Blogunk olvasói már többször bizonyították, hogy felelős állampolgárokként, továbbá a rendvédelmi és katonai témák szakértőiként érdemben tudnak megvitatni bizonyos témákat. Azt is tudjuk (de nem mondjuk meg, honnan...), hogy blogunkat előszeretettel olvasgatják a különféle (államigazgatási és más, szakosodott) kormányzati szervezetek munkatársai is, akiknek döntésétől sok minden függ ezen a 93 ezer négyzetkilométeren.
Mai vitaposztunk szervesen kapcsolódik blogunk tegnapi posztjához, amelyben Guantánamo múltjával (és egy kicsit jelenével meg jövőjével) foglalkoztunk.
A mai napon egy érdekes hír jelent meg a Magyar Távirati Iroda honlapján:
Megkezdődtek a magyar-amerikai tárgyalások a guantánamói foglyok jövőjéről, elvben Magyarország is fogadhat be egykori rabokat, konkrétumokról azonban még nem állapodtak meg - mondta Szelestey Lajos külügyi szóvivő. A guantánamói foglyok befogadásával kapcsolatban Clint Williamson utazó nagykövet tárgyalt múlt pénteken Budapesten Várkonyi László szakállamtitkárral. "Puhatolódzó" látogatásán az amerikai diplomatát Göncz Kinga külügyminiszter is fogadta.
A tárgyalásokon konkrétumokról nem esett szó, amerikai részről nem érkezett semmilyen felkérés, nem volt szó arról sem, hogy Magyarország hány foglyot tudna befogadni. Az egykori rabok esetleges befogadásáról a magyar kormány azt követően dönt, hogy egyeztetett a parlamenti pártokkal és a titkosszolgálatokkal - tette hozzá.
Azt szeretnénk kérdezni tőletek: mi a véleményetek a témáról? Befogadjunk-e guantanámói foglyokat? Meddig terjed a szövetségesi kötelezettségvállalás, az "együtt sírunk, együtt nevetünk" alapelvárás, és honnan kezdődik (honnan kezdődhet) a méltányolható, önös nemzeti érdek?
Képesek-e a magyar titkosszolgálatok, a Magyar Honvédség, a Magyar Rendőrség a tőlük elvárható körültekintéssel kezelni az ügyet? Jó kezekben van a nemzetbiztonságunk?
Mit nyerhet és mit veszíthet a Magyar Köztársaság, ha befogad foglyokat, és mit, ha nem? Milyen következményei lehetnek az egyik vagy másik döntésnek?
Persze, "még felkérés sem született" - fogadjuk el a külügyi szóvivő állítását. De gondolkozni azért szabad.
Köszönjük, hogy elmondjátok a véleményeteket.
Az utolsó 100 komment: