden alól elriasztott minket Napóleon. Csehországban nagy sanyarúság közt visszahátrálunk”. A csaták után előléptették zászlóssá, majd 1814-ben jelentős részt vállalt a 37. ezred új, 4. zászlóaljának megszervezésében és Itáliába való költöztetésében. Az 1815. évi hadjáratot is végigharcolta, gyalogos zászlósként a Les Rousses-i ütközetben, Auxonne körülzárásában, ennek jutalmául ebben az évben, október 7-én  előléptették

alhadnagyi

rendfokozatba Dijon mellett. 

Katonáskodása laktanyai szolgálatra cserélődik a húszas években, de furcsa nosztalgiával így emlékszik az elmúlt évekre: "mint katona bejártam az ausztriai császári királyi birodalom országainak nagyobb részét. Mars közben, csatázva, vagy béketanyákon Szász, Bajor s többi német szövetségi tartományokat, Helvécziát, Francia és Olaszországokat”. A lengyel (lembergi) szolgálata alatt (még a nyelvújítást megelőzően) javaslattal élt feljebbvalóihoz,

magyar nyelvű oktatást

javasolt. Így írták le nyelvújító tevékenységét: "A múlt század vége felé fölmerült bell-lancasteri oktatásmód ekkor nagy hírben állván, a két fiatal katona folyamodott, hogy a lembergi kaszárnyákban tanyázó magyar közlegénység képzésére, az írás és olvasás tanítására a nevezett oktatási rendszert életbe léptethessék." A kérelmet támogatták, Kiss Károly és Szontagh Gusztáv itt a kaszárnyában állította fel az első bell-lancasteri iskolát, melyben a magyar puszták elhanyagolt fiai, eleinte kényszerítve, később örömest tanultak, (magyarul! kieg: TPU) olvasni, írni és számolni, s az ő soraikból nyerte később az ezred legjobb altisztjeit. - Midőn azután a két jó barát az ezred Budán szállásló gránátos osztályához javasoltatott, az említett iskola is megszűnt.”

Gránátoséknál,

1824-ben, Budán új időszak kezdődött, a medvebőr kucsma (jobbra) és az irodalmi közeg jelentős hatással van a fiatal alhadnagyra. Fáy András, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc került közelségbe és barátságba a szablyát és pennát is forgató katonával. De az irodalom mellett megindul a hadi írás is, 1825-ben a Tudományos Gyűjteményben négy folytatásban megalkotta - Édes Honunknak ajánlva - az önálló magyar hadügy létrehozását célzó "A 37-dik Magyar Gyalog Ezred Történetei” című folytatásos írását. 1828-ban a "Napóleonnak a háborút illető alaprendszabásai” című művet fordította, ekkor már megmutatkozott a magyarosítási kedv. Alapelve: "Azon Nemzettől várhatunk csak nagy katonai tetteket, mellynek polgárjai – is hajlandók a fegyverhez, a melly Nemzetben meghűlt a hadász-tűz, abból válhat jó, tökéletes katona pedig sohasem. A honn-védelme a polgári kötelességekkel légyen egybe kapcsolva." Felettesei

gyűlölik,

az előléptetése késik, nyilván a regnáló hatalom nem nézte jó szemmel, hogy az ellenzékkel bratyizik, olyan eseményeken vesz részt, mint Kazinczy és Kisfaludy híres kézfogásán (festmény lejjebb). Mit tettek vele? Elhelyezték Szegedre és Nagyváradra, majd a vidéki levegő elveszi a kedvét a firkálgatástól (gondolták). Nem teljesen valósult meg a terv, ugyanis a hadfi új erőre kapott. A Magyar Tudós Társaság I. nagygyűlése 1831. február 17-én 20 új levelező tagot választott meg, elsőnek Kiss Károlyt, a középkorú főhadnagyot. A magyar nyelv oktatását valló tiszt a laktanyában sem hagyott fel szokásával: "Báró Máriássy 37-ik, és Portugalliai Rerogem herczeg 39-ik magyar gyalog ezredek nevelőintézetében a magyar nyelv tanítása egészen szorgalommal tanítatott. Az első igazgatóját én május elsején általvevén kötelességemmé tettem, figyelmet nyelvünk gyarapítására fordítani, ennek következtében Zuakkay Ferenc őrmester az intézet ügyes első tanítója által, önnön felügyelésem alatt, hetenként két nap, kedden és csütörtökön másfél óráig tanítatik a magyar nyelv Verseghy 1817-ben kiadott grammatikája szerint." A császárhű felettesei nem nézték ezt a törekvést jó szemmel, Hamlet példájából okulva elhelyeztetik jó messzire, persze nem Angliába, hanem Lembergbe, egy német nyelvű ezredhez, de hogy kissé kedvezzenek is a tisztnek, előléptetik századossá. Persze a távoli vidék aggasztotta a hadfit, még

leszerelési kérelmet

is beadott, hogy hazakerülhessen, ez 1837. tavaszán sikerül is neki. Még ebben az évben kialakul az ismeretség és a barátság Vörösmarty Mihály és Kiss Károly leszerelt százados között, kisvártatva Széchenyi István és Adam Clark is bekerül a barátok közé. Közelgett az Akadémiai elismerés.

Orlai Petrics Soma festménye Kazinczy Ferenc és Kisfaludy Károly találkozása Szemere Pál lakásán

(Kiss a jobb szélen, könyvvel.) A hadfi életét kutató Ács Tibor így ír: "Az MTA XI. nagygyűlésén két jelöltet állítottak. Stöck Ferenc nyugállományú cs. kir. ezredest, aki tudományos múlttal nem rendelkezett és Kiss Károlyt. A nagygyűlés 1840. szeptember 5-i, kilencedik ülésén a 39 szavazatból Kiss Károlyt 31-el megválasztották hadtudományi rendes tagjának, a választást az alapítványt létesítő Festetics László 1840. november 16-án jóváhagyta. Kiss Károlynak nagy elégtételt jelentett, hogy tudományos munkáját mint rendes tag folytathatta." A választás után "Mi okozta a franczia köztársaság harcznyereségeit? Mi adott olly hatalmas befolyású sikert?" címmel tartotta meg székfoglalóját, elismerést kiváltva. És nincs megállás,  

1843-ban számos munkája jelent meg, a legjelentősebb, a Hadi Műszótár (kiadja: Heckenast), de ezen túl munkát vállalt a Magyar Iparegyesületben, a Kisfaludy Társaságban, a Magyar Természettudományi Társulatban, a Kisded Korházi Egyesületben, a Mátyás király szobrászi választmányban. Egy évvel a forradalom előtt megírta és közreadta a "Hadi ügyünk a nemzet átalakulása korszakában nagy figyelmet érdemel” című akadémiai írását. A forradalom napjai fellelkesítették a szerzőt, az új kormánynak így vallott: 

"mint katonát többi közt leginkább érdekel a honvédelem, és az ezzel egybe kapcsolt nemzeti őrhad; mindkettőről sokat gondolkodtam, itt s ott írtam is; távol legyen tőlem, tanácsadásommal teremtő elmédnek némi irányt adadni de meg-engedj, ha azt írom, s kérlek: az állandó katonaságot el ne töröljétek, helyeztessétek azt mint már sok helyen van az alkotmány közé, vagy alá - ha úgy akarjátok, mert baricad mögött harcolhat ugyan a nép, a belbátorság fenntartására jó ugyan a nemzeti őrhad, de a külső ellenség ellen jól rendezett állandó katona kell, de ezt egy pillanatban felfújni nem lehet, ennek már kiképezve békében is készen állnia kell; amely nemzet hadi ügyét elszorgalmatlanítja, mindig drágán fizeti meg az árát, mi Európában vagyunk nem Amerikában... Még egyet. A polgári őrhadi institutionak centralizálva kell lenni, ahány város annyi féle leend az őrhad, ha egy városban mint p.o. Pesten hatféle polgár őrhad is van, úgy elviszi a manó az egységet, ha valamiben szükség az egység, leginkább ezen institutioban szükség, az ország minden őrhadai egy formába öntessenek, egy parancsnok alatt álljanak." Ez lett a

Honvédsereg

és a Nemzetőrség ideológiai alapja, de hogy írva is legyen a szabályzat, bámulatos gyors idő alatt megalkotta "A Magyar Nemzeti Őrseregek kötelező szabályai" című, öt füzetből álló regulát, amely a Honvédsereg és a Nemzetőrség alapszabálya lesz. A szervezőmunkája is megmutatkozott, korát meghazudtolóan vállal feladatokat, ülésezik, ír, ideológiai példákat hoz, katonapolitikai döntéseket javasol. "Hogy honvéd zászlóaljaknál, nem különben az állandó nemzetőrségnél is a szolgálat minnél pontosabban kezeltessék, s kivált az alakulásban álló új honvéd zászlóaljak minél előbb harczolható állapotba hozathassanak, célravezetőnek véli a nemzetőrseregi tanács az országot 7 hadmegyére felosztani, s mindegyik hadmegyébe egy-egy hadfelügyelőt rendelni." A szeptemberi horvát betörés után "Kiss Károly nemzetőrségi alezredes, s az országos haditanácsnál politikai osztályfőnök, alezredesi rangjában, s jelen alkalmazásában meghagyatva, a honvédsereghez áttétetik." Ott lett nagyobb szükség tudására, gyakorlati tapasztalataira, frontélményeire. A gyászos telet vidám tavasz követte, az ősz pedig újra gyászba borult. A hadbíróság Kiss ezredest eljárás alá vonta, de ő így védekezett: "fegyverrel a kézben nem harcoltam az osztrák csapatok ellen és a végzetes határozatban nem volt semmi részem". Mi lett a jutalom? "Kiss Károly nyugállományú százados vádlott úr csekély befolyású, de veszélyes tevékenységéért az osztrák hadseregben viselt tiszti rangjának, nyugdíjának és vagyonának elvesztése mellett 10 évi várfogsággal büntetendő..." 

De hogy visszatérjünk a cikk eredeti céljához, lássuk (a teljesség igénye nélkül) a megalkotott szavakat, kifejezéséket, parancsszavakat: honvédség, honvéd, honvédő, honvédsereg, őrsereg, nemzeti őrsereg (12 pont egyike), nemzetőr, nemzetőrség, határőrzés, fegyvernyugvás, békekötés, tábornok, ezredes, főhadnagy, hadnagy, alhadnagy, zászlós, kadét, katona, fővezér, hadivezér, főtiszt, altiszt, legénység, gyalog, vadász, gránátos, tisztiszolga, bajtárs, hadév, sorsvető ütközet, megújított ütközet, csatahely, csatapiac, ütközethely, napiparancs, elővéd, derékhad, első rend, homlokrend, összetartott rend, széjjel terült rend, hátvéd, tartalék, felvált, hátravon, elrejtőz, lerohan, hátranyom, tűzifegyver, ágyúsor, patrontáska, tűz, ágyúzás, lövet, tölt, töltés, lövés,

irányzott tüzelés,

roham, hadiliteratura, szúrófegyver, csapat, csatazavar, szakasz, taktikai mozdulat, villogó fegyver, automata, fegyverrend, gyalogmassza, kézigránát, négyszög, seregtest, takarodó, támadó, indulót fuvatni, őrálló, őrhajó, hadapród, hadbiztos, őrhely, őrjárat, őrtanya, őrszoba, őrtorony, őrutasítás, végőr, tűzőr, tűzhelyőr, hadoszlop, hadállás, menet, lőtér, lőfegyver, csapongőr, keringőr, lappangőr, körlet, zárlat, tüzér, hadigőzös, csatár, hidász, aknász, utász, kardbojt, sorba gyűlni, karszellem, riadal, röppentyű, vágta, vezérőrnagy, viadal.

Parancsszó, vezérszó:

Állás! Pihenj! Vigyázz! Üdvözlés! Fejvetés! Balra nézz! Jobbra nézz! Féljobb! Arc! Félbal! Jobbra át! Balra át! Lassú járat! Gyors járat! Sebes járat! Arcjárat! Járj! Állj! Jobbra vonulj! Egyenest! Balra vonulj! Hátralépés! Hátra járj! (max 8 lépés, kieg: TPU) Fegyvert karba! Igazodj! Lábhoz! Vállhoz! Vállra! Súlyba! 

Főbb művei: Hadi műszótár. Pest, 1843.; A várnai ütközet stratégiai szempontból. Magyar Akadémiai Értesítő, 1854.; Olvasmányok a hadtörténelemből. Pest, 1855.; A hadi történészet. Új Magyar Múzeum, 1856.; Hunyadi János utolsó hadjárata Bolgár- és Szerbországban 1454-ben. Pest, 1857.; Magyar alvitézek hőstettei az újabb időszakban. Vál., szerk. Juhász István. Bp. 1984.

Nekrológok, visszaemlékezések, életrajzok: Mátray Ernő: Kiss Károly. Fővárosi Lapok, 1866.; Toldy Ferenc: Gyászbeszéd Kiss Károly felett. In: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái. VI. Pest, 1872.; Tihanyi Károly: Kiss Károly irodalmi munkássága. Bp., 1938.; Ács Tibor: Tudós és katona. Kiss Károly élete és hadtudományi munkássága. Bp., 1982.; Ács Tibor: Kiss Károly. Bp., 1986., 1995.; Ács Tibor: A hadikultúra históriájához. Hadtudomány, 2005.

Forrás: http://scharekf.hu/dotroll/neveles/KISSK.htm