nol.hu/belfold/20121006-az_elfelejtett_vertanuk

Ezt a NOL-on találtam.

Már megint megannyi, rengeteg sok szöveg és csak csupán egyetlen egy darab kép, pont mint egy könyv. Skandallum, alávalóság és hovatovább eb ura fakó!

Lehet még ezen kurtítani, az irány jó, csak így tovább :P

Hahó, most ha van egy poszt ritkán akkor az is csak ilyen rövid?

Ez a Tiboru utáni állapot ez szar, nincsenek posztok, ami van az nem igazán a régi szinvonalú,
mint egy zanzásitott törikönyv.Régebben röhögni lehetett a szövegen most meg???

@Minorkavidor: tartalmilag nagyon összeszedett írás, hiába, a 48-as tudorok alkottak.

@Rosszindulatú Vászka: maga ironizál, Uram!

@sóskatáska: köszönöm a dícsérő szavakat, továbbítom a szerkesztőtársak felé, biztos jól fog esni a lelküknek ez a segítő szándékú, gyengéd, atyai bátorítás.

@sóskatáska: régen minden jobb volt. Már a nosztalgia sem a régi. Meg a puhasága senem. Hát így megy ez.

@Titus Pullo Urbino: nemnemsoha!

Értem, tehát ha királyokat akarunk akasztgatni, Lamberget lincselni, főrendi ház tagját kivégezni királypárti iratok birtoklásáért (miközben követeljük a sajtószabadságot), az teljesen rendben van.

Kedvenceim:

"Azt óhajtanám, hogy a reakcionáriusokra kissé több gond fordíttatnék, és a kötelet ne kímélnék annyira ... Kossuthtól megvárjuk, hogy a nemzet fáját megrázandja ..." (Várady Antal); "Mi a népnek legbiztosabb fegyvere makacs elnyomói ellenében? A guillotine, mely irgalom nélkül, de igazságosan sujtja a bitor árulót ..." (Nyiri Józsa); "Tisztítsátok ki Augias istállóját, melyben a reakció gaza rakásra gyűlt!" (Birányi Ákos); "Mindaz, ki a szabadság ellen csak egy vesszőszálat felemel, vesszen!"

A halálos ítéletet rájok!
Százezerszer sújtson bár a hóhér,
Bár a házak ablakán foly is be
Az utcáról a kiáradó vér!
Könnyű bánni külső elleninkkel,
Ha kivesznek e belső bitangok ...

@aeidennis: talán nem bölcs dolog a korabeli, felfokozott hangú indulat-publicisztikai kirohanásokat szó szerint venni. Pont úgy, ahogy mostanság sem.

Sztem.

Nagyon sok család, akinek fiai, lányai részt vettek a szabadságharcban megsínylették az utána következő éveket. A szomorú az, hogy a szabadságharc alatt otthon lapítók közül sokan előszivárogtak és az osztrák szuronyok árnyékában rendezkedni kezdtek.
Ennek egyik kirívó példája Vécsey papa, aki fiára külön súlyos büntetést kért a császártól. És ha megkérdezhetnénk őket, biztos magyarnak vallják magukat.

@aeidennis: a nagy elődök példája, a jakobinus hangulat és a "veszettek" terrorja nálunk csapódott le a legkevésbé, a Nemzetőrség kezdeti bizonytalanságok után helytállt, még a zűrös területeken is. 1849-re pedig még harci alkalmazásra is előfordultak nemzetőr zászlóaljak. Lincselések pedig mindenhol voltak, még békeidőben is, a népharaggal nem lehet mit kezdeni, az 1830-31. években lefutott kolerajárvány Árva, Zemplén és a közeli vármegyékben olyan idulatokat gerjesztett, hogy spontán lincselések, sőt még zsidópogromok is előfordultak.

@Rosszindulatú Vászka: szájkarate bajnokságban a magyar firkászok és szónokok bármikor világbajnokok lehetnének.

@budai fellegvár: ettől függetlenül elég kevés volt a kollaboránsok száma a magyarság körében, a nemzetiségi értelmiségiek pedig 1849 után jöttek rá, hogy milyen csúnya játékban statisztáltak, Temesvárt például szerb vezetésűnek ígérte a császár, aztán... a többit ismerjük. "Jankó Ábrahám" oláh tábornok elmebajának is megvolt az oka, szegény elborult elmével hunyt el, volt is mibe beleőrülni.

@Titus Pullo Urbino: Én nem is kollaboránsoknak hívnám őket, mert szerencsére azok tényleg kevesen voltak, inkább kivárásra játszóknak.
Az un. nemzetiségekkel meg semmi baj nem volt, míg a genetikai hulladék habsburg politika meg nem jelent Magyarországon.

@Titus Pullo Urbino: mondjuk Petőfit is rendesen megkergette az "istenadta nép" Szabadszálláson. Meg is sértődött szegény.

Én sem neveznék senkit kollaboránsnak. Deák és Batthyány is visszavonult '48 őszén. Az egész honvéd tisztikar pl. fel volt esküdve a magyar királyra. Ezzel az erővel őket meg esküszegőnek és felségárulónak lehetne nevezni.

@Titus Pullo Urbino: nem hiszem, hogy ez hungarikum volna. Ez inkább a klasszikus, úgynevezett "tyúkperdialektika". Azok a nagy szavak nem az örökkévalóságnak szóltak, csak a pillanatnyilag megszólított tömegnek. Ma is ezt bulvárhisztinek hívjuk. Sztem.

Úgy látom kezd meghalni ez a blog... :/

Úgy döntöttem én most már sztrájkba lépek.

Addig nem kommentelek ide soha többet, amíg nem lesz új anyag. Ezt vehetitek fenyegetésnek is.