Szinte képtelenség a luxushajókon napozó szőke svéd szépségek helyére képzelni, hogy pont itt, 78 éve családapák százai vágták el gyerekeik torkát, majd megosztoztak asszonnyal egy golyón. És nekik volt igazuk akkor a spanyol Alicante kikötőjében 1939 márciusának végén, mert a túlélőkre a kínhalál várt, de addigra már ők is nagyon várták.
A kikötő és a város
Közel félszázezer köztársasági menekült érkezett a mostani Valenciai közösség területére, politikusok, tisztviselők, értelmiségiek. Közülük 15 ezren rekedtek az alicantei kikötőben (többiek főleg Cartagena felé), ahol annyian voltak, hogy leülni sem lehetett, március harmincadikának estéjén. A város körülzárták az olasz fasiszta csapatok. Addigra csak az alicantei és a szomszédos cartagenai kikötő maradt gyakorlatilag a spanyol köztársaságból.
A dokkoknál várakozók jól tudják, hogy mire számíthatnak. Két teherhajó is kisurrant a blokádon át (a Stanbrook és a Maritime). A Stanbrook elvitt 2600 embert és elkezdte saját Exodusát, de az már egy másik történet. A kikötőben az utolsó menekülési lehetőség eltűntével kitört a pánik és a tömeg elkezdte szó szerint lemészárolni magát. Lőfegyverek, kések és borotvák segítségével előbb több tucat, majd több száz ember öli meg magát, családját, barátait és segít idegeneknek. (Egyes leírások 2000 halottat említenek, de orosz kutatók szerint "csak" 4-600 ember ölte meg magát) Majd megjelenik egy hadihajó a kikötőben, de nincs remény, fasiszta csatahajó. Elhangzik a felszólítás, akinél fegyvert találnak, azonnal lelövik.
Utolsó öt komment