A múltkori, nagy sikerű börtönposzt kapcsán több olvasónk kommentje érintette a hazai közbiztonság örökzöld témakörét. Mivel klasszikus (és általában komoly olvasottságra számító) vitaposzttal már jó régen rukkoltunk elő, a Lemilblog szerkesztősége úgy döntött, hogy ma egy olyan témát dob elétek, amelyről sokaknak van markáns véleményük.
Kedves olvasó! Itt a ragyogó alkalom, hogy kifejtsd álláspontod az önkormányzati rendőrség vonatkozásában. Segítsünk azoknak a politikusoknak és más állami, illetve önkormányzati döntéshozóknak, akik évek óta kóstolgatják a témát, de konkrét intézkedésre még nem szánták el magukat.
Azon keveseknek, akik nem tudják hová tenni a poszt címében szereplő fogalmat, pár mondatban összefoglaljuk a probléma lényegét.
Hazánkban jelenleg egyetlen rendőség van, amelynek hivatalos neve: a Magyar Köztársaság Rendőrsége. Általános állami (fegyveres) rendfenntartó, bűnmegelőző és bűnüldöző szervezetről van szó, amely az erőszak állami monopóliumának egyik (ha nem a) legfontosabb hordozója. A Rendőrséget a Kormány a rendészetért felelős miniszter (jelenleg a belügyminiszter) útján irányítja.
Abba most ne menjünk bele, hogy pillanatnyilag (2011. január elseje óta) az egykoron egységes rendőrség három, egymástól gyakorlatilag független szervezetből áll (ORFK, TEK és NVSZ), mert ez a helyzet külön posztot is megérne… A poszt további részében, ha azt mondjuk, hogy „Rendőrség”, akkor az ORFK-t, tehát a klasszikus rendőröket fogjuk érteni.
Az egyik oldalon tehát adott az egységes (állami) irányítású Rendőrség, amely (nagy vonalakban) közrendvédelmi, határrendészeti, bűnügyi és igazgatásrendészeti szakvonalakon tevékenykedik, s teszi mindezt a rendőrségi törvény, továbbá egységes szabályzatok alapján, ugyanolyan egyenruhában és azonos jogosítványokkal Budapesttől a Veszprém megyei Megyerig.
A másik oldalon ott az önkormányzati rendőrség, amire idehaza (még?) nincs példa. Ennek az a lényege, hogy azokban az államokban, ahol erre jogszabályi lehetőség van, egy-egy település létrehozhat saját rendőrséget. Ez a szervezet az önkormányzatnak tartozik felelősséggel (a központi állami költségvetésből finanszírozott Rendőrséggel szemben innen kapja a pénzt, paripát és fegyvert), s csak az adott helység határain belül intézkedhet.
A híres NYPD vagy az LAPD (New York, illetve Los Angeles városának rendőrsége) például tipikusan önkormányzati rendőrségnek minősülnek.
Az európai példa egy kicsit eltér az amerikaitól; kontinensünkön az önkormányzati rendőrségek általában kisebb jelentőségű ügyekben (szabálysértések, közlekedésrendészet, ilyesmi) rendelkeznek hatáskörrel, tehát bűnügyekben (főként bűntettekben) nem nagyon mocoroghatnak.
Rengeteget lehetne még szövegelni a témáról, de felvezetőnek legyen elég most ennyi. Ha van véleményed a két modellről, tisztelj meg bennünket azzal, hogy megosztod velünk. Először is szavazz egy nagyot, majd a kommenteknél bő lére eresztheted rajongásod (vagy elutasításod), s megmagyarázhatod, hogy miért voksoltál úgy, ahogy.
Figyelem! Ne tévesszük össze az önkormányzati rendőrséget egy-egy település közterületfelügyeletével (noha egyesek szerint ez a szervezet jelentheti a csíráját egy majdani közösségi rendfenntartó hatóságnak), sem a polgárőrségekkel (amelyek tagjainak gyakorlatilag egy hanggal sincs több jogosítványuk, mint bármelyik másik állampolgárnak)!
Érezd át a vita jelentőségét, hiszen ne feledd: a Lemilblogot tényleg sokan olvassák azok közül, akiknek a jövőben szavuk lehet az egységes, állami Rendőrség fenntartása, illetve az önkormányzati (közösségi) rendőrségek létrehozása mellett (vagy ellen). Lehet, hogy pont a te érvelésed lesz az az utolsó csepp a törvényalkotási pohárban, amely eldönti, hogy a mérleg melyik serpenyője bizonyul súlyosabbnak.
A Visegrádi Négyek közül egyedül nálunk nincs önkormányzati rendőrség – csak mondom.
Ajánlott olvasmányok:
1.) Rendőrségi törvény
2.) A Rendőrség Szolgálati Szabályzata
Ja, és ne felejts el szavazni!
Az utolsó 100 komment: