Had- és rendvédelem-história, kicsit másképp

Összeálltunk páran, hogy kipróbáljuk: lehet-e szórakoztatóan, ugyanakkor informatívan foglalkozni rendvédelem-történeti, valamint katonahistóriai témákkal. Szerintünk igen. *** imélke nekünk: blog.lemil(at)yahoo.co.uk --- BLOGUNK A MAGYAR BLOGGERSZÖVETSÉG TAGJA ---

Megjelent a Kémek krémje!

borito_240.jpg

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Lemil-fészbúk

Olvasóink lobogói

Pillanatnyi olvasólétszám:

website stats

Utolsó öt komment

Fontosabb címkék

1848 49 (46) afganisztán (6) afrika (13) ajánló (88) alagút (7) állat (8) amerikai (102) angolok (8) arabok (16) argentin (5) átirányítás (13) atom (13) ausztrál (6) ázsia (15) balkán (6) betyár (5) biofegyver (5) biztonságpolitika (6) brazil (7) brit (67) buli (6) büntetésvégrehajtás (7) büntetőjog (11) címer (6) csata (9) csatabemutató (9) csendőrség (6) dél amerika (11) ejtőernyős (28) életrajz (41) elmélet (12) erdély (6) erőd (8) értékelőposzt (7) évforduló (53) fegyver (8) ferencjózsef (11) francia (24) gallup (5) görgey (13) görögök (5) háború (6) háborús bűn (8) hadifogoly (5) haditechnika (98) haditengerészet (54) hadsereg (16) hadtörténelem (162) hadtörténet (23) hadvezérek (9) hagyományőrzők (5) hajók (5) harckocsi (23) határőrség (7) hellókarácsony (5) helyi háborúk (17) hidegháború (53) híres bűnözők (8) honvédség (12) horthy (6) humint (24) huszár (10) i. világháború (49) ii világháború (108) izrael (26) japán (22) játék (6) k.u.k. (8) kalóz (6) kamikaze (6) kanada (7) katonazene (10) kelták (5) kémek és hírszerzők (59) kiképzés (7) kína (5) kínai (5) kivégzés (6) könyv (5) könyv ajánló (5) középkor (12) közép amerika (7) kuba (9) különlegesek (71) légierő (56) légvédelem (9) lengyel (17) lengyel magyar barátság (8) lista (5) lovas (7) lovasság (11) lövészárok (5) magyar (157) makett (7) monarchia (13) múzeum (12) német (68) nevezéktan (5) nők (12) ókor (13) olasz (13) önvédelem (5) orosz (31) ostrom (7) osztrák (30) osztrák magyar (28) pestis (6) plakát (12) podcast (9) polgárháború (5) porosz (5) portugál (6) programajánló (10) reform (6) reklám (5) rendőr (7) rendőrség (10) rendvédelem (53) róma (13) román (9) rövidhír (18) sigint (6) skandináv (7) skót (6) sorozat (15) spanyol (5) svájci (5) svéd (7) számítógép (9) szavazás (20) szerb (11) szlovák (5) szolgálati közlemény (39) szovjet (63) sztálin (5) telefonkártya (6) tengeralattjáró (17) tengerészgyalogos (10) terror (25) titkosszolgálat (71) török (15) tűzfegyver (9) ünnep (5) usa (54) USA (7) utánközlés (24) vadászgép (12) várostrom (7) vendégposzt (80) vértanú (11) vicc (7) vietnam (5) vitaposzt (76) wysocki légió (12) zene (11) A többi címke

Közkívánatra: feedek

Vendégposzt - A skót, aki a dudának köszönheti életét

2010.10.02. 07:30 Lemilblog

Azt, hogy a harctéri skót dudások nem lehetnek teljesen normálisak, gondolom senki nem vitatja. Grg mai vendégposztja egy extrém módon nemnormális skót dudás életpályáját villantja fel, és azt azért gyorsan hozzáteszem (félreértések elkerülése végett), hogy egy nemnormális ember még lehet tökéletes katona, szeretetreméltó bajtárs és tisztelni való ember is egyszemélyben; akárcsak mai hősünk, Bill Millin, a skót, aki a dudának köszönheti az életét.


2010. június 5-én délelőtt furcsa látványban volt részem. Normandiában voltam, a Pegasus híd múzeumában, körülöttem veteránok és ünneplők. A nagy füves térségen alig lehet mozdulni. Egyszer csak megszólalt a skót duda, és a tömeg sorfalat nyitott egy tolókocsis öregúrnak. Nem tudtam ki ő (leszámítva, hogy nyilván egyike a kevés, még elő egykori katonának). Megkérdeztem a mellettem állót: who is he? Kedvesen válaszolt: hát Bill Millin.


A véletlen folytán a szertartás első részében egész közel álltam hozzá. Láttam, mikor sírt és láttam, mikor mosolygott. Érdekes és felkavaró élmény volt. Azóta akarom az ő történetét megírni. Bill Millin augusztus 17-i halála után szóltam tiborunak, hogy ha lehet, én írnék róla. Ez itt az ő története.

De ki az a Bill Millin?

Röviden: egy őrült, aki a puskája helyett a lába között tartott golyókkal vonult a csatába. Ez szinte normális skót állapotnak tekintehető egy dudásnál, bármikor a középkorban,
de az Úr 1944. évében a normandiai tengerparton, ahol ágyúk és géppuskák fogadták a megfáradt hajósokat, már kevésbé triviális.

Bill Millin vélhetőleg szerencsés csillagzat alatt született a nem túl napfényes, ámde skót Glasgowban
1922. július 14-én. Gyerekkorának egy részét Kanadában töltötte, az itt szerzett tapasztalatok (favágás, francia nyelvtudás) biztosan segítettek neki később, a partraszállás után. Gyerekkoráról tudjuk, hogy az örege rendőr, bár azt senki sem tudja, hogy ez összefügg-e azzal, hogy dudás lesz a hadseregben. A Highland Light Infantry 7th Battalionjába (zászlóaljába) kerül.

Innen
a jó nevű Queen's Own Cameron Highlanders-ban (más néven: 79th Regiment of Foot) fúj tovább, majd jelentkezik a 1st Special Service Brigade-ba, ami ekkor már egy éve létrejött. A kiképzés a kegyetlenül szép hangzású Achnacarry-ban történik, ennek a csodaszép kastélynak az árnyékában.
Már amennyire a skót felföld ezen eldugott és mindkét oldalról vízzel övezett helyén az esőn és szélen kívül az időjárás bármely más formája – például az árnyékot feltételező napsütés – előfordult (amit kétlek).

A kiképzés közben Lord Lovat (született Simon Fraser, aki apja halála után 1933-ban vette fel ezt a nevet és rangot, itt balra) felajánlja neki, hogy legyen a  batmanje (tiszti szolgája). Ez akkoriban nagy megtiszteltetésnek számított. Jobb kaja, gyorsabb előléptetések. Csak a tisztánlátás kedvéért mondom: a batmanek feladata volt például a futárkodás, sofőrködés, személyi testőri feladatok és bármi egyéb, amire még megkérték. (A szó eredete a without batting an eyelid - szemrebbenés nélkül - kifejezésre vezethető vissza.)

Na ezt utasította Bill jóérzékkel vissza, de ha már így eldumáltak, hagyta magát megfűzni, hogy személyi dudása legyen.

Személyi dudás - ez a lord értette a tréfát. Ugyanis a dudásokat letiltották az élről az első világháború kellemetlen (dudásvérben mért) tapasztalatai alapján. Viszont lordunk nem hátulról szeretett irányítani, hanem elölről szokta vezetni a katonáit. Nem lett volna skót, ha nem találja meg a megoldást, a szabályt az angolok (a War Office) hozták, az ránk skótokra (lord Lovat is skót volt) nem vonatkozik. Ennek eredményeként Billünk volt az egyetlen dudás a partraszállásnál.
Na igen, az út már Angliából vidáman indult: behajózás közben a Lord zenét kért, és mi más illett volna jobban oda (mivel az AC/DC még nem írta meg a Highway to Hell-t), mint egy jó kis skót dudaszó.

Kénytelenek lesztek kattintani, mert a szóbanforgó tecső-klippen a beágyazás le van tiltva...

A Solent és a The Road to the Isles volt az aznapi műsor és a behajózók és a már hajón lévők örültek egy kis hazainak. A bátor katonákat a skót duda további hallgatásától csak a Csatornán dúló vihar mentette meg, Bill gyomrát is megfeküdte a hullámzó hajó. Ő azt nyilatkozta később, hogy „I didn’t care what was going on ashore. I just wanted to get off that bloody landing craft”. Ami hevenyészet fordításban azt jelenti: Nem érdekelt, hogy partra kell szállnom, csak el akartam hagyni azt az átkozott hajót.

És el is hagyta. 

Igen, itt jobbra is jól látszik, hogy dudáshoz méltóan hagyta el, pedig körülötte, ha nem is úgy mint az Omahán, de sokan fizettek életükkel a bátorságukért.

Egyébként ez egy eredeti felvétel, nem a filmből van. Június 6-án reggel 8.40-kor készítette Captain Evans (No 5 Army Film & Photographic Unit) a Queen Red Beach-en, SWORD Area, a la Breche d’Hermanville-nél.

A dudásnak a magyar népdal szerint is a pokolra kell menni, hát még a skót felfogás szerint is.


Miután élve elért a partra a Heiland Laddiet fújva, a lord új nótát rendelt. Ez már Billnek is sok volt: füst, ágyútűz, haldoklók, sebesültek és elők ordítása. Visszakérdezett hát: Uram, Ön biztosan tréfál. De nem, a lord a már ismert The Road to the Isles-t kérte. Na kész. Ennyi volt - gondolta Bill és miután egyéb gorombaság nem jutott eszébe, megkérdezte, hogy fel-alá ne sétáljon élő céltáblaként? Milyen jó ötlet – helyeselt a Lord – és rögtön (mint saját ötletét) utasításba is adta.
És miközben a legtöbb élő éppen a homokba ásta magát, ő nekivágott. Szállt a dudaszó a parton és életében először megkapta a The mad bastard (őrült kurafi) címet. Ezt addig csak lord Lovat érdemelte ki. (Az öreg elment Dieppe-be és élve visszajött az emberei egész komoly százalékával a feldata teljesítése után).

Bill innentől lordunkkal együtt megkerülte Ouistrehamet és a tengerpart felől támadó csapatokat segítve hátulról vette be a várost.
Majd a csatorna mentén elindult Bénouville felé. Az út szinte eseménytelenül telt, leszámítva, hogy a csatorna túloldaláról és a közeli földekről egyaránt időről-időre mesterlövészek tűzébe kerültek. Megjegyzem, aki egy németek által megszállt területen a töltés tetején futó úton vonul, ráadásul laza menetoszlopban, jobbra nem is nagyon számíthat. Egyszer még lord Lovat is féltérdre ereszkedett (mint a Neo a Matrixban), de ő nem a földet gyűrte össze, csak pontot tett egy német katona életének végére. Természetesen a lord első szava ezután a dudásnak szólt, aki ijedtében abbahagyta a játékot, és figyelmeztete őt a kötelességszegésre.
 
Bénouville-ben már felkészült és morcos németek fogadják a csapatot (Naná, ki a franc szeret kora reggel 40 centi feletti lövegek tüzére ébredni – pláne, ha az nem is a saját tüzérsége.)

A városban Bill dolga a dudában lévő levegő mozgásban tartása szájjal és kézzel (a szépséges Blue Bonnets Over The Border lett az eredmény), miközben a Commando rendbe teszi a főutcát és a templomot, az ezeket védő németekkel szoros együttműködésben. A falu végétől (akkor) már csak 800 méter a híd és a kávézó. Bízva istenben és a gondviselésben, Bill ismét megindul előre.


És most gondoljunk az angol partszakasz szárnyát biztosító légiszállításúakra. Éjfél után foglalták el a hídat. Reggel óta hallják az ágyúkat és a csatazajt. A part 10 km és jobb lenne, ha onnan érne ide valaki, mint a szintén kb. 10 km-re lévő Caenből a németek, akiknek még tankjaik is vannak. Délután egy óra; valahonnan felsejlik a dudaszó. Először nem hisznek a fülüknek, ennyire nem csenghet az éjszakai bulitól, majd egyértelmű lesz, ezek csak az őrült skótok lehetnek. Megmenekültünk!

Ahol a Pegasus kávéház áll (állt és állni fog) találkozott össze a hidat védő szövetséges alakulat vezetője Lovattal és csapatával.


Ezt követően már csak a másik híd (a Pegasus híd néven elhíresült felhúzható híd mellett egy másik kisebb és hírnevet nem szerzett híd is van) túlsó végén lévő csapatokat kellett megvigasztalni, ami könnyedén ment a korábban elkezdett Blue Bonnets Over The Border védelmében. A dologhoz hozzátartozik, hogy ez egy alacsony korlátú híd, amin séta közben ideális célpont a dudás és dudája.

A hidakat elhagyva az egység francia tanyák közt vonul tovább, míg a német ágyútűz és ellenállás meg nem állítja.


Közben egy francia kislány megkéri, hogy játsszon neki; a The Nut Brown Maiden  örökre megmarad fülében és 1994-ben, alig 50 évvel később is emlékszik rá A nagy találkozás 50 évvel később, itt balra: Josette Gouellain, az egykori kislány és Bill Millin 1994-ben.

Nem sokkal később lordunk megállítja a csapatokat és pihenőt rendel el; a következő falu elfoglalását már másnapra hagyja. A pletykák szerint ebbe az is belejátszott, hogy a duda egy repesztől megsérült és a harcértéke lecsökkent (de azért a következő napokban még jó szolgálatot tett a viselőjének: később a németek azt mondták, azért nem lőttek rá, mert egyszerűen őrültnek tartották....

Szeptember tért vissza Angliába, majd Hollandia következik, és végül Lübecknél ért véget számára a háború.

1945-től változatos pályát futott be a civil és ex-katonai életben egyaránt.

Civilként: Lord Lovat birtokán kezdett, majd egy vándorszínész-társulattal turnézott az Egyesült Királyságban, majd visszatért Glasgowba, ahol pszichiátriai ápolóként (mental nurse) dolgozott néhány kórházban, majd Devonban telepedett le és az ottani kórházból ment nyugdíjba 1988-ban.

Ex-katonaként: többször részt vett a hadsereg által szervezett Ten Tors hikes on Dartmoor túrán, mint dudás, valamint az Egyesült Államoban tartott előadást. Sokszor visszatért Normandiábai is, aktív és megbecsült tagja volt a veterán szervezeteknek.

A Leghosszabb napban (1962) viszont nem vállalta saját maga eljátszását, helyette a z anyakirálynő saját dudása szerepel: Pipe Major Leslie de Laspee (ez a rangja!). Amikor a lordot kérdezték a távolmaradás okáról, ezt mondta: "My old piper works in a bar in Glasgow now, I believe, and is too fat to play the part." (A régi dudásom egy glasgowi bárban dolgozik, úgy hiszem, és túl kövér eljátszani ezt).
A lordhoz kapcsolódik Bill egyik utolsó és talán a legszomorúbb fellépése, hísz 1995-ben ő játszott Lord Lovat temetésén.

Több interjú is készült az idők folyamán, melyek részben vagy egészben megtalálhatóak a YouTube-on.


Bill Millin szobra jövőre készül el, egy több éve zajló francia gyűjtés eredményeként és Colleville-Montgomeryben fog állni, szemben azzal a hellyel, ahol 1944-ben partrafújta magát.

Bill most már odafent fújja, újra együtt Lord Lovattal és a 1st Special Service Brigade legtöbb tagjával.

Teste nyugodjék békében.


 

31 komment

Címkék: skót ii világháború vendégposzt katonazene

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tistedur 2010.10.02. 07:59:35

őrült skótok, skót őrültek :)

Titus Pullo Urbino 2010.10.02. 08:01:11

Hiánypótló írás, köszönjük. A filmben a Búzavirágot kellett fújnia, nemdebár?

szs. · http://szabosandor.blog.hu 2010.10.02. 09:20:11

Szólt a zene, adta alájuk a Lovat. :)

xstranger 2010.10.02. 10:34:16

Jo cikk, Isten nyugosztalja. Halala elott a dudat, a kiltjet es a toret az egysege (vagy annak utodjanak) az emlekmuzeumanak adomanyozta, mondvan ha meghal aki kitakaritja a lakasat esetleg ertektelen kacatnak nezik. Rosszul gondolta, halalarol kb az osszes napilap nagyterjedelmu cikket irt, talan az elso vh utolso katonajarolHarry Patchrol irtak tobbet.

A lord azert Fraser es lord mert ugye az o csaladja a Fraser klan vezetoje ami eleg nagy cucc. Az Admiralotas tehet egy szivesseget, mondta amikor figyelmeztettek a dudasok tilalmara. Kemeny arc az angoloknak van meg par harci orultjuk pl az urge aki szerint egy skot a claymoreja nelkul "unfit for duty", vagy a masik aki talan Dieppenel ijjal!! olt nemetet. Esetleg megemlithetem a jonevu Pine-Coffin ezredest

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2010.10.02. 12:39:56

Köszi a posztot, ismét tanultam valamit :)

Kismy 2010.10.02. 13:40:03

minden tiszteletem az övé.
a filmben a kedvenc jelenetem az epizód :)

Iustizmord 2010.10.02. 15:33:40

egy skót visszatér londoni útjáról és elmeséli élményeit a kocsmában:

- őrültek ezek az angolok, az egyik pl hajnali háromkor beront a szállodai szobámba, elkezd velem üvölteni, még a papucsát is hozzám vágta..
- hallatlan. és mit tettél aztán te?
- semmit. nyugodtan fújtam továbbra is a dudámat

Iustizmord 2010.10.02. 15:44:28

és már csak arról a kapitányról kéne poszt aki bulldogját is magávval vitte és úgy iráníyította a partraszállókat. biztos ő is valós figura lehetett...

folti_ 2010.10.02. 16:45:00

@xstranger: "Kemeny arc az angoloknak van meg par harci orultjuk pl az urge aki szerint egy skot a claymoreja nelkul "unfit for duty", vagy a masik aki talan Dieppenel ijjal!! olt nemetet." Dieppenél nem járt, de erről az ürgéről van szó: en.wikipedia.org/wiki/Jack_Churchill
óCommandos -hoz pl azért jeletkezett, mert veszélyesnek hangzott ... Külön postot szintén megérne a Különösen őrült katonák rovatban ;)

kószák egyike 2010.10.03. 10:39:01

Köszönöm! Érdekes történet. Jó, hogy rátaláltál és ilyen jó kis írás kerekedett belőle, gratulálok!

The Drunken Master (a.k.a. Eltiron) 2010.10.03. 14:48:02

remélem a szerző állandó helyet fog itt kapni, ritka élvezetes olvasmány volt+ a videók is kiválóak. Hatalmas nagy riszpekt a posztért!

tudi 2010.10.03. 17:47:06

Nyugodjon békében az öreg dudás.
Minden tisztelet az övé, amit akkor ott tett, az nem semmi lehetett.

GrG 2010.10.03. 23:40:44

@The Drunken Master: @kószák egyike:
Köszönöm a kedves szavakat és megpróbálok megfelelni az elvárásoknak a jövőben:-)
G

Neoprimitív 2010.10.04. 07:47:11

Köszönöm a posztot, nagyon sajnáltam az öreget, amikor hallottam a halálhírét - ha van olyan nem harci esemény a II. vh. történetében, ami minden érintettben élénken megmaradt, akkor az az ő "partra dudálása" volt, nincs olyan kortárs beszámoló, amiből kimaradt volna.

A június 5-i helyszíni szemléért pedig külön irigyellek!

Ha jól emlékszem, akkor a skótoknak már Dunquerque előtt is gondjuk volt a parancsnoksággal, amikor a kiltet betiltották a frontvonalban. Akkor a hivatali bürokráciát hívták segítségül, addig leveleztek a különböző parancsnokságokkal (pl. a gh-nak hogyan kell átszámolnia a kiltek méretezését a nadrágokéra az egyenruha cserénél?), amíg csak sikerült szoknyában fogadniuk a németeket.

Greg36 2010.10.04. 19:39:28

A kedvenc jelenetem természetesen.
- Bill!
- Sir!
- The Black Bear!

- Mi ez a szörnyű ricsaj? - Csak az írek tudnak dudálni.

proletair · http://lemil.blog.hu 2010.10.05. 09:52:11

Kérem alássan ez egy igazi hiánypótló írás volt! Bár az én fülemnek a gajdolás elviselhetetlen, azt el tudom képzelni, micsoda morális pluszt adhatott a katonáknak a dudaszó.
Meg el is képzeltem magam, amint magyar bajtársaimat számban dorombbal bíztatom... Hát igen, a duda jobb:)

Michael Collins 2010.10.05. 21:14:28

@Greg36: Az ír duda zene igazából az uilleann pipe-val érdekes. Ez az un. könyök duda - a dudás a könyökével egy "fújtatót" nyomkod. Állítólag a kora középkorban az ír dudások még folyamatosan fújták a dudát, ezért ábrázolták őket erősen kidülledt szemekkel!

gatsy 2010.10.07. 15:54:05

Azért az elég gyanús, hogy a legőrültebbek az britek és a japánok között vannak... :D

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.10.07. 17:26:06

@gatsy:

A szigetországokban élők mindig is furcsa népség voltak...

lancelotbéka · http://lancelotbeka.blog.hu/ 2010.10.13. 13:41:21

Kiváló poszt,ismét tanultam valamit.Ki is teszem a linked nálam,ha már a multkor Goldmann cimbimnél összefutottunk egy kommentben.

Öcsielvtárs 2010.10.22. 21:54:00

Nagy köszönet! Sajnos a melóhelyen nem merem olvasni a blogot, mert ex rendőrként nagyon élvezem az írásokat, természetesen ennek hangot adva... és azért nem baj, ha nem rúgnak ki...
Nagyon tetszett az írás, a hangvétel, a humor, és a tényszerűség is.

ROTFL Manó 2018.06.06. 17:17:03

@kószák egyike: Van magyar verziója.

- Képzeld milyen őrült szomszédaim vannak! Az egyikük hajnali háromkor elkezdte rugdosni a lakásajtómat! Úgy megijedtem, hogy majdnem elejtettem a flexet!

Nincs közöttünk csicska 2018.06.06. 17:29:09

a horgaszoknal csak a dudasok hazudoznak tobbet

szmoker (Homo Trollicus) 2018.06.06. 17:44:04

"a duda egy repesztől megsérült és a harcértéke lecsökkent"
:DD
-10% sonic damage :)

mzperxx 2018.06.06. 18:24:47

Emlekezetem szerint a duda a Pegasus hid muzeumban van. A hid elfoglalasa is egy csoda volt.
süti beállítások módosítása