Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) USA (7) usa (54) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Przemysl ostromai, III. rész - Oroszországból szeretettel

2015.06.25. 00:58 Fredddy

Csütörtök, úgyhogy folytatódik a San-parti party. Az előző részekben megismerkedtünk az erőddel és a védőkkel,stock-footage-saint-petersburg-russia-june-the-guard-of-russian-soldiers-the-first-world-war-wwi.jpg most a cári orosz hadsereg következik. Mindenképpen megérdemlik a figyelmet, hiszen az elmúlt 100 év történetírása nem túlzottan kényeztette őket, Nyugaton ők a lesajnált futottak még-kategória, a kommerek alapból velük szemben határozzák meg magukat, a tengelyhatalmak szemszögéből íródott művekben pedig ők az arctalan tömeg, akik ,,csak nem bírnak mindenkit megölni, b+"-felkiáltással hömpölyögnek az MG 08-asok és a Schwarzlosek elé. Na, ennyire azért nem egyszerű ez a történet.

 Utána pedig- Galícia lángba borul...

 

 

  1. Moskau

 

II. Miklós hadseregét területalapon szervezték meg. Oroszországot katonai kormányzóságokra osztották, a katonai kormányzóságokat pedig hadtestkerületekre. Minden hadtestkerület egy hadtestet volt köteles kiállítani békében, háborúban pedig emellé még egy tartalékhadtestet is, amennyiben az orosz realista írók műveiből ismert, legendásan rugalmas és átlátható cári közigazgatás meg tudott birkózni a feladattal.russian_summer_uniforms_of_ww1_1.jpg

A hadtestkerületek java a Birodalom legtöbb érdeklődést kiváltó nyugati felén volt, Vilna, Varsó, Kijev, illetve Odessza központtal, 4-4 hadtesttel. Keletebbre, Szentpétervár és Moszkva katonai kormányzóságai összesen 9 hadtestet állítottak ki (Moszkvában egy gránátoshadtest, Péterváron egy úgynevezett gárdahadtest volt). A kazáni katonai kormányzóság két hadteste már akár Ázsiában is bevethető volt, az egyértelműen ázsiai lokációjú erőket pedig az irkutszki (2), turkesztáni (3), illetve az amuri (3) katonai kormányóságok jelentették, valamint itt volt még egy omszki, illetve mandzsúriai önálló hadseregcsoport is. Összesen tehát 39 hadtest volt a békelétszám- a katonai kormányzóságok 2-3-4 hadtestjükből tulajdonképpen egy-egy hadsereget állítottak ki.

800px-russian_troops_ngm-v31-p372.jpgEgy orosz hadtest két gyalogoshadosztályból, egy lovashadosztályból vagy lovasdandárból (más források szerint akár 2-3), és két tüzérdandárból (2-2 tüzérezreddel) állt, ez 40-42000 embert jelentett. Mozgósításkor minden hadtest egy tartalék hadosztályt is felállított (más források szerint akár 2-3 tartalékhadosztály is tartozhatott hozzá).

Egy gyalogoshadosztály 2 lövészdandárból (2-2, azaz összesen 4 ezredből), 2-3 lovasszázadból (,,szotnyá"-ból) és egy tüzérdandárból (2 tüzérezred) állt. Egy gyalogezredben 4 zászlóalj (,,drusina") volt, és minden zászlóaljhoz tartozott egy géppuskás osztag is (2-2 géppuskával). Egy orosz hadosztály így kb 21000 katonával, 48 löveggel és 32 géppuskával rendelkezett, határozottan erősebb volt tehát osztrák-magyar megfelelőjénél, legalábbis ami a számokat illeti. (Van olyan könyv, ahol 16000 főt írnak egyébként.) A zászlóalj menetoszlopa 2,5 km-re közelítette meg az ellenséget, ott nyílt szét 1200 méter szélességű vonallá.

Volt persze egy csomó rendes köteléken kívüli egység is, önálló gyalogdandárok, lovasdandárok, lovashadosztályok, sőt, lovashadtestek is. Mozgósításkor felállt 40 hadosztály harmadik vonalbeli hadkötelesekből is, a háborút így 111 lövészhadosztály, 17 önálló lövészdandár, 1 tartalékos kozák gyalogdandár, 24 lovas- és 10 tartalék kozákhadosztály és a 40 3. vonalbeli tartalékos hadosztály kezdte meg.

Oroszországban 1874 óta van általános hadkötelezettség, az eredeti törvény igen sok kedvezményt és kiskaput biztosított, 1914-ig ezeket próbálták több-kevesebb sikerrel befoltozni. Jellemző volt például, hogy a hadkötelezettség elől meg lehet menekülni, ha az ember egyik rokonát küldi maga helyett. A katonaidő 3 év a gyalogosok számára; lovasságnál, tüzérségnél, műszakiaknál pedig 4 év (ez a korban máshol is így volt, a hosszabb kiképzés miatt a speciálisabb csapatokban tovább tartott a szolgálat), a 21-43 év közöttiek pedig népfölkelésre kötelezettek.

Az összes korosztály mozgósításával Oroszország 7 668 000 embert volt képes fegyverbe állítani, a többi országgal összehasonlítva ez viszonylag csekély arány (a 164 milliós összlakossághoz képest), de persze így is hatalmas szám, és egyúttal azt is jelentette, hogy mindig volt honnan pótolni a veszteségeket- a korabeli magyar média elborzadva írt a cár ,,kimeríthetetlen ember-reservoir”-járól. A békelétszám amúgy mintegy 1 200 000 fő (van, ahol százezerrel többet írnak), melyből 850 000 állomásozott Európában.russian_inf_column_ww1.jpg

A cár sokféle alattvalóját igyekeztek úgy hadsereggé szervezni, hogy minden egységben az orosz nemzetiségűek legyenek túlsúlyban (az összlétszám 75%-a volt orosz), így a döntően szegényparaszti sorból számazó orosz katonák határozták meg a sereg arculatát. A források szívós, igénytelen katonákként írják le az oroszokat, akik egységüket családjuknak tekintik, tisztjeik parancsait pedig az oroszokra jellemző fatalista nyugalommal és fanatikus kitartással teljesítik, akár a biztos halállal is szembenézve is- a visszavonuló oroszok utóvédjeinek szívós kitartása és a vert helyzetből indított hirtelen ellentámadásaik többször is meglepték ellenfeleiket. A kezdeményezőkészséget és a gyors helyzetfelismerést azonban a kortársak nem tartották jellemzőnek rájuk, ebben természetesen a 40%-os írástudatlanságnak is volt némi russian_ww1_officer_group.jpgszerepe. Ehhez még egy gondolat: besorozva lenni alapvetően szopás, az ember hosszú időre magukra hagyja szeretteit, minden percét mások osztják be, és jöhet egy háború is, amiben megsebesülhet, vagy meg is halhat. A régi időkben azonban, főleg az ilyen elmaradott helyeken, a katonaságnak komoly kultúra- és civilizációterjesztő funkciója is volt: a katonákat számontartották, elvitték őket az ország más tájaira, megkövetelték tőlük a tisztaságot, a rendezett megjelenést, az ápolt fejszőrzetet. A katonáknak naponta háromszor adtak enni, ebből legalább egyszer meleg ételt, rendes ruhájuk és csizmájuk volt -egyáltalán: volt csizmájuk. Ennek a szintnek a civil életben nagyon sokan a feléig sem értek el, így leszerelés után egészen más szemmel kezdték nézni önmagukat, és gubancos szakálluk tövét korgó gyomorral vakarászó mezítlábas környezetüket. Na persze azért a hadseregnek sem sikerült mindenkiből normális embert faragni, a mieink általában megdöbbentően piszkos, igénytelen, civilizálatlan emberekként írták le az alacsonyabb néposztályokba tartozó oroszokat, civilieket és katonákat egyaránt. Az 1905-ös orosz forradalom idején sokszor vetették be a katonaságot a lázongások, felkelések leverésére is, a saját véreikre való lövöldözés pedig igen rossz hatással volt a sereg moráljára. 1914-re nagyjából összeszedték magukat, sőt, a háború elején akkora volt a lelkesedés, hogy a fiúk mellett még lányok is beálltak katonának (kihasználva az orvosi vizsgálat hiányosságait. Hivatalosan női zászlóaljat csak 1917 májusában alakítottak, ez az önkéntes egység súlyos veszteségeket szenvedett a fronton, majd végül a Téli Palota nevezetes védelménél semmisült meg teljesen). A harci kedv aztán az elhúzódó háború nehézségei miatt kezdett lassan újra megrogyni- innen viszont már nem volt visszatérés, 1917-ben kitörtek a forradalmak.

A Monarchia alattvalói a cár egyenruháját viselő sokféle nép közül leginkább a cserkeszeket rettegték, vadságuk, kegyetlenségük visszatérő téma a korabeli forrásokban. Nagy részben érdemtelenül, a hasonló ruházat miatt errefelé minden kaukázusi népet cserkesz néven tiszteltek, és ez elég sokféle népet jelent, akiknek a háborúzáshoz való hozzáállása is elég széles skálán mozgott. Az igazi cserkeszek mohamedánok lévén, pont, hogy nem túlzottan lelkesedtek Atyuska nagy háborújáért (pláne miután a török szultán kihirdette a szent háborút az antant ellen).

nyiknyik.jpgAz orosz hadsereget a háború elején a cár nagybátyja (a magyar szabadságharcot leverő I. Miklós cár unokája, illetve dédunokája voltak) Nyikolaj Nyikolajevics Romanov nagyherceg vezette (jobbra). A Nyik-Nyiknek vagy Hosszú Nyikolájnak (vékony, kivételesen magas ember volt) becézett tiszt 1856-ban született, de előkelősége ellenére nem indult könnyen a pályája, apja az 1877-es hadjáratban elszenvedett kudarca, illetve korrupciós ügye miatt kegyvesztett volt. Hosszú Nyikolájt ambíciózus felesége (a montenegrói Anasztázia hercegnő- a máskülönben kicsi és szegény balkáni ország nagyra látó hercegnőkben egyáltalán nem szűkölködött, minden korabeli királyi udvarba jutott belőlük, számos vicc céltáblájává téve Nikitát, az országát 1860-tól hat évtizeden át vezető montenegrói uralkodót) sarkallta a csúcsra való visszatérésre. A szokásos módon végigkatonáskodta az Orosz Birodalom minden szegletét és háborúját, az 1877-78-as orosz-török háborúban is részt vett, Mandzsúriában pedig már a hadjárat vezetői között volt. Az ellenséges érzelmű nemzetközi sajtó számos hazugságot terjesztett ekkor róla el, kéjvágyó, lakomázó, katonáit elhanyagoló rossz parancsnoknak festették le. Ez aljas hazugság volt, de szerencséjére a cár bízott benne, és a katonák között is nagy népszerűségnek örvendett, belevaló, tökös csávó volt, nem véletlenül lett a háborús párt fő hangadója és reklámarca. Tehát tapasztalt parancsnoknak számított, annak ellenére, hogy ekkora hadsereget, mint most, nem vezetett még azelőtt. A háború előtt többször volt egyébként Magyarországon vadászni, a Pallavicini őrgrófok 61046454.jpgvendégeként, egyszer még Dankó Pista is húzta neki a talpalávalót. Tetszett neki az ország és a magyar kultúra, akkori vadászcimborái, a magyar főurak viszont most az ellenséges sereg tisztjei lettek- c’est la guerre.

Az 1915 tavaszi kudarcai miatt azonban a cár leváltotta, és maga állt a hadsereg élére. Az orosz hagyományok szerint ilyenkor az uralkodó feleségére hárult a korona otthoni ügyeinek intézése, ez soha nem látott befolyást biztosított a cárné kegyence, Raszputyin számára. Az orosz emberek, és így az orosz katonák is mélyen vallásosak voltak, és szinte vallásos tisztelettel tekintettek uralkodójukra, a cárra is. Az orosz közvélekedés még a kegyetlenkedéseket is elnézte neki, mondván, nem a cár atyuska gonosz, csak a tanácsadói. II. Miklósnál ez tulajdonképpen így is volt, a források békés, visszahúzódó emberként mutatják be, és természetesen volt az udvarban, aki szívesen üzemeltette az elnyomó gépezetet a nevében. A vallásos szellemre jellemző volt, hogy egy híres, Szűz Mária Szent Szergiusz előtt való megjelenését ábrázoló szentképet az első világháborúban is a főhadiszálláson tartottak, ez egyébként hosszú időre visszanyúló hagyomány volt. Előfordult egyébként az is, hogy a tisztek helyett/mellett pópák vezették rohamra a katonákat. (Balra a cár magában, a lenti képen pedig rajongó katonái gyűrűjében látható).tzarnicholasamongtroops.jpeg

Az orosz hadsereg 1905-ben Mandzsúriában vívott háborút a japán császár korszerűen felszerelt hadai ellen, és itt a gyengén felszerelt és rosszul vezetett oroszok hatalmas vereséget szenvedtek. A cári hadsereg nemzetközi megítélésén súlyos csorbát ejtett az eset, a valóságban viszont profitáltak is belőle: az orosz vezérkar a maga lassú víz partot mos-stílusában nekilátott a tapasztalatok feldolgozásának, és a világháború kezdetére az orosz sereg felszerelésében és harceljárásaiban is megjelentek a levont következtetések, komoly előnyhöz juttatva őket az osztrák-magyarokkal szemben, akik csak a császárgyakorlatok alapján próbálták a valóságot elképzelni.

russian_ww1_infantry_in_summer_uniforms.jpgAz orosz-japán háború tapasztalatai alapján korszerű egyenruhával látták el az orosz hadsereget, a gimnasztyorkának nevezett parasztingjük, csizmanadrágjuk és sildes tányérsapkájuk a terepen jó rejtést biztosító barnászöld színben pompázott (ez a gyakorlatban a zöld kb. bármely árnyalatát jelenthette mohazöldtől a sárgászöldig, ahogy az egyenruha szabása is eltért kis mértékben, attól függően, hogy a Birodalom mely szegletében gyártották), télen ugyanennek a ruhának a vastagabb változatát, illetve vastag kabátot (köpenyt) és kucsmát hordtak. Kucsmából volt lehajtható oldalú verzió is, de ez még nem a jól ismert usanka volt, hanem egy papaha nevű, manapság főleg kaukázusi férfiak fején látható magasabb változat. A puha, fejre simuló usankát később a rohamsisak alatt való viselhetőség követelménye hívta életre, sisakja viszont az orosz katonáknak sem volt, a háború végére szereztek be néhány francia Adrian-sisakot (ezeket, az angolokat kivéve, kb az összes antant-ország használta, többük a következő világháborúban is). Nagyon hidegben még egy elég mulatságosan kinéző orosz népviseleti elemet is bevetettek, a baslik nevű csuklyaszerű ruhadarabot, amit a kucsmás fejükre húztak, de nem a kabát tarkórészéhez, hanem két hosszű füllel elöl a derékszíjhoz volt rögzítve. Lábukon fűzős bakancs helyett csizmát hordtak (érdekes, az orosz hadsereg csak a nyolcvanas években szabadult meg a csizmától). Felszerelésüket az oldal- és tölténytáskán túl gyalogsági ásó, kulacs, pohár, csajka és sátorlap egészítette ki, ez utóbbit a köpennyel együtt hurkába gyűrve, a testükön patkó alakban körbetekerve hordták.0_7b2ee_c2bb7160_xl.jpg

Az orosz katonák fő fegyvere az M1891 Moszin-Nagant puska volt, egy belga eredetű, a Mannlicherhez nagyjából hasonló karakterű ismétlőpuska, a legendás 7,62*54mmR-t tüzelte, mely azóta is a keletről fegyverkező hadseregek standard (gép)puskatölténye. Laikusok részéről időnként felröppen a kérdés, hogy bírnak a fegyvertervezők ilyen nyomorult törtszámokat kitalálni- nos, ők ugyanúgy vonzódnak a könnyen megjegyezhető, egész számokhoz, mint bármely más normális ember, nem mindegyikük számolt azonban SI-ben (pláne a mai kaliberek nagy részét megszülő késő-XIX. században), 7,62 mm az kereken 3 a vonás nevű, azóta kihalt orosz mértékegységben kifejezve. A Moszin-Nagant töltőléccel tölthető, fix tárjába öt töltény fért, a másfél-két kilométeres elméleti lőtávolságot itt is 800px-mosin-nagant_m1891_ryssland_am_032971.jpg500 méter körülire korlátozták a Mannlichernél leírt szempontok, bár a hivatalos taktika szerint elvileg már 800 méter távolságból meg kellett kezdeni a tűzharcot. Szuronyként egy háromszög keresztmetszetű, bő fél méteres vasnyárs szolgált, nem volt fixen a puskára rögzítve, de önmagában nem sok mindenre lehetett használni. Az M1891 igen időtálló konstrukció, az orosz hadsereg két világháborút harcolt végig vele, ma is fel-felbukkan vadászok kezében, és mesterlövészpuska-változatai is bejárták a hidegháború forró pontjait. (A sors groteszk tréfája, hogy ez váltotta a Mannlichert a magyar hadseregben, 1948-tól a Kalasnyikovok hatvanas évek eleji megjelenéséig volt a magyar katonák egyik fő fegyvere, az ötvenes években még gyártottuk is a hossza miatt itthon Dióverőnek becézett fegyvert). Az első világháború során nagy készletek kerültek belőle a központi hatalmak kezére zsákmányként, és nem is haboztak szolgálatba állítani, a Monarchia még szuronyt is készített hozzá. Az orosz katonák két kis, derékszíjra fűzött bőr tölténytáskában 60 lőszert tartottak, 40 további töltény pedig oldaltáskájukban kapott helyet, így ugyanúgy 100 tölténnyel indultak csatába, mint osztrák-magyar ellenfeleik. Előfordult, hogy többel, a visszaemlékezések szerint később 200-as javadalmazás is előfordult.

m1895.jpgAmikor azonban a nagy orosz hadsereg 1914-ben háborúba indult, hirtelen annyi Moszin-Nagant kellett, amennyi nem is volt (4,5 millió volt, a hatalmas háborús veszteségek pedig csak növelték a problémát- kisebb-nagyobb mértékben minden hadviselő felet sújtotta a puskahiány, de legjobban talán az oroszokat). Ezért gyorsan egy beszerzőbizottságot küldtek az USA-ba, kb azzal a paranccsal, hogy hozzatok bármit, amivel lőni lehet, de bazmeg, gyorsan ám. Az amerikaiak haraptak is az üzletre, több százezer Made in USA Moszin-Nagantot adtak át különféle amerikai cégek az orosz hadseregnek (az 1917-es összeomlás miatt a legyártott készlet jó része így is a nyakukon maradt, amit aztán megpróbáltak saját hadseregükre rásózni, de azoknak meg nem kellett). És nem csak Moszin-Nagantot: az M1915 nevű fegyvert is, mely a westernfilmek legendás alsókaros Winchesterének módosított, 7,62*54mmR-re átalakított változata volt. Elméletileg kb háromszázezer orosz katona kóstolhatott bele a cowboy-életérzésbe, ennyi M1915 érkezett ugyanis Oroszországba a nemzetközi munkásmozgalom nagy győzelméig. Emellett használtak az oroszok japán, brit és a tengelyhatalmaktól zsákmányolt fegyereket is.

Mesterlövészeket az oroszok már az 1877-es háborúban is alkalmaztak, a visszaemlékezések szerint az első világháborúban is voltak mesterlövészeik. Valószínűleg ezek inkább egyéni kezdeményezések lehettek, olyan hivatalos hátteret, mint a második világháborúban, nem tettek a mesterlövészek mögé (legalábbis a forrásokban sehol nincs említve, aki máshogy tudja, kommenteljen bátran).

A cári hadsereg géppuskája az M1910 Maxim volt, Hiram Maxim híres találmányának egy licenszgyártott és russian_trench_in_poland.jpgkicsit átalakított változata. Ugyanazt a töltényt tüzelte, mint a Moszin-Nagant (töltőléc helyett persze egy hosszú vászonhevederből), az oroszok lövegpajzzsal és egy kis kerekes taligával látták el, a csövet körbefogó, hűtővízzel teli hengeres köpeny miatt elég nehéz fegyver így könnyen mozgathatóvá vált. Irányzéka 425-1850 méter közé volt beállítva, az oroszok igyekeztek a géppuskásaikat hátul, minél jobban elrejtve tartani. Egy gyalogezredhez egy 8 géppuskával rendelkező géppuskás századot csatoltak, a gyalogos hadosztályoknak így 32 géppuskája volt. A Maximokat légvédelmi állványon, repülők ellen is használták. (Az orosz Maxim is hosszú életű konstrukció volt, a következő világháborúban is alaptípusnak számított, sőt, még Vietnamban is lőttek vele)

nagant_revolver.jpgA tisztek nagy része a híresen megbízható 7,62*38mmR kaliberű, hét lövetű (balra, Piszkos Harry imádná), szintén Nagant-licensz M1895 revolvert használta.

Az orosz hadsereg minden más korabeli hadseregnél nagyobb létszámú, 60000 népfölkelőrussiancossacksatrestnearkoenigsber_1.jpg kozákot is beleszámolva 280000 főnyi lovassággal rendelkezett (Oroszország lóállománya volt talán a legnagyobb a világon: az 1910-es évek elején Franciaországban 3,3 millió, Németországban 4,5 millió, a Monarchiában 4,2 millió, míg a cárok földjén 30 millió ló élt!). Voltak köztük huszárok, ulánusok, vértesek és dragonyosok, és a lovasság jelentős részét (140000 főt) a kozákok tették ki. Ők atamánnak nevezett vezetőik által irányított törzsekben éltek a Birodalom különböző területein (így beszélhetünk doni, uráli, stb kozákokról), állandóan készen arra, hogy a cár harcba hívja őket. Ennek fejében olcsón tudtak ingatlant bérelni a kincstártól, békeidőben itt tettek-vettek. Némely véleményekkel ellentétben azonban nem irreguláris szabadcsapatok voltak, hanem rendes katonák, akik 20 éves koruktól halálukig (!) kötelesek az említett rendszer szerint szolgálni. A fiatalabbak a hadsereg rendes állományába tartoztak, az idősebbek a tartalékba, a nagyon öregek pedig a népfölkelésbe. A közvélemény gyáva, exp077_4_1.jpgbuta és fegyelmezetlen katonáknak tartotta a kozákokat (Hindenburg szerint az orosz lovasság egyenesen hasznavehetetlen), és az orosz-japán háborúban le is szerepeltek, az itteni tapasztalatok alapján viszont más lovaskatonáknál jobban elmélyedtek a folyamátkelések gyors megszervezésében és a lóról szállva, gyalogosan folytatott harc fogásaiban, ami az első világháborúban sokszor jól jött számukra. Előfordult olyan is, hogy a lovon gyalogosokat is magukkal vittek, akár két gyalogost is (ők két oldalról kengyelbe állva kapaszkodtak erősen). Egyenruhájuk –kék nadrágjukat leszámítva- alapvetően a gyalogságéhoz hasonlított, de sok alakulat akadt, amelyik a hagyományos ruhadarabokat, kozák kucsmát és/vagy kaftánt viselte. Fegyverzetüket a Moszin-Nagant (lovasok általában a karabélyváltozatát használták, nem a dióverő kivitelt) mellett kard és pika alkotta, a magyar huszárokkal folytatott közelharc viszont feladta nekik a leckét, a kozák kard nem rendelkezett kézvédővel, így könnyen kiüthették a kezükből, a lándzsákkal végrehajtott roham elől pedig a huszáralakulatok egyszerűen kitértek, és oldalról támadtak a kozákokra. (Persze a lovasrohamozós-kardozós összecsapás alapvetően elég ritkán fordult elő már az amerikai polgárháborúban is). Az orosz lovasezred valamivel kisebb volt, mint a Monarchiáé, egy lovasezredben 1015 fő, egy kozák ezredben 967 fő volt.

A cári tüzérség a XX. század elejéig igen elhanyagolt fegyvernemnek számított, az 1905-ös háború nyomán putilov_m02_20.jpgazonban hatalmas fejlesztéseket hajtottak végre ezen a téren, amely egyaránt érintette a löveganyagot, a harceljárásokat és a tisztek kiképzését is. Az 1914-es orosz hadsereg talán legnagyobb erőssége így már a tüzérség volt. Az orosz ütegek 8 ágyúból álltak, a Monarchia hatlöveges ütegeivel ellentétben. Az orosz tüzérség igáslova a 76,2mm-es m/02 ágyú volt (jobbra), melyet a híres Putyilov-gyárban készítettek, könnyű lafettájával és alacsony profiljával korszerű tábori ágyúnak számított, éppen az alacsony profil akadályozta meg azonban sokszor, hogy kihasználják igen tekintélyes, majdnem 10 km-es lőtávolságát (srapnellel csak 7,5 km).

obuchov_m04_1.jpgA nagyobb, 107, 122, vagy 152 mm-es darabok ritkábbak voltak, nem is mindegyikük volt korszerű konstrukció, sok közülük a francia Schneider gyár termékeinek licenszben gyártott változata. A mellékelt képen látható Obucsov-féle 152mm-es m/04-es is az elavult darabok közé tartozott, annak ellenére, hogy nem volt régi tervezés:  nem rendelkezett hátralökéscsillapítással. Ettől eltekintve nem volt rossz konstrukció, könnyű szerkezete és pontossága miatt jól használható volt, hatótávolsága pedig a  14 km-t is meghaladta. Przemysl ostrománál még ennél is nagyobb lövegek is előkerültek, egy részüket a fekete-tengeri flottától irányították át szárazföldi bevetésre. A Kövér Bertához vagy a harmincésfeleshez hasonló korszerű ostromlövegekkel az orosz hadsereg nem rendelkezett (jó, konkrétan harmincésfelessel mondjuk igen, 1915 nyarán állították szolgálatba, de az egy szárazföldi használatra átalakított hajóágyú volt, hasonlítani se lehetett a 11M-hez).

Az orosz tüzérség legnagyobb baja azonban nem a lövegek minősége volt, sokkal nagyobb gondot okozott a lőszerhiány. Az első világháború csatát iszonyatos mennyiségű tüzérségi lőszer felhasználásával vívták, az orosz hadiipar viszont nem igazán nőtt fel ehhez a feladathoz. Úgy általában a cári hadsereg Achilles-sarka az ország gyenge ipara volt, a hatalmas katonatömeg és a tekintélyes tüzérség sokszor küzdött a mindenféle utánpótlás hiányával- a nagyobb csaták előtt mindig hosszú időbe telt, míg a szükséges lőszert összegyűjtötték és felhalmozták a front mögött. Ebben természetesen szövetségeseik segítségére is számíthattak, még a régi ellenség, a japánok is segítettek az orosz hadsereg hadianyaggal való ellátásában. Visszaemlékezések szerint az is előfordult, hogy néhány egységet csak az elesettektől elszedett fegyverekkel sikerült felszerelni.

russian-trenches.jpgAz ellátási nehézségeket az ország hatalmas kiterjedése és rossz közlekedési viszonyai: a ritkás vasúthálózat és a rossz utak csak tovább súlyosbítottak- annak ellenére, hogy az utász-, hidász-, és általában a műszaki csapatokra az oroszok nagy gondot fordítottak. Mint azt az erődös résznél már említettem, az oroszok nagyon szerettek tábori erődítéseket emelni, Przemysl ostrománál az értékesebb ostromlövegeket betonozott fedezékekbe helyezték, a lőszert pedig tábori vasúton juttatták el a várat lövő ütegekhez. Az orosz-japán háború tapasztalatai alapján a lövészárok-hadviselésre amúgy is nagy gondot fordítottak, az ellenséges lövészárkokat például sokszor próbálták végig fedezékben maradva, esetleg vas pajzsok védelmében megközelíteni.

A hatalmas orosz hadsereg az infrastrukturális (és bizonyára kommunikációs) nehézségek miatt sokszor bizonyult lomhának, nehezen mozdíthatónak, támadásban sokszor nem érte utol a visszavonuló osztrák-magyar erőket (jó, igen, ,,Robin, a bátor elszaladt”, de azért gondolom megvan, hogy miért előnyös gyorsan végrehajtani a visszavonulást, ha már egyszer arra van szükség).

A gépesítettség természetesen Oroszországban is igen kezdetleges volt (a ritkánláthatótörténelem blog képén a Sons of Anarchy orosz chapterje), a lövegek egy részét nem is lovak, 20.jpghanem ökrök vontatták. Páncélvonataik viszont az oroszoknak is voltak, igazi legendás fegyverré azonban ezek csak a polgárháborúban váltak. Repülőkkel sem álltak valami fényesen, a háború kezdetén mindössze 6 repülőszázad volt, összesen 36 repülőgéppel (ez is a a haditengerészet nélkül értendő). Az orosz pilóták lovagias ellenfelei voltak az osztrák-magyaroknak, a lezuhant pilóták sorsáról például gyakran saját életük kockáztatásával is hírt vittek (az osztrák-magyar reptér fölé alacsonyan berepülve dobtak le tájékoztatást tartalmazó levelet). A második ostrom elején került sor először Przemysl bombázására, nagy pánikot okozva a védők között.

Egyéb repülőeszközökről nem találtam adatokat, az biztos, hogy a mandzsúriai háborúban már alkalmaztak megfigyelő léggömböket az oroszok, és Przemysl második ostrománál is volt léggömbjük.

Egyvalamiben viszont az orosz járműipar lépést tartott a világ élvonalával: biztos megvan a vicc a három turistáról, az angolról, aki repülővel utazik más országokba, a magyarról, akinek csak a vonat jut, és az oroszról, aki pedig leginkább tank segítségével látogat meg más népeket. Hát, a tökön-paszulyon átrongyoló, ellenséget üvöltő ágyúkkal és géppuskákkal lekaszáló páncélozott fémszörnyeteg ötlete nagyjából a mandzsúriai háború óta russbalt.jpgélénken pörgeti az oroszok agyát. Az országban két valamire való autógyár volt, a Russo-Balt és a már említett Putyilov-féle üzem, mind a kettő készített páncélozott járműveket. Az első páncélosszázad már 1914-ben megalakult. A páncélautókat (,,broneavtomobil") három járműves szakaszokba osztották, két könnyebb, géppuskás jármű mellett egy nehezebb, ágyúval felszerelt kocsi szolgált. A században 12 könnyű és 3 nehéz páncélautó volt (+100 ember és 21 különféle támogató jármű), és általában gyalogoshadosztályok mellé osztották be, ahol felderítés és tűztámogatás is a feladataik közé tartozott. Persze az új fegyvernem nem szűkölködött gyermekbetegségekben, a rossz úthálózat megnehezítette a páncélautók mozgását, a hatalmas típuskavalkád (csak főbb típusból 30 féle!) pedig logisztikai rémálom volt. A tipikus orosz páncélautó nehezebb személyautó, vagy teherkocsi felpáncélozásával született, az alapjármű legtöbbször importból, esetleg licenszgyártásból származott. A rossz utak leküzdésére az oroszok szülték meg a világ első féllánctalpasait is; igazi, lánctalpas tankot viszont a NOSZF-ig nem állítottak szolgálatba. A képen egy tipikus háború eleji páncélkocsi, Russo-Balt Type C névre hallgat és 15 példányban épült. 2,5 tonnáját 20 km/h-ra gyorsíthatja, illetve 100 km-re viheti el a 40 lóerős motor. Páncélja 6,5mm, 3 vagy 4 géppuskával, és ezek számától függően 4, vagy 5 fős személyzettel van ellátva. Később nagyobb, masszívabb kocsikat is építettek.

Galícia népe elég sokat szenvedett az orosz hadseregtől. Szögezzük le gyorsan, hogy a második világháborúban a Vörös Hadsereg részéről tapasztalt erőszakoskodások és tömeges nemi erőszakok nem fordultak elő a források szerint (Kelet-Poroszországból érkeztek csak hírek ilyesmiről, és ebben már a propaganda is benne van), de azért volt baj az orosz katonákkal. Az elfoglalt városokban az orosz parancsnokok általában igyekeztek (ha máshogy nem, zsarolással) a polgármesterrel, vagy helyi elöljáróval megegyezni, a nyugalom biztosítását kérve a katonák fékentartásáért cserébe, utóbbi azonban nem mindig sikerült. A megszállt városokból a lakosság295151.jpg nagy része általában elmenekült, hátrahagyott házaik csábító prédát jelentettek a kozákok számára, akik sokszor a puszta falakig kitakarítottak mindent (a pénz mellett az italkészletekre is nagy gondot fordítva- bár előfordult, hogy a katonák italozását halállal büntették, azért Hosszú Nyikoláj sem állíthatott minden pálinkásüveg mellé tábori csendőrt), amit nem tudtak elvinni, azt pedig összetörték. Az elrejtett javak sem voltak biztonságban, a frissen falazott részek is felkeltették érdeklődésüket, Tarnówban meg például vizet locsoltak szét a kertekben, így keresve friss ásás (=elásott kincs) nyomait. A lakosokkal való erőszakoskodás ritkábban fordult elő (visszavonulásokat közvetlenül megelőző 1-2 napban azért megsűrűsödött, mikor a tisztek már nem értek rá fegyelmezni), ennek szenvedő alanyai főleg a zsidók voltak, de megkapták a magukét a lengyelek, sőt, néha az ukránok is (az ő bűnük az volt, hogy görög katolikusok voltak, a lengyeleket talán nem kell magyarázni, a zsidókat meg a hagyományos antiszemitizmuson túl szintén molesztálták politikai megfontolásból is, hiszen Galícia aránylag nagy létszámú zsidó népessége gyakorlatilag egy emberként támogatta Ausztria-Magyarországot, amin persze semmi csodálkoznivaló nincs, Bécs és Budapest nem szerveztetett pogromokat). Előfordult az utcákon járókelők megállítása, ilyenkor revolverkeresés ürügyével végigtaperolták az illetőt, elvették az értékeit, sőt, nem egyszer még a ruhájából is kivagdosták a belevarrt értékeket. Az orosz rubel piaci áron 2,5 koronát ért, de a nw_cossack_spies_01.jpgmegszállók 3,33-as váltási arányt írtak elő, és volt, hogy ezt sem tartották be, a panaszra menő boltos meg a nogajka nevű, szíjakból fonott korbáccsal kapott borravalót.

Visszavonulás előtt gyakran igyekeztek minél több embert magukkal vinni, a kollaboránsok örömmel mentek is velük (a Monarchia megbocsátására természetesen nem nagyon volt érdemes várniuk), de volt, akit erőszakkal fogdostak össze, azon a címen, hogy a visszatérő osztrák-magyaroknak így majd jól nem lesz besorozható katonájuk. Sokszor persze ez sem volt több egyszerű pénzgyűjtő akciónál, a transzportból némi váltságdíjért simán ki lehetett szabadulni. Visszavonuláskor az oroszok szívesen alkalmazták a felégetett föld taktikáját, egy visszaemlékezés szerint képesek voltak a lábon álló búzát fecskendőből benzinnel locsolni, és úgy felgyújtani. A saját országuk városait sem kímélték.

Az orosz tisztek úriember voltát azonban még a korabeli magyar propaganda is elismeri, a cári tisztek elszállásolására kijelölt kastélyok, lakások gazdáinak általában nem kellett javai miatt aggódnia. ...már legalábbis ami az orosz irányból jövő fenyegetéseket illeti, az ágyúik számára zsíros célpontokat kereső osztrák-magyar tüzérek teendőinek listáján a műemlék- és vagyonvédelem nem nagyon szerepelt.

 

  1. Feuer frei!

 

Na, de jussunk el odáig, hogy elkezdődik a háború.

A sztorit nagyjából mindenki ismeri, puskaporos hordó, Gavrilo, hadüzenet, Schlieffen-terv, mireafaleveleklehullanak, blablabla, számunkra most Galícia az érdekes.

A Monarchiának a háború előtt két haditerve volt, egy B(alkán), és egy R(ussland). Az első elképzelés egy Szerbia elleni büntetőhadjárat volt, ezért 1914. július 25-én a B terv végrehajtásának előkészületeit, azaz a Szerbia elleni részleges mozgósítás három nappal későbbi megindítását rendelték el. E szerint a 2.,5., és 6. hadsereg a déli határhoz vonul, és ott szervez csoportos foglalkozást a szerbek részére. exp077_1.jpg

Július 30-án aztán az oroszok nyíltan is elrendelték a mozgósítást, ezért gyorsan mindent meg kellett változtatni, és elrendelni az R-terv (egyszerre szerbek és oroszok elleni háború) végrehajtását. Eszerint az 1., 2., 3. és 4. hadseregek északra vonulnak, hogy ott megütközzenek az oroszokkal. Mint látható, a két terv rendesen alátett egymásnak, az úton lévő 2. hadsereget át kellett vinni délről északra (ez 8-10 nap), és ezen túl is három plusz hadseregnek kellett vasúti járműveket biztosítani. A Monarchia az orosz hadüzenetet egy nappal később kapta meg, az általános mozgósítás első napja pedig augusztus 4. lett. Az oroszok ráadásul titokban már előbb elkezdték a mozgósítást (bár erről eltér a történészek véleménye, van, aki szerint nem is, van, aki szerint áprilisban próbamozgósítást kezdtek, és a bevonult embereket már nem engedték haza), úgyhogy jól kezdődött a háború Conrad számára: a központi hatalmak gyorsaságra épülő haditervét 61a5cyblgkl_sx342.jpgkésve, és egy hadsereggel kevesebbel kellett elkezdenie végrehajtani. Az orosz haditerv, a Danyilov tábornok által a háború előtt elkészített 19-es terv egyébként Kelet-Poroszországot jelölte ki fő célként, később azonban ezt módosították, az eredeti négy helyett csak két hadsereget indítottak a németek ellen, a többi a Monarchiát célozta meg.

1914-ben még a légi felderítés nem volt olyan fejlett, a felderítés nagy részét a lovasság végezte. A Monarchia 11 lovashadosztályát előrelátóan Galíciába telepítették, a hadműveletek kezdetén az ő feladatuk volt a felderítés. A hősies próbálkozások ellenére ez nem ment valami jól, a lovas egységek egyszerűen nem tudtak behatolni az orosz arcvonal réseibe, mert az már folyamatosra, erősre ki volt építve. Conrad terve az volt, hogy észak felé támadja meg az oroszokat az 1. és a 4. hadsereggel, a kelet felől érkező esetleges támadások kivédésére pedig csak kisebb erőket hagy hátra. Ez volt a felvonulóban lévő 3. hadsereg, és Szerbiából csak lassan beérkező 2. hadsereg, amelynek augusztus közepére beérkező és harcba vethető részeit parancsnokáról Kövess-csoportnak nevezték. Ezen a keleti részen viszont csúnya benézés történt, a bevetett légi felderítés ellenére valahogy kimaradt a tervekből egy egész, 150000 fős orosz hadsereg- konkrétan az orosz főerő, amely bizony nem északról, hanem keletről tervezte megtámadni a Monarchia csapatait.easternfront1914a.jpg

Az észak felé irányuló támadások nem haladtak rosszul, annak ellenére, hogy a kirakási pontokat az eredetileg eltervezettnél hátrébb jelölték ki, és így a katonák hosszú gyalogmenetekre készültek: Dankl tábornok 1. hadserege (I., V. és X. hadtest+némi aprólék) vitézül tört előre, és az augusztus 23-án kezdődő kraszniki csatában meg is verte az oroszokat (Salza tábornok 4. hadserege). Döntő győzelmet azonban nem aratott, és Lublint sem érte el, részben azért, mert az utánpótlást nem kapó osztrák-magyarokkal ellentétben az oroszok sokan voltak, mint az oroszok és folyamatosan pótolták veszteségeiket, részben pedig az észbekapó Conrad is fékezte az előrenyomulást, nehogy a kelet felől támadó oroszok elvágják bázisától az észak felé támadó hadsereget. inside_new_nikolai_1.jpgAuffenberg tábornok 4. hadserege (a kassai VI. és a linzi II. hadtest volt többé-kevésbé fullosnak tekinthető, a IX. és a XVII.-nek csak részei érkeztek be) nehezebben, kemény harcok árán, de szintén tört előre (komarowi csata), és sikeresen be is kerítette Plehwe orosz tábornok csapatait, jobbszárnya azonban teljesen védtelen volt a kelet felől érkező támadás ellen, emiatt Conrad a győzelem küszöbéről visszarendelte őket. (Balra a cár és említett fővezére, látható, miért volt Hosszú Nyikoláj).

Erre a keleti oldal miatt volt szükség. Brudermann tábornok 3. hadserege (III., XI., és XII. hadtest) és a Kövess-csoport (parancsnoksága augusztus 25-én érkezett meg, onnantól 2. hadereg) komoly harcokat vívott az oroszokkal (Zlota Lipa- illetve Gnila Lipa menti csata): már önmagában az erőltetett előrenyomulásban eléggé elfáradtak a csapatok, az oroszok lassan kibontakozó, de nagy erejű (és túlerejű) támadását így nem tudták kivédeni. Voltak sikerek és hősies epizódok, de végül a legnagyobb eredményt az jelentette, hogy sikerült az oroszoktól elszakadva visszavonulni- a cári hadvezetés amúgy sem volt az a kapkodó idegbeteg fajta, és emellé a két csatában elszenvedett vereségek is lassították az előrenyomulásukat. Conradnak persze egy zabszem se fért be, nehogy már összeomoljon kelet, mielőtt az 1. és a 4. hadsereg elvégzi a dolgát, de lassan csak felismerte, mivel is áll szemben, így szeptember 3-án végül kénytelen volt a negyedik hadsereget is keletnek fordítani (ez elég komoly szervezési feladat volt, de sikeresen megoldották).

Itt ismét csúnya benézés történt: az osztrák-magyar hadvezetés nem volt tisztában az oroszok pontos 8105cc8a2bd5c5f725e5520716f01744.jpghelyzetével, sokkal előrébb sejtette fő erejüket. A negyedik hadsereg így ahelyett, hogy oldalba kapta volna őket, keresztbe elmasírozott az orruk előtt, felkínálva saját oldalát a megtámadásra. Az oroszok köszönték szépen a lehetőséget, és éltek is vele, az orosz 3. hadsereg (ők még fontos szerephez jutnak majd történetünkben) támadásának az osztrák-magyar erők nem tudtak ellenállni. Eddigre az északon harcoló 1. hadsereget is megállították, és visszafelé szorították az oroszok. Bizakodásra csak a 2. és a 3. hadsereg adott okot, különösen a 2., mely főnixként feltámadva győzelmek sorát aratta. Conrad egy darabig igyekezett ennek a két hadseregnek a támadását erőltetni, de az általános hadihelyzetben végül nem volt más választása, mint szeptember 11-én este fél hatkor elismerni a lembergi csata elvesztését, és elrendelni az általános visszavonulást: a megtépázott, lerongyolódott, élelemből és lőszerből kifogyott csapatoknak a San folyó mögé kellett visszahúzódniuk. Galícia fővárosa, Lemberg, orosz kézre került.

Az osztrák-magyar hadvezetés csak azzal vigasztalhatta magát, hogy amit vállalt, azt végülis teljesítette: feltartotta az oroszokat, míg a németek nyugaton kicsikarják a döntést (más kérdés, hogy a marne-i csatában végül az a döntés született meg, hogy sokáig folytatjuk még a háborút). A németeknek ezután nem volt más választása, mint kelet felé fordulni, hiszen amíg ők a franciákat kergették, az oroszok már átlépték Németország keleti határait.A híres tannenbergi csatában, 1914. augusztusának második felében Hindenburg tábornok aztán iszonyatos vereséget mért a Kelet-Poroszországot elözönlő orosz hadseregre, felszabadítva így a Birodalom területét az idegen megszállás alól. (Kis érdekesség: az öreg Hindenburgnak már jóval a világháború előtt rögeszméjévé vált, hogy itt, a Mazuri-tavaknál mennyire jól szarrá lehetne verni egy esetleges orosz támadó hadsereget. Ezért keresztül-kasul bejárta az amúgy nehezen járható, mocsaras vidéket, feljegyzéseket készített, számolgatott- és a történelem úgy hozta, hogy egyszercsak igaza lett.) Az oroszok persze csak csatát vesztettek, háborút nem, úgyhogy továbbra is kordában kellett őket valahogyan tartani. A nyugatról áthozott német csapatokat az ekkor éppen javában dúló lembergi csatában való bevetés helyett egyszerűen Németország határain sorakoztatták fel, ott, ahol Tannenberg után az oroszok egyelőre nem terveztek újabb offenzívát. A lembergi csatavesztés kellett ahhoz, hogy a németek rájöjjenek: az oroszokat úgy tarthatják vissza legjobban Németország lerohanásától, ha Galíciában biztosítanak számukra elfoglaltságot- elhatározták tehát Conrad osztrák-magyar seregeinek megerősítését.an_engagement_in_hungary_between_an_austro-hungarian_force_and_russian_cavalry.jpg

Ez azonban időbe telt, így Conrad úgy döntött, hogy nem áll meg a San folyónál, hanem, ha visszavonulás, akkor legyen visszavonulás, egészen a Dunajec vonalára megy vissza. Mire ideér, megjönnek a németek, neki is lesz egy kis ideje rendbeszedni az iszonyatos veszteségeket szenvedett csapatait, aztán már tényleg oda lehet vágni az oroszoknak. Szerencsére a cári hadsereg továbbra sem kapcsolt nagyon rá, úgyhogy a szeptember 13-15. között megindult újabb visszavonulás a nehéz időjárás ellenére (hatalmas esőzések áztatták fel az utakat) gond nélkül megtörtént. Az osztrák-magyar csapatok maguk mögött hagyták a San folyót, és így Przemysl várát is- a rendes várőrség mellett a 23. honvédhadosztályt hagyták hátra a vár megvédelmezésére, mert ezt az állást azért természetesen nem akarták feladni. Az oroszok a Sannál sejtették a védelmi vonalat, ezért csak gyengébb erőkkel keltek át rajta- amikor megbízható felderítési adatokhoz jutottak, aztán bátorodtak csak fel (ezekben a harcokban esett el egyébként Conrad már említett fia, aki dragonyos hadnagy volt).

4303982.jpgA Dunajecet 21-ére sikerült az osztrák-magyar csapatoknak elérni, és nemsokára beérkezett a 9. német hadsereg. A 10 német hadosztállyal megerősödött osztrák-magyar erők összesen 49,5 hadosztályt számláltak, ez még mindig kevesebb volt, mint az oroszok 57 hadosztálya (pláne, hogy, mint láttuk, az orosz hadosztályok nagyobbak), de a veszteségeket rendesen feltöltötték, úgyhogy Conrad, Hindenburg és Ludendorff egyelőre bizakodó volt. Kb ekkor volt az is, amikor az oroszok először betörtek Magyarországra. A Kárpátok vonala a két szembenálló hadsereg déli szárnyát súrolta, de nem volt reális egy nagyobb erejű orosz betörés, hiszen az oroszok nem akarták megosztani erőiket, és az oroszok szövetségesei sem déli, hanem északi, Németország elleni hadműveleteket követeltek. A Kárpátok vonalán csak kisebb orosz csapatok, főleg lovasság kelt át, velük szemben a kassai, illetve a Munkácsra visszavont lembergi körletpatrancsnokság állt, egyenként 25-30 zászlóaljjal, illetve néhány üteggel, a csapatok egy részét ráadásul Werndl-puskás népfölkelő alakulatok alkották. Szeptember végén jelentek meg az orosz csapatok először, legnagyobb eredményük Máramarossziget október harmadiki elfoglalása volt, ahonnan 7-ére virradóra kergették el őket. Október első napjaiban a kritikus hágók környékét nagyjából sikerült megtisztítani, de az utolsó orosz csak 20-án húzott el. Sajnos hagytak némi búcsúajándékot is, az ázsiai kolera, amit behurcoltak, több ezer áldozatot szedett.

Amíg a német és osztrák-magyar tábornokok a Dunajecnél seregük ráncba szedésével foglalatoskodtak, Przemysl San-parti erődjét az orosz hadsereg ostrom alá vette.

 Jövő csütörtökön meglátjátok, mire jutottak.

Részek: 1, 2, 3, 4, 5, 6

85 komment

Címkék: monarchia csata ostrom hadtörténelem i. világháború hadtörténet szárazföldi erők várostrom lövészárok csatabemutató

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hiryu2,01 2015.06.25. 10:21:35

Hihihi....
Megint én jártam jól...
Egy ilyen írásért mit kellene fizetnem könyvesboltban:)

Köszönöm!

Kavkaz 2015.06.25. 11:55:39

Azért szerintem akad itt néhány félreértés. A kozákok tudtommal széles körben ismertek voltak harci képességeikről, az orosz-japán háború idején a japán vezérkar utasításba is adta, hogy a katonák, ha lehetséges, ne bonyolódjanak közelharcba a kozákokkal, mert valószínűleg ez utóbbiak kerülnének ki győztesen. Hasonló volt a helyzet a kaukázusi lovassággal is, bár annak jelentőségét éppen hogy sokan eltúlozzák. (Kozák témában érdemes a Csendes Dont elolvasni.)

Az "ukránok" ellen elkövetett kihágásokkal kapcsolatban jegyezzük meg, hogy akkoriban nem tartottak számon külön ukrán népet. Az ukránosítást a Monarchia kezdte meg Galícia területén, éppen az Orosz birodalom gyengítése céljából. Előtte nem nagyon állította senki, hogy az ukránok külön nép lennének. (Nem véletlen, hogy az ukrán nacionalizmus csak Nyugat-Ukrajnában tudott valóban meggyökerezni.) A lényegesen kevesebb atrocitás szerintem annak tudható be, hogy akkor az orosz katonák nem úgy vonultak be ellenséges területre, hogy előtte az ellenség szállta meg az ő országukat, népirtást végrehajtva az orosz lakosság ellen, így motiváció sem volt az atrocitásokra.

2015.06.25. 12:10:53

Az orosz katona jellemzői később is megmaradtak. Érdekes, hogy később hány nagy ember szerzett itt tapasztalatokat. Mannerheim pl.

Titus Pullo Urbino 2015.06.25. 13:00:47

@Kavkaz: ezt most komolyan mondod, hogy "Előtte nem nagyon állította senki, hogy az ukránok külön nép lennének."?

Fredddy! A legnagyobb gratulációmat fogadd!

Kavkaz 2015.06.25. 13:09:19

@Titus Pullo Urbino:

Teljesen komolyan. Az ukrán nacionalizmust a XIX. század végén kezdték kiépíteni a Monarchiában, számítva az oroszokkal való összecsapásra. Nem véletlen, hogy az ukrán nacionalizmus nem tudott igazán teret hódítani Nyugat-Ukrajnán kívül, sőt az ukrán nacionalistáknak mindig meggyűlt a baja a "honfitársakkal" akár az orosz polgárháborút, akár a második világháborút nézzük.

Kavkaz 2015.06.25. 13:16:23

@Kavkaz:

A kaukázusiak esetében igaz, hogy tévesen mindnyájukat cserkesznek nevezték, ugyanakkor a legtöbb kaukázusi nép iszlám vallású, tehát nem hiszem, hogy ez sok különbséget jelentett volna.

Félreértés ne essék, jó a poszt, csak volt néhány észrevételem. (Egyébként személyesen is érintett vagyok, a dédapám Premyslnél esett fogságba.)

Kavkaz 2015.06.25. 13:18:47

@Kavkaz:

Elnézést, Przemyslnél.

Hiryu2,01 2015.06.25. 15:17:55

khmm...

A japán hadsereg a mosernizációval együtt kidolgozott egy komplett közelharci képzési rendszert, az évszázados múltú közelharci rendszereikre támaszkodva
ezek egyike volt pld a juken no jutsu, a bajonettvívás.

++ sokminden erőteljes állami/fegyvernemi támogatással.

www.youtube.com/watch?v=eALLe1wghSA

Szóval van egy apró érzésem, a fenti, kozákkal nem fightolunk parancs oka leginkább az lehetett, hogy a ló+lándzsa/kard kombó jóval ütősebb, mintha kiállnál elé egy szál szuronyospuskával...

Fredddy 2015.06.25. 15:32:44

@Kavkaz: a kozákok éppen az orosz-japán háborúban szerepeltek le nagyon, pont azért, mert nem ez a lovaglós-kardozós stílus már nem nagyon működött akkoriban. Egyébként direkt emeltem ki, hogy ez Hindenburg véleménye, ő ugye ellenérdekelt volt (amellett, hogy katonaként a tisztán látás volt a fő célja)

Galícia nemzetiségi viszonyairól egyébként könyvet lehetne írni. Az első részben szántam rá pár mondatot, az oroszok hazai földnek tekintették, és propagandájukban a pánszlávizmust hangsúlyozták (más kérdés, hogy az egyszerű kozák szintjére ez mennyire csorgott le), a Habsburgok viszont az oroszok mellett az itteni lengyel földesurakkal szemben is próbálták az ukránokat és ruszinokat (a görögkatolikusok nagyja is az utóbbiak közül került ki) mozgatni: szokásos Habsburg játék, nem ugrál az úr parlamenti helyért, ha a paraszt közben a vasvillát lengeti mögötte.

Az atrocitások viszont nem úgy működnek, ahogy írod, ritkán veszik figyelembe, hogy ki támadott meg kit. Inkább a hadseregben uralkodó fegyelem függvénye.

Hiryu2,01 2015.06.25. 15:55:44

korábbi háború:) de most ahgy elkezdtem böngészni a neten, találtam egy cikket itt a napoleoni háborúk lovasságáról:
www.honvedelem.hu/container/files/attachments/36380/kl_2012-1.pdf

Kavkaz 2015.06.25. 16:00:26

@Hiryu2,01:

A kozákoknak szintén több évszázados múltra visszatekintő, hatékony közelharci rendszerük volt, ennek elemeit később a szisztyemába is beépítették. Hátrányban biztosan nem voltak a japánokkal szemben.

@Fredddy:

Közelharcban mindig is nagyon jók voltak, magyar huszárokkal szemben is, a Csendes Don ezt is szépen leírja. Az más kérdés, hogy maga a közelharc vesztett jelentőségéből, ahogy összességében a lovasság is. Ettől még a kozákok szerintem kiváló lovaskatonák voltak. A saska (a markolatkosár nélküli szablya) pedig még a második világháborúban is hatékony fegyvernek számított (saját milieu-jében persze).

Tény, a Habsburg-machinációk sokat befolyásolták a galíciai nemzetiségi viszonyokat, viszont az is tény, hogy ezen machinációkat akkoriban egyértelműen az oroszokhoz való ellenséges hozzáállás szabta meg. A ruszinok esetében például koncentrációs táborokba zárták az ortodox vallásúakat, mondván, hogy az oroszokat segítették. Aki ukránnak vallotta magát, és megtagadta az oroszságot, elengedték.

Nyilván a fegyelem is számít, de a bosszú mint motiváció ilyen esetekben nagyon fontos tényező. Olvastam anno egy belarusz partizánról, aki gyerekként csatlakozott, miután a nácik egy megtorlóakció keretében lakóival együtt felégették a faluját. Később nem csak katonákat, de német civileket is ölt, elmondása szerint jó érzéssel. Szóval a fegyelem fontos, de nem a legfontosabb, szerintem legalábbis.

Kavkaz 2015.06.25. 16:05:11

@Hiryu2,01:

Ez a magyar huszárok esetében is gyakran megesett. Egyik ismerősöm mesélte, hogy a nagyapja huszárként harcolt az első világháborúban. Csaknem a teljes egységük odalett az orosz géppuskák elleni támadásoknak és egy töketlen módon végrehajtott folyami átkelésnek köszönhetően.

9mmPara 2015.06.25. 16:21:52

@Hiryu2,01: Sajnos, nem emlékszem a részletekre (megpróbálok este utánanézni pontosan), de valami olyan könyves emlékem van, hogy az egy lovas katona kontra egy gyalogos összecsapás korántsem előre lejátszott meccs.

Minorkavidor 2015.06.25. 20:33:44

Az oroszok mozgósítása azért történhetett ilyen gyorsan, mert egy részt jól begyakorolták, más részt egy igen tehetséges tábornok, Dobrorolszki állt a vezérkar mozgósítási részlegének az élén. Ő és alárendeltjei a következő rendszert alakították ki:
Az újonckiképzést egy táborozási gyakorlat zárta le. A leszereltek egy részét időről időre behívták egységeikhez, ennek folyamán folyamatosan vizsgálták mozgósítás és összpontosítás időszükségletét. Az ellenőrző tisztek a tapasztalataikat összegezték majd javaslatokat tettek az idő lerövidítésére. A következő lépésben nemcsak az emberi, hanem ló tartalékosokat is behívták. Így mind a katonai szervek, mind a lakosság, mind a lovak gyakorlatot szereztek. Így derült ki, hogy amikor 1914 elején az odesszai katonai körzethez tartozó 14. tüzérdandárt mozgósították mind a sorozottak, mind a lóállító parasztok csontrészegre itták magukat. Ugyanez történt Tomszk, Orel és Mogilev körzetében is. Az ellenrendszabályok a következők voltak: általános alkoholtilalom a mozgósítás (majd később a háború) idejére, a vodkaárusok nem nyithattak ki sem a mozgósítási körzetben, sem a vonatok tervezett útvonalán, a rendőri erők tűzparancsot kaptak.
A behívottaknak 1 napjuk volt a dolgaik elintézésére, 2 az utazásra és a jelentkezésre. A vezérkarnak a háború kitörése előtt a biztosító csapatok kivételével ki kellett ürítenie Orosz-Lengyelországot, visszavonulni és a Nyemen-Narew-Bug-Dnyeszter biztosító határőrizethez kellett csatlakoznia, hogy kellő időt biztosítson a mozgósítás és befejezésére. A csapatok zöme a hadkiegészítő központok közelében fekvő laktanyákba települt, és a nyári kiképzőtáborokat sem lehetett a mozgósítási körzet központjától távol kialakítani. Jó megoldás volt, hogy az elvileg ősszel leszerelő katonákat a következő év áprilisáig benntarthatták, ez által a békelétszám mindig meghaladta elvileg rögzített 1,3 milliót. Ezért szerepel pl. Galántainál is 1,5 millió.
Ez az orosz haderő irtó nagy volt, 20-40 év közötti katonaköteles lakossága 15 millió főt jelentett becslés alapján. Valójában inkább többet. Egy ekkora tömeget csak részletekbe lehetett behívni, amit az akkori technikai viszonyok csak megnehezítettek. Háború esetén a békeállományt a fenti 20 évfolyam tartalékosainak első csoportja egészítette ki. Ez 1914-ben az 1897-1911 között leszerelteket jelentette, ami a békeállománnyal együtt 3,5 millió fő + ehhez létszámhoz szükséges lovak, szekerek és autók. Az elvonulásuk után hátrahagyott keretekből állt fel a 2. lépcső. Több lépcsőben összesen 2,8 millió gyalogost, 350.000 lovast/kozákot 6.000 löveget tudtak a frontra küldeni. Szükség esetén a 3. lépcsőt is felállíthattak a maradék kiképzett évfolyamokhoz tartozókból. Dobrorolszki csak 4 évfolyamot és 250.000 kozákot tartott készenlétben a 3. lépcső felállítására. Az utolsó 5 évfolyam,- amely a szolgálatból kimaradt, de néhány hetes kiképzést kapottakból, illetve a teljesen kiképzetlenekből állt – létszáma kb. 10 millió fő volt.
Ebből az állományból a front szükségletei szerint hívhattak be embereket. Kiképzésükhöz 188, egyenként 10.000 főt számláló kereteket hoztak létre, a békelétszámból elvont tisztek, altisztek és öregkatonák irányításával folyt a kiképzés. Ezen alakulatokat, ha kellett hadosztályokká tudták fejleszteni. A mozgósítási program kitért arra is, hogy ezen alakulatok 500 zászlóalja fogja pótolni a háború elején az első lépcső első veszteségeit. Dobrorolszki 1910-12 között 7 millió fő összevonásához, felszereléséhez és gyakorlatozásához teremtette meg a feltételeket. Munkájának (és munkatársai munkájának) eredményeképpen 1913-ban csak a Volga középső vidékén 3 új hadtest alakult, ehhez járult még 2 új hadtest Szibériában, 1 a Kaukázusban, ez a 6 hadtest 2 hadsereggel növelte meg a cár erejét. A hátországi pótalakulatok keretei havonta kapták meg a behívót, majd egy minimális kiképzés után menetzászlóaljakba szervezve a frontra kerültek. A menetzászlóaljak tíz, 100 fős századból álltak.
Dobrorolszki memoárjában kiemeli, hogy egyik sikeres újítása volt a részleges mozgósítás bevezetése, melyet az orosz-japán háború tanulságai alapján alakított ki. 1904-ben az egyes katonai kormányzóságokból szakítottak ki részeket, a gyalogos hadosztályok idegen tüzérezredekkel vonultak a csatába, a technikai csapatokat és a tarcsi tiszteket meg az egész országból kellett pótolni. Ezért 1910-tól minden hadkieg körzet számára előírták az elegendő lövegszámot, műszaki alakulatokat és tarcsi tiszteket. Ezután 1914 elejéig a nyugati hadszíntéren minden hadosztályt egy 3 ezredből álló tüzérdandárral kívánták megerősíteni, ami 8 könnyű tábori ágyús, 2 tarackos, 1-1 keret, nehéz ágyús és nehéz tarackos üteget jelentett volna. A 2 nehézüteget utóbb a hadtest tüzércsoportjának kellett alárendelni. Szerencsénkre e tervet nem sikerült maradéktalanul végrehajtani, ez pl. a gorlicei áttörésnél a KH tüzérségi fölényét eredményezte.

Minorkavidor 2015.06.25. 20:34:42

Az OMM-val szembeni gyors és nagy erőkkel történő felvonulást új vasutak építésével és régiek korszerűsítésével érték el. Ez az egyvágányúból kétvágányúvá történő átépítést jelentette. Ehhez járultak a kibővített állomások, jelentős széndepók, víztartályok. 1914-ben Galícia felé naponta 260 vonatpár közlekedett, ez két, egymástor 500 m távolságban levő sínen mozgó 100 tengelyes szerelvényt jelentett. További előny, hogy az orosz vasutak széles nyomtávúak, 1524 mm, az európai 1433mm-es nyomtávval szemben. Náluk egy 100 tengelyesen 1 zászlóalj+ 1 ezred vagy dandártörzs utazhatott; vagy 1 lovasosztály+ 1 ezred vagy dandártörzs, vagy 1,5 lovasosztály; 1 üteg az első lőszerszállítmánnyal, vagy 1 műszaki század a hídverő részleggel. 1 hadosztály felvonulásához 34, az első lőszerszállító oszlophoz 21, a 2.-hoz 23 vonat kellett, 1 hadtest szállításához az első 4 napra szükséges élelmiszerrel és tüzérséggel 110 db 100 tengelyes kellett.
Vjacseszlav J. Boriszov altábornagy (augusztustól a délnyugati front vezérkari főnökének jobb keze) az eu-i. területek kb. 58.000 km hosszú vasútvonalait 2 részre osztotta: az első rész,- mely több száz km mély volt- közvetlen katonai irányítás alá került, élén a „fekete” Nikoláj A. Danilov altábornaggyal, a másik rész a közlekedési minisztérium fennhatósága alatt maradt. (A „vörös” Danilov főszállásmester volt.) A hadi övezetben valamennyi vasúti alkalmazott bezupált. Ezáltal egy részt csökkentették a hadműveletek előtti kockázatot, más részt a főparancsnokság szabadon vállalhasson bármilyen csapás irányt. Danilov 2 változattal számolt: amennyiben a németek őket támadják meg, a haderő zöme Kelet-Poroszország ellen megy, amennyiben Franciaországot, úgy Galícia felé (Orosz-Lengyelországban a terület zsák jellege miatt nem terveztek támadást.) A vasútra tett csapatokat lépcsőzött tömegben sorakoztatta fel a határvédelem mögött. Ennek az volt a feladata, hogy harcfelderítéssel puhatolja ki az ellenséges szándékokat. Az első lépcsőben 6 hadsereg mozgott nyugat fele, seregenként 11-13 gyalog-, és 5 lovashadosztállyal. Az északnyugati és délnyugati front 3-3 hadseregéből a középső kettőnek fel kellett készülni arra, hogy a németek támadási irányától függően Kelet-Poroszország vagy Galícia fele mozogjon. Augusztus végéig 3 millió katona volt már a háborús zónában, illetve feléje utazott.
Eme vasút kapacitással szemben az OMM napi kapacitása kb. 150 vonatpár, de az amúgy közlekedésileg is fejlett Németországé is csak 192 vonatpár volt kelet felé.
További előny volt Oroszország népességének megoszlása. 1897-tartottak először népszámlálást, ezen adatokat 1905-ben az orosz Belügyminisztérium statisztikai hivatala a természetes szaporulat számainak hozzáadásával korrigálta, ez természetesen csak becslés. E szerint 1905-ben az Orosz Birodalomnak 146.837.138 lakosa volt. Ebből az eu-i részeken (az Uráltól nyugatra) 131,5 millió alattvaló élt. Ez természetes, hiszen az országban a népesség száma keletről nyugatra tartva nő, valamint ugyanez igaz északról délre menve is. Azaz a legsűrűbben lakott tájak pont a Monarchiával szemben voltak. Ráadásul az 58.000 km-nyi hosszú eu-i vasúti hálózat éppen a Monarchiával szemben volt a legsűrűbb.
Dobrorolszki beszámol a Monarchia által elkövetett katonai és diplomáciai hibáról. A szerbeknek szóló ultimátumot július 23-án, délután 6 órakor adta át Giesl báró a Monarchia belgrádi követe. Mégpedig azért e napon, mert meg akarták várni, míg Poincaré francia köztársasági elnök hazafelé tart szentpétervári látogatásáról. Csakhogy 24-én még ott volt, így megbeszélhették a szerb elutasító válasz esetén szükséges teendőket. A cár utasítására még július 24-én, a gyakorlaton lévő csapatokat visszarendelték a laktanyákba, Dobrorolszki kiegészítette a tisztikar hiányát a tiszti és kadétiskolák utolsó évfolyamainak előléptetésével, a katonai akadémiák hallgatóinak csapatbeosztásával. Megparancsolták a határmenti erődök állományának hadilétszámra történő emelését, továbbá az egész Birodalomra kiterjedő előmozgósítást. Ezt a parancsot Dobrorolszki 2 nappal később, július 26-án adta ki. Tekintve, hogy a Monarchiában az oroszok elleni mozgósítás első napja augusztus 6-ára esett ez 10 nap for a ruszkiknak. Maga a hadüzenet augusztus 5-ére esett.

Tyeplica 2015.06.25. 20:39:46

A "vonás" nevű mértékegység azóta is létezik incs néven.

1 incs/hüvelyk = 25,4 mm
25,4 x 0,3 = 7,62

A nullaharmincas, vagy harmincas néven emlegetett lőszer az 7,62-nek felel meg.

Minorkavidor 2015.06.25. 21:50:58

Az 1914/15-ös OMM tervekben nem 2, hanem 4 haditerv variáció volt, melyet a Monarchia elégtelen ereje szült. Conrad terveinek egyidejű megvalósításához 60 gyalogos hadosztályra lett volna szükség, 40 Oroszország és 20 Szerbia ellen. De csak 49 volt. Ezért számtani bűvészkedésre volt szükség. E 49 gyaloghadosztályt 3 csoportra osztotta. A legkisebb, 8 hadosztályból álló Minimális Balkán csoport (5. és 6. hadsereg) mindenképp a szerbek ellen megy. Az A-Staffel 29 gyaloghadosztálya (1.,3. és a 4. hadsereg) mindenképp az orosz frontra vonul. A B-Staffel 12 gyaloghadosztálya (a 2 hadsereg) ingázik a szükségleteknek megfelelően. A haditervek:
I (Italien)-terv: a legvalószínűtlenebb, egy Olaszország elleni háború esetére a 2. hadsereg 12 hadosztálya kerül bevetésre.
B (Balkan)-terv: egyfrontos, Szerbia elleni háború terve. Ekkor a 2. hadsereg 12 hadosztálya csatlakozik az 5. és 6. hadsereg 8 gyalogos hadosztályához és támadólag lépnek fel Szerbia ellen.
R (Russia)-terv: az Oroszország elleni egyfrontos háború terve. Ekkor a B-Staffel 12 gyalogoshadosztálya csatlakozik az A-Staffel 29 gyalogoshadosztályához az Oroszország elleni háborúban.
R+B (Russia+Balkan): a legvalószínűbb eset, az Oroszország és Szerbia ellen vívott kétfrontos háború terve. Ekkor a Minimális Balkán csoport 8 hadosztálya védelembe marad mindaddig, amíg az A-Staffel és B-Staffel 41 gyaloghadosztálya le nem győzi az orosz haderőt. Ezután a B-Staffel 12 gyaloghadosztálya a Balkánra siet, ahol a Minimális Balkán csoport 8 gyaloghadosztályával egyesülve megverik a szerbeket. E tervnek 2 nagy problémája volt:
Az első:
A vasúti kapacitások előző hsz-ban említett szűkössége nem tette lehetővé az az és B-Staffel egyidejű kiszállítását. Ezért előbb az A-Staffelt kellett kiszállítani, csak ezek után kerülhetett sor a B-Staffel kiszállítására. Csak mindezek után lehetett az oroszok ellen támadólag fellépni.
A második:
A terv a háború kitörésének az egyidejűségét feltételezte. De mi történik akkor, ha az oroszok elleni háború akkor tör ki, mikor a B-terv végrehajtása már folyamatban van? Ez esetben Galíciába kell vinni a B-Staffelt, mert ott a helye, de hogyan, és ami a fő, lehetséges ez? Még a tervezés időszakában megkérdezte a szállításért felelős részleg embereit. A „szakemberek” az alábbi válaszokat adták:
1: lehetséges, amennyiben az oroszok elleni hadba lépésre a Szerbia elleni mozgósítás 5. napjáig sor kerül. Ekkor az átirányítás minden különösebb gond nélkül végrehajtható amennyiben a megfelelő menetrendet előzetesen kidolgozzuk.
2: az 5. és 18. nap között is megoldható, ám jóval nehezebben.
3: a 18. nap után megint problémamentes, mert az A-Staffel kiszállítása eddigre már befejeződik, de ha mégsem, a B-Staffel akkor is időben megérkezik Galíciába, hogy a lassan mozgósítható orosz medvével felvegye a harcot.
A gyakorlat azonban másként alakult. Amikor július 31-én világossá vált, hogy az oroszok elleni háború elkerülhetetlen, napirendre került az általános mozgósítás kérdése. Ekkor Conrad az eredeti terveknek megfelelően,- hiszen 31-e a szerbek elleni mozgósítás 4. napja volt (a szerbek ellen 28-a volt a mozgósítás 1 napja)- parancsot adott a B-Staffel erőinek északra történő átcsoportosítására. A vasúti „szakemberek” beintettek: lehetetlen, ebből csak káosz, fejetlenség lenne, a csapatok összekeverednének. Conrad ahelyett, hogy hadbíróság elé állította volna a vétkeseket és vizsgálatot indított volna a mulasztás okainak felderítésére, minden további nélkül tudomásul vette a helyzetet és azután érdeklődött, hogy most akkor mi legyen? A vasúti „szakik” a következőt javasolták: az érintett 12 hadosztály folytassa utazását délre, ott rakodjanak ki, majd ha az A-Staffel kiszállítása befejeződik, akkor küldjék őket az oroszok ellen. Ez késedelmet nem okoz, hiszen eredetileg is így tervezték. Mivel Conrad elfogadta a tervet így a 2. hadsereg folytatta útját és távolodott Galícia felöl, ahol nagy szükség lett volna rá. Természetesen valóban úgy tervezték,hogy – a vasúti kapacitás szűkössége miatt- az A-Staffel után indul el a B-Staffel, csak az nem mindegy, hogy Balkánról, vagy az eredeti helyőrségeikből. Ráadásul a szerb front a 2. hadsereg egyes egységei harcba keveredtek a szerbekkel, így nem az egész 2. hadsereget lehetett északra átdobni.
Conrad azért is választotta ezt a megoldást, mert a szíve mélyén mindig is a szerbek elleni leszámolást tartotta elsődlegesnek. Még akkor is ha Galíciában jelentős területi és személyi veszteséggel kell ezért fizetni.

9mmPara 2015.06.25. 22:09:24

@Hiryu2,01: No, megtaláltam. Nem igazán jól emlékeztem. Mindössze arról van szó, hogy karddal/szablyával támadó, vért nélküli könnyűlovas esetén balra (jobbkezes gyalog) kilépve, a szuronyos puskával egy felfelé mutató, egykezes feltartó szúrással elvileg le lehet szedni a lovast. Dzsidás ellen nem működik, valamint nem ajánlatos a lovat támadni a lovas helyett és semmiképpen nem tanácsos hátat mutatva elfutni.

Fredddy 2015.06.25. 22:20:20

@Tyeplica: az orosz vonás egytized hüvelyk. A hüvelyket az angolszászok használják, az oroszok rég áttértek az SI-re.
fizika.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1112386

@Minorkavidor: köszönöm a kiegészítéseket!

@Kavkaz: a huszárok, éppen anakronisztikus felszerelésük miatt is alkalmasabbak voltak a közelharcra, akardjuk mellett volt bal kart védő mentéjük, és fejet védő csákójuk is. A kozákoknak már többnyire modernebb, könnyebb felszerelésük volt. Lovasrohamokra valóban sor került, főleg a cikkben is említett első napokban, hát, valóban ritkán volt jó vége. Sokszor az volt a baj, hogy nem is látták, mennyi orosz áll szemben, csak egy kis csoport, vagy csak a lövészárokban heverő zászlóaljból annyi látszik ki.

@9mmPara: 1v1-ben ritkán harcoltak, szóval ilyen összehasonlításnak sok értelme nincs. A lovasroham akkor tudott sikeres lenni, ha felkészületlen, esetleg pánikba esett ellenfelet ért. Ez ritkán jött össze, a védekező gyalogságnak volt párszáz métere puskázni és géppuskázni.

Kavkaz 2015.06.25. 22:48:38

@Fredddy:

Nem csupán a felszerelés volt lényeges. A kozák közelharci doktrína alapvetően inkább az elhajlásra, kitérésre, csapások terelésére és az így teremtett helyzetekből való visszatámadásra épít (egyébként tudtommal ezt az elvet is átvette a szisztyema). Egyébként a kozákok "többfunkciós" katonák voltak, gyalogsági és lovassági harcra egyaránt ki voltak képezve.

Igen, a háború elején még nagyjából mindenki bízott a lovasságban, tudtommal még a nyugati fronton is volt jópár lovasroham. Pedig a gépfegyverekkel védett pozíciók elleni nyílt támadás értelmetlenségéről már az angol-búr háborúban, de legkésőbb az orosz-japán háborúban meg lehetett bizonyosodni.

Panther V. · http://kigondoltam.blog.hu 2015.06.26. 00:13:32

Imádom a az írást, de a kozákok számánál kivennék egy nullát.

Terézágyú 2015.06.26. 12:30:42

@Tyeplica:
"1 incs/hüvelyk = 25,4 mm"

Tedd hozzá, hogy "coll" :)

9mmPara 2015.06.26. 12:49:54

@Fredddy: "1v1-ben ritkán harcoltak".
Nyilván én se arra gondoltam, hogy ez jellemző dolog lett volna, csak egy kis kieg. infót gondoltam hozzátenni a "ki ne kezdjen kivel" témához.

9mmPara 2015.06.26. 12:56:19

@Kavkaz: "a háború elején még nagyjából mindenki bízott a lovasságban"

Sőt, még talán később is. Gyerekként beszéltem olyan magyar géppuskással, akinek a II. vh-ban kellett kozák (ő legalábbis annak mondta) lovasrohamot túlélnie. Ahogy mesélte, az első ijedtségből felocsúdva csak el kellett kezdenie tüzelni és lovastól, mindenestől borultak a kozákok. Annak a rohamnak is mi értelme lehetett?

Kavkaz 2015.06.26. 13:02:10

@9mmPara:

Félreértés ne essék, a lovasság tudott hatékony lenni, ha megfelelő körülmények között használták, különösen kozákok esetében, ld. Dovator tábornok betöréseit. Pusztán mint fő fegyvernem vált értelmetlenné, később pedig teljesen.

Fredddy 2015.06.26. 14:00:11

@9mmPara: persze egyébként, tanították a gyalogosokat lovasok ellen harcolni, minél hosszabb volt a szuronyos puskájuk, annál több esélyük volt közelharcban.

@Kavkaz: az első világháborúban, ahogy a második részben volt, az áttörések kiszélesítését tették a gyorsan mozgó lovasok feladatává. (Futárkodás, felderítés mellett, nyilván) Ez ott bukott el, hogy ilyen nagy és sikeres áttörés nem nagyon volt. (A sommei csatára való felkészülésnek is része volt a nagy angol lovasegységek összevonása a front mögött, a siker kihasználására)

A második világháborúban a teherautóhiány enyhítésére alkalmazták a lovasokat nagy létszámban, egyszerűen nem volt annyi gépjármű, ami az előretörő tankokkal lépést tartva tudta volna a gyalogságot előrefuvarozni. Nem csak az oroszok és a magyarok, de a németek is küzdöttek ezzel a problémával, egyedül az angolszász szövetségesek tudtak elég teherkocsit gyártani. A teljes gépesítettség Magyarországon csak valamikor az ötvenes-hatvanas években valósult meg, és a tudomány jelenlegi állása szerint ez jelentette a lovasság végét. Azóta már csak olyan helyen alkalmaznak lovas katonákat, ahol más járművel nem járható terepen kell mozogni. (Ilyen mondjuk van, a rodéziai lovasok híresek, sőt, Afganisztánban az amerikai nagyonelit alakulatok is lóra ülnek néha.)

Az oroszoknál ki kell emelni Bugyonnij marsall tevékenységét, aki a cári hadsereg lovasságában kezdte az ipart, majd a vörös lovasság megszervezése után a húszas-harmincas években is a lovasság nagy mértékű fejlesztését erőltette. Még egy lófajtát is elneveztek róla! (Másik nevezetessége, hogy ő volt Sztálin talán egyetlen igazi barátja, és nem tudott olyan alkalmatlan lenni, hogy az amúgy nem kegyességéről ismert generalisszimusz ne bocsásson meg neki mindig.)

Kavkaz 2015.06.26. 14:31:27

@Fredddy:

Valóban, a második világháborúban a lovakat inkább szállítóeszközként alkalmazták, de a keleti fronton volt példa rá, hogy konkrét harci helyzetekben is jól teljesített a lovasság, pl. a partizán-hadviselésben, de konkrét hadműveletek során is (ld. Dovator és Belov tábornok tevékenységét).

A kedvencem ebből az időszakból Konsztantyin Nyedorubov doni kozák története, aki az első világháború idején több György-keresztet is szerzett, később pedig a második világháborúban is harcolt, és kiérdemelte a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy mindkettővel kitüntették őket.

https://ru.m.wikipedia.org/wiki/Недорубов,_Константин_Иосифович

Fredddy 2015.06.26. 14:44:41

@Kavkaz: akkor már a nyikolajevi magyar huszárroham se maradjon ki, 1941-ből :)

Kavkaz 2015.06.26. 14:48:52

@Fredddy:

Persze, a másik oldalon is voltak ilyenek (bár az olasz roham szerintem csak legenda).

tudi 2015.06.26. 19:46:40

Ezt is érdekes volt végigolvasni. Apai dédapám is huszárként harcolta végig a háborút, orosz hadifogságba is esett. Tudtommal a Vitézi rend tagja is lett igaz későn az 1940-es évek elején. Állítólag egy falumbeli, aki a második világháborúban Galíciában volt fogságban ő mesélte anno, hogy lehet pont Przemysl egyik erődjénél olvasta, hogy Kiss Gábor (így hívták a dédapámat is) húszár őrmester csapatával számtalan orosz rohamot ver vissza. Hogy ez ő lehetett e vagy más azt sajnos nem tudom, mindenesetre családi legendáriumnak nem rossz. :)

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2015.06.26. 20:59:13

Kérdés: cári orosz tisztikar a tízpontos listán mennyit kapna a pontozóbíróktól?

Trónkövetelő 2015.06.26. 22:49:19

@Minorkavidor:
Az orosz gyors mozgósítás gyorsaságának volt még egy oka a fentiek mellett: az, hogy be sem várták az eredetileg tervezett létszám felsorakozását, hanem amint összegyűlt eléggé sok ember, egyből támadtak, egyébként helyesen, így az első csapást ők mérhették az ellenség területén az ellenségre.

oranje2010 2015.06.26. 22:54:31

@Hiryu 2,0:

Bruszilov, Mannerheim ekkor orosz cári altábornagy és a lovasgárda parancsnoka, majd a független Finnország hadseregének főparancsnoka és Borisz Mihajlovics Szaposnyikov ekkor vezérkari ezredes és a Kaukázusban állomásozó cári gárda-gránátoshadoszály vezérkari főnöke, később a Szovjetúnió marsallja, Sztálin katonai tanácsadója és a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke a 10-es skálán vastagon legalább 20-as....
A másik véglet Rennenkampf és Szamszonov tábornokok, akiknek értékelhetetlen a teljesítménye, és már az orosz-japán háborúban el kellett volna kergetni őket a hadseregből, amikor a japánok helyett egymást aprították. Amúgy jobbak voltak az OMM tisztikaránál, mivel volt háborús tapasztalatuk, és levonták a tanulságot a hibáikból!

Trónkövetelő 2015.06.26. 23:06:47

@Kavkaz:
Az ukrán nacionalizmusért a legtöbbet maguk az oroszok tették.
Az ukrán nép megszületésénél szerintem a legnagyobb érdem a Lengyel-Litván Unióé mellesleg :)
Tarasz Sevcsenko és Gogol nem osztrák pénzért vallották magukat ukránnak. Az, hogy az ukránok nem óhajtottak az oroszokkal együtt maradni, eléggé erősen az Orosz Birodalom nemzetiségi politikájának köszönhető, akik nem voltak hajlandók tudomásul venni az ukránok létezését sem. Az osztrákok természetesen igyekeztek az ukrán nacionalizmust felhasználni, de egy ellenséges ország esetében természetes, hogy destabilizálni akarja a másikat. Lenin is élt Bécsben és Krakkóban, Pilsudski nyíltan szervezkedhetett a lengyel függetlenségért Krakkóban. A későbbiek fényében vicces, hogy amikor mindketten Krakkóban voltak, Pilsudskinak már kiépített hálózata volt a határ két oldalán, és a lengyel nacionalisták komoly logisztikai segítséget nyújtottak a bolsevikoknak, ők hozták-vitték a bolsevikok titkos levelezését, embereket, pénzt, fegyvereket csempésztek ki-be nekik. A Monarchia titkosszolgálata pedig eltűrte ezeket, amíg csak Oroszország ellen irányultak.
De akárhogy is, az osztrákoknak kb. a kiegyezés után volt először erejük és lehetőségük az ukránok manipulálására, azaz 1867 és 1914 között volt 47 évük, ennyi idő alatt nem lehet "létrehozni" az ukrán népet. Ennél még a szovjet időszak is sokkal hosszabb volt, az ukrán nacionalizmusnak ez alapján ennyi idő alatt el kellett volna tűnnie. Talán, ha az oroszok valamivel nagylelkűbbek az ukránokkal, együtt maradhattak volna, de nagy vonalakban úgy jártak, mint a britek az írekkel. Ha Gladstone autonómia-javaslatát elfogadták volna a brit konzervatívok, akkor Írország még mindig a UK része lehetne, de mivel még az autonómiatörekvéseket is folyton elgáncsolták, az írek egyre elkeseredettebbek és radikálisabbak lettek, így mire tényleg elfogadták a Home Rule Billt, meg létrejött az Ír Szabadállam, már az íreknek késő és kevés volt.

oranje2010 2015.06.26. 23:08:50

Gratulálok, nagyon jó írás, várom a folytatást! Nem kukacoskodni akarok, de pontosítsuk a cári családfát: II. Miklós nem I. Miklós unokája, hanem a dédunokája volt a seregeit nálunk nyaraltató cárnak.

A cárok: I.Miklós(dédnagypapa)-II.Sándor(nagypapa)-III.Sándor(édesapa)-II.Miklós

oranje2010 2015.06.27. 00:15:35

@Kavkaz: A szovjetek 12 lovashadtestet állományukban 36 lovashadosztállyal állítottak fel és vetettek be a németek ellen.A lovashadosztályokban nem sorozás, hanem önkéntes alapon kerültek be a derék orosz hazafiak Oroszország Anyácska védelmére. 1943-tól kizárólag gépesített vagy harckocsizó hadtestekkel együtt alkalmazták a lovasságot, front közvetlen lovas-gépesített vagy lovas-harckocsizó csoportokban, a fő támadási irányokban! A kiemelt feladott kapott hadseregeket is sokszor megerősítették lovas-gépesített csoportokkal. Malinovszkij marsall a iasi-kisinyovi áttörésnél a Dél hadseregcsoport, majd 45-nyarán a Kínában állomásozó japán csapatok ellen mesterien kihasználta a lovasság által nyújtott lehetőségeket!

Kavkaz 2015.06.27. 00:37:32

@Trónkövetelő:

Gogol tudtommal nem vallotta magát ukránnak.

47 év bőven elég erre, pláne ha van megfelelő alap, amelyre építkezni lehet. Erre ott voltak a vallási és nyelvi eltérések, amelyek önmagukban nem lettek volna elegendőek az új nemzet mítoszának megteremtéséhez. Kellő agitáció viszont csodákra képes, ezek eredménye volt az ukrán nacionalizmus. Nem véletlen, hogy ennek az eszmének szinte csak és kizárólag Nyugat-Ukrajnában volt szilárd bázisa, és amikor megpróbált keletre terjeszkedni, az "ukrán honfitársak" részéről heves ellenállásba ütközött, akár az orosz polgárháborút, akár a második világháborút nézzük.

Az Orosz Birodalom éppen azért nem ismerte el az ukrán nemzet létezését, mert egyszerűen nem volt annyi különbség orosz és ukrán között, hogy ennek értelme legyen. Pl. a német egyesítés után sem kezdték el sorra önálló nyelvként elismerni az ilyen-olyan nyelvjárásokat, pedig néhány esetében lett volna annyi indok, mint az ukrán esetében. Volt Hochdeutsch, aki hivatalos ügyeket akar intézni, esetleg tudományos vagy a művészi téren akar érvényesülni, az ezt használta, a nyelvjárások maradtak otthon. (Az oroszok és az ukránok között szerintem kb. annyi különbség van a mai napig, mint a magyarországi magyarok és a székelyek, illetve a csángók között.)

Az ukrán nacionalizmusnak a szovjet időkben bőven volt lehetősége fennmaradni, leginkább az észak-amerikai ukrán diaszpórának köszönhetően.

Conchobar 2015.06.27. 07:23:08

"Az orosz hadsereget a háború elején a cár unokatestvére (mindketten a magyar szabadságharcot leverő I. Miklós cár unokái voltak)" - Nem mintha döntő fontosságú dolog lenne, de a két Miklós nem volt unokatestvér, nagybácsi és unokaöccse viszonyban voltak. Hosszú Miklós valóban I.Miklós cár unokája volt, viszont II.Miklós cár a dédunokája volt I.Miklósnak (II.Miklós apja III.Sándor, nagyapja II.Sándor cár volt)

Fredddy 2015.06.27. 14:56:53

@Hiryu 2,0: nagyjából ugyanolyan volt, mint az osztrák-magyar, voltak jó és kevésbé jó tisztek. Az urambátyám-rendszer talán valamivel még jobban rányomta a bélyegét az orosz életre, mint a magyarra. Viszont alapvetően ugyanúgy, egy katonáskodással évszázadok óta foglalkozó nemesi rétegből jöttek a tisztek, mint nálunk (1917-ig ez mindenhol így volt, USA-t kivéve).

Amiben sokkal, de sokkal előrébb voltak az oroszok, az a táényleges harci tapasztalat volt. A következő részben ki is emeltem, amíg a vár védőinek az első világháború volt az első tényleges harci tapasztalata, várra támadó hadsereget vezető Dimitrijev tábornoknak a világháború már az ötödik háborúja volt!

@oranje2010: @Conchobar: kösz, javítottam, az ,,unokabáty" kifejezés mindig megzavar, a forrásomban így szerepelt.

GERI87 2015.06.27. 14:59:52

@Kavkaz:

"előtte nem nagyon állította senki, hogy az ukránok külön nép lennének. "

Persze, az orosz propaganda és álmok szerint csak nagy-oroszok, kis-oroszok, meg fehér-oroszok voltak akik tul.képp egy nemzet, de ez nem igaz.
A rutén elnevezés akkoriban is élt már, a "határvidéki" jelentésű ukrán népnév az ukránok körében is viszonylag későn, a XIX. század végére, a XX. század elejére terjedt el. Az ukránok nemzeti mozgalmának vezetői a XIX. század elejétől szükségesnek tartották egyértelműen elkülöníteni magukat az oroszoktól, s bevezették az ukrán nevet.
Rutének a XVI.sz-ban is voltak, belőlük váltak le a beloruszok. Az ukrán elnevezés valóban újabb, de a nép maga nem.

GERI87 2015.06.27. 15:19:42

@Kavkaz:

Az ugye megvan hogy a 'ruténekkel' már a lengyel-litván állam is bajlódott pár száz évvel korábban?

Az hogy vannak ukránok akik orosz pártiak, ortodoxok stb és vannak akik görög-katolikusok és nyugat orientáltabbak a mai ukrán válságban is látszik...abszolút nem új keletű dolog.

"Erre ott voltak a vallási és nyelvi eltérések, amelyek önmagukban nem lettek volna elegendőek az új nemzet mítoszának megteremtéséhez."

Ennél kevesebb is elég!
Ott vannak a beloruszok, az oroszosítás, az orosz nyelv elterjedtsége és az oroszokkal egyező vallás ellenére is léteznek.
És még csak idegen hatalom sem "segített" be:)

"47 év bőven elég erre"

Akár kevesebb is elég: ott vannak példának a moldovánok, macedónok, osztrákok.

Galíciában semmi tervezett "ukránosítás" nem folyt, (sőt a lengyel arisztokráciát hozták helyzetbe kezdetben).

A tartományba maga az ukrán nemzeti ébredés orosz területről terjedt át!

Ami egyáltalán nem volt ínyükre.
A dualizmus végén részben ukranizálták az iskolarendszert, és más engedményeket is tettek az ukrán kultúra felé, de a tartományt sem osztották lengyel és ukrán részre ahogy az ukránok akarták..

GERI87 2015.06.27. 15:29:19

@Kavkaz:

"Nem véletlen, hogy ennek az eszmének szinte csak és kizárólag Nyugat-Ukrajnában volt szilárd bázisa"

Ahova keletről terjedt el...
De ennek történelmi okai vannak: a kelet sokkal inkább függ az orosz résztől, több ott az orosz, azonos a vallás..
De máshol is vannak különbségek: ott vannak az amerikai dél konföderációs hagyományaival, értékeivel, de ez nem jelenti hogy ők nem amerikaiak vagy jobban azok..

De a magyaroknál is erősebb a határontúl a nemzeti identitás, annak eltérő kihívásai és helyzete miatt, a reformátusok közhelyszerűen "nemzetibbek"...vagy a kuruc-labanc ellentétet is említhetném, vagy akár a székelyek évszázados harcát a mindenkori központosító hatalommal szemben, akár a magyart (erdélyit) értve ezalatt.
Na ilyen Nyugat-Ukrajna is kb.

"mert egyszerűen nem volt annyi különbség orosz és ukrán között,"

Ilyen alapon mekkora különbség van egy német és egy osztrák között? És egy bajor meg miért német akkor?
Ez nem ilyesmin múlik!

GERI87 2015.06.27. 15:34:55

@Kavkaz:

"Pl. a német egyesítés után sem kezdték el sorra önálló nyelvként elismerni az ilyen-olyan nyelvjárásokat,"

Mert igény sem volt erre, a beszélői szerint csak nyelvjárás nem önálló nyelv és ennyi.
Az a nyelv ami a beszélői szerint az!
Ennyi.
Ha van macedón nyelv akkor van és kész, tökmindegy hogy nyelvtani a bolgárral az egyezés 99%...

"(Az oroszok és az ukránok között szerintem kb. annyi különbség van a mai napig, mint a magyarországi magyarok és a székelyek, illetve a csángók között.)"

Hogy mi kívülállók mit gondolunk tökmindegy.
A székely is lehetne egy önálló nyelv vagy nemzet, ha a tagjai erre az útra lépnek. Ez nem eredet, nyelv, vallás stb függő.

Kavkaz 2015.06.27. 15:54:33

@GERI87:

Egyáltalán nem keletről jött be, és egyáltalán nem csak az orosz közelség okozta az ukrán nacionalizmussal szembeni ellenségeskedést. Amikor 1918-ban Petljura létrehozta az önálló ukrán államot, azt gondolta, hogy Ukrajna többi területe egy emberként fog csatlakozni a nacionalista eszméhez. Hatalmasat tévedett. Ukrajna középső területein (ahol egyáltalán nem volt "orosz" többség), semmilyen nacionalista eszme nem volt népszerű, a nép a baloldali mozgalmakat (anarchizmus, bolsevizmus) részesítette előnyben. Ott van pl. Nesztor Mahno esete, aki akkoriban az egyik legnagyobb népvezér volt Ukrajnában, és akit a jelenlegi ukrán történelemírás nagy nacionalistának állít be, miközben tűzzel-vassal pusztította az ukrán nacionalistákat (tegyük hozzá, nagyon sikeresen, még a központi hatalmak csapatai sem bírtak vele). Az egész ukrán nacionalista állam meg is bukott azonnal, amint a központi hatalmak kivonultak.

Hasonló zajlott le a második világháború idején is, amikor Bandera és a többi ukrán nacionalista szembetalálta magát azzal a kellemetlen ténnyel, hogy Közép-Ukrajnában több százezer főből álló partizánmozgalmak szerveződtek ellenük és a náci megszállók ellen. Pedig pl. Kovpak nem tudom, mitől lett volna kevésbé "ukrán", mint Bandera.

A "rutén" elnevezés félrevezető, a Monarchia hatóságai ezzel illették az ukrán és ruszin lakosokat egyaránt. A ruszinok többsége sohasem tartotta magát ukránnak, ebből kifolyólag az ukrán nacionalizmustól is irtóztak, mint ördög a tömjénfüsttől. Meg is lett az eredménye: miután a központi hatalmak elfoglalták Galíciát, a ruszinokat mint feltételezett oroszbarát népet koncentrációs táborokba zárták.

"Ilyen alapon mekkora különbség van egy német és egy osztrák között? És egy bajor meg miért német akkor?
Ez nem ilyesmin múlik!"

De igen. Ezen az alapon legalább öt másik európai országot darabjaira lehetne szedni. Ha a nemzeti elkülönülés nincs tudományosan megalapozva, akkor csupán az érzelmek maradnak, amelyeket nagyon gyakran átszőnek és/vagy irányítanak politikai érdekek.

Minorkavidor 2015.06.27. 16:38:32

@Trónkövetelő:

Az eredeti haditervekben sem szerepelt, hogy megvárják a teljes haderejük mozgósításának a befejezését.Már Egy részt még nem épültek ki teljesen a vasútvonalak, más részt francia szövetségesük megsegítése is ezt indokolta. A mozgósítási tervük szerint a mozgósítás 15. napjára a haderejük 1/3-át, a 30. napjára a 2/3-át tudják felsorakoztatni, a teljes haderő pedig a mozgósítás 45. napjára sorakozik fel. Kelet-Poroszország ellen, a mozgósítás 30. napján pedig Galíciában is. Ezzel nem is vállaltak nagy kockázatot. A teljes haderő 4,5 millió fő volt: a 15. napon 1,5 millió, a 30. napon 3 millió fő volt mozgósítva (előző hasz-ban írtam is hogy a 30. napon 3 millió fő volt a hadizónába vagy tartott arra felé). Tény, hogy mindkét helyen megíndították a támadást. Kelet-Poroszországban a németek ugyan hadműveleti győzelmet arattak, de az oroszok mégis elérték a hadászati céljukat. Moltke több hadtestet vont ki a nyugati frontról, annak ellenére, hogy Hindenburg nem kért + csapatokat. Galíciában viszont teljes volt a győzelem, Galíciá nagy részét elfoglalták, az osztrák-magyar hadsereg meg alig tudta megakadályozni, hogy az orosz haderő áttörjöm a Kárpátokon.

@oranje2010:

Mannerheim igen, Bruszilov kétes. Jobb volt az orosz tábornokok többségénél, a róla elnevezett offenzívában számos újítást alkalmazott,de az élőerővel való takarékoskodás neki sem volt az erőssége, lásd az orosz veszteségi adatokat.

Más:

Ami a lovasság használatát illeti a MVH-ban, - főleg a keleti fronton - megkülönböztettek páncélos és gépesített erőkkelm is járható, valamint kizárólag lovassággal járható utakatt. A tavaszi és őszi raszputyica, valamint télvíz idején jobban is lehetett a lovasságot használni

@Fredddy: @Kavkaz:

A kozákok tanulékonyak volt. Pont az orosz-japán háború tapasztalatait elemezve. az EVH-ban gyalogosan,, több oldalról, laza rajvonalban indítottak támadást. Tkp. úgy viselkedtek, mimt a lovas lövész csapatok, akik a lovat, mint közlekedési eszközt használják, támadáskor és védelemben gyalogosan harcolnak. A kozákok a védelemben szintén a szögesdróttal megerősített, géppuskával védett lövészárok-védelemre támaszkodtak.

Kavkaz 2015.06.27. 16:49:48

@Minorkavidor:

Szerintem az nem feltétlenül Bruszilov számlájára írható, egyszerűen nem volt még annyira kiforrott a taktika, hogy jelentősebb veszteség nélkül lehessen végrehajtani. Az antant tudtommal a száznapos offenzíva során is jórészt ezt alkalmazta, mégis kb. ugyanakkora veszteséggel fejezte be azt, mint a németek, holott ők akkor alapvetően sokkal jobb helyzetben voltak, mint az oroszok a Bruszilov-offenzíva kezdetén.

GERI87 2015.06.27. 19:18:24

@Kavkaz:

Akkor tegyük tisztába min is vitázunk!
Azt állítottad:

"Az "ukránok" ellen elkövetett kihágásokkal kapcsolatban jegyezzük meg, hogy akkoriban nem tartottak számon külön ukrán népet. Az ukránosítást a Monarchia kezdte meg"

Ami egy baromság, tehát már az alapok nem jók.
-számon tartottak külön népet, a rutén tömb már a XVI.sz elkülönült 3 fő részre.
-A monarchia semmiféle 'ukránosítást' nem hajtott végre.
Nem is értem honnan szedted ezt!

Ami meg az ukrán államot illeti, '19-21-ig létezett, és mind az orosz mind az osztrák területen létrejött ukrán államkezdemény, amelyek egyesülést is kimondtak..

Az I.VH után a szlovákok sem alakítottak önálló államot, a horvátok, szlovének a jugoszláv államhoz csatlakoztak. stb.
Tehát a cél, vágy nem feltétlenül önálló állam létrehozása volt, de ettől még hülyeség azt állítani hogy ezen népek nem rendelkeztek nacionalista törekvésekkel, akkor vagy korábban, vagy nem léteztek mint nemzet!

"A "rutén" elnevezés félrevezető, a Monarchia hatóságai ezzel illették az ukrán és ruszin lakosokat egyaránt."

rutén, rusznyák, ruszin, kisorosz, magyarorosz...különféle elnevezés volt használatban akkoriban.
Ekkor (XIX.sz) már a rutén valóban csak a Galiciaiakra és Kárpátaljaiakra értendő, de korábban ez az összes keleti-szlávot jelentette.
Aztán jött a kisorosz, nagyorosz, fehér-orosz majd helyettük az ukrán, belorusz, orosz...

"A ruszinok többsége sohasem tartotta magát ukránnak,"

Tény hogy az ukrán nemzeti ébredés Kárpátaljáig nem terjedt el a meglehetősen fejletlen és írástudatlan ruszinságig.
Földrajzilag is egy köztes terület (Galícia, majd Lengyelország) választotta el őket a központi ukrán területekről, így identitásuk másképp alakult. A vendek megkülönböztetett nevük ellenére is szlovén gyökerűek és önelnevezésük is erre utalt, önálló nemzet nem lett belőlük.
A ruszin nemzeti identitás XX.sz-i fejlemény.

"miután a központi hatalmak elfoglalták Galíciát, a ruszinokat mint feltételezett oroszbarát népet koncentrációs táborokba zárták."

?
Miért kellett volna elfoglalniuk mikor Ausztriához tartozott? vagy keversz valamit?

"De igen. Ezen az alapon legalább öt másik európai országot darabjaira lehetne szedni."

Milyen alapon? HA ők nem tartják magukat önálló nemzetnek akkor hiába nyelvészkedsz...

"Ha a nemzeti elkülönülés nincs tudományosan megalapozva, akkor csupán az érzelmek maradnak"

:)
Ember, mégis mit vártál?
A "nemzet" elsősorban érzelmi alapú dolog!
"Tudományos" meglapozottság? istenem..

GERI87 2015.06.27. 19:33:07

@Kavkaz:

Tessék, Európa 1897:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/18/Europe_ethnic_map_1897_%28hungarian%29.jpg

A 'ruthének/kis-oroszok' mint az "oroszok részei" Galíciában és Kárpátalján, ennyit a nagy "ukránosításról":) még a saját térképeikre sem "álmodták őket külön".

Minorkavidor 2015.06.27. 19:37:22

@Kavkaz:

A Bruszilov-offenzíva során az oroszok 800.000, az OMM 600.000, A német hadsereg 85.000 katonát vesztett. Sztem, Te a Monarchiát akartál írni a németek helyet. Az OMM hadereje innentől a háború végéig vegetált, a németek "lélegeztetőgépére" volt kötve. Ez időben keletkezett az a német mondás miszerint: "egy hullához vagyunk láncolva."

Kavkaz 2015.06.27. 20:36:03

@GERI87:

Nem azt mondtam, hogy mindenki részt vett az ukránosításban, de attól még az létezett. Az nem volt követelmény, hogy a Monarchiában mindenki így gondolja, csak az "ukránokra" akartak hatni.

A ruszinok voltak azok, akik gyakorlatilag megőrizték az orosz nemzeti identitást, amely a nyugati ukránokból kiveszett a lengyel, majd osztrák/osztrák-magyar uralom alatt. Emiatt mindig is szálka voltak az ukrán nacionalisták szemében, részben erre vezethető vissza a számukra létesített koncentrációs táborok működtetése is (ebben szintén jelentős arányban vettek részt ukrán nacionalisták). Ezekből a táborokból csak úgy szabadulhatott valaki, ha ukránnak vallotta magát. Mivel a ruszinok többsége erre nem volt hajlandó, nagyrészük ott maradt.

Ha tényleg annak alapján akarjuk eldönteni, hogy mi számít külön nemzetnek, hogy az adott "nemzet" tagjai mit gondolnak, akkor csak Nyugat-Ukrajna a valódi Ukrajna. Az ukrán nacionalistáknak még Közép-Ukrajnában sem volt soha támogatottsága, rá is fáztak, amikor megpróbálták kiterjeszteni rájuk a befolyásukat. Az ukrán nacionalizmus nemhogy nem keletről jött, de Nyugat-Ukrajnától nem sokkal keletebbre már harcoltak ellene.

Kavkaz 2015.06.27. 20:40:51

Én az antant utolsó, Németország ellen indított offenzívájára gondoltam. A Bruszilov-offenzíva veszteségei:

központi hatalmak: kb. 1.500.000 fő

oroszok: kb. 500.000 fő

Forrás: История Первой мировой войны 1914—1918 гг. / под редакцией И. И. Ростунова. — 1975. — Т. 2. — С. 204.

GERI87 2015.06.27. 21:10:58

@Kavkaz:

Miért lett volna érdekük az osztrákoknak hogy ukrán identitást adjanak egy olyan népnek, aki eleve már nem is orosz?
A "kis-oroszok" Ukrajnában már a cári időkben sem voltak elkényeztetve.

"A ruszinok voltak azok, akik gyakorlatilag megőrizték az orosz nemzeti identitást,"

Amikor többségük MO-ra érkezett, már akkor sem volt orosz tudatuk.

A ruszin identitás valóban ma sem fogadja el az ukrán állam, de nem azért mert azok "orosznak mondják magukat."
A ruszinokra egyszerűen nem hatott/hathatott az ukrán nemzeti ébredés, mivel a Magyar Királyság területén, a fő ukrán területektől elszigetelve éltek..

"akkor csak Nyugat-Ukrajna a valódi Ukrajna."

Ez hülyeség.
Tény hogy Ukrajnát és az ukránokat fel lehet osztani érdekszférák, vallás, kultúra terén egymástól eltérő tulajdonságokra, de Ukrán tudat nem csak nyugaton van.

tgf.elte.hu/upload/cikkek/kd2.pdf

"Ukrajna nyugati felét tehát egyfajta polgárosodó, de alapvetően vidékies, a tradíciókat őrző, vallásos társa
dalom jellemzi, mely erőteljes közép-európai tudattal rendelkezik. Az ország keleti felén ezzel szemben a városlakó munkás-proletár társadalom erősen „szovjettudatú”. Az itt élő emberek kohéziós és „tradícióteremtő” ereje, a szocialista állam tulajdonában lévő gyár, illetve a Szovjetunió szuperhatalmi imázsa, a függetlenné válás után „elveszett”. A kelet
-ukrán társadalom jelenleg is identitási válságát éli. Ukránnak vallja magát, de oroszul beszél, és az ország jövőjét sem tudja Oroszország legszorosabb szövetsége
nélkül elképzelni."

"Az ukrán nacionalizmus nemhogy nem keletről jött, de Nyugat-Ukrajnától nem sokkal keletebbre már harcoltak ellene. "

A kozákok pl nem Galíciaiak, ők meg eléggé ukránok és nemzetiek...

Kavkaz 2015.06.27. 21:43:08

@GERI87:

Kisoroszország nem egyenlő a mai értelemben vett Ukrajnával. Az akkoriban egyszerűen egy földrajzi név volt. A "kis-oroszok"-nak semmivel sem volt rosszabb helyzetük, mint a "nagy-oroszok"-nak. Mellesleg nem igazán értem a logikát abban, hogy elnyomást jelent az oroszok részéről az ukránok felé, hogy őket is orosznak tartják.

A ruszinok akkor is az oroszokhoz húztak, esetleg volt, aki nem tekintette magát teljesen orosznak.

Nem azt mondtam, hogy nincs senki Közép-és Kelet-Ukrajnában, akiben nem él az ukrán nemzettudat, de ott ők kisebbség. Közép-Ukrajnában gyakorlatilag attól válik valaki ukránná vagy orosszá, hogy ki kérdezi, és ez már máskor is így volt:

"Were one to ask the average peasant in the Ukraine his nationality, he would answer that he is Greek Orthodox; if pressed to say whether he is a Great Russian, a Pole, or a Ukrainian, he would probably reply that he is a peasant; and if one insisted on knowing what language he spoke, he would say that he talked ‘the local tongue.’"

Egy brit diplomata megfigyelése 1918-ból.

A mai ukrán "kozákok" már régen nem az eredeti zaporozsjei kozákok. Ők 1775-ben megszűntek létezni, mikor Nagy Katalin felszámolta a Szicset. Előtte sem "ukránnak" vallották magukat, hanem kozáknak, éppúgy, mint az "orosz" kozákok. Emiatt autonómiát követeltek, és részben kialakult egy sajátos nemzettudatuk, de ettől még nem lettek külön nép, ahogyan az oroszországi kozákok sem.

Hiryu 2,0 · http://theidf.blog.hu/ 2015.06.27. 21:57:02

Ezt meg valahol a gépemen találtam, ha igaz, sok olvasónknál idősbb írás:
(1992)
www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/92-01/varga.pdf

GERI87 2015.06.27. 23:10:42

@Kavkaz:

"Kisoroszország nem egyenlő a mai értelemben vett Ukrajnával."

Senki nem beszélt kis-oroszországról, én kis-oroszokról beszélek.

"Az akkoriban egyszerűen egy földrajzi név volt."

Az ukránok neve volt.

"Mellesleg nem igazán értem a logikát abban, hogy elnyomást jelent az oroszok részéről az ukránok felé, hogy őket is orosznak tartják."

Elég baj.
És ha minket kis-osztráknak tartottak volna?

"A ruszinok akkor is az oroszokhoz húztak, esetleg volt, aki nem tekintette magát teljesen orosznak."

Nem igaz.
Maga a ruszinság sem volt egységes, Lemkókra, Volhíniaiakra stb oszlottak, ez volt az elsődleges identitás kezdetben...mint mondtam maga a ruszin nemzettudat késő fejlemény.

"Nem azt mondtam, hogy nincs senki Közép-és Kelet-Ukrajnában, akiben nem él az ukrán nemzettudat, de ott ők kisebbség."

Nem igaz.
orosz kisebbség délen és kelten van.
Az orosz ajkú ukránok is itt élnek, de ők is ukrán tudatúak.

"Egy brit diplomata megfigyelése 1918-ból."

Nem minden ukrán kozák de vannak kozákok akik ukránok.

Kavkaz 2015.06.27. 23:12:24

demokrator.reblog.hu/az-ukran-hasadas

"A Habsburg-ház, tartva mind a lengyel nacionalizmustól, mind az orosz terjeszkedéstől, erősen támogatták a nemzeti-nacionalista helyi érzelmeket, az iskolákon, félkatonai cserkészszervezeteken, társadalmi közösségeken keresztül. A Monarchia politikusai erősen támogatták a helyi ruszin és ukrán erők nemzeti törekvéseit, amelyekbe a nagy ukrán nemzet képét vetítették, amely a Kárpátoktól egészen a Donig terjed. Ez a nemzeti törekvés erősen orosz és lengyelellenes volt."

Kavkaz 2015.06.27. 23:26:09

@GERI87:

A "kisorosz" névnek semmifajta pejoratív jelentése nem volt. Olyan volt, mint manapság pl. a palóc.

Maguk az ukránok nem tartották magukat önálló nemzetnek. Miért jelentett volna számukra elnyomást, hogy oroszoknak hívják őket? Mint olvashatod, teljesen mindegy volt nekik.

Elnézést, azt akartam írni, hogy vannak olyanok, akik valóban ukránnak vallják magukat, de ez nem az orosz kisebbségtől függ. Keleten inkább az oroszokkal azonosítják magukat, bár az ukrán statisztika szépítgeti "orosz nyelvű ukrán"-ra. Közép-Ukrajnában pedig leginkább attól függ az identitás, hogy ki kérdezi.

GERI87 2015.06.28. 01:43:10

@Kavkaz:

"Olyan volt, mint manapság pl. a palóc. "

Ez nem jó példa, mert a palócok magyarok, de az ukránok nem oroszok.

Amúgy több korabeli forrás szerint is (tévesen) oroszoknak tartották őket, aminek magyarázata hogy akkoriban az etnikai, nyelvi megítélést nagyban befolyásolta az adott ország hozzáállása, nacionalista törekvései pl a korabeli Balkán etnikai arculata attól függőt ki készítette a térképet, a tények kevésbé voltak jelentősek.

www.pictorialgems.com/public/upload/productimage/28462-22143-4.jpg

i40.tinypic.com/28s5v00.jpg

ennél pl a fehéroroszok nincsenek is külön népként jelölve, csak mint az oroszok népcsoportja, ami szintén hülyeség...Galíciában pedig nem tüntetnek fel lengyeleket.

i.imgur.com/D0bLR.jpg

"Maguk az ukránok nem tartották magukat önálló nemzetnek."

Dehogynem.
Az ukránok akkor már évszázadok óta külön nép voltak, és elkülönültek az oroszoktól, az hogy a pánorosz soviniszta nézetek szerint ez nem így volt, az egy dolog..
Akkoriban MO-on is úgy tartották politikailag csak "magyar nemzet" és ennek megfelelő érdek létezhet, max. "nem magyar anyanyelvű".

Nem tudom miért jó neked hogy valami "nagyorosz" propagandát nyomsz...

Kavkaz 2015.06.28. 02:00:01

@GERI87:

"Akkoriban MO-on is úgy tartották politikailag csak "magyar nemzet" és ennek megfelelő érdek létezhet, max. "nem magyar anyanyelvű"."

Elég rossz példa. Az Orosz Birodalmon belül nagyon is meg voltak különböztetve a nemzetiségek, pl. a tatárok vagy a finnek sohasem számítottak orosznak. Ne véletlenül van különbség a "russzkij" és a"rasszijszkij" szavak között sem, ráadásul a különbség nem is kicsi. Ehhez képest ukránt nem tartottak számon, Ukrajnáról is csak mint területről beszéltek.

samlib.ru/e/eelishew_n_f/unrdoc.shtml

GERI87 2015.06.28. 02:09:08

@Kavkaz:

Hogy "erősen támogatta" az túlzás...a lengyel és ukrán igények közt lavíroztak a tartományban.

GERI87 2015.06.28. 02:11:20

@Kavkaz:

MO-on is elismerték a horvátot mint "politikai nemzetet" de már egy szlovák ezzel nem volt egyenrangú...
Persze ez nem teljesen ugynaaz mint az oroszországi eset, de jól mutatja a szádékot és hozzáállást.

Az hogy ukránt nem tartottak 'ők' számon egy dolog, Európában meg igen...

Kavkaz 2015.06.28. 02:15:14

@GERI87:

Oroszországban minden egyes nemzetiséget számon tartottak, a jakutoktól a tatárokon át a sokszor alig pár tízezer főből álló dagesztáni népekig. Egyiket sem tartották orosznak.

Egyébként szépen le van írva az ukrán nyelv és nemzet teremtésének menete is.

GERI87 2015.06.28. 02:24:17

Tagadni az ukrán nép létét marhaság, a XIX.sz-ban már bőven voltak, hogy a nemzeti ébredés milyen fokán álltak az más kérdés: más utat vettek a ruszinok Kárpátalján, aminek során önálló nemzet jött létre és más utat járt be az ukrán nacionalizmus Galíciában az osztrák majd a lengyel uralom alatt, mást az orosz cárságban is, az eltérő lehetőségek miatt.
Ukrajna régiói közti különbségeket és konfliktusokat senki nem tagadja.
De ezek (egyenlőre) egy országon és népen belül zajlanak...
A "kisorosz" elnevezés is "felülről" jött, ill az elit alkotta, maga a köznép "rutén" tudattal bírt, erre épült később az ukrán nemzeti ébredés, mivel Galíciában az elit lengyel volt, ezért itt könnyebben terjedt, de ebből kihozni hogy osztrák érdek és cél volt, hülyeség.

GERI87 2015.06.28. 02:27:16

@Kavkaz:

"Oroszországban minden egyes nemzetiséget számon tartottak,"

Az oroszok jól tudták hogy aki szláv, az oroszosítható!
Hülyék lettek volna párezres pásztornépekkel bajlódni, mikor a keleti-szláv tömb kultúrálisan, vallásilag hasonló népei adták magukat a pánorosz törekvésekhez.

GERI87 2015.06.28. 02:29:23

A SZU történelme folyamán is több oroszosító hullámot ért meg.

Kavkaz 2015.06.28. 02:42:20

@GERI87:

A köznép semmilyen tudattal nem bírt, ahogyan az az angol diplomata beszámolójából is kitűnik. A "rutén" elnevezés szintén felülről jött, már csak a latin eredete miatt is, minő véletlen, éppen az osztrákoktól. Nekik pedig akkor abszolút érdekük volt, hogy Ukrajna területén elterjedjen egy erős ukrán nacionalista mozgalom.

Kavkaz 2015.06.28. 02:45:28

@GERI87:

Meg ukránosítót is.

Ha nem baj, folytassuk inkább később.

GERI87 2015.06.28. 12:32:45

@Kavkaz:

"A köznép semmilyen tudattal nem bírt"

Hülyeség.
Szerintem ne folytassuk, ah ennyire alap dolgok nincsenek meg.

"Meg ukránosítót is."

Azt is, ezért mondtam hogy több hullám volt...

Kavkaz 2015.06.28. 12:38:13

@GERI87:

Biztos az angol diplomata is hülye volt, és nyilván azért harcolt Közép-Ukrajna nagyrésze is az ukrán nacionalisták ellen, mert olyan nagy "rutén" tudatuk volt...

Szerintem sincs értelme folytatni.

GERI87 2015.06.28. 18:09:03

@Kavkaz:

Had idézzek utoljára a már linkelt forrásból:

"...a keleti lakosság is
ukránnak vallja magát, csak ukránságát másként ítéli meg"

A nemzettudatot, a nacionalizmust, sovinizmust és a függetlenségi törekvéseket, politikai nézeteket, régiós identitást stb egy kalap alá veszed pedig ezek eltérő mértékben és arányban is jelen lehetnek a lakosságban...

Kavkaz 2015.06.28. 18:46:07

@GERI87:

Nyilván a már említett ukránosítás és oroszosítás váltakozása megtette a hatását, bár azt fenntartom, hogy a kérdező személye az egyik legfontosabb tényező identitás szempontjából. De akkor én is hadd idézzek forrásokból:

"При этом сохранялся фольклорный интерес к местным, простонародным наречиям не только на Западе России, но и в Центральных областях, и в Поморье, и на Урале, и в Сибири. Несмотря на многообразие местных разговорных наречий, вся Россия представляла единое культурно-языковое пространство. Языковые различия не были значительными и не препятствовали свободному общению людей из разных частей страны. Не случайно "хохлы" называли "москалями", а не "русскими" жителей центральной России, имея в виду, что и те и другие русские. "Украинец" тогда звучало так же, как "уралец", "сибиряк", или "помор". Жители Малороссии всегда считали себя русскими и энергично расселялись по всей территории Российской Империи. Не было ни каких объективных предпосылок, и, просто, не приходила в голову сама мысль о возможности нового раздела славянской Руси."

Ergo az "ukrán" jelzőt csak földrajzi értelemben használták, kb. úgy, mint a "szibériait" vagy az "urálit". Valamint:

"if pressed to say whether he is a Great Russian, a Pole, or a Ukrainian, he would probably reply that he is a peasant; and if one insisted on knowing what language he spoke, he would say that he talked ‘the local tongue."

Hangsúlyozom, 1918-ból.

Kavkaz 2015.06.28. 19:12:30

@GERI87:

Ne haragudj, de nem szeretném tovább folytatni ezt a vitát, mivel láthatóan előbbre nem jutunk előbbre, így csak az időnket és az energiánkat pazaroljuk. Részemről ennyi.

David Bowman 2018.09.02. 19:36:05

Ezt a puskahiányt nem értem. Az elveszett puskákat az ellen értelemszerűen megtalálta. Csak keveredett az állomány.

Fredddy 2018.09.03. 10:32:54

@David Bowman: akit tüzérségi támadás tépett szét (veszteségek 70% fölötti része, attól függ, milyen forrást olvasol), annak a puskája sem maradt felhasználható állapotban, és nem minden halottól lehetett a puskáját begyűjteni. Ráadásul a puska azért érzékeny műszer, ha hónapokig rozsdásodik a senkiföldjén, utána nem feltétlen marad használható. Szerintem bőven jó, ha az ellenséges halottak harmadától-negyedétől lehetett a puskát használható állapotban megszerezni.

David Bowman 2018.09.03. 15:23:38

@Fredddy: OK, de azt írtad, ez főleg az elején volt gond. Szegény puskáknak nem volt ideje megrozsdásodni.
Na majd Minorka tudorka egyszer előhoz egy elveszett-talált puska mennyiséget.

David Bowman 2018.09.03. 15:58:03

@Fredddy: A vesztesége legnagyobb része hadifogoly lett. Nem?

Fredddy 2018.09.03. 21:32:39

@David Bowman: persze, hogy a háború elején, gondolj csak bele.
1.) a fegyveripar kb arra volt beállva, hogy kényelmes idő, x év alatt lecseréli a békelétszám fegyvereit Werndl-ről M95-re. Erre jött a háború, amikor hirtelen feltöltötték a hadsereget háborús létszámra, és ráadásul már az első hónaptól jöttek a havi hatjegyű veszteségek. Felfuttatták a gyártást aztán, persze, (és gyártották a puskákat, amíg a hátország bírta anyagiakkal), de ehhez kellett pár hónap.
2.) Nemcsak zsákmányt állítottak rendszerbe, de még olyan puskákat is, amiket egy másik országnak gyártottak, de a háború kitörésekor még nem szállítottak le. Egy új fegyver bevezetése viszont nem csak annyi, hogy odaadjuk a katonák kezébe, hanem mögé kell tenni a javítási-kiképzési hátteret, biztosítani kell az alkatrész- és lőszerutánpótlást, stb. Triviális feladatok, de szintén hónapokat vesz igénybe, pláne, hogy a háború elején a logisztikai rendszer amúgy is bőven a kapacitásai határán túl működött.

A hadifoglyokkal sem mindig ,,jött" puska, a fegyvereket nagyon sokszor direkt megsemmisítették, hogy legalább az ne kerüljön az ellenség kezére. A puskákat kútba dobálták, összetörték, az ágyúk zárszerkezetét beszorították vagy szétrobbantották, stb.
süti beállítások módosítása