A Lemilblog olvasói tudják, hogy nem szoktunk csak úgy orrba-szájba szolgálati közleményekkel dobálózni, de mivel az elmúlt napokban sok tucat, ugyanarról a témáról szóló levelet és üzenetet kaptunk, nem tehetjük meg, hogy ezeket szó és reakció nélkül hagyjuk. Ugyanakkor nem kívánunk parttalan vitába keveredni senkivel, szóval részünkről ezzel a poszttal le is zárjuk az ügyet.

Lássuk, miről van tehát szó.

Az üzenetek arról szóltak, hogy egy Facebook-oldal kipécézte magának a Lemilblogot és a Tiborublogot, rendőrellenesnek beállítva ezeket, valamint az ezekhez kapcsolódó zárt FB-csoportot. Az apropó az volt, hogy a csoport egyik, a névtelenség jótékony homályába burkolózó tagja screenshotokat készített a csoportban folyó beszélgetések egyik-másik hozzászólásáról, majd azzal a kommenttel küldte el ezeket a szóbanforgó FB-oldalnak, hogy "tessék, micsoda rendőrellenes, gyűlölködő oldalak és blogok léteznek!".

Mindezzel több apró probléma is van. Vegyük sorra őket és (egyszerű szavakkal, hogy az érintetteknek is legyen egy minimális esélyük megérteni) kíséreljük meg kifejteni az álláspontunkat.

1.) Azt, hogy a Lemilblog és a Tiborublog rendőrellenes lenne, még egy gyengeelméjű Micimackó sem veszi be, már ha veszi magának a fáradságot és a fennállásunk 11 évéből (és az itt közzétett sok száz írásból) legalább egy, rendőrtémával foglalkozó posztunkat elolvassa. Írtunk a rendőrtúlórák problematikájáról, a szolgálati nyugdíjasokat érintő adatkezelési és nyilvántartási anomáliákról, a rendőrök bűnbakká történő kinevezéséről, több posztot is a fejetlen, káosz-szagú átszervezésekről és rengeteg más témáról, ami a rendőröket érinti. Persze a rendőri és belügyi vezetést gyakran (és megérdemelten) baszogattuk, de a végrehajtó állományt soha.

Arról nem is beszélve, hogy a szerkesztők, szerzők között több ex-egyenruhás is van (rendőr, pénzügyőr, katona), akik több évtizedes szolgálati múltat tudnak felmutatni, szóval őket rendőrellenesnek bélyegezni egyszerűen faszság. És/vagy szándékos hazugság és bomlasztási kísérlet, de erre egy kicsit később még visszatérünk.

2.) A hirtelen ellenségünkké vált FB-oldal adminja azt is a szemünkre hányja, hogy azokat a kommenteket, amelyek nem lelkendeznek egyértelműen a különböző rendőri intézkedésekkel kapcsolatban, nem szoktuk törölni. Hát innen is üzenem: a véleménykülönbséget mi nem szoktuk megtorolni, a tőlünk eltérő álláspontokat elviseljük még akkor is, ha ezek gyakran szembemennek a mi látásmódunkkal és véleményünkkel. Lehet, meglepő lesz, de a rendőröket nem kötelező szeretni, miként a balettáncosokat, kőfaragókat és a baptista fogorvosokat sem. Sem a blogon, sem a FB-csoportban nem az a kommentelés előfeltétele, hogy valaki elaléljon a gyönyörűségtől egy kék egyenruha vagy egy kardos-mérleges jelvény láttán. Azt tudjuk, hogy vannak fórumok, blogok, FB-csoportok és egyéb médiumok, ahol a megjelenés és a hozzászólás feltétele az admin szájíze szerinti megnyilvánulás, de a mi blogjainkban és csoportjainkban általában meg szoktuk hallgatni a másik felet is. Persze olykor moderálunk is, de ez a módszer a futóbolondoknak, agresszív balfaszoknak és a vállalhatatlan hangnemben kommentelőknek van fenntartva.

3.) Talán nem mindenki tudja, ezért azt sem árt tisztázni: a blog az egy dolog, a hozzá tartozó FB-oldal egy másik dolog, a FB-oldalhoz kapcsolt zárt FB-csoport pedig egy harmadik dolog. Aki nem érzi a különbséget, az inkább menjen vissza a hetvenes évek sajtólevelezői közé. És hagyja a picsába a fészbúkozást meg a blogolást, mert nem neki való.

4.) Külön bájt kölcsönöz ennek az egésznek, hogy olyan üzenetet is kaptunk, amelyben FELSZÓLÍTANAK bennünket, hogy NE MERJÜK BÁNTANI a rendőröket! Túl azon, hogy az üzenetet írónak gyorsan feliratnék egy egész testre kiterjedő hidegvizes borogatásos kúrát és néhány napos nyugtatószedést, tényleg csak röhögni tudok rajta. A Lemilblogtól félti a rendőröket?! Bazmeg, ez jobb, mint a Benny Hill és a Monty Python összes egybegyúrva!

5.) Mindezeknél sokkal érdekesebb kérdés, hogy ki és miért kezdte el ekézni a csoportunkat és a blogokat. Nos, nincs mit köntörfalazni: fennállásunk 11 éve alatt a rengeteg olvasó és barát mellett szereztünk néhány ellenséget is. Ezek zöme a következő kategóriákból nőtt ki:

a.) azokból, akik beküldtek egy-két írást azzal a kéréssel, hogy jelentessük meg, de mivel ezek színvonala nem érte el az általunk követelményként támasztottat, hát nem szerkesztettük be. Sok sértődés volt emiatt, de ha olvastátok volna ezeket, hát kénytelenek lettetek volna egyetérteni velünk. Egyszer talán majd megjelentetünk egy válogatást ezekből a gyöngyszemekből, hogy ti is röhögjetek egy kicsit.

b.) azokból, akik oltári baromságokat kommenteltek egyik-másik posztunk alá, aztán megsértődtek, amikor a többi olvasó (és néha a szerkesztők közül is valaki) megelégelte az ámokfutást és az orrukra koppintott.

c.) azokból, akik ellopták egyik-másik posztunkat, ötletünket és a sajátjukként villogtak vele, aztán amikor felhívtuk a figyelmüket, hogy lopni csúnya dolog, még ők kezdtek el kakaskodni.

d.) azokból, akik egyik-másik témában országos szakértőknek kiáltották ki magukat, de a vita folyamán kaptak rendesen a nagy arcukba. És amikor a többi olvasó rendre beleverte az orrukat a saját piszkukba, megsértődtek és duzzogva elvonultak.

e.) azokból, akiket vállalhatatlan, civilizálatlan és bunkó stílusok és vitatechnikájuk miatt kitiltottunk az oldalainkról.

Szóval nekem az az érzésem, hogy egy ilyen sértett primadonna (és meg nem értett zseni) kezdte a mocskolódást, amit a nekünk most hadat üzent oldal adminja kritika nélkül elfogadott és ezzel kezdte el hergelni a saját olvasóit. Hogy ez sima butaságból vagy hanyagságból, netán a kettő kombinációjából született, azt nem tudhatjuk, de bevallom: kurvára nem is érdekel.

Voltak nekünk szóló olvasói üzenetek is, amelyek azt emelték ki, hogy a Lemilblog nem tartozik sem a rendőrség, sem a BM vezetőinek kedvencei közé, úgyhogy még azt sem tartották kizártnak, hogy ez a bomlasztási kísérlet kifejezetten a Lemilblog hitelességét hivatott csorbítani a végrehajtói rendőri állomány szemében. Erre én csak azt tudom mondani, hogy a rendőreink zöme ennél sokkal okosabb; nem foglal állást anélkül, hogy rákattintana a Lemilblogra. Márpedig ha rákattint, látni fogja, hogy kik vagyunk és melyik oldalon állunk. Aki pedig mindezek ellenére elkönyvel bennünket rendőrellenesnek, azon nem tudunk segíteni, neki sajnos pszichiáter kell.

Nem akarom túlbeszélni a történteket, már eddig is nagyobb teret kapott, mint amekkorát megérdemelt. Zárásként finoman csak azt üzenem az érintett(ek)nek: ne baszakodjatok velünk, inkább játszadozzatok azzal a testrészetekkel, amelyik egyidős veletek.