Az első világháború egyik forradalmi újítása a harckocsi volt. Ennek az új fegyvernek (és a harckocsizó fegyvernemnek) a fejlődése szépen nyomon követhető. A harckocsik (népies nevükön: tankok) félelmetes fegyverek, így nem csoda, hogy a fejlesztő országok némelyike nem elégedett meg pórias betű+szám megnevezéssel, hanem harcias neveket adott a járműveknek, elég, ha csak a németek nagymacska imádatát vesszük. A britek jórészt C betűvel kezdődő nevet választottak a tankjaiknak (vagy olyan bárgyút mint pl. a Matilda, vagy a Valentine), a szovjetek a forradalminak nem nevezhető betű+szám jelölést választották, még ha volt is pár elrejtett név a KV, vagy a JS jelölés mögött. Az amerikaiak nagy hadvezéreikről, jeles katonáikról nevezték el a tankjaikat. Következzen hát egy kis újévi jenki harckocsi-névmutató. Kiegészítéseket, megjegyzéseket a kommentek közt várunk.

M3 Lee/Grant
Persze az amerikaiaknál sem volt mindig divat a harckocsik elnevezése, így a kezdeti időszakban ők is megelégedtek a betű+szám jelölésekkel. Az első harckocsi, ami nevet is kapott a keresztségben, az M3 sorozat volt. Az M3 Lee egy első ránézésre félelmetes jármű volt, legalábbis akkoriban. A páncéltest tetején egy torony volt, benne egy 37 mm-es ágyúval. Ami különlegessé tette a harckocsit, az a páncéltest jobb oldalán található 75 mm-es ágyú volt. Sajnos ez a koncepció hibásnak bizonyult, hiszen a fő fegyverzet csak korlátozott kilövéssel rendelkezett, ami meg is bosszulta magát. Az észak-afrikai harcokban a német Pz III-assal még csak-csak elbánt, de a Pz IV már nagy falat volt neki. A személyzete 7 fő volt, elég nagy lehetett a zsúfoltság. A páncélzata 51 mm-volt. A módosított felső tornyos változatot már M3 Grant néven vetették harcba. Az M3 adta az alapját az M7 Priest nevű 105mm-es önjáró taracknak.
És akkor lássuk a két névadót.
Robert Edward Lee (itt balra) 1807 január 9-én született. 1825-ben kezdte el tanulmányait West Point-ban, ahol évfolyam-másodikként végzett, és hadmérnök alhadnagy lett. Részt vett a Mexikói háborúban, 1852-ben West Point igazgatója, majd a polgárháború kitörésekkor a déliek hadseregének főparancsnoka lett. Kiváló stratéga volt, de az
északiak jobban ellátott, jobban felszerelt seregei végül győzedelmeskedtek. Még életében legendává vált, és ellenfelei is becsülték. Igazi gentleman volt.
Ulysses S. Grant (Született Hiram Ulysses Grant) szintén a West Point-on végzett. 21-ként a 39 fős osztályból, bár ő azzal hencegett, hogy sosem tanult, és mégis sikerült lediplomáznia. Ezek után talán nem csoda, hogy sem katonai
sem civil életben túl nagy sikereket nem ért el. Egészen a polgárháború kitöréséig. Akkor aztán mondhatni kirobbant belőle a hadvezéri zsenialitás, és seregével egymás után aratta a győzelmeket. Lincoln elnök 1863-ban az északi (uniós) seregek főparancsnokává nevezte ki. Ebbéli minőségében Lee legfőbb ellenfele lett, akit Ritchmond bevételével kényszerített fegyverletételre. Mai napig a történelem legnagyobb hadvezérei közt tartják számon. Grant a háború után is sikeres maradt: kétszer lett az Egyesült Államok elnöke, sorrendben a 18.

M4 Sherman
Az M4 Sherman sorozat tagjai a történelem egyik legismertebb harckocsijai. Az M3 sorozat hibáit látva fogtak hozzá a tervezéséhez. 76mm-es frontpáncélzatot, és egy 75mm-es ágyút kapott. Aztán mikor harcba vetették, kiderült, hogy a német Párducok és Tigrisek könnyű prédájává válhat. A sorozatos feljavításoknak és módosításoknak köszönhetően a háború végére már egy kiforrott, megbízható harckocsivá vált. A Sherman gyártási és veszteség-adataival szépen jellemezhető, mit is jelent az anyagháború: a háborúban a szövetségesek több mint 7000 M4-est veszítettek, de csak Sherman-ből többet gyártottak, mint az összes német páncélosból együttvéve. (Aki nem hiszi, járjon utána) Ja, és a szovjetek is kaptak szerény 4000 darabot. Az M4 ott volt az összes hadszíntéren, és a hidegháború éveiben is sok ország használta, sőt be is vetette az utolsó változatait. Izrael például a 80-as évek végén vonta ki a (igaz erősen tuningolt) saját Sherman-jeit. De ki is volt Sherman?
William Tecumseh Sherman 1820 február 8-án született. 16 évesen már ő is a West Point tanulója, és bár kiváló tanulmányi eredményei vannak, folyamatosan elmarasztalják, mert nem elég fegyelmezett. Még így is osztályában 6. legjobb eredménnyel diplomázott. Szolgálatát, mint tüzér hadnagy kezdte. A polgárháború kitörése után két évig Grant tábornok közvetlen beosztottja lett, majd Grant főparancsnoki kinevezésével átvette volt főnöke pozícióját. Kiváló hadvezérnek bizonyult, bár a déli államokban ma sem kedvelik túlzottan, mert az általa elfoglalt területeket sokszor kifosztotta. Oroszlánrésze volt a polgárháború megnyerésében. A háborút mindig is a szükséges rossznak tartotta, sőt, végzős növendékeknek nem egyszer kifejtette: a háború maga a pokol, és aki puskaporos dicsőségre vágyik, az nettó hülye. 1884-ben a republikánusok őt szerették volna elnöknek. Ő csak ennyit válaszolt: Ha felkérnek, nem indulok, ha jelölnek, nem fogadom el, ha megválasztanak, nem szolgálok. Halála utáni szertartást Thomas Ewing Sherman jezsuita szerzetes celebrálta, aki a fia volt. A világ legnagyobb térfogatú (1488 köbméter) óriásfenyője is Sherman tábornok nevét viseli. Ha valaki szeretne többet tudni az életéről az ide klikkelve olvashatja Neoprimitív kolléga blogposztját.

M36 Jackson
Mivel a második világháború éveiben a szövetségesek keserűen tapasztalták, hogy a német tankok fölényben vannak, elhatározták, hogy fejlesztik a páncéltörő képességet. Egy kifejezetten páncélvadász járművet fejlesztettek ki, felül nyitott (mondhatni kabrió) toronnyal, és egy 90mm-es ágyúval. Ezzel a fegyverrel már eredményesebben harcolhattak a Párducok ellen, de a koreai háborúban is sikeresen alkalmazták a kommunista harckocsikkal szemben. Mivel számos példány került exportra, így elég sokáig rendszerben volt néhány hadseregben. A franciák Indokínában, a pakisztániak meg India ellen vetették be. A Jugoszláviának szállított példányok még a horvát függetlenedést is segítették, a koszovói háborúban meg a szerbek csalinak használták, hogy a NATO ezeket a Jacksonokat bombázza.
Thomas Jonathan Jackson 1824 január 21-én született. 1842-ben jelentkezett West Point-ra, de bizony nehezen ment neki úgy a felvételi, mint a további tanulmányok. Rendkívüli szorgalommal és kitartással évfolyama egyik legjobbja lett. Társai szerint még egy év kellett volna, és évfolyamelsőként végez. Tüzér hadnagyként kezdte szolgálatát, és részt vett a mexikói háborúban. Ott ismerkedett meg Lee-vel. Már ebben a hadjáratban kitűnt remek képességeivel. 1859-ben már tüzér őrnagy. A polgárháború kezdetén a konföderáció oldalára állt, és ott ezredesként egy gyalogezred parancsnoka lett. Katonái közt mindig fegyelmet tartott, és folyamatosan képezte őket. 1861-ben már tábornok, és a polgárháború idején számos nagy haditettet vitt véghez. Katonáitól a „Kőfal” becenevet kapta. Harctéren szerzett sebesülése miatt amputálták a bal karját, de szövődményes tüdőgyulladás miatt haldoklott. Lee a papnak azt írta, hogy Jackson a bal karját vesztette el, de ő Jackson halálával a jobb kezét. Jackson halála megrázta a déli államokat, és a hadsereget is. A haditengerészet egy nukleáris tengeralattjárót nevezett el róla, a USS Stonewall Jackson-t (SSBN-634) de egy Liberty osztályú teherhajó is az ő nevét viselte. (SS TJ Jackson)

M3 Stuart
A második világháború előtt, még „névtelen” M2 könnyű harckocsi továbbfejlesztéseként készült el az M3 Stuart. Fő fegyverzete egy 37 mm-es ágyú volt, ezzel nem lett a német harckocsik réme, viszont a gyalogság előrenyomulását kiválóan tudta fedezni Ebben a szerepkörben aztán egészen sikeres lett. Továbbfejlesztett változata az M5 jelölést kapta, de a Stuart név maradt. A harckocsi alváltozatainak száma több mint a Shermané, és bár nem a Stuart ugrik be, ha amerikai harckocsit emlegetnek, azt tudni kell, hogy ez a tank is megjárta a csendes-óceáni hadszínteret, Észak-Afrikát, és Európát. A 60-as 70-es években még Angolában is használták, de az egyik erősen elmaszkírozott példánya főszereplője lett a méltán elfeledett Tank Girl című fosnak filmnek. Pár mondat a névadóról:
James Ewell Brown Stuart (barátainak csak JEB) 1833 február 6-án született. Talán már meg sem lepődünk azon, hogy ő is a West Point alakulóterét koptatta. Bár remek kadét volt, az utolsó évben látványosat rontott. A családi legendárium szerint azért, hogy nehogy kinevezzék hadmérnöknek, ami bár jelentős katonai előmenetellel kecsegtetett, ő unalmas beosztásnak tartott. Mivel jóképű legény volt, osztálytársai „Beauty” néven emlegették, amit a lányos kicsengés miatt szívére vett, és ennek ellentételezésére hatalmas szakállt növesztett. 1861-ben már százados, de erről a rangjáról a polgárháború kitörésekor lemondott, és csatlakozott a konföderáció seregéhez. Itt merész és tehetséges lovassági parancsnokként szerzett hírnevet. Őt tartották a déliek legkiválóbb lovassági tábornokának. 1864 május 12-én a Yellow Tavern-i csatában szerzett sebesülésébe halt bele. Lee tábornok visszaemlékezéseiben megemlítette, hogy soha rosszabb hírt nem kapott, mint Stuart halála, és nem sok híja volt, hogy elsírja magát.

M8 Scott
Az M3 Stuart kiváló gyalogsági páncélos volt, de sajnos a fő fegyverzete nem volt elég ütőképes. A seregnek
szüksége volt nagyobb tűzerejű fegyverre, így a tervezők fogták a Stuart teknőjét, és egy új tornyot raktak rá. A kialakítása hasonló volt, mint az M36-nál, így itt is a szabad ég alatt harcoltak a tüzérek. A páncélos egy 75mm-es tarackot kapott fő fegyverként. Végig harcolta az olasz és a nyugati frontot, ott volt a csendes-óceáni hadszíntéren, de még a franciák indokínai háborújában is használták. Több mint 1700 darabot gyártottak belőle.
Winfield Scott 1786 június 13-án született, tehát kijelenthetjük, hogy ő a névadók korelnöke. Scott 1806-ban a virginiai lovasságnál kezd, de 1808-ban már tüzérségi százados. Nehéz lenne teljes életpályáját leírni, hiszen őnála senki sem szolgált többet ennyi ideig az amerikai hadseregben. (Ez egészen máig igaz) Az 1812-es angol-amerikai háborúban 5 csatában harcol, a mexikói-amerikai háborúban 7 csatában vett részt, de tevékeny szerepe volt néhány indiánlázadás leverésében is. A polgárháború idején már elhízott, lovára sem nagyon tudott felülni, és izületi bajai is voltak. A háta mögött elég tiszteletlenül beszéltek róla. Végül ő dolgozta ki a déli államok tengeri blokádjának a tervét, amit a korabeli sajtó elég sokat cikizett. Bár ő nem volt soha hallgatója a West Pointnak, némi fekete humorral mondhatjuk, hogy azért ő is ott végzett. 1866 május 29-én West Point-on halt meg, ott is temették el. Scottról többek közt 4 megye, 2 város, egy tó lett elnevezve.

M24 Chaffee
A második világháború utolsó éveiben az USA belátta, hogy a könnyű páncélos erői fejlesztésre szorulnak. Az eddigi továbbfejlesztések helyett egy teljesen új páncélost terveztek. Az így megalkotott M24 a személyzetek kedvence lett. 18 tonnás súlyával (csak 4 tonnával több mint a Stuart) remekül haladt terepen, 75mm-es ágyúja jelentős tűzerőt jelentett kategóriájában. Bár a háború végéig nem került ki olyan sok belőle a frontokra, hogy hatással legyen a hadműveletekre, a képességeit tudta bizonyítani a koreai háborúban. Itt rögvest kiderült, hogy a T-34 ellen nem vethető be sikerrel, de mint felderítő és gyalogsági páncélos kiválóan teljesített. A franciák a vietnámi és az algériai háborúban vetették be az M24-est, de Pakisztán is harcba küldött 66 darab Chaffee-t az indiai hadsereg ellen. India akkor épp T-55-össel fogadta a támadást. A pakiknak esélyük sem volt.
Adna Romanza Chaffee Jr. 1884 szeptember 23-án született a Kansas állambéli Junction City városában. (Rögvest egy érdekesség: a vietnami háborúban egy légideszant hadművelet a Junction City kódnevet kapta.) Chaffee édesapja a polgárháború veterán tábornoka volt, nem csoda, ha az ifjú Adna is a West Point-ban szocializálódott. 1906-ban végzett. Az első világháborúban a IV. Gyalogos Hadtest őrnagya, de a háború végén már ezredes. 1920-ban már a páncélos hadviselés kidolgozásán ügyködik, és jóslata szerint 1930-ra a hadseregek gerincét a gépesített egységek fogják jelenteni. Az ő neve alatt indult meg az amerikai páncélos erők megszervezése, így jogosan hívják hazájában a „Páncélosok Atyjának”. Jóslata amúgy bevált, és még láthatta, mint rogy meg a lengyel és a francia hadsereg a német gépesített alakulatok előrenyomulása alatt. 1941-ben rákban halt meg. A Nemzeti Gárda Arkansasi gyakorló-kiképző központja őrzi nevét.

M26 Pershing
Az M26 tervezése szintén a második világháború alatt kezdődött. A hadvezetés jól látta, hogy a német harckocsikat csak egy minden addiginál erősebb fegyverzetű páncélos képes legyőzni. Az M26 tervezésénél a gyalogság támogatása már nem volt követelmény, csupán egyetlen cél volt: legyőzni az ellenséges harckocsikat. A 41 tonnás tankot egy 90mm-es ágyúval szerelték fel. Csak ennek a lövedéke volt képes hatásosan elbánni egy német Párduccal vagy Tigrissel. A történelem azonban úgy hozta, hogy a frontra kikerült tankok közül csak kábé 20 darab esett át a tűzkeresztségen. Nem úgy Koreában, ahol viszont a kiváló szovjet T-34 lett az ellenfele. Bár az ország földrajzi adottságai miatt jelentős páncélos csatákra nem volt lehetőség, az kiderült, hogy az M26 egyenlő ellenfele a T-34-nek.
John Joseph Pershing 1860 szeptember 13-án született. Szűkös anyagi helyzetben élt szüleivel és négy testvérével, ám kiváló tanuló volt. Ennek köszönhette, hogy kissé „vénen”, 22 évesen kezdte el a West Point-ot. Tanárai elismerően nyilatkoztak képességeiről, sőt Grant halálakor ott lehetett a koporsót kísérő kiválasztottak között. Lovassági tisztként kezdte meg szolgálatát, és részt vett a lakota indiánlázadás leverésében. Közben volt ideje képezni magát, és jogi diplomát is szerzett, majd 1897-ben West point-ban lett harcászati oktató. A kadétok nem csípték kérlelhetetlen szigora és merevsége miatt. Az első világháború idején az amerikai expedíciós erők főparancsnoka. Meg még egy csomó könyveket megtöltő dolgot lehetne ide írni. Kiadott emlékirataiért megkapta a Pulitzer díjat. Pershing tábornokról nem csak páncélost neveztek el, hanem ballisztikus rakétát, a West Point egyik szárnyát, egy megyét Nevadában, vonatot. (Meg tereket, iskolákat, utcákat, stb) Ja, és hoppá: a tábornok úr szabadkőműves volt.

M41 Walker Bulldog
Az M24 Chaffee sikeres konstrukciónak bizonyult, de a katonai vezetés elég korán a továbbfejlesztésről döntött. Így az M41 nagyobb tornyot, 76mm-es ágyút kapott, és erősebb páncélzatot. Bár Koreában csak ritkán került tűzvonalba, nem sokkal a háború vége után az amerikai hadvezetés elhatározta, hogy M41-es tankokkal kell kiváltani a Dél-Vietnami Köztársaság hadseregének franciáktól megörökölt Chaffee tankjait. A déliek azonnal megszerették a tankot, hisz apró termetükhöz pont passzolt a kicsit megnövelt belső tér. Aztán a vietnami háború alatt a Bulldogok bizonyították képességeiket. A szovjet PT-76-ost megették reggelire, de bizonyítottan lebántak a T-54-essel is.
Walton Harris Walker 1889 december 3-án született. 1912-ben végzett a West Point-on, és 1916-ban összebarátkozott egy Dwight D. Eisenhower nevű katonával. Az első világháborúban az 5. Gyalogos Hadosztályban harcolt, bátorságáért kitüntették. A második világháború kitörésekor ügyesen helyezkedett, és megkapta a XX. Hadtest parancsnokságát. Ott volt Normandiában, az Ardennekben, és a buchenwaldi koncentrációs tábor felszabadításánál. A háború után előbb az 5. majd a 8. Hadsereg parancsnoka. Koreában McArthur tábornok alárendeltjeként harcol, és próbálja megállítani az északi előrenyomulást. 1950 december 23-án parancsnoki kocsija egy teherautóval ütközött, és a tábornok a balesetben meghalt. Az M41 Walker tábornok nevét és az egyik becenevét (bulldog) kapta a keresztségben. Walker másik beceneve Johnnie volt… (Na azzal érdekesen nézett volna ki a tank.)
Fia, Sam Walker beelőzte apját, Korea és Vietnam veteránjaként, négycsillagos tábornokként ment nyugdíjba.

M551 Sheridan
A koreai háború idején a katonai vezetők egy olyan harckocsiról álmodoztak, ami hatékonyan tudja támogatni a légideszant csapatok harcát. Egy ilyen páncélossal növekedne a tűzerő, a mozgékonyság, és persze a védelem. Harckocsinak úszóképesnek és repülőgépből ejtőernyővel kidobhatónak kellett lennie. Vagyis tényleg könnyű szerkezetet kellett készíteni. Az M551 acél toronnyal, és alumínium teknővel készült, és tényleg könnyű lett, mindössze 15 tonnácska. A fő fegyverzete egy 152mm-es ágyú volt, amiből páncéltörő rakétát is lehetett indítani. A harckocsi karrierje nem indult valami fényesen, hiszen Vietnamba úgy szállították le, hogy a fő fegyverzethez még nem volt lőszer. Westmoreland tábornok epésen meg is jegyezte, hogy ez csak egy 300000$-os mozgó géppuskaállvány. Aztán kiderült, hogy a jármű nem állja a sarat a vietnami RPG gránátokkal szemben, és az elektronikája is sérülékeny. Viszont a laza, mocsaras talajon vígan poroszkált előre, amikor a kortárs M48 már toronyig süllyedt a dágványba. Panamában és az első Öböl-háborúban is bevetették. Az M551-et némi lemezmunkával át lehetett alakítani T-72, Shilka, vagy más szovjet harcjármű dublőrének. Amolyan szárazföldi agresszor századokat alakítottak ki belőlük.
Philip Henry Sheridan 1831 március 6-án született. 1848-ban már be is iratkozik West Point-ba. (Lehet, hogy ezt a két szót: West Point többször írom le a végén mint azt hogy harckocsi). Texas-ban kezd, mint gyalogsági hadnagy, később Oregonban az indiánok és a fehérek közti problémák elsimításán szorgoskodik. (Nem, most nem fegyverrel) A polgárháború kitörésekor épp szállásmester. 1862-ben a 2. Michigani Önkéntes Lovasezred parancsnoka lett. Pár hónap múlva már tábornok, és 64-ben már Grant egyik legjobb beosztott tábornoka. Portyái során rendre az ellenség hátában mozgott, és módszeresen rongálta a vasútvonalakat, pusztította a délek ellátmányait. Ezzel jelentősen hozzájárult az északiak győzelméhez. A háború után segítette a Yellowstone park feltérképezését, és értékeinek megóvását. 57 évesen szívrohamban halt meg. Róla is neveztek el Liberty osztályú teherhajót, 5 megye, 7 város, egy hegy a Yellostone-ban, és egy alaszkai gleccser viseli a nevét. Fia, az ifjabb Philip Sheridan is a West Point hallgatója volt, lovassági hadnagyként Theodore Roosevelt segédje. Ő 37 évesen halt meg szívrohamban.

M46 Patton
A hidegháború emblematikus amerikai harckocsija. Rengeteg féle verzió készült belőle, így kénytelenek voltak ezeket már megkülönböztetni, így volt M47, M48, M60, M67. Ez utóbbi egy lángszórós verzió volt, amit a katonák Zippo névre kereszteltek. Készült belőle aknamentesítő, hídrakó, műszaki mentő, meg a jóég tudja milyen jármű. A páncélos család első igazi megmérettetése a vietnami háborúban történt, ahol kiválóan szerepelt, mint gyalogságot támogató páncélos, de még a PT-76-os és a T-54-es sem okozott kihívást a személyzeteiknek. A legnagyobb ellensége az irányított páncéltörő rakéta volt, no meg a helyi egzotikus talajviszonyok. 18 ország használta vagy használja mai napig a Patton család valamelyik típusát, ezek között ott van (Észak-)Vietnam, ahol 20 darab zsákmányolt páncélost használtak, míg ki nem fogytak az alkatrészből.
George Smith Patton tábornok külön posztot is megér, én most nem kezdek bele életének rövid összefoglalásába. Egyrészt, mert lehetetlen röviden ezt megtenni, másrészt mert tiboru Alapító Atya már megtette ezt. Méghozzá nem is akármilyen kontextusba helyezve a híres hadvezér életét és főleg halálát. Javaslom, aki még nem olvasta klikkeljen ide, garantáltan le fog esni az álla. Azért pár idézet tőle idefér: "Jobb szeretnék egy német zászlóaljat magam előtt, mint egy franciát a hátam mögött". "Bolond és helytelen elesett katonáinkat gyászolni. Inkább meg kellene köszönnünk Istennek, hogy mennyien élünk még." "Egyetlen lépésnyi előny, az még nem terv. Két-három lépés kell, előre meghiúsítani az ellenség húzásait, az már terv." "Egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást".

M1A1 Abrams
Az M60 Patton harckocsicsalád leváltására tervezték meg az M1 harckocsit. Az új páncélos számtalan újdonsággal épült. Modern páncélzat, tűzvezető rendszer, kiváló löveg (német licensz) , satöbbi, satöbbi. Az egyik érdekessége a járműnek, hogy meghajtásáról nem hagyományos robbanómotor, hanem gázturbina gondoskodik. Ennek előnyeiről, hátrányairól a blogon már volt vitaposzt, akit érdekel a téma lapozzon oda, nem fog unatkozni. Az Abrams harckocsik az első Öböl-háborúban estek át a tűzkeresztségen. 1800 db M1-es lett összevonva a harctéren, és 23 kapott komolyabb találatot, de a személyzetek közül senki sem halt meg. A 2003-as iraki háborúban viszont megint csak kiderült, hogy a harckocsik nem városi harcra valók, ugyanis elég sok Abrams maradt kiégve az utcákon. Jelenleg is az Egyesült Államok hadseregének és tengerészgyalogságának alap harckocsija, de a Nemzeti Gárda is rendelkezik M1-esekkel. Ausztrália, Kuvait, Szaúd-Arábia és Egyiptom vásárolt be az Abrams-ből. Lássuk a névadót:
Creighton Williams Abrams tábornok 1914 szeptember 15-én született. 1936-ban végzett a West Point-on, és rögvest az 1. Lovashadosztályhoz került, 1940-ben pedig az 1. Páncélos Hadosztálynál lett századparancsnok. 1943-ra már alezredes, és remek hadvezéri kvalitásokat mutat. Patton a maga szerény és kifinomult úriember stílusában meg is jegyezte: „én vagyok a legjobb harckocsi-egység parancsnok az egész amerikai hadseregben, bár van egy méltó párom- Abrams”. Az ardenneki csatában aztán végleg megismerteti magát a világgal. A háború után nem sok ideje marad pihenni: egy évig a vezérkarnál szolgált, aztán a Fort Knox-i Páncélos Iskola tanára lett. A koreai háborúban szintén vezérkari teendőket látott el egy évig. Ezután 54 és 56 közt Fort Knox parancsnoka lett,1956-ban léptetik elő tábornokká. 1967-tőt Vietnamban Westmoreland tábornok helyettese, 1968-től 72-ig pedig a Vietnamban állomásozó amerikai erők főparancsnoka. A legnagyobb megvetéssel beszél a politikusokról, főleg a legfelsőbb szinten ülőkről, és a háborún nyerészkedő iparmágnásokról. Abrams tábornok családon belülről oldotta meg a katonai utánpótlás-nevelést. Három fia szintén katonai pályára lépett, és mindháromból tábornok lett. Három lánya pedig katonatisztekhez ment feleségül. Abrams hiába volt kiváló katona, erős dohányos volt, és bizony tüdőrákos.1974-ben egy műtéti komplikációba halt bele.

M2 Bradley
Nos, itt most szakítanunk kell az eddigi hagyományokkal, ugyanis nem harckocsi (közönségesebben: tank) következik, hanem egy gyalogsági harcjármű. A megnevezés eredete a feladatkörből származtatható: a gyalogos katonák harcának közvetlen támogatása és a gyalogos katonák szállítása. Természetesen a kategória nem volt ismeretlen már a második világháborúban sem, de igazán nagy evolúciós ugrást a hidegháború éveiben ért el. A szovjetek a nagy sikerű BMP harcjárműcsaláddal rukkoltak elő, és erre válaszul kezdték meg az M2 fejlesztését. A követelmények között a legfontosabbak egyike az volt, hogy legyen képes lépést tartani az M1 Abrams harckocsikkal terepen, harc közben. Noha a hagyományos harcban bevált, a 2003-as iraki háborúban elég elkeserítő veszteségeket szenvedtek el az M2-essel harcolók. Itt is megmutatkozott, hogy városi harcban inkább a kifejezetten erre a harcmodorra tervezett MRAP járműveké a jövő.
Omar Nelson Bradley 1893 február 12-én született. Mi sem természetesebb, hogy ő is a West Point alakulóterét koptatta, bár itt nem a tanulmányaival tűnt ki évfolyamtársai közül, hanem kiváló baseballjátékával. Mi több, nem csak az évfolyamának volt legjobbja, hanem amíg ő a West Pointra járt, nem volt nála jobb az egész intézményben. Az első világháborúban nem vett részt, 1923-ban már százados és csatlakozik a szabadkőművesekhez. 1936-ban már George C. Marshall vezérkari főnök beosztottja, 1941-ben már tábornok. 1942-ben a 82. Légiszállítású hadosztály parancsnoka. 1943-ban őt nevezik ki a majdani normandiai partraszállás amerikai erőinek parancsnokává. A partraszállás után az amerikai 3. Hadsereg parancsnokává nevezik ki, és így elöljárója lesz Pattonak. Mivel Bradley korántsem volt olyan hűbelebalázs, és harcászati kérdésekben megfontoltan döntött, Patton folyton fikázta, „Táborverő Omar”-nak csúfolta. Mondjuk Bradley sem csípte Pattont, de úriember volt, és csak a naplójában ekézte. Azért 1945-ben már négycsillagos tábornok, nyilván nem véletlenül. A háború után a lehető legmagasabb katonai pozícióba került: ő vezette az Egyesült Államok Egyesített Vezérkarát. Ebben a tisztségében kapta el a koreai háború kitörése. 1950-ben ötcsillagos tábornokká léptették elő, ezt a rangot azóta sem kapta meg senki, azelőtt is csak nyolcan. Patton sírjánál aznap biztos enyhén rengett a föld…

M247 Sgt York
Ismét egy kakukktojás következik: az M247 nem egy harckocsi, de nem is egy lövészpáncélos, vagy gyalogsági harcjármű, hanem egy önjáró légvédelmi komplexum. Ráadásul nem is tábornokról nevezték el, hanem csak egy őrmesterről, de erről majd később. Az M48 alvázára tervezett rendszer feladata lett volna a mozgó gépesített, páncélozott csapatok hatásos légvédelme. Inspiráló tényező volt a szovjet haditechnika hasonló járműcsaládja. A torony korszerű radart, célkövető rendszert és két darab 40mm-es Bofors gépágyút kapott. Sajnos a tervet nem sikerült tökéletesen kivitelezni, elég sok probléma adódott. A főbb hiányosságok közül csak néhányat említenénk: a torony forgatási sebessége nem volt elegendő egy alacsonyan elhúzó harci gép követéséhez, a fák takarásában lebegő helikoptereket nem tudta érzékelni, a radar csekély elektronikai zavarástól is meghülyült, a menetteljesítménye pedig elmaradt a Bradley és az Abrams mögött. Ötven darab legyártása után a tervet törölték, a legyártott példányok legtöbbjét pedig statikus célpontként kirakták a légierő bombázó lőtereire, így morbid módon a légvédelmi komplexumok hóhérai pont a vadászbombázók lettek.
Alvin Cullum York 1887 december 13-án született. Átlagos férfiú volt, amiben talán eltért kissé az átlagtól az a mélyen vallásos beállítottsága volt. 1917-ben besorozták a seregbe, ő azonban kézzel-lábbal tiltakozott, és lelkiismereti okokra hivatkozva kérte, hadd maradjon ki az első világháborúból. Elutasították. Viszont a kiképzése alatt kiderült, hogy kiváló céllövő, és az európai frontra már tizedesként került ki, és el sem tudta képzelni, hogyan is ölhetne meg egy embert, még ha az éppen ellenséges is. 1918 október 8-án egységét a németek megtámadták, és a gyilkos géppuskatűzben az összes tiszt meghalt. York tizedes azon felül, hogy ő lett a rangidős parancsnok, még pacifista szemléletén is kénytelen volt változtatni: pontos lövésekkel elkezdte ölni a németeket. Nem csak puskát használt, hanem a 45-ös félautomata Colt pisztolyát is. Megmaradt katonáit vezetve a géppuskafészket felszámolta. Végül a harcban a németek parancsnokát lefegyverezte, az pedig 130 emberével megadta magát a hét (7) fősre apadt amerikai egységnek. York azonnal hős lett, őrmesterré léptették elő, és a háború végére közel ötven (50) plecsnit kapott. Mindközül a legfénylőbb a Becsületrend vagy ismertebb nevén a Medal of Honor lett. Életéről 2 Oscar-díjjal kitüntetett film is készült, a főszereplő személyét maga York választotta meg:Gary Cooper-re esett a választása.

M1126 Stryker
Az ezredforduló előtt az amerikai hadseregben új alapokra kívánták helyezni a hagyományos lövész harcmodort. Kifejlesztették a Stryker páncélozott szállító harcjárműcsaládot, és úgynevezett Stryker dandár-harccsoportokat hoztak létre. A nyolckerekű jármű kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, készült belőle páncéltörő rakétás verzió, aknavetős, műszaki, felderítő, parancsnoki harcálláspont, nukleáris és vegyi felderítő, sebesültszállító… ha kihagytam valamit, akkor elnézést kérek. Méretei miatt már egy C-130 Hercules teherszállító repülőgépbe is befér, így tízből nyolc katonalogisztikus is ezt ajánlja. Mi sem természetesebb, hogy 2003-ban már be is vetették Irakban, és Afganisztánban is ezzel csapatják a port a jenki katonák. Chile és Kanada is rendszeresítette.
A Stryker harcjárműnek hivatalosan két névadója van.

Ez egyik Stuart S. Stryker őrvezető, aki 1924 október 30-án született. A második világháborúban a nyugati fronton szolgált, a 17. Légidesszant hadosztály ejtőernyős katonájaként. 1945-ben az Operation Varsity keretében az egysége egy erősen védett német állást támadott. Stryker önként vállalkozva magára vonta a németek tüzét, miközben a fő erők a németeket bekerítették, és 200 foglyot ejtettek, sőt, három amerikai hadifoglyot is kiszabadítottak. Stryker őrvezető azonban a tűzharcban elesett. Bátorságáért posztumusz megkapta a Medal of Honort.
A másik névadó Robert Francis Stryker 1944 november 9-én született. 1963-tól szolgált a hadseregben. Vietnamban szakaszvezetői rendfokozatban gránátvetősként a híres 1. Gyalogos hadosztály kötelékében harcolt. 1967 november 7-én egy felderítő vállalkozás közben századával egy lesállásba futottak. A dzsungelben kialakult harcban félő volt, hogy a századot bekerítik. Stryker ezt felismerve harcolt, és pontos lövéseivel sikerült a bekerítést megakadályoznia. A harc közben próbálta sebesült társait menteni. Az egyik ilyen mentésnél az ellenség aknájára lépett, ami őt megölte, de sebesült bajtársa életben maradt, mert Stryker teste felfogta a repeszeket. Legkevesebb hat katona életét mentette meg harc közben. Önfeláldozásáért posztumusz megkapta a Medal of Honort.

Minden olvasónknak boldog új évet kívánunk!