Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

,

Ez jó mulatság, férfimunka volt - idézik sok helyen a háborúról, kiforgatva a költő szavait. De tárgyilagosan szemlélve, ha  valaki jó mulatságnak tartja a háborúskodást, sürgősen vizsgáltassa meg a fejét. Az pedig hogy csak férfimunka  lenne, elég merész állítás.

Amióta pedig a nyomdaipar, a rajzolók, fényképészek, is színre léptek, nem hiszem hogy találunk olyan háborút, amiből kimaradtak volna a begyöpösödöttek által még mindig gyengébbnek nevezett nem tagjai.

A hadvezetés hamar rájött mekkora szükség van rájuk, és a legváltozatosabb propagandaeszközöket bevetve csalogatta őket a fegyveres  és/vagy a kisegítő erők kötelékébe.

Következzék a teljesség igénye nélkül  néhány propagandaplakát és fénykép a hazájukat szolgáló hölgyekről, köszöntve mindannyiukat Nőnap alkalmából:

 A régi bölcsesség szerint az idő egy olyan folyó, amibe a halandó nem léphet kétszer ugyanúgy. Ez tévedés, az ember nem csak léphet, de akár fejest is ugorhat, és meg is teszi. Általában ott, ahol jól láthatóan legfeljebb térdig ér a víz.  A nikápolyi ütközet, és mondjuk a mohácsi csata egyes elemei közötti hasonlóságok sajnos nem csak a véletlen művei...

UPDATE: a lentebb megtekintésre javasolt műsor felvétele:

http://atv.hu/videotar/20130304_profit_2013_03_03

Ajánlom.

Pár nappal ezelőtt itt is felhívtam a figyelmet egy újságcikkre, ami a magyar honvédség harcképességképtelenségére hívta fel /ismét/ a figyelmet, és bizony igencsak ellentétes a hivatalos állásponttal.

A következő posztban olyan repülőgépekről lesz szó, amelyek a vietnami háborúban lettek bevetve, olyan feladatkörben, amire a gyors, modern sugárhajtású repülőgépek nem voltak alkalmasak. A megemlített típusok közül néhány kifejezetten civil használatra volt tervezve, mégis derekasan helytálltak a hidegháború legvéresebb konfliktusában. A felsorolt repülőgépek közös ismertetőjegyei: légcsavarosak, lassúak, és mindig a harctér felett repültek, rendszerint igen alacsonyan. Noha nem kifejezetten csapásmérő repülőgépekről van szó, személyzeteik bátorsága és tettei sokszor voltak döntő hatással egy-egy ütközet kimenetelére.

Az index.hu fórumán már kora reggel felhívták a figyelmemet egy  ma megjelent interjúra. Azt hiszem a címhez nem kell kommentár:

Szinte védtelen a Magyar Honvédség egy külső támadással szemben

Ha nem nyilna meg, íme a link:

http://hvg.hu/itthon/20130222_honvedseg_Kovacs_Gyula_Hende

Sajnos a téma iránt érdeklődőknek sok újat nem tudunk mondani, de ha valaki fogyókúrázna, ideális olvasmány: a cukor is megkeseredik a szájában, garantálom. 

Illetve félek, elkezd majd gondolkodni a forradalmi rögtönítélő bíróságok felállításának szükségességéről...

Tegnap érdekes hír jelent meg az indexen: Havazás miatt szakadt félbe a túlélőverseny. Gondoltam szegény civileket meglepte a nagy hó, aztán félúton inkább a forralt bor mellett döntöttek. De nem. A honvédség katonái versenyeztek. Ez azért más. Rásandítottam a honvedelem.hu oldalára, és ott bővebben írtak a kudarcba fulladt túlélő versenyről. A cikkből kiderült, hogy ez nem egy kiképzési gyakorlat volt, hanem inkább amolyan házi verseny. Az is kiderült, hogy a részvevők megszenvedtek a felszereléssel: az esővédőbe beleizzadtak és emiatt áztak el és fáztak, vagy ha ezt nem használták, akkor a nem vízhatlan (vagy nem vízlepergető) ruhájuk a szüntelen havazástól ázott el, és emiatt fáztak. Szó se róla, aki járt már így az tudja, mennyire cudar dolog egy ilyen. Azért már itt felmerül pár kérdés: amennyiben a katonák a kincstári felszerelést használták, akkor az vajon alkalmas-e a modern hadviselés által támasztott követelményeknek? Sajnos a honvedelem.hu cikkéből nem derül ki, milyen válogatott akadályokat kellett volna leküzdeniük a katonáknak. Csak a lisztkukacevést említették...

A félreértések elkerülése végett: semmiképpen sem a résztvevők teljesítményén akarok élcelődni, és eszem ágában sincs fikázni az erőfeszítésüket, sőt! Az én gondom a gyakorlat(?) verseny(?) kommunikációjával (és kivitelezésével) kapcsolatos. És ez bizony finoman szólva is szerencsétlenre sikerült. A honvédség jelenleg (nem is olyan kis képzavarral élve) ezer sebből vérzik. A katonák megbecsültsége úgy a civilek felől, (társadalmi elismertség) mint a munkaadójuk felől (anyagi elismertség) kritikán aluli. Egy ilyen cikk leszivárgása a civil médiába azt eredményezi, hogy a katonákat még inkább le fogják sajnálni. De még egy ilyen cikkel sem volna baj, ha a tíz másik arról szólna, hogy mennyire sikeresen zárult egy túlélőverseny. Érdekes kérdés ez a kommunikáció. A honlapot üzemeltető Zrínyi média névadója, a költő és katona Zrínyi Miklós legnagyobb haditetteit a legcudarabb téli hónapokban vitte véghez... 

Mint a címben jeleztem, ez egy vitaposzt. Vitassuk meg közösen, milyennek kellene lennie egy katonai túlélőversenynek, vagy egy túlélési kiképzésnek? Mire van ehhez szükség? Miért van erre egyáltalán szükség?  Egyáltalán képes-e a honvédség egy ilyen eseményhez megfelelő anyagi-technikai hátteret biztosítani? Nem lenne elég, ha csak a különleges erők katonáit treníroznák ilyen gyakorlatokon? Vagy netán ha valaki önkéntesen akar szívni nem lenne elég az amúgy is elég erős hírnevet szerzett rohamlövész képzés? Ha valakinek van saját személyes tapasztalata, ossza meg bátran!  És ha már megemlítettük, érdemes volna elbeszélgetni a honvédségi píár visszásságairól is. Szóval billentyűzetre fel!

A kommentekben tartsuk tiszteletben mások véleményét, kerüljük a személyeskedést, a trollokat ne etessük, ne anyázzunk, és a viszkibe ne nyomjunk szódát, mert az fröccsbe való.

A szabadságharc remek alkalmat nyújtott a hazai polgárság számára, hogy felemelkedéséért anyagi és véres áldozatot hozzon, azonban a hazai arisztokrácia számos tagja is azonnal csatlakozott a nemes eszmékhez, a leggazdagabb főurak, Batthyány és Széchenyi, Kiss Ernő és Dessewffy példája mellett most egy alig ismert történetet mesélünk el. 

Az előkelő családból származó Teleki Sándor gróf nevelésére nagy figyelmet fordítottak szülei, Táncsics Mihály gondolatművész volt a kisúrfi nevelője, így - arisztokrata léte miatt szokatlan módon - a

forradalmi eszméket

már gyermekkorában magáévá tehette. Marosvásárhelyen tanulta ki a jogászi szakmát, a királyi táblán jurátusként dolgozott, ahol ügyvédi vizsgát is tett. Korszokás szerint német egyetemekre ment, megfordult Berlinben, Halléban, Jénában és (a ma lengyel) Breslauban is. Furcsa módon a forradalmár vér és lelkiség elég hamar kiütközött a grófon, 1841-ben  Felix Lichnowski herceggel került jó kapcsolatba, aki a felkelő seregek tábornokaként harcolt Spanyolországban. Telekit nem sok hadi siker vette körül a spanyol harctéren, Barcelonában elfogták és csak a francia főkonzul, Ferdinand de Lesseps kegyelmi kérelmére menekült meg az akasztófától (ez életében az első, de nem utolsó

sikertelen akasztási

kísérlet). A megszerzett kardforgatási és harctéri tapasztalatait békében és háborúban is megtanul majd alkalmazni a fiatal főúr, de ezt a képességét kis időre pihentetni lesz kénytelen. A gróf Franciaországon keresztül utazott hazafelé, de csak Berlinig jutott, ahol folytatta egyetemi és világfi tanulmányait. Hirtelen jött berlini kalandja, hogy barátságot kötött

Liszt Ferenccel,

aki zongorazseniként járta Európa gazdag városait, végigturnézva az előkelő hangversenytermeket. Liszt Ferencet manapság úgy képzeljük, mint félőrült tekintetű őszhajú aggastyánt, aki görnyedten borul a zongorára, de ez a kép téves, a művészt fiatalkorában inkább egy olyan mostani rocksztárhoz lehetne hasonlítani, aki végigturnézva a kontinenst folyamatosan botrányokba, italozásokba és szerelmi kalandokba keveredik. A kor zavargó lelkű zenészéhez csatlakozott hősünk, Teleki Sándor gróf. A legendárium szerint a nyugtalan gróf Berlinben 1843-ban

Ha a "különleges" szót halljuk meg egy katonai alakulattal kapcsolatban, lelki szemeink előtt szinte biztosan  izmos fiatalemberek jelennek meg, akik  mesterei a halálnak. Ők azok, akik csúcskategóriájú fegyvereikkel kezükben, kiváló kiképzésüknek hála képesek az ellenséget pillanatok alatt halottá változtatni. Ez az alakulat nem ilyen. Állománya sorozottakból áll, kiképzése, felszerelése talán épp csak átlagos. Viszont a halottakat jobban ismerik, mint a legtöbb elitkatona. Feladatuk sem az, hogy másokat megöljenek - épp ellenkezőleg: ők a halottakat adják vissza az élőknek.

Ez itt a reklám helye: ebben a nagyon rövid posztban említve lesz világháború, golf, egy legendás mozifilm, ami hét Oscar-díjat nyert, illetve megpróbáljuk tisztázni a kérdést: golyós volt-e Hitler? Ami ezeket a dolgokat összeköti, az nem más, mint egy ismert dallam.  

(Bónusz: Űrgolyhók pár másodpercben)

 Akik nem tanulnak a múltból arra ítéltetnek, hogy újra átéljék azt.

Kivételesen nem  jó öreg Patyomkin cirkáló lesz soron, hanem a magyar honvédség, ha már ígértem. 

A Magyar Honvédség különleges műveleti képessége nem tekint vissza nagy
múltra. A feladat megkezdésekor Különleges Műveleti Munkacsoport alakult,
ezzel megalapozva a szakmai munkát. 2004-ben az MH 34. Bercsényi László
Felderítőzászlóalj – központi elhatározásra profilt váltva – létrehozta az MH 34.
Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljat. A zászlóalj 2006. évben érte el
a kezdeti műveleti képességet (IOC), majd 2007. évben az emelt szintű műveleti
képességet (AOC). Az emelt szintet elért különleges műveleti csoportok
alkalmazása műveleti területen 2009. év elejétől folyamatos Afganisztánban

Előszó, csak hogy ne legyen kérdéses a szerző kiindulópontja, seregünket illetően az érted haragszom, nem ellened elv alapján: Helyét felszántani, sóval bevetni. Aztán talán lehetne valamit kezdeni az egésszel.  Javasolt még a felelősöket ..... na ezt mindenkinek a saját fantáziájára bízom. 

 Persze, tudom hogy hagyomány, meg minden de..

http://honvedelem.hu/film/Egy_eves_a_Honved_Palotaorseg

Ünnepelünk hurrá....

Nem tudom, hányan idéztétek fel haderőreformunk legújabb dicső fejezeteinek egyikét?

Az alábbi videót végignézve is kiderül hogy eme bátor fiaink keményebb kiképzést kapnak mint az USA SEAL-tolók, hogy elérhessenek a katonai pályafutás csúcsára, hősiesen védekezve az ádáz turisták ellen:

Köszönjük, Emese.

Sokaknak ismert molnibalage kolléga haditechnika és főleg a katonai repülés iránti elkötelezett vonzalma. A lemilbogon már többször volt cikkajánlója, de most itt az idő, hogy frissítsük tudásunkat. Molnibalage ugyanis nem ült a babérjain, és nem csak a méltó siker édes gyümölcsét szemezgette, hanem fogta magát, és példás módon frissítette a már eddig is magas színvonalú cikkeit. 

Remek összefoglalót olvashattok a 2012-es ostravai NATO napról, érdekes képekkel, és egy miniinterjúval egy F-15-ös pilótájával. http://htka.hu/2012/12/14/ostrava-2012-nato-day/

A következő cikk lazán kötődik az ostravai riporthoz, hiszen az F-15 Eagle harci repülőgép leírását olvashatjátok. Ami ebben a "cikkben" nem szerepel, az nincs is. http://htka.hu/2012/12/04/mcdonnell-douglas-f-15-eagle/

Vannak, akik bár szerelmesei a haditechnikának, kérdőjeles ábrázattal olvasnak rövidítéseket, csak pislognak a légvédelmi rendszerek működési elvét hallva, próbálják értelmezni az elektronikai hadviselés fogalmát, és nem igazodnak ki a NATO vagy a VSZ jelzésrendszerén. Nekik mankó ez az informatív és közérthetően fogalmazott írás. Bónusz a mellékletben megtalálható az F-16 C/D Fighting Falcon harcigép Flight Manual Supplement-je, ha még esetleg valakinek nem lenne meg otthon. http://htka.hu/2011/07/25/osszefoglalo-a-legi-harcaszatrol-es-legvedelmi-eszkozokrol/

A Magyar Légierő egyetlen korszerű repülőeszköze jelenleg a JAS-39 Gripen harci repülőgép. Hogy mit kell erről a gépről tudni, és jó választás volt-e erre cserélni az oroszosan bájos MiG-29-eseket, nos megtudhatjátok ha odalátogattok: http://htka.hu/2011/04/04/gripen-faq/

A vadászgép dolga az, hogy jól lelője az ellenség repülőgépét. De hogy ez mennyire nem egyszerű, és hogy mi mindennek kell teljesülnie a modern légi harcászatban ahhoz, hogy légigyőzelmet arassunk, nos lesz fogalmunk, ha elolvassuk molnibalage egyik legkiválóbb összefoglalóját (plus extrák included): http://htka.hu/2010/11/14/gondolatok-a-legi-harcaszatrol/

Személyes kedvenceim az amerikai légierőben rendszeresített "százas széria" gépei: F-100, F-101, F-102, F-104, F-105, F-106, és az F-111. Nos az alant ajánlott cikkben az utóbbi, forradalmi kialakítású, és elég tekintélyes méretekkel rendelkező F-111 Aardvark-ról olvashattok. http://htka.hu/2010/04/11/general-dynamics-f-111-aardvark-avagy-a-rettegett-foldimalac/

Az első világháború egyik forradalmi újítása a harckocsi volt. Ennek az új fegyvernek (és a harckocsizó fegyvernemnek) a fejlődése szépen nyomon követhető. A harckocsik (népies nevükön: tankok) félelmetes fegyverek, így nem csoda, hogy a fejlesztő országok némelyike nem elégedett meg pórias betű+szám megnevezéssel, hanem harcias neveket adott a járműveknek, elég, ha csak a németek nagymacska imádatát vesszük. A britek jórészt C betűvel kezdődő nevet választottak a tankjaiknak (vagy olyan bárgyút mint pl. a Matilda, vagy a Valentine), a szovjetek a forradalminak nem nevezhető betű+szám jelölést választották, még ha volt is pár elrejtett név a KV, vagy a JS jelölés mögött. Az amerikaiak nagy hadvezéreikről, jeles katonáikról nevezték el a tankjaikat. Következzen hát egy kis újévi jenki harckocsi-névmutató. Kiegészítéseket, megjegyzéseket a kommentek közt várunk.

Dicsőségre ítélve

Hogy lehetnék én a hős, amikor kétszázötven bajtársammal szálltunk partra, és csak huszonheten éltük túl?

 

Ira Hamilton Hayes, a pima törzsből származó indián 1923. január 12-én született az arizonai Gila rezervátumban Nancy és Joe Hayes nyolc gyermeke közül a legidősebbként. A pima indiánok földműveléssel foglalkoztak, híresek voltak a kiépített öntözőrendszereik, de ahogy a szövetségi kormányzat megfosztotta őket a vízjogaiktól, és a környékbeli farmerek saját földjeikre vezették a forrásokat, a mindennapi élelem megtermelése is lehetetlenné vált a westernfilmekből jól ismert sivár vidéken.  / Bár az is igaz, ők régebben egy másik törzset űztek el azokról a földekről./ Mélyen vallásos presbitáriánus édesanyja ragaszkodott hozzá hogy fia megkapja az elérhető legjobb oktatást, ezért Ira elvégezte a sacatoni elemi iskolát, majd egy ideig az ottani középiskolába járt.  De Pearl Harbor után azonnal jelentkezett a tengerészgyalogsághoz. / Indián származású katonák szolgálhattak harci alakulatoknál, ez a fajta szegregáció az afro-amerikaiakat érintette akkor : az amerikai katonai vezetés szándékosan elfeledkezett a „buffaló katonák”, vagy épp az első világháború idején szolgáló fekete katonáik teljesítményéről./

Ugye itt kellene az elvárt módon mindenféle kellemes ünnepeket kívánnom a kedves olvasóknak?

Oké legyen: Kellemes karácsonyt minden kedves olvasónak, cikkírónak és kommentelőnek!

Tehát karácsony volt, van, és reméljük lesz is. /Hiszen a maja világvége elmaradt./  Következzen egy kis időutazás: képek, képeslapok a háborús karácsonyokról.

Még most sem hiszem el:  az egyik nap még egy egyszerű vidéki srác voltam, másnap pedig már ott lógott a Becsületrend a nyakamban. Ez hihetetlen.

 

Nyilatkozta az újságíróknak Rubin Tibor,  magyar származású holokauszt-túlélő, akit 2005. szeptember 23-án a koreai-háborúban tanúsított hősiességéért George W. Bush a legmagasabb rangú amerikai kitüntetéssel, a Medal of Honorral tüntetett ki.

 Ui... A szövegben többször a Becsületrend szót használom, de ez ne csapjon be senkit.

 A következő kép is ismerős lesz sokaknak: az USS Missouri csatahajót támadó kamikaze. A legtöbb helyen csak mint US Navy photo -ként hivatkoznak rá, pedig története pontosan ismert, és az is ami utána történt: a tiszteletadás a halott ellenféllel szemben, aki legjobb tudása szerint teljesítette kötelességét.

Kedves Olvasók! Rég volt már itt a lemilblogon egy jó kis vaskos haditechnikai témájú ajánló, így ennek épp itt az ideje. Molnibalage kollégánk hosszú, ám korántsem eredménytelen kutatómunka után összedobott egy remek cikkecskét a McDonnell Douglas F-15 Eagle nevű vadászrepülőgépéről. Ez a "cikkecske" nem kevesebb, mint 770000 (hétszázhetvenezer) karakteres, úgyhogy elegendő olvasnivalóval látja majd el a téma szerelmeseit az unalmas munkahelyi monitorbámulás közben az egyre hosszabb hideg téli estéken. Molnibalage eddigi munkásságát ismerve előre kijelenthetjük, hogy magas szakmai színvonalú mű került fel a világhálóra. Erre a linkre kattintva még pár videót is megtekinthet a nagyérdemű. Kellemes olvasást, jó időtöltést! A szerzőnek pedig ismét gratulálunk!

Előhang

       "Hej-atyuska-bátyuska-csasztuska!- sóhajtott fel elégedetten Borisz Iszakovics tengernagy, amikor kiszállt fellobogózott szolgálati Volgájából, és óceáncserzette tekintete végigsuhant a  máris hulló vakolatú betonkockák  minimalista szocreál stílusban épített haditengerészeti bázis épületeinek során. Bátorító tekintetével végignézett a felsorakozott díszőrségen, majd elrendelte, hogy a mai napon az elkészült Mű és Lenin elvtárs tiszteletére mindenki dupla adag  fejadagot kapjon, még a távolban balalajkázó népellenség gulagfoglyok  rehabilitációs oktatásban részesülő polgártársak is. Fellépdelt a parancsnokság lépcsőin, majd  az őrök mellett elhaladva liftbe szállt,  ami elindult a mélyen a föld alatt rejtőző rejtjelző irodák felé.
 Kiszállva elhaladt a feszesen tisztelgő állomány mellett, elmondta ünnepi beszédét, majd megragadta a Főkapcsolót:

- Na, most megszívtátok gaz imperialisták! Ideje hogy működésbe hozzuk a szovjet technológia remekművét a Párt, az Állam, és a Flotta szakembereinek dicsőségére! - szólt, majd elfordította a kapcsolót, és a Rendszer működésbe lépett...

Avagy: 

Tányérsapkák, a világ legnagyobb poloskája, és igazán drága búvárcuccok: a hidegháború egyik legsikeresebb hírszerzési hadművelete.

Syllabux kolléga (akinek a mai poszt a székfoglalója, de van ígéret rá, hogy lesz még további is!) egy nem mindennapi (sajnos elég rövid) csemegével örvendezteti meg a Lemilblog népes olvasóközönségét. Egy olyan hírszerzőről ír, akinek szakmai pályafutása arra ugyan nem alkalmas, hogy hosszú előadásokon keresztül oktassák a kémiskolákban, arra viszont ragyogó alkalom, hogy bemutassuk: mint minden szakmának, úgy a hírszerzésnek is megvoltak (megvannak?) a maguk idiótái, akik kizárólag arra alkalmasak, hogy az ember fuldokolva röhögjön (vagy röhögve fuldokoljon) történetük olvastán.

A régi olvasóink tudják, itt a blogon  a katonazenével, zenélő, énekelő katonákkal több cikk is foglalkozott, a nálam sokkal hozzáértőbb szerzőknek hála. Ezért én a totálisan botfülű zeneileg hátrányos helyzetű személyként nem is kezdek itt szakmai fejtegetésekbe, és végképp nem fogok militaryfan Zámbó Krisztiánként dalra fakadni kis videókban.

 /Főleg azért nem mert az itteni zsűri hajlamos nagyon figyelni az előadókat, leginkább félszemmel, a fegyver távcsövén át.../

 A szó elszáll, a fénykép megmarad?

  /Kis kiegészítés az előző blogbejegyzésemhez - egy másik történet egy másik háborúból/

Mind ismerünk fényképeket, amelyek az adott kor jelképeivé váltak: Capa fotói a normandiai tengerparton, Che Guevra  fotója, vagy épp az örökbecsű "Brezsnyev elvtárs beszél a munkásokhoz a traktorgyárban" címűt.

A mondás szerint egy kép többet mond ezer szónál. De van, hogy  ez az ezer szó sem meséli el a teljes igazságot.

Íme a vietnami háború egyik legismertebb fotója:

A második világháború végső napjaiban amerikai katonák több száz német hadifoglyot végeztek ki a dachaui koncentrációs tábor felszabadításakor. Nem a megszokott könnyedebb blogbejegyzés, szigorúan csak a történteket leírva.

 


   De ha veszedelem történik: akkor életért életet adj.
   Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért;
   Égetést égetésért.

   /Mózes második könyve/

Azokat a személyeket, akik az ellenségeskedésekben nem vesznek közvetlenül részt, ideértve a fegyveres erőknek azokat a tagjait, akik letették a fegyvert és azokat a személyeket, akik betegség, sebesülés, elfogatás vagy más ok következtében harcképtelenekké váltak, minden körülmények között, fajon, színen, valláson, hiten, nemen, születésen vagy vagyonon, valamint más hasonló ismérven alapuló bármely hátrányos megkülönböztetés nélkül emberséges bánásmódban kell részesíteni.
Ebből a célból mindenkor és mindenütt tilos a fent említett személyek tekintetében:
a) az élet és a testi épség elleni merénylet, különösen a bármely formában megnyilvánuló emberölés, csonkítás, kegyetlen bánásmód, kínzás.

/A genfi egyezményből/


 "Mindenkinek a magáét" (Jedem das Seine)

/A buchenwaldi koncentrációs tábor jelmondata/

Figyelmeztetés: A blogbejegyzésben  a helyszínen készült fotók szerepelnek, amelyek a nyugalom megzavarására alkalmasak. Csak felnőtteknek ajánlom.  Ezenkívül ismét felhívom a kommentelők figyelmét az írott és íratlan szabályok betartására. Köszönöm.

 Igen, "Kosút", nem csak a rím miatt, hanem ahogy a balra lévő képen is látható, a Kossuth család címerében ez az állat (mások szerint egy kecske) szerepel. Mai posztban röpke pillantást nyerhetünk a vasút és a politika akkori viszonyára, valamint a szabadságharc vasúti eseményeire, fellebben a fátyol a rejtélyes t.r.p.f.l.t. módszerről is, csapjunk hát a lovak

vasparipák közé.

Brit tudósok

Napjainkban egyre  közelítünk egy újabb,  veszélyesebb vörös vonalhoz: az iráni atomprogram egyre közelebb jut ahhoz, hogy egy más országokat elpusztítással fenyegető teokrácia kezébe kerüljön nukleáris fegyver. A nemzetközi közösség ugyan bízik szankciói erejében, de én úgy vélem, ez hiú remény. A sokkal keményebb szankciók sem  akadályozták meg az észak-koreai rezsimet, hogy hogy elkészítse saját atomfegyverét. De elpusztíthatóak-e az olyan,  a mélyen föld alá telepített létesítmények, amelyek az iráni atomprogram kulcselemeit tartalmazzák?